Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-22 / 241. (2758.) szám

**a’ s*6munSc 42! ©r«*ai ^ (2?58' SZ&m <SOtÖrtttk 1931 °któber ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K6; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes pieliéklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELÖS szerkesztő DZÜRÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCB GÉZA Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 11„ Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA j A KONSTRUKTÍV benes : Irta: DZLT.WY! LÁSZLÓ i i Közőpeurópa számára a modus vivend i4 kel- lene megtalálni. Ez a lépés fogja Benes po- : li Ilkáját a legnagyobb élőt próba elé állítani. | Sok mindennek kell most kiderülnie. Ki kell j derülnie, hogy Benes kezdeményezésében | mennyi az őszinteség és a tiszta szándék, ; hogy ebben a politikában mennyi az élet- | képesség, az igazság és a konstruktív erő és i mennyi a látszat, a kendőzés és a hipokráis. A két állam. Csehszlovákia és Magyaror­szág diskussziójában nekünk, csehszlovákiai magyar kiseibbségnek,. aligha lehet szere­pünk. Pedig, ha égy más benesi politika ér­vényesült volna sorsunkban, talán mi lehet- 1 tűnik volna a híd az uj középeurópai relá­ciókat kereső szomszédok között. így azon­ban egy tizenhárom esztendős; hatalmi poli­tika hozta legyöngi leit sédben és passzivitás­ban nem tehetünk egyebet, mint hogy a vá rákozás álláspontjára helyezkedünk s azt a saját sorskérdésünket is a jövendőnek sze­gezzük, vájjon a most megtett első konstruk­Benes Eduárdot tizenhárom esztendő óta 1 még nem hagyta cserben az optimizmusa, — I igaz, hogy a pesszimizmus általában néni i külügyminiszteri tulajdonság. A köztársaság' helyzetét- a mai súlyos európai konstelláció- J bán változatlanul op ti misztikusan ítéli meg s a dolgok fejlődése fölött bizonyos lehaiki- j tott önelégültséget is elárul. Tagadhatatlan, j hogy Benes, aíkáir koncepció, akár szerencse j segítette, megint föl,jutott a konjunktúra hűl- j lómtarajára, jó nagyhatalmi patrónust válasz-; tolt, akinek közben hatalmasan megaröveke-; deli a súlya és aranya. A diplomácia ekvilibristája — szinte szo­katlan önmérséklettel — csak egy csöndes púkikedli erejéig tninmíál s céltudatosan to­vább igyekszik az úton, amelyből a legsú­lyosabb akadályokat, így az Ansohluss-t is si­került eltakarítani. Benes ezúttal egy uj kő- j zépeurópai konstruktivizmus mezében je»; lentkezik, Nem mond sokat, a kétségkívül! készenálló koncepcióból csupán néhány haló-1 vány vázlatvonalat vetit a homloktérbe, in­kább amolyan lelki szondával dolgozik, amely tulgyorsan érzésteleníteni igyekszik a régi sebeket. Benes nagyon jól tudja, hogy miért kellett a középeurópai konstruktiviz­mus devizáját választania s micsoda össze­függések azok, amelyek- ki vám altossá teszik számára, hogy a Duna-medencé/ben jelentke­ző uj törekvések csomópontjába ő kerüljön, akinek az uj konstellációban megnövekedhe­tett ugyan a helyzeti energiája, de másfelől annál fogyatékosabb a hitele, mert egy csak­nem másfél évtizeden át müveit ellenkező előjelű politika természetes eredményekép­pen sok ellenérzéssel és jogosult bizalmatlan­sággal kell számolnia. A szerep szokatlan. Most egy tizenhárom- éves blokád-politikát nem könnyű a szinté­zis politikájával fölváltani, különösen úgy, •hogy hitet-is ébresszen ebben a politikában. „KöZ’épeurópa kisebb államai — .mondja Benes — kénytelenek keresni az együttműkö­dés és a közeledés útját... A kisamtánt... a legőiszintébben és a leglojálisabban hajían- 'dó szemiszédaival együttműködni... Köte­lességünk jobbot nyújtani Magyarországnak 'ebben a nehéz időben az együttműködésre. Szívesen tesszük ezt és hisszük, hogy ezt a másik oldalon is lehetőivé teszik számúinkra... Majd a középeurópai tervekről: Minden ilyen lojális együttműködésre nézve valamennyi ér­dekelt állam megegyezésére van szükség... Nélkülünk és a kisantánt nélkül vagy pedig mi ellenünk, éppen úgy Ausztria vagy Ma­gyarország ellenére semmiféle középeurópai terv nem valósítható meg és sem ránk, sem pedig más középeurópai államra nem lehet semmiféle ilyen tervet rákényszeríteni... 'Érdekünk, hogy Ausztriának és Magyaror­szágnak is jól menjen dolga, ezért azt mon­dom, hogy szükségünk van tervre és prog­ramra s nem szabad, hogy bármi tekintet­ben meglepetés érhessen bennünket..." Bár nagyon csábitó lenne az alkalom, nem kívánjuk Benes fentidézelt uj „konstruktiviz­musával" régebbi s csak félesztendő előtt is kifejezett, merőiben más álláspontját szembe­állítani. Elegendő annyit megállapítani, hogy tizenhárom esztendő után a csehszlovák kül­ügyiminiszter, ha nem is egyedül a maga aka­ratából és ha nem is minden hatalmi hátsó gondolat nélkül, végre eljutott a középeuró­pai konstruktivizmusnak . legalább a jelsza­váig és szomszédaival szemben először' ta­lálta meg a lojalitásnak és megbecsülésnek ©lemi diplomáciai hangját. Eljutott annak föl­ösmeréséig, hogy Középeurópa beteg testé­ben jobbára katonai természetű szövetségek­kel csak vegetatív és. nem egy kiegyen súlyo­zott produktív életet lehet kiépíteni, mert. a gazdasági élet törvényein megtörik minden egyéb érdek. Csehszlovákiá is hiába ková­csolta egybe magát Jugoszláviával a kisan­tánt gyűrűjébe, mégsem engedheti, hogy — mint arról a Veükov vezércikke tesz köz­lést — a pozsonyi Duna-kikötőbe behajózott sok ezernyi vagon jugoszláv gabonát egyelőre párlrarakják az. uszályokról, gazdasági érde­kei 'ellenére. Benes Eduárd tizenhárom eszierider ma- nővrirozás és kerülgetés, után végre legalább ■is szavakban rálépett a politikai realitás út­jára. amelyen a válság kulminációjáig jutott tiv lépésből mi száirmaizhatik a mi kisebb­ségi életünkre és milyen áron? Benes frissen kreált, uj szerepében nem bir ránk meggyőzően hatni. Mert' sokkal inkább beidegzettíik azt a másik Benest, akinek sza­vaiból nem a megértés és a kiegyenlítés, ha1 nem a kevéisbevevés és a sakkibantartás szeb íeme jutott kifejezésre és a politikai auktor­nak ezt a megszokott maszkját nagyon ne­héz a szelíd jóakarat vonásaira átértékel­nünk. Benes, konstruktivizmusa is egyelőre csak a rétor frazeológiájában kapott életet. Ter­mészetes tehát, hogy szkepszissel fogadjuk és a program mögött nem altruizmust, hanem haszontörekvéseket keresünk, gyakorlati ér­teiméit és magyarázatát a benesi metamorféi- zisnak. Ködös általánosságok helyett a célok vi­lágos megváltását várjuk és üres szavak he­lyett teljes értékű cselekedeteket. Kramár csak prefareaciális vámszerződések alakjában látja megoldhatónak Középeurópa gazdasági együttműködésit- Kramár a külügyi! bizottság ülésén érésen meikritizálta ienést — Prága, október 21. A képviselőház külügyi bizottsága ma délelőtt Torna sek elnökletéivel, Benes külügyminiszter és Kroíta meghatal­mazott miniszter jelenlétében megkezdte a külügyi expozé feletti vitát. Az első szónok Stern kommunista képvi­selő volt. Eszerint a külügyminiszter expo­zéja egyáltalán nem fedi a tényleges nem­zetközi helyzetet. A külügyminiszter említést sem tesz a Távolkeleten történt konfliktus­ról. A helyzet ma az, hogy a kapitalista rend minden produktív erő fejlődését megakadá­lyozza és épp ezért a kapitalista rendet el kell távolítani. Svetlik cseh néppárti képviselő megelége­déssel veszi tudomásul a külügyminiszter expozéját. A nemzetközi helyzetben — úgy­mond — lényeges változás állott be, amit a legjobban az bizonyít, hogy ma is beszélnek vámunióról, de nem a né­met-osztrák, hanem az osztrák—magyar vámunióról, amely unió azután tárgyalá­sokba bocsátkozna a kisantant államaival és talán Lengyelországgal is abból a cél­ból, hogy középeurópai vámszövetség léte­süljön. Ebben az unióiban a résztvevő államok telje­sen egyenértékűek volnának. A külügymi­niszter expozéjában erről nem tesz említést és nem is beszólt arról, vájjon készülőben vannak-e ilyen tervek. A csehszlovák köz­társaság érdeke, hogy Közópeurópában gaz­dasági együttműködésre sor kerüljön, ami különben valamennyi középeurópai állam érdeke. Most, amikor a német—osztrák vám­unió terve meghiúsult, a legalkalmasabb idő arra, hogy a középeurópai államok gazdasági együttműködésre törekedjenek. Igaz, hogy gazdasági és szociális átcsoportositási jelen­ségekkel állunk szemben, de azt nem lehet mondani, hogy balfelé tolódik a helyzet. Nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a kül­ügyminiszter expozéjában erősen kiemelte az Olaszországhoz való'viszony javulását. Két­ség nem fér ahhoz, hogy ez a viszony meg­változott azóta, amióta Magyarország és Ausz­tria Franciaországgal szemben, amely ezt a két államot szanálni akarja, más álláspontot foglal el. örvendetes tény, hogy a lengyel— csehszlovák közeledés is erősen előrehaladt. A kisantant ' együttműködéséi, üydözli, de Jugoszláviának nem szabad zokon vennie, ha a maga részéről megállapítja, hogy Jugoszlávia uj alkotmánya nem kelt nagy örömet és reméli, hogy ez csak átmeneti alkotmány. A következő szónok Zsilka agrárius képvi­selő volt, aki az európai és amerikai mező- gazdasági termelés közti ellentétekre muta­tott rá. Kramár beszéde Kramár cseh nemzeti demokrata volt a kö­vetkező fölszólaló, aki rámutat arra, hogy a külügyminiszter a gazdasági válság okául csu­pra a termelés és a fogyasztás bajait hozta föl. a politikai és pénzügyi okoktól azonban el­tekintett. A gazdasági válság okait nem szabad mások­nak föltüntetni, mint amilyenek a valóságban. Ha valaki azt állítja, hogy a válság oka a je­lenlegi gazdasági rendszer strukturális kataszt­rófája, úgy hamisan állítja be a tényleges hely­zetet. Igen veszdelmes volt a külügyminiszternek az a kijelentése, amelyben említést tesz a hi­tel deflációjáról. Mit jelent ez? Ez morató­riumot is jelenthet, de azt is jelentheti, hogy a köz- és magántartozásokat ötven százalék­kal leszállítják. Ilyesmi megrendítheti a bi­zalmat, amely minden gazdasági és szociális rend alapját képezi. Ha egy felelősségteljes személyiség állit ilyesmit, úgy konkrétebben kellene erről beszélni. A mai gazdasági válságnak politikai okai is vannak. Egyrészt, hogy 150 millió orosz kikap­csolódott a gazdasági életből, a nép elbolsevi- zálódott és ezáltal a fogyasztás is csökkent, másrészt Németországban is keresendő a gaz­dasági krízis oka. A legutolsó angol események következtében a bizalom világkrizise következett be és ha egyet is ért a külügyminiszterrel abban, hogy a köztársaságban nem kritikus a helyzet, épp a bizalmatlanság világválsága következtében nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Kramár ezután reflektál a miniszternek a fém­munkások népgy üléséin elhangzott -beszédére is, amelyen Benes kijelentette, hogy balfelé toló­dik a helyzet. Merre? — kérdi Kramár. — És mit csináljunk mi a baloldalon? Nem lehet ki­fogást emelni az ellen, hogyha a bankok és a nagyipari üzemek vezetőinek felelősségét foko­zottabb méretűvé teszik, azonban teljesen bele­nyúlni a magángazdálkodásba mégsem lehet-.^ A középeurópai kérdéssel foglalkozva, egyetért- Benessel abban, hogy a régi, háboruelőtti for­mákat nem lehet fölujitani, de uj formát kellene találni. Elismeri azt is, hogy Franciaország. Né­metország és Olaszország beleegyezése nélkül sémit sem lehet tenni, azonban azt kérdezi, hogy a súlyos helyzet dacára okosabbak lettek-e már a magyarok? Elismeri, hogy Magyaror­szág súlyos gazdasági helyzetben vau, de ez még nem jelenti azt — úgymond —, hogy mi segítségére siessünk, mert elegendő rá­mutatni Ausztria példájára, amelyen mi segí­tettünk és ezt azzal hálálta meg, hogy gaz­dasági bábornt viselt ellenünk és az An~ schlusst is felszínre hozta. Mindaddig, amíg nincs elegendő alap arra, hogy meggyőződ­hetünk a magyarok helyes politikájáról, a magyarokon való segítség azt jelentené, mint az osztrákokon való segítség, vagyis hálátla­nok volnának velünk szemben. A középenró- pai államok együttműködését egy vámparla­ment formájában nem lehetne elfogadni. Egyedül úgy képzelhető el az együttműkö­dés, hogy gazdasági szerződéseket kötnek, így például preferenciáiig szerződéseket, ami ellen senkinek sem volna kifogása. Ami a Szovjetoroszországgal való kereskedel­mi tárgyalásokat illeti, csodálkozik, hogy a kormány egyhangúan emellett foglalt állást, különösen most, amikor a szovjet súlyos pénz­ügyi krízisbe jutott. A maga részéről ellene van mindenféle tárgyalásnak és megegyezésnek. A lefegyverzés kérdésében pedig kijelenti, hogy Csehszlovákia csak akkor csatlakozhatok a leszereléshez, ha a többi, nem bolsevista álla­mok biztosítanák azt, hogy abban a pillanat­ban Csehszlovákia védelmére sietnek, mihelyt a bolsevikiek a köztársaság szociális rendjét veszélyeztetnék. Végül kijelenti, hogy szívesebben vette volna, hogyha a külügyminiszter konkrétabb kijelen­téseket tett volna, nem pedig csak általánosság­ban nyilatkozott volna, habár elismeri, hogy tegnapi expozéja sokban eltér a. régebbi nyilat­kozataitól. Ebédszünet után folytatták a vitát, amelynek első szónoka Mares cseh szociáldemokrata volt. A vitát még ma este .befejezik. Benes Mii ügy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom