Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-05 / 202. (2719.) szám

2 <&&PL<xAi*i * KÁkUl^üik.,riÍKiiAit» szociáldemokrata központ több tagja el'len. E rádak Rössleire, Mottlra, Sciholczra és Faozi- nekre vonatkoznak. A bókéi tetők előtt a Kal­már-féle szárny Rési vezetésével hevesen ösz­szecsapott az oppozicióval, úgyhogy a békélte­tés nem járt eredménnyel. A békéitetöbizottság a. választás után fog ujiból összeülni. Az Atlón­ban taggyűlés is volt, amelyen az oppozició re­habilitálni igyekezett magát. Az ellenzék tulaj­donképpen a többséget 'képviseli* mert a Slo- vensky Vecernik értesülése szerint a párt tag­jainak 70 százaléka mögéje sorakozik, de a prágai központ a Resl-féle szárnyat támogatja. Az ellenzék Resl jelölése esetén állítólag a csehszlovák szociáldemokraták listájára fog szavazni, de nincs kizárva, hogy külön Métát állít. A délszlovenszkói „gazdapárt” újabb fiaskója Érsekújvár, szeptember 4. Megemlékeztünk arról, hogy néhány nyugtalan, érvényesülni akaró ember, szlovákok és magyarok közösen megalakították a „délszlovenszkói gazdapárt“- ot, amelynek szellemi vezére Bratkovite Lajos érsekujvári órásmester. A napokban is „nagy- arányid1 szervezkedő gyűlést tartottak a Men- cel-féle vendéglőben. A „nagygyűlésre11 azzal igyekeztek csábítani a gazdákat, hogy azon meg fog jelenni Sándor István járási főnök is, akiről szívesen emlékeznek meg, mint legfőbb protektorukról. A gyűlésen rész tvett 40—50 különféle megjelenésű ember, azonban a járási főnök nem jelent meg az erőltetett ® reményte­len párt alakítási kísérleten. Bratkovite órás­mester volt a főszónoka a gyűlésnek e bizony beszédét a szüntelen gúnyos közbekiáltások miatt csak nehezen fejezhette be. A gyűlés fo­lyamán szót kért Prohászka József kommunista városatya, akinek beszéde közben kiderült. hogy a jelenlévők nagyobb része inkább hozzá tartozik, mint Bratkovitsékhoz. Az épületes pártgyülés minden határozathozatal nélkül ért véget. Kassán nem választanak Kassa, szeptember 4. (Kassai szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A főjegyzői hivatal munkatársunknak azt a fölvilágositást adta, hogy a hivatal már szeptember hónap elején megkapta a választásra vonatkozó direktívá­kat. A főjegyzői hivatal tegnap ujabb kérdést intézeti az országos hivatalhoz és azt a vá­laszt kapta, hogy a választásokat az orszá­gos hivatal csak oly községekben rendelte el, amelyekben a képviselet mandátuma 1931 vége előtt lejár. Miután a kassai képviselőtes­tület mandátuma csak jövő év tavaszán jár te, ezért Kassán ezldén községi választások nem lesznek. A városi hivatal ez okból egy­általán nem készülődik a választásokra. Pozsonyban a szocialista iparosok elszakadtak a szociáldemokrata párttól Pozsony, szeptember 4. (Pozsonyi szer­kesztőségünk telefon jele ütésé.) Pozsonyban \ PfONEIKOH Irta: mm GREY Fordítottá: Kosáryne Réz Lola (6) Ebben a pillanatban izgatott szóváltás hangja rezzen telte fel őket. A zavaros lárma a kunyhók felől hangzott. Joe látta, hogy töb­ben sietnek a legnagyobb faiház felé s vala­mennyi mögötte tűnik el. Mosolygott magá­ban, amint felállt s elindult a többiek után Ő is. Sejtette, mi az oka a nagy kavarodás­nak. A kunyhó mögött, a fák árnyékában, nagy csapat ember állt. Férfiak és asszonyok ne­vetlek és kiáltoztak s a kör közepén ott ki­abált egymásra az indián és a féleszű kis kö­vér ember. Joe hallotta az indián mély torok­hangját: — Sá'padtarc — nagy tolvaj — ugh! Indián haragos — megbosszulni magát. — Megölni sápad tar col! Joe könyökével tört utat magának a tö­megben s látta, amint az indián egyik kezé­vel szorosan tartja Loorey csuklóját, a másik­kal. ki ránc igái ja hajából a sastól lakat. A kis kövér ember képe élő szobra volt az elké­pedésnek és kétségbeesésnek, még a vasta­gon reámázolt festek alatt is látszott, meny­nyire meg van ijedve és mennyire nem érti, mi történt itt. Már kiabálni sem birt, csak nyögött. — Ez/Üstnyil megskalpolni fehér emberll Ugh I — morgoll a vörösbörli óh akkorát rm gotl a szerencsétlen foglyán, hogy az két rét görbülla fájdalomtól. A durvább érzésű né­zők nevettek, de az asszonyok sajnálkozva morogni kezdtek kö rönk Örül. Ez már nem tréfa mondta magában -Lm s kilépett a szoros einberayürlfből. Ki- nvojlotta liosszii, mezítelen jobbkarj.il. amely íel.elp volt és izmos, akár Valami kovácsnak a karja és olyan erővel ragadta illeg az Indián r-.ii s ideg csuklóját, hogy a rézbőHi azonnal <de,i'/edte Looreyt. A népszövetségi tanács péntek délután tárgyalt az osztrák kölcsönről A franciák Schober lemondását követelik? — A vámuniós terv elteme­tésének európai visszhangja - A francia jobboldal szkeptikus marad Gciif, szeptember 4. Schober alkancellár ;>ui délelőtt egy osztrák újságírónak nyilatko­zott Demondásáról. Kijelentette, hogy a le­mondási nyilatkozat Becsben van és ha szük­séges, az osztrák kormány el lógja fogadni. Schober bizonyos nyilatkozataiból genfi új­ságírói körök úgy vélik, hogy azok között a feltételek között, amelyek betartásához Fran­ciaország az osztrák kölcsön megszavazását köti, Schober lemondása is szerepel. A nép­szövetségi tanács egyébként eddig még nem foglalkozott a kölcsönnel s azt csak ma dél­utáni ülésében fogja tenni. Valószínű, hogy az osztrák kölcsönkérés vitája ma rövid lesz, mert semmiféle pozitív javaslatot nem dol­goztak ki róla. Az osztrák kívánságot Avenol mutatja be a tanácsban és Lovedav, a népszö­vetség pénzügyi osztályának igazgatója indo­kolja meg. A tanács egyszerűen a népszövet­ség pénzügyi bizottságához utasítja a kérel­met és huzamosabb ideig eltart, amig azt ott elintézik. Félhivatalosan azonban a tanácsta­gok és a hatalmak Genfben lévő képviselői részletesen foglalkozni fognak az Ausztriának folyósítandó kölcsön feltételeiről. Ausztriát „fölülvizsgálják” Paris, szeptember 4. A Petit Párisién érte­sülése szerint a népszövetség pénzügyi bizott­sága egy három tagból álló külön bizottságot küld ki Ausztriába az ottani helyzet tauulmá­ma jelentek meg a választási plakátok, me­lyek szerint Szlovén sakó fővárosában szep­tember 27-én tartják meg a községi válasz­tásokat. A választásokat az országos hivatal irta kri. A legtöbb párt be sem várta a vá­lasztások hivatalos kiírását, hanem jóval előbb megkezdte a készülődést. Számos párt a jelöltlisták szükséges aláírását is megsze­rezte már. Pozsonyiban ujabb városi párt alakúit teg­nap este, melynek neve szocialista kis­kereskedők és kisiparosok pártja. Ez a csoport legutóbb a szociáldemokratákkal együtt jelölt, de mert itt esak tizedik he­lyen szerepelt a jelöltje, ezért most a cso­port küllőn. listát nyújt be. Pozsonyban ez már az ötödik párt, amely a kereskedők és iparosok szavazataira számit. nyozására. A bizottság három tagja közül az egyik francia, a másik angol, a harmadik bel­ga lesz. A kiküldöttek hamarosan beszámol­nak ütjük eredményéről és fölvázolják azokat az utakat és módokat, amelyekkel az Ausz­triának adandó kö'lbsöiit folyósítani lehet. Mindennek azonban gyorsan koll megtörtén­nie, mert különben az osztrák valuta össze­omlik. Schober dr.-t hivatalosan értesítették a népszövetség szándékáról. A bizalmatlanság megmarad Paris, szeptember 4. A francia jobboldali sajtó szkeptikusan és bizalmatlanul reagál Németország és Ausztria gépii lemondási nyi­latkozatára, mig a baloldali lapok azt kíván­ják, hogy a francia diplomáciai Briand politi­kájának ér tel méhen használja ki a ked vező helyzetet. Az Oeuvre szerint előnyös dolog, hogy sikerült a csatlakozást kikerülni, de meg kell szüntetni azokat az előfeltételeket, amelyek a csatlakozás eszméjét aktuálissá tették. A csatlakozás problémájának élete vágy halála attól függ, hogy Franciaország mi­ként fogja fel a helyzetet és mit cselekszik. Meg kell cáfolni a német nacionalizmus ér­veit és bebizonyítani, hogy Briand tervei nem papirosból valók, hanem megvalósíthatók. Az Ere NouveHe ugyanilyen értelemben ir és sürgeti, hogy a nemzetközi együttműkö­dés és az európai unió kiépítését folytas­sák. Ausztriának és Németországnak valami olyat kell adni, ami kárpótolja őket az elü- maradt csatlakozásért. Egyedül Briand politikája alkalmas erre. A tegnapi genfi nyilatkozatok minden esetre megenyhitik a feszültséget, de Franciaor­szágnak még határozottabb biztosítékokra van szüksége. Laval és Briand berlini fela­data lesz, írja a Volonté, hogy ezeket a biz­tosítékokat megkapja, és egyúttal kiépítse a Németországhoz és az Ausztriához való köze­ledést. ^’T t A baloldali lapok optimizmusával szemben a jobboldalli orgánumok nem leplezik bizal­matlanságukat és utalnak a lemondási nyi­latkozat német kommentáraira. Az Echo de Paris megállapítja, hogy a németek a jövő­re vonatkozólag semminemű Ígéretet nem tettek. A berlini Germania például ugv ir, hogy abban az esetben, ha a páneurópai tervek nem valósuflnak meg, Németország és Ausztria újból szabad kezet nyer és megújíthatja a tavaszi tervet. Az Echo de Paris utal arra, hogy ez a nyilatkozat a bi­rodalmi kancellár lapjában jelent meg, úgyhogy valószínűleg a kancellárnak is tud­nia kellett leközléséről. A Figaro és az Ordre ugyancsak azt hangoz­tatják, hogy a német sajtó a vámuniónak ide­iglenes elnapolásáról és nem végleges elin­tézéséről beszél, ami aggodalomra ad okot. „A legátftosabb következ­ményű diplomácia! tett” London, szeptember 4. Anglia ezekben a napokban annyira el van foglaltba saját ba­jaival, hogy nem nagyon foglalkozhat külpo­litikai problémákkal. Ilyen körülmények kö­zött nem meglepő, hogy Németország Ausztria tegnapi visszavonó nyilatkozatát a lapok alig kommentálják, holott a vámuniós terv fölvetésének idejében hetekig élénk vita folyt az angol lapokban a csatlakozási eszmé­ről. Egyedül a Times és a Daállly Telegraph foglalkozik bővebben az eseménnyel. A Daily Telegraph szerint a háború óta egyetlen dip­lomáciai tettnek sem voltak olíyan átkos követ­kezményei, mint a titokzatos berlini és bécsi tárgyalások után hirtelen lanszirozott vám­uniós tervnek. A meglepetésszerü esemény megrendített* a megjavult német-francia vi­szony alapjait, amelytől Briand politikai kar­rierje függött. Újra életre keltek Franciaor­szág aggodalmai, mert Németország szemmel- láthatóan tényleg egyeduralomra tört Kelet- európábán. Briand ünnepélyesen bejelentette, hogy Franciaország soha sem egyezne bele a terv meg valósításába és Doumergue köztár­sasági elnök kilépett politikai tartózkodásá­ból, hogy erélyesen állást foglaljon a vám­unió ellen. Ez a terv most meghalt, de nyo­mai még sokáig kísérteni fognak Európában. A Times a német-osztrák vámuniós terv fela­dását őrömmel üdvözli, mert a lap szerint özek után a francia-német viszony újra meg­javult. A félhivatalos láp cikke egyébként részletesen foglalkozott a vámunió előzmé­nyeivel s azok között az okok között, amelyek flanszirozását lehetővé tették, fölemlíti az utódállamok gazdasági nacionalizmusát, mely Ausztriát legyőzhetetlen vámhatárok közé szorította és ipari életét megbénította. sas — Én vettem el az inget —• magyarázta. — Tréfából. Játék volt. Vedd el az én fejbőrö­met, ha nem érted a tréfát és mindenképpen ki akarod tölteni a mérgedet. Az indián gyors, meghökkent pillantást ve­tett a nyurga fiúra. Egyetlen ránditásal ki­szabadította karját az izmos ökölből. — Nagy sápad tarc tréfáin 1... minden squaw tréfálni — mondta megvetően. Aztán kiegyenesedett, mogorván, sötéten, fenyege­tőn nézett körül és hirtelen sarkon fordulva, elindult a folyó felé. — Attól félek, hogy halálos ellenséget szer­zett magának — mondta a vándor kereskedő Jóénak. — Az indián soha nem feledi a sér­tést. ö pedig sértésnek érezte ezt a tréfát. Ezüstnyií a barátunk volt mostanáig, mert jó árat kapott a prémeiért. A shawnek egyik legnagyobb főnöke. Olt megy már a fűzek között! i> Közben a misszionárius is odaérkezett a két lánnyal. Valamennyien némán nézték az indiánt, amint sietve eloldja kanoéját, beleül és elevez. — Rossz jel — mondta fejcsóválva a keres­kedő. Odafordult az öreg vadászhoz, aki most ért oda a folyótól és megmagyarázta neki, mi történt. — Sohasem voltam jóba rútságban Ezüst- nyíllal — felelte Lynn. — Hnvosz vörös. Nem lehet megbízni benne. — Visszafordult evezés közben és minket néz — szólt közbe Ne.ll hirtelen. — Csakugyan - bólintott a kereskedő. Az indián most már meglehetősen mesz­szíro volt lefelé a folyón. Egy pillanatra ab­bahagyta az evezést. A nap megcsillogtatta fe­jén a tollakat. Mozdulatlanul állt a kanodban néhány másodpercig s nézte a csoportban álló fehéreket. Sötét arcának fenyegető kife­jezését még a távolból Is ki lehetett venni. Most hirtelen felemelte a kezét és fenyegető mozdulatot tett vele a part felé. — ll;t nem haMlUllt hamarosan újra erről a vörösről, ne legyen Jew Lynn a nevéül —* mondta csendeden az öreg vadász, amin! elő­vette zsebéből a pipát. IV. A gyors hullámok sietve ragadták tovább a tutajt a parttól s az utasok szemei előtt egy­re apróbb fekete pontokká tűntek a telep összegyiilekezett emberei a ragyogó zöld ré­ten, a folyó kanyarulatánál. Aztán még egy utolsó felvillanása valami fehér kendőnek, amellyel valaki integetett... s már nem lát­szott egyéb, mint a hosszú épületnek, az erő­dítésnek fekete, keskeny csikja. Ez is gyor­san eltűnt a zöld dombok között. Az Ohio vize méltóságteljesen kanyarodott be hatalmas hullámaival az őserdő ismeret­len sötétjébe, fával, vad bozóttal telinőtt dombhátak közé. Festői szép volt a vidék. Égnek meredő szürke sziklák ütköztek elő a soha fejszét nem látott rengeteg sűrűségből, itt-ott sma- nigdszimi, napsütötte tisztások mosolyogtak a komor fák boltozatos folyosói mögött, de volt valami különös varázsa a szépségen kí­vül is ennek a tájnak, valami bánatos, vészt- jósló, gyászos csend feküdt rajta, ami min­denkinek megborzongatta á lelkét. Fenyege­tő volt ez a csend és vonzó, csábitó, csalogató mégis. Az utasok némán nézték a tájat. Tarka madarak röpködtek a fejük följött, ismeret­len állatok törtek elő a bozótból és csodál­kozva nézlek a tovahaladó tutajok után. Alig féltek m emberektől. A gázló madarak mesz- sairől nyújtogatták nyakukat a tutaj felé, kék kócsagok 'figyelték őket a partról és hatal­mas keselyük keringlek a fejük fölötti Néhol, valami rejlett öbölben, szarvasok álltak az alacsony viz szélén és felfigyeltek az evezők zajára, llt-olt pedig bölény törtetett elő a Kü­rtiből és IcMZcgozelt fejjel nézte a tutajt so­ká, mig el nem (Unt a kanyarodéban. Az idő múlt, a vidék nem változott. Ugyan­az az Őserdő, ugyanaz a vad regényen, sziv- szorongnió, bánatos és mosolygó táj. Kora hajnalié! késő estig asztak a tutajok, lefelé a vizen, Az ég kékje lassan sápadni ke/.detl, Odalenn, nyugat felé, apró, gyapjas fehér fel­hők gyülekeztek, aztán lassan aranyszínűvé, majd bíborrá váltak. Amint a nap lebukott a vízbe, felhangzott hirtelen az erdő esti éneke. A madarak dalából itt-ott kihangzott a renge­teg nagyszarvu őreinek zengő bőgőse. Bealkonyodott... A nyugati dombok mö­gül fehéren emelkedett az égre a növekvő hold. Az öreg vadász most kis sziget partjához kormányozta a tutajt és hatalmas gyökérhez kötötte a kötelet. — Kiszállni! Vacsorázni fogunk. Úgy elhe­lyezkedünk majd. akár az anyánk ölében, hoztam egész szarvas-combot, azonnal meg­sütjük. Éhesek vagyunk, kicsike? Az öreg vadász keményen dolgozott egész nap a tutajon, de Nell többször észrevette, hogy mosolyogva tekint oldalt reá. Nell visz- szamosolygott. Hálás volt: Lynn kényelmes, puha ülőhelyet készített neki a tutaj közepén a most is először Őt segítette partra. — Olyan éhes vagyok, akár a farkas! — mondta ragyogó mosolygásával a bozontos arcú öregnek. — Attól félek, hogy magam eszem meg az egész szarvascombot! Mind kiszálllak. Kis, hosszúkás sz-igel ho­mokos partján voltak, mögöttük magas nyír­fák himbálták ágaikat a könnyű szélben. Bili, a másik evezős, aki hallgatag, de annál szor­galmasabb ember volt, sző nélkül nekivágta fejszéjét az első száraz fatörzsnek, hogy tüz- revalot gyűjtsön. Az öreg misszionárius ide- oda sétálgatott Jimrnel a nyírfák alatt. Ka te és Nell pedig a fűre telepedtek és nagy ér­deklődéssel figyelték, hogyan fog hozzá az öreg vadász a tűzrakáshoz és a vacsoráid zés­hez. Nemsokára vidáman ropogott a láng és Lynn ügyesen helyezeti el a tűz fölött né­hány edényt, aztán .loolioz fordult: — Mondok valamit, fiam, aminek jó hasz­nát veheti itt, a nyugaton mindig. Akármi­lyen derék (Ars a Húgban van az ember, min­dent elronthat vele, ha nem tud jól főzni. Mi­nél előbb megtanulja e»t a mesterséget. an­nál jobb. Jöjjön csak ide és vágja fel a husi... nem jól van! Vékonyabb szeletekre. Helyes. Mosl még jól meg kell sózni és óvato­san megsütni, nem nagy lángon, inkább a pa­rázs fölött. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom