Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-27 / 245. (2762.) szám

Ma nimmh IS oftfal Előfizetést ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. fl képes mel éklettel havonként 2.50 Kc-val több Egyes szám ára 1,20 Kő, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok FŐSZERKESZTŐ politikai napilapja FELELŐS SZERKESZTŐ DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 1L. Panská ulice 12. D. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská allce 12. 111. emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYCiM: HÍRLAP, PRRHft A világ nagy csalódása A washingtoni konferencia teljes kudarccal végződött Lávái és Hoovsr csupán sprébfe dolgokban egyeztek meg — Semmitmondó kommüniké — Borah beszéde okozta a csődöt — Visszatérés a Young* tervhez, de Amerika nem csökkenti a szövetségközi adósságokat „Európán egyedül Európa segitliet” Washington, október 26. Laval és Hoover amerikai tárgyalásai vasárnap délután befeje­ződtek. A tárgyalások eredményéről kiadott hivatalos kommüniké a következőképpen hangzik: — Franciaország és az Egyesült Államok régi tradíción alapuló barátsága, amelyet nem zavar ellentét és amelynek legfényesebb bizo­nyítéka a közelmúltban megkötött Briand- Kellogg-paktum volt, lehetővé tette, hogy a két állam képviselői beható vizsgálat tárgyává tegyék a két kormányt közvetlenül érdeklő problémákat. Az államférfiak kötelessége, hogy a parktikus együttműködés egyetlen le­hetőségét se hanyagolják el a közös nyugalom és jólét elérésének érdekében. Ez az elv külö­nösen ma fontos, amikor a világnak határozott irányvonalakra van szüksége a számtalan em­bert közvetlenül érintő általános depresszió leküzdésére. — A kormányok közötti bizalom viszonyá­nak helyreállítása a gyors újjáépítés legfonto­sabb előfeltétele. Amerika és Franciaország képviselői a legteljesebb nyíltság szellemében tették vizsgálat tárgyává a világproblémákat. Sikerült megfelelő eredményt elérni. Vizsgálat tárgyává tettük a világ gazdasági helyzetét és a vele összefüggésben lévő politikai kérdése­ket, továbbá az általános lefegyverzési konfe­rencia előfeltételeit és a gazdasági depresszió­nak a nemzetközi adósságokhoz való viszo­nyát, valamint a nemzetközi valutáknak stabi­lizálására és más gazdasági tényekre vonatko­zó pénzügyi kérdéseket. — A barátságos és szívélyes eszmecsere le­hetővé tette, hogy mindezeknek a problémák­nak jellegét a legfontosabban megvizsgáljuk. Szándékunk nem az volt, hogy kötelező szer­ződéseket fogadtassunk el kormányainkkal, hanem az, hogy a valódi tények talaján olyan eszközöket keressünk, amelyekkel a két állam mindegyike külön-külön hathatósan elősegíti az állapotok javulását. — Közös határozatunk, hogy az általános lefegyverzési konferencia ne mulassza el a nagy alkalmat és mindent elkövessen a fel­adat megoldására, amennyiben a békét hatá­rozottan és tartósan megszervezzük. — A nemzetközi adósságok kérdésében ar­ra a meggyőződésre jutottunk, hogy az egy­éves Hoover-moratórium után valószínűleg újabb haladékra lesz szükség, amíg a gazdasá­gi depresszió elmúlik. A moratórium meg­hosszabbításának részleteire vonatkozóan mindkét kormány megtette észrevételeit s a részletek elintézése a jövő feladata lesz. A meghosszabbításra vonatkozó iniciativát az 1931. julius elsején kötött szerződés értelmé­ben az érdekelt európai államoknak kell meg- ragadniok. — Részletesen foglalkoztunk azokkal az eszközökkel, amelyekkel kormányaink helyre­állíthatják a gazdasági stabilitást és a bizal­mat Meg vagyunk győződve arról, hogy a normális gazdasági élet fölujiíásának alapföl­tétele a valuták stabilizálása 8 ebből a szem­pontból az amerikai és a francia arany­standard megőrzése mindennél fontosabbnak látszik. — Folytatni fogjuk azoknak az eszközök­nek a vizsgálatát, amelyek a stabilizálást elő­mozdítják. A rendelkezésünkre álló rövid idő alatt nem formulázhatíimk meg mindent pon­tosan, de annyit megállapíthattunk, hogy a gazdasági és a pénzügyi kérdésekben mindkét állam egyforma irányt követ. A vélemények megegyezésének megállapítása megkönnyíti kormányainknak, hogy a jövőben hathatós akcióba kezdjenek a gazdasági jólét visszaál­lítása érdekében. Az eredmény Washington, október 26. Laval és Hoover utoljára vasárnap délelőtt féltizenegykor ta­lálkoztak. Az utolsó konferencia a várakozás ellenére több mint három óráig tartott, mert a tárgyaló felek csak nehezen tudtak meg­egyezni a kiadandó hivatalos kommüniké szö­vegében. Délután fél kettőkor a néger portás végre feltárta a Fehér Ház kapuját és Laval megjelent a küszöbön. A francia miniszterel­nök megtagadott minden fö'Mlágositást. Csak annyit mondott, hogy a konferenciának vége van. A francia delegáció nem leplezte csaló­dását, amit a washingtoni találkozó sikerte­lensége miatt érez- A bizottság kifejezésre jut­tatta, hogy áz európai krízis eltüntetésére ezek után nem kínálkozik más mód, mint Pa­risnak és Berlinnek közvetlen megegyezése. A Berlinnel! való megegyezést (lehetőleg egé­szen a szövetségig) kell kifejleszteni. Vasárnap délután az amerikai nemzeti saj­tóklub utolsó sajtófogadtatásán Laval kije­lentette- hogy nem felel a hivatalos kommüni­kére vonatkozó kérdésekre. E bejeiilcntés da­cára az első amerikai újságíró azonnal meg­kérdezte, vájjon a francia miniszterelnök meg van-e elégedve az eredménnyel? Laval kité­rően válaszolt. Elragadtatással nyilatkozott a Hoover-rel való tárgyalások barátságos lefo­lyásáról az amerikaiak lebilincselő vendég­szeretetéről és kijelentette, hogy boüdog, hogy, Amerika változatlanul ápolja a két nagy nem­zet közös tradícióit, de mást nem mondott. Zárt politikai körökben a franciák a konfe­renciát teljesen sikertelennek mondják, La­val határozott ég Edge párisi amerikai nagy­követ által pontosan kidolgozott tervvel jött Washingtonba és azt remélte, hogy az ameri­kaiaktól garanciákat kap a francia biztonság­ra, továbbá eléri a jóvátételek, az adóságok és a katonai költségvetések 25 százalékkal való megkurtítását, míg ellenszolgáltatás fe­jében beleegyezik a moratórium meghosz- szabbitásáha. Biztos volt abban, hogy ezt az eredményt eléri s eleve kijelentette, hogy csak ez az eredmény az, amiért az ut kifize­tődött. Hoover Borah és Reed nyomása alatt hirtelen teljesen visszavonult és nem azono­sította magát Edge terv év cll Ezek után La­val számára sem maradt más hátra, mint visz- szavonulni a Young-tcrv piattformjára, amibe Hoover kénytelen-kelletlen beleegyezett* A franciák a Young-tervezet igazolását és újból való követését talán sikernek nevezhetik, mert régóta hangoztatják, hogy nagy su'llyt helyeznek a Young-tervezet érintetlenségére. Az utóbbi hónapokban ugyanis úgy látszott már, hogy a moratórium és a másfajta ameri­kai kezdeményezések hatása alatt a Young- tervezet lassankint elsiklik és más, enyhébb megoldási módok kerülnek előtérbe. Ha Hoover most száz százalékosan elfogadta a francia álláspontot és lándzsát tört a Young- terv megmaradása mellett, ez kétségtelenül francia sikert jelent. Viszont újat a franciák sem értek el. Ilyen körülmények között föl kell tenni a kérdést, hogy az amerikai köztár­sasági elnök tulajdonképpen miért hívta meg a franciákat Amerikába? Illetékes körök vá­lasza erre a kérdésre az, hogy Hoover erede­tileg sokkal nagyobb koncessziókat akart ten­ni és Laval is alapvető változtatásokat terve­zett, de az utolsó pillanatban ismét előtérbe nyomult az amerikaiak régi álláspontja, amely az európai dolgokban való be nem avatkozás­ról szól és Hoover kénytelen volt meghajolni az amerikai közvélemény előtt. Borah legyőz­te Hoovert. Ezek utón kétséges, vájjon Hoovert a legközelebbi elnökválasztáson újra Amerika elnökévé választják-e. Az Egyesiét Államok hat vezető bankárja, köztük Robin­son, Hamson és Eugene Meyer vasárnap dél­ben utolsó kísérletet tettek arra. hogy Hoovert meggyőzzék és nagyobb engedékeny­ségre bírják a szövetségi adósságok egy ré­szének elengedése ügyében. Hoover azonban kijelentette, hogy a kongresszus többsége nincs mögötte és igy kénytelen letenni a fegy­vert. Vasárnap délután Laval is beleegyezett a megváltoztathatatlanba s miután elérte már a Young-tervezet tiszteletbentartását, vállat vont és szószerint a következőket mondotta: I — Rien a fairé ici! Európán egyedül Euró­pa segíthet. Laval hétfőn Newyorkban volüt és részt vett a kereskedelmi kamara bankettjén- Éjfélkor az Ile de Francé fedélzetére száll és vissza­utazik Európába. Általános családás Parisban Páris, október 26. A washingtoni konfe­rencia eredménye a legoptimistább infor­mációs lapoknál &em váltotta ki a szokásos lelkesedést. Senki sem tagadhatja, hogy Laval „rendkívül kis podgyásözaB4 érkezik vissza. A lapok mindazonáltal megelégsze­nek azzal az eredménnyel, amit egy közvet­len eszmecsere a politikában általában je­lenteni szokott és elégtétellel állapítják meg, hogy „sok, Franciaországról szóló lehe­tetlen legenda szétoszlott és megszűnt4*. A francia lapok véleménye szerint Ameriká­val még mindig tkőnnyebb megegyezni, mint Angliával. De ugyanúgy, mint ahogy a Né­metországgal való megegyezés is a prakti­kus munkának csupán kiindulópontja volt, úgy kell most is a tulajdonképpeni akciót megfoezdeni. A jobboldali sajtó megelégszik a negatív eredménnyel, amennyiben hang­súlyozza, hogy Laval „legalább nem tett ve­szedelmes engedményeket44. Az államférfiak kibeszélgették magukat, de semmin sem változtattak. Hál4 Istennek, Laval amerikai útja a 400.000 frauknyi útiköltségen kívül nem került másba44 — írja Billiót jobboldali szenátor az A von írben. A baloldali sajtó nem leplezi elégedetlen­ségét. A Quotidien megállapítja, hogy a kommüniké s em: Imi írnom dó és nemi érte meg a nagy utat. Léom Blurn a Populaire- ben ugyancsak kiemeli, hogy a tisztán negatív eredmény óriási csalódást keltett és elmcrgclsitette az európai krízist. Peir- timax érdekes részleteiket közöl a hivata­los kommünikéről szóló kon:jmentárjábán. Laval elérte azt, hogy a moratórium befe­jezése után a világ visszatérhet a Youmg- teirvezet törvényszerűségéhez, azaz a fran­cia álláspont győzött s minden a régiben maradit. Visz obit a szövetségközi adóssá­gaik csökkentésének terén Laval semmit »em tudott elérni, holott kiutazásának cjtgyii)k főpontja éppen e<z volt. A lefegyver­zés és a biztonság kérdésébein Laval hajt- r hatatlan maradt. Laval és Borah találkozása Páris, október 26. A francia lapok számá­ra a legnagyobb szenzációt az a találkozás jelentette, amely szombaton este folyt le Borah szenátor és a francia miniszter elnök között. A találkozás előtt egy amerikai poli­tikus mosolyogva a következő szavaikkal for­dult Láváihoz: — ön nem ismeri az idahói embereket, akiket Borah képvisel. Idaho a megrögzött csökönyösség állama, Laval ügyesen válaszolt: — ön nem kimeri Auvergne-t. A csökö­nyösség tekintetében egy auvergnei ember két bretónnal és három idahói emberrel föl­veszi a versenyt. Én pedig vérbeli auvergnei vagyok. E bevezetés után elképzelhetjük, hogy a találkozás heves volt, de terme szépszeriéi eg eredménytelenül végződött. Borah a konfe­rencia utá/n ibijelentette, hogy egyetlen milli­méterrel sem sikerült közelebb hozni a vé­leményeket. Mindazonáltal a francia minisz­terelnök nyíltsága és őszintesége kedvező hatást gyakorolt rá. Laval ugyanilyen kije­lentést tett a francia újságíróknak: — Rendkívül szabadon beszéltünk — mon­dotta — néha talán gorombán is, de alapjá­ban véve szívélyesen. Kijelentettem Borah szenátornak, hogy híres nyilatkozatában áz a rész tetszett a legjobban, ahol elismerd Franciaország jogát a jóvátételre és a biz­tonságra. Megmondottam neki, hogy erről a kérdésről én som mondhattam volna többet, mint ő. A verSaillesi szerződés revíziójának kérdésében természetesen egész más véle­ményen vagyok. Az amerikaiakra bízom, hogy győzzék meg a szerbeket, a lengyele­ket, a románokat és a cseheket, hogy az európai béke csak úgy konszolidálható, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom