Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-06 / 253. (2770.) szám
2 1931 november 6, péntek. Kitűnőn bevált szer az ÜDOL-fegpaszfa; fogait tisztítja, épségben is íayíja, — amellett nagyszerűn üdít az illata, manapság mindenki csakis ezt használja. mert szinte hírhedt. érién, szervezetek tagjainak egymással szembeni elkeseredettsége, melyet alig képes a közös építő cél: a nemzet test virailenciája áthidalni, A mi kisebbségi magyar életünk kereszt- metszete hosszai analízisre adna alkalmat, melyre a jelen pillanatban nem lehet szükség, de az angol példa nyomán fel kell támadni egy olyan kisebbségi magyar hitvallásnak, mely egyelőre a közvélemény átformálásával és később a gyakorlati élet nemzeti célra összefogásával fogja megvalósítani a kisebbségi magyarság társadalmi egységét. Ez a hitvallás nem lehet uj és forradalmi, de nem lehet régi és konzervatí v sem, j mert kiváltója a mai magyar élet s annak ; minden szükséglete. Ez a hitvallás röviden | csak a mi jóit mondhat: A kisebbségi magyarság nemzeti fenn-1 maradását csak a magyar nemzeti öntudat 1 biztosi íiiatja. A magyar nemzeti öntudat a nemzeti élét j szabad kiélését követeli. A nemzeti életre joga van minden öntu- j dalos magyarnak osztályra és felekezetne j való tekintet nélkül. Minden tett, akár politikák kulturális j vagy gazdasági indokból is fakadjon, a nemzeti életre gyakorolt hatás szem pontjából bírálandó el. A kisebbségi magyar nemzeti társadalom tagozódhatik osztály- és világnézeti alapon pártokra és szervezetekre, de nemzeti kérdéseikben mindenkor egységes. A nemzeti öntudat megkívánja, hogy a magyar kisebbségi társadalom minden tagjának becsületes megélhetése legyen, A nemzeti társadalomban az egyén értékét a nemzetért végzett munka mértéke szabja meg. * Tudom, hogy messze vagyunk a szioven- szkói magyar társadalom teljes egységétől, tudom, hogy egy cikk még csak nem is por- /szem azon az épületen, melynek felépítésétől semmi akadály sem riaszthat vissza, de szentül hiszem, hogy az épületet tető alá hozzuk egyesült erővel és magunkban bízó lélekkel. — Benzin helyett — sűrített levegő? Ray J. Meyers losangelesi feltaláló olyan autómotorokat akar forgalomba hozni, amelyeket benzin helyett sűrített levegő hajtana. Ma- yers már be is mutatta találmányát. Az autó karburátor és gyűjtó helyett sűrített levegő- préssel^van felszerelve. Kísérlete teljes sikerrel járt és a gép simán, minden zaj nélkül megindult. ma . mm mii rwrtíiimtö: Mosűruae Sfez um (55) Wetzel megállt és türelmesen végigondolta még egyszer az egészet. Igaz. Rendiben van. A delawar nem vágott át a hegygerincen. Csak azt alkarba, hogy az üldöző gondolja igy. Sietve ment vissza és indult tovább ... hiába. Sehol egy letört gally, sehol egy frissen lehullt levél, sehol egy lehajtott lüesaád. De mi éz?... Az egyik fa aatt kis letört gally hevert, háromszögű, sötétzöld leveleinek alján ezüstös pihe. Wetzel fölvette a gallyt s észrevette, hogy a pihé3 levelekre rátaposott valaki. Az indián tud úgy menni a fűiben, hogy nem marad nyom utána, de a pihés levelek elárulják útja irányát... A vadász körülnézett. Tudta, hogy itt járt Wingenund —, de merre ment innen? Türelmesen hozzáfogott, hogy sorra felhajtsa a sötétzöld leveleket végig a csermely partján,,, s íme! Egy nagyobb levél alatt világos móka sszínnyomot látott meg. Iránya egyenesen keletnek mutatott. Win- genundnak pedig nyugat felé kellett volna, mennie. Tehát a főn öli megváltoztatta útirányát s amellett nagy gondol fordított reá, hogy Wetzel no találja meg a nyomait. Ez nem bántotta a vadászt. Igaz, hogy sok idejébe került igy, mig megtalálta a nyomot, de Wingenund nem siethetett, mert óvatosan és vigyázva kellett haladnia. A delawar főnök nyoma köves, fáradságos utón vezetett, fa törzseken keresztül, patak- /ölryön át. Wingenund minden ravaszságát felhasználta, hogy a vadászt eltérítse útjáról. Visszafelé ment egy darabon, ahol, a homo| ^ | ^ ^ gB |p ^ ^ y, | j|j jp bs> aata ^ ^ ^ ^ P jjj 1 Národití Politika a* állami vállalatok gazdálkodásában gyitteres változtatást követei Prága, november 5. A Národni Politika jelenti: Az 1930. évi állami gazdálkodás, mint ismeretes, 666 millió korona deficittel végződött, amit elsősorban is az állami üzemek kedvezőtlen eredményei idéztek elő. Az összes állami üzemek a dohányjövedékkel együtt 1920-ban 1.446.084.000 korona bevételt és 206,696.000 í korona kiadást mutattak ki, úgyhogy a nyereség 1.239,388.009 korona. Azonkívül az államtól és egyéb forrásokból az üzemek kaptak 1930-ban hozzájárulás és előleg címén összesen j 741.146.000 koronát, vagyis az állami üzemek-! nek rendelkezésére állott összesen 1.980,534.000 j korona. Ezen összegből fölhasználtak: Kc-í a veszteségek fedezetére 337,500.000 j az alapokhoz való hozzájárulásra 600.000 beruházások fedezésére 512,638.000 a beruház, kölcsönök törlesztésére 2,525.000 a földmüv. minisztérium épületére 3,000.000 Tehát összesen 836,263.000 korona. Maradt 1.124.271.000 korona, amelyet az állampénztár- j ba kellett volna beszolgáltatni. Ehhez hozzáveendő még az állami erdőknek és birtokoknak a földművelésügyi minisztérium épületére adott 3,009,000 korona. A posta hozzájárulása 12.298.000 és az államvasutaké 24,602.000 korona. vagyis az állampénztárnak összesen 1.164.170.000 koronái kellett volna kapnia. .Miután az állampénztár az üzemeknek hozzájárulás és előleg címén 740,958.000 koronát adott, amelyet ie kell vonni, maradna tisztán az államkincstárnak 423,212.000 korona. A költségvetés azonban 1.241,829.000 koronával számolt, igy tehát az állami üzemek bevétele a költség- vetési előirányzattal szemben 818,617.000 koronával rosszabb. S ez éppen az 1930. évi zárszámadásnak a gyönge oldala. Az állami üze- i mek problémája a józan takarékosságot sür- j geíí, a. jövedelmekből teljesen ki kellene venni a dokányjövedéket, mert az nem a ezó szoros értelmében vett vállalkozás, hanem monopólium, /amely az államkincstárnak 1.325.670.000 koronát jövedelmezett. Ha a dobányjövedék tiszta nyereségét ezektől a jövedelmektől különválasztjuk, úgy arra a föltilnést keltő eredményre jutunk, hogy az állam saját üzemeire 1930-ban több, mint 900 millió koronát fizetett rá. Ez 230 millió koronával több, mint a cukor- adó bevétele, 300 millió koronával több, mint a szeszadó jövedelme és csupán 100 millióval kevesebb, mint amennyit az állam a legtöbbet jövedelmező egyenes adóból, azaz a jövedelmi adóból kapott. Nagyon helyesen irta a Baiíské Rozhledy: Elismerjük ugyan, hogy az 1930. év rendkívüli terhes volt, amikor a gazdasági viszonyok rosszabbodása kedvezőtlenül hatott az államvasutak bevételeire, de ha tekintetbe vesz- szük azt, hogy a folyó év hasonló, avagy talán még rosszabb és nejn biztos, hogy milyen lesz a jövő év: el sem képzelhetjük, mennyi kedvező gazdasági évre lesz szükség, hogy az állam legalább azt vissz aszerezhesse, amit ilyen rövid idő alatt saját vállalataira ráfizetett. Éppen ez a rendkívüli idő mutatja, hogy milyen rizikót jelentenek az állam részére saját vállalatai és az 1930. évi zárszámadás legjobb argumentum arra. hogy az állami üzemeket „alapjukban át kell reformálni. Csikágó. november 5. A csikágói Pit- terménytőzsdén, az amerikai gabonakereskedelem központjában tegnap még amerikai méretekkel mérve is óriási hossz támadt. Negyedórával a tozsd©zárlat előtt több cég hirtelenül óriási vásárlási megbízásokat adott és az ügynökök légiója villámgyorsan f {Elhajtotta a búza árát. Az ár néhány perc alatt több centtel emelkedett s a váratlan hossz következtében olyan lárma és tumultus támadt a tőzsdén, hogy a tozsd©zárlatot jelző gong hangját alig lehetett hallani. Illetékes körökben úgy vélik, hogy a hosszt Csikógá két legnagyobb gabonaeégéneik spekulációja okozta. A két cég egymástól függetlenül vett részt a kampányban, de akciójuk váratlan összetalálkozása elére nem sejtett köveikezmé nyekkel járt. A basszisták vesztesége óriási. A júliusi búza tegnap 70.25 centre emelkedett bushelen- Icint, mig október 5-én még 44 eent volt. Az amerikai termés értéke igy egy hónap alatt körülbelül 400 millió dollárral emelkedett. Egyelőre nem tudni, vájjon a tegnapi hossz tartós lesz-e, vagy a spekuláció elviharzása után niabb bessz mozgalom támad. G&bona- iigynökök kijelentették, hogy a búza hushel- jének árát egy dollárra hajtják Söl és azután ezen az áron stabilizálják. Gandhi ma a királyhoz megy — Milyen ruhát vesz föl? London, november 5. A lapok ma sokat foglalkoznak a kerek asztal konferenciájának sorsával. Úgy vélik, hogy az indiai ügyekről tanácskozó konferencia a jövő héten befejeződik. MacDonald a konferencia befejezése után megkísérli, hogy egy külön tárgyaláson elintézze a hinduk és a moha- medánuk közötti viszályt s igy elősegítse India teljes paeiiizálódását. A kerek asztal konferenciájának valamennyi delegátusa ma délután az angol király vendége. A londoni közvélemény rendkívül kiváncsi arra, vájjon Gandhi közönséges vászonruhájában jeTenik-e meg A királynál, vagy a teára előírásos európai öltözetet vesz föl. A konferencia eredményedről egyelőre semmi sem szivárgott ki. MacDonald a döntést a jövő hét elején akarja kierőszakolni, amikor a konferencia plenáris ülést tart. A miniszterelnök latba veti teljes tekintélyét és rábeszélőképességét, hogy a gyors é» kedvező megoldást megsiettesse. kos talajon jó! meglátszottak a nyomok, a 'szakadékon úgy ment keresztül, hogy egyik .'fáról a másikra mászott át. Wetzel fáradhatatlanul kutatta fel mindenütt a nyomot. Lassan, lassan haliad!. Egy dolog azonban hamarosan feltűnt neki. Wingenund nagy félkörben haladt ismeretlen célja felé s egyre távolabb került a delawarok városától. Lassan azt kezdte gondolni Wetzel, hogy a delawar főnök csak azért teszi ezt a körutat, hogy maga után vezesse a Halál Szelét, az indiánok rémét, amerre neki tetszik, hogy megcsurolja az ellenséget és megmutassa neki, hogy akad indián, aki nevet rajta. Wetzel keserű haragot érzett. Sötét szemei megvillantak. Most már azért is annál nagyobb figyelemmel vizsgálta a talajt. De aztán htrióién más gondolat öltött az agyába. Hiszen a delawar felajánlotta neki, hogy ölje meg! Aztán egyszerre olyan helyre ért, ahol a. nyomok egészen eltűntek. Valami régi tűzrakás helyén volt még két lábnyom: együk nyugatinak, másik keletnek mutatott. Ez volt az elisö eset hosszú évek óta, hogy Wetzel nem tudta, merre menjen. Szenvedélyében átkozta önmagát, amiért olyan gyönge volt. hogy egy lány könyörgése miatt olmu- k®ztotta a pillanatot, amikor ellenségét megölhette volna. Lehajolva, vizsgálódva, indult meg végre nyugat felé. Lassan az a különös érzése lámád!:, hogy ismerős vidéken jár. Aztán egy domb tetején hirtelen megállt. Megismerte azt a hatalmas, kiszáradt tölgyet, amelynek ágain a keselyűk ültek néhány órája, mikor Girlyt figyelmeztette reá. Vagy egy mérföldnyire lehetett a. Kedves Forrástól. Azzal a gondolattal, hogy legalább a halott indiánok skalpját megszerzi, egyenesen neki vágott a tisztásnak. Nem sokat válogatott a* uÜUwi. Nem i» vigyáz ttr.otd "-V"— .... .......... De egyszerre megállít. Éles ösztöne vigyázatra in'tette őt. Egy madár figyelmeztette gyors röptével, éles kiáltásával, hogy itt ember jár valahol. Hirtelen lebukott a bozótba és hallgatózott. Igen. A madár még egyszer megszólalt. Wetzel szivében újra felforrt a gyűlölet és a boissauszomj. Lassan, óvatosan, mint a zsákmányára leselkedő tigris, mászott előbbre négykézláb!) a magas fűben. Hosszú, hosszú idő telt. el... de végre odaért és a bozót mélyéről óvatosan benézett a tisztás homályába ... Nem látta a csillogó vizet, a vörösre festett mohát s a rettenetes fehér csontokat — ez maradt meg a hatol lakiból — semmi mást nem látott, csak az indiánt, aki keresztbe font karokkal, egyenesen, némán állt ott. Wetzel visszahúzta a fejét és igyekezett lecsöndesülni. Gyűlölete lázassá tette. Attól félt, hogy nem fogja tudni jól fogni a puskát a kezében. Remegett minden idegszála. Win- geuumd most harmadszor ikerül a puskája csöve elé. Először azért nem lőhette le, mert tudta, hogy csak egy lövést tehet s az másnak szólt, másodszor, mert egy lány könyörgése állította meg. De most itt a harmadik alkalom és Wingenund meghal. Lassan, emelkedett térdre, mozdulatlanok maradlak körülötte a leveleik. Most felemelte hosszú puskáját... Wingenund egyenesen állt, puskájára támaszkodva. De nem a távoli dombokat nézte, mint máskor. Szeme a földre szegeződött. És Wetzel most meglátta, mit néz. Lábai előtt, a földön, már vány arcú indián- lány feküdt lucskos ruháiban.. A barna viz épen tartotta arcát, a mosolygás odafagyott az ajkai köré. Oldalit frissén ásott sir sötétített WeIzeinek nieareiu^eli m újjá. Lassan kiéged te a jpudk&i, Wingenund azért jött ide vissza, hogy keresztény módon eltemesse a lányát. A vadász összeszoritotta fogát. Rettenetes küzdelmet vívott magával. A puslkaeso fel- emelkedett... megremegett... lehanyatlott ... újra felemelkedett, megreszketett, lehanyatlott. Valami rettenetes változás ment végbe benne, valami uj hang ébredt a leikéiben. Nem. — Wingenund nem akarta tévútra vezetni őt. Nem is gondolt rá. Nem törődött relé. Wingenund csak azt nem akarta, hogy lássa valaki, mikor vissza jön ide, Suttogó Szellőhöz... Wingenund tehát mégis keresztény. Ha nem lenne az, nem nézne többé a lánya arcába. Hiszen az indiánok nem hiszik, hogy a nőik is feltámadnak. Igen, Wingenund hű akar maradni a törzséhez, de a szivében keresztény. Wetzel hirtelen lecsillapult. Szivében elült a vihar. Vállára csatolta puskáját. Még egvszer odatekintett a főnök sötét arcára... ' Aztán eltűnt az erdőben, mint az árnyék. XXX. Késő délután volt. A nap lassan hanyatlott le a Henry-erőd körül emelkedő dombok mögött. A fák árnyéka egyre hosszabb lelt a zöld fű vön. Zane ezredes csöndesen állt a háza küszöbén s a folyót figyelte éles szemmel. Az előbb egy ember kiáltott feléje a szigetről. Az ezredes Jonathánt küldte oda, hogy nézze meg, ki az, JonaIlláin csónakkal indult arrafelé s nemsokára meg is érkezeit. Idegen férfi Olt a ladik orrában. — Azt hittem Wetzel jön, bár ő nem szokott csónakot kérni — mondta az. ezredes. Jonalhón és az idegen felfelé jöliek a folyótól. Az ezredes most már megismerte az idegent. (Vége következik.) .• V;l lÉ^l v -W ' ^|jggjjj» g||^ ^ ^ fi bszs ára bushelan'dil 44 tenlrfi! 70*59 tentre emelkedett
