Prágai Magyar Hirlap, 1931. szeptember (10. évfolyam, 198-222 / 2715-2739. szám)
1931-09-12 / 208. (2725.) szám
mi szeptember liá, szembat. *i » kA&kAKL'Hijkii^ dem aber bis jefeot nidhtis gescihah und sogar ueue Maesnahmen diurdi den Finanzmlni- ster Dr. Englis angekündigit werden, diurch wel-che di-e> Enhaltung dér nock vorihandenen ungarischen GeMinstiitube* gefáhrdet wáre, fühle ieh miok bereohtigt, Mire w. Aufmerk- cs ásóikéit auá die Beschwerden au lénkén, von A magyar kormány a Jövedelmi adó százszázalékos emelését tervezi? ®V nij Az így befolyó összegeket inségakcíökra használják fel — A magyar buzafelesleg jóval meghaladja az eddigi számításokat őszi vetésekre való tekintettel a vetőmagakció, azonban hangsúlyozza, hogy csak a legnagyobb mértékben rászorultak kaphatnak vetőmagot, mert különben az államháztartás ezt nem birná el. A kormány behatóan foglalkozik az exportlehetőségek kiépítésével. — örömmel jelentheti be, hogy a buzafelesleg jóval meghaladja az előző számításokat, ehhez .hozzájárul a tervbevett tarifarendezés, ami megkönnyíti a gabona exportálását. Végül kijelenti, hogy a kormánynak még sok terve van előkészítés alatt, amelyek rendelettervezetek formájában rövidesen a 33-as bizottság elé kerülnek. Károlyi miniszterelnök után Krüger Aladár javasolta a gabonamonopólium bevezetését, ha nem lehetne más eszközzel biztosítani a gabonaárakat. Ivády földművelésügyi miniszter válaszában ki jelentette, hogy az év közepén lehetetlen a gabonamo-nopólium bevezetése, ami csak felfordulást idézhetne elő. Ezért a felelősséget nem vállalhatja. Budapest, szeptember 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelen/tése.) A 33-as bizottság csütörtök esti ülésének befejezése előtt a tagok között szétosztották a kormány legújabb adóemelési rendelettervezetét. A tervezet nagy meglepetést keltett, mert a kormány legközelebb a jövedelmi adót a kétszeresére akarja felemelni és az igy befolyó összeget inségadó címén használják fel. A rendeletet a kormány október 15-én már életbe is akarja léptetni. Budapest, szeptember 11. (Budapesti szerderen Wi-eder g utm aohung die wirtschaft- liöhe und damiit auch die kulturelle Entwiok- lung dér hiesigen tmgarisdhen Minderheit abhángt. Ieh zweifle midit daran, dass Ihr Gereeh- t.igkeit'sgefühl, Sió hodiverehrter Herr Bro- tfessor, dazu bewegen wird, sieik un sere r Sache anzunebmen, mm Ihren Eiufluss bei den massgebonden Stellán geltend zn maciién. lob möebte mir nur erlauben zu berner- ken, dasis icb für allé in meiner Artiikelserio veröffentliditen Angaben die- volle Verant- wortung übernebme, da dieselben zum grössten Teile dér amtlichen St a Hetik und den Verői fen tlidhu nge n des Verbandes dér •fschedhoslowakiseben Industriellen, welcber un tor verlásőliober tschecho slo waik i soké r Leitung steht. entnommon. sind. Wonn Herr Professor es wünsohen, so kann ióh für allé zahlemmassigen Angabon dió Stellon an- íführen. von wo dieselben, s tani mén. Wonn Sie, boóhvorohrtor Herr Professor, merne Bitté mitíkt für unbesoheidon haltén, mödbte iidh Ibnen im Namen dór in dér T sohedhoslowakei lekend en ungarischen Minderheit die Bitté vertragért, sidi persön- litíh an, Őrt und Stelle von dóm uns beson- dors auf wirtsdiaftliebom Gabié te zugofüg- ten Unrechte zu überzeugon. Wir würden Mmen das wahre Bild dér hier un tér den ScMagworten dér Demokratle betriebenen Polliik zeigon und Sie davon überzeugen, dass dér durdi wirtsobaítlicbe und finanzlel- le Massnahmen vorbereitete Ruin das biesi- gen Magyarén tűm s zum Zwacke dér politi- sóhen und kulturellen Knebelung desselben planmássig durdigeführft werde. lob wáre Ihnon. bochvorehrter Herr Pro- fessor. jedeníallis sebr verbunden. wonn Sie mir Thre Ansicbt und S tollúngnahme gefal- ligsit miit ellen würden. H odi a eb tu ng sv oll‘ ‘ Fordításban levelünk a következőképpen hangzik: „Igen tisztelt Tanár ur! Mellékelve bátorkodom a Prágai Magyar Hír lapban közzétett cikksorozatom németnyelvű fordítását rendelkezésére bocsátani. A cikkek néhány hónap előtt jelentek i meg, de szándékosan vártam azoknak elküldésével. Tanulmányom egy példányát ugyanis Masaryk köztársasági elnök urnák is megküldltem, akinek azt az elnök ur irodájának május 5-én kelt level-e- értelmében át is adták. Be akartam várni, hogy az eTJeBudapest, szeptember 11. (Budapesti szer- kesztöségünk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este értekezletet tartott, amc’yen Károlyi Gyula gróf miniszterelnök ismertette a gazdasági heiilyzetet. A kormány — mondotta — azért fordult már most a népszövetség pénzügyi bizottságához, mert ha a mostani alkalmat elmulasztja, a kérdés clodázodott volna a következő ülésszakig. A népszövetség sok értékes útbaigazítással szolgálhat Magyarországnak. A népszövetségi szakértőket, akiket Magyarországra kiküldenek. a magyar kormánnyal egyetértőén jelölik ki. A kormány fájó szívvel tette meg eddigi rendelkezéseit és minden törekvése arra irányul, hogy a társadalom minden rétege aránylagosan legyen megterhelve. A legsürgősebb teendő az nünk elkövetett súlyos jogtalanságok megszüntetése- érdekéiben fog-e valami történni. Miután azonban semmi nem történt, sőt dr. Englis pénzügyminiszter ui rendszabályokat fjeden tett be-, amelyek a még meglevő magyar pénzintézetek fenn tartását is veszélyeztetik, indokoltnak látom, hogy az Ön figyelmét azokra a panaszukra irányítsam, melyeknek jóvátételétől az itteni magyar kisebbség gazdasági és kulturális fejlődése függ. Nem kételkedem abban, hogy Önt, igen 'tisztelt Tanár Ur, igazság-érzete arra készteti, hogy ügyünket magáévá tegye és befolyását illetékes helyen érvényesítse. Csupán azt bátorkodom megjegyezni, hogy a cikksorozatomban közölt összes adatokért -teljes felelősséget vállalok, miután azokat túlnyomó részben a hivatalos statisztikáiból és a Csehszlovák Gyáriparosok Szövetségének kiadványaiból merítettem, amely meg- bizkató csehszlovák vezetés alatt áll. Amennyiben Tanár Ur kívánja, módomban volna az összes közölt számszerű adatokra nézve közölni, hogy azokat honnan meri tettem. Ha nem venné Tanár Ur szerénytelenségnek kérésemet, úgy azzal a kéréssel fordulnék önhöz, szíveskedjék itt a helyszínén az ellenünk különösen gazdasági téren elkövetett igazságtalanságok felöl meggyőződni. (Módiunk volna önnek a demokrácia jelszavai alatt folytatott politika valódi képét bemutat ni és önt meggyőzni arról, hogy az itteni magyarság gazdasági és pénzügyi intézkedéise'k által előidézett leromlását a politikai és kulturális elnyomatás érdekében tervszerűen hajtják végre. Mindenesetre hálás volnék, hogy ha igen tisztelt Tanár Ur véleményét és álláspontját ■velem közölni szíveskednék. Kitűnő 'tisztetette 1“ Miután a levélre válasz nem érkezett, f. é. március 6-án újabb levéllel fordultam Söton Wateon úrhoz. Választ erre sem kaptam. Később Szüllő Géza képviselő Londonban járt és felkereste a tüdős professzort, aki íróasztaláról vette elő tanulmányomat és mutatta azt meg látogatójának. Semmi kétség tehát, hogy a professzor ur azért hagyta válasz nélkül levelemet és tanulmányomat, mert nem tudott mit válaszolni. Nyíltan el nem ismerheti sérelmeinket, mert akkor le kellene számolnia eddigi barátaival és nem állíthatná Prága érdekében azt, hogy a csehszlovák alkotmány, a földreform, a kisebbségi kérdés megoldása és Szlovén szkó átalakulása a háború utánii idő legnagyobb lóul- turmüve. Prága részére pedig ennek a megállapítása a legfontosabb. Ha az igazságot beismerné, kénytelen volna a szükséges konzekvenciákat is levonni és bevallani azt, hogy a mü, amelynek alkotása az ő nevéhez is fűződik, korántsem oly tökéletes, mint amilyennek Prága külföldi ügynökei a világgal elhitetni szeretnék, Scotus Viator szlovák munkatársai, akik az egyes feijeizeteket irhák, itt is megrendelésre szállítják a szlovák megelégedettséget, úgy mint minden alkalommal, amikor ezt a rendszer érdekei megkívánják. Jellemző, hogy a ,,Slovák“ három cikkben foglalkozott Scotus Viator könyvével, a további cikkek megjelenését azonban a szlovák néppárt opportunista szárnya betiltotta. Benes lapja szerint bevallottan a Rőtber- mere-akció ellensúlyozása volt a cél és igy érthető, hogy a munkatársak neim csináltak lelkiismereti kérdést abból, hogy az igazság és a tények meghamisításával egy nem létező boldog ország képét varázsolják a tájékozatlan idegenek elé. A maga soraiban ugylátszik nem talált Benes megfelelő bajvívóra, ezért kéllett a skót Holuibárt a centralizmus mindenre kapható kis csapata élére állítani, hogy prágai véríezetben szálljon síkra a magyar igazság ellen. Prága még mindig a régi módszerekkel próbálkozik és nem veszi észre, hogy a világ az elmúlt évek során közelebb jutott az igazság megismeréséhez. Az efféle maszlagot a külföld, még skót zsíróval sem veszi be, ellenben az elpocsékolt milliókat a kormány sokkal jobban felhasználhatná a azlovensz- kói és ruszinszkói nélkülöző tömegek felse- gitésére. Az őslakosság megelégedettségét jobban előanocdithatná, ha a hamis propagandára fordított pénzt vetőmag és kenyér beszerzésére fordítanák, mert az éhezőket az elvesztett munkáért és kenyérért még a félrevezetett külföld Prága iránti esetleges rokonszern*© sem kánpótolhatja. \ PIONIEROK irta. IHNZ GREY rordította: Kosorgnt Réz Lola (12) Elgyengítette a két napi erőltetett gyaloglás és a fájdalmas homlokseb. Hátrahanyai- lőtt és elvesztette eszméletét. VI. Egy hűvös estén, néhány héttel Joe és Jim elfogatása előtt, megállt a magános vadász egy elhagyatott kunyhó előtt az őserdő mélyén, a kis folyó partján, amely vagy ötven mérföldnyire az Ohiótól vágott utat magának a sürü bozót között. Ismerte ugyan a vidéket, mint a tenyerét, de mégis óvatosan tekintgetett egyre körül s nagyon töprengett magában, beinenjen-e a kunyhóba, vagy egész éjszaka a csepegő fák alatt maradjon. De az eső egyre jobban zuhogott s érezte, hogy a ruhája egészen át kezd ázni. Meghajtotta fejét és bement az alacsony ajtón. Vaksötét volt odabenn, de a vadásznak nem volt szüksége világosságra. így is megtalálta a létrát, oda támasztott a a padlás- nyíláshoz, felmászott rajta s odafenn lefeküdt. Éjszaka zaj ébresztette fel. Felült. Egy pillanatig nem hallott mást, mint az eső folytonos zuhogását. De azután halk, dörmögő hangok szűrődtek he hozzá é« hallotta a mokasszinoknak halk csosszanását is. A vadász tudta, hogy nem messze indián- telepek vannak az erdőben és sejtette, hogy néhány harcos keres menedéket vadászat közben a kunyhóban a kedvezőtlen idő elől. A vadász teljesen mozdulatlanul feküdt és várta, hogy mi következik. Ha az indiánoknak van tüzszers’/ámjuk és világosságot gyújtanak, majdnem bizonyok, hogy fölfedezik. Jfollgatózett és halk beszédjükből azonnal kivette, hogy delawarok. Néhány pillanat múlva már tisztán hallatszott a gályák ropogása s a levelek zörgése, ernirit bejöttek a rzük uyiláson. Valamelyik- T)#á n főm aha wk ja ni. ajtófélfába ütközött. Majd sziszegő ziaj következett. A vadász tudta, hogy puskaport gyújtottak meg egy darab* száraz fán s nemsokára ide-odanvuló lángnyelvek tették világossá a nyomorúságos kunyhó belsejét. A vadász egy deszka repedésen át nézte az indiánokat. Tiz fiatal harcos volt ott és a főnök, vadászatról jöhettek hazafelé, mert néhány bivalynyelvet, nagy szarvashus-darabo- kat és sok friss bőrt cipeltek magukkal. Né- hányan a fegyvereiket száritgatták. mások lustán ültek a földön, kettő a tüzet élesztgette. A nedves gally nehezen és füstölögve égett, de azért elég világosság volt ahhoz, hogy a vadász tartson tőle, hogy felfedezik. A fiatal harcosokkal nem sokat törődött, azok valószínűleg nem vennék észre, de ismerte a főnök szemét. És igaza volt. A főnök egyszerre azt vette észre, hogy a padlásról csöpög a víz. A vadász nedves kabátjából szivárgott az esőié. Senki más nem gondolta volna ebből, hogy odafenn ellenség rejtőzködik, csak a tapasztalt és óvatos főnök. Sas-szemeivel ide-oda tekintgetett a szűk viskóban. A sáros földön nem láthatott semmit, mert a vadász lábnyomait széttaposták az indiánok. Úgy Játszott, hogy lassan megnyugszik és nem törődik többé a lehullott cseppek Igazában azonban a főnök akkor már tisztában volt a dolgokkal, csak azt várta, hogy a fiatal harcosok közül nem vesz-e észre valamelyik szintén valami gyanúsat. Hiába várt, Mind nyugodtan ültek a tűz körül, sütötték a kukorica-lepényt és gondtalanul beszélgettek. A főnök végre felkelt, odatette kezét a létra egyik fokára és felkiáltott: — Hughl A tiz fényes-szemű, tettre kész ifjú harcos azonnal körülötte tolongott, Odarnutatta nekik kinyújtott tenyerét: sáros lett a létrától. A fiatal harcosok ebből mindent megértettek és azonnal fegyvereik után kaptak. Tud- fák már, hogy ellenség van a fejük feleli. Ellenség, még pedig sápadtan:: mert. ha indián lett volna, nem maradt volna rejlekében. A vadász, amint észrevette, hogy felfedezték, csodálatos gyorsasággal cselekedett. Nem gondolhatott arra, hogy elrejtőzzék, vagy elmeneküljön. Egyetlen útja volt: megmarkolta tomahawkját és nesztelenül a padláslyuk szélére lépve, hirtelen levetette magát az indiánok közé, mielőtt meglepetésükből magukhoz térhettek. Amint földet ért, azonnal felugrott, akár a gumilabda és irtózatos csapásokat mérve maga körül tomabawkjával ne- kirohaut az ajtónak. Akármilyen hihetetlennek hangzik is, feltétlenül elérte volna a kijáratot a meglepetten hátráló fiatal indiánok között, ha meg nem csúszik a sáros talajon. De megcsúszott és — közvetlenül az ajtó előtt el vágódott. A következő pillanatban vad kiáltással vetették rá magukat az indiánok. Kétségbeesett tusa következett. Rettenetes orditozás, lihe- gés, hörgés... majd elfojtott kiáltás és nyers rekedt parancs-szavak. Három harcos néhány husdarabot oldozott szét s a szíjakkal a vadászt kötözték meg. Olyan ereje volt a vadásznak, hogy hat megtermett harcos alig bírta legyűrni, mig a szij- jakat a csuklóira erősítették. Végre mégis elbántak vele és elégedett lihegéssel gurították a kunyhó sarkába. Két indián sebesült meg nehezebben a dulakodásban: egynek veszedelmes váll sebe volt, a másik a karját törte. Az indiánok most gondosan átkulátták a padlást. Teljesen üres volt. Lassan minden izgalom elült s a harcosok nyugodni tértek. A szél megfordult az éjszaka, a vihar elült s mire ki reggeledéit, felhőtlen volt az ég. A felkelő nap sugarai bevilágítottak a kunyhó nyitott ajtaján. Az őrül kiállított indián álmosan nyújtózott ©gyet. Mikor kinyitotta a szeméi, meglepetten látta, hogy a fogoly felegyenesedve ül a sarokban. Egyik karja teljesen szabad volt már, n másikról most fejtegette le a köteléket. — Ugh! — kiáltotta az ifjú harcos. A főnök s a többiek felriadtak. Á főnök a fogolyra pillantott, egyszerre talpra szökkent, magasra emelte iomnliaw kjál. Rekedt, diadalmas harci kiállás tört elő a torkából- Erre a fiatal harcosok is fel ugráltak. A büszke, hidegarcu főnök szeme szinte lázban égett. Odamutatott a vadászra és egyetlen szót mondott, melynek hallatára a fiatal harcosok vad diadalorditásban törtek ki. Déltájban elérték a harcosok a kukorica- földek közelébe, melyek a delawar törzs városa körül feküdtek. — Kol-loo! Kol-loo! Kol-loo! Messzehangzón repült végig a békés völgyön a harcosok visszatérését hirdető jeladás. Alig halt el az első kiáltás, már megérkezett rá a felelet az indián faluból. A hullámzó, bólongató magas kukorica-ültetvény mögött feltűntek a kunyhók. Szelíd, sima pázsitos lejtő ereszkedett le az erdős hegyről a kanyargó folyóig s ezen a lankán húzódtak rendezett sorokban az indiánok otthonai, árnyas gesztenyefák között. Tarkaszi- nii takarók lengtek a könnyű szélben a bejáratok előtt s innen-onnan kék füst emelkedett lusta gyűrűkben az égnek. Békés és festői kép volt. Alig egy-két ember járt a kuuy- hósorok között: ilyenkor, dél tájban, alusznak az otthon pihenő harcosok. A közeledő csapat kiáltásaira azonban csakhamar megelevenült a hegyoldal. Gyermekek szaladtak elő a wigwamok mélyéből, lányok és suhancok jöttek mindenfelől, asz- szonyok dugták ki fejüket a bejárat függönye mögül és sok harcos kelt fel az árnyékból, félbeszakítva déli pihenőjét. Francia prémkeréskedők vegyültek közéjük kiváncsi arccal és az indiánokhoz szegődött, fehér szökevények dob Iák le magukról gyorsan takaróikat, nyugtalan lel ki ismeret tel mindig veszedelmet szimatolva. A vadász nyugodt arccal, félelem nélkül ment a harcosok között a közeledő tömeg felé. Mikor a falu népe meglátta és megismerte, hosszú diadalkiáltással üdvözölte őt. Minden arc ragyogott az örömtől, hogy foglyuk lett a híres és rettegett imliánölő. Zavaros lármában vegyült össze a suhancok kurjougatása, a lányok sikoltozása, a vénasz Monyok Uárúgása és a harcosok inélyhaugu csatakiállása a gyermekek rikoltó ujjoagá-a vab (Folytatónk.), L
