Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-06 / 203. (2720.) szám
8 TBA<M-A\AG^ARHrKLAl> 1931 szeptember 6, vasárnap. Trencsénteplici koraösz — jazzhangszereléssel Fürdőiévé!, sőt gőzfürdőiével — szeptember 5. A nyárutót akartam ez idén a festői szépségű Trenceénteplic fürdőhelyen eltölteni. Élvezni akartam gyönyörű, illatos fenyves erdeit és egyúttal kihasználni áldásdus forrásait. Rosszul jártam. Nincs nyár már, máról-holnapra beköszöntött az ősz, gyakori esőzéseivel, hűvös estéivel. Hiúba- nézzük ez eget. hiába várjuk itt a melegítő őszi napsugarakat. Csalfák azok. mint a nők. Egy-két órára ki kandikálnak a felhők mögül, kicsalnak bennünket a Baracskára vagy Rlepacskára, hogy egy órán beiül futólépésben hazaszaladjunk. Hiába! Az időjárás • is lépést tart a világ sorsával. Krizis van mindenütt — még az időjárás is kritikus. Miért is hozza a forró napsugarakat? Hogy az emberek elfelejtsék gondjaikat, álomba ringassák talán őket? Szolidáris az öreg Nap a világ-krizissel. Elbújik sűrű, sötét felhők mögé, amelyek mindennap vészjóslóan figyelmeztetik az emberiséget a jelen kor komorságára és komolyságára... A fürdővendégek azonban mégis dacolnak a ra- koncátlankodó Nappal. Nem búsulnak. Csak azért sem! Ha nem lehet- künn, a szabad ég alatt tangózni. hát fedél alá mennek. A szakxofón odacsalogatja őket s táncolnak: öregek és fiatalok. Ép lábúak és reumásak. Mintha azt mondanák: „Csak azért is! Azt- a pár hetet mégis átt-áncolom. Ki tudja. mint hoz a legközelebbi jövő?“ S én egyik helyről a másikra bandukolok e figyelem az embereket. Nézem szomszédaimat és jegyezgetek: A fürdő „Ielke“ Trencsénteplic fürdőigazgatóságának lelke: F-i- scher Elekné. Hozzá jönnek a vendégek minden ügyes-bajos dolgukkal, Egy délután irodahelyisége egyik sarkában ültem és figyeltem: Kezében a nélkülözhetetlen ceruza. Az egyik utalványt kér, a másik kedvezményt, egy öreg nénike búcsúzni jön. Hálálkodva köszöni meg a figyelmes vendéglátást. Közben telefonon hívják . A kagylót balkezébe fogja és jobbjával újabb utalványokat irt alá. Egy ideges hölgyike berobog és panaszkodik, hogy egy hét óta ne-m tud reggel hét órakor a Sinában kabint kapni. A fürdő „lelke" nyugodtan végighallgatja a panaszt és anyás gondossággal megmagyarázza a fürdővendégnek, hogy a kabinokat előre kell re- zerváitatni, mert csak igy lehet a rendet fenntartani. S igy megy az egész nap. Mindenkinek szépet keli mondania, mindenkire mosolyognia kell és mindenről tudnia kell... A Kurszalonban , A térzene szól! Áhítattal hallgatják a betegek; az üdülők pedig nevetgélve kötnek egymással ismeretséget. Egy teseheni nőc-ske ül mellettem i hallgatom, amint lovagjának mondja: Ha megkezdi a jazz- band a tánczenét, rámosolygok erre az elegáns svédre e meglátja, hogy fölkér engem táncra. Jobb oldalt egy magyar asszony ül e szemezik az előtte ülő német bankárral. A térzene befejeztével azonnal megszólal a jazz- band s Kominik táncmester kiválaszt magának egy ..soh'se öregszünk meg" partnernőt. Túl van már az üde koron, de büszkén lejti, biztos vezetés mellett, az angol walsert. Milyen boldog! Szegényke ... Az étteremben A Gra-nd-Hotel éttermében is érdekes megfigyeléseket tettem. A szomszéd asztalnál tLl egy „egyedülálló" prágai hölgy. Körülnéz. Ugylátszik, csak most jöhetett. Szemei megakadnak a sakkasztalnál, ahol egy „egyedülálló" korosabb ur ül. Egymásra néznek... Este már együtt sétálnak a térzenénél. Követem ökot, A nő rosszul beszél németül, az ur törve. A nő cseh, a férfi dán. Létrejött tehát a cseh-dán alliance. Úgy látszik, kitünően megértik egymást. Harmadnap már karonfogva sétáltak... A Baracskán Szabad ég alatt Galbavy cigányzenekara muzsikál. Pokrócokba bugyolált lábakkal ülnek az emberek. A cigánymuzsika hangulatot teremt. Csoszognak az alig négy méter hosszú s négy méter széles kikövezett „parketten". A fotográfusok asztaltól- asztalboz mennek. S érdekes: egy-egy ilyen gyorsfölvétel legtöbbnyire „tartós" ismeretségre vezet. A lefilmezett párocskák rendszerint együtt maradnak vacsoráig. Vacsora utánra randevút adnak egymásnak s mennek a Grand-Hotel karjába, ahol Tö- kölyi kitűnő bandája muzsikál vagy pedig a Pan- nonia-kávéházba, ahol folytatják a tangót... A Sinában Látványosság az uj Sina-fürdő. Modern, kényelmes. A kabinok egész sorát építették föl. Kitűnő tusolás után belépek a 42 fokos vízbe. Körülnézek és megijedek: Viaszsárga arcok bámulnak rám. Behunyom szemeimet, a forró vízben végigfut a hideg , rajtam. Az egyik a viz felszínén mozdulatlanul fekszik. Mi az, a.mi ezt a képet, előidézi? A viola- szinü márványkockák és zöldszi-nü ablaküveg fénykeveredése következtében viaezsárgák az arcok. Itt aztán nem látni szép nőt, még az a gyönyörű francia hölgyike is csúnya... A világítás nem a legszerencsésebb, de annál jobb a viz, amint a fór- - rás közelében testemen bugyborékol, csiklandoz fi 1 érzem gyógyitó hatását. Hubánál Ha éjfélkor már mindenütt zárnak éfi az ember még nem tud aludni — hiszen a nap legnagyobb részét át-alusezuk — van még egy végállomás: Huba. Kurjongatva húzza Galbavy a ropogós csárdást fi az emberek mulatnak, vigadnak. Itt senki I -ern marad komoly. A konfoftiesafa, a golyódöbáló- j zás nern ismer határt. Egy debreceni öreg civie.- az apám lehetne — a legszebb és legfiatalabb j hölgyeket választja ki céltáblául s ha látja, hogy a| Don Juan jogait megnyirbálja, Donna Carmen jogait kiterjeszti az uj spanyol házasságreform Megszűnik a házasság felbonthatatlansága — Az asszony minden különösebb indok nélkül kérheti a válást, mig a férfinek komoly válóohra van szüksége Madrid, szeptember 5. Spanyolországiban ezideig nuég felbon thatatlan a házasság. A spanyol köztársaság átvette a katolikus egyház doktrínáját az egyszer megkötött házasság felbonthatallanságáról, de csak azért, hogy a kontinuitás meglegyen. Alig hogy uralomra kerültek a forradalmi pártok, megindult, a munka a spanyol házasság gyökeres reformjának előkészítésére. A köztársasági pártok egyik legfontosabb feladatukat ebben látják. A házasságjog reformját az alkotmánytörvény- ben akarják megvalósítani s összekapcsolják az állam ég az egyház szétválasztásával. Az alkotmánytörvény 35-ik cikkelye fogja szabályozni a házasság intézményét és az alkotmánytervezetnek ez a része már el is készült. A cikkely bevezető része igy hangzik A család az állam különleges védelme alatt áll. A házasság a házasfelek egyenjogúságán alapszik. A házastársak közötti nézeteltérés, vagy ellentét esetén a házasság felbontható éspedig a férfi, vagy az asszony szabad kinváságára. A férjnek azonban megfelelő váló okot kell előterjeszteni. Eszerint tehát az uj spanyol házaeságjog a legegyszerűbb formában biztosítja az asszony jogát a válásra, mig a férj számára bizonyos korlátozásokat állít fel. Kissé sajátságosnak látszik ez a házasságjog, amelynek a megértéséhez tudnunk kell, hogy a régi spanyol biinteíőtörvénykönyvben van egy paragrafus, amely bizonyos körülmények között megengedi a férjnek, hogy házasságtörésen tetten ért feleségét agyonüsse anélkül, hogy ezért súlyosabb büntetés járna. Az igazságszolgáltatási prakszisban félévi száműzetés alakult ki általános büntetésképpen a hitvesgyilkos férj számára. Ezzel szemben a régi biintetőtörvényköiivv kegzetlen szigorral sújt arra az asszonyra, aki férjét meggyilkolja. Közönséges gyilkosként kezelte, akinek bűnére nem talált mentséget. Az asszony bosszúját tehát nem fogadta el enyhítő és méltánylandó körülménynek a spanyol büntető- törvénykönyv. A házasságijogról rendelkező uj spanyol alkotmány megszünteti a férfinek ezt az évszázados előjogát és helyébe az asszony privilégiumát állítja. A spanyol feleség számára rendkívül megkönnyiti a válást, legalább is teoretikusan megadja neki azt a jogot, hogy minden különösebb válóok nélkül kérheti a házasság felbontását, tehát elméletben, ha az asszony úgy akarja, válthatja a házasíársát, akár az ingét. A férjnek ellenben nyomós válóokokat kell produkálnia. ha a bírósághoz fordul szerencsétlen házasságának likvidálásáért. A középeurópai ember mindenekelőtt azon cso- dálkozhatik, hogy az uj spanyol alkotmány törvény a térj és eleség jogait kétféle mértékkel méri. A törvényhozó azonban azzal csitithatja el agá- lyait, hogy Spanyolország nem északra fekszik a Pyrenneusoktól. Be kell vonni a véleményalkotásba a spanyol nép mélyen gyökerező szobásait. A spanyol törvényhozó tudja, hogy hazájának Don Juanja igen gyakran ráun a házasságra és clettársára és meg is szabadulna tőle, ha a házassági törvény a válást erősen megkönnyítené. Más a helyzet Donna Carmennál, akiben a családalapítás és a familiarltás ösztöne rendkívül fejlett. A spanyol nő nem annyira kiválasztott élettársának a személyéhez ragaszkodik, mint inkább az oothon, a család intézményéhez és gyermekeihez. A spanyol törvényhozó, amikor az asszony számára meg- könnyebbitette a válást, jól tudta, hogy a spanyol feleség csupán a legvégső esetben cl majd törvényadta jogával, mert nagyon is vérében van az ezer éves tradíció, az anya és a családanya ösztöne. Az uj eapnyol házassági törvény az elképzelhető legnagyobb szabadságot nyújtja az asszonynak, nyilván abból a meggondolásból, hogy a vérévé vált tradíciók, az ősi szokások úgyis eléggé megvédik a szabadság kihasználásának csábításával szemben. Ugyanez a tézis azonban legkevésbé sem alkalmazható a férfire, ezért vált szükségessé a kétféle mérték és ez a szellem hatja 'át az alkotmány törvény tervezetét. Az alkotmány 35-ik cikkelyében ismertetett tervezet azonban még nem tekinthető véglegesnek, a nemzetgyűlésben még valószínűleg átmegy egy és más módosításon. REGÉLŐ ROMOK irta: DIENES ADORJÁN XXI. CSiCSVA Ott, ahol Tavárná felől vezet az ut Telekházának, az Ondava hidjánál hirtelen vadregényes várromokkal találja magát szemben az utas. Mintha a Iáidról egyenesen a várhegynek menne neki az ut: csak nincs a hegy alagutazva? Nem ... nem. Ilyen mihaszna dolgok növelésére nem értek rá eleink ott Csicsva várában, hanem az ut közvetlenül a romok alatt délnek kanyarodik Le' Varannó, majd a megye gócpontjai felé. Mikor Rajnőid nádor megkapta Csicsva birtokát 26 faluval együtt V. István királytól, még arra sem ért reá, hogy itt várat épitsen, annyira elfoglalták az ország dolg-ai. Ezzel a gonddal utódjait — a tőle származó hatalmas Rozgonyi-nemzetség tagjait — terhelte meg, akik közül Rozgonyi Osvát 1440-ben tényleg fölépítette a várat. Meg kellett ezt tennie, mert ő Ulászló királyságát pártolta, a szomszéd sztropkói Perényiek ellenben a csecsemő László mellett törtek lándzsát. Sok cse- tepátéra adott ez okot e alkalmat és Osvát várbeli erősség nélkül ki volt szolgáltatva az ellenpárt — különösen a fürge Perényiek — rácsapásainak s bosszújának. Nemzetségének becsületét és fönnmaradását védte tehát akkor, midőn a zavaros idők követelményeképpen fölépítette Csicsva várát. Különben is ő csak főispán s nem nádor volt, mint Rajnold őse, hát ráért a várépítésié, könnyen is tehette a közköltség igényibevételével, no meg aztán fönnállt a titulus arra, hogy magnum áldomás alakjában összecsőditse a megye urait uj várának fölavatására. És azóta is a csicsvai vár szoros összefüggésben állott a megyei élettel és a megye uraivaL Midőn a mohácsi vész után az országot részekre szaggatta a .pártszenvedé'ly és a török félhold növekedése: Zemplén megye is a párttusák színhelye lett. Ki. az éljen: Ferdinánd, vagy Sza- polyai? ez volt a kérdések kérdése, ami mellett eltörpült a közigazgatás minden ága és ami kénes volt testvért a testvérrel, atyát a fiúval, rokont a rokonnal összeveszi térd. Hogy ennek folytán a megyegyülések is az izzó szenvedélyek kereszttüzében történtek meg, az természetes. A megye leghatalmasabb családja — a homonnai Drugeth-nemzetség — is két pártra koromfcketeszcmű gyetvai Duci rámosolyog, fölkéri egy táncra s bizony elbújhatok mellette. Debrecen kitesz magáért. Hubánál megkötötték a nemzetek az európai békét. Magyar, szlovák, német, cseh, lengyel, dán, angol és francia ül egymás mellett. Mindenki nevet, mindenki táncol, mindenki őrül az életnek s Huba ifi örül — n jó üzletnek. * Ilveri az élet Trencsónleplieen a világgazdasági válság közepette, koraőszkor, esőben, zivatarban ... Koppcr Miksa. | 6zakadt és érzéseik megnyilatkozását egyik részen sem rejtették véka alá. A Ferdinándot pártoló Drugeth István főispán erős kézzel igyekezett az el,lenpártot letörni, de mi haszna, mi- i kor saját fivére, a sangvinikus Ferenc belekiabált a Ceic-sván tartott megyei közgyűlésbe: ^ — Nem adunk semmit a németnek, menjen a főispán lakájnak Becsbe! — De hiszen — szólt bele Kázméry. Gáspár — testvéred az, te Ferenc. — Testvére annak a ruzsoya szörnyszülöttnek, a kétfejű madárnak. — Ferenc öcsém — szólt szelíden a főispán —, lakatold el a szádat. — De majd ellakatolom én házad ajtaját, hogy ne járkálhass \ Becsbe, nem magyarhoz illő szolgai hajbókolásra- —■ Állok elébe! — jött ki most már sodrából Drugeth István is—, nem ijedünk meg a török kaftán árnyékában búj dók ló Szapolyai zsoldosaitól. A gyűlést nem lehetett folytatni, szenvedélyes kifakadásokba és személyek lepoesékolásába fulladt az bele. Drugeth István ismerte ugyan fivére harapós naturáját, de fecsegését csak egyszerű száj- tátogatásnak vélte s nem tartotta őt képesnek árrá, hogy azt tettre váltsa. Ezért a megye küldötteivel, a Drugethek közül Gábor, Imre s Antallal, KázméTy Gáspárral. Thurzó Elekkel, Bebek Ferenccel és Ráskay Gáspárral nyugodtan ment föl Pozsonyba Ferdinánd ünnepélyes koronázására és a hüségeskü letételére. Ám Ferenciben nem nyugodott az izgága virtus. Addig járt-kelt, beszélt és fondorkodott, amíg holmi kóbor vitézekből sereget gyűjtött maga köré. Hiszen ilyen sereget akkoriban nem is volt nagyon nehéz Összekiabálni: csak úgy nyüzsögtek szcrteszéjjel az olyan alakok, akik a várakozás álláspontjára helyezkedtek. — Mit ad Ferdinánd? ... Ez kevés. — Hogy nézne ki a töröklhüség? ... No alu- szunk rá egyet. —- Mire mennénk Szapolyaival? ... Hát ez már döfi. Vezette aztán Ferenc ezt a gyülevész hadat föl a Bodrog, majd az Ondava mentén. Zsákmányolás! szándékuk ugyan ágaskodott bennük, d© bizony többször föikopott az álluk, mint nem, mert a pártviszályok e vidéket a hadműveletek valóságos országutjává tették. Ki volt az már zsákmányolva fenékig szépen. Fönnjártak Varannó körül. Itt lett volna, ugyan préda elég, de itt meg Drugeth Ferenc nem engedte szabadjára őket, nem akart a Báthoryukkal ujjat huzni. Hanem közel volt, már Csicsva. Dru geth István vára. Megállította előtte lovát Férnie s rámutatott a várra: — No, emberek. Itt, a zsákmány. Ne mondhassa Drugeth István, hogy cigányhires * nevem, akinél nagy a füst és alig van pecsenye. Pecsenyézzetek hát ti talpasok és hogy füstje is legyék, gyújtsátok föl a várat. 1 A várban csak csekélyszámu őrség lézengett, amely dehogyis gondolt volna e félreeső csöndes helyen arra, hogy megbolygassa valaki nyugalmukat. Meg hogy éppen a várur testvér- öccse! Bizony meggyűlt- volna a várnaggyal a ■baja annak, aki azt állítja előtte, hogy Ferenc ur ellenséges szándékkal csörtet népeivel a vár r alá, igy hát még cselvetést sem kellett az ostromlóknak alkalmazniok, megnyílt egy-kettőre előttük a vár csikorgó kapuja. Ott benn aztán ; alapos munkát végzett Ferenc kiéhezett, prédaleső népe. Ami ehető ,s iható volt, elfogyasztották, ami megmozdítható volt, elvitték, aki el- ’ Lentállt, levágták. Végül pedig kanócot dobtak ’ a várra: jó tüzgerjesztő volt ott a több egész 7 szobát betöltő sok irka-firka.. Hogy eiz irka-firkák a megye hivatalos Írásai, régi dokumentumai, ‘pecsétes levelei és értékes autográfjai voltak: hát erről már a tűz maga nem tehetett. Drugeth főispán ezt a helyet vélte legbiztonságosabbnak e fontos iratok részére: de hát nem vette észbe, hogy az akkori pártviszály fűtötte ' kor minden csinytevésre s bosszúra képes fiával szemben nincs biztonságos idő s hely, még ha ' saját vére is az, akit a kor szült. 1 Csicsva vára azonban ezzel nem tűnt le vég- ■ lég a szereplés színteréről, mert Thököly Imre idejében a krónikák szerint ismét épségben ál- c lőtt. Sőt 'ez időben (1683) tartották itt a me- 5 gye urai egyikét azon közgyűléseknek, mely- alatt ismételten tanúbizonyságot tettek Zemplén megye hagyományos kuruc voltáról. Már a- daliás Thököly megjelenése is lelkesítette a I közgyűlés tagjait, de midőn megtartotta rövid s katonás beszédét, Szentivány Mihály alispán : dörgő éljenzés között hirdette ki az egyhangú , határozatot: — A vármegye bízik Thököly Imre kardjá- bán és mert bízik benne, általános fölkelést rendel hadainak erősítésére. A fölkelés költsé1 geihez pedig négyezer aranyakkal járul hozzá. Esterházy Pál nádor ugyan megintette a me- . gyét, hogy térjen vissza Lipót hűségére, a vár is labanc kézre került: azonban a csicsvai ha- 5 tározat érvényben maradt. Nem sokáig. Mert . már egy év múltán Thököly napja alkonyra t hajlott, de mielőtt végleg lehunyt volna, sebté- : ben egypár várat még kézre kerített-. Ezek közé tartozott Csicsva is, melyet Drugeth Zsig- ’ mond főispántól foglalt el. Akkor csönd borult Csicsva falaira, a Barkóczyak zavartalanul él- , tek ott. De midőn húsz évvel később a nagy Rákóczi ott folytatta a szabadság vivását, ahol mostohaapja elhagyta: Csicsva vára tartozott az elsők közé, amelyik megnyitotta kapuit Esze Tamás emberei előtt-. A vár ura-, Barkóczy Ferenc gróf. Kassán tartózkodott ugyan a német 1 főhadiszálláson, de midőn látta ott a fejetlen kapkodást, külöaifutárt küldött sajátmaga előtt Csicevára azzal a rendelettel: —■ Megnyitni a várat Rákóczi előtt- és minden jóval ellátni embereit! De midőn lehanyatlott a kurucok zászlója ott a szatmári mezőkön, Csicsva vára is romlásba hanyatlott: véglegesen rommá lőtte azt Lauken császári generális ... Csicsva a Drugethek többszörös főiepánsága alatt nem csak azon két Ízben, hanem sokszor látta falai között a megye közgyülésező urait. És jó eleink ama zavaros idők dacára s alatt ráértek arra is, hogy a száraz akták elintézésébe, vagy a szenvedélyes viták háborgásába a tréfa savát-borsát vegyítsék bele. Itt őrizték annakidején a csicsvai könyvet, amely állítólag a Barkóczy-család levéltárában ma is megvan. Nem ékes körmondatokban terjengő hivatalos iratok és nem rendelkező igazságok terjeszkedtek e könyvben, hanem szemenszedet-t — hazugságok. Vagy inkább 1 ódifások. Ha valaki akár a zöld asztalnál, akár a fehér asztalnál olyat mondott-, ami az akkori politika, társadalmi fölfogás, vagy tudomány szemszögletéből nézve egyáltalában nem üthette meg az igazság mértékét: beírták azt szerzőjének nevével együtt örök idők emlékezésére a csicsvai könyvbe. Például lm az a Melith Pál milyen szépen kifejtette a csicsvai zöld asztalnál hogy ne bántsa már a magyar a németet, a német a magyart. — Mert — tette hozzá — ime. most- jövök Bécsből és ott. Ferdinánd, meg Joannes királyok örvendezéssel megszerencsézték egymást szivbéli pohárváltás közben. —■ Méltó a könyvre! — zúgott, föl a harsogó kacaj. Mondta egyik gyűlésen Draskovich Miklós: — Majd akkoron fog megbékélni magyar az magyarral, ha repülvéet mengyiink egymás várába. —• Méltó a könyvre! — hangzott az ítélet.. Máskor meg azzal a hírrel törtetett be a terembe Csapy János: — Tokajban Lipót generálisa behívatta, a szabó céh atyamesterét a várba és a német le- bernyegek helyett szépen kiteremtettézett dolmányt, test A Hó nadrágot varratott a császári katonaság részére. — Méltó a könyvre! Mert gyerekhimek — vagvis lehetetlennek —* minősíttetett, Csa.py ujeágoíása. Ilyen gyerek- birck,kel, vagy cigányhirekkel telt meg a csicsvai könyv. Azóta is ezólás-moudás volt, mikor valaki nagyot mondott s elvetette szavával a sulykot: — Bé lehetne ezt a. csicsva vári könyvbe tr- nya. Boldog jó őseink! akik tudtatok nevetni, mikor sirtatok és könnybe lábadt a ti szemetek, mikor nevettetek, ott Csicsva ősi várának törvényhozó gyűlésein, vagy vígan lakó asztalánál ... (A következő közlemény szeptember 20-i számunkban jelenik meg.)
