Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-06 / 203. (2720.) szám

1981 szeptember 6, vasárnap. 7 Állandóan nőnek a világ leghatalmasabb hegyóriásai, a Himalaya láncai Az Í930. évi Dyhreniurth-expedició szenzációs tudományos eredményei Küzdelem a hóval, lavinával, viharral, létehzési zavarokkal 7000 méter magasságban — Négy uj hegymászási rekord Prága, szeptember 5. Régi adósságot kell le- törlesztenem a P. M. H. olvasó közönségével szemben. Az elmúlt év tavaszán -hosszabb cikk­sorozatot kezdtem meg „Nyolc férfi és egy nő ostroma a Kangohenzönga el.len“ címmel, mely­ben egy híres német geológusnak és hegymá­szónak, G. 0. Dyhrenfurth dr.-nak nemzetközi Himalaya-expedicióját ismertettem. A cikkso­rozat befejezetlen maradt, aminek főoka, hogy az expedíció turisztikai főcélkitüzése, a 8603 m. magas hegyóriás megmászása nem sike­rült. Most azonban újból aktuálissá vált a Dyhren- furth-expedició, aktuálissá tette egy tudomá­nyos fűm, amelyet az expedíció operatőre készí­tett. Ebből a 14.000 méteres filmtekercsből egy 2300 méteres kivágást állítottak össze, amely­nek ezt a cimet adták: Himacsal, az istenek trónusa s a film megkezdte körútját a kulturá­lis gócpontokiban, valószínűleg mihozzánk, is miahamarabb eljut. Aktuálissá vált az expedí­ció azért is, mert annak vezetője, Dyhrenfurth professzor, az anyag tudományos földolgozásá­val elkészült és úgy tudományos orgánumok­ban, mint laikusoknak szánt népszerűsítő folyó­iratokban mostanában számol be a nagyközön­ségnek az expedíció eredményéiről. A régi adós­ságot akarom törleszteni akkor, amikor ezeket az eredményeket Dyhrenfurth közleményei alapján összefoglalom. A tizenegy óriás Nemrég volt még, fiatal egyetemi hallgató voltam, amikor földrajzi tanulmányaink során az arktikus világ olybá tűnt föl nekünk, mintha áthatolhatatlan fátyol borítaná. Lelkesedve, könnyes szemmel hallgattam Ewans kapitány­nak, Scott hű társának budapesti előadását a -tragikus sorsú expedícióról, de akkor még az Arktisok világa legnagyobb részében terra in- cognita volt, sok benne a fehér folt, ismereteink szórványosak, primitívek. Ma már repülőgépek s léghajók száguldották keresztül-kasul a sarki vidékeket, ezen a nyáron a Zeppelin öt óra alatt több ismeretet hordott össze, mint egy ré­gi, kutyaszános expedíció két -esztendő alatt és most készitik elő az 1932. évi poláris eszten­dőt, szeptemberben tartja a nagybizottság ta­nácskozásait és jövő ilyenkorra talán a sark­világ összes tudományos problémái meg lesz­nek oldva. Ezzel szemben a föld leghatalmasabb hegyvi­déke, a Himalaya, nagy szakaszaiban úgy tu­risztikai, mint tudományos szempontból jófor­mán teljesen ismeretlen. Idáig tizenegy olyan hegyóriást ismerünk, amelyek magassága meghaladja a 8000 métert, ezek közül 8 a Himalayában, három a KaTakorum- ban. A 8000 m.-mél magasabb hegyóriások tehát mind Ázsiának, az „anyakontinens“-nek törzsén vannak, Délamenka a 6000—7000 méteres csú­csok hazája, Európában a Mont Blanc csupán 4808 m.-es magassággal szerénykedik s a Ger- lac-hfalvi csúcs szerény kis kupac, amelynek 2664 m.-es magasságát 3.3-szer kellene fölrakni, hogy a Himalaya legmagasabb csúcsát elérje. A föld legmagasabb három csúcsa: Csomo Lungma (földrajzi könyveinkből Mount Everestnek ismerjük )8882 m., Kangchendzönga 8603 m., Csogo Ri (vagy K2, Mount Godwin Austen, Dapsang) 8591 m. (Régebbi mérés 8610.) E kést utóbbi tehát körülbelül egyenlő magas, •mig a Csomo Lungma jó 280 m.-rel meghaladja őket. A turisztikai eredmények Amint említettük, az 1930. évi nemzetközi Himaiaya-expedició nem tudta elérni turisztikai főcélját, a Kangchendzönga visszaverte az ost­romot, de azért turisztikai tekintetben is jelen­tékeny eredményeket ért el, kilenc csúcsot és több 4000—6120 m. között fekvő magaslati hágót mászott meg. A tizen­egy csúcs között négy volt a 7100 m.-en fölüli, még pedig a Yongsong Peak (7459), a Dodang- Nyi-ma Peak (7200), a Nepál Peak (7153) és a Ramtang Peak (7105 rn.), azután 4 hatezrest, és egy ötezrest. Idáig mindössze kilenc 7000 m.-nél magasabb hegy- óriás megmászását ismeri a turisztika törté­nete, ebből i*égy az 1930. évi expedícióhoz fűződik. És e között a négy között van a Yongsong Peak, a legmagasabb csúcs, amely­re idáig ember a lábüt tette. Hogy a félreértéseket elkerüljük, meg kell álla­pítanunk, hogy a tragikus kimenetelű harmadik Mount Everest expedíció résztvevői nagyobb magasságra jutottak, Irving és Mallory 8600 m.-nél magasabb ré­gióban pusztultak el, de ők nem jutottak föl a csúcsra. A rekordot idáig kéteégenkivül a 7450 m. magas Yongsong Peak megmászása jelenti, amelynek ormára há­rom német, egy osztrák, egy angol és egy sváj­ci jutott. Hogy mit jelent a kilenc csu-cs meg­mászása turisztikai szempontból, azt minden gyakorlott turista megítélheti. Meg kell gon­dolnunk azt is, hogy az Aipesek négyezresei, a Kaukázus ötezresei, a Kordillerák hatezresei és Középázsia hétezresei, meg eddig le nem győ­zött nyolcezrese nemcsak különböző hegytipu- sokat, hanem különböző turisztikai rangosz­tályzatot Í6 jelentenek. A Himalayának ezek az óriási csúcsai az istenek trónusai, amelyek mindegyikén India néphite szerint egy-egy is­tenség lakozik, ezek védelmezik a csúcsokat a turisták vakmerő ostroma ellen. A magas hegyek fiziológiája Turisztikai és fiziológiai szémpontból egy­aránt érdekesek azok a megfigyelések, amelye­ket az expedíció az 5000 m.-nél magasabb ré­giókban tett. A környezetnek itt már rendkívül nagy és könnyen megállapítható hatása van a szer­vezetre, amelynek hosszabb időre van szüksége, hogy megfelelőéin alkalmazkodni tudjon. Meg kell szokni az alacsonyabb légnyomást és a ritkáé, oxigénben szegény levegőt s ebből a célból a vörös vértesfecskéknek számát a normális­hoz viszonyítva csaknem meg kell kétsze­rezni, vagyis egy kőbmilliméter vérben 4.5 millióról 7—8 millióra kell emelni. Ridhter dr., az expe­díció orvosa, hogy ezt a folyamatot lehetőleg siettesse hosszabb ideig májpreparátumokkal siettesse, hosszabb ideig májpreparátumokkal az alkalmazkodás sokkal lassabban történt meg, mint a 20—30 év közöttieknél. A nagy magasságoknál való mászásoknál egész különleges lélegzési technikára van szük­ség. A Himalayában nem válik be az alpesi s kárpáti turisztikában használt hosszú, mély lélegzés, a legalkalmasabbnak mutatkozott a rendkívül siettetett lélegzés, úgy hogy min­den lépésre kót-három lélegzetvétel essen. (7000 méter magasságban). Addig, amíg le­hetett, az expedíció tagjai megkísérelték az orron át való lélegzést, mivel a szájon való légzés nagyon kellemetlen körülményekkel járt, erősen ingerelte a lélegzési szerveket s makacs köhögést idézett elő. Rendkívül kínzó, görcsös köhögés volt ez, olyan, mint a gyermekek szamárhu­rutja és semmiféle orvosi kezelés, inhalálás stb. nem használt. Csak akkor szűnt meg, amikor az expedioió a magaslatok száraz, hi­deg levegőjéből Sikkim nedves völgyeibe szállott, amiből kitűnt, hogy a köhögés elő­idézője a száraz magaslati levegő. Ilyen nagy magasságban a sebek rendkviül nehezen gyógyultak s még a legkisebb ujjsérülés is heteken át kinozta az expedíció tagjait. Feltűnő volt a testsúly nagymértékű csökkenése, Dyhren- furthné, a kiváló tenni szbajnoknő, aki végig kitartott az expedícióval, a túra alatt tiz kilót veszített, Dyhrenfurth pedig 15 kilót. A hosszabb tu­risztika tehát — hölgyeim — kiváló soványi- tó szer. Természetes is ez, mert az ilyen tú­ra a legnagyobb mértékben igénybe veszi a test minden erőforrását. A tiszta oxigént minél kevesebbszer hasz­nálták az expedició tagjai, mert bíztak szer­vezetük alkalmazkodó képességében s az al­kalmazkodás folyamatát mesterséges eszkö­zökkel nem akarták megszakítani és meg­hosszabbítani. Azért különböző magasságok­ban érdekes oxigén-kisérleteket végeztek s megállapították, hogy a tiszta oxigén belélegzése jelentékeny mértékben emeli a test jóérzését és tcljesi- töképességét, de ez a hatás a belélegzés után hamarosan megszűnik. így a Jongsong Peak megmászá­sakor Dyhrenfurth volt az egyedüli, aki a 7000 méter magasságban az oxigéntömlőhöz folyamodott. Nem azért, mintha szüksége lett volna rá, de mert tempóját fokozni akarta. Mert a tempó óránkénti 120 méteres magas­lati különbség megtételére esett., mig az oxi­gén belélegzésével újból felszökött 250 mé- . térré. Hoerlin és Sohneider, a jelenkor leg­jobb két turistája, ezt a tempót oxigén nél­kül is birlák, persze húsz évvel fiatalabbak Dyhrenfurth professzornál. A Himalaya klímája Az expedició nagyon értékes megfigyelé­seket tett a klimatológia és meteorológia te­rén is és Wieland eredményei nagyon érté­kesek. A magas Himalayának úgyszólván két tele van, az egyik az igazi tél, amely októberben kez­dődik s áprilisig tart, a másik a monszun tél. A monszun a kontinens s az óceánok egyenlőtlenül felmelegedett légtömegeinek kicserélődése, amely nyáron, amikor a szá­razföld feletti légrétegek nagy mértékben melegednek fel, az óceán felől a szárazföldre irányul, télen pedig megfordított az iránya. A két tél miatt a Himaláya-expediciók szá­mára csupán két rövid időszak nyílik, május és junius első fele, tehát a tél s a monszun közötti néhány hét, vagy a szeptember kö­zepétől október végéig terjedő idő. Junius derekától szeptember közepéig a monszun óriási eső tömegeket, 5300 méteren felül pe­dig hótömegeket zud.it a Himaiáyára. Ám ezek a rövid időszakok sem kifogásta­lanul szépek: Május 20-ig csaknem napon­ként havazik, főleg a délutáni s éjjeli órák­ban. A hófelületek kiterjedése ilyenkor már kicsi s két órával napkelte után a hő eltű­nik. A Himalaya turistájának legnagyobb ellensége a vihar, amely a csúcsok s a magaslati hágók birodal­mában állandóan dühöng. A szélcsendes na­pok egész ritkák. A szél iránya délnyugati, ezért alkalmasabbak a megmászósi kísérle­tekre a keleti s északi részek. Szinte bámulatos a nappal és éjszaka hőmérsékletének kü­lönbsége. A magaslati táborokban a hőmérséklet éjjel —20 C fokra szállt s a hideget a beállott hó­viharok is fokozták, nappal a sugárzás tem- peraturája -(-60—70 fokot tett ki, úgy hogy a meleg naptüzés ellen fátyollal ellátott trópu­si sisakkal kellett védekezni. A legfiatalabb hegység A topográfiái eredmények tudományos szempontból óriási jelentőségűek. Maróéi Kurz 1:100.000 léptékű térképen elkészítette a Kangchenzönga vidék egész topográfiái fel­vételét Darjeclingtől a tibeti határig. Ez a te­rület geográfiái és geológiai szempontból rendkívül érdekes. Az expedició tudományos munkájának legnagyobb része ezen a téren mozgott. Az eredmények tudományos publi­kálása még nem történt meg, az eddigi köz­leményekben Dyhrenfurth csak nagy voná­sokban rajzolta fel azokat. Nagyon érdekesek a meredek, csatornázott firn- és jégfalak, megfigyelték a „vezeklő hódnak (nieve pe- nitenta) tulajdonságait s tanulmányozták a gleccserek mozgásait, ami itt sokkal gyor­sabb, mint egyéb magas hegységekben. A Himalaya a Föld legfiatalabb hegysége Még a Föld középkorában is tengerhabok ringottak azon a területen, amelyen most hegyóriások emelkednek. Valóságos szenzá­ció volt az expedició azon felfedezése, hogy a Jongsong Peak egész hegytrapéza mészből áll és ez a mész északi irányból tolódott rá a Kangobenzömga kristályos alapkőzeteire. Közópázsia hegyhullámai valóban mint ten­„Salubra és Tekko“ tapéták, színtartók és moshatók. Minták és költségvetés díjmentesen. Géperőre berendezett PYROXYLIN (Nitrocellu- loselakkozás) kórházak, betegszobák, or­vosi rendelők, stb. részére. Mindenne­mű savakkal szemben ellenálló. Kaphatói Freimann Adolf, Kosice, Pesti ut 31. KO üa nyusaimfit és kényeimét tesstosltasiá akarja. permetezöszert, mely minden rovar!: legyet szúnyogot, poloskát, molyt, svábbogarat, hangyát stb. azonnal megöl* Eutberra 4a állatra rtgitlyMta. Kelletne* Illata. Foltot atm hagy. Hatása garantált. Ügyelj an a védjegyről Mindenütt kapható. geri hullámok mozogtuk északról déli irány­ban. Tehát egy 7459 méter magas hegyóriás, amely 2600 méterrel magasabb a Mont Kané­nál, egészen fiatalkorú kréta-.sapkát visel a fejebubján! A kréta tudvalevőleg a legfiata­labb tengeri üledékes kőzet. A Himaláya azonban nem osupán geológiai szempontból fiatal. A geológiában a kor fo­galma egészen más, mint a világhistóriáhan. Olt millió évekkel dobálóznak. Prohászka szép szavai: Van-e felemelőbb valami, mint az a tudat, hogy amikor a bogár a szilur ré­tegről a devonra mászik, tízmillió évet csá­pok Dyhrenfurth azonban ,9 a Himaláyát történelmi szempontból is fia­talnak tartja. -jí Az általánosan meggyökerezett s tanköny­vekben lefektetett felfogás aiz, hogy minden hegységet atmoszférikus erők (szél, eső, jég, vihar stb.) hordanak le. A Himalájában azonban az emelő erők le­győzték a lehordó erőket. Dyhrenfurthnak az a szilárd meggyőződése alakult ki, hogy a Himáláya emelkedő mozgása a geológiai jelenkorban is tart. Szerinte néhány évtizedes, nagyon pontos mérések emellett a teória mellett kétségte­len bizonyítékokat hoznának fel. Ez azt jelen­ti, hogy a Himáláya állandóan növekvőben van. S ha ez a növekedés évenként csak néhány centimétert is tesz, néhány ezer esztendő alatt már nagy magasságot jelent. A tibeti őskultura rejtélye Ennek a D yhrenfurh-féle emelkedési teóriá­nak segítségével nagyon sok problémára de­rül világosság. Megértjük, hogy miért nem vízválasztó a Himaláya gerince, miért van a vízválasztó a sokkal alacsonyabb, tőle észak­ra fekvő hegyláncon. Hogyan folyhatok az In­dus és a Brahmaputra délnek, hogyan mász­hattak fel ezek a folyók a Himaláya tetejére, hogy áttörési völgyeket vágjanak maguknak? A probléma megoldása egyszerű. Ezek a folyók megvoltak, amikor a hatalmas hegység emelkedni kezdett s annak emelkedésével hasonló tempóban vágták magukat a fiatal rétegekbe s igy megtarthatták folyásuk irá­nyát is. A tudomány már régóta megállapította, hogy Belsőázsia a fokozatos kiszáradás jegyében áll. Ahol egykor virágzó földek, virágzó városok voltak — olvassuk csak el a magyar Steiu Aurél könyveit az elpusztult tibeti őskultu- ráról — ott most sivár puszták, a Takla Ma­kan és Góbi. Most már ezt a rejtélyt is meg­értjük. Amig a Himaláya nem érte el a mai magasságát, a monszun nedvességének leg­alább egy részét átvihette Belsőázsiába. Ám a folyton magasabbra szökő hegyóriások most végleg elállják útját, lecsapolják, a kiszára­dás mindig nagyobb mértékű s ez a folyamat, amint a romvárosok mutatják, a történelmi időkben ment végbe. Az expedició nagy geológiai eredménye: Belsőázsia nagy hegy hullámai északról dél­re, Tibetröl Bengália irányába mozogtak. A Himaláya láncai állandóan emelkedőben vannak. Véesey Zoltán dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom