Prágai Magyar Hirlap, 1931. november (10. évfolyam, 249-273 / 2766-2790. szám)
1931-11-29 / 273. (2790.) szám
1931 november 29, vasárnap. Kapivári Kapy Miklós kalandjai Budapesten, a legszebb moh városában Regényes életrajz Irta: KRÚDY GYULA Telelőn 33, Bal Palais Tliéatre Aihambra Prága Beléptídij nincs — Elsőrendűi mn;ató Szenzációs internacioná- lis világvárosi program Két zenekar Két zenekar I. „Kapivári Kapy Miiki ás, ny. cs. és kir. huszárkapitány a maga idejében nagymértékben hozzájárult ahhoz a körülményhez, hogy Budapest világvárosi magaslatra emelkedjen, különös gondot fordítván a fővárosban megforduló idegenek szórakoztatására, a szórakoztatáshoz tartozó nők európai nevelésére, a felejthetetlen dunamemti világváros esti életének nívójára, hogy mindig kellemesen érezzék magúikat körünkben az átutazó idegenek, sohase aludjanak el éjszakai sötétségben a lámpások, ne sugározzanak unalmat, fáradtságot, vagy7 korai heirvadást a nők arcai és szemei Pesten, e ilyenformán Budapest megtarthassa addig elért hírnevét a világvárosok között, mint a „legszebb nők városa." Körülbelül így kezdődhetne az a komoly életrajz, amely Kapivári Kapy Miklós változatos életét tárgyalná; sajnos, nem olyan napokat élünk, hogy a múlt időket csak abból a szempontból vizsgálhatnánk. hogy azok mennyiben tettek ki magukért a jóérzés, a mulatság, a könnyű felfogás és a léhaság terén. Az idők elnehezedtek felettünk, annyi becse sincs a múlt időnek, mint egy öregasszonynak. Hogyan nevelgette kapivári Kapy Miklós a pesti nőket, hogy azok versenyt tudjanak lum- polná a férfiakkal? — Ez a kérdés maholnap csak a statisztikusokat érdekli, akik a legszárazabb előadási modorukban többek között — a születési és halálozási arányszámok mellett — azt is kimutatják. mennyi selymet, bársonyt és finom kelmét használták el a fővárosban a női ruházkodáshoz, amikor Kapy Miklós élt. De a nagy közvélemény azt mondja, hogy „spongyát rá!‘‘, ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy Isten büntetése, az 1914 —1919-iki világháború elkövetkezett fejünk fölé. Ezéint csak inkább bús emlékezetként lehet tárgyalni Kapy Miklós koráról, holott a korszak, a milleniumi ünnepektől a háborúig terjedő korszak, csaknem két évtized a fővárosban: minden inkább volt, mint szomorú. A főváros legragyogóbb. legkönnyelmü'bb ifjúságát élte Az alkalom, az időjárás szülte Kapy Miklóst, hogy darabideig éjjeli szivárványa legyen a magyar fővárosnak és a „fontaimé lumineuse", azaz a millenáris kiállítás alatt bemutatott éjjeli világitó szökőkút fényében mutassa az este látnivalóit a pestieknek. Kapy kapitány mulatságcsináló volt .*.. Minden este úgy indult neki a városnak, mintha lakodalomba menne, amelynek rendezője, vőfélye, násznagya éppen ő volna. II. Magasiermetü. feketebaijuszu úriember volt, akinek fiatalkori nőies természetű kalandjairól tudnak a hadsereg tisztjei, akik vele együtt szolgáltok. Külsejében típusa annak a komoly gavallérnak, aki a férfiasság és lovagiasság századnegye- dében divatozik az oszt rák-magyar monarchia területén, amikor Ferenc József civil uraitól is éppen olyanforma virtusokat vár, mint katonatisztjei tői, amidőn a polgáriruhás képviselőt, Münniich Aurélt;, a hadügyi delegációban tartott beszéde után jutalmazza, hogy sőrénkivül őrnaggyá lépteti, elő és ugyancsak őrnagynak teszi meg Podmaniczky Frigyest is, aki pedig leginkább kockás angol ruhában szeretett járni. Kapy Miklóson civil-korában ie meglátszott, hogy egykor „Rittmeisler" volt a hadseregben, aminthogy ezt életük végéig nem felejthették azok az urak. akik Ferenc József alatt szolgáltak. Kapy Miklós tiszt maradt ci vitele'ében is, mintha láthatatlanul viselné tovább a sárga-fekete arany- kard.bojtot szmokingja vagy frakkja alatt a baloldalon. Civiléletében egy darabig üzletvezetője volt az ,,ős-Budavára" című városligeti mutatványos- és mulatóhelynek. — Egy pillanatra ez úgy hangza- nók, mint valami kedvezőtlen jelentés a kapitány életsorsáról, holott éppen ekkor kezdődött az az időszak, amelyben az egykori cs. és kir. kapitány belekapcsolódik a főváros történetébe, hogy senki sem írhatja meg Budapest fénykorát Kapy Miklós szeméi yének mell (/zésével. „Ööbuduvár" a millenáris kiállítás alatt keletkezett várcf: 'geti mulatóhely bizonyára sokaknak él emlékezetében, akik itt valaha megfordultak. Tőrök ős épületek, pav illenők, mecset fór májú <1 e.rzkaaIkotmányok. minaretek parodizálták itt az egykori török világ beli Budát, amely most a tánc, a dal. a vidámság céljait szolgálta. A mecsetekben francia bori Ittak a millatozók, a mecsetek udvarain színpadokon produkálták művészetüket az artisták, énekesek és lánmmők. Lépten-nyomon f(-'hangzott, a nápolyi olasz énekkar jnmbója, euioly talíári órze'gőeséggel évekig varázsa alatt rántottá Budapestet. flcry nagy nemzetközi mulató- (-K- - volt ez a bizonyos Önbudavár. ahol párisi sanz/mettek, amerikai bohócok, orosz táncosok, iit-yj-.r ertiolák gondoskodtak a kiállítást látogató idegenek műk Hatásáról, de Budapest szórakoztatásáról is, mert hiszen igazában a pestiek voltak mindennapi látogatói, a mulatóhelynek. Itt mulatott Pest istenigazában, itt zajlott le lármás ifjúsága az ősbudavárát példázó deszka- bódék között. Pest még nem ismerte addig a mulatságoknak azt a fajtáját, amellyel ösbudavára kedveskedett neki, a nemzetközi orfeum és 6einház világát, mert hiszen ódái'* Réce látta el a maga oszfcrákos, tipikus mulatni valóival Budapestet, Kék Macskájával, a bécsi Ronacher-mulatót utánzó Som os?y-orfeumával, eramliis zenekaraival. „ösbudavára" előtt minden Bécsiből „jött", ami a mulatságot jelentette, — az énekesnő és a sör, a szoknya és a dal. „ősbudavárában" akár a párisi „félvilég" 'hangulatait, akár a londoni cirkuszok mutatványait megtapasztalhatta a látogató; sőt a még kevéssé ismert feketebőrü szerecsenek is itt mutatták meg azt. amit a művészetből tudnák. Az egyik színpadon spanyolul énekeltek Sze- villa szépei, a másikon csengő-bongó török muzsika m el lett lej tették a hasláncot. Bmáibt arabus kigyóbüvölő rémiitgette a Szent István napjára fővárosba rándult vidéki magyart, amott kankánját ropta a párisi táncosnő. A nagyvilág mutatkozott itt néhány garasért minden este. Nem csoda, hogy népszerűbb mulatóhelye alig volt a századnak, mint az egykori ösbudavára. ahol minden este kibontották a csillagos amerikai lobogót is, amelyet cserkész-zenekar kíséretében hordtak körül a falu terjedelmű mulatóhely szabad térségein, miért a mulatóhely alapítója egy pesti úriember volt, aki esztendőket töltött az Egyesült Államokban, amíg szülővárosába visszatért. És itt ösbudavárat alapított. III. A kapitány itt tiint fel. miután eleinte éppen áz volt a mégbizettása, hogy jelenlétével, társadalmi tapintatával, tekintélyével fékezze az ilyen helyeken elharapózó szabadosabb modort, duhaijkodást, önfeledkezett mámort, úgy az urak, mint a hölgyek részéről. Ugyanezért a pesti rossznyelvek darabi- deig „az éjjeli pillangók kapitányának" is mondják a nyugalmazott cs. és kir. Rittme islert, holott nála udvariasabb, tiszteltebb férfiú alig van a városban, akiit a nemzetközi Excentrique is „Kapy bácsinak" nevez. Igaz, hogy az akkori Pesten szüksége© volt a kapitányéhóz hasonló Állás gondos betöltése. Pest meg tomboló ifjúkorát élte é© a mulatóhelyekre nemcsak táncot, tanulni vagy illedelmes francia négyeseket, valcereket g polkákat lejteni mende- gélit el, hanem Kinizsi-táncot is taporzékolt a parketten, amely tánchoz legalább három ember kellett: egyik táncol, a másik kettő pedig a táncoló ember markai között vergődik. Aliiig egy kartávol- ságnyira a Flóra-termek, az Újvilág, a Blaue Katze ideje, amikor az éjjeli nők miatt véres verekedések jelenítették a hajnal közelgését. Igazi pesti mulatságot nem lehetett elképzelni csata nélkül, amelynek előidézője szoknyafodor vollit. Lehet, hogy ezeknek a mulatóhelyeknek idejében tán jobban rajongtak a nőkért a férfiak? Nem. Hiszen az európai nívójú Somossy-orfeumban, a későbbi szórakozóhelyen is erős fogdmegeket kellett tartania a tulajdonosnak a kapusi páholyban és konyhán, hogy a felhévült vendégeket szétválasszák. Általában olyan volt a háború után el vérmese dett magyar-le rm őszét, hogy jól sikerült mulatságot nem .képzelt el verekedés nélkül. Akár vallási, akár politikai okokból; de leginkább mégis a kacér nőkért, akik már sok bajt okoztak úgy a legelőkelőbb Nemzeti Kaszinó táncestélyein, mint a Kerepesi ut mentén fekvő Buzailkia-teremben, ahol kimenő? cseléd-leányok táncollak a 32-ik ezred legénységével és a kaszárnyái készültségnek kellett minden vasárnap véget vetni a táncnak. Kapy Miklósnak, amikor ösbudavára „igazgatója" lett: éppen az volt legfontosabb szerepe, hogy az elfajult mulatságoknak és elfajult nők viselkedésének határt szabjon. Egyetlen vendégnek sem kellett bevert fejjel elhagyni a mulatóhely területét, aki feltette „kedvét és életét" egy táncoló szoknyára. IV. „Barátság és megértés!" — Ez volt Kapy Miklós jelszava (amelyet utódai, a pesti mulaiságrendiezőik többféleképpen variáltok; mondták igy is: „áldás és békesség", vagy „jóét vágy és jó emésztés"). — Kapy kapitány, ha végigsétált a gondjaira bízott Ösbudavára területén, szemügyre vette a pezsgős- pavillonokban a vendegek fogadáséira készülődő büfé-hölgyeket, — megannyi udvarhőlgyet, aki nem készülődhetne nagyobb gonddal az udvari bálra sem, be pillantott a Nagymecsetbe, ahol a karnagy jeladását várták a táncosnők, akik soha senkiit nem kosaraztak meg, ha belépődíját befizette, körülnézett a febőrbluzos, fekete? zok- nyás pincérnőkön, akik halhatatlan szívességgel szolgálták ki vendégeiket, hogy még a bomemisz- sza ember is megtanulta a hegyek levóDek izét, megszagolgatta a készenlétben álló virágárusM- nyok virágkosarait, amelyeket karjukon himbálva járáják a területet, miközben ellenállhatatlan mosollyal virágot tűznek a virág talonok gomblyukába, szellemes szavakkal válmszo, Inaik a •hozzájuk intézett kérdésekre, tréfát tréfával ütnek el, ereid ipari állják az ellenük intézett attakot, gondtalanul eresztik el fii Kik mellett a hév ii léke ny lovagok mondanivalóit, — egyszóval, mikor Kapy kapitány K O SI C E, Nagy választék. meggyőződött arról, hogy a gondjaira bízott ős, budai hölgyek mind a helyükön vannak: egy bálrendező mozdulatával jeltadott, hogy a kapukat megnyithatják és ilyenkor mindig azt mondta: —- Barátság és megértés! Pedig a már obszervált hölgyek sziveibe még ő sem látott be, bár okos embernek is mondják férfias küllemei mellett. V. Mit tudják azt az egyszerűségben, tisztaságban, isteni élelem ben éldegélő nők, hogy a teremtésben milyen társaik vannak, akik ugyancsak nőknek •mondják magukat és lehetőleg bizonyítják ezt külsejűikkel, midőn a bájaknak és szépségeknek összes mesterségeivel teszik feltűnőkké arcukat, a mind rikítóbb divat segélyével kellemezteiik testüket, méregcseppek fecskendezésével fényesítik bágyadt szemüket, rizsporrail haloványitják meztelen vállukat, gyapottal pátolják lábszáruk hiányosságait, fűzőkkel karcsúsítják derekukat, kendőzik keblüket, pirosítják ajkukat és hamis pótlékokkal dusabbitíák hajukat, csak a szűz Anyával való rokonságukat felejtgetik, aki minden asszonyok ideálja? Mit tudják azt a távollevők, hogy milyen nők között kellett rendet tartani a kapitányn:'^ - ’tí rokonságban volt famíliája elágazása révén a t angol királyi családdal, de miég e nemes származás nélkül is, ha csak személyiségét vesszük: inkább született volna Szentföldet járó lovagnak, mint ős- budavári üzletvezetőnek, akinek rakoncátlan, néha még erkölcsileg is elvetemedett nők között kellett a felügyeletet gyakorolni, anélkül, hogy ezeknek a raff inált nőknek csel ve lései érinthetnék? A tisztes fekete ruhába, fehér cipőbe és fehér kalapba öltözött jambó-énekesn ő éppen úgy ármányt szőtt titkon a kapitány ellen, mint akár ,-Szeviliá gyöngye" vagy Dean, a fekete prima- donrn, aki Johnson nevű néger népénekesnek volt a partnemője. A francia sanzonét* kokettériájával versenyre kelt a Barizon-hölgyszakasz, amely akkoriban szőkén, bébi-ruhában és iskoíásleány-harisnyában járta világkörüli útját. Haozi Führer, a bécsi oiterás-énekeenő éppen ngy vetette gáncsait a kapitány felé, mint a pesti divatholgy, aki vendégszerepelni járt ki az omnibusz impeniálján ösbu- davárába, ahonnan siker esetén kétlovas gumiabroncsos fiákeren tért vissza a városba, miután látták és hódított. Pestet ebben az időben nem ok nélkül mondják a legszárazabb utazási könyvek, de a Cook- ,iroda lelkes felhívásai is a nagyérdemű utazóközönséghez: a világ legszebb nőt városának. A pesti nő ez időben a legszebb, mint akár első bálján a hajadon vagy az első szerepében a Nebántsvirág. A nagyvilági élet horizontja az ezredéves kiállítás alkalmából nyílik meg a hallatlanul tehetséges pesti nővLlág előtt és ekkor élik rózsanyilási idejüket a város már addig is ismert szépei, a Bkhá- nék, Pálmay Ilkák, Pilisy Rózák, Freystüdtler Flórák és azok a százak és százak, akiknek emlékezete hervadhatatlanul él a lovagi szivekben, mint repkények a mohos bástyákon. Nem, sohasem lehet feledni a szépség, báj és szellem, de főként a hervadhatatlan szerelem e pesti papnőit, akik a század elej'én be:iliatositolták Pestet a déli váci’uocai koirzótól végig a női ragyogásra termett Andrássy utón a városligetii ösbudiavárálg, ahol estéit töltötte a dáma és a kalap varrónő egyaránt, grófnő és szobalány, a meteor és a Fiastyuk névtelen csillagocskája. (Valóban némely asszonyság Fiastyukiként jelent meg valódi és nevelt leánykái tucatjával az ősbudai promenádon, a borozóban vagy a peasgő-pavilíonban. Valaha Lőcsén volt egy országosan híres leánynevelő intézet, a Köszl- ler Maliid kisasszonyé, amelyről történelmi könyvek is írnak. A mii történetünk idejében Pesten számos ilyen] leányos-ház található, ahol magános kisasszonyok otthont és anyapótiló asszonyságot találnák, persze .nem mind olyan történelmi hir- nevüek, mint a lőcsei intézet.) A pesti női típus ezidőtájt a molett. — Sehol annyi kövér nő, mint Pesten! — kiáltanak fel azok, akik a sovány nők hívei. Csakhogy felejtik, hogy a pesti nők éppen móléttségűknek köszönhetik szépségüket is. A testhez álló szoknyák akkor a divatosak, amelyekben a női test formái érvényesülnek. A fekete harisnyák járják, amelyek a bokákat kiemelik másad rangú szerepükből, mégpedig néha olyan fontosán, hogy egy formás bokába is beleszerethet a látogató, anélkül, hogy az arccal megismerkedett volna. És hogy lángolnak a pesti nők szemei! Mint azokó, akik szomjasak és még nem találták meg a forrást, amelyből szomjúságukat csillapithat nák. És a pesti nők ezld"<ájt valóban szomjaztak is. n szép ruhára, a műveltségre n dalra, az ólet fi no ms ágaira, a kultúráira, a szabadságra, a nagy- világias életre, amely mind neon volt meg nagyFő-utca 19. Jutányos árak. anyáink idejében, amikor e nők jóformán Pesten háreméletet éltek. — Egy est ősbudában és egy üvegecske valódi francia illatszerrel megtöltve! Egy kocsizás a Stefánián holdvilágnál és egy gavallér a bakra, aki a nápolyi „Jambó!" nótát énekli! Egy vacsora az ősbudai nagymeceet teraszán, utána konfetti-csata a korlátokon kint tolongó publikummal, gyönyörködés az éjféli tűzijátékban, egy' korty francia pezsgő a paVillonban, miközben a nagyszakái’u Munczy Károly cigányprímás azokat a francia dalokat halkan vonja, amely dalokat a Riviéráról hozott haza. És végül egy néger boy e hintóba, aki hazafelé menet vógdgkurjongatja a hajnali Andrássy utat. Egy sovány nő, akiről betegeskedést lehetne feltételezni: amúgy sem bírná ki soká az ilyen életmódot. Nem csoda, hogy a pesti nők a civilizáció e hajnalán igyekeztek erőre tenni szert, azaz meghízni, amiről ugyancsak az Andrássy úti liba- májkereske dések gon doskodtak. Ilyenek voltak a pesti nők, akikre kapivári Kapy Miklós cs. és kir. kapitány felügyelt, fehér ingplasztronjában, szmókingjában é6 panama szalmakalapjában fáradhatatlanul járkálva ösbuda területén, miközben hódolattal köszöntötte a szorgalmas látogatókat, térdet hajtott, mint királynő előtt: minden hölgy előtt, aki a szabályoknak megfelelő magaviseletét tanúsított, legyezővel, bon- boniérrel, brosstűvel, emléklappal és más hasonló olcsósággal ajándékozván meg a kitüntetett hölgyet, de mégis csak az számított a legnagyobb kitüntetésnek, ha a kapitány karját ajánlotta fel valamely hölgylátogatónak, hogy megmutassa neki ösbudavára nevezetességeit. VI. Vájjon hogyan büntette kapivári Kapy Mikló© kapitány a rosszmagaviseletü hölgyeket, akik a legjobb társaságban is előfordulhatnak és megzavarják a szép harmóniát? Akik szerelmi féltékenység miatt jeleneteket csinálnak, akik a cipőjük sarkával felrúgják a pezsgőspalackot, akik javíthatatlan ve6zekedők, akik borsot törnek a színházi kairmeeter orra alá, akik lehorgasztobt orral, durcásan, elégedetlenül ülnek a zengő zsivalyban és kosarat adnak minden kedveskedésre, amellyel őket kibékíteni akarnák? Akik alig várják az alkalmat, hogy társnőik hajába ragadjanak és vele meghempergőzzenek a Nagymecset kellős közepén? Akik a napernyőjük nyelét is szívesen eltörik, hogy valakin bosszút állhassanak? Hogy bánt. el az ilyen természetű nőkkel Kapv kapitány, akik sajnos ősbudában .is előfordultok? — Sohasem adom férjhez nagysád! — mond a kapitány első büntetésként, mert foglalkozásánál fogva el nem kerülhette, hogy némely apátián, anyátlan, ősbudaváriuból férjhez ment hölgyek esküvőjénél szerepet ne vállaljon. A szokásos megjavitási módszer, amelyet a finomlelkii, tetőtől talpig urnák született Kapy Miklós az engedetlen hölgyekkel szemközt alkalmazott, az volt, hogy hajnaliban „zárdába vitte őket". Ezt pedig úgy kell érteni, hogy a szerelmi bom- lottságukban vagy rosszaságukban magukról megfeledkezett hölgyek az ősbudavári éjszakák végén, azaz reggel felé a mulatóhely előtt készenlétben álló gyors fiákerekre pakoltattaik (néha két kocsi is megtelt velük) és a fiákerelk gyors iramban vitték a hölgyeket Mária Remetére, a budai részekben fekvő zarándokhelyre. Az első kocsin ült a kapitány, aki különös foglalkozása mellett is mindig vallásos ember maradt, és elég gyakori látogatója a ezentiiegyeknele, búcsúknak, zarándoklatoknak, mintha éppen az ősbudai port akarná leverni magáról e kilón dudásai alkalmával. A többi kocsikat a virágárusnők, pezsgössátraic tündérei, civilbe öltözött énekesnők, tűnd éri kosztümjeiket levetett Excentrique-ok, az éji világból nappalra elszürkült táncosnők, elkomolyodott, a mulatságból kijózanodott, szinte áhítat os lelkületűvé váltott hölgyek töltötték meg, akik Ibuosujáró énekeket fújtak az erdei (hűvösvölgyi) utón, amiig a fiákerek Mária Remetére érkeztek. S az éneket rendszerint a vallásos érzésű Kaqjy kapitány vezette. BamaruhAs szerzetesei: Jakiták akkoriban Remetét, akik Isten polgáraihoz méltóan senkitől sem kérdezték: hová való, honnan jött, hanem a délelőtti mise előtt átvették az áh itatós gyónásokat azoktóil, akik a gyóntató-fülkék előtt, jelentkeztek, igy a kapitány ősbudai hölgyeitől is. A kegyes szerzetesek a mulatóhely bűnbánó hölgyeit éppen úgy ellátták az ige malnsztijával, n vigasztalás szavaival és bűnbánati (penitenoia) után Krisztus Urunk testével, mint akár a szent nőket, akik azt megérdemlik. A márinirometei mise meghallgatAsa és az ottani falusi vendéglőben elköltött ebéd. n-a/. a jól sikerült majális illán rendszerint nem volt baj többé az engedet Jen hölgyökkel. Alapítva 1833. \)S^ V dlszmü A üveg, porcellán nagykereskedése. • 4 KSKan
