Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-27 / 245. (2762.) szám
2 *PRAGAI-A>AGYAR-HIRL^ 1931 október 2?, flcetlfl, államaik határait megváltoztatják és territoriális jogaikat ismét kérdésessé teszik. A franciák szempontjából a béke legelső feltó tele az, hogy ne támasszunk zavart és ne változtassuk meg az aláirt szerződéseket Az amerikai lapok szépíteni igyekszenek Newyork, október 26. Az amerikai lapok •megkísérlik, hogy a washingtoni konferenciát ne tüntessék fel teljes kudarcnak. A Héráid Tribüné szerint azok számára, akik a világot egyetlen nap alatt meg akarták váltani, az ered lény un '.•‘Pédást jelent A reálpoKt.M.****, v ry.mt rei érjt meríthetnek a konferenciától. Az aranystandard kérdőién teles • megegytiés Természetesen kérdéses, citen tmjov/: ette, hogy Laval e kérdésnek elintézésére Amerikába jöjjön. de az eredmény iga tolja a kísérlete*. Egyesek azt moidjii, « 'gy Po’fih szenátor uj európai térképet akar csUiálni. Amerikától távol áll ez a szándék, annál inkább, mert saját bajaival van elfoglalva. A New-York Times kijelent^, hogy a hivatalos kommüniké senkit sem lephet meg. Laval és Hoover nem kőtehetett szerződést mert ehhez hiányzott a parlamentek támasza. Az összejö-; veí-el a barátságos eszmecsere szűk keretei között mozgott és nem járhatott kötelező eredményekkel. Egyébként a washingtoni konferencia kommentárjai egyelőre divergensek. Különösen parlamenti körökben sokféle a vélemény. Valószínű, hogy Laval látogatása után az amerikai kongresszuson heves és részletes vitákra van kilátás. Borah szenátor addig nem nyilatkozik, amíg a hivatalos kommünikét nem tanulmányozta át részletesen. Reed szenátor a látogatástól kedvező eredményeket vár, míg La Lolleíte csak pszicho!Ágiai eredményt lát a tanácskozásokban. A dicstelen elutazás Washington, október 26. Lávái éjjel egy óra 30 pereikor elhagyta Washingtont és Newyorkba utazott. A pályaudvaron Castte alállaiutiíkár és Claudél nagykövet búcsú* rótt e! tőle. Lengyelország Borah ellen Varsó, október 26. Zaleski lengyel külügyminiszter, áki néhány hétig gyöngélkedett, Borah előretörésének hatása alatt azonnal visszatért hivatalába. Nyilatkozatot adott ki, amelyben közli, hogy a lengydl kormány nem vitázhat hivatalosan Borah-val, aki végeredményben csupán magánember. A világ jól ismeri a lengyel nép álláspontját a haiárr e vízi ókk al szemben. Lengyelország erről a kérdésről egyáltalán nem disputái. Egyébként a közvóleiméniy elképzelheti, Scotus Viator: A magyar sérelmek 90 százaléka olyan, hogy eltüntetésük az állam tekintélyének veszélyeztetése nélkül véghezvihető Seton Watson Szlovenszkórói szőlő könyvében kemény krllikát gyakorol a magyar kisebbség sérelmeit okozó soviniszták fő ott — „Még nagyon sok tennivaló van bálra* Prága, október 26. Egész Szlovenszkó élénken emlékszik Scotus Viator három év előtti szlovenszkói lanulrnányutjára, mikor Csehszlovákia nagy jóakarója a magyar kisebbségi kérdések iránt behatóbban kezdett ér-! aeklődni. Tanulmányutjáról a köztársaság; tízéves jubileuma alkalmára könyvet akart; kiadni, de betegeskedése s egyéb okok miatt] Scotus Viator hatalmas kötete: „Szlovenszkó] egykor és most" címen csak mostanában, há-j rom éves késéssel, tudott megjelenni. A; könyv eddig csak angol nyelven látott napvilágot, de a közeli napokban Prágában piacra fog kerülni a szlovák fordítása is. A testes kötetnek csak első ötödrészét teszi Scotus Viator tulajdonképpeni tanulmánya a szlovák problémáról, a továbbiakban pedig huszonöt szlovák szerző mondja el véleményét Szio- venszkóról, néha középeurópai, néha európai, néha belpolitikai szemszögből. A könyv dolgozótársai között legnagyobbrészt ismert ne-! vek szerepelnek: [lodzsa, Markovics, Sro-bár,; Sterűnek, Hl inka, Ivánka, Déren, Osusky, i Kállay József, Kállay Béla, — egyházi problémákról Kmelyiké nviírai püspök, a jogi problémákról Fajnor Vladimír és más szakemberek mondják el véleményüket. A kisebbségekről szóló fejezetet a volt pozsonyi zsupán, Bella Metód irta. 1 „A magyar kii&i>i»$ég sérelmei" „Ne érhessen az a vád, — irja előszavában Seton-Watson —, hogy szántszándékkal elmellőztem a magyar kisebbség sérelmeit" s két oldalt szentel ennek a kérdésnek. A szlovák flyelvü kiadás megjelenése után részletesen ismertetni fogjuk Scotus Viator véleményét, most kivonatosan az alábbiakban van módunkban tájékoztatni olvasóinkat. A magyar kisebbség sérelmei között első helyen szerepel nála a hontalansági probléma. Hontalanság nyegfflJfcáSvár’a Az állampolgárság kérdésé, amelynek népszerű neve ez: hontalanság *. Írja Scotus Viator —, sok fölösleges fájdalmat és keserűséget okozott. A légfőbb és legelső bajforrás a saint-germaini és trianoni békék közötti eltérés, aminek alapján Szlovén-szkon a joggyakorlat a magyar törvényről lassanként az osztrák félfogás felé csúszott át. Ennék következtében sok szlovák, ha papírjai nem is voltak rendben, az uj rézsim alatt elég könnyen megszerezhette áilampolgársá- gáC de a magyarok számára egészen más volt a helyzet s fölösleges megmagyarázni, hogy az uj törvénymagyarázat milyen eszközt hogy mit eredményezne az a világpolitika, amely mindem esetben és mindenki kívánságára hajlandó volna az államhatárokat megváltoztatni. Az eredmény az állandó és per- manenciában lévő határCevizió volna az egész világom. adott egyesek kezébe. Megemlíti, hogy Kör- mendy-Ékes Lajos dr„ aki 1920-tól 1925-ig a képviselőházban ült, huszonöt éve Kassán lakott és ott tizenhárom évig városi hivatalt töltött be, nem kaphatott állampolgárságot, nem kaphatott állampolgárságot Palkovits, aki hat évig volt Prágában á parlament tagja ós 1886 óta volt papja ugyanannak a községnek, míg pldául Vargha István állampolgársági kérését azzal uíasitolták el. hogy valamikor magyar csendőr volt. Ugyancsak a magyar kisebbségi sérelmek között sorolja föl a •nyugdijkérőést. megemlítve, hogy kezelése olyan rossz vért szült, ami a kérdés nagyságával nincs arányban és Csehszlovákia minden barátja csak sajnálhatja, hogy a prágai kormány* nem volt hajlandó ezeket a terheket egy szép gesztussal magára vállalni. A magyar nyelv és kultúra sérelmei Speciális szempontból nézi Seton-Watson a szlovenszkó: magyarság nevelési problémáit. 1928-ban — irja — 756 tisztára magyar elemi iskola és 7 középfokú magyarnyelvű iskola működött Szlovenszkón. Ha még 25 elemi iskolát állítanának föl, ez körülbelül megfelelne a magyarok arányszámának. Ezzel szemben nagy szüksége volna a magyarságnak technikai és még inkább mezőgazdasági iskolára és a szükségletnek egyáltalában meg nem felelő mértékben gondoskodnak a jövő magyar tanitónemzedék kiképzéséről. Bár a magyarok — irja — önálló egyetemet aligha követelhetnek, kellene, hogy legyen Pozsonyban magyar fakultás, amelynek tanszékeit magyarok töl- * tik be, különösen miután a csehszlovák köztársaság nem ismeri el a magyar egyetemeken szerzett diplomát. A magyarságnak föltétlenül joga van megkövetelni, hogy tanítókat és papokat nevelhessen saját fiai közül magának. Külön sérelmi pontnak sorolja föl. hogy a magyar könyvek és folyóiratok behozatalát megnehezítik. Éppen igy tiltakozik a Szloven- szkón fönnálló cenzúra ellen és hangoztatja, hogy a magyar kulturális társaságoknak liberálisabb kezelése föltétlenül szükséges. A gömör-kisíhonti közművelődési egyesület föl- függesztését például a tagok megföllebbezték, a legfelső közigazgatási bíróság a betiltó határozatot mégsem inisitette, a helyi hatóságok mégis módot találtak arra, hogy a társaság működését megakadályozzák. Ugyancsak megemlíti, hogy habár elvileg á magyaroknak az állam más polgáraival egyenlő jogok járnak a bíróságok előtt, mégis komoly okuk lehet panaszra, amikor az ti| bírósági területbeosztás a pozsonyi, nylírai, rimaszombati és kassai kerületeket szándékosan és mesterséges határokkal ugv csinálta meg, hogy ott a magyarok aránya a 20 százalék alá essék, mert csak a ‘20 százalékos aráuyszám biztosíthatna. nekik kisebbségi jogokat. A régi magyar uralom ellen azt hozták föl — irja a könyv ■—, hogy még a vasúton és a postán is kizárólag a magyar nyelvet használta. Pozsony kivételével ugyanilyen sajnálatos törekvést lehet tapasztalni egész Szloven- szkőn, pedig az igazság azt kívánná, hogv a magyar és német nyelvnek megadják teljes jogait. Ugyancsak helyesnek tartaná, ha hivatalos vizsgálat állapítaná meg: mennyiben részesedtek a szlovenszkó! magyarok a földreform során kiosztott földekben, mert sok igazságtalanságot most. m-ég jóvá lo- hotno tenni. Végül helyesnek tartaná, ha az adminisztráció alkalmazottait nyelvtudás! vizsgálatnak vetnék alá. mert jelenleg nem áll rendelkezésre elég tisztviselő, aki jól tud magyarul, éles ellentétben Erdéllyel, ahol a román tisztvi- se'ők mind megtanulták a magyar nyelvet. A szlovákok —irja — tulmeeszire mentek akkor, amikor fiaikat visszatartották a magyar nyelv á PIOMICiHIM ina: imi mi\ Fordikotta: fíosáruné Vtti l om (47) — Az indiánok már döntöttek — mondta Wetzel —, de a keresztények még nem tudják, mi vág reájuk. Egy órával később a templom harangja törte meg a csendet. Hosszú sora a keresztény indiánoknak indult meg az Isten háza felé, majd a jávorligetbe mentek együtt, ahol kedvező időben az istentiszteletet tartani szokták. Egészen közel mentek el igy a szikla alatt, amelynek tetején Wetzel és Jonat- hán feküdtek. — Ott megy Heckeweider az öreg Wells- szel — suttogta Jonathán. — MögöttükJYoung és Edwards •.. azután... igen, az a~ fiatal misszionárius, Joe testvére. Nem érteim, mi jutott az eszükbe, hogy idejöjjenek imádkozni a dühös indiánok orra elé! — 'Máskor is itt imádkoznak — felelte Wet- zel — Nézd csak! Kutya legyek, ha néni jön utánuk az egész csorda vad indián! Hogyan tódulnak! Harci festék van az arcukon... rossz jel, nagyon rossz jel! De ezek, úgy látszik, nem értik a szerencsétlenek! < Egyik sem ül le... Olt van Pipa., • meg Kotoxon ... Az meg ott Shimglss, pedig az valamikor barátságos lábon állt a keresztényekkel! — Most nem barátkozik velük egyik sem. — Nézd, Lew, nézd!... Ott, Pipa mögött azt.a hatalmas harci fej díszt! Wingenuud az, akasszanak fel, ha nem ő! Itt az egész társaság, mondom! A két vadász éles szemmel Ügyelte a köveik ezendőket. Látták, amint, a keresztény indiánok félkörben odaültek az emelvény elé, a pózán yok pedig körülvették őkel, csak egy oldal maradt Szabad, elég különös módon, az erdő belseje felé eső részen— Nézz oda! — suttogta Wetzel hirtelen * a bozótl a mutatott. Jonathán is meglátta, Matt Wetzwl: két indián harcos Miit olt, fegyverrel a kezében, elrejtőzve a bokrok között. Wetzel a fogót szívta. — Ez nem kényelmes dolog — morgott Jonathán. — Azok a vörös ördögök ott rosszban törik a fejüket. Újra a gyülekezetét kezdték figyelni. Jonathán egyre rosszabb kedvű lett. — Oh, Simon, a katonaszökevény! Átkozott áruló! Nézd, Lew, hogyan lépked, milyen büszkén, mintha valami fejedelem volna! Elitet... Mc Mee •.. Hol van a harmadik jó- madár. Jim Giirtyvel? Az a fickó, aki a cbip- pewayokkal együtt követett el nemrég valami nagy gazemberséget. Itt vannak, ni ők is. Éppen egymáshoz valók. Díszes társaság, az már igaz! — Itt történni fog valami — suttogta Wetzel. Jonathán érezte, hogy a vadász ideges teste megreimeg. — A misszionáriusok beszélgetnek - •. tanácskoznak ... most feláll az egyik.., Ed- wards... Hót az a fickó ott mögötte kicsoda?-.. Istenemre, a Fédkirály! Ott, a bozótban! A két vadász nem vehette ki a szavakat, de látták, hogy a Félkirály gőgösen és parancsoló hangon mond valamit Edwardsnak, aki megrázta a fejét, aztán felállt az emelvényre és fölemelte kezét, hogy beszélni kezdje a a 'gyülekezethez. — Krakk!... A bozótból puskalövés dörrent, a misszionárius a melleihez kapott, hátrahanyatlott és holtan zuhant a földre. — Az egyik rejtőzködő vörös kutya lelőtte Edwardsot! — hördült föl Zane rekedten. — De nézd .. mégsem halt meg... csak megsebesült. Most Young lép elő. Óh, a bolondok! Igen Young nézett farkasszemét az indiánokkal. Sápadt arcában feketén égtek a szemei. Félkirály neki is mondott valamit, de Young megvetően fordította el tőle a fejét és beszélni kezdett. — Krakk!..Újra lövés. YoUng .szétvetette a két karját ét lezuhant az emelvényről- A misszionáriusok hozzá rohantak. Az öreg Woll« a kezeit tördelte. Ez máir keményebb dolog — sziszegte Zane a fogai között. — Látszott az esésen. ’ Legalább is az eszméletét vesztette, ha ugyan nem lett vége rögtön. Wetzel nem felelt. Nem mozdult. Arca mintha márványból lett volna. — Most a harmadik jön, a harmadik fiatal pap..- Joe testvére... azt is mindjárt lepuí- rantják — suttogta Jonathan. — Oh, azt hittem, megjön az eszük végre! Szép dolog tőlük, hogy meghalnak a kereszténységért, de most nem használnak senkinek vele! De mégis ... Heckeweider nem engedi, hogy beszéljen. Visszahozta az emelvényről. Mégis meggondolta a dolgot végre. Most Félkirály beszélt az indiánokhoz. Kezében fekete harci bárdot tartott és többször megrázta feje fölöttJonathán egyszerre hátranézett. Halk osat- tamást hallott, amint Wetzel felhúzta a puskája kakasát. — Vigyázz, Lew. Gondold meg, hogy Gir- tyit akarjuk kéziek éri leni. Meg aztán messze is vagyunk. Jó háromszáz yard. Igazad van, Jack, igazad van — mondta Wetzel, de nehezen lélekzett,, — Várjunk, mi lesz még. — Nem, Jack, én nem bírom. Tudom, hogy nehezebbé teszem a dolgunkat, de hiába. Éppen a balszemiébe akarok lőni a húron főnöknek és meg is teszem•— Lehetetlen, Lew, lehetetlen, nagyon messze vagyunk! Várj, várj! — súgta Jonat- háu izgatottan. — Várjak? Hogyan várjak, ha ilyeneket, látok? Kis csend lett. A Félkirály hangját foszlányokban hozta hozzájuk a szél A keresztény Indiánok lehajtott fejjel, mozdulatlanul ültek köröskörül. — Kihirdeti az ítéletet — suttogta Wetzel. Jonathán ránézett Wetzel arcára. Aztán föltérdelt, Tudta, hogy a következő pillanatban mének din lök kell az erdő belsejébe. — Lew, az én puskám néni megbízhatni ilyen távolságra, Lőhet, hogy a tied igen. Te tudhatod. Nincs értelme, mert itt van Girly, akit, üldözünk. De legyen, ahogyan akarod. Ha tudod, lődd le azt a gyalázatos vörös kutyát! Wetzel lassan emelte a puska csövet. Aztán mozdulatlan maradt. Jonathán merőn nézte Félkirályt, amint gőgösen áll a keresztények előtt, fenyegetően rázta a csatabárdot. Wetzel puskája eldördült. Egy pillanattal később Félkirály arca hirtelen csodálkozővá lett. Odáig alig hallatszott el a puskalövés. Csodálkozó lett, aztán ijedt, a csatabárd kihullt a kezéből s ő maga ledőlt, mint a hatalmas erdei fenyő — egyetlen jaj nélkül, halotton!■ xxv. Azon a napon, amikor Wetzel és Zane elrejtőztek a tisztás fölötti bozótban, benn a Béke Városában nyomott csend feküdte meg a lelkeket. — Kérem, ne tartson ma délután istentiszteletet — mondta Nell, könyörgön tekintve fel Jim arcába. — Nellie, nekem meg kell tennem a kötelességemet, mint. máskor. Nem engedhetem, hogy ezek a renegátok azt higyjék, félek kiállni eléjük. — Olyan különös érzésem van... félek... nem akarok egyedül maradni... Kérem, ne menjen el tőlem! Jim idegesen járkált ide-oda a szobában. Nell remegő hangja, ijedt szeme, sápadt arca a szivét tépte. Bár megtehette volna, hogy mellette maradjon! De elmulassza a kötelességét? .. • — Mitől fél, Nell? — kérdezte, erősen megfogva a lány kezét. — Oh ... nem tudom ... mindenfélétől. •. A bácsi mindennap gyöngébb lesz ... Szegény Young nem tudom, magához tér-e még •.. s ezek az indiánok, akik csak várnak, várnak... ki tudja, mit! S a legborzasztóbb, hogy láttam azt az embert, azt a szörnyeteget, aki elvitte szegény drága Kátét! Nell könnyekre fakadt és zokogva borult Jim vállára. — Nell, higyje el, csak maga miatt voltam mostanáig erős és bátor kullogta könyörögve Jim. (Folytatjuk.) /
