Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-05 / 252. (2769.) szám
Ma' ssámunh K2 ©r«fsS X. évf. 252. (2769) szám - Csütörtök 1 1931 november 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. fi képes mel éklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja TELEL0S SZERKESZT0 FORGÁCÜ GÉZA FŐSZERKESZTŐ DZURANYI LÁSZLÓ Szerkesztőség: Prága II* Panská ulice 12. II. emelet. — Telefon: 30311. —- Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYC1M: HIRLfiP, PRflHfl DIPLOMATA A Irta: OZURÁNYI LÁSZLÓ „Emlékeznetek kell arra, hogy 25 évvel ezelőtt mint rabszolgákkal bántak itt velünk. Élni akartak, de nem a maguk munkájából, hanem apáink munkájából... Nyomorúságban tartottak minket, hogy testileg ne legyünk képesek föltcrni és összetörni a rabszolgaság bilincseit. Iskolákat nem adtak nekünk, hogy tudatlan tömeg legyünk, amellyel úgy lehet bánni, mint vagyontárggyal. De azért igénybe vették a sajtót, a könyveket, az iskola presztízsét és az államhatalmat, hogy rabszolga-leiket neveljelek bennünk. Eltulajdonítottak tőlünk s kisajátítottak mindent, ami jót és szépet a szlovák nemzet alkotott s ami megmaradt, azt gyalázták. Meg- köpdösték apáink emlékét, hogy ne legyen mire emlékeznünk s mire hivatkoznunk. Állították és hajtogatták, hogy buta tótok vagyunk, hogy tót nem ember ... Annyit ismételgették, hogy buta tót, hogy nem ember, hogy tényleg már semmi sem érdekelte, ami az övé volt, ami szlovák volt és tátott szájjal csodált meg mindent, ami idegen volt... Csak akkor (1918-ban) kezdett a szlovák tulajdonképpen tudatára ébredni annak, ho?y mi történt vele a múltban... Megvert, megkínzott, megnyomorított lelke tulajdonkéo- pen nem is tudta, az életé-e, vagy a halálé. Még csak gondolni sem merészelt arra, hogy bárminek is másképpen kellene történnie, mint ahogy történt. íme, a rabszolgaság gyümölcse, amelyért örök időkre kell szégyenkeznie nemcsak annak, aki elkövette, de annak a civilizációnak is, amely lehetővé tette, hogy ilyesvalami Európában megtörténhessék. A szlovák ekkor látta, hogy az egyetlen szilárd pont, amely megmarad néki a régi Magyarországból, a szenvedés, amelynek jelét mint kitüntetést viseli homlokán. És ennek a szenvedésnek, amit a homlokára nyomtak, kellett volna az ő elitélésének lennie." Ezek az idézetek nem talán valami dühödt, sovinizmusból élő vidéki párttitkár ovációjából valók: elmond ójuk nem kisebb ember, mint Osusky István dr., Csehszlovákia párisi követe és meghatalmazott minisztere, aki a forradalom után kerek tizenhárom esztendővel Pozsonyban szükségesnek és célirányosnak Ítélte, hogy az uj szlovák generációiban friss lángra lobbantsa a forradalmi pszichózist és a történelmi rögtönitélés szellemét. Mi nem vagyunk a régi rezsim védőügyvédjei. Nekünk megvan a helyes értékítéletünk, kor szem leletünk és megvannak egy elmúlt korszakból a mai korba leszűrt tanulságaink is. De hogy az Osusky dr. ál bal dantei színekkel megfestett régi szlovák sors gyűlölködéssel teljes képe nem objektív s nem állja ki a tudományos kritikáit, arra tanúságul hívhatjuk az egész józan s az Ítélethozatalra már meghiggadt szlovák közvéleményt. Nem kívánunk részletekbemenőem vitáiba szállni a követ arrai, akivel szemben természetszerűleg kétszeresen hendikeppelve vagyunk, de teljes nyíltsággal meg kell állapitanunk, hogy ezzel az elszomorító nívójú s a demagógia határait nyaldosó megnyilatkozásával Osusky dr. nem tett jó szolgálatot sem nemzetének, sem államának, sem az európai életben lassan előlbontakozó népek-békéijé- nek, sem pedig önmagánakA követ ur, aki ezzel a pozsonyi megnyilatkozásával elégtelen jegyet érdemel úgy az ál Iám filozófiáiból mint az objektív, modern történetirásból, valamiképpen egy uj Ryp van Winkle benyomását teszi, aki a maga párisi rózsaágyában átaludt tizenhárom esztendőt s teljesen elvesztette kontaktusát a szlovenszkói élettel. A követ ur a maga vélt nem- zetnevelő missziójában annál a leckénél tart, amit már a Vavro Srobárok is régen edíelejteltek. És fölöttébb gyönge államférfim el- hivatásról tesz tanúbizonyságot akkor, amikor nemzete életét úgy akarja fölépíteni, hogy régi gyűlölködések szellemét, amely gyűlölködések azonban sohasem éltek benne a nép lelkében, akarja fölhasználni kötőanyagnak. A szlovák jövő építésének egészen más az útja és egészen mások az eszközei. A követ ur erősen rászorul, hogy helyes tudomást szerezzen szlovák testvéreitől nemzete mai helyzetéről és mai problémáiról. Akkor a múlt lezárt s az ő beáll!fásában eltorzított fejezete helyett megkapja a szlovák nemzeti élet uj perspektíváját s meg fog bizonyosodni róla, hogy a szlovákságot most nem a múltja, hanem a jelenje foglalkoztatja. A szlovák nemzetnek mai lét küzdelmében akadnak sokkal frissebb megrágnivaló probléma-falatjai az olcsó agitáció szótárába súlyosaiéit „buta tót“-nál, amelynek különben is mindig inkább az agitócióban, mint a való életben volt gyökere. Lehet, hogy akadtak obszkurus szolgabirák, akik a maguk cézáromén iájában szájúikra vették ezt az ostoba epithetont, amellyel csak önmagukat bélyegezték, meg, de hogy az általános magyar mentalitás!ói távol állott az ilyen igaztalan- hepeiáskodás, arról maga Skultéty Jó- zef tett tanúbizonyságot, aki az igazi magyar mentalitást a „tót sógor“ epithetonjóban találta meg. Hasonlóan hivatott szlovák megnyilatkozásokkal felelhetnénk meg Osusky dr. többi vádjaira is, ha lenne rá helyünk, meg, ha ez a késői és nivótlan vádbeszéd ennyi figyelmet megérdemelne. Nemzetének tehát nem használt Osusky ezzel a kianalizálásra aüikalnnas szubjektív szitokzáporral, de államának s közvetlen feljebbvalójának, Benes külügyminiszternek sem tett vele jó szol gála tót. Prágából kelt az a vélemény, hogy a diplomáciai pályára a cseheknél sokkal alkalmasabbak a szlovákok, mert több bennük a simaság, a helyzetekhez al'kaimazkodni-tudás, a rugalmasság és a talpraesettség. Ezt a kedvező véleményt a párisi követ ur alaposan főbekólintotta. A köztársaságnak a legfontosabb európai posztra exponált diplomáciai képviselője akkor, amikor maga a külügyminiszter soha nem tapasztalt módon barátságos magatartást demonstrál a szomszédos Magyarország irányában s szinte apodikti'kus módon kijelenti, hogy államának a szomszéd állammal meg kell egyeznie, — alkalmasnak Ítéli ezt az atmoszférát, hogy nemcsak érzékenységét sértse, hanem egyenesen váddal forduljon annak az államnak, amellyel a külügyek felelős vezetője in tenciónál ja a megegyezést. Különös érzéketlenség ez Prága hivatalos politikájával, de Párissad szemben nem kevésbé, ahonnan az uj középeurópvi szelek elindultak. Nem tételezhetjük föl a Hradzsinról, hogy Osusky dr. pozsonyi megnyilatkozása egy sajátságos szereposztás eredménye lehetett volna s hogy ennek a céllttévesztett filippikának felelősségét a külügyminisztérium hajlandó lenne osztani. Osusky dr. úrral tovább nem kiválnunk foglalkozni. De szívesen szolgálunk neki némi javallattal arra az esetre, ha legközelebb újból Szlovenszkóira jön s őrá tori szerephez lenne kedve. Témáiképpen ajánljuk no ki egyelőre a következő két tézist: 1. „Slovemsko je v&eobecne pokladané za okupovanú koloniáinu krajinu, kde si zamo- ravskí bratia chránia svoje pozíciók („Szlo- venszkót általában okikupáflt gyarmati teliéinek tekintik, ahol a Morván-túli testvérek pozícióikat védelmezik.") Dr. J. S., Národni© Noviiny, 1931. október 21., 122. szám. 2. Abból az alkalomból, hogy az állam irodalmi dijainak odaítélésénél a szlovákokat ismét sérelem érte: „Aie my uz — neprotestu- jame. My sa len tesíme, ze je 28-ho októbra a 30-ho októbra, ze mözeme pokojne oslavo- vaf, platiC dane, spievaf hymny, volat na slávu a byf radi, ze zijeme. Ámen." („De mi már — nem tiltakozunk. Csak boldogok vagyunk, hogy október 28-a van és október 30-a van, hogy nyugodtan ünnepelhetünk, adót fizethetünk, himnuszokat énekelhetünk, éljenezhetünk és örülhetünk, hogy élünk. Ámen.") Národnie Novimy, 1931. október 30., 126. szám. Kiváncsiak vagyunk, hogy Osusky István ur ezekre az uj szlovák problémákra micsoda ódon homeopatha recepteket tudna föltámasztani. Károlyi magyar miniszterelnök hatalmas beszédben ismertette Magyarország bel- és külpolitikai helyzetét A magyar parlament ülése — Bethlen külpolitikáiénak sikerei — A képviselőház helyesli a miniszterelnök intézkedéseit Budapest, november 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház hosszabb szünet után ma kezdte meg újból ülésezését. Az ülés iránt óriási érdeklődés nyilvánult meg. A kormány és a képviselők teljes számban jelentek meg, a karzatok pedig zsúfolásig megteltek. Almásy László elnök napirend előtt elparentálta Izabella főhercegnőt, majd megemlékezett a biator- bágyi merényletről, amit súlyosan elitéit. Ezután Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szólalt fel. Beterjesztette a koronaőrökről szóló törvényjavaslatot, amit a szociáldemokraták élénken kifogásolnak. Majd áttér a politikai helyzet ismertetésére. Szükségesnek tartja, hogy az országgyűlés előtt ismertesse Magyarország mai helyzetét annál inkább, mert erre jelenleg kétszeresen van gzükség. A miniszterelnök beszédét a szociáldemokrata képviselők nagy lármával fogadják, úgy hogy alig lehet hallani. A zaj clültével Károlyi áttér a külpolitikai helyzetre. Egy évvel ezelőtt, — mondotta a miniszterelnök — amikor átvettem a külügyminisztérium vezetését, vállaltam Bethlen külpolitikáját teljes egészében. Szociáldemokrata közbeszólások: Hagyja ott helyét! Bethlent helyezzék vád alá! Károlyi áttér arra, hogy az ország teljesen elszigetelten állott és Bethlen külpolitikájának köszönhető, hogy ma az ország nagyobb tekintéllyel bir az európai országok között, mint ami területéhez és lakosságának számarányához képest megilleti. Bethlen volt az, aki Olaszországgal barátsági szerződést kötött, ezenkívül elérte, hogy az ország Európa összes nagyhatalmaival barátságos viszonyban van. Egy esztendővel ezelőtt felvetette Briand az európai unió gondolatát. Azóta résztvettem — úgymond — számos olyan ülésen, amely ezzel foglalkozott és sohasem mulasztottam el hangsúlyozni, hogy ezen uniónak létre kell jönnie. Egyetlen állam sincs, amelyet a békeszerződések annyira sújtottak volna, mint Magyarországot. Ennek oka a szerződések elhibázott volta. Teljesen káros volna tehát minden hibát az előző kormányban keresni. Itt a szociáldemokraták nagy viharba törtek ki. Mintegy tiz perc elmúltával tudta csak folytatni a miniszterelnök beszédét és ekkor rátér az ország gazdasági helyzetére. Messzemenő programot a kormány a mai helyzetben nem tud adni, mert a világ mai gazdasági helyzete mellett a főtörekvés odairányul, hogy az ország súlyos gazda- • sági helyzetét némileg enyhítse. A mező- gazdaság védelmére tett első intézkedés a boletta bevezetése volt, amit azonban a kormány meg fog változtatni. Szociáldemokrata közbeszólások: Ennek a megszüntetését kértük évek óla, amiért 24 pert kaptunk a nyakunkba. Most a kormány mégis a magáévá teszi ezt a követelésünket. Károlyi miniszterelnök ezután ismerteti a népszövetség pénzügyi bizottságának jelentését. Kijelentette, hogy a jelenlegi nehéz helyzetből az ország csak úgy menthető meg, ha a kormány az eddig megtett szükséges és keserves intézkedéseken túlmenően még néhány súlyosabb intézkedést tesz. „Már az ezévi költségvetésben jelentős megtakarítást értünk el, a jövőben pedig továbbmenő megtakarítást akarunk elérni. Az államháztartást minden körülmények között biztosítani fogjuk, mert csak úgy kaphatunk segítséget a külföldtől." Beszédét azzal fejezte be, hogy ha az ország minden polgára belátással és tartós bizalommal lesz a kormány működése iránt és hisz a nemzet jobb jövőjében, úgy a kormány a nehézségekből megtalálja a kifelé vezető utat. A miniszterelnök után F. Szabó József egységes párti és Somsich gróf párlonkivüli képviselők a biatorbágyi merénylet ügyében szólaltak fel, azt a legsúlyosabban ehfélték..egyben helyeselték a kormány tett intézkedéseit. Buchingcr Manó szociáldemokrata képviselő éles szavakkal elitéli a statáriumot, amely a munkásság ellen irányul. Károlyi miniszterelnök nyomban válaszolt Buchingcr felszólalására és kijelentette,
