Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-22 / 241. (2758.) szám
**a’ s*6munSc 42! ©r«*ai ^ (2?58' SZ&m <SOtÖrtttk 1931 °któber ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K6; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. A képes pieliéklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő politikai napilapja FELELÖS szerkesztő DZÜRÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCB GÉZA Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága 11„ Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA j A KONSTRUKTÍV benes : Irta: DZLT.WY! LÁSZLÓ i i Közőpeurópa számára a modus vivend i4 kel- lene megtalálni. Ez a lépés fogja Benes po- : li Ilkáját a legnagyobb élőt próba elé állítani. | Sok mindennek kell most kiderülnie. Ki kell j derülnie, hogy Benes kezdeményezésében | mennyi az őszinteség és a tiszta szándék, ; hogy ebben a politikában mennyi az élet- | képesség, az igazság és a konstruktív erő és i mennyi a látszat, a kendőzés és a hipokráis. A két állam. Csehszlovákia és Magyarország diskussziójában nekünk, csehszlovákiai magyar kiseibbségnek,. aligha lehet szerepünk. Pedig, ha égy más benesi politika érvényesült volna sorsunkban, talán mi lehet- 1 tűnik volna a híd az uj középeurópai relációkat kereső szomszédok között. így azonban egy tizenhárom esztendős; hatalmi politika hozta legyöngi leit sédben és passzivitásban nem tehetünk egyebet, mint hogy a vá rákozás álláspontjára helyezkedünk s azt a saját sorskérdésünket is a jövendőnek szegezzük, vájjon a most megtett első konstrukBenes Eduárdot tizenhárom esztendő óta 1 még nem hagyta cserben az optimizmusa, — I igaz, hogy a pesszimizmus általában néni i külügyminiszteri tulajdonság. A köztársaság' helyzetét- a mai súlyos európai konstelláció- J bán változatlanul op ti misztikusan ítéli meg s a dolgok fejlődése fölött bizonyos lehaiki- j tott önelégültséget is elárul. Tagadhatatlan, j hogy Benes, aíkáir koncepció, akár szerencse j segítette, megint föl,jutott a konjunktúra hűl- j lómtarajára, jó nagyhatalmi patrónust válasz-; tolt, akinek közben hatalmasan megaröveke-; deli a súlya és aranya. A diplomácia ekvilibristája — szinte szokatlan önmérséklettel — csak egy csöndes púkikedli erejéig tninmíál s céltudatosan tovább igyekszik az úton, amelyből a legsúlyosabb akadályokat, így az Ansohluss-t is sikerült eltakarítani. Benes ezúttal egy uj kő- j zépeurópai konstruktivizmus mezében je»; lentkezik, Nem mond sokat, a kétségkívül! készenálló koncepcióból csupán néhány haló-1 vány vázlatvonalat vetit a homloktérbe, inkább amolyan lelki szondával dolgozik, amely tulgyorsan érzésteleníteni igyekszik a régi sebeket. Benes nagyon jól tudja, hogy miért kellett a középeurópai konstruktivizmus devizáját választania s micsoda összefüggések azok, amelyek- ki vám altossá teszik számára, hogy a Duna-medencé/ben jelentkező uj törekvések csomópontjába ő kerüljön, akinek az uj konstellációban megnövekedhetett ugyan a helyzeti energiája, de másfelől annál fogyatékosabb a hitele, mert egy csaknem másfél évtizeden át müveit ellenkező előjelű politika természetes eredményeképpen sok ellenérzéssel és jogosult bizalmatlansággal kell számolnia. A szerep szokatlan. Most egy tizenhárom- éves blokád-politikát nem könnyű a szintézis politikájával fölváltani, különösen úgy, •hogy hitet-is ébresszen ebben a politikában. „KöZ’épeurópa kisebb államai — .mondja Benes — kénytelenek keresni az együttműködés és a közeledés útját... A kisamtánt... a legőiszintébben és a leglojálisabban hajían- 'dó szemiszédaival együttműködni... Kötelességünk jobbot nyújtani Magyarországnak 'ebben a nehéz időben az együttműködésre. Szívesen tesszük ezt és hisszük, hogy ezt a másik oldalon is lehetőivé teszik számúinkra... Majd a középeurópai tervekről: Minden ilyen lojális együttműködésre nézve valamennyi érdekelt állam megegyezésére van szükség... Nélkülünk és a kisantánt nélkül vagy pedig mi ellenünk, éppen úgy Ausztria vagy Magyarország ellenére semmiféle középeurópai terv nem valósítható meg és sem ránk, sem pedig más középeurópai államra nem lehet semmiféle ilyen tervet rákényszeríteni... 'Érdekünk, hogy Ausztriának és Magyarországnak is jól menjen dolga, ezért azt mondom, hogy szükségünk van tervre és programra s nem szabad, hogy bármi tekintetben meglepetés érhessen bennünket..." Bár nagyon csábitó lenne az alkalom, nem kívánjuk Benes fentidézelt uj „konstruktivizmusával" régebbi s csak félesztendő előtt is kifejezett, merőiben más álláspontját szembeállítani. Elegendő annyit megállapítani, hogy tizenhárom esztendő után a csehszlovák külügyiminiszter, ha nem is egyedül a maga akaratából és ha nem is minden hatalmi hátsó gondolat nélkül, végre eljutott a középeurópai konstruktivizmusnak . legalább a jelszaváig és szomszédaival szemben először' találta meg a lojalitásnak és megbecsülésnek ©lemi diplomáciai hangját. Eljutott annak fölösmeréséig, hogy Középeurópa beteg testében jobbára katonai természetű szövetségekkel csak vegetatív és. nem egy kiegyen súlyozott produktív életet lehet kiépíteni, mert. a gazdasági élet törvényein megtörik minden egyéb érdek. Csehszlovákiá is hiába kovácsolta egybe magát Jugoszláviával a kisantánt gyűrűjébe, mégsem engedheti, hogy — mint arról a Veükov vezércikke tesz közlést — a pozsonyi Duna-kikötőbe behajózott sok ezernyi vagon jugoszláv gabonát egyelőre párlrarakják az. uszályokról, gazdasági érdekei 'ellenére. Benes Eduárd tizenhárom eszierider ma- nővrirozás és kerülgetés, után végre legalább ■is szavakban rálépett a politikai realitás útjára. amelyen a válság kulminációjáig jutott tiv lépésből mi száirmaizhatik a mi kisebbségi életünkre és milyen áron? Benes frissen kreált, uj szerepében nem bir ránk meggyőzően hatni. Mert' sokkal inkább beidegzettíik azt a másik Benest, akinek szavaiból nem a megértés és a kiegyenlítés, ha1 nem a kevéisbevevés és a sakkibantartás szeb íeme jutott kifejezésre és a politikai auktornak ezt a megszokott maszkját nagyon nehéz a szelíd jóakarat vonásaira átértékelnünk. Benes, konstruktivizmusa is egyelőre csak a rétor frazeológiájában kapott életet. Természetes tehát, hogy szkepszissel fogadjuk és a program mögött nem altruizmust, hanem haszontörekvéseket keresünk, gyakorlati érteiméit és magyarázatát a benesi metamorféi- zisnak. Ködös általánosságok helyett a célok világos megváltását várjuk és üres szavak helyett teljes értékű cselekedeteket. Kramár csak prefareaciális vámszerződések alakjában látja megoldhatónak Középeurópa gazdasági együttműködésit- Kramár a külügyi! bizottság ülésén érésen meikritizálta ienést — Prága, október 21. A képviselőház külügyi bizottsága ma délelőtt Torna sek elnökletéivel, Benes külügyminiszter és Kroíta meghatalmazott miniszter jelenlétében megkezdte a külügyi expozé feletti vitát. Az első szónok Stern kommunista képviselő volt. Eszerint a külügyminiszter expozéja egyáltalán nem fedi a tényleges nemzetközi helyzetet. A külügyminiszter említést sem tesz a Távolkeleten történt konfliktusról. A helyzet ma az, hogy a kapitalista rend minden produktív erő fejlődését megakadályozza és épp ezért a kapitalista rendet el kell távolítani. Svetlik cseh néppárti képviselő megelégedéssel veszi tudomásul a külügyminiszter expozéját. A nemzetközi helyzetben — úgymond — lényeges változás állott be, amit a legjobban az bizonyít, hogy ma is beszélnek vámunióról, de nem a német-osztrák, hanem az osztrák—magyar vámunióról, amely unió azután tárgyalásokba bocsátkozna a kisantant államaival és talán Lengyelországgal is abból a célból, hogy középeurópai vámszövetség létesüljön. Ebben az unióiban a résztvevő államok teljesen egyenértékűek volnának. A külügyminiszter expozéjában erről nem tesz említést és nem is beszólt arról, vájjon készülőben vannak-e ilyen tervek. A csehszlovák köztársaság érdeke, hogy Közópeurópában gazdasági együttműködésre sor kerüljön, ami különben valamennyi középeurópai állam érdeke. Most, amikor a német—osztrák vámunió terve meghiúsult, a legalkalmasabb idő arra, hogy a középeurópai államok gazdasági együttműködésre törekedjenek. Igaz, hogy gazdasági és szociális átcsoportositási jelenségekkel állunk szemben, de azt nem lehet mondani, hogy balfelé tolódik a helyzet. Nagy fontosságot tulajdonit annak, hogy a külügyminiszter expozéjában erősen kiemelte az Olaszországhoz való'viszony javulását. Kétség nem fér ahhoz, hogy ez a viszony megváltozott azóta, amióta Magyarország és Ausztria Franciaországgal szemben, amely ezt a két államot szanálni akarja, más álláspontot foglal el. örvendetes tény, hogy a lengyel— csehszlovák közeledés is erősen előrehaladt. A kisantant ' együttműködéséi, üydözli, de Jugoszláviának nem szabad zokon vennie, ha a maga részéről megállapítja, hogy Jugoszlávia uj alkotmánya nem kelt nagy örömet és reméli, hogy ez csak átmeneti alkotmány. A következő szónok Zsilka agrárius képviselő volt, aki az európai és amerikai mező- gazdasági termelés közti ellentétekre mutatott rá. Kramár beszéde Kramár cseh nemzeti demokrata volt a következő fölszólaló, aki rámutat arra, hogy a külügyminiszter a gazdasági válság okául csupra a termelés és a fogyasztás bajait hozta föl. a politikai és pénzügyi okoktól azonban eltekintett. A gazdasági válság okait nem szabad másoknak föltüntetni, mint amilyenek a valóságban. Ha valaki azt állítja, hogy a válság oka a jelenlegi gazdasági rendszer strukturális katasztrófája, úgy hamisan állítja be a tényleges helyzetet. Igen veszdelmes volt a külügyminiszternek az a kijelentése, amelyben említést tesz a hitel deflációjáról. Mit jelent ez? Ez moratóriumot is jelenthet, de azt is jelentheti, hogy a köz- és magántartozásokat ötven százalékkal leszállítják. Ilyesmi megrendítheti a bizalmat, amely minden gazdasági és szociális rend alapját képezi. Ha egy felelősségteljes személyiség állit ilyesmit, úgy konkrétebben kellene erről beszélni. A mai gazdasági válságnak politikai okai is vannak. Egyrészt, hogy 150 millió orosz kikapcsolódott a gazdasági életből, a nép elbolsevi- zálódott és ezáltal a fogyasztás is csökkent, másrészt Németországban is keresendő a gazdasági krízis oka. A legutolsó angol események következtében a bizalom világkrizise következett be és ha egyet is ért a külügyminiszterrel abban, hogy a köztársaságban nem kritikus a helyzet, épp a bizalmatlanság világválsága következtében nagyon elővigyázatosnak kell lenni. Kramár ezután reflektál a miniszternek a fémmunkások népgy üléséin elhangzott -beszédére is, amelyen Benes kijelentette, hogy balfelé tolódik a helyzet. Merre? — kérdi Kramár. — És mit csináljunk mi a baloldalon? Nem lehet kifogást emelni az ellen, hogyha a bankok és a nagyipari üzemek vezetőinek felelősségét fokozottabb méretűvé teszik, azonban teljesen belenyúlni a magángazdálkodásba mégsem lehet-.^ A középeurópai kérdéssel foglalkozva, egyetért- Benessel abban, hogy a régi, háboruelőtti formákat nem lehet fölujitani, de uj formát kellene találni. Elismeri azt is, hogy Franciaország. Németország és Olaszország beleegyezése nélkül sémit sem lehet tenni, azonban azt kérdezi, hogy a súlyos helyzet dacára okosabbak lettek-e már a magyarok? Elismeri, hogy Magyarország súlyos gazdasági helyzetben vau, de ez még nem jelenti azt — úgymond —, hogy mi segítségére siessünk, mert elegendő rámutatni Ausztria példájára, amelyen mi segítettünk és ezt azzal hálálta meg, hogy gazdasági bábornt viselt ellenünk és az An~ schlusst is felszínre hozta. Mindaddig, amíg nincs elegendő alap arra, hogy meggyőződhetünk a magyarok helyes politikájáról, a magyarokon való segítség azt jelentené, mint az osztrákokon való segítség, vagyis hálátlanok volnának velünk szemben. A középenró- pai államok együttműködését egy vámparlament formájában nem lehetne elfogadni. Egyedül úgy képzelhető el az együttműködés, hogy gazdasági szerződéseket kötnek, így például preferenciáiig szerződéseket, ami ellen senkinek sem volna kifogása. Ami a Szovjetoroszországgal való kereskedelmi tárgyalásokat illeti, csodálkozik, hogy a kormány egyhangúan emellett foglalt állást, különösen most, amikor a szovjet súlyos pénzügyi krízisbe jutott. A maga részéről ellene van mindenféle tárgyalásnak és megegyezésnek. A lefegyverzés kérdésében pedig kijelenti, hogy Csehszlovákia csak akkor csatlakozhatok a leszereléshez, ha a többi, nem bolsevista államok biztosítanák azt, hogy abban a pillanatban Csehszlovákia védelmére sietnek, mihelyt a bolsevikiek a köztársaság szociális rendjét veszélyeztetnék. Végül kijelenti, hogy szívesebben vette volna, hogyha a külügyminiszter konkrétabb kijelentéseket tett volna, nem pedig csak általánosságban nyilatkozott volna, habár elismeri, hogy tegnapi expozéja sokban eltér a. régebbi nyilatkozataitól. Ebédszünet után folytatták a vitát, amelynek első szónoka Mares cseh szociáldemokrata volt. A vitát még ma este .befejezik. Benes Mii ügy-