Prágai Magyar Hirlap, 1931. október (10. évfolyam, 223-248 / 2740-2765. szám)

1931-10-14 / 234. (2751.) szám

Ma: ssámunk 12 ettfal Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké. külföldre évente 450, félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 K& ft képes melléKiettel havonként 2.50 K£-val több F.orye.« szám án 1.20 Ki. vasárnap 2. -Ké A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztői DZURANY! LÁSZLÓ FORGACh GÉZA Szerkesztőségi Prága ll« Panská ulice 12, 0. emelet - Telefoni 30311. - Kiadóhivatal; Prága 0. Panská ulice 11 UL emelet Telefoni 34184. sűroönycim. HÍRLAP. PRAHA PIKTOROK Kiét vonat közt megnéztem a SUM pozso- [ nyi kiállítását. Úgy véltem, hogy tartozom j ezzel a tiszteletadással a mi képzőművésze- j tünknek és most mégis ügy érzem, én va­gyok a megajándékozott, mert egy nagy él­ménnyel lettem gazdagabb. Valami erős, mag ab i,zó fyit és optimizmus kelt bennem éleire a lélek megviselt kárpitja mögött, amilyen felfrissülést és megújhodást csalk a Géniusz adihat. És amikor bennem muzsikál még a sok szín, vonal és ritmus, fellhulláim- zík előttem a szlovenszkói szántás felhő- ki sár te barázdája, a Kiskárpátok poézise, régi városi kövek és tornyok archaikus va­rázslata, a kisebbségi sorsébrázolásnak va­lami megejtő-eu merész uj művészi távlata, a magfun,k élete, a magunk otthona és a mi nosztalgiáink a művészi kifejezés tiszta eszr közeivel és a fejlődásképesség pozitív Ígére­tével, — érezni kell, hogy Pozsonyiban a szó hétköznapi mértékjén túl reprezentatív meg­nyilatkozás, cselekvő hitvallás történt a ma­gyarság teremtő ereje mellett. Objektív összehasonlítás eredménye a megállapítás, hogy az a képzőművészeti ter­melés, amit a SUM pozsonyi kiállítási ter­meiben kévéibe kötött, értékben messze fe­lülmúlja a bécsi Szecesszió mostani kiállítá­sát. Már pedig az a piktora, amely az alko­tás ezer hendikepje dacára ilyen rangot ké­pes felimutatni, imponáló erővel bizonyltja meg'életrevalóságát és azt az igazságot, hogy az igazi elhivatás erejét még a legsöté­tebb materiális nyomorúság sem törheti meg, s az alkotás kedve és formáló ereje eruptív módon, belső kényszer lendületével győzedelmeskedik. A kisebbségi sorsban a legfájdalmasabb hamupipőke-sors a képzőművészeinek jutott. A nagy szegényedésben, amikor régi ottho­nok és klenódiumok kerültek ebek harmin­cad jára, alig hullottak morzsák a lakás mű­vészeiére. Vannak tehetséges piktoraink, akiknek egyetlen vászna sem talált eszten­dők alatt gazdát. Csodálatos és csak az igazi művészemberek aszkézLsével és lobogó hi- vatásérzé sével magyarázható meg, hogy ezek az emberek mégis dolgozni, alkotni tudtak s garasos gondok heroikus legyűré­sével meg tudták maguknak szerezni rekvi- zitumaikat, a vásznat, a festéket és az ecse- tét.. A szlovenszkói és ruszin szkói magyar piktura kiállotta a legsúlyosabb életpróbát s amikor az alkotó erő csöndben megközelí­tett. csúcsairól most a fórumra dobbant, egy­szerre vádlón figyelmeztet a sok mulasztás­ra, ami az elmúlt tizenhárom év alatt a ma­gyar piktura ügye körül történt — helye­sebben: nem történt, holott a nemzeti kul­túra megbecsüléslében bennfoglaltati'k a képzőművészek megbecsülése és érdekvédel­mük megszervezése is. Ami Szlovén szkon és Rusziuszkóban a képzőművészet terén tizenhárom esztendő óta folyik, az valósággal gyarmati jelensé­gek mértékével mérhető. Egyenesen ször­nyű ag, hogy müvészetpártolás örve alatt mi akasztód ott. a falakra. Ügyes ágensek, kik­nek megejtő dialektikájával szemben a mű­vészeti tájékozatlanság és bizonytalanság va­lóban menthetetlenül meg is esik, a pesti és prágai piktorok kiselejtezett harmad ter­mésével bóvlizták be azokat a keveseket, akik a művészetekért még áldozni tudtak. És elvittek a mi nagy .szegénységünkből mégis olvrrt pénzeket, ame1 vekkel a ma­gunk tehetséges és támogatásra érdemes piktorait talpraállíthattuk volna. Irta: DZURÁNYI I.4SZLÓ Ennek a garázdálkodásnak veget kell vet­ni. Ha már intézményes rend.szabályok nem állanak e tekintetben rendelkezésünkre, le kell eresztenünk a társadalmi sorompókat ezek előtt a kétes üzletek előtt, amelyek úgysem, vagy legalább is csak ötödsorban szolgálják a portált piktorok érdekét. Kívá­natos az, hogy ha már a mi művészeink élet- igényei kielégitést nyertek, meginduljon az •egészséges képzőművészeti cseres úgy Prá­gával, mint Budapesttel, de ©nnek a fair play elvén kell történnie, egyforma és köl­csönösen biztosított lehetőségek mellett. E tekintetben pedig maguk a művészek legye­nek a döntő fórum, ők kössenek egyezséget s ők őrködjenek a betartásán is. Még közelebbi ránkváró teendő, amely egyben a lelki ismeret erejével jelentkezik, piktoraink életfeltételeinek megteremtiése. A szegénység — igaz — gyér lehetőségeket ad a művészet pártolására. De ez csak az igazság egyik fele, másik fele, hogy a sze­génységben miég otthatatlanabb — mert majdnem reménytelen — a szomjúság a művészi szép után. Meg vagyunk róla győ­ződve, hogy a szegényedő szlovenszkói ma­gyarság a maga szegénységéből sokszor ta­lán miég nélkülözések árán is, magáhozvál- tana egy négy művészi alkotást, ha ügyes, hajlékony és mindenekfölött tiszta kezek elérhető közelségbe hoznák számára ezt a lehetőséget. Lassan-lassan a „részletek" tipikus hazájává kezdünk átalakulni s bi­zony sok mindent nem tudnánk háztartá­sunk és otthonunk számára megszerezni, ha nem állanán ajk rendelkezésűnkre a részlet­fizetés kedvező lehetőségei. Itt is valami hasonlóra lenne szükség. Valami szövetke­zeti alakulásra, amely nem több mint száz- kétszázezer korona tőkével egy zsűri által megállapítandó áron bizományba venné a művészek képeit s ügyesen megszervezett nemzettársadalmi utón, de amellett rugal­mas kereskedelmi érzékkel részletfizetéses alajpon igyekeznék forgalomba hozni pikto­raink képeit, akiknek szükségbeteikihez mér­ten s a szövetkezet lehetőségeinek szigorú figyelemmel tartásával előleget is adna, hogy súlyosabb gondok nélkül élni tudja­nak és meglegyen számukra a müvészegyé- ni ség,ne mindig meg te rméke n yi tő tanul­mányul lehetőisége is. Ez csak ötletszerűen és vázlatosan felvetett gondolat. Kulturpoli- tikusainkra várna a feladat, hogy a realitás járható útját, megtalálják s vele a modus vi- vendit, amely nélkül értékes képzőművésze­tünk előbib-utóbb okvetlen válságba fog ke­rülni, mert hiszen csodavárásból megélni nem lehet s a nélkülöző test és szellem sem teremthet mindig olyan csodákat, ami nő ez a pozsonyi kiállítás. A dolog művészeinken is múlik, mert ha minden kicsinyes versengés és látszólagos érdek- és partikuláris ellentét kiküszöbölé­sével továbbra is az erőlenek és céloknak ilyen emelkedett összefogását fogják felmu­tatni^ ahogyan ez most történt — bár egye­lőre még nem teljesen és maradéktalanul, mert sajnálattal nélkülöztünk a kiállítás fa­lain értékes neveket, akiket reményünk szerint rövidesen szintén ott fogunk üdvö­zölhetni — akkor a maguk belső erejével és jogos életigényével el fogják mondhatni, hogy: vagyunk és élni akarunk. óriási izgalom jegyében nyílt meg a német birodalmi gyűlés Brünlng kormánynyilatkozata — Elnapolás! indítvány — Elleninditványok Berlin, október 13. A német birodalmi gyű­lés sorsdöntő ülésszaka ma délután három órakor megkezdődött. A birodalmi gyűlés palotájának környékét a kora délelőtti órák óta a kiváncsiak ezrei lepik el, akik látni akarják a politikusok fölvonulását. A főbejá­rat előtt a fényképészek és a filmoperatörök valóságos tábort ütöttek. Délben a rendőrség nagy körben elzárta az épület környékét. A birodalmi gyűlés pontosan egy évvel ezelőtt, 1930 október 13-án tartotta meg első ülését. Akkor heves tüntetésekre került a sor és az ülésteremben történt események átharapóz- tak az uccára is és a Leipzigerstrassen szá­mos kirakat keveréséhez vezettek. Ma a ta­valyinál is veszedelmesebb órában és izga- tottabb kedélyekkel ül össze a német parla­ment, amely félév óta nem tartott ülést. Idő­közben két nagy és számos kisebb szükség- rendelet jelent meg, amelyeket az ellenzék most kivétel nélkül vissza akar vonatni. A kormányt támogató pártok sincsenek megelé­gedve Brüning ’ antiparlamentáris politikájá­val s igy a kancellár helyzete a ma délután megnyílt ülésszakon rendkívül súlyos lesz. Egyelőre nem tudni, hogy milyen eredmény- nyel végződik a harc. Az sem világos, hogy az ellenzék számos bizalmatlansági indítvá­nya mennyire tudja befolyásolni vagy meg­másítani a kormányzást. Parlamenti körökben számolnak azzal a lehetőséggel, hogy Brüning nem kapja meg a szükséges többséget. A ma délutáni plenáris ülés előtt csaknem valamennyi párt frakcióülést tartott és meg­tette intézkedéseit. Döntésre nem került sor s minden a kancellár ma délutáni beszédétől függ. A plénum ülése és a kormánynyilatko­zat meghallgatása után valamennyi frakció újból ülést tart és nyilatkozik. Egy könyoma- tos tudomása szerint a hivatalos kormány­nyilatkozat fölolvasása húsz percig tart. A hi­vatalos szöveg elhangzása után a kancellár hosszabb beszédben állást foglal az aktuális politikai kérdésekben és rámutat a helyzet súlyosságára. Természetesen a harzburgi ha­tározatokról is szó lesz. A kancellár beszéde után az ülést szerdára elnapolják. Időközben a kommunisták is javaslatot nyújtottak be a birodalmi gyűlés azonnali fölosziatására. Nyílt háborúskodás Mandzsúriában Japán repülők kínai csapatszállító vonatokat bombáznak — A rendkívüli népszövetségi tanácsülésszakot ma megnyitották — Genf tehetetlen Peping, október 13. A mandzsuriai kor­mány hivatalos kommünikét adott ki, mely­ben közli, hogy japán repülőgépek tegnap három, katonákkal telt kínai csapatszállító vonatra bombákat dobtak Tuhucsan közelé­ben. A támadás akkor történt, amiikoir a ka­tonák egy egyedik vonatba szálltak be. Az áldozatok számát egyelőre nem sikerült megállapítani, de bizonyos, hogy a táma­dásnak rengeteg halottja va;n. Mandzsúriád forrásokból származó jelen­tések szerint a külföldi katonai attasék megtudták, hogy a kínai csapatokat a Jangcse vidékéről sürgősen az északi front­ra viszik. A United Press tokiói irodája közli, hogy külföldi körökben aggodalom­mal figyelik a dolgok fejlődését, mert a helyzet kezd veszedelmessé válni és Shang­haiikai környékén veszedelmes összecsapá­sokra van kilátás. A japán kormány pepingi nagykövetét fölhatalmazta, hogy újabb demarsot intéz­zen C sangs zu li a nglioz, Mandzsúria kor­mányzójához és figyelmeztesse őt a helyzet és a további kínai csapatosszevonások ve­szedelmére. Kétezer kirnaá katona állítólag útban van Sharghaikai felé, ahol 150 japán katona állomásozik. Ezen a vidéken valószí­nűleg súlyos összeütközésekre kerül sor. A japán követség figyelmeztette a kínaiakat, hogy támadás esetén kénytelen lesz erősí­téseiket küldeni Tiencsimibe és Sh angliai- kaiba. Tokió, október 13. Illetékes japán körök erélyesen megcáfolják azt a hirt, hogy Ja­pánban kormányválság tört ki. Hangsúlyoz­zák, hogy Japán nyugalommal tekint a népszövetségi tanácsnak Mandzsúriában for- ganatosíitandó rendszabályai elé, A kellemetlen genfi munka Newyork, október 13. Amerikában napról napra növekvő nyugtalansággal figyelik a 'keletázsiai konfliktust. Stimsoui rádiótelefo­non utasította a genfi amerikai főkonzulit, hogy a népszövetségi tanács ma megnyíló külön ülésszakán vegyen részt, ha erre meghívást kap. Ez az amerikai utasítás mu­tatja, hogy Washingtonban mily óriási je­lentőséget tulajd omlanak a mandzsuriai eseményeiknek és mennyire kivánatoisnak tartják a népszövetség közbelépését. Egyéb­ként a tanácsülésszak ma kezdődik. Egyelő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom