Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)
1931-10-14 / 234. (2751.) szám
1931 október 14, aafrrda. Miért volt feszült a viszony IV. Károly és II. Vilmos között? A német császár környezete rosszszemmel nézte Károly és Zita béhetörekvéseit — A háború érdekes epizódjai Werkmann báró könyvében /i>rxcmA\agíxr.hi rlap! a biatorbágyi merénylet színhelyén talált levelet ö irta. azonban nem ö helyezte el, hanem átadta egy titkos harmadiknak. Minden valószínűség szerint Matus ka csak szimulálja a bolondot és épelméjű. Mai kihallgatása alapján az is valószínű, hogy nemcsak bűnrészes, hanem ő a főtettes. Az esetben, ha Matuskát kiadjak Magyarországnak, feltétlen akasztófára kerül. Lehetséges azonban, hogy Németország is kérni fogja kiadatását, minthogy Matuska az első merényletet ott követte el. Amennyiben Magyarországnak adják ki, úgy7 statáriális bíróság elé kerül és minden körülmények között halálbüntetést szabnak ki rá. Matuska kézre!-;éritése és a sorozatos merényletek felderítése elsősorban a magyar rendőrség érdeme. Az osztrák rendőrség a magyarországi adatok alapján kezdte meg a nyomozást, amelyhez az adatokat Hetényi Imre főkapitányhelyettes és Schweinitzer József, a rendőreég politikai osztályának vezetője szolgáltatta. Schweinitzcrnek a szerencsétlenség reggelén feltűnt a romok között bolyongó Matuska, észrevétlenül lefényképeztette, aprólékosan kinyomoztatta előéletét és ebből kiderült az ekrazitvásárlás. Ezt a nyomot a magyar rendőrség már nem engedte ki a kezéből és a nyomozás ezen az alapon végül eredményre vezetett. Bcrg vagy Bergmann Sándor a íiiokzatos idegen? Budapest, október 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délben a főkapitányság bizalmas utón arról értesült, hogy Matuska egyik bűntársa Biatorbágyon lakik, az illető tisztviselő, nevét azonban titokban j tartják. Nyomban utasították a csendőrséget, hogy az illetőt fogják el. Ez meg is történt és Budapestről kiutazott detektívek megkezdték a kihallgatását. Délután félnégy órakor kihallgatása után elbocsátották a Biatorbágyon elfogott ál Utólagos tettestársat. A rendőri kommüniké nem közli, hogy miért történt az elbocsátás, de i valószínű, hogy az illető alibit igazolt. Bécs, október 13. Matuska újabb vallomásaiban mindinkább összezavarodik, Megnevezett több bécsi, budapesti és berlini személyt, akik állítólag részesei voltaik a jüterbogi és biatorbágyi merényletnek. A bécsi rendőrség rádión az illetékes rendőrségekkel ellenőriztette ezeket a neveket és rövidesen kiderült, hogy költött nevekről van szó. A rendőrségnek az a véleménye, hogy Matuska azért használ költött neveket, hogy az igazi cinkostársakat leplezze. Mivel Matuska őrültséget szimulál, valószínű, hogy Wagner—Jauregg ismert bécsi ideggyógyász vizsgálja meg elmeállapotát. Becs, október 13. A koradélutáni órákban Matuska bevallotta, hogy az a bizonyos titokzatos szúrós szemű ember, aki rábírta a merényletre és vele utazott Biatorbágyra, tudomása szerint egy Berg vagy Bergmann Sándor nevű bécsi fiatalember. Az illetővel együtt volt a robbanásnál, a robbanás alkalmával a viadukt tetején állott, a robbanás után is látta a bécsi fiatalembert, de közben utána nézett, hogy- a robbanásnak milyen nyomai maradtak a helyszínen és ezalatt Bermann eltűnt. A bécsi rendőrség ma délután az összes Berneket. és Bergmann okát előállítja, hogy így próbálja kikutatni az illetői. Budapest, október 13. (Budapesti szerkesztőségünk telető u jelentésé.) Ma tusika félesége Ivét bécsi ügyvéd kíséretében ma délben megjeleni a főkapitányságon. Újságíróknak elmondotta, hogy Matuska a legjobb férj és hihetetlennek tartja, hom-’áü kerülhetett ezekbe a borzalmaiéba. Kükubem férje védőjével egyűlt délután visszautazott Becsbe. Szabadka, október 13. A jugoszláv liirlap- irók tegnap meglátogatták Matuska szüleit, akik Csantavéren laknak. Az anyja és mosta- haapja, Kőműves József papucsés mester él itt. Mindketten kijelentették, hogy nem hisznek zseniálisnak ismert fiuk bűnösségében. Hogyan terelődött a gyanú Matuskára Becs, október 13, A Matuska Szilveszter elleni nyomozás vasárnap délután már annyira előrehaladt, hegy az eddigi eljárások eredményéről most már nyíltabban beszélnek azok, akik közvetlenül részt vesznek a szörnyű bűnügynek felderítésében. így most már nem titok, hogy Matuska Szilveszter első kihallgatása hogyan történt és miképpen került bele ez a 39 éves ideges, bécsi kereskedő ebbe a világraszóló bűnügybe. Matuska már a borzalmas éjszakán a helyszínen feltűnt Schweinitzer József rendőrtanácsosnak. A merényletet követő vasárnap délelőtt tizenegy óra tájban jelentkezett Matuska a bizottság előtt azzal, hogy szerencsésen élve menekült meg. Jobb arcán feltűnő karmotá- sok voltak, amelyeknek vonalai párhuzamosan haladtak egymás mlelett. Ezenkívül tele volt az arca korommal és piszokkal. Elmondotta a bizottság előtt Matuska, hogy abban az első harmadosztályú kocsiban utazott, amely lezuhant a töltésről. Boldogan mondotta el, hogy ő menekült meg egyedül a kocsi utasai közül. Megkérdezték tőle ekkor, hogy mit csinált szombat éjszakától vasárnap délelőltig? Matuska azt felelte, hogy a robbanás után a mentők első segélyben részesítették, majd a közeli pályaudvarra kisérték, ahonnét segélyvonallal akarták Pestre vinni. A segélyvonatot azonban nem lehetett elindítani és igy Biatorbágyon rekedt. Hajnalban elment a biatorbágyi templomba és hálát adott az Istennek megmeneküléséért. A gyanús ember Matuska előadása az első percekben nem volt feltűnő, de amikor a kereskedő eltávozott, Schweinitzer rendőrtanácsos mindjárt arra gondolt hogy tisztázni kellene Matuska szerepét. Egy csendőrt küldött ezért a templomhoz abban a feltevésben, hogy Matuskát esetleg ott lehet találni. A csendőr azonban azzal tért vissza, hogy a templomot zárva 'találta és a környéken sem talált senkit. A budapesti rendőrség még a nyomozás első idejében átiratot intézett a bécsi rendőrigazgaitósághóz, amelyben azt kérte, hogy állapítsák meg, vájjon állandó bécsi lakása van-e Matuská- nak és milyen az előélete. A bécsi rendőrhatóság válasza szerint Matuska Szilveszter anyagilag igen jól éit, tisztességes ember és büntetlen előéletű. A budapesti rendőrségen ezután a válasz után nem láttak okot arra, hogy tovább kutassanak Matuska után. Később azonban megkezdték a tanúkihallgatásokat, beidézlek több vasúti alkalmazottat is, akik a szerencsétlenül járt vonaton teljesítettek szolgálatot. Az egyik kalauz elmondotta, hogy a keleti pályaudvaron megbízást kopott valakitől, hogy egy általa ismeretlen férfinak adjon át valamilyen üzenetei. Mintán ő nem ismerte a címzettet, végigjárta az egész vonatot és minden férfiutast megnézett. Schweinitzer rendőr tanácsos erre megmutatta a kalauznak Matuska Szilveszter fényképét, de a kalauz határozottan kijelentette, hogy az i a férfi, akit a kép ábrázol, nem volt a vonaton. A gyanú most már isimét megerősödött Mariska ellen. Máx az első percekben furcsának találták a szerencsés megmenekülés történetét, de ez a tanúvallomás még jobban alátámasztotta a rendőrség gyanúját. Hetényi főkapitányhelyettes, a nyomozás irányitója végül is elhatározta, hogy az ügy tisztázása érdekéhen Bécsbe küldi Sohweini* tzer rendőrtanácsost, hogy a rendőr tanácsos a bécsi rendőrigazgalóság segítségével igyekezzék megállapítani, hogy volt-e valami szerepe Matuskának a biatorbágyi merénylet elkövetésében. Az eho k'hatlgafás Amikor Schweinitzer rendőrtanácsos megérkezett Bécsbe, azonnal kiment egy detektív Matuska bécsi lakására s előállította a kereskedőt a rendőrigazgatóságTa. Matuskát a budapesti rendőrtisztviselő kezdte kihallgatni. Schweinitzer rendőrtanácsos először anyagi ügyéi iránt érdeklődött, nehogy Matuska megsejtse, miről va.n szó. Matuska elmondotta, hogy régebben jól állt, most azonban rosszabbul megy neki. Elmondotta azt is, hogy van egy kavicsbányája. — Ugyebár, ott robbantani szoktak? — tette föl ekkor hirtelen a kérdést Schweinitzer rendőrtanácsos. — Természetesen, — felelte Matuska. — Mondja, kérem, mivel szoktak ott robbantani? — Ekrazittal. — Hogyan lehetséges az — szólt rá hirteln Matuskára a rendőrtanácsos —, hogy az ön kavicsbányájában ekrazittal robbantottak, hiszen köztudomású, hogy a robbantásokat, rendszerint dinamittál, vagy más robbanószerrel szokták végezni, de semmiesetre sem ekrazittal. A rendőrtanácsos ekkor azt kezdte firtatni, honnan szerezte Matuska az ekrazitot. Elmondotta a kereskedő, hogy a robbanószert a wöllerdorfi tölténygyárban szerezte, julius 30-án. Matuskát nem is hallgatták ki tovább, ellenben megállapították azt, hogy nem is volt még kavicsbányája, amikor már megszerezte az ekrazitot. A sok gyanúsító körülmény mellett egy érdekes, de nagyon -jellemző adata is van a rendőrségnek. Amikor ugyanis Matuska megérkezett Bécsbe a biatorbágyi merénylet után, hatalmas tapasz volt az arcán, valamint a homlokán. Ezzel szemben megállapították, hogy Matuska a robbanás után még a helyszínen megborotválkozott, tehát az arcán Jé'vő k arai oki- sok nem lehettek olyan súlyos természetűek, hogy azokra tapaszt kellett volna tenni. Különösen föltűnő volt, hogy Matuska a homlokára. Budapest, október 13. Werkmann Károly bárónak, IV. Károly utolsó titkárának most megjelent emlékirataiból tegnapi számunkban közöltünk néhány részletet, amelyek a világháború izgalmas végnapjainak néhány érdekes epizódját világítják meg.- A könyv méltóan illeszkedik bele abba a hálboru ulánl meunoársorozatba, amelyben a töto'bé- kevésbé beavatottak leleplezik azt a gyakran feszült viszonyt, amely Németország és a szövetséges osztrák-magyar monarchia között íeSnáll. Werkmann báró Károly király közvetlen közelében tapasztalhatta ezeket a lényeket. Az alábbiakban néhány ilyen részletet közlünk Werkmann báró könyvéből: LudendorSi iapintaíiansága Károly császárnak -— Írja Werkmann báró — miéig trónörökös korában alkalma volt látni, hogyan vérzik az osztrák-magyar hadsereg a német szövetségesért. Az osztrákmagyar hadsereg kötelessége volt az oroszokat támadásokkal zavarba ejteni, a Nyugaton küzdő Németország teaer mentési lésére. Az osztrák-magyar hadsereg legvéresebb napjaiban, 1916 áprilisában ünnepelte Híndenburg tábornagy 50 éves katonai jubileumát. Ferenc József, Károly trónörökös, Frigyes főherceg és az egész oszt rákon agyar tisztikar üdvözölte Hindenburgot ebből az alkalomból. Ludemdorff, a tábornagy vezérkari főnöke, az ünnepélyes banketten, melyen igen sok osztrák-magyar tiszt vett részt, jellemzően tapintatlan beszédet mondott. A beszédben HindenbuTgot, a német nemzet hősiességét és a köoiggraetzi csatát igen gyakran emlegette. A beszédet a német főhadiszállás és a német külügyi hivatal terjesztette. Erre a beszédre, amely igen rossz hangulatot keltett, mondotta Hohenlohe herceg berlini követ Jagow német külügyi államtitkárnak: — Emberileg igazán érthetetlen, hogy bár csaknem két éve a legszorosabb szövetségben küzdünk, egy német generális az üdvözlő beszédet arra használja fel, hogy a poroszoknak 1866-ban Ausztria fölött aratott győzelmével dicsekedjék. Ez a hihetetlenül tapintatlan beszéd nem szolgálja a szövetségesek közös érdekeit. Véleménykülönbség HöíizendorS admirális és Zita között Hogy milyen óriási ellentétek voltak Károly király és császár trónralépése után az udvar és a német hadsereg vezetői között a háború folytatásáért, jellemző a következő eset: Höltzendoríf admirális 1917 január 20-án az uralkodópár vendége volt Becsben. Az admirális előadta a korlátlan tengeralattjáró háborúra vonatkozó tervét, miközben Zita királynéhoz igy szólt: is tapaszt tett, amelyen pedig semmiféle sérülés sem volt. „Egy jegyet Bla... BicskéigM A keleti pályaudvaron is kinnjártak tegnap a budapesti detektívek, hogy Matuska állításait ellenőrizzék. Kihallgatták azt a pénztárosnőt, Vadászáét, aki az emlékezetes éjszaka teljesített szolgálatot. Vadásznó a detektívek kérde- zősködésére elmondotta, hogy szombaton este megjelent egy magas férfi a pénztár ablakánál. Látta, hogy még két férfi várja őt a korlát mögött. A férfi a következőket mondotta a pénztárosnőnek : — Kérek a 11 óráshoz három jegyet Bia... illetve Bicskéig ... A detektívek a keleti pályaudvar ruhatárában megtalálták Mat.uska Szilveszter csomagját is. Matuska ezt a csomagot, szeptember 7-én, tehát egy héttel a katasztrófa előtt helyezte el a keleti pályaudvar ruhatárában. Fehér csomagolópapírba átkötött holmi volt. a. csomagban. A detektív a pályaudvaron fölborította a csomagot s abban egy hálóinget, egy nappali inget, egy pár cipőt és egy gallért talált. A fehérneműnkben M. Sz. monogram volt. A csomagot. a főkapitányságra vitték. Matuska. Szilveszter védekezése során csak 'egyetlenegy olyan adatot tudott fölhozni, mely — Tudom, maga (Sie) a tengeralattjáró háborúnak ellenzője; maga egyáltalán a háborúnak i;3 ellenzője. Én minden háború ellen vagyok — válaszolta nyugodtan a királyné — mint minden asszony, aki az embereket inkább szereti örömben, mint bánatban látni. — Ugyan, kiérem — felelte az admirális indulatosan. — Én lég könnyebben dolgozom, ha üres a gyomrom, legfeljebb a nad- rágszijat egy kicsit szorosabbra fűzöm és mégis kitartok. Nem szeretem — zárta le a vitát Zita királyné — ha bőségesen terített asztal mellett kitartásról beszélnek. Ez a kis epizód mindenesetre megerősíti azt a nézetet, hogy Zita királyné nem volt há- borupárti. Amikor két császár akiherülia egymást A német udvar egyébként sok alkalommal udvariatlanul és tapintatlanul bánt Károly királlyal, ami az osztrák-magyar hadseregben és az udvarhoz közelálló politikusokban igen nagy elkeseredést keltett. Általában udvariassági szokás volt, hogy az egyik államfő csak a másik államfő értesítésével lép az uralma alatt levő területre. 1917-ben a német császár, se szó, se beszéd, elutazott a galíciai frontra, anélkül, hogy Károly királyt erről értesítették volna. Úgy lát szott, mintha a német császár legfőbb haduri mivoltát akarná demonstrálni abban az időpontban, amikor Káróly osztrák földön tartózkodott. Károly annyira szivére vette ezt a dolgot, hogy félbeszakította a keleti fronton tartózkodását és elutazott, nehogy találkoznia kelljen Vilmossal. Azonban kikerülhetetlen volt, hogy Podgor- ze állomáson Vilmos császárnak és Károly királynak vonatai ne találkozzanak. Rövid és barátságosnak nem mondható köszöntés után a két uralkodó folytatta útját az ellenkező irányba. 1917 július 28-án tért vissza Károly császór- | király a keleti frontra. A király vonatának ablakából nézte a borzalmasan összeroncsolt galíciai vidéket. Werkmann báró mellett állt a német hadseregnek az o;sztrák-magyar főhadiszálláson beosztott. tisztje, Crammon generális, aki hirtelen így szólt: — Mikor volt tulajdonképpen Sirtus főherceg Ausztriában? Werkmannt egy pillanatra megdöbbentette a kérdés, de aztán nevetve felelt: Kérdezze meg magát a császárt. Azonban ugv érezte, hogy az egésznek nagyon fürkészkedő ize van. A könyv többi részéiben Werkmann báró még számos érdekes apróságot közöl a háborúról, Tiszáról, Apponyirófl, a Sixtus-féle levélről és az összeomlásról. meggondolásra késztette a, rendőrség emberéit. Igazolta, hogy érvényes vasúti jegye volt arra a bécsi gyorsvonatra, amelyet Biatorbágynál fölrobbantottak. A nyomozást vezető rendőrtiszt viselők szerint föltehető, hogy a jegyet jóval az indulás előtt vásárolták, esetleg a keleti pályaudvaron é<- Matuska nem vonatom hanem már jóval előbb autón ment ki a merénylet 6zinhe]yére és elvégezte a szükséges előkészületeket, a. jegyet, pedig csak azért vásárolta, hogy szükség esetén alibi-ibizonyitékul fölhasználhassa. A bécsi nyomozás irányitói egyébként már intézkedtek is az iránt, hogy a budapesti keleti pályaudvaron állapítsák meg, mikor vásárolták ezt. a jegyet. Megáll api tolták továbbá azt is, hogy Matuska a robbanás után becserélte ezt a jegyet egy másik, Bécsbe szóló jegyre és ezzel a. jeggyel folytatta később útját, Újabb merényletkisérlei Budapest, október 18. (Budapesti 'szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délben érkezett jelentés szerint ismeretlen tettes a tegnap este 20 óra 40 perckor elindult budapest—komáromi gyorsvonat elé Szöny állomás előtt, egy félmé (crmázsás kőtömböt helyezett a sínekre, amely a, mozdony tüzszekréilyét rongálta meg. Egyéb baj azonban szerencsére nem történt. A tettest keresik. 4
