Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-02 / 199. (2716.) szám
3 Esterházy János nagysikerű franeia beszédet mondott a kisebbségi kongresszuson A csehszlovákiai magyarnyelvű oktatás szelleme — A „makulatúra népkönyvtárak" — A kongresszus határozatai Géni, szeptember 1. A kisebbségi konferencia befejező ülésén Esterházy János, a csehszlovákiai magyarok egyik képviselője, az észt kuiturau.tonómiáról folyó vita folyamán nagy beszédet mondott, amely általános tét szószt aratott a jelenlévő delegátusok kőzett. Tegnapi számunkban röviden jeleztük a beszéd tartalmát, de jelentősége és azok a következmények, amelyekkel járni fog, indokolttá teszik, hogy a fontos nyilatkozatot szó szerint közöljük. Esterházy János elsősorban konkrétumokkal foglalkozott és igy mintegy bevezette a kisebbségi kongresszusnak uj éráját, amely az .általános munkák befejezése után a konkrétumok taglalásához és elintézéséhez mát. A magyar delegátus felszólalásában lévő érvek és a bizonyítási eljárás módjai általános figyelmet keltettek és bizonyos, hogy a kisebbségi kongresszus a beszédben foglalt javaslatokat megszívleli és szerintük fog cselekedni. — Az első észtországi német kulturtanács alakuló ülését és ünnepélyes megnyitását 1925. október 31-én tartották meg Révaiiban az úgynevezett „Sohwartzenhapterek“ régi testvériségének székházában — kezdte beszédét Esterházy János. — Ezzel megkezdődött az észtországi német autonómia pályafutása. Az ünnepen az észt belügyminiszter vázolta a kulturautonómia jelentőségét a belső nemzetiségi kiegyezés szempontjából, a külügyminiszter pedig rámutatott a nemzetiségi kérdés ilyesféle helyes megoldásának európai jelentőségére. A beszéd — Az ünnep óta hat év telt el és az észtországi német kulturautonómia kitünően bevált. Amit a belügyminiszter jósolt, szóról- szóra megtörtént: a belpolitikai kiegyezés tökéletessé vált és Észtország kicsiny, de boldog és a nemzeti torzsalkodásoktól mentes ország, amely szomszédaival nyomatékosabban tud küzdeni a hatalmas gazdasági krízis ellen és vezető szerepet tölt be a balti államok között. De amit a külügyminiszter mondott, sajnos, csak szép szavak maradtak, mert az eszít kulturautonómiát Nyugat- és Középeurópá- ban sehol sem utánozták a kisebbségekkel rendelkező országokban. Tudjuk, hogy a viszonyok mindenfelé mások és nem szabad egyformának venni az egyes kisebbségek helyzetét, lehetőségeit, igényeit és benső tagozó dását. Harmincezer szelQemileg magasrangu, anyagilag független és a nemzeti önállósághoz évszázadok óta hozzászokott észtországi német kétségtelenül könnyebb helyzetben van, mint a nagy és kaotikus középeurópai kisebbségek, amelyeknek a helyzete váratlanul vált rosszra és arnelUyek feladata mindenekelőtt az, hogy önmagukat megtalálják. Az észtországi példát mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagyni. Észtországban megoldották c kisebbségi kérdést, Nyugat- és főleg Középeurópában minden abban az állapotban van, ahogy Versailles gyölöletteljes idejében volt, ha nem rosszabbul. Fölösleges volna, ha ebben a gyülekezetben a megoldatlan kisebbségi kérdés veszedelmeire utalnék, mert mindnyájan tudjuk, hogy a mai kritikus időkben, amikor a helyzet keserűségét elsősorban a kisebbségek érzik és amikor a kommunista propaganda kiváltképpen az elégedetlen kisebbségekre támaszkodik, még hozzá komoly eredménnyel, kétszeres jelentősége van a kisebbségi probléma gyors megoldásának. Magyar sérelmek — Az észtországi kultúrántonánría kulturális önkormányzatot biztosit a német kisebbségeknek. A többségi népek más országokban kifogásaiknál rendszerint azt hangoztatják, hogy a nagyobb és szellemileg kevésbé önálló kisebbségek nem érettek az ilyesféle önkormányzati rendszerre. Azt hangoztatják, hogy az állaim az autonómia nélkül is megteszi kötelességét és statisztikáikkal igazolják, hogy a kisebbségek elegendő iskola és kuliurinsíÚLUció fölött rendelkeznek. — Ne firtassuk azt, vájjon ezek az állítások mindenütt megfelelnek-e a tényeknek. E helyen csupán azt a megjegyzést báíor- kodcni megkockáztatni, hegy a kulturális önkormányzat abban az esetben is szükséges és a kisebbségek érdekeinek megfelelő, ha a többségi nép maradék nélkül eleget tesz a szerződésekben garantált kötelezettségednek. Az észtországi kulturautonómia egy olyan institúció fölött rendelkezik, amelyet nagyobb nehézségek nélküT és a meglévő állapotok struktúrájának megváltoztatása nélkül mindenütt bevezethetnénk. Ez az institúció az úgynevezett kultur- tanács, azaz egy olyan instancia, amelyben helyet foglalnak a kisebbségi nép bizalmi emberei és pedagógusai és vigyáznak arra, hogy a kisebbségi nép nevelése és kulturális kiképzése a nemzet és a nemzeti kultúra jegyében történjék. — Mennyire fontos ennek a kulturtanácsnak a bevezetése, azt a csehszlovákiai magyar kisebbség életéből vett példákkal igazolhatom. Abban a kevés magyar iskolában, amely fölött még rendelkezünk, az oktatás szellemét nem ellenőrizhetik nemzettársaink és ámbár az oktatás nyelve mindenütt a magyar, a szellem mégis az elnemzetlenités jegyében áll és a cél az, hogy a tanulók lelkiében növeljék a saját nemzetük iránti gyűlöletet és megvetést. Számos olyan magyarnyelvű tankönyvet mutathatnék amely igazolja ezt az állítást. A magyarok történetét úgy állítják be, mint egy barbár, betolakodó faj viselt dolgait, melyeik rémtetteíklkel vannak tele é* sohasem könyvelhetnek el erkölcsi eredményeket. Nemz etünk nagyjait leráncigálják pi edesztál ju król, nemzetünk fejlődését tévesnek és bűnösnek mutatják be, azokat a sikereket pedig, amelyeket a Prága, szeptember 1. A csallóközi ínség- akció során újabb és újabb megnyilatkozások történnek. Itt is, ott. is fölhallatszanak a .segélykiáltások, amelyek nem akarnak szűnni s hangjuk egyre erősíbödik, egyre magasabbra sikolt. Akadt ,már község a Csallóköziben, amely egyenesen a köztársasági elnökhöz fordult memorandummal. Izsa község memorandumát teljes szövegében alább közöljük: Köztársasági Elnök ur! Alulírottak, mint családfenntartók, társadalmi, párt- és felekezeti különbség nélkül a demokratikus köztársaság alkotmányleve- léiben lefektetett azon elv alapján, hogy „minden államhatalom egyedüli forrása a nép“ (1. pár. 1.), a családunkat fenyegető nyomortól és Ínségtől kényszerítve fordulunk mindazokhoz, akiket megbíztunk azzal, hogy a tőlünk eredő hatalmat gyakorolják és haladéktalanul intézkedést kérünk a minket fenyegető ínség és nyomor megszüntetésére, amelybe rajtunk kivül eső okokból jutottunk. A nyomor nagy és napról-napra fokozódik s a tél beálltával elviselhetetlenné válhat. ígéretek, program beszédek, részivétmegnyi- ,1atkozások, társadalmi akciók .segélymorzsái itt nem elegendők. Itt a kormányzat részéről oly konkrét, komoly és gyors intézkedések kellőnek, amelyekből látjuk, hogy sorsunk hivatott tényezői a kritikus helyzetben mellénk állanak és rajtunk tényleg segítenek i». magyarság a művészet vagy az állaniáiéi terén ért el, idegen és többnyire a többségi nemzetből származó férfiak munkájaként állítják be. Ha a kulturtanács ellenőrizhetné a tankönyvek és az oktatás* szellemét, ezek a kisiklások sohasem történhetnének meg. — Példaként felhozhatom magyar népkönyvtáraink ügyét is. A többségi nép büszkén mutat arra, hogy kényszer és kultur- autonómia nélkül néhány száz magyar népkönyvtárt állított fel Csehszlovákia magyar községeiben. Igaz, e könyvtárakat felállították. De írni vau bennük? Ismét csak olyan könyvek, amelyek magyar nyelven becsmér- lik a magyarságot, vagy pedig, ha nem volt elég ilyen írás, máz faszámra értéktelen mákul aturakónyvet vásároltak és azzal töltötték meg a polcokat. Néhány lelkiismeretlen vállalkozó gazdag lett, de a magyar kisebbség illetékes tényezői nem működhettek közre a könyvek kiválasztásának munkájánál. Ha kulturtanács létezett volna, a könyvtárak problémáját is sikerült volna általános megelégedésre megoldani. Indítványok — Amit itt kérek, tulajdoniképpen csak kis tőszó a kulturautonómia totalitásának. A föutteket azért mondtam el, hogy megmutassam, .milyen kis eszközökkel mily nagy dolgok valósíthatók meg. A kisebbségeknek meg kell adni azt a jogot, hogy kulturális ügyeiket maguk szabályozzák és a kulturális nevelés irányát kiszabják, természetesen az állam ellenőrzése alatt. Az észt példa, inícia- tivát ad, amennyiben megvalósítja a kulturtanács szervezetét. Á kulturtanács intézménye Észtországban kitünően bevált és működése nyomán sok olyan zavaró momentum tűnt el, amely előbb a kisebbség és a többség viszonyát súlyosan megrontotta. — A kisebbségi kongresszus méltó feladata volna az egyes kisebbségeik knlturautonó- miáinak terveit kidolgozni a lehetőségek és Ezen komoly időben nem lehet utalni arra, hogy „segíts magadon", ez csak a nyomor fokozására jó, de nem annak enyhítésére, mivel önmagunkon segíteni nem áll módunkban. A komoly segítség addig jöjjön, mig nem késő s míg a tömeg a józan eszét e'l nem veszíti. Ha a nép sorsa intézését szenvedélyeitől indíttatva maga veszi kezébe, a nyomortól fütött indulataival nem kívánatos tettekre ragadtathatja magát, melyekre példák már adódtak. Ezeket megelőzendő pontokba foglaljuk követeléseinket, melyek a következők: 1. A nemzetgyűlés azonnal jöjjön össze és érdemlegesen foglalkozzék az ínséges helyzettel és annak esetleges következményeivel. 2. A szokásos és költséges hadgyakorlatok legalább három éven ikeireisztül marad jajnak ed és az azokra foirdiitandó ösz- szeg az iniség megszüntetéséire, illetve enyhités ér e fordittas sók, 3. A kormány a talajviszonyoknak megfelelő és olcsó, vámmentes és kaimat mentes vetőmagot juttasson el az arra szoruló gazdákhoz és pedig szepteníber hónapban, mert a vetés ideje rohamosan közeledik. A. gazdák azt két év múlva természetiben legyenek kötelesek visszaadni. A nem termelők részére pedig kényéi magot utaljon ki a kormány, mert ezeknek elkeseredése a leghamarabb fordíthatja fel a társadalmi rendet. 4. A folyó évre eső összes adók töröltessenek, a hátralékokra nézve pedig 2—S éves a célszerűség szerint. Szemünk előtt vannak a kisebbségek pompá* helyzetrajzai. Az egyes kisebbségek kompetens szervei ezek után felvázolhatnák azokat, a. terveket, amelyek az észt kulturautonómia alapján és az egyes kisebbségek különleges, állapotainak megfelelően a kulturális önkormányzat teljes és részleges'megoldását elősegítenék. Gazdaságosan kell eljárni, hogy a tervek megvalósíthatók legyenek. A legtöbb esetben elegendő volna az egyszerű kulturtanács, amelynek feladatait szerencsém volt előbb felvázolni. — A kisebbségi kongresszus a terveket továbbíthatná a népszövetséghez és az észtországi kulturautonómia kitűnő eredményeire hivatkozva felülvizsgálásukat és megvalósításukat kérhetné. A népszövetség jelenleg ugyan leginkább gazdasági kérdésekkel foglalkozik, ami teljesen érthető a világ mai szerencsétlen helyzetében, de a kulturális problémák 6em hanyagolhatok el, különösen a kisebbségeknél nem, ahol kulturális jellegű kérdések gyakran végzetes ellentétet szülhetnek és a Fejlődés helyes útját megállíthatják, amivel zavarokat idézhetnek elő az államok és a világpolitika gépezetében és lehetetlenné tehetik a gazdasági kibontakozást is. A határozat Esterházy János beszédét kifogástalan francia nyelven adta elő ti a Centi szöveg á stílusos előadásnak csupán hevenyészett fordítássá. A beszédben foglaltakról az ülés utáni magán- beszélgetések folyamán is sok szó esett a delegátusok között. Időközben a kisebbségi konferencia befejezte munkáját s egy határozatot fogadott el, amelyet a népszövetséghez továbbit. A határozat a következőképpen szól: — A kisebbségi szerződések által kötött államokban, valamint a szerződésileg netn kötött államokban, néhány kivételtől eltekintve, még mindig hiányzik a megértés a nemzetiségi problémák iránt. A más nemzetiségű állampolgárok alkotmányilag és a nemzetközi jog által garantált jogait semmibe sem veszik s az állampolgári egyenjogúság, a törvény előtti egyformaság és a kulturális szabadság, jóformán sehol sincs respektálva. — A kisebbségek jogvédelmének kiépítése Ilyen körülmények között a népszövetség egyik legsürgősebb feladata. A kisebbségi kongresszus kénytelen megállapítani, hogy a kisebbségi polgárok élete és vagyona ellen irányuló súlyos támadásokról szóló népszövetségi petíciók olyan bánásmódban részesültek, amelyek az érdekeltekben megdöntik azt a hitet, hogy a népszövetségre bizalommal tekinthetnek, A kisebbségi kongresszus vezetőségét a delegátusok tehát arra szólítják fel, hogy figyelmeztesse a népszövetséget a helyzet komolyságára és elsősorban az életbevágó fontosságú dolgokról szóló kisebbségi petíciókkal való bánásmód megváltoztatásának szükségességére. 1 moratórium engedélyeztessék. Ugyanazon időre az adóvégrehajtások teljes beszüntetését kívánjuk. Ezzel kapcsolatiban az államháztartásban a legszigorúbb takarékosság bevezetését kívánjuk. 5. Az arra szorulóknak legegyszerűbb eljárással mérsékelt kamat mellett kölcsön folyó- sittassék, nehogy gazdaságilag teljesen fönk- remenjenek. 6. A kormány haladéktalanul gondoskodjék közmunkákról és munkaalkalmakról oly mértékben, hogy a munkanélküli segély feleslegessé váljék; például a községünkből Komáromba vezető utat az állaim vegye saját kezeléséibe és a munkát haladéktalanul rendelje el. 7. Magyarországgal haladéktalanul köttessék meg a kereskedelmi szerződés, mert a külkereskedelem az ország vérkeringése. Már ezzel is sok ezer családról történne gondoskodás. 8. A kormány gondoskodjék a közgazdasági élet stabilizálásáról, hogy a bizalom helyreálljon és a munka minden vonalon meginduljon. 9. A kormány intézkedjék, hogy az összes , iparcikkek, élelmiszerárak egyensúlyiba hozassanak a mezőgazdaság termékeinek árainál. Ezzel kapcsolatban főképpen a magas- rangú tisztviselők fizetései aranyosam csökkentessenek. 10. A kormány gondoskodjék, hogy a mezőgazdáságot terhelő adósságok törvényes utón a gabona árainak megfelelően valorizálIzsa község a köztársasági elnökhöz fordult a csallóközi ínség enyhítéséért A keresztényszocialista párt népgyülései az inségakció jegyében 11 « i — ■iimm —rw—~rrri nwii 1031 szeptember 2, szerda.
