Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-25 / 244. (2761.) szám

13S1 oflstdl>etr 25, rateámap.

6 _________ T>RA:GAI-MAGÁARHt RliAB

EG

Y HIT HALÁLÁRA

Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR

Néha ijedten eszmél rá az ember, mennyire igaz, hogy a világ arculata változik. Rendszerint abban a tudatban élünk, nem sokat gondolva a világgal, hogy az élet úgy folyik, mint a folyam vize, örök mozgásban ugyan, de valójában egyformán s ami változás van — viharos hullámok és sima víztükör váltakozása — az csak a felszínen megy végbe, anélkül, hogy a viz mélyét, a lényegét érintené. Néha aztán történik valami, ami ráeszméltet a változás állandóságára s arra, hogy a dolgok lényege nem az állandóság, hanem a változás, a „panta rhei“, ahogy a görög filozófus mondta.

Ilyen ráeszmélés volt számomra az a hír, hogy Edison meghalt. A Manlo-Park nagy varázslója annyira reprezentáns alakja volt a mi korunknak, annyira teljesen kifejeződött benne a legutóbbi ötven-hatvan évnek, a mai idősebb nemzedék életidejének a tendenciája, a vágyai és ideáljai, hogy alakját öntudatunk alatt már kezdtük úgy tekinteni, mint az életnek egy változliatatlan, állandó tényezőjét, amely mindig volt és mindig lesz. Edison maga volt a közelmúlt: megtestesítője korunk két vezérlő gondolatának, a technikai újításnak és a szociális gondoskodásnak. Mindennapi életünk csaknem minden kapcsolatában benne volt az ő zsenijének valami nyoma. Ma reggeltől délig a következőket csináltam: meggyujiottam a villanylámpát a szobámban, utaztam autóbuszon és villamoson, feladtam egy táviratot, több Ízben telefonáltam, az uccán menve hallottam gramofont és rádiót egy-egy ablakból, megnéztem egy mozi-műsort, arra gondoltam, hogy talán jó volna megnézni egv jó filmet. Mindebben benne van Edison keze, a szóban levő készülékek vágj- nem volnának . Edison nélkül, vagy sokkal tökéletlenebbek volnának. Ma már el sem tudnók képzelni az életet egy tömeg olyan találmány nélkül, amelyek létüket vagy mai tökéletes használhatóságukat ne Edisonnak köszönhetnék. És milliókra megy azoknak az embereknek a száma, mérnököké, hivatalnokoké, munkásoké, akiknek Edison feltalálói elméje adott munkaalkalmat és kenyeret, sok-sok millióra azok száma, akiknek munkáját megkönnyítette, vagy életét kényelmesebbé tette, a nagy feltaláló, korunk bőse volt ő, az testesült meg benne, amit a legutóbbi félszázad a legnagyobb dolognak tartott. És indirekt módon is óriási- iag hatott korára: ő volt a szervezett, tudatos és programszerű feltalálói munka feltalálója. Ö előtte a véletlen ötletre, az intuícióra volt bízva az uj dolgok feltalálása, ő mutatta meg, hogy a feltalálás is élethivatás, melyet rendszeres célkitűzéssel* következetesen és gazdaságosan lehet űzni.

Edison meghalt, a müvei megmaradnak. Mi ebben a különös? kérdezed. Hol itt a nagy, a lényeget érintő változás? Barátom, itt valami más dologról is van szó, nemcsak arról, hogy egy halandó ember eltűnt az életből. Itt arról is szó van, hogy egy kor halt meg, vagy talán haldoklik. Az a kor, amely dogmaként hitte, hogy a technikai haladás s az életnek e réven kényelmesebbé válása méltó arra, hogy életideál legyen, hogy boldogabbá teszi az emberiséget, hogy ez mutatja azt az utat, amely ahhoz a bizonyos jobb korhoz vezet. Ez a hit már nincs többé. Az emberek kezdik észrevenni, hogy az élet csak kényelmesebb lett, de nem szebb és jobb, hogy szövevénye még kibogozhatatlan abbá vált Lehetett volna-e négy évig világháború, ha a gép nem segít az embernek ölni? Elpusztult volna-e annyi millió ember, ha nincsenek gyilkoló gépek? Ma egy világválság közepén vagyunk. Nem a gépek túl- szaporodása idézte ezt elő igen nagy százalékban? Ma már nem látjuk, nem láthatjuk a gépben azt a feltétlen jő barátot, akiben valaha bíztunk. A fejünkre nőtt a gép és már- már ellenségünkké kezd válni. A gépek hazájából, Amerikából indult ki egy uj jelszó, melynek napról-napra több hive van: el a. gépekkel elég volt belőlük, most már nem segítőink többé, hanem akadályozóink, milliók munkanélküliségének, milliók nyomorának okozói, a viliág gazdasági berendezésének összekuszálói. Mintha feltámadt volna az angol takácsok száz egynéhány év előtti forradalmának szelleme, ma gyanúval nézünk a gépre s nem tudni, nem fogunk-e holnap

RÉSI MESTERHEGEDŰ

juüányos áron eladd. Halszerű alkalmi vétel. Cím a kiadóhivatalban „Mesterhegedd” Jeligére.

nyílt ellenségként nézni rá. Ha az emberiség egyezer megbánja, hogy annyi zseniális

gépet talált ki és lerántja pied esz táljukról,

MKmiTIIIWiiiMi I

MÉCS LÁSZLÓ:

Max Brod, a prágai kitűnő német író uj regényt irt „Stefan Rótt, oder das Jahr dér Ent- «cbeid'Ung“ címmel (Paul Zsolnay-Verlag). Stefan Rótt az 1914-ik év tizennyolcéves fiatalembere, akinek rendkívül fogékony lelke két pólus közé van állítva. Van egy hittanára, aki Platón rajongója és az egyházi tudományok teljes föl készültségét a maga zsenialitásával interpretáló értelemben megtoldva, a legnagyobb pogány bölcs ismeretelméleti idealizmusát szoros összefüggésbe hozza Aquinói Tamás solasz- tikájával. (Ez a tanári figura Brod legsikerültebb alkotásai közé tartozik: legelvontabb filozófia, mint hus-vér-ember, szenvedő lélek, aki az élet,kínokat Plató tanaival tudja kbirai és győz.) A másik, pólus az 1914-es Prága forradalmi cseh fiatalsága. Brod ezekben a fejezetekben fontos kortörténeti tanulmányokkal szolgál. Svejk-Hasek is szerepel, de még ma élő embo- rek ifi, valódi nevük említésével. A tizennyolc- éves fiú mögött pedig, mintegy a kettős absztrakció valóságanyagaként egy harmincon, túli kultivált, nő. aki megnyitja előtte a szerelem Százául,ját, azaz lelki megrázkódtatást idéz elő a természetes csalódás elementáris élményével. Stefan Rótt tizonnyolcéves szerelme nem plato- nikus, de realitásában és kielégítésében Platón

a nagy feltalálók szobrait? Ez talán túlzott gondolat, de annyi bizonyos, hogy ma már oda az áhitatos hitünk a gépben, a gép üdvözítő voltában.

Edison meghalt., egy olyan pillanatban, amikor haldokolni kezd egy vallás, amelynek ő volt legnagyobb prófétája. Egy hitet keltett és tartott ébren, az emberiség kezdi

érezni, hogy csalódott ebben a. hitben.

orosza, egyben forradalmi, mert az asszony amolyan korrumpált kapitalista Luxusweibchen (egyebekben igen finom és kitűnő „anyag11) és mikor Platón földi és emberi viszonylatban, a, forradalmiság ellenben az egyéniség lelki viszonylatában csődöt, mond (a platonizmus Ste- fannak rajongó túlzás, a forradalom gyornor- kérd’és, amely a lélekkel nem vet számot) — csalódva eszmében és anyagban, a mindent, magával rántó világháború kitörésekor Stefan Rótt megkísérli a nagy szintézist: tisztelni és rajöngani, mint Platón — aktív segítséget nyújtani az embertársnak, mint a forradalmiság megköveteli.

*

Erről a szintézisről néhány megjegyzést. Brod a világ válságos század hatása alatt irta ezt a müvét, amely minden eddigi könyvénél sokkal dusabb, érettebb, jobb. Azonban világirodalmi relációban is első garnitúra: problémája és megírási módja teszik azzá,. Nem véletlen, hogy Platón és forradalom, aktív neotomizmus és tömegei ni zmus kerülnek szembe egymással. A forradalmasított világ riasztó imperativusa- val szemben a platói értelemben vett lelki kalo- kagateia S. 0. S. jelei hangzanak él mind sűrűbben és a burzsoának kikiáltott, pellengérei állított eszme-ember menteni akarja a maga világából azt, amiről tudja, hogy örök, időtlen érték. Rajöngani az eszméért, amely Brod foga1 mázáéiban nem elvont hasznavehetetlenség, sőt ellenkezőleg: realitások realitása és annak dacára, hogy a gyomorkérdéssé fajult tömegszociológia (bolsevizmus, forradalmiság) a mint lomtárába hajitja Platont (vele, mint a könyv egyik forradalmi fiatalja mondja, az egész mü»

’ vészetet, mert polgári ideológia), összhangba hozni egy átfogó reneszánsz erejével a két őst síkot, a kauzálosan kötött emberit a meg nem kötött szellemivel, a determinizmust az indeterminizmussal, a materializmust az idealizmussal. Ezért fontos Brod könyve. Sikerül neki a szintézis, sikerül a nagy kibékités: Stefan Rótt megmutatja magán keresztül, így kell csinálni!

*

Küzdj és bízva bízzál! így is fogalmazható. De aki bízik, ne csak vakon bizzon. Készüljön föl a küzdelemre, amely nemcsak kapitalizmus és proletariátus közt dúl, hanem lelkiekben, tudományban, filozófiában egyaránt. Telitett gyomor ée jó emésztés neon oldja meg az emberi élet és együttélés problémáját, rajta túl, a plár tóinak ócsárolt lelkiségben kezdődik az igazi probléma. Erre a küzdelemre föl kell készülni. Stefan Rótt készül rá. Platont akkor sem engedi ki a kezéből, Aquinói Tamással akkor is vitáz, amikor a világháború, a nagy forradalmositás előkészítője, minden talajt kihúz a filozófia a!ól és a megörült föld fejest bukik a semmibe. Bízni —, Aquinói Tamás. Küzdeni —forradalmárnak lenni. De tudni, megismerni, látni —, Platón. Az idealizmus szószólója Brod, de realisztikus éleslátása nem engedi, hogy eltévessze a célt. Kötöttnek, kegyetlennek látja az életet, olyannak, hogy Plafonhoz csak elvétve, nagy elmék ünnepi óráiban van némi köze. Mert az „égentuü hely11 még soha. nem volt olyan közel a földhöz, hogy hathatós segítség alakját nyerte volna. Két sik ez, két dimenzió — mégis szintézis. Nagy írásmüvészetre volt szükség, hogy ez a szintézis, amely mint olyan végül is elvont tan és buzdítás, a maga praktikusnak beállított egészében kifejezést nyerjen. Brodnak sikerült ezt az igen nehéz feladatot megoldani, Ezzel a könyvvel nem szépirodalmi-kritikai vonatkozásban kell foglalkozni; több ez regénynél, de mert regény és való élet (1914 egy darab lüktető élete), erősebb hatású, mint elvont filozófia. Nem népszerűsíti az elvont elméleteket és mégis szinte kézzelfogható képét adja Pia- tonnák és Aquinói Tamásnak. A lényeget adja azzal a megállapítással, hogy a plátói értelemben. elgondolt Eszme reális valóság, ható erő.

*

Korunk két nagy ható ereje, az eszme és a forradalmi tett. Szükség volt erre a könyvre. Egy „polgári1* iró szembeállította Platont Leninnel, hogy a ezinleges szembeállításból folyó diszkusszióé erőt a szintézis megteremtésére használja föl. Egyforma okos átgondoltságban rajzolja meg a kettős gondolati láthatárt és bár meg van győződve a tömegmegmozdulás jogosultságáról, élesen, félre nem érthetően rámutat arra, ami a „szociális kérdés11 meogldása után egyaránt fontos marad: az egyén erkölcsi küzdelmének alapvető értékére. Stefan Rótt ma. minden ember, akinek egyszer megvolt a maga. élménye az Eszmével, a művészettel, a másik síkkal. Ha a tömegek korgó gyomra igazolja a forradalmi megmozdulást, akkor a Stefan Rot- tok is jogosan küzdenek a maguk igazáért.. Mert mit ért volna el az emberiség, ha az életinga. végleg balra, a materializmusba lengett volna ki? Újra kezdődne minden, mint ahogyan kezdődött az őskorban. A lélek, az idealizmus szólalna meg és születne Platón, születne a művészet és a hit. Csalódni az anyagban (amelynek minden atómjában egy démon rejtőzik), de bízva bízni az idealizmus lehetőségében és ak- tiv módon belevinni az Eszmét, mint segítséget az anyag birodalmába, ez Brod könyvének az értelme. Ez az értelme a mai világerők egymásra törésének is. Brod könyve világosan mutatja az utat a kor sötétjében.

— A nyugdíjasok egyenjogúsítása ügyével kapcsolatiban a Hokky Károly ruszinszkói országos keresztényszocial:s!a párti képviselő és társai által benyújtott interpellációra Dérer Iván ör. iskolaügyi miniszter a következő választ adta: „A némely állami és más alkalmazottak, valamint a tanítók és azok hátramaradottjai nyugellátási járandóságainak rendezéséről szóló 1930 május 20-i 70. gy.-sz. törvény 2. §-ának rendelkezése szerint az idézett törvény hatálya a süketnéma ée vak gyermekek intézeteiben, valamint a* u. n. kincstári iskolákban alkalmazott tanítókra is kiterjed. A kincstári tanítóik, valamint a nevezett intézetek valamennyi tanítójának s ezek hátramaradottjainak m id. törvény értelmében megállapított nyugdíj járandóságai, amennyiben természetesen az id- törvény 10. §-árnak rendelkezésére való tekintettel 1870 ©lőtt született peroipieneekről vagy 187Ö előtt, született özvegyekről van ázó, nevezetteknek már folyósiItatnak is.. A később született személyek nyugellátási járandóságai 1932 január 1-től, esetleg 1933 január Idői kezdődő hatállyal a 10. ^rendelkezései szerint fognak rendeztetek A tanítói nyugdíjasok egyenjogúsításának fog} a lék osságairól tehát beszélni nem lehet a ezért nimos Is ok arm, hogy a 70/1030. sz. törvény novelilizáttawék. — Amennyiben az interpelláció a eüketnémák és vakok intézetedben alkalmazóit. Ápoló személyzetről is tesz említést, erre nézve megjegyzem, hogy e személyzet nyugdijainak rendezése az iskola- ée nenizetmiüvelődésügyi minisztérium illetékességi körén kMtó esik/*

REZGŐ NYÁRFÁK

Rezgő nyárfák erdőcskéje ragyog a kis dómban. Gyönyörködve nézem őket s szivszorongva mondom: Most szélcsend van és remegnek! Lelkűk lombját fújja, fújja egy halk boldogság-vágy, láthatatlan tündér.

Jaj, hogy összetörné őket a vihar vad ujja!

Lelkűk lombját csontig zúzná baj-zimankó, bűn-dérKilenc felől, kiSenc színű kilenc madár megjelen, kilenc csőrből kilenc fajta füttyszó mondja: szerelem. Remegnek a rezgő nyárfák;

melyiknek jut fészek, füttyszó?? Vár a lányos fegyelem.

Legény-sorsok útja mellett rezgő nyárfák állnak.

Finom lombu fehér Lánykák boldogságra várnak. Szekereken kenyér-hősök, legények robognak.

Zengő lombok hívják őket. — Visszadöng az ének; Váltónkon a világ terhe s átka a robotnak/1 —. Páran mégis ott maradnak csókás vőlegénynek,

Kilenc hóra kilenc gólya titkot szórva ellebeg. Ismeretlen boldogságról dobolnak a kelepek.

Ezüst nyárfán véres harmat.

Most indul a Golgotára az anyai szeretet*

Legény-sorsok folyópartján rezgő nyárfák állnak. Finom lombu fehér lánykák boldogságra várnak.

Szűzi sóhaj a habokra üzenetet perget.

Csónakokon hetyke fiuk sietve halásznak.

Vitorlájuk; hejehujja, vágyuk gyönyört kerget,

— Páran mégis megizlelik édenét a násznak.

Kilenc hóra kilenc gólya titkot szórva ellebeg Ismeretlen boldogságról dobolnak a kelepek.

Ezüst lombon véres harmat.

Most indul a Golgotára az anyai szeretet.

Legény-sorsok ainje mellett rezgő nyárfák állnak.

Finom lombu fehér lánykák boldogságra várnak- Vas síneken a vonatok mennek mint a végzet: a nagy-álmu legényeket viszik prófétának, papnak, jövő-kovászának, uj-eszme-vitéznek.

, — Páran mégis kiugrálnak s csók-vitézzé válnak.

Kilenc hóra kilenc gólya titkot szórva ellebeg. Ismeretlen boldogságról dobolnak a kelepek.

Ezüst lombon véres harmat.

Most indul a Golgotára az anyai szeretet.

Láp-övezte kis szigeten, mint egy fehér zárda, remegnek a rezgő nyárfák a Vőlegényt várva. Fertő-vizen száraz lábbal jön az égi Kedves, szive a Hold. Minden éjjel választ egy uj mátkát: kin nem fészkelt a csók-madár, könnyharmattól nedve- s könny-mosottan lepergetté Éva ősi átkát.

KRenc felől kilenc szinü kilenc angyal lerepül, kilenc féle hegedűjén kilenc nászdal hegedüffi, viszik a szűz nyárfa-leiket

s a Hold-szivü égi Kedves megy utánuk egyedül.

Platonizmus és forradalom

Megjegyzések Max Brod uj könyvéhez

Irta: NEUBAUER PÁL