Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-05 / 252. (2769.) szám
L hogv a kormány a biatorbágvi merénylet után szükségesnek tartotta a statárium kihirdetését. Ami a szociáldemokraták vádjait illeti, arra azt felölheti, hogy elkerülhetik a statáriumot azáltal, hogy semmiféle törvényellenes dolgot nem követnek el. Ezután Guál Gaszton független kisgazdapárti képviselő szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy pártja támogatja a kormányt olyan ténykedéseiben, amelyek megegyeznek felfogásukkal. Az egész ország — úgymond — örömmel vette a rezsiniváltozást és teljes bizalommal viseltetik Károlyi Gyula gróf személye iránt, azonban ha a miniszterelnök követi elődje politikáját, a beléje helyezett bizalmat el fogja veszíteni. Buti emlékirata a gazdasági helyzetről Budapest, november 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Magyar Hírlap értesülése szerint Bethlen István gróf volt miniszterelnök felkérte Búd János volt kereskedelemügyi minisztert, hogy szakszerű és alapos munkát dolgozzon ki és állítsa ösz- sze a Bethlen-kormány pénzügyi és gazdasági tevékenységéről szóló adatokat abból a cél- ból, hogy az ellenzék vádjaira ezekkel az adatokkal bármikor válaszolhasson. A lap értesülése szerint Búd János a tanulmányt már el is készítette. Budapest, november 4. (Budapesti szerkesztőségünk tel efon jelentése.) Á 8 Órai Újság több ismert politikust és képviselőt meginterjuvo.lt a miniszterelnök expozéjáról. A képviselők túlnyomó többsége nagy elismeréssel fogadta a kormánynyilatkozatot s élesén elitélte a szóéi a- ■'isták botrányt okozó magatartását. Apponyi Albert gróf, Sigray Antal gróf, Tury Béla és Nagy Emii el’smeréssel nyilatkoztak a beszédről és egyöntetűen megállapították. hogy Károlyi miniszterelnöknek okvetlenül előlegezni kell az összesség bizalmát. tengi? liberális psSlte®ii üislifiifiiMilri szarnak nagy állaitikölcsent szerezni a külföldön Bukarest, iiovgmbér 4. Hír szerint a külföldön tartózkodó liberális politikusak az- irányba n folytatják tárgyalásokat, hogy magán vagyonukra szerezzenek nagy állam-; kölesöoit. Ezzel me g tem é blpdaék Bratianu JoTbel esete, aki 1879-ben a saját vagyonára vetít fel 10 millió fej államkölcsönt, amivel megvetette Románia pénzügyi helyzetét. Hasonló módon akarnak most kölcsönt szerezni Dúca, Anghelosou, Tan!ered Coustanti- nescu és Stirbey herceg. A fedezet erre meg is van, minthogy Anghelescunak két milliárd lej, Constantinescuuak másfél milliárd lej, Stinbey hercegnek pedig öt milliárd lej vagyona van. rPl*AöAW V RUAi> Htblnovvmbcr ö, csutorio*. „Nem a parlament:, hanem a kormány munkaképtelen” M üdriag-nyüatkozat ulótuiiiémai a sajtóban — fi miniszterelnök összeférhetetlenségi vádat emelt több politikus elleni Prága. november 4. Udrzsal mlniszterel- j nők a Prager Presse-nek adott nyilatko:zatápban, mint már jelentettük, arra törekedett, ! hogy a költségvetési bizottságban a rendki- ] vüli intézkedésekről mondott beszédét ki- ’ magyarázza azzal hogy ő nem politikai rendkívüli fölhatalmazásra gondolt, hanem gazdasági irányú fölhalalmázásokra. S itt elsősorban is a banktörvényre mutatott rá, amelynek parlamenti tárgyalása nehézségekbe ütközik. A miniszterelnök súlyos szavakkal mondott ítéletet a parlament bankié rdekeit seggel bíró tagjai fölött. Megemlítettem — mondotta — hogy a képviselők soraiban levő számos igazgatósági tag képes volt az elemi kárbíztositás törvényének végrehajtását elodázni és attól félek, hogy ugyanolyan sors éri a banktörvényt is, miután sok vezető parlamenti tag egyúttal tagja különböző bankok és biztosi tó intézetek igazgatóságának. Ezzel kapcsolatban mondtam azt, hogy a kormány esetleg kénytelen fenne' rendkívüli fölhatalmazási törvényhez nyúlni, hogyha a banktörvényt normális törvényhozási utón megvalósítani nem 1 ehetne. Udrzsal e megnyilatkozása a legsötétebb képet festi a törvényhozók összeférhet&íleu' ségi viszonyairól. Az alkotmány törvény értelmében ugyanis bizonyos funkciók összeférhetetlenek a törvényhozói mandátummal. A páriáméntuek van ugyan össse?éuheteb fenség! bizottsága is, amely azonban a csehszlovák nemzetgyűlés fennállása óta még egye tfeji egyszer össze nem ült. Ha most a kormányfő maga nyíltan beismeri, hogy azok a törvényhozók teszik lehetetlenné a rendes parlamenti munkáit, akiknek sokkal fontosabb az igazgatósági tanácsiageág, mint a képviselői mandátum, úgy ezzel csak azt bizonyltja, hogy egyezer már revízió alá kellene venni a törvényhozók mandátumával össze nem iérö bu,sás jövedelmű funkciókat, mert ezen revízió nélkül a parlament közérdekű dolgokat elintézni sohasem íog tudni. Udrzsal legújabb megnyilatkozásával foglalkozik a Lidové Noviny is s azt Írja, hogy a szociáldemokrata párt foglalt állást a legélesebben a miniszterelnök első megnyilatkozása ellen és ebben élénken szekundált neki a cseh néppárt is. Ebből azonnal azt kombinálták, hogy újból felélénkül a fekete- vörös koalíció gondolata. Ilyen kombinációra azonban ma senki sem gondol, sem a szociáldemokraták, sem a néppártiak. Valamennyi párt egyetért ma abban — mondja a lap — hogy semmi sem ronthatná jobban a helyzetet, minit a mai kormánykoalíció megváltoztatására törekvő tervek. A felhatalmazási törvény gondolata ellen, amellyel egy időre az állam vezetéséiből kirekoszte- nék a parlamentet, a nemzeti szocialista párt, továbbá az iparospárt és a német’ agráriusok is állást foglalnának. így tehát kitűnt az, hogy a csehszlovák agráriusok ebben az ügyben teljesen önmagukra maradtak. Nem titok az sem, hogy a fölhatalmazási törvény terve az agráriusoktól indult ki. Udrzsal miniszterelnöknek el lehet hinni, hogy jóhiszeműen foglalkozott ezzel, más agráriusok azonban emellett egészen más tervekkel foglalkoztak, Azt remélték, hogy a javaslat a szociáldemiokrafák számára elfogadhatatlan fesz és ebből olyan politikai ellentétek származnak, amelyek vagy magrendi tik Udrzsal pozícióját — akinek távozását különösen Stanek ismert csoportja kívánná — vagy pedig a szociáldemokraták-, nak a kormányból és a koalícióból való kilépését idézik elő. Ezekben a reményekben azonban elszórnilottóik magáikat. Ez az eset ismét azt mutatja, hogy az agráriusok már nem bízhatnak úgy a többi pártokban, mint évekkel ezelőtt. Nem a szociáldemokraták, hanem az agráriusok maradtak egyedül ebben a kérdésben. Meghatalmazást .törvényre most nincs szükség. Az eddigi tapasztalatuk alapján a parlament sohasem tagadta meg a kormánynak a szükséges törvényeket, Ma azonban nem a parlament az, amely a kormány^ és egyéb javaslatok tárgyalását veszélyezteti. Minden a kormánynál akad meg, vagy pedig a koalíció vezetőségénél. Jóllehet már sok hét múlt el a választás óta, a kormány még mindig nem egyezett meg a legközelebbi hónapok munkaprogramjában. / j Ezekbe a tárgyalásokba a parlament nem I avatkozik bele és ezek a tárgyalások nem volnának kóny- nyebbek és gyorsabbak, még hogyha a meghatalmazás] törvény alapján kormányoznának is. A szükséges pénzügyi és gazdasági intézkedéseket egyelőre nem a parlament ellenállása miatt nem valósították meg, hanem azért; mert a kormány íj cm egyeseit meg. Ha a kormány valóban kormányozna, a parlament is jól dolgozna. Nem a parlament, hanem a kormány az — fejezi be a Lidové Noviny — amely vétkes azért, hogy tanácstalanul egy helyen topog és hiábavalóan vesztegeti értékes idejét. Lfsyd terse i fstíiir- iiiieráiis együtt Kiülíöóésíöl London, november 4. A politikai színtéren rövid szünet állott be. MacDonald miniszterelnök Íróéban formaszerü lemondásra szólította fel valamennyi wjnkztertársát, hogy teljesen szabad keze legyen a kabinet rekonstrukciójának keresztülvitelében, A tárcák szétosztását a miniszterelnök chequersi magányában fogja alaposan átgondolni. Mind erősebben tartja masát az a hir, hogy a kincstári kancellárságot Baldwinnak fogja felajánlatni. Lloyd George a Manchester Guardian-nak adott hosszabb interjúban foglalkozik az angol választások eredményével és bevallja, hogy aagymórvü pesszimizmusa ellenére még ő eem volt ilyen megsemmisítő konzervatív győzelemre elkészülve. Érthetetlen ostobaságnak tartja, hogy a liberálisok beleegyeztek a választásokba. A jövendő tekintetében a liberálisok és a La- bour Party közötti együttműködést sürgeti MacDonald tanácskozásai London, november 4. MacDonald miniszterelnök tegnap a kerekasztal-konfereceia tagjaival tanácskozott. Ma este a miniszterelnök Lossie- mouthba utazik, ahol vasárnapig marad, mert orvosai tanácsára hosszabb pihenőre van szük=> sége. Valószínűleg skóciai magányában végzi ai utolsó simításokat a kormány rekonstrukciós tervein, amelyeknek részleteit azonban titkolják. Politikai körökben csak azt lehet hallani, hogy meglepetés várható a pénzügyi tárca körül, amelyet Baldwin aligha vállal ek Valószínű azonban, hogy Baldwin Downing Street 11. alatt, a, kincstári kancellár rezidenciájában fog lakni, hogy állandóan MacDonald közelében legyem a PfOMLEPOSí ifin: mm mn rortllioSíö: Síosőruné Péz Lola (54) Férj© vállára borult. Jírn átölelt©. Szükségük volt egymás közelségére. Olyan egyedül maradtak! — Del a var! — kiáltotta Wetzel. — Ellenségem vagy és én a te ellenséged vagyok! — A delawar nem kér kegyelmet — mondta méltósággal W inge mind. — Vidd fegyvereidet és menj! Mikor árnyékod a legrövidebb lesz, a Halál Szele meg in dúl nyomodban! — A Halál Szele nagy fehér főnök, léptei könnyűek és biztosak, de Wiuigenund tőle sem fél. Ha vérére szomjazik, ölje meg őt most, mert a rengetegben ivein fogja többé nyomát megtalálni. Büszkén állt ott Wetzel előtt. — Tedd, amint mondtam! — kiáltotta a vadász. A főnök felvette fegyvereit és nyugodtan, csendesen belépett a bozótba. Eltűnt. — Oh, Wetzeü Köszön óm! — kiáltotta Nell. — Induljunk — szólt Jonathan Zane, — Elvezetem magukat a Henry-erödig. Vállára vetette a csomagot s Nellel meg Jimmel elindult kelet felé. Még egyszer visszanéztek a tisztás széléről. A tó, melynek mélyén két holttest feküdt, szel idén csillogott, a kő, amely alatt pihent az öreg misszionárius teste, békén feküdt, öirty a fához szögezve lógott és Wetzel mereven állt a középen, árnyéka rövidülését figyelve. Mikor Wetzel elment, a ti az! ásott nem maradi, más élőlény, csak a kutya és az eszméletlen áruló. A kutya éltes, vad szemekkel te»te a kábult embert. Homu, nyögő főhajtás keit a dombok között... gyászosan szállít végig a völgyön s halt el lassan... Az ájulásaiból magához térő ember meghallotta. Nehezen emelte föl fejét. 'Szemei kiálltak üregeikből. Tévefegen nézte ■az indiánok élettelen testét, Deerirag hulláját, ■a kutya vad szemeit. Hirtelen fölébredt benne az életerő. Megmozdult. — Ohó! —• morogta rekedt hangján. — Még nincs végem! Ez az átkozott kés n©pi tud megölni engem, kihúzom és tovább megyek. Minden erejéből megpróbálta, hogy kihúzza a kést. Rettenetes szitkozódások közben erőlködött, de a nehéz markolat nem mozdult. Egyszerre sötét árnyék érte az arcát. Felnézett s nagy, fekete madarat látott lassan keringeni a tisztás fölött. Egy másik is jött... aztán egy harmadik... A néma fekete madarak szárnyra kaptak. Lassan, ünnepélyesen emelkedtek a levegőbe. G.irty soká nézte... emlékezett reá, mennyire szerette nézni a fekete madarakat már akkor is, mikor kisfiú volt még és otthon élt.., Otthon •., Hol volt az otthona? Oh! A hosszú, kegyetlen évek mind visszajöttek és végig gördültek a szivén ... Látta a kis virginiai házacskát... bátyjait... anyját... ~ OhJh! Kegyelten halálfélelem szorította össze a szivét. Még egyszer megmarkolta, a kést. Fájdalom hasi lőtt a húsaiba. A képek eltűntek előle... de megmaradt az emlékezés.,. a hosszú, véres esztendők lassan peregtek le előtte és bűnei mind föl sorakoztak ... Megbíiírzadt egész testéiben.. Az egyik nagy, fekete madár egyre fejebb szállt keringés köziben é* szárnyaival n fák koronáját súrolta már. Utána a többiek,.. Láthatta szürke mellüket, görbe csőrüket... — Keselyük — károgta halkan, a halott in- diánusokra pillantva. Aztán hirtelen fölordi- ínlb — Istenemre! Odftfczügezell; «t kéífelyük számára! — üvöltötte vad borzalmában, — Ide-r szögezettI Ah«h! Ah-b ? Hogy élve megegyenek ! Addig ordítozott, míg a hangja bírta. Aztán a feje kimerültén, kábultam hanyatlott le megfut A keselyűik még közelebb jöttek... már a bokrokat verdestek szárnyaikkal. A legna- gyobbik, szürkés-fekete madár, amelyik már olyan volt, mintha őszülne, a tölgyfa legalsó ágára szállt és kinyujtolta hosszú nyakát. Aztán a legnagyobbik keselyű leereszkedett egészen a földre és Deeriug teste fölé hajolt. Fekete, gonosztekimtetü madár volt, kopasz- nyakú, lábain hegyes karmok, a csőre hosz- szu, görbe és éles. Körülnézett, aztán belevágta csőrét a halott mellébe. — Ah-h! — üvöltött Girty felriadva. Hangját soká visszhangozták kegyelten gúnyolódással a sziklás hegyoldalak. A keselyű meglibben tét te szárnyait és felszállt, de pár pillanat múlva visszatért megint. A többiek utána jöttek. Fekete tollaikra rá süt ölt a nap. Furcsám^ ugrállak ide-oda a mohán, kinyújtották hosszú, vörös nyakukat, felotda.lt hajtott fejjel nézlek Girty felé. Girty vért izzadt. Ö, aki nevetve nézte más- nak kínjait, most sírva nyöszörgőit és irgalmas halálért ri pián lkod ott. Aztán a legnagyobbik madár észrevette a fához szegezett embert. Gondolkozva hajtotta féloldalira a fejét, felröppent, köjjefebb jött., 'Keringeni kezdett Girty feje fölött lassan, egyre szőkébb körökben. Néha moglibben- tette szárnyaival Girty arcát. Girty megpróbálta elűzni, ellökni magától a madarat, de gyönge volt már. A karja lehanyatlott. Megpróbált kiáltani is, de nem bírt többé, A keselyük királya, lassan, lassan közeledett. Aztán nesztelen ül, könnyedén ereszkedett lefelé, $»éles szárnyai mozdulatlanul feküdlek a levegőben. Kinyújtotta hosszú karmait és belevágta csőrét az ájult ember tes- tébe,.. XXIX Wetzel szive még dobbant a kegyeltem örömtől, mikor megtalál la az erdőben ellensége nyomát. Wkjgenund alig fáradt vele, hogy eltörölje mókaszszínja nyomait. Egyenesen ment'északnyugat felé, akár a madár, A delawarok városába akart elérni. Hatvan percnyi előnye volt és Wetzel tudla. hogy hat óra alatt, gyors gyaloglással, hazaérhet. — Gondoltam, hogy odamegy —- dörmögte magában Wetzel, amint sietve indult a nyomok után. Vagy fél kilométernyi távolságig pontosan követte Wingenund útját, de aztán letért róla s hirtelen futni kezdett. így haladt, vaev negyed mérföldet, majd megállt és hallgatózott. Úgy látszik meg volt nyugodva, mert nesztelenül tovább indult, gondosan vizsgáb gatva mindenütt a mohát és a leveleket. Nemsokára kis tisztásra érkezett, ahol homokos agyag volt a talaj. Lehajolt, majd hirtelen felegyenesedett megint. Újra megtalálta az indián nyomát, óvatosan indult tovább, aztán minden pillanatban megállt és hal Iga tő zott... Gyanús volt neki ez a túlságosan tiszta nyom. Minden pilllonatban készen volt reá, hogy el tűnjön, akár a gyik. A delawar főnök nyoma sziklás hegygerinchez vezetett, aztán eltűnt. Wetzel nem vesződött azzal, hogy megkeresse a további nyomokat a közelben valahol, hanem a hegyoldalt vette szemügyre, a környéket, a szakadékok fejlését, a séfét, bozótos erdőt. Azon gondolkozott, hol bukkanhat rá megint a nyomra a másik oldalon?... Hosszan gondolkozik aztán bólintott. Úgy érezte, kilalálta a főnök gondolatát. Futni kezdett megint. Könnyen ugrált egyik szikláról a másikra, szert© heverő fa törzsek, zúgva rohanó begy ipa ta kok fölött. Valahányszor nyitóit helyre jutott megállt, hegy figyeljen, A hegygerinc másik oldalán kik ama /k"> felt a szakadékból, amiben mostanáig haladt, Hallgatta a madarakat, figyelte a tatait. a fákat, a bozólot. De hiába. Sehol nem találta meg az indián nyomát.. Türelmesen, gondosan vizsgálta meg körskörü! a talajt, órákat pazarolt cl v©]©.*. hiába. 'Wingenund engedte, hogy idáig jöjjön s itt Üteg kolfeü állnia tehetetlenig (Folytatjuk.)
