Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-06 / 203. (2720.) szám
1981 szeptember 6, vasárnap. 7 Állandóan nőnek a világ leghatalmasabb hegyóriásai, a Himalaya láncai Az Í930. évi Dyhreniurth-expedició szenzációs tudományos eredményei Küzdelem a hóval, lavinával, viharral, létehzési zavarokkal 7000 méter magasságban — Négy uj hegymászási rekord Prága, szeptember 5. Régi adósságot kell le- törlesztenem a P. M. H. olvasó közönségével szemben. Az elmúlt év tavaszán -hosszabb cikksorozatot kezdtem meg „Nyolc férfi és egy nő ostroma a Kangohenzönga el.len“ címmel, melyben egy híres német geológusnak és hegymászónak, G. 0. Dyhrenfurth dr.-nak nemzetközi Himalaya-expedicióját ismertettem. A cikksorozat befejezetlen maradt, aminek főoka, hogy az expedíció turisztikai főcélkitüzése, a 8603 m. magas hegyóriás megmászása nem sikerült. Most azonban újból aktuálissá vált a Dyhren- furth-expedició, aktuálissá tette egy tudományos fűm, amelyet az expedíció operatőre készített. Ebből a 14.000 méteres filmtekercsből egy 2300 méteres kivágást állítottak össze, amelynek ezt a cimet adták: Himacsal, az istenek trónusa s a film megkezdte körútját a kulturális gócpontokiban, valószínűleg mihozzánk, is miahamarabb eljut. Aktuálissá vált az expedíció azért is, mert annak vezetője, Dyhrenfurth professzor, az anyag tudományos földolgozásával elkészült és úgy tudományos orgánumokban, mint laikusoknak szánt népszerűsítő folyóiratokban mostanában számol be a nagyközönségnek az expedíció eredményéiről. A régi adósságot akarom törleszteni akkor, amikor ezeket az eredményeket Dyhrenfurth közleményei alapján összefoglalom. A tizenegy óriás Nemrég volt még, fiatal egyetemi hallgató voltam, amikor földrajzi tanulmányaink során az arktikus világ olybá tűnt föl nekünk, mintha áthatolhatatlan fátyol borítaná. Lelkesedve, könnyes szemmel hallgattam Ewans kapitánynak, Scott hű társának budapesti előadását a -tragikus sorsú expedícióról, de akkor még az Arktisok világa legnagyobb részében terra in- cognita volt, sok benne a fehér folt, ismereteink szórványosak, primitívek. Ma már repülőgépek s léghajók száguldották keresztül-kasul a sarki vidékeket, ezen a nyáron a Zeppelin öt óra alatt több ismeretet hordott össze, mint egy régi, kutyaszános expedíció két -esztendő alatt és most készitik elő az 1932. évi poláris esztendőt, szeptemberben tartja a nagybizottság tanácskozásait és jövő ilyenkorra talán a sarkvilág összes tudományos problémái meg lesznek oldva. Ezzel szemben a föld leghatalmasabb hegyvidéke, a Himalaya, nagy szakaszaiban úgy turisztikai, mint tudományos szempontból jóformán teljesen ismeretlen. Idáig tizenegy olyan hegyóriást ismerünk, amelyek magassága meghaladja a 8000 métert, ezek közül 8 a Himalayában, három a KaTakorum- ban. A 8000 m.-mél magasabb hegyóriások tehát mind Ázsiának, az „anyakontinens“-nek törzsén vannak, Délamenka a 6000—7000 méteres csúcsok hazája, Európában a Mont Blanc csupán 4808 m.-es magassággal szerénykedik s a Ger- lac-hfalvi csúcs szerény kis kupac, amelynek 2664 m.-es magasságát 3.3-szer kellene fölrakni, hogy a Himalaya legmagasabb csúcsát elérje. A föld legmagasabb három csúcsa: Csomo Lungma (földrajzi könyveinkből Mount Everestnek ismerjük )8882 m., Kangchendzönga 8603 m., Csogo Ri (vagy K2, Mount Godwin Austen, Dapsang) 8591 m. (Régebbi mérés 8610.) E kést utóbbi tehát körülbelül egyenlő magas, •mig a Csomo Lungma jó 280 m.-rel meghaladja őket. A turisztikai eredmények Amint említettük, az 1930. évi nemzetközi Himaiaya-expedició nem tudta elérni turisztikai főcélját, a Kangchendzönga visszaverte az ostromot, de azért turisztikai tekintetben is jelentékeny eredményeket ért el, kilenc csúcsot és több 4000—6120 m. között fekvő magaslati hágót mászott meg. A tizenegy csúcs között négy volt a 7100 m.-en fölüli, még pedig a Yongsong Peak (7459), a Dodang- Nyi-ma Peak (7200), a Nepál Peak (7153) és a Ramtang Peak (7105 rn.), azután 4 hatezrest, és egy ötezrest. Idáig mindössze kilenc 7000 m.-nél magasabb hegy- óriás megmászását ismeri a turisztika története, ebből i*égy az 1930. évi expedícióhoz fűződik. És e között a négy között van a Yongsong Peak, a legmagasabb csúcs, amelyre idáig ember a lábüt tette. Hogy a félreértéseket elkerüljük, meg kell állapítanunk, hogy a tragikus kimenetelű harmadik Mount Everest expedíció résztvevői nagyobb magasságra jutottak, Irving és Mallory 8600 m.-nél magasabb régióban pusztultak el, de ők nem jutottak föl a csúcsra. A rekordot idáig kéteégenkivül a 7450 m. magas Yongsong Peak megmászása jelenti, amelynek ormára három német, egy osztrák, egy angol és egy svájci jutott. Hogy mit jelent a kilenc csu-cs megmászása turisztikai szempontból, azt minden gyakorlott turista megítélheti. Meg kell gondolnunk azt is, hogy az Aipesek négyezresei, a Kaukázus ötezresei, a Kordillerák hatezresei és Középázsia hétezresei, meg eddig le nem győzött nyolcezrese nemcsak különböző hegytipu- sokat, hanem különböző turisztikai rangosztályzatot Í6 jelentenek. A Himalayának ezek az óriási csúcsai az istenek trónusai, amelyek mindegyikén India néphite szerint egy-egy istenség lakozik, ezek védelmezik a csúcsokat a turisták vakmerő ostroma ellen. A magas hegyek fiziológiája Turisztikai és fiziológiai szémpontból egyaránt érdekesek azok a megfigyelések, amelyeket az expedíció az 5000 m.-nél magasabb régiókban tett. A környezetnek itt már rendkívül nagy és könnyen megállapítható hatása van a szervezetre, amelynek hosszabb időre van szüksége, hogy megfelelőéin alkalmazkodni tudjon. Meg kell szokni az alacsonyabb légnyomást és a ritkáé, oxigénben szegény levegőt s ebből a célból a vörös vértesfecskéknek számát a normálishoz viszonyítva csaknem meg kell kétszerezni, vagyis egy kőbmilliméter vérben 4.5 millióról 7—8 millióra kell emelni. Ridhter dr., az expedíció orvosa, hogy ezt a folyamatot lehetőleg siettesse hosszabb ideig májpreparátumokkal siettesse, hosszabb ideig májpreparátumokkal az alkalmazkodás sokkal lassabban történt meg, mint a 20—30 év közöttieknél. A nagy magasságoknál való mászásoknál egész különleges lélegzési technikára van szükség. A Himalayában nem válik be az alpesi s kárpáti turisztikában használt hosszú, mély lélegzés, a legalkalmasabbnak mutatkozott a rendkívül siettetett lélegzés, úgy hogy minden lépésre kót-három lélegzetvétel essen. (7000 méter magasságban). Addig, amíg lehetett, az expedíció tagjai megkísérelték az orron át való lélegzést, mivel a szájon való légzés nagyon kellemetlen körülményekkel járt, erősen ingerelte a lélegzési szerveket s makacs köhögést idézett elő. Rendkívül kínzó, görcsös köhögés volt ez, olyan, mint a gyermekek szamárhurutja és semmiféle orvosi kezelés, inhalálás stb. nem használt. Csak akkor szűnt meg, amikor az expedioió a magaslatok száraz, hideg levegőjéből Sikkim nedves völgyeibe szállott, amiből kitűnt, hogy a köhögés előidézője a száraz magaslati levegő. Ilyen nagy magasságban a sebek rendkviül nehezen gyógyultak s még a legkisebb ujjsérülés is heteken át kinozta az expedíció tagjait. Feltűnő volt a testsúly nagymértékű csökkenése, Dyhren- furthné, a kiváló tenni szbajnoknő, aki végig kitartott az expedícióval, a túra alatt tiz kilót veszített, Dyhrenfurth pedig 15 kilót. A hosszabb turisztika tehát — hölgyeim — kiváló soványi- tó szer. Természetes is ez, mert az ilyen túra a legnagyobb mértékben igénybe veszi a test minden erőforrását. A tiszta oxigént minél kevesebbszer használták az expedició tagjai, mert bíztak szervezetük alkalmazkodó képességében s az alkalmazkodás folyamatát mesterséges eszközökkel nem akarták megszakítani és meghosszabbítani. Azért különböző magasságokban érdekes oxigén-kisérleteket végeztek s megállapították, hogy a tiszta oxigén belélegzése jelentékeny mértékben emeli a test jóérzését és tcljesi- töképességét, de ez a hatás a belélegzés után hamarosan megszűnik. így a Jongsong Peak megmászásakor Dyhrenfurth volt az egyedüli, aki a 7000 méter magasságban az oxigéntömlőhöz folyamodott. Nem azért, mintha szüksége lett volna rá, de mert tempóját fokozni akarta. Mert a tempó óránkénti 120 méteres magaslati különbség megtételére esett., mig az oxigén belélegzésével újból felszökött 250 mé- . térré. Hoerlin és Sohneider, a jelenkor legjobb két turistája, ezt a tempót oxigén nélkül is birlák, persze húsz évvel fiatalabbak Dyhrenfurth professzornál. A Himalaya klímája Az expedició nagyon értékes megfigyeléseket tett a klimatológia és meteorológia terén is és Wieland eredményei nagyon értékesek. A magas Himalayának úgyszólván két tele van, az egyik az igazi tél, amely októberben kezdődik s áprilisig tart, a másik a monszun tél. A monszun a kontinens s az óceánok egyenlőtlenül felmelegedett légtömegeinek kicserélődése, amely nyáron, amikor a szárazföld feletti légrétegek nagy mértékben melegednek fel, az óceán felől a szárazföldre irányul, télen pedig megfordított az iránya. A két tél miatt a Himaláya-expediciók számára csupán két rövid időszak nyílik, május és junius első fele, tehát a tél s a monszun közötti néhány hét, vagy a szeptember közepétől október végéig terjedő idő. Junius derekától szeptember közepéig a monszun óriási eső tömegeket, 5300 méteren felül pedig hótömegeket zud.it a Himaiáyára. Ám ezek a rövid időszakok sem kifogástalanul szépek: Május 20-ig csaknem naponként havazik, főleg a délutáni s éjjeli órákban. A hófelületek kiterjedése ilyenkor már kicsi s két órával napkelte után a hő eltűnik. A Himalaya turistájának legnagyobb ellensége a vihar, amely a csúcsok s a magaslati hágók birodalmában állandóan dühöng. A szélcsendes napok egész ritkák. A szél iránya délnyugati, ezért alkalmasabbak a megmászósi kísérletekre a keleti s északi részek. Szinte bámulatos a nappal és éjszaka hőmérsékletének különbsége. A magaslati táborokban a hőmérséklet éjjel —20 C fokra szállt s a hideget a beállott hóviharok is fokozták, nappal a sugárzás tem- peraturája -(-60—70 fokot tett ki, úgy hogy a meleg naptüzés ellen fátyollal ellátott trópusi sisakkal kellett védekezni. A legfiatalabb hegység A topográfiái eredmények tudományos szempontból óriási jelentőségűek. Maróéi Kurz 1:100.000 léptékű térképen elkészítette a Kangchenzönga vidék egész topográfiái felvételét Darjeclingtől a tibeti határig. Ez a terület geográfiái és geológiai szempontból rendkívül érdekes. Az expedició tudományos munkájának legnagyobb része ezen a téren mozgott. Az eredmények tudományos publikálása még nem történt meg, az eddigi közleményekben Dyhrenfurth csak nagy vonásokban rajzolta fel azokat. Nagyon érdekesek a meredek, csatornázott firn- és jégfalak, megfigyelték a „vezeklő hódnak (nieve pe- nitenta) tulajdonságait s tanulmányozták a gleccserek mozgásait, ami itt sokkal gyorsabb, mint egyéb magas hegységekben. A Himalaya a Föld legfiatalabb hegysége Még a Föld középkorában is tengerhabok ringottak azon a területen, amelyen most hegyóriások emelkednek. Valóságos szenzáció volt az expedició azon felfedezése, hogy a Jongsong Peak egész hegytrapéza mészből áll és ez a mész északi irányból tolódott rá a Kangobenzömga kristályos alapkőzeteire. Közópázsia hegyhullámai valóban mint ten„Salubra és Tekko“ tapéták, színtartók és moshatók. Minták és költségvetés díjmentesen. Géperőre berendezett PYROXYLIN (Nitrocellu- loselakkozás) kórházak, betegszobák, orvosi rendelők, stb. részére. Mindennemű savakkal szemben ellenálló. Kaphatói Freimann Adolf, Kosice, Pesti ut 31. KO üa nyusaimfit és kényeimét tesstosltasiá akarja. permetezöszert, mely minden rovar!: legyet szúnyogot, poloskát, molyt, svábbogarat, hangyát stb. azonnal megöl* Eutberra 4a állatra rtgitlyMta. Kelletne* Illata. Foltot atm hagy. Hatása garantált. Ügyelj an a védjegyről Mindenütt kapható. geri hullámok mozogtuk északról déli irányban. Tehát egy 7459 méter magas hegyóriás, amely 2600 méterrel magasabb a Mont Kanénál, egészen fiatalkorú kréta-.sapkát visel a fejebubján! A kréta tudvalevőleg a legfiatalabb tengeri üledékes kőzet. A Himaláya azonban nem osupán geológiai szempontból fiatal. A geológiában a kor fogalma egészen más, mint a világhistóriáhan. Olt millió évekkel dobálóznak. Prohászka szép szavai: Van-e felemelőbb valami, mint az a tudat, hogy amikor a bogár a szilur rétegről a devonra mászik, tízmillió évet csápok Dyhrenfurth azonban ,9 a Himaláyát történelmi szempontból is fiatalnak tartja. -jí Az általánosan meggyökerezett s tankönyvekben lefektetett felfogás aiz, hogy minden hegységet atmoszférikus erők (szél, eső, jég, vihar stb.) hordanak le. A Himalájában azonban az emelő erők legyőzték a lehordó erőket. Dyhrenfurthnak az a szilárd meggyőződése alakult ki, hogy a Himáláya emelkedő mozgása a geológiai jelenkorban is tart. Szerinte néhány évtizedes, nagyon pontos mérések emellett a teória mellett kétségtelen bizonyítékokat hoznának fel. Ez azt jelenti, hogy a Himáláya állandóan növekvőben van. S ha ez a növekedés évenként csak néhány centimétert is tesz, néhány ezer esztendő alatt már nagy magasságot jelent. A tibeti őskultura rejtélye Ennek a D yhrenfurh-féle emelkedési teóriának segítségével nagyon sok problémára derül világosság. Megértjük, hogy miért nem vízválasztó a Himaláya gerince, miért van a vízválasztó a sokkal alacsonyabb, tőle északra fekvő hegyláncon. Hogyan folyhatok az Indus és a Brahmaputra délnek, hogyan mászhattak fel ezek a folyók a Himaláya tetejére, hogy áttörési völgyeket vágjanak maguknak? A probléma megoldása egyszerű. Ezek a folyók megvoltak, amikor a hatalmas hegység emelkedni kezdett s annak emelkedésével hasonló tempóban vágták magukat a fiatal rétegekbe s igy megtarthatták folyásuk irányát is. A tudomány már régóta megállapította, hogy Belsőázsia a fokozatos kiszáradás jegyében áll. Ahol egykor virágzó földek, virágzó városok voltak — olvassuk csak el a magyar Steiu Aurél könyveit az elpusztult tibeti őskultu- ráról — ott most sivár puszták, a Takla Makan és Góbi. Most már ezt a rejtélyt is megértjük. Amig a Himaláya nem érte el a mai magasságát, a monszun nedvességének legalább egy részét átvihette Belsőázsiába. Ám a folyton magasabbra szökő hegyóriások most végleg elállják útját, lecsapolják, a kiszáradás mindig nagyobb mértékű s ez a folyamat, amint a romvárosok mutatják, a történelmi időkben ment végbe. Az expedició nagy geológiai eredménye: Belsőázsia nagy hegy hullámai északról délre, Tibetröl Bengália irányába mozogtak. A Himaláya láncai állandóan emelkedőben vannak. Véesey Zoltán dr.
