Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)

1931-09-12 / 208. (2725.) szám

mi szeptember liá, szembat. *i » kA&kAKL'Hijkii^ dem aber bis jefeot nidhtis gescihah und sogar ueue Maesnahmen diurdi den Finanzmlni- ster Dr. Englis angekündigit werden, diurch wel-che di-e> Enhaltung dér nock vorihandenen ungarischen GeMinstiitube* gefáhrdet wáre, fühle ieh miok bereohtigt, Mire w. Aufmerk- cs ásóikéit auá die Beschwerden au lénkén, von A magyar kormány a Jövedelmi adó százszázalékos emelését tervezi? ®V nij Az így befolyó összegeket inségakcíökra használják fel — A magyar buzafelesleg jóval meghaladja az eddigi számításokat őszi vetésekre való tekintettel a vetőmagak­ció, azonban hangsúlyozza, hogy csak a leg­nagyobb mértékben rászorultak kaphatnak vetőmagot, mert különben az államháztartás ezt nem birná el. A kormány behatóan foglal­kozik az exportlehetőségek kiépítésével. — örömmel jelentheti be, hogy a buzafelesleg jóval meghaladja az előző számításokat, ehhez .hozzájárul a tervbevett tarifarendezés, ami megkönnyíti a gabona exportálását. Végül ki­jelenti, hogy a kormánynak még sok terve van előkészítés alatt, amelyek rendelettervezetek formájában rövidesen a 33-as bizottság elé kerülnek. Károlyi miniszterelnök után Krüger Ala­dár javasolta a gabonamonopólium bevezeté­sét, ha nem lehetne más eszközzel biztosítani a gabonaárakat. Ivády földművelésügyi mi­niszter válaszában ki jelentette, hogy az év kö­zepén lehetetlen a gabonamo-nopólium beve­zetése, ami csak felfordulást idézhetne elő. Ezért a felelősséget nem vállalhatja. Budapest, szeptember 11. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelen/tése.) A 33-as bi­zottság csütörtök esti ülésének befejezése előtt a tagok között szétosztották a kormány legújabb adóemelési rendelettervezetét. A tervezet nagy meglepetést keltett, mert a kormány legközelebb a jövedelmi adót a kétszeresére akarja felemelni és az igy befolyó összeget inségadó címén használ­ják fel. A rendeletet a kormány október 15-én már életbe is akarja léptetni. Budapest, szeptember 11. (Budapesti szer­deren Wi-eder g utm aohung die wirtschaft- liöhe und damiit auch die kulturelle Entwiok- lung dér hiesigen tmgarisdhen Minderheit abhángt. Ieh zweifle midit daran, dass Ihr Gereeh- t.igkeit'sgefühl, Sió hodiverehrter Herr Bro- tfessor, dazu bewegen wird, sieik un sere r Sache anzunebmen, mm Ihren Eiufluss bei den massgebonden Stellán geltend zn maciién. lob möebte mir nur erlauben zu berner- ken, dasis icb für allé in meiner Artiikelserio veröffentliditen Angaben die- volle Verant- wortung übernebme, da dieselben zum grössten Teile dér amtlichen St a Hetik und den Verői fen tlidhu nge n des Verbandes dér •fschedhoslowakiseben Industriellen, welcber un tor verlásőliober tschecho slo waik i soké r Leitung steht. entnommon. sind. Wonn Herr Professor es wünsohen, so kann ióh für allé zahlemmassigen Angabon dió Stellon an- íführen. von wo dieselben, s tani mén. Wonn Sie, boóhvorohrtor Herr Professor, merne Bitté mitíkt für unbesoheidon haltén, mödbte iidh Ibnen im Namen dór in dér T sohedhoslowakei lekend en ungarischen Minderheit die Bitté vertragért, sidi persön- litíh an, Őrt und Stelle von dóm uns beson- dors auf wirtsdiaftliebom Gabié te zugofüg- ten Unrechte zu überzeugon. Wir würden Mmen das wahre Bild dér hier un tér den ScMagworten dér Demokratle betriebenen Polliik zeigon und Sie davon überzeugen, dass dér durdi wirtsobaítlicbe und finanzlel- le Massnahmen vorbereitete Ruin das biesi- gen Magyarén tűm s zum Zwacke dér politi- sóhen und kulturellen Knebelung desselben planmássig durdigeführft werde. lob wáre Ihnon. bochvorehrter Herr Pro- fessor. jedeníallis sebr verbunden. wonn Sie mir Thre Ansicbt und S tollúngnahme gefal- ligsit miit ellen würden. H odi a eb tu ng sv oll‘ ‘ Fordításban levelünk a következőképpen hangzik: „Igen tisztelt Tanár ur! Mellékelve bátorkodom a Prágai Magyar Hír lapban közzétett cikksorozatom német­nyelvű fordítását rendelkezésére bocsátani. A cikkek néhány hónap előtt jelentek i meg, de szándékosan vártam azoknak elkül­désével. Tanulmányom egy példányát ugyan­is Masaryk köztársasági elnök urnák is megküldltem, akinek azt az elnök ur irodá­jának május 5-én kelt level-e- értelmében át is adták. Be akartam várni, hogy az eTJe­Budapest, szeptember 11. (Budapesti szer- kesztöségünk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amc’yen Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ismertette a gazdasági heiilyzetet. A kormány — mon­dotta — azért fordult már most a népszövet­ség pénzügyi bizottságához, mert ha a mostani alkalmat elmulasztja, a kérdés clodázodott volna a következő ülésszakig. A népszövet­ség sok értékes útbaigazítással szolgálhat Ma­gyarországnak. A népszövetségi szakértőket, akiket Magyarországra kiküldenek. a magyar kormánnyal egyetértőén jelölik ki. A kor­mány fájó szívvel tette meg eddigi rendelke­zéseit és minden törekvése arra irányul, hogy a társadalom minden rétege aránylagosan le­gyen megterhelve. A legsürgősebb teendő az nünk elkövetett súlyos jogtalanságok meg­szüntetése- érdekéiben fog-e valami történni. Miután azonban semmi nem történt, sőt dr. Englis pénzügyminiszter ui rendszabályokat fjeden tett be-, amelyek a még meglevő ma­gyar pénzintézetek fenn tartását is veszélyez­tetik, indokoltnak látom, hogy az Ön figyel­mét azokra a panaszukra irányítsam, me­lyeknek jóvátételétől az itteni magyar ki­sebbség gazdasági és kulturális fejlődése függ. Nem kételkedem abban, hogy Önt, igen 'tisztelt Tanár Ur, igazság-érzete arra kész­teti, hogy ügyünket magáévá tegye és befo­lyását illetékes helyen érvényesítse. Csupán azt bátorkodom megjegyezni, hogy a cikksorozatomban közölt összes adatokért -teljes felelősséget vállalok, miután azokat túlnyomó részben a hivatalos statisztikáiból és a Csehszlovák Gyáriparosok Szövetségé­nek kiadványaiból merítettem, amely meg- bizkató csehszlovák vezetés alatt áll. Amennyiben Tanár Ur kívánja, módom­ban volna az összes közölt számszerű ada­tokra nézve közölni, hogy azokat honnan meri tettem. Ha nem venné Tanár Ur szerénytelenség­nek kérésemet, úgy azzal a kéréssel fordul­nék önhöz, szíveskedjék itt a helyszínén az ellenünk különösen gazdasági téren elköve­tett igazságtalanságok felöl meggyőződni. (Módiunk volna önnek a demokrácia jelszavai alatt folytatott politika valódi képét bemu­tat ni és önt meggyőzni arról, hogy az itteni magyarság gazdasági és pénzügyi intézkedé­ise'k által előidézett leromlását a politikai és kulturális elnyomatás érdekében tervszerű­en hajtják végre. Mindenesetre hálás volnék, hogy ha igen tisztelt Tanár Ur véleményét és álláspontját ■velem közölni szíveskednék. Kitűnő 'tisztetette 1“ Miután a levélre válasz nem érkezett, f. é. március 6-án újabb levéllel fordultam Söton Wateon úrhoz. Választ erre sem kaptam. Később Szüllő Géza képviselő Londonban járt és felkereste a tüdős professzort, aki íróasztaláról vette elő tanulmányomat és mutatta azt meg látogatójának. Semmi két­ség tehát, hogy a professzor ur azért hagyta válasz nélkül levelemet és tanulmányomat, mert nem tudott mit válaszolni. Nyíltan el nem ismerheti sérelmeinket, mert akkor le kellene számolnia eddigi barátaival és nem állíthatná Prága érdekében azt, hogy a cseh­szlovák alkotmány, a földreform, a kisebb­ségi kérdés megoldása és Szlovén szkó átala­kulása a háború utánii idő legnagyobb lóul- turmüve. Prága részére pedig ennek a meg­állapítása a legfontosabb. Ha az igazságot beismerné, kénytelen vol­na a szükséges konzekvenciákat is levonni és bevallani azt, hogy a mü, amelynek alko­tása az ő nevéhez is fűződik, korántsem oly tökéletes, mint amilyennek Prága külföldi ügynökei a világgal elhitetni szeretnék, Scotus Viator szlovák munkatársai, akik az egyes feijeizeteket irhák, itt is megrende­lésre szállítják a szlovák megelégedettséget, úgy mint minden alkalommal, amikor ezt a rendszer érdekei megkívánják. Jellemző, hogy a ,,Slovák“ három cikkben foglalkozott Scotus Viator könyvével, a to­vábbi cikkek megjelenését azonban a szlo­vák néppárt opportunista szárnya betiltotta. Benes lapja szerint bevallottan a Rőtber- mere-akció ellensúlyozása volt a cél és igy érthető, hogy a munkatársak neim csináltak lelkiismereti kérdést abból, hogy az igazság és a tények meghamisításával egy nem léte­ző boldog ország képét varázsolják a tájéko­zatlan idegenek elé. A maga soraiban ugylátszik nem talált Benes megfelelő bajvívóra, ezért kéllett a skót Holuibárt a centralizmus mindenre kap­ható kis csapata élére állítani, hogy prágai véríezetben szálljon síkra a magyar igazság ellen. Prága még mindig a régi módszerekkel próbálkozik és nem veszi észre, hogy a vi­lág az elmúlt évek során közelebb jutott az igazság megismeréséhez. Az efféle maszlagot a külföld, még skót zsíróval sem veszi be, el­lenben az elpocsékolt milliókat a kormány sokkal jobban felhasználhatná a azlovensz- kói és ruszinszkói nélkülöző tömegek felse- gitésére. Az őslakosság megelégedettségét jobban előanocdithatná, ha a hamis propa­gandára fordított pénzt vetőmag és kenyér beszerzésére fordítanák, mert az éhezőket az elvesztett munkáért és kenyérért még a félrevezetett külföld Prága iránti esetleges rokonszern*© sem kánpótolhatja. \ PIONIEROK irta. IHNZ GREY rordította: Kosorgnt Réz Lola (12) Elgyengítette a két napi erőltetett gyalog­lás és a fájdalmas homlokseb. Hátrahanyai- lőtt és elvesztette eszméletét. VI. Egy hűvös estén, néhány héttel Joe és Jim elfogatása előtt, megállt a magános vadász egy elhagyatott kunyhó előtt az őserdő mé­lyén, a kis folyó partján, amely vagy ötven mérföldnyire az Ohiótól vágott utat magának a sürü bozót között. Ismerte ugyan a vidéket, mint a tenyerét, de mégis óvatosan tekintgetett egyre körül s nagyon töprengett magában, beinenjen-e a kunyhóba, vagy egész éjszaka a csepegő fák alatt maradjon. De az eső egyre jobban zu­hogott s érezte, hogy a ruhája egészen át kezd ázni. Meghajtotta fejét és bement az alacsony ajtón. Vaksötét volt odabenn, de a vadász­nak nem volt szüksége világosságra. így is megtalálta a létrát, oda támasztott a a padlás- nyíláshoz, felmászott rajta s odafenn lefeküdt. Éjszaka zaj ébresztette fel. Felült. Egy pillanatig nem hallott mást, mint az eső folytonos zuhogását. De azután halk, dörmögő hangok szűrődtek he hozzá é« hallotta a mokasszinoknak halk csosszanását is. A vadász tudta, hogy nem messze indián- telepek vannak az erdőben és sejtette, hogy néhány harcos keres menedéket vadászat közben a kunyhóban a kedvezőtlen idő elől. A vadász teljesen mozdulatlanul feküdt és várta, hogy mi következik. Ha az indiánok­nak van tüzszers’/ámjuk és világosságot gyúj­tanak, majdnem bizonyok, hogy fölfedezik. Jfollgatózett és halk beszédjükből azonnal kivette, hogy delawarok. Néhány pillanat múlva már tisztán hallat­szott a gályák ropogása s a levelek zörgése, ernirit bejöttek a rzük uyiláson. Valamelyik- T)#á n főm aha wk ja ni. ajtófélfába ütközött. Majd sziszegő ziaj következett. A vadász tud­ta, hogy puskaport gyújtottak meg egy da­rab* száraz fán s nemsokára ide-odanvuló lángnyelvek tették világossá a nyomorúságos kunyhó belsejét. A vadász egy deszka repedésen át nézte az indiánokat. Tiz fiatal harcos volt ott és a fő­nök, vadászatról jöhettek hazafelé, mert né­hány bivalynyelvet, nagy szarvashus-darabo- kat és sok friss bőrt cipeltek magukkal. Né- hányan a fegyvereiket száritgatták. mások lustán ültek a földön, kettő a tüzet éleszt­gette. A nedves gally nehezen és füstölögve égett, de azért elég világosság volt ahhoz, hogy a vadász tartson tőle, hogy felfedezik. A fiatal harcosokkal nem sokat törődött, azok valószínűleg nem vennék észre, de ismerte a főnök szemét. És igaza volt. A főnök egyszerre azt vette észre, hogy a padlásról csöpög a víz. A vadász nedves ka­bátjából szivárgott az esőié. Senki más nem gondolta volna ebből, hogy odafenn ellenség rejtőzködik, csak a tapasztalt és óvatos főnök. Sas-szemeivel ide-oda tekintgetett a szűk vis­kóban. A sáros földön nem láthatott semmit, mert a vadász lábnyomait széttaposták az in­diánok. Úgy Játszott, hogy lassan megnyugszik és nem törődik többé a lehullott cseppek Igazában azonban a főnök akkor már tisz­tában volt a dolgokkal, csak azt várta, hogy a fiatal harcosok közül nem vesz-e észre va­lamelyik szintén valami gyanúsat. Hiába várt, Mind nyugodtan ültek a tűz körül, sü­tötték a kukorica-lepényt és gondtalanul be­szélgettek. A főnök végre felkelt, odatette kezét a lét­ra egyik fokára és felkiáltott: — Hughl A tiz fényes-szemű, tettre kész ifjú harcos azonnal körülötte tolongott, Odarnutatta ne­kik kinyújtott tenyerét: sáros lett a létrától. A fiatal harcosok ebből mindent megértet­tek és azonnal fegyvereik után kaptak. Tud- fák már, hogy ellenség van a fejük feleli. El­lenség, még pedig sápadtan:: mert. ha in­dián lett volna, nem maradt volna rejlekében. A vadász, amint észrevette, hogy felfedez­ték, csodálatos gyorsasággal cselekedett. Nem gondolhatott arra, hogy elrejtőzzék, vagy el­meneküljön. Egyetlen útja volt: megmarkolta tomahawkját és nesztelenül a padláslyuk szé­lére lépve, hirtelen levetette magát az in­diánok közé, mielőtt meglepetésükből maguk­hoz térhettek. Amint földet ért, azonnal fel­ugrott, akár a gumilabda és irtózatos csapá­sokat mérve maga körül tomabawkjával ne- kirohaut az ajtónak. Akármilyen hihetetlen­nek hangzik is, feltétlenül elérte volna a ki­járatot a meglepetten hátráló fiatal indiánok között, ha meg nem csúszik a sáros talajon. De megcsúszott és — közvetlenül az ajtó előtt el vágódott. A következő pillanatban vad kiáltással ve­tették rá magukat az indiánok. Kétségbeesett tusa következett. Rettenetes orditozás, lihe- gés, hörgés... majd elfojtott kiáltás és nyers rekedt parancs-szavak. Három harcos néhány husdarabot oldozott szét s a szíjakkal a vadászt kötözték meg. Olyan ereje volt a vadásznak, hogy hat meg­termett harcos alig bírta legyűrni, mig a szij- jakat a csuklóira erősítették. Végre mégis elbántak vele és elégedett lihegéssel gurí­tották a kunyhó sarkába. Két indián sebesült meg nehezebben a du­lakodásban: egynek veszedelmes váll sebe volt, a másik a karját törte. Az indiánok most gondosan átkulátták a padlást. Teljesen üres volt. Lassan minden izgalom elült s a harcosok nyugodni tértek. A szél megfordult az éjszaka, a vihar elült s mire ki reggeledéit, felhőtlen volt az ég. A felkelő nap sugarai bevilágítottak a kunyhó nyitott ajtaján. Az őrül kiállított indián álmosan nyújtózott ©gyet. Mikor kinyitotta a szeméi, meglepet­ten látta, hogy a fogoly felegyenesedve ül a sarokban. Egyik karja teljesen szabad volt már, n másikról most fejtegette le a köte­léket. — Ugh! — kiáltotta az ifjú harcos. A fő­nök s a többiek felriadtak. Á főnök a fogoly­ra pillantott, egyszerre talpra szökkent, ma­gasra emelte iomnliaw kjál. Rekedt, diadal­mas harci kiállás tört elő a torkából- Erre a fiatal harcosok is fel ugráltak. A büszke, hidegarcu főnök szeme szinte lázban égett. Odamutatott a vadászra és egyetlen szót mondott, melynek hallatára a fiatal harcosok vad diadalorditásban törtek ki. Déltájban elérték a harcosok a kukorica- földek közelébe, melyek a delawar törzs vá­rosa körül feküdtek. — Kol-loo! Kol-loo! Kol-loo! Messzehangzón repült végig a békés völ­gyön a harcosok visszatérését hirdető jeladás. Alig halt el az első kiáltás, már megérkezett rá a felelet az indián faluból. A hullámzó, bólongató magas kukorica-ül­tetvény mögött feltűntek a kunyhók. Szelíd, sima pázsitos lejtő ereszkedett le az erdős hegyről a kanyargó folyóig s ezen a lankán húzódtak rendezett sorokban az indiánok ott­honai, árnyas gesztenyefák között. Tarkaszi- nii takarók lengtek a könnyű szélben a bejá­ratok előtt s innen-onnan kék füst emelke­dett lusta gyűrűkben az égnek. Békés és fes­tői kép volt. Alig egy-két ember járt a kuuy- hósorok között: ilyenkor, dél tájban, alusznak az otthon pihenő harcosok. A közeledő csapat kiáltásaira azonban csakhamar megelevenült a hegyoldal. Gyer­mekek szaladtak elő a wigwamok mélyéből, lányok és suhancok jöttek mindenfelől, asz- szonyok dugták ki fejüket a bejárat füg­gönye mögül és sok harcos kelt fel az ár­nyékból, félbeszakítva déli pihenőjét. Fran­cia prémkeréskedők vegyültek közéjük ki­váncsi arccal és az indiánokhoz szegődött, fe­hér szökevények dob Iák le magukról gyor­san takaróikat, nyugtalan lel ki ismeret tel min­dig veszedelmet szimatolva. A vadász nyugodt arccal, félelem nélkül ment a harcosok között a közeledő tömeg felé. Mikor a falu népe meglátta és megis­merte, hosszú diadalkiáltással üdvözölte őt. Minden arc ragyogott az örömtől, hogy fog­lyuk lett a híres és rettegett imliánölő. Za­varos lármában vegyült össze a suhancok kurjougatása, a lányok sikoltozása, a vénasz Monyok Uárúgása és a harcosok inélyhaugu csatakiállása a gyermekek rikoltó ujjoagá-a vab (Folytatónk.), L

Next

/
Oldalképek
Tartalom