Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-02 / 199. (2716.) szám
‘ BslkritA Az agrárpárti Slovensky Dennik megrovásban részesíti az agrárpárti minisztereket Szlovenszkőt mellőző magatartásuk miatt „Az érdekelt minisztériumok megfeledkeztek arról, hogy Szlovemzkón gazdák is vannak" Szövetkezett pártjaink zsolnai meghívójának prágai visszhangja Prága, szeptember 1. A magyar nemzeti pártnak és az országos keresztényszoeialista pártnak a szlovenszkói pártszervezetekhez és törvényhozókhoz intézett ama fölhívása, hogy1 szeptember 5-én üljenek össze Zsolnán a gazdasági válsággal és a terméskatasztrófával1 kapcsolatos tennivalók megbeszélésére, a prágai cseh sajtóban igen nagy visszhangot keltett. így a cseh nemzeti szocialistapárti Ceské SIovo azt a zsolnai jelentést közli, hogy szombatra a legtöbb politikai párt kiküldöttje bejelentette Zsolnára való érkezését s az illetők részt- vesznek a tárgyalásokon. A lap értesülése szerint hasonló konferenciát terveznek Ru- szinszkóban is. A Lidové Noviny minden megjegyzés nélkül közli a magyarság pártjai fölhívásának tartalmát s ehhez mindössze azt fűzi hozzá, hogy a ©zlovenszkói országos választmány szeptember 7-én, az országos képviselőtestület pedig szeptember 10-én ülésezik kimondottan csakis azért, hogy a rossz termés következményeiről tárgyaljon s ezért a lap nézete szerint nem valószínű, hogy a zsolnai konferenciára az államalkotó pártok kiküldenék képviselőiket. A cseh agrárpárti Venkov ugyancsak részletesen ismerteti pártjaink fölhívását s abból különösen azt emeli ki, hogy a magyarság pártjai azt kívánják, hogy a szlovenszkói politikai pártok ne kezdjék meg a kölcsönös választási harcot addig, amig a válságot és a nyomort nem kiizdötték le. — A magyar ellenzékiek — írja a Venkov — a választási harc kezdetén Dei treugát hirdetnek, reméljük azonban, hogy egyetlen párt sem fog fölülni a Szüllőék és Szent- Iványék farizeus fölhívásának. Éppen ők voltak azok, akik a rossz termést pártagitációs célokra használták föl a kormány és a koalíciós pártok ellen való izgatással. Az indítványozott treuga Dei — véli a Veiíkov — természetesen c-sak eszköz volna a többi párt tétlenségre való kárhoz tatás ára s ebből természetesen a magyar ellenzékiek húznák a hasz- - nőt. Sőt az ilven zsolnai konferenciából még a . magyar külföldi propaganda is hasznot húzna. Ez a propaganda a dolgot úgy állítaná be, hogy a szlovenszkói politikai vezetésben a magyarokat illeti a kezdeményezés és hogy a szlovenszkói őslakosok zsolnai tanácskozása Prágával szemben bizalmatlanságot szavazott. Egyáltalában nem csodálható, hogy a miniszterelnök pártjának lapja a szlovenszkói nyomor enyhítésére irányuló minden akcióban agitációt lát. Ki mint él, úgy ítél, — tartja a régi magyar közmondás. A cseh agrárok mindenből mindenkor pártagitációs eszközt kovácsolnak, s mint a hathatós befolyásuk alttt álló mezőgazdasági tanács eddigi ,,inségakcióia-ból kitűnik, a cseh agrárpárt az, amely a szlovenszkói nyomort hallatlan demagógiával a saját pártérdekei szolgálatába állítani nem röstelli. A Venkov farizeizmusról beszél, pedig ha a Venkov szerkesztői megnézték volna, hogy mit ir Szíovenszkó megrövidítéséről szlovenszkói testvóröccse, 'a Slovensky Dennik vasárnapi száma, úgy a Venkov legalább is hallgatna arról, hogy ki a farizeus. A Slovensky Dennik — mással nem tudjuk magyarázni, csak a községi választások közeledésével — vasárnapi számában az alább ismertetett cikket írja: „Szíovenszkó ismét megrövidítve! Egyetlen Komárom, szeptember 1. (Saját tudósi lónktól.) Az országos ke reszté nyszocialista párt komáromi körzete Koma romiszen tpéter községben tartott nagysikerű nópgyüiést, amelyen sokszáz hallgató jelenít meg és igen nagy számmal voltak, képviselve a község munkásrétegei is. A néipgyüllést Kollár János pártelnök nyitotta meg, akinek üdvözlő szavai után ALapy Gyula dr. tartományi képviselő kezdte meg beszédét és bevezető szavaiban Szüllő Géza dr., a keresztény,szocialista párt országos elnökének üdvözletéit tolmácsolta, aki ezidö szerint Genfben mint a, kisebbségi kongresszus egyik elnöke küzd a mi jogaink elismeréséért is. Hosszú, lelkes éljenzés tört ki ezekre a szavakra a hallgatóság köréből, mely a magyar nemzeti kisebbség bátor képviselőjének szólt, aki a nemzetközi fórumokon szóiszólója a magyar igazságnak. Alapy Gyula dr. nagyszabású beszédében ezután kimeri tóén foglalkozott a mezőgazdasági válság súlyos problémáival, rámutatagot sem kaptunk a gabona- és lisztbehozatalt engedélyező bizottságban*4. E hangzatos címek alatt a Slovensky Dennik felsorolja a gabonabehozatali engedélyező bizottság tagjait, majd ezt Írja: „Elkeseredéssel vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a felsorolt tiz hely közül egyet sem töltöttek be szlovenszkói gyakorlati szakemberrel. Morvaországnak nagylelkűen legalább egy póttagságot adtak, Szlovenszkónak semmit. Ez az elkeseredés annál jogosultabb, mert a behozatali engedélyek kiadása létében érinti a szlovenszkói mezőgazdaság, a szlovenszkói gabonakereskedelem, a szlovenszkói malomipar érdekeit, mert a jugoszláv és román lőtt az orvoslás gyakorlati útjaira s alapois kritikában részes!telte a kormány ki nem •elégítő intézkedéseit. Majd a magyar kisebbségi ■ kérdés politikai és kulturális .vonatkozásaira is rátért, végül a községi választásokkal f og'lalk o-z ott. A nagyhatású beszámoló után még Balogh Péter földmunkás és Ferenczy Károly körzeti titkár szólalt fel általános helyeslés mellett. — Csekonics Iván gróf lett Szombathely képviselője. Budapestről jelentik: Szombathelyen • yaéáíMP. folyt le .a^póteélasztáisi Cse^; konics Iván gróf kereszté-nypárti és '‘Tóth László keresztény szocialista jelöltek között, A választási harc délelőtt meglehetősen izgalmas volt, amennyiben a két jelölt egy vonalban futott. A déli órákban azonban mindinkább előretört Csekonics. Délután félhatkor hirdették ki a választás eredményét, amely szerint leadtak 10.649 szavazatot s ebből 5888 Csekonics Iván grófra, 4761 Tóth Lászlóra esett. Ilymódon Csekonics Iván gróf 1127 szótöbbséggel lett Szombathely , országgyűlési képviselője. búzát éppen Pozsonyon és Komáromon keresztül hozzák be. Az érdekelt minisztériumok nyilván elfelejtették, hogy Szlovenszkón gazdák, molnárok, gabona- kereskedők és végül valamelyes szövetkezetek is vannak, s eljárásuk ismét arra mutat, hogy a döntésnél előnyben részesítik a pártérdekeket és a lokális prágai érdekeket Szlovepszkó jogosult érdekeivel szemben. Ez határozottan nem olyan eljárás, amely a központi hivatalaink pártatlanságába vetett hitet megerősíthetné és a csehszlovák kölcsönösséget gyakorlatilag támo- gatná“. így ir a Slovensky Dennik! Ha nem volna szó annyira tragikusan vészes bajokról, azt mondanánk, hogy homéroszi kacajra fakad ajkunkon, amidőn a cseh agrárpárt prágai ée pozsonyi vezető lapjainak írását így egymás mellett látjuk. A cseh agrárpárt adta a mostani kormány számára a miniszterelnököt, a földművelésügyi minisztert, a belügyminisztert és ennek a pártnak a lapja megállapítja, hogy az érdekelt minisztériumok megfeledkeztek arról, hogy Szlovenszkón gazdák is vannak. Ezt készséggel megerősítjük mi is. A cseh agrárpártnak csak akkor jut eszébe a szlovenszkói gazda, ha a szavazatra van szüksége. Szives figyelmébe ajánljuk a Slovensky Dennik vasárnapi számát azoknak a megtévedt magyaroknak, akik a cseh agrárpártban keresik ,.üdvösségük“-et. Seba nyilatkozata moszkvai tárgyalásairól Prága, szeptember 1. A múlt napokban közöltük, hogy Seba képviselő nyári szabadságát Moszkvában töltötte s a szóvjetkormánv- nyal Oroszország de jure elismeréséről tárgyalt. A Ceské SIovo mai száma közli Seba képviselőnek moszkvai tárgyalásairól szóló nyilatkozatát, amely igy hangzik: — Meglátogattam Oroszországot, hivatalos kiküldetésem azonban nem volt. Természetesen számos gazdasági és politikai személyiséggel tárgyaltam. Moszkvai utam során a csehszlovák* cégek képviselői is jelentkeztek nálam. Beszélgetéseket folytattam velük s ebből az derült ki, hogy Oroszország de jure elismerésének hiánya erősen gátolja ama kereskedelmi kapcsolatok kiépítését, amelyek éppen most vannak fejlődőben. A csehszlovák cégek moszkvai képviselőinek az oroszok ezt állandóan a szemükre hányják és a hivatalos körök sem titkolják, hogy Csehszlovákiában csak azt veszik, amit másutt nem kaphatnak kedvezőbb feltételek mellett. Németország, apiely.- eddig Oroszország ‘legnagyobb szállítója. volt, elveszti e jelentőségét a hosszúlejáratú hitel ellenében való száll itás nehézségei miatt. Franciák és olaszok előttem hangoztatták, ho^v nagyon örülnének, ha Csehszlovákia is részt venne az orosz szállításokban. Alkalmam volt beszélni az orosz kormány képviselőivel is és az a benyomásom, hogy Oroszországhoz való jogviszonyunk rendezése iparunk helyzetén is nagyon segítene. Különben ezt megerősitik mindazok az embereink, akik Oroszországgal már évek óta kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn. Lelkesen ünnepelték Szüllő Gézát a keresztényszocialista párt komáromszentpéteri népgyiilésén A PI0NEER0H irta: imt grey fordította: Hosárijné Réz Lola (3) — Jim! Hát te utánam jöttél? — kiáltotta Joe, aki most előre rohant és a másik fiú karjaiba ugrott. — Igen, Joe és nagyon örülök, hogy ilyen hamar megtaláltalak — felelte Jim becsületes mosolygásával. — Jaj, de örülök, hogy látlak, öregem! S itt az öreg Mose kutya is! De honnan tudtad, merre járok? Hogyan tudtad megtalálni a nyomomat? És mit akarsz te idekint a nyugaton, a vadászok, indiánok, egyéb kemény emberek között? Beszélj! Mi történt azután, hogy elutaztam a ... Ebben a pillanatban megfordult Joe és meglátta Nellt, aki sápadtan, ijedten, zavartan állt Ott még mindig. Megérezte, hogy itt valami történt. Hirtelen a bátyjára tekintett... NeU piros arccal sütötte le a szemét és Jimnek el- komorodott a képe. — Mi az ördög? ... Nell, itt a bátyám, Jim, akiről az előbb beszéltem magának... Jim, miss Welle, nagyon kedves ismerősöm. — Nagyon örvendek a szerencsének, hogy miss Wellssel találkozhattam —- mondta most már mosolyogva Jim —, ámbátor tisztességesen pofon ütött az előbb. — Pofon ütött? De miért? Most hirtelen felködlött Joe előtt a dolog magyarázata és ugv elkezdett kacagni, hogy könnyesek lettek tőle a szemei. — Értem mór! összecserélt minket! Oh, milyen pompás tréfa! Nagyszerű! Nell rózsaszínű arccal, könnybe lábbadó szemekkel szégyenkezett, de igyekezett, hogy becsülettel megállja a sarai. Haragja egészen elszállt. Megbánással mondta:- Én. .. én igazán nagyon sajnálom, mr Dowria... ne haragudjék ... csakugyan azt hittem, hogy az öccse... (>... ő megsértett engem. Ezzel hirtelen megfordult és visszaszaladt a -kunyhók közé. II. Jim és Joe csakugyan nagyon hasonlítottak egymáshoz. Majdnem egyforma magasra nőttek, széles válluk volt, tiszta szürke szemük és szabályos vonásu arcuk. Mindenki azonnal meglátta rajtuk, hogy testvérek. — Már megint a régi ügyeidbe keveredek? — intette Jim az öccsét fejcsóválva, amint Nell után néztek mind a kelten! — Igazán nagyon tetszik nekem a kislány, Jim — mentegetőzött Joe — és eszem ágában sem volt, hogy megsértsem. De most beszélj. Miért jöttél ide a vad vidékié? — Indiánokat téríteni. Természetes, hogy7 döntő elhatározás volt számomra a te gyors elutazásod is. — Megint úgy teszel, mint mindig... áldozatot hozol valakiért. Aggódtál értem, fogod magad s itt vagy. Örökké feláldozod magadba nem én értem, hát valaki másért... Most az életedet teszed kockára. Azt mondom neked, öregem, hogy az indiánok megtérítése éppen olyan munka, mintha engem akarnál megjavjtani. Hányszor mondtam pedig már neked, hogy hiábavaló fáradság, mert bennem nincs semmi, ami jó. Látod, az én vágyam az, hogy öljem az indiánt, nem hogy megnyerjem a menyországnak. örülök, hogy láttak, de jobban szerettem volna, ha szépen otthon maradsz. Nem neked való itt az élet. —- Majd meglátjuk — mondta Jim nyugodtan. — És Rose? Mi van vele? Nem veszed el feleségű I ? Joe gyors pillantást vetett bátyjára, aki elsápadt kissé és oldalt fordult. — Beszélek róla még most az egyszer — szólt aztán de soha többet. Igazad volt. Jobban ismerted őt, mint én.. Egyszer megpróbáltad elmagyarázni, hogy hiú és üreslel- kti teremtés, de nem akartam elhinni néked. Most látom, hogy az asszonyok dolgaiban sok olyat tudsz, amit én nem értek meg. Nem viselkedett úgy, ahogyan vál tam volna. Ne hidd, hogy engem tévútra vezettél. Te nem kárlyadolgok miatt vesztél össze Jewettel. Azért hívtad ki, mert az ép boldogságomat tette tönkre. Rose volt az oka az egésznek. Nem szeretett eléggé engem. De most mór hagyjuk. Egész életében viselni fogja ugyan a kezed nyomát, de hála Istennek, nem halt meg s nem keveredtél gyilkosságba. Mikor rájöt-, tem, hogy eltűntél, azonnal elhatároztam, hogy utánad megyek. Találkoztam egy fiatal prédikátorral, aki beszélte, hogy valami Wells nevű misszionáriáussal megy az indiánok közé. De bizonyos ok miatt elment a kedve az úttól. Azonnal jelentkeztem helyette és most itt vagyok. Lásd, milyen nagyszerül együtt találtalak meg téged és a főnökömet. — Nagyon sajnálom, hogy nem egészen tekertem ki annak a Jewettnek a nyakát — jelentette ki Joe sötéten —, de örülök, hogy legalább nem felejti el a leckét, amit kapott. Alattomos, szívtelen, álnok fickó azzal a szőke hajával és sápadt, képével, amint egyre a lányok körül ólálkodik! Utáltam szív bői és nyugodtabb a lelkem, hogy egy kicsit elpáholtam. Nos, ez el volna intézve. Te itt vagy és nincs rajta mit gondolkozni. Együtt megyünk tovább a misszionáriussal és a két húgával, Csak majd meg ne bánd, hogy eljöttél a biztonságos vidékről ebbe a rengetegbe. Most azonban Jim először életünkben, hadd adjak neked én is egy tanácsot. Idekinn, a nyugaton, mindenki a maga életéi védi s a maga életéért verekszik. Mit csinálsz majd, ha körülötted mindenki lomahawkkal és késsel jár? Tudod-e, hogy itt minden második ember megérett az akasztófára? Azt ajánlom, szokjál le szelíd modorodról és légy kicsit lélekben is hasonló hozzám. Imádkozhatsz amennyit akarsz, de ha valamelyik átkozott biva 1 ybőrnad rágós neked ugrik, üss a szeme közé becsülettel Én már megtanultam a leckémet mindjárt az első napokban, inig a sze- kérkaravánnal idáig értünk. Most aztán tisztelnek is és békén hagynak. Négy verekedésem volt mindössze mostanáig. — Én nem fogok verekedni, Joe — numdla nevetve a fiatal misszionárius, — Megértein, hogy uj viszonyok közé kerültem és nem félek semmitől. Ha lesz munkám és te itt leszel a közelemben, meg leszek elégedve mindenképpen. A nagy fehér kutya Joe nyakába ugrott, aki szeretettel veregette meg a fejét. — Jól van, vén Mose, jól van! Kedves tőled, Jim, hogy elhoztad szegény állatot. Hál a lovak hol vannak? — A szekér mögött. Azok sem maradtak otthon. Joe a szekér mögé ment s ott állt az egymáshoz pányvázott két ló. Ifjúságuk hü kísérői, derék két hátas-paripájuk: egyik szénieké te, a másik vasderes. A fekete ló azonnal felemelte keskeny fejét és nyeríteni kezdett, amint Joe odalépett hozzá és átkarolta karcsú nyakát, mint valami jó pajtásnak. Szinte könnybe lóbbadtak a fiú szemei. Némán veregette egy darabig a ló nyakát, aztán végre lecsillapodva mondta: — Gyere, Jim, Wellshez. Átváglak a fakimyhók sorai között. Mose a szekér alá telepedett lógó nyelvvel, de Joe egy szavára utánuk rohant s egy pillanatra sem maradt el tőlük. Félúton a misszionárius kunyhójától vörösképü, dülöngő ember jött rikácsoló énekléssel velük szemben. Jim elszomorodva mondta: — Még itt is vannak részegek? — De mennyi! Láttam tegnap ezt az embert. Mozdulni sem tudott. Wentz azt mondja, rengeteg szeszt megiszik naponta. A részeg ember, akinek kékesvörös arcáról csörgött a verejték, barna, csotnósizmu karjaival hadonászva, magában énekelve és motyogva közeledett feléjük. Amint hozzájuk ért, oldalba rúgta a kutyát, azaz csak akarta, mert Mose ügyesen el-ugrott a csizmája elől. Nem morgotl, csak a fogait mutogatta és hatalmas, fehér fejét kissé előre hajtva ugrásra készült. — Ne bántsa a kutyát, mert leharapja a lábát, mindenestől! — kiáltotta Joe, megfogva Mose nyakörvét. — Ne... nem bántom... titeket se bánt- lak, lut eljöttök velem és meg'isztok egy -kor tyocska pálinkát. L bhhhhihÍhhÍhhhb^hihibbhbbÍhbibhbi^^^h
