Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-30 / 247. (2764.) szám
Mai szamunk M of«ral 6 X ívf. 247. (2764) szám • Péntek * 1931 október 30 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kt; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfe, fl képes melléklettel havonként 2.50 K£-vaI több Egyes szám ára 1.20 Kö, vasárnap 2,—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja felelqs szerkesztő DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IIW Panská ulice 12. m emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl Az angol választások Prága, október 29. Ha nem lenne túlságosan hosszú a cim és beleférne egy sorba, ezt. a cikket a legcélszerűbben igy titulálhattuk volna: Az angol nacionalizmus győzelme az osztályérdekek felett, vagy Uj korszak küszöbére lépett az angol belpolitikai élet. Az angol birodalom még a mai gazdasági meg- tépázottságában, a font legendás nimbuszának elszürkülése idején is döntő jelentőségű szerepet tölt be a világpolitikában, elsősorban pedig Európa politikájában. Az angol választások eredménye tehát nem angol belpolitikai ügy, hanem elsőrendű külpolitikai jelentőségű tény is, amelynek felmérése fontos és tanulságos minden európai állam és nemzet szempontjából. Az első, ami az angol választások lefolyásából szembetűnik és tanulságos, inkább külsőség, ám eszmei jelentősége elvitathatatlan. Olyan kort élünk, amely az összes értékek átértékelésének jelszavát hangoztatja. Szokásos és divatos dolog a parlamentarizmus csődjéről beszélni és valóban nem egy európai államban szomorú és sivár képet nyújt a parlamentarizmus képe. Az európai államok közül nem egynéhány élte és éli a parlamentarizmus komoly válságát, voltak olyanok is közöttük, amelyek úgy váltogatták a diktatórikus és parlamentarisztikus formákat, — példa rá Spanyolország — mint Matyóné a mártást. Állandó forradalmi láz, a törvényhozói és végrehajtói hatalom bizonytalansága s ingadozása fertőzte meg az ilyen országokat. Az interparlamentáris unió ülésein hivatott parlamenti férfiak vitatkoztak a parlamentarizmus életképességéről és nagyon sok volt a pesszimista hang. Nos, azoknak, akik a parlamentarizmus csődjéről beszélnek, meg kell nézniök az angol példát, meg kell figyelniük a választások lefolyását Angliában, a parlamentarizmus őshazájában, a világ legrégibb parlamentáris kormányrendszerének országában. Angliában igazán nem lehet a parlamentarizmus csődjéről, vagy a választóknak a politika iránti közömbösségéről beszélni. Itt is elvek és • pártok állottak szemben egymással, de nem az egyének és pártok érdekei domináltak, hanem a nemzet érdeke, amely a pártok' vezéreit is arra birta, hogy áttörjék a pártok szűk kereteit és egy magasabb rendű cél szolgálatába, a nemzet üdvére állítsák be munkaerejüket és politikai képességüket. Az eszmék tiszta harca ment itt végbe. Semmi be_ folyásolás, semmi meg nem engedett korteskedés. A hatalmától a választások idejére megfosztott kormány a legkisebb mértékben sem avatkozott be a választások eredményének kialakulásába. Fair play az egész vonalon. amely a lovagiasság felemelő példáit mutatta akkor, midőn például a konzervativ jelölt, Campbell tengernagy felkeresi ellenfelét, a betegágyban fekvő Hendersont. És példát nyújtott az angol nemzet egész Európának, amikor pártszempontokon felülemelkedve a nemzet egyetemes érdekeinek szemszögéből Ítélt. Az osztályellentéteket leküzdötte az egészséges nemzeti ösztön és az angol választóknak csaknem kilencven százaléka jelent meg az urnáknál, mert átérezte i a választások jelentőségét, tudta, hogy fua rés agitur, az ő ügyéről, sorsáról, jövendőjéről van szó. És a nemzeti koalíció meglepetés- szerű győzelme másképp nem is lett volna lehetséges, ha az angol nép óriási többsége fel nem ismeri az igazságot, hogy vannak a történelemnek olyan nagy pillanatai, amikor az egészséges nacionalizmus megtagadása, a nemzet egyetemes érdekei elleni harc tulajdonképpen az öngyilkosságot jelenti. A nemzeti eszme győzelme természeteméül A konzervatívok megsemmisítő győzelmet arattak a munkáspárt főlőtt üz angol választás eredménye: 555 kormánypárti, 66 elienzéki mandátum Kenderson, Mosiey és több munkáspárti volt miniszter kibukott London, október 29. Majdnem télies időben, fagy (hulláimban és kőiben, de a legforróbb izgalomban kezdődött meg az angol választás, amelynek dlöntenie kellett nemcsak a MacD on ald-ko rrnány, de egész Anglia sorsáról. Soha olyan feszült érdeklődéssel az amgol közönség nem várta a választások kimeneteléit, mi.nt ezúttal, s bár a jelöltek száma kisebb vo'lt, mint bármikor, előrelátható volt, hogy a szavazatukat leadó választók száma jóval nagyobb lesz, mint bármely korábbi választás alkalmából volt. Az érdeklődés azért volt olyan nagy, mert bár mindenki meg volt győződve arról, hogy MaoDonald nemzeti kormánya tálán 180— 200 főnyi többséggel vonul be a Westminster palotába, mégis fontosnak tartották azt a kérdést, hogy pontosan milyen fölénnyel győznek a. polgári pártök. á .munkáspárt felett. \\ Anglia, Skóíország, Wales és északi Ir- land választóinak száma 30,158.967, nőik és férfiak. Ebből 2,812.761 szavazásra jogosult már gyakorolta választói jogát, nevezetesen ■azokban a kerületekben, amelyek október 17-én, a jelölések hivatalos bejelentésének utolsó napján, csak egy képviselőjelöltet neveztek meg, tehát ezek egyhangúan meg vannak választva. így jutott be az alsóházba szavazás nélkül 61 képviselő, köztük 49 konzervativ, 6 Samuel-párti szabadelvű és hat munkáspárti. Az alsóház 615 mandátuma közül tehát 553 várt betöltésre és ezekre több mint 1200 jelölt pályázott. A legtöbb jelöltet a konzervatívok és a Labour-Párty állították, mind a kettő 520—520-at. A választási aktus kedden reggel kezdődött, de nem országszerte egyidoben, mert a legtöbb kerületben reggeli hét órára tűzte ki a szavazás kezdetét a választási biztos. Igen sóik kerületben azonban csak reggel 9-kor nyitották meg a szavazást. A városi kerületekben az eredményeket már a délutáni órákban megállapították, a vidéki kerületekben szerdáig eltartott a szavazatok számlálása, úgy hogy a hivatalos eredményt csak szerdán déliben állapíthatták meg. Heves agiSéció A korteshadjárat az utolsó napokban érte el tetőpontját. A Labour-Partynak egy kis injekcióit adott Lloyd George bombája, aki felszólitatta pár thiveit, hogy azokban a kerületekben, amelyekben a liberális párt nem állított jelöltet, a párt választói a munkáspártra adják szavazatukat. Lloyd George ezen lépésével nyilván a konzervativ párt túlsúlyát akarta megtépázni és saját pártjának jelentőségét fokozni, hogy, mint sz elmúlt kormányzás idején, most is a liberális párt legyen a mérleg' nyelve. . Hogy milyen szenvedélyes hangúak voltak az utolsó napon a kortesgyülések. és mennyire a végletekig menő kortesfogásokkal igyekeztek a választókat befolyásolni, annak élénk bizonyítéka a londoni püspök hétfő esti beszéde egy londoni választókerületben, amelynek szavazói főleg a munkások, kézművesek és rosszul fizetett alkalmazottak köréből kerültek ki. Azt mondta a püspök, hogy ha Anglia ezúttal nem választ ^helyesen" — vagyis ha nem szavaz a nemzeti kormányra — akkor a font huszonnégy óra alatt 5 shillingre fog zuhanni, egy hét múlva már csak egy shillinget fog érni és egy hónap múlva nem lehet rajta többet vásárolni, mint ,ma egy penceért. London sok kerületében már kedden délelőtt leszavazott a választók többsége é3 még Londoniban is, ahol nem igen szoktak túlságosan érdeklődni a választások iránt, hosszú sorokban álltak az emberek a déli órákban a választási helyiségek előtt. Föltűnően nagy volt a nőszavazatok száma is. A nagy köd, amely egész nap ráfeküdt Londonra, csöppet sem tartotta vissza a választókat. Az izgalmas várakozás, amellyel egész Anglia leste a választások eredményét, kifejezésre jutott abban is, hogy a színházak, vendéglők és mozik éjfél után két óráig nyitva voltak és a percenként befutó választási eredményeket vásznakra vetítették. A pályaudvarokon és a londoni földalatti vasút megállóin mindenütt- közzétették az. eredményeket, a rádió negyedóránként közölte a megválasztott képviselők neveit. Az ipari és bányavidékeken fölváltva történt a szavazás. A munkásság egyrésze a nap folyamán elhagyta a telepet, hogy a gyár közelében lévő szavazóhelyiségben leszavazhasson. A választóhelyiségek mellett különszobákat rendeztek be, ahol az anyák gyermekeiket hagyták, mialatt szavazatukat leadták. Mivel a kutya kísérője az angol embernek, igen sok helyen gondoskodtak arról is hogy a kutyák számára helyiség álljon rendelkezésre, ahol a kutyákat megbízott őrizte addig, amig gazdájuk leszavazott. 475 konzervatív mandátum London, október 29. A keddi választások a kormány számára túlnyomó többséget biztosítottak. Megválasztottak 555 kormánypárti és 61 ellenzéki képviselőt. A pártok között a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: konzervatívok 475, nemzeti liberálisok 63, nemzeti munkáspártiak 14, pártonkivüliek 3, összesen 555 kormánypárti. Labour Party 48, Lloyd George liberális pártja 7, pártonkivüliek 6, összesen 61 ellenzéki. A kormányra esett 14,241.937 szavazat, ebből konzervativ 11,867.697, nemzeti munkáspárti 338.517, nemzeti liberális 1,949.485. A kormány elleni szavazat 7,316.889 volt, ebből 6,611.167 esett az ellenzéki munkáspártra. A 30,158.967 választó közül 20,852.104 adta le szavazatát. A konzervatívok rekordgyőzelme London, október 29. A konzervatívok rekord-1 a konzervatívok egyetlen választási kerületet győzelme az angol választások történetében 8em veszteGek el, péida nélkül ál1 abban az értelemben, hogy ami eddig egyetlen párt történetében sem iornem jelenti azt, hogy valóban az egész angol nemzet egyesült volna ennek az eszmének a jegyében a nemzeti koalició táborában. A nemzeti koalíciónak is meglesz a maga ellenzéke, elsősorban a megtizedelt munkáspárt, amely szociális szempontjait kívánja érvényesíteni, azután Lloyd George liberális csoportja, amely gazdasági okokból fog küzdeni a szabadtereskedolem zászlaja alatt a nemzeti blokk ellen és a John Simon által vezetett liberális csoport, amely szintén a védrvámok ellen foglal állást. Ám a néip nagy többsége .most mandátumot adott a nemzeti koalíció táborának, hogy az ország érdekeit tartva szem előtt hajtsa végre a restaurálás munkáját. A nemzeti kormány most már megszabadult attól az ódiumtól, amelyet a. MacDonald-kormánynak a Labour Partyból való eredete jelentett, A belpolitikai fejlődés valószínű iránya az, hogy a rohamosan előretört konzervativ párt élén Baldwin fogja diktálni a tempót és a toryk szellemében oldják meg a belső és külső politikai .kérdéseket, Belpolitikai tekintetben a véd vám kérdése fog előtérbe kerülni, bár a kormány kompromisszumos okokból a vámkérdóst nem tolta a választási jelszavak előterébe. A gazdasági fejlődés irányvonalait a Times jelzi előre: Gazdasági tekintetben továbbra is arra törekszik a kormány, hogy elérje a vámtarifák általános leszállitását, de lényegesen megváltoztatja a cél elérésére szolgáló módszereit. A szabadkeres kedel-emnelk ímeg kell szűnnie és amint csak lehetséges, Anglia csak vevőitől fog vásárolni. A kialakuló parlamenti bizonyára újra felveszi az indiai kérdés rendezésének elejtett fonalát a kerek asztal körük Végül dönteni fog az aranystandard kérdésében, vagy a végleges szakítással, esetleg a kérdés elodázásával, A MaoDonald-kormány Genfben erőteljesebb és önoélubb politikát folytatott, mint elődje, a konzervatív párt. A nemzeti koalícióban MaoDonald igyekezni fog a külpolitika eddigi irányát megtartani, sőt. azt kifejezettebben is képviselni Genfben, amiről MacDonaldnak a békeszerződésekről szóló nyilatkozata is tanúskodik. Az angol választások döntő túlsúlyt biztosítottak a nemzett koalíciónak, igy hát megszűnik a Javirozás politikája s az angol kormány a leszavaztatástól való félelem nélkül folytathatja működését.
