Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-12 / 208. (2725.) szám
Mai nánank 13 oldal Előfizetést án évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£; külföldre; évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S KL 8 képes melléklettel havonként 2.50 K6-val több Egyes szám ár* 1.20 K& vasárnap Z> -Kíl A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztői politikai napilapja Felelős szerkesztői D1WANYJ LÁSZLÓ FCR6ACN GÉSA Szerkesztőség: Prága n, Panská nlice 12. U. emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; Prága H Panská alice 12. Ul. emelet Telefon: 34184 SŰKOÓNVCIMi HÍRLAP, PRHHH SZLOVENSZKÓ EGYKOR ÉS MA Irta: TARJÁN ÖDÖN Az angol könyvpiacon fonti cím alatt Seton-Watson tanár szerkesztésében egy könyv jelent meg. Egyelőre angol nyelven, melyet a munka szlovák nyelvű kiadása fog követni. Hozzánk még nőm jutott -el a könyv s Így meg kell elégednünk azokkal az adatokkal, amelyeket Benets külügyminiszter németnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse a könyvről közöl. Hosszabb bevezetés után megtudjuk, hogy a könyvnek már 1928-ban kellett volna megjelennie, csupán a professzor ur betegsége miatt, húzódott a mai napig annak megjelenése. Egy jelentéktelennek látszó megjegyzésből megállapíthatjuk a könyv keletkezésének okát. V A külügyminiszter lapja megemlíti, hogy Seton-Watson közvetlen megfigyelője volt a Rotihermere-akciónak. Mint — a Prager .Presse szerint — a viszonyok alapos ismerője, tárgyilagosan szólhatott a magyar részről nagy applombbal folytatott eajtóhadjárat indító okairól. Megállapíthatjuk, hogy a tudós professzor tárgyilagossága .nagyon kétes értékű. Nemcsak azért, mert egyetemi katedráját a köztársaság alapítóinak köszönheti, akik tanszékét a londoni egyetemen ma Is fenntartják és igy a csehszlovák kormánnyal szemben ma is függő viszonyban van, hanem különösen mert a most megjelent munka úgy a munkatársak kiválasztása, mint pedig az egyes részletek tartalma és különösen a szerkesztő Seton-Watson megállapításai nemcsak eltérnek a valóságtól, hanem tudatosan megtéveszteni akarják Szlovén szkó múltja és jelene tekintetében az angolul beszélő nyilvánosságot. Jól ismerjük a tudós professzort. Emlékszünk arra, amidőn először jelent meg körünkben, hogy a Csehszlovákiáiban élő magyar kisebbség helyzete felől tájékozódjék. A losonci Szilassy-kurián a házigazda és Petrogalíi Oszkár jelenlétében folytattunk vele órákig tartó beszélgetést. Nyíltan megkérdeztük Scotus Viatort szándékai felől. Közöltük vele, hogy multija nem sok bizalmat vált ki belőlünk, de ha érdeklődik a magyar kisebbség sorsa iránt, úgy elvárjuk tőle a teljes tárgyilagosságot és az igazság megállapítására való törekvést. A professzor ur megnyugtatott bennünket s kijelentette, hogy 6 ma is a kisebbségek jogos érdekeinek a védelmezője s hogy a jövőben is fel fogja emelni szavát a kisebbségi elnyomatás minden kísérlete ellen. E sorok írójának azóta még két ízben volt alkalma Scotus Viatorral tárgyalhatni. Legutóbbi szlovenszkói tartózkodása alkalmával közel háromórás beszélgetés során tárhatta fel előtt© az itt élő magyar kisebbség politikai, kulturális és gazdasági sérelmeit. Se- ton Watson jegyzőkönyvéből idézte emlékezetébe az előző beszélgetések tartalmát és győződött meg a rendelkezésére bocsátott adatokból a magyar kisebbség életbevágóan komoly sérelmeiről. Sem első, sem azóta folytatott beszélgetéseink alkalmával egy pillanatig sem volt kétségünk Seton Watson érdeklődésének célja és várható magatartása felől. De éppen mert tudtuk azt, hogy Seton Watson nem független ember, hanem Prága egyik külföldi ügynöke, akinek szolgálatai korántsem fejeződitek be azzal a munkásságával, melyet • háború alatt « a békeszerződések alkalmával a köztársaság alapítóinak támogatása érdekében kifejtett, -szükségesnek tartottuk öt meggyőzni a csehszlovák demokráciának az itt élő liifs'bbségsk politikai, kulturális és gazdasági leromlását céltudatosan előkészítő módszerei felől. A tudós professzor sok megértést mutatott. Sőt kifogásolta, hogy a földreform végrehajtására vonatkozó adatokat nem tudjuk egész részletesen megszerezni és rendelkezésre bocsátani. A csehszlovák banktörvények szelleme és végrehajtása egyenesen kons térnél tűk. Ha jegyzeteiben utánanéz, kétGfenf, szeptember 11. A népszövetség plénuma ma délelőtt fél tizenegykor újból ülést tartott. Bniand külügyminiszter elmondotta kíváncsian várt nagy beszédét. A bevezető szavak után a francia külügyminiszter a világgazdasági krízisről emlékezett meg. — Ha igaz, hogy a néípek a krízis állapotában vannak — mondotta — igazságtalan dolog ezért a népszövetséget felelőssé tenni. A krízis mindenekelőtt a háború következménye és sok más olyan oka is van, amit most nem kívánóik fölsorolni. A háború után a népeket frenetikus munjka- kedv szállotta meg. Rendszer és az együttműködés szelleme nélkül termelni kezdtek, amíg a helyzet anarchisztikussá vált és senki sem talált többé piacot az óriási termelésnek. Tapogatózva különféle eszközök után nyúltak5 hogy segítsenek a bajon és elsősorban a népszövetségtől várták a megoldást. A népszövetség azonban nem tehet csodákat és gazdaságilag nem teremthet újat. Ma mindenütt elismerik, hogy a krízist a szolidaritás hiánya okozta. Ezekben a kritikus pillanatokban a népszövetség ellenségei úgy vélik, hogy ütött az óra és megsemmisíthetik a genfi institúciót. De a népszövetség megteremtői a mainál sokkal kedvezőtlenebb körülmények között is dolgoztak már és éveikig küzdöttek a kétkedés éis az irónia ellen. Lassan-lassan azonban megszerezték a népek bizalmát s most elég erősek arra, hogy fölvegyék a küzdelmet a támadókkal szemben. Ha a népszövetség megszűnne, akkor az emberiség története ismét egy szomorú fekete lappal gyarapodna. A népek jól tudják, hogy Genf komolyan a háborús veszedelmek megszüntetésén dolgozik. Ha átolvassuk a rendes évi jelentéseket, nem mondhatjuk, hogy a genfi institúció nem ért el eredményt ezen a téren. Különösen az elmúlt évben vetett föl nagy problémákat. Az európai államférfiak a népszövetség védelme alatt gyűltek össze, tegnap Olaszországban, Angliában, holnap Németországban. Egyedül a népszövetség tette ségkívül módjában lesz ezt még ma is megállapítani. Tekintettel pedig arra, hogy a mi adófil- léreinkkel Benes külügyminiszter ur folytat elleniünk hatalmas külföldi propagandát, mi kénytelenek vagyunk a kínálkozó lehetőségeket anyagi eszközök híján csupán szellemi fegyverekkel és az igazságunkra támaszkodó bizakodással megvívni. Természetes, hogy ezt meg is cselekedjek. Hogy a tudós professzornak alkalmat adjunk a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség sérelmeinek megismerésére s hogy őt a csehszlovák áldemokrácia lényegével megismertessük, megküldtük neki. 1930 december 6-án a Prágai Magyar Hírlapban megjelent. ..A magyar kisebbség osztályrészé a csehszlovák deinok rációból44 című ciíkksorolébetővé ezeket az összejöveteleket, amelyek nélkül a népek izolálódtak és a bajok az égig nőtték volna. — A helyzet erkölcsi résziének nagy jelentőség© van. Az ideológiai elem gyakran fontosabb, mint az anyagi rész. Ha néhány nép egymással ellenséges viszonyban él, akkor az egész világ megszenvedi ezt a harcot. A közelmúltban a genfi gyülekezet nagy morális értékű manifesztumot intézett a világhoz és kifejezte hitlét a vi'lágbékében. Ez a manilfesztum, ámbár tisztán ideológiai jellege volt, mégis üdvös gazdasági következményekkel járt, amennyiben hathatósan hozzájárult a népek közötti gazdasági differenciák leépítéséhez. Csak a népszövetség légkörében veit lehetséges, hogy két nagy nép, a német és a francia öt év óta lankadatlanul keresse a közeledés útját. Büszke vagyok arra, hogy én is részt vehettem ebben a munkában. Ugyanígy Nagybritannia is hathatósan támogatta törekvéseinket. Amit a közeledés elért, egyedül a népszövetségnek köszönhető. A közeledés munkájának időszakában gyakran kénytelen voltam mindkét nép ellentállásával küzdeni és gyakran visszaeséseket könyvelhettem el, de a pillanatnyi bajok nem téríthetik ©1 az államférfiul igazi utjából. A közeli napokban a francia államférfiak Németországiba utaznak és remélem, hogy ennek a találkozásnak szerencsés következményei lesznek. (Nagy tetszés.) Minden olyat ki kell küszöbölni, ami az egymás iránti bizalmat megzavarná. Ha a népek között bizalom uralkodik és valameny- nyien hajlandók a nemzetközi szellem jegyében dolgozni, akkor a siker elmaradhatatlan. — Most arról szeretnék beszélni, ami a legjobban érdekel bennünket: a lefegyverzési konferenciáról. Franciaország nem gondol e konferencia elnapolására. (Tetszés.) Ha a konferencia nem jönne létre, a népszövetség bejelenthetné a csődöl. A lefegyverzés gondolata nagy előhaladást tett és Franciaország mindent elkövetett fegyverkeaésézatunknak németnyelvű fordítását a következő levél toisérelében: „Hochverehrter Herr Professor! Ioh erlaube mir Ihnen in dér Beilage die deutsohe Übensetzung einer von miir irn Prágai Magyar Hírlap ver öffen Midi ten Arti- kelserie. zűr Verfügung zu stellen. Die Ariikéi wurden vor ©inigen Monaten veröSfentíicht, und habé ich absi chili oh mi t dér Zusendung derselben an Ihre w. Adres- ise bis zum heutigen Tagé gewarét. lob habé ein Exemplar dér Studi© dem Herrn Praesi- denten Masaryk zugesandt, dem dieselbe lant Sdhreiben dér Kanzlei des Praesiden- ten am 5. Mai 1. J. übergeben wurde. Ich wolTte es abwarten, ob lm Interessé dér Bábelbeng des uns zugefügten söhwenen Un- recthbes etwas unternommen werde. Nadhnek korlátozására. A gondolat természetesen sok nehézséggel küzdött meg, mig a megvalósulás stádiumába került, de Franciaország mindig érezte kötelességéit és igyekezett a konferenciát megmenteni. A konferencia terminusát leszögeztük és valamennyiünknek ott kell lenni megnyitásán. A népszövetség megteremtői a békét, a biztos békét akarták. Ha a béke egyszer biztosítva van, fölöslegessé válik minden fegyverkezési kiadás, mert a népek közötti diferen- ciákat nem a fegyverek, hanem a döntőbirás- kodás tünteti el. A döntőbíráskodás terén is nagy sikereket könyvelhetünk el. A népek békét akarnak, mert békében akarnak dolgozni. Remélni lehet, hogy a februári konferencia konkrét eredményeket ér el. — Franciaország a többi nemzettel vállvetve dolgozott a lefegyverzés alapelveinek megteremtésén. A biztonság olyan szó, amelyért sokáig küzdöttünk és sokszor hangzott el a vád, hogy azok az emberek, akik biztonságról beszélnek, csak azért beszélnek róla, hogy ne kelljen semmit se cselekedniük. A biztonság szó azonban nagy és szent dolog és nem szabad lekicsinyelni. A magam részéről mindent megtettem, hogy a biztonságot növeljem. A háború előtt a háború a népek közötti diferenciák elintézésének normális eszköze volt, ma bűnnek bélyegeztük meg s ez olyan eredmény, amelyet érdemes elkönyvelni. Ha a genfi jegyzőkönyv megvalósult volna, a küszöbönálló lefegyverzési konferencia problémája is egyszerűbbé vált volna. Amit akkor elmulasztottunk, most jóvátehetjük és ha 1932 február 2-án valamennyi nép Génibe gyűl, hogy foglalkozzék a lefegyverzés és a biztonság kettős problémájával, akkor ütött a sors órája és cselekedni kell. Akkor ismét ki kell mondani, hogy soha többé nem akarunk háborút. Mindent el fogunk követni, hogy a biztonságot a háború lehetősége nélkül is megszilárdítsuk. Ha ez sike rüil, a néip^k kivilágíthatják városaikat és boldogok lehetnek, mert a helyzetet a háború rizikója nem sötétítheti el többé. Briand síkra szállt a népszövetség megmentéséért <t ma délelőtti genfi ülés — A vHégkrízis elemzése Az elmaradhatatlan lefegyverzés
