Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-18 / 213. (2730.) szám

4 t>x?aga!AwA.arhirlai? 1981 szeptember 18, péntek. Círiaci Rómában Japánból, Olaszországból és Grenoble vidékéről földrengésekéi jelentenek Különösen Tohio és Yokohama vidékén pusztított nagy erővel a földrengés — Veracruzban iorgószélvihar rombolta a kikötőben veszteglő hajókat Prága, szeptember 17. Az agrárius Vecer cáfolatok dacára azt írja, hogy Ciriaci pápai mzncius Rómába utazott és távollétóben Msgr. Panico helyettesi ti. Ciriaci nuncius vá­ratlan elutazása még nem jelenti a nuncius- nak Prágából való végleges visszahívását. A Veeer szerint a nuncius jövő hét végén visz- tér Prágába. Rómában ezekben a napokban nemcsak az u.j prágai érsek kinevezéséről és a modus vivendi végrehajtásának befejezésé­ről tárgyalnak, hanem a Szentszék alapos in­formációt akar szerezni Korbács érsek szo­morú esetéről is. Rómában nem lehetnek megelégedve azzal a móddal — írja a Veoer —, ahogyan a közszeretetnek örvendő Kor­dács prágai érseket, a csehországi katoliku­sok egyházi fejét, a példás papot lenyakaz­ták és ami ilyen nagy felháborodást keltett a csehszlovák közvéleményben. A pápai nun­cius kénytelen lesz a Szentszéknél felelni mindazért, amit ezen eljárásával az egyház kárára Csehszlovákiában elkövetett, PLeiha dr. vikárius és más magasrangu egyházi mél­tóságok és a cseh néppárt sajtójának ténye­zői ugyancsak Rómába hivandók, hogy őket is felelősségre vonják. Biztosra vehető — Ír­ja tovább a lap —, hogy Ciriaci pápai nun­cius fogja vezetni továbbra is a modus viven- dire vonatkozó tárgyalásokat, amelyekben eddig helyesen működött, azonban kétséges, vájjon ő fogja-e a megegyezést aláírni, mert a Kordács érsekkel szemben tanúsított eljá­rása előbb-uióbb ok lesz a Prágából való visszahívására. Tokio, szeptember 17. Tegnap este Tokio, Yokohama és a Si'szuoka tartományokon he­ves földrengés vonult át. Az első földlökése­ket helyi időszámítás szerint 11 óra 40 perc­kor észlelték. Arról e pillanatban még nincsen jelentés, vannak-e emberá’dozatai a föídrengcsi ka­tasztrófának, az anyagi kárt azonban inár most is igen magasra becsülik. Róma, szeptember 17. Firencétől délre fek­vő vidékek lakossága tegnap újabb földren­gést élt át, amely enyhe lefolyású volt és nem okozott nagyobb károkat. Ezzel , a híra­dással egyidő'ben érkezett a jelentés, hogy az Aetna tűzhányó az utóbbi napokban is­mét működésbe lépett. A kráter tölcséré­ben lávatömegek képződnek, füst száll az ég felé, amit az obszervatórium szakértői komolyabb kitörés előjelének tekintenek. Grenoble, szeptember 17. Tegnap reggel az ismert kartbausi kolostor Környékén földrengést észleltek, amely igen rövid ideig tartott és sem em­beréletben, sem vagyonban nem tett kárt. Ve rác ni z, szeptember 17. Tegnap reggel fél öt órakor Véráérazt heves forgószél rohanta meg, amely különösen a kikötőnegyedben vég­zett nagy rombolást. Egy olasz gőzös súlyosan megsérült, busz ki­sebb bárka el&ülyedt. Attól félnek, hogy a kikötő közelében, a szabad tengeren esetleg több hajó áldozatul esett utasaival együtt a viharnak. n León gróf” — Napóleon fia I félhivatalos lap a • zsolnai tanácskozásról Prága, szeptember 17. A pártjaink által Zsol­nára egybehívott párfcközi értekezlettel kapcso­latban azt írja a félhivatalos Öeskoslovenská Re- publika, hogy „a hirt csupán olvasóinak informá­lása céljából adja le s a jövő fogja majd megmu­tatni. vájjon a négy ellenzéki párt zsolnai ülésé­nek felhívása komoly volt-e. avagy pedig csak a választás előtti agitációnak egy momentuma*1. Üdvözölni kellene. — Írja a lap. — ha a ezloven- szkói ellenzéki pártok az országrész gazdasági kiépítése érdekében a tényleges együttműködés mellett döntenének, mert ez az országrész a hábo­rú előtti mágyar közigazgatás bünei('r) következ­tében még mindig oly sok hiányt szenved. Még nagyobb érdemük volna, — írja a félhivatalos, — ha ezek az ellenzéki pártok nemcsak gazdasá­gi, hanem kulturális és politikai téren is fölcse­rélnék eddigi negációs működésűket a valóban komoly együttműködéssel, amelyben tekintettel lennének a világgazdasági válság összes nehézsé­geire és a pénzügyi lehetőségekre is. Eddig tanúi voltunk annak, hogy egyes szlovenszkói ellen­zéki pártok a tárgyilagos kritikai föllépés helyett ugv jártak el. hogy az talán pártagitációs érdek­ből követhető, azonban a polgárságnak sem gaz­dasági. sem kulturális szempontból semmiféle eredményt nem hozott. Nem lehet csodálkozni azon. hogy azok a szlovák pártok, amelyek a pozitív politika utján törekszenek Szlovenszkón a viszonyokat javítani, nem szűnnek meg bizal­matlanok lenni az ellenzéki csoportokkal szem­ben. melyek kilengéseikkel eddig lehetetlenné tették a termékeny együttműködést, most pedig egyszerre együttműködést sürgetnek. — fejezi be a félhivatalos. A félhivatalos lap megint félrebeszél. Nem akarja tudni, hogy a régi magyar rezsim „bünei“ dacára Szlovenszkón egykor virágzó ipar volt, mintegy kétszáz gyár működött és adott kenye­ret a népnek, most ezt az ipart teljesei. „ieépi- tették“. Betetőzésül most még itt van a szloven- szkói mezőgazdaság óriási katasztrófája. Párt­jaink a szlovák néppárttal együtt minden válasz­tási és pártagitációtól távol állva tesznek most erőfeszitéc-eket, hogy Szlovenszkót inai remény­telen helyzetéből valahogy kimentsék. A mentés a mai áidatlan politikai erőviszonyok közt csakis valamennyi sziovenszkói pártnak az együttmű­ködésével érhető el. A centralista pártok azon­ban fétékenykedésből nem vettek részt a nagy­jelentőségű zsolnai konferencián, ezzel is bebizo­nyították, hogy Szlovenszkó lakosságának össz- érdeke nekik nem fontos, hanem csak a párt érdeke a fontos. A centralista pártok bebizonyí­tották sok éves politikájukkal, hogy Szloven­szkón csak voksokra vadásznak és száz százalé­kosan Prágát szolgálják, mig az országos keresz­tényszocialista párt, a magyar nemzeti párt és a Zipser Deutsche Partéi g legutóbbi lépésével a szlovák néppárt is, sziovenszkói őslakos politi­kát folytat és Szlovenszkó érdekeiért száll síkra. Ez természetesen fáj az elvakult Öeskoslovenská Republikának, s már csirájában anatémát kiált a zsolnai mentési kísérletre. Azért teszi, mert rossz­hiszemű és mert neki nem fájnak Szlovenszkó sebei. é * A magyar nemzeti munkás- és földmunkás- párt, losonci elnöksége annak közlésére kérte föl lapunkat, hogy a zsolnai párt közi akcióhoz a magyar nemzeti munkás- és füldmunkáspárt is csatlakozott *• azt minden erejével támogatja. Frauciacr xágban még mi törvénytelen leszármazó! Eleonóra? — A kétéleiü Paris, szeptember. Élnek-e még Nagy Napóleoninak vérszerinti le­származottjai? — ezt a kérdést vetette föl most egy nagy párisi lap s nyomban meg is felelt rá; igen! A cikk a szenzáció erejével hatott Frahei.a- erszágban. mert a Napóleon-kultusz a háború óta a ..Gloire“ reneszánszával ismét nemzeti ügy tett, melynek ápolásában pártkűlönbségj és politikai előítélet nélkül egyetért minden jó francia. A nagyközönség általában csak két autentikus utód­járól tud I. Napóleonnak: a törvényes fiúról, aki mint Reiohstaditi herceg alussza örök álmát a bé­csi kapucinusok kriptájában és a törvénytelenről, Welensky Sándor grófról. Napóleon és a szép len­gyel grófnő, Walewska fiáról, aki 1868-ban hall meg Páréban s a második császárság alatt külön miniszterséget is viselt. A két Napóleon-ivadék halálával — mirMu leszármazottja egyiküknek sem maradt — a közhit szerint legitim és illegitim ágon egyaránt ki is halta hadverő császár vére, de csak a közhit szerint, mert a Najpolecn-komplexum alapos ismerői tudják, hogy volt a császárnak még egy természetes fia, akit ilyennek maga is elismert s akivel a Bona- parte-család tagjai is tartották a vérszerinti rokon­ságot. León gróf volt ez, egy kalandos, sőt kalan­dor-életű exisztencia, akinek extravagáns szerep­lése évtizedekig sok gondot okozott a francia kor­mányoknak. 1881-ben halt meg León gróf, akiről még életrajzírói- is azt tartották, hogy — agglegény maradt. Most kiderült, hogy ez nem igaz: Napóleon természetes fia, aki Párában politi­kai botrányaival és bohém csinyjeivel vonta magára a ügyeimet, titokban szerető íeje volt egy négygyerekes családnak, melyet azonban gondosan elrejtett a világ szeme elöl. Egy sze­gény munkásláuyt vett feleségül León gróf s négy gyermeke közül kettő, egy fin és egy leány ma is cl. Ők I. Napóleon vérszerintii unokái s m indákét tő­jüknek törvényes leszármazottai élnek. A hányatott életű León grófnak — aki a grófi címet különben Önmaga adományozta magának — az anyját Louiee Catheriue Eleonore Denuelle de la Plaigne-nek hÍvták. 1789-ben született a ma az osztrák békeszerződésről nevezetes Satut Germain en Layebeu s 1805-ben egy Revei nevű dragonyos- kapitány felesége lett.. Az újdonsült férjről csak­hamar kellemetlen dolgok derülitek ki 6 alig né­hány hónappal a házasságkötés után magánokirat- hamisításért börtönbe került. A fiatal asszony minden támasz nélkül maradt, amikor régi iskola- pajtásnője, Bonaparte Garoüne tudomást szerzett szomorú sorsáról és magáihoz vette felölvasőnő- nek. Az ő környezetében látta meg a császár a feltűnő szépségű fiatalasszonyt, akinek junói ter­mete dús fekete haja s égő tekintete csakhamar magukra vonták a figyelmét. Mélyebb érzéseket .hiábavaló volna keresni e viszony mögött; az el­kényeztetett uralkodó egyszerűen szórakozni vá­gyott, a hoppon maradt menyecske pedig, akinek a szemében a kacérság és nagyra vágy ás elhomá­lyosította az erkölcsi tekinteteket, megszédült attól a lehetőségtől, hogy a császár szeretője lehet, ami vagyont s talán karriórt is jelenthetett a számára. 1806 december 13-án Eleonórának Rue de la VLcteire 29. ezám alatti lakásán egy újszülött fiúcskát írlak be az anyakönyvibe. A gyermek neve: León, anyja Eleonore Denuelle magánzónő, atyja: távollevő. Ez a „távollevő" atya — Napó­leon veit. A császár abban az időben csakugyan távol volt Páriától, Pulituszkbam, ahová jelentést teltek neki fia születéséről. Napóleon Mauviéws bárónak, a császári magú inti (kár M ónéval apósának személyé­ben rendelt ki gyámot az újszülött számára s úgy neki, mint anyjának tekintélye* évi járadékot biztosított.. Még Szent Ilonán keltezett véjjjrendelie­üdig élnek Nagy Napóleon lai — Ki volt Demaesíe León családjának titka tőben is gondoskodott róluk s a végrendelet vég­rehajtási utasításának 37. paragrafusában ezt irta: „Nem volna ellenemre, ha a kis León, ameny- nyiben kedve van hozzá, hivatalnoki pályára lépne “ A fiúcskát nem egyezer felvezetik a TuiMáriák­ba is, ahol a császár térdére ültette s el-eljátszett vele. Kérőbb. 181-2-ben gyámjának gyerekeivel együtt intézetbe került s már itt sok bajt okozott fékezhe tetten temperamentumával és vásott csiny- jeivel. A császár halálakor 15 éves volt, szép élet­járadék nézett rá s minden feltétele megvolt ah­hoz, hogy nyugalomban és jólétben éljen. Laetitifl asszony, Napóleon anyja s Fesc-h bíboros, a császár nagybátyja, akikre végrendeletében Napóleon a gyerek sorsát bizte, mindent meg'.ettiek, hogy rév­be vezessek, a fiú azonban, akiben romantikus származásának tudata, az akkori rendkívüli kö­rülmények között örökös nyugtalansággal dolgo­zott, képlelten volt rendezett életviszonyok keretei­be helyezkedni. A császár fia hatalmas legénnyé serdült. Majd kétméteres, herkulesi alakjával anyja családjára ütött, arca « főkénk lenyűgöző tekintete azonban teljesen apjára emlékeztetett. 1830-ban trónját vesztette a Bourbon uralkodóház legitim ága s X. Károly királynak menekülni kellett Parisból. A huszonnégy éves León. akinél nem volt ismertebb alakja a boulevardok kávéházainak és játékbar­langjainak, már a császári sasok visszatéréséről álmodozott... A sant-denisi polgárőrség parancsnokává választ­ja ekkor a császár törvénytelen fiát. aki maga dicsekszik leghangosabban származásával. A „pol­gár-király", Lajos Fiiilöp, akit — miután nem az ősi jog, hanem a politikai intrika juttatta trónra — lehetőleg minden párttal jóban akar lenni, nyilvánosan ki is tünteti az illegitim Napoleon- i vad éket a többször asztalához is m eghívja. León, aki ekkor már mindenütt, minit „León gróf* szere­pel, bár elme sehol hivatalos helyen nyilvántartva nincs, azzal viszonozza a fejedelmi udvariasságot, hogy állandó anyagi zavarainak enyhítésére gyakran igénybeve&zi a király magánpénztárának segítségét A pénz mindig — kártyára keli. — Cimborái feljegyzik róla, hogy 1831-ben egy éjszaka 16.000, egy másik estén pedig 45.000 frankot vesztett igaz, hogy — egyet­len szemhunyoriíás nélkül. Nagyúri életet ól ezekben az időkben León gróf, hintáján a napóleoni címer kombinációja hirdeti származását és — reményeit. Mert, mint igen sokan kóriásai közül, ő is meg van győződve, hogy a császárság már utóin van. 1833-ban társa­ságban találkozik egy Hesee nevű angol- tiszttel, aki a Waterlooi győzőinek, Wellington hercegnek volt az adjutánsa. León grófban íöMngol a nagy vereség kinzó emléke, iuzultAlja a® angolt, akivel a vincennesi erdőben párbajt viv és — agyonlövi. — Szereplése most már egyre kell emel len-ebbé kezd válni a hivatalos Francia-országnak, a Bonaparte- csolád Is leveszi a kezét róla, ami annál érthe­tőbb, mert León gróf a rokoni összeköttetés ápolá­sának csak egyetlen módját ismerte: a folytonos pénzkérést. 183S-bam hitelezői az adósok börtöné­be csukatjók, ahonnét csak nagy üggyel-bajjal tud­ják barátai kiszabad Bánt. 1830-bam Londonba utazik, itt párbajra hívja Napóleon Lajos her­cegeit, — a későbbi III. Napóleon császárt — mert ez ,niem akarja botrányairól híres rokonát fogadni. Anyagi viszonyai olyan nyomasztöalk, hogy is­mételten anyjához fordul. Eleonóra, alti második férje, Augler hadnagy hálája után ismét, férjhez menj, Luxburg gróf bajor kálónáliszthez. s vele Parisba költözöl!, nagyon jól szituált asszony, megvan még a palotája, melyei Napóleontól kapott ős az élet jár,adóba is. León grófot azonban ő e-eui győzi pénzzel, • végül is úgy próbált, mi állandó zaklatásoktól szabadulni, hogy hivatalosén meg­tagadja a fiát. Kész bizonyítani, hogy nem ő az anyja. Ez pörrel válaszolt s igényt jelent be anyja vagyonára. A botrányos eset, amelyet 6zéltében hosszában tárgyalnak, végül is megegyezéssel végződik és León gróf néhány ezer frankhoz jut. Napóleon Lajos ebben az időben kezd hozzá a második császárság előkészítéséhez, ami újabb föltűnéei és — pénzszerzési alkalmakat jelent Napóleon törvénytelen fiának. Egy pillanatig arra gondol, hogy Napóleon Lajossal szemben ő is pályázik a köztársasági elnökségre, de azután el­veti ezt a vakmerő tervet, hogy később tőkét ko­vácsoljon belőle és kamatoztassa ezt a gesztust, amellyel a törvénytelen utód visszavonult, hogy utat engedjen a törvényes un-ckaöccs számára. III. Napóleon a császárság preklamálása után csakugyan bőkezűnek mutatkozik León gróffal szemben, akinek nemcsak az adósságait fizetgebi, hanem gyakran elsimítja a törvényekkel támadt kisebb-nagyobb ketlm-ellenségeit is, amelyek kö­zött többször is visszatér a — hatóság elleni erő­szak. León gróf ugyanis nem szereti a rendőröket és a legkisebb kontraverzia esetén bottal tanítja meg őket arra, hogy a második császárság korá­ban az első császár törvénytelen sarjadéka is kü­lönös bánásmódot igényel az állam szolgáitól. A következő években szerepe egyre jelentéktelenebb lesz és élete korcsmák és kártya-klubok, botrányok és pénzzavarok között egészen elposványosodik. A császárság bukása után ő is Angliába me-l nekült és abból a csekély járadékból él, amellyel III. Napóleon segélyezi. A császár halálával ez a so­vány támogatás is megszűnik és León grófra ki­látástalan nyomorúság szakad. 1871>tól 1881-bca bekövetkezett haláléiig ször­nyű nélkülözések között tengődik az egykor elegáns vivőr, akinek megrokkant, rongyos figurájában senki sem ismerte volna föl már Páris hajdani félel­metes fenegy e rekét. .... Ez az, amit eddig ás tudtak León grófról azok, akik a Napoleon-kérdéssel behatóbban fog­lalkoztak. Ami azonban még a Napóleon-tiszte 1 ők igen gagy része előtt is ismeretlen dolog volt, az az, hogy León gróf valósággal két életet élt, a mondáin gavallérnak párisi fényes szállóm kivitt egy vidéki is tusakulánuma is volt s benne csa­ládja. felesége és gyermekei, akikről életében még barátai előtt sem tett említést. Ez a verekedő spadasíin. ez az elszánt politikai kalandor, ez a szenvedélyes kártyás egészen naiv és gyermeki módon féltve őrizte szive mélyén ennek a kis családnak ö titkát s amikor hányatott egzisztenciá­jának vad és izgalmas kalandjai közül megpihenni feleségéhez és gyermekeihez menekült, példás családapa volt, akit hozzátartozói áldva emlegettek mindvégig. Halálával azonban a kis család egzisz­tenciája is föiborult, gyermekei szétszóródtak, felesége pedig, az egykori kis munkáslány, a leg­nagyobb nyomorúságban halt meg. Egyik fia, Károly, Délaimerikába került, ahol 1894-ig élt. — Ferdínánd, a második fiú, sok külföldi hányódás után 1918-ban halt meg, harmadik fia, Gaston, aki szerény magánhivatal­nok, ma is él s számos gyermeke és unokája van. Egyetlen leánya Charlotte, egy Mesr.ard nevű kereskedőhöz ment férjhez s ugyancsak életben van. Házasságából két. gyermek született. Egy fiú. Na­póleon Mesnard-Leon. aki mint lovásvadász a világháborúban esett el s egy leány, aki férjhez ■memt és egy 9 éves kislány anyja. Napóleon törvényteten leszármazottai tehát. — állapítja meg a párisi lap szenzációs cikke — ma is élnek, ha egyelőre ugyan kevés kilátás is van rá, hogy megegyszer politikai szerephez jussanak F ránc iaorezá gb an. Megtörtént a megegyezés az osztrák-magyar fizetési forga­lom szabályozása tárgyában Budnpest, szeptember 17. (Budapesti szer­kesztőségünk t-e 3*fonjelentése.) Félhivatalo­san jelentik: Az osztrák áru követelésekkel kapcsolatos fizetési forgalom szabályozása tárgyában. Budapesten folytatott .megbeszélé­sek a magyar és osztrák delegátusok között megegyezésre vezettek. A megegyezést jóvá­hagyás végett a kormány elé terjesztik. Marinkovics Varsóba megy Varsó, szeptember 17. Marinkovics jugo­szláv 1cültigyminiszter október 10-én Varsó­ba utazik. Az utazást többször elhalasztot­ták, de most végérvényesen megállapodtak az időpontban. Lengyel politikai körök véle­ménye szerint a látogatás Jugoszlávia és Lengyelország viszonyának megjavítására fog szolgálni. Rablótámadás egy bukaresti személyvonat elten Kedd este hót órakor Brassó mellett Le* restye vasútállomáson három fegyveres bandita ki akarta rabolni a bukaresti sze­mélyvonatot. Egyikük felugrott az állomá­son veszteglő vonat mozdonyára, a másiik a postákocsira, a harmadik pedig egy máso­dik osztályú kocsira, a mozdonyvezető azon­ban eHadi tóttá a vonatot, m ire a rablók le- ugráltak ós sortiizet adtak a vonatra. A* utasok közül öten könnyebbem megsérültek*

Next

/
Oldalképek
Tartalom