Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-19 / 187. (2704.) szám

rWWÜU-MlMSfcARHIRI^ 1981 augusztus 19, szerda. A városi önkormányzat és a vétójog Most, midőn a legélesebb harc dúl Kassa vá­ros képvisel ölestül ebének többség© és kisebb­sége között a városi erdőihivatal vezetőjének helyettesítése ügyében: nem lesz érdektelen, ha sine ira, a közigazgatási jogrend szempontjából objektíve vizsgálatunk tárgyává tesszük az ál­lamhatalom által a városi főjegyző részére biz­tosított vétójogot, —■ annak természetét s al- ka 1 maz'hatásának eseteit. A nagyközönség jo­gos megütközéssel hallja és olvassa a lapok­ban. hogy Kassa város polgármestere a város képviselőtestületének egyhangúan hozott hatá­rozatát megfellebbezi, a városi főjegyzői hiva­tal vezetője pedig ugyanezen határozatot meg­torpedózza, jogi nyelven megvétózza. Mi a vé­tójog, milyen esetben lehet azzal élni, ki álla­pítja meg, hogy helyesen éltek-e vele? — kérdi joggal a város közönsége, amely azelőtt ahhoz holt hozzászokva, hogy amit a város képviselő­testülete törvényes hatáskörében elhatározott, az meg is maradt és a polgármesternek egyedüli joga csakis a kérdéses közgyűlési határozatok végrehajtása volt. A régi világban egy pillanatig sem maradha­tott volna, meg a polgármesteri székben az, aki a képviselőtestületnek egyhangúan hozott ha­tározatát fölt ebbe zni próbálta volna. Az a pol­gármester, aki ilyet meg merészelt volna tenni, 24 órán belül súlyos bizalmatlansági nyilatko­zattal és vagyoni felelősséget megállapító hatá­rozattal a nyakában mehetett volna a kassai ligetbe, sétálni.. A városházára többet be. nem tehette volna a lábát. Igazán nem kell valami nagy közigazgatási bölcsesség annak megállapításához, hogy a vá­rosi erdővagyon kezelése az állami közigazga­tás, vagy pedig a városi önkormányzat hatás­körébe tartozik-e? Még a lég elkeseredettebb centralista is kell, hogy elismerje, miszerint ama. kérdés elbírálása, kit tart a város képviselőtes­tülete alkalmasnak arra, hogy a 30—40 millió K értéket képviselő városi erdővagyont ke­zelje: a szó legelemibb és ősi értelmében vett. helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik és ahhoz állami szerveknek, állami hivatalnokok­nak semmi, de semmi közük, kivéve az erdők fölötti fölfigyel etet.. Nem vétünk tehát sem a politikai ildomos­éig, sem pedig a közigazgatási illem szabályai ellen, ha megállapítjuk, hogy úgy a város polgármestere, mint a városi fő- jegyzőség vezetője ok és alap nélkül fumi- gálták a város képviselőtestületének elsőiz- ben egyhangúan, másodízben nagy többség­gel (28 igen, 4 nem) hozott határozatát a vá­rosi erdőtanácsosnak ki által való helyette­sítése tárgyában. Erős a reményünk, hogy a legfelső közigazga­tási bíróságtól ezek az urak meg fogják kapni, a leintést és ki lesznek oktatva, hogy személyi ügyekben semmi keresnivalója nincsen a, vétó­jognak, személyi ügyekben azzal élni abszolúte nem lehet. Föl sem tételezhető, hogy szankcio­nálást nyerhessen a fölöttes hatóságok részé­ről az a kassai közigazgatási csoda, hogy a vá­ros egyhangúlag hozott határozata személyi kérdésekben egy ember vétója miatt semmisé legyem * Ezen általános észrevételek után legyen sza­bad most már az érvényes közigazgatási jog­rend szempontjából taglalni a vitás kérdést, először a polgármester f öli ebhez ési jogát, má­sodszor a főjegyzői vétó szempontjából. Legelsősorban is le kell szögeznünk, hogy a szlovenszkói rendezett tanácsú városok kétféle közigazgatási rend szerint igazgattatnak; azok a városok, amelyek már az államfordulat előtt is rendezett tanácsú városok, vagy u. n. mezö- és bányavárosok voltak, az 1920. évi március 31-én kelt 233. sz. törvény szerint közigazgat- tatnak. Ezek a városok maguk választják pol­gármesterüket és egyéb hivatalnokaikat, a vá­lasztáshoz azonban a fölötte® hatóság megerő­sítése itt is szükséges. Ezzel szemben a SzLovenszkón létezett volt törvényhatósági jogú városok: Kassa és Po­zsony részére a csehszlovák törvényhozás jó­nak látott egy speciális, kivételes jellegű és időtartamhoz kötött törvényt hozni, éspedig az 1940. évig érvényben lévő 1922. évi julius hó 13-án kelt 243. sz. törvényt, ennek az életbe­léptetési rendeletét képező 335—22. sz. össz- kormányrendeletet. Ezen törvényhelyek szerint a város polgár- mesterét nem maga választja, hanem azt a kormány a petka tagjai közül kinevezi; ezen- fölül a 243—1922. sz. törvény 1. és 5. §§-ai szerint a város a magyar rendszerű 1886. évi 22. te. szerint közigazgatandó, amennyiben a 243—22. törvény másként nem intézkedik. Tény tehát, hogy Kassa és Pozsony várost nem a 233—1920. számú törvény, hanem elsősorban a magyar 1886. évi 22. törvény és a 243—22. sz. törvény és annak végrehajtása tárgyában kiadott 335—1922. sz. kormányrendelet értel­mében kell igazgatni. t Ezek a törvények pedig strikte megállapít­ják a polgármester jogkörét és hatáskörét. A 243—1922. sz. törvény 5. §-a kifejezetten meg­állapítja, hogy a polgármestert a város auto­nóm ügyeiben csakis annyi jog illeti meg, ame-: lyet részére az 1886. évi 22. te. biztosit, azzal az eltéréssel, hogy a polgármestert a város képviselőtestülete az 1886. évi 22. te. 90—108. §§-ai szerint fegyelmi alá nem vonhatja, tehát föl sem függesztheti. Miután pedig a jogerős fe­gyelmi eíintéüés az előfeltétele a vagyonjogi felelősségnek: ebből azt a konklúziót kell le­vonnunk, hogy a városi képviselőtestület telje­sen tehetetlen & kormány bizalmi emberével, a polgármesterrel szemben. Már itt meg kell azonban jegyeznünk, hogy a vétózó és a különösen alaptalanul vétózó vá­rosi főjegyzőkkel szemben nem egészen ez a helyzet. A 243—1922. sz. törvény 13. §. ugyan­is szóról-szóra a következőképpen szól: „A vá­rosi jegyzői hivatalnak tagjai az 1886. évi 22. te. 86. §. szerint felelősek a városnak, azzal a változtatással, hogy a bíróságnak hatásköre, hogy kártérítési ügyben határozzon, csak ak­kor áll be, ha jogerős fegyelmi határozattal a jegyzői hivatal tagjainak vétkessége meg van ál lapítva. “ Mi következik ebből? Az, hogy miután a városi autonóm közigazgatásban is szerepe van állami jegyzői hivatal tagjainak, hiszen ők nemcsak és nem egyedül állami hivatalnokok, de a városi autonóm közigaz­gatásban városi tisztviselőknek is tekinten­dők; ellenük, mint városi tisztviselők ellen a képviselőtestület jogosítva van eljárni fe- gyelmileg is, hiszen csakis a polgármester van kiveve a képviselőtestület részéről in­dítható fegyelmi alól. Ha pedig a városi jegyzői hivatal tagjai fe­gyelmi alá vonhatók, a 243—1922. sz. törvény 13. §-a szerint az 1886. évi 22. te. 86. §-ában körvonalozott teljes -kártérítési kötelezettség­gel tartoznak a városnak: ebből következik,, ■hogyha a város vagyonjogi érdekei veszélyez­tetve lesznek az alaptalanul és helytelenül használt vétó miatt, s a város milliós értékei az erdőgazdálkodásban teljesen tapasztalatlan, legfiatalabb erdőgondnok ténykedései miatt ve­szendőbe mennének, — akkor igenis a városi jegyzői hivatal tagjainak saját sze­mélyükben teljes vagyonukkal felelniök kell jogellenes ténykedésükért a polgári biróság előtt is. Visszatérve most már a polgármesteri jog­körre, sem a 243—1922. sz., sem pedig az 1886,. évi 22. te. sehol egy árva szóval sem adnak jogot a polgármesternek arra, hogy a városi képviselő testület határozatait megakassza, sőt a 243—1922. sz. törvény 16. >§-a, az 1920. évi március hó 31-iki 233. sz. törvény 10., 11. és 14. §§-ait, amelyek az ujrendszerü rendezett- tanácsú városok polgármestereinek bizonyos megakasztó hatáskört biztosított sérelmesnek vélt határozatok ellen, kifejezetten hatályon kívül helyezte. Ezzel szemben az 1886. évi 22. te. érteimé­ben közigazgatandó város polgármesterének csakis reprezentatív hatásköre van: hatósági funkciója, intézkedési, jogköre semmi sincsen. Hiszen az 1886. évi 22. te. 32. §-a szerint a ren­dezett tanácsú község .,önkormányzati jogát képviselőtestülete által gyakorolja14. Ugyan­ezen törvény 62. §-a szerint a község elöljáró­sága, tehát az annak élén álló polgármester, a képviselőtestület határozatait végrehajtani kö­teles; ezen e törvénybeli kötelezettségével homlok- egyenest ellenkezik az, hogy a polgármester végrehajtás helyett a határozatot megfölleb­bezi. ._ V- ­Ami- pedig Framóisczy- erdőtanácsos helyettesé-, nek kijelölését, illeti-: az 1886. évi 22. te. 84. §-a •szerint „a helyettesítés a képviselőtestület jog­köréhez tartozík“. A törvény ezen világos intézkedését tekint­ve, a polgármesternek azon intézkedése, hogy a tanács és a képviselőtestület határozatával helyettesnek kijelölt Langhammor János, majd Tyll Dénes helyett Druska Pétert, a legfiata­labb erdő gondnokot bízta meg, akiinél a városi erdőhivatal összes alkalmazottai korra nézve idősebbek, — enyhén és parlamentárisán szól­va, a hatásköri túlié,pésnek és a hivatalos ha­talommal való visszaélésnek örök időre szóló iskolapéldája. Bátorkodunk a polgármester ur­nák figyelmét fölhívni a minapában a világ összes lapjaiban bőven kommentált azon esetre hogy egy nagy német tartomány belügyminisz­tere a birodalmi törvényszék előtt volt kény­telen vádlottként szerepelni, mert egy pártlhive érdekében csak közbenjárt az alantas hatósá­goknál és a bíróságnál csak jóindulatú protek­ciót akart biztosítani egy pártlhive részére. Sa- pienti sat... Ami most már a főjegyző által gyakorolt vétójogot illeti: erre nézve mindenekelőtt meg­állapítandó, hogy a vétójog olyan, mint a be- retva: óvatosan kéül vele bánni és csak akkor ■használni, mikor arra tényleg szükség van. A közigazgatási jogrend szempontjából tekintve, egyike a legritkábban engedélyezett rendkívüli jogorvoslatoknak; a régi lengyel jogrendszer­ben leli alapját, a mai modern közigazgatási jogrendszerben valóságos anachronizmus. Ép­pen, mert a vétójog ilyen rendkívüli természetű jogorvoslat, a csehszlovák törvényhozás is taxativ fölsorolásban csupán három esetben adja meg a főjegyző részére a vétójogot. A 243—-1922. sz. törvény 12. §-ának 3. bekezdése szóról-szóra a következőképpen rendelkezik: „A városi főjegyző (helyettese) föllebbezési joggal bir és ezenkívül joga és kötelessége tiltakozni, nehogy végrehajtsák a városi képviselőtestület, a tanács, vagy a polgár- mester (helyettesei) által hozott határozato­kat, ha azok sértik a törvényt, ha hatáskö­rüket túllépték, avagy veszélyeztetik a köz­ség jólétét stb. Tehát csakis ezen három -szorosan vett esetben lehet- vétózni, azaz, ha a határozat sérti a tör­vényt. hatásköri túllépéssel hozatott m-eg, vagy a község jólétét, vagyonjogi érdekeit sérti; minden más esetben vétózásnak helye egy­általán nincs, azzal élni valóságos hivatali hatalommal való visszaélés, mert a legelemibb közigazgatási axióma, hogy a kivételes eseteket (taxativ fölsorolása esete­ket) kiterjesztőleg magyarázni abszurdum. Még nagyobb abszurdum a képviselőtestületnek az 1886. évi 22. te. 84. §-ra- alapított határozatát törvénysértőnek kijelenteni, -mert bizony az sem nem törvénysértő, sem -hatáskörét túl nem Lépte a képviselőtestület, mert az 1886. évi 22. t-c. 32. és 84. §§-ai szerint egyedül és kizáróla­gosan a képviselőtestület joga bárminemű. te­hát akár állandó, akár ideiglenes helyettesítés­ről gondoskodni. Azt pedig, hogy a község va­gyoni jólétét veszélyeztetné az a határozat, amely a legrangidösebb és legtapasztaltabb er- dőgond-nok kezeire akarja bízni a város., milliós vagyonának kezelését, a legmerészebb fantáziá­val és kiterjesztő törvénymagyarázattal sem lehet állítani. A helyettesítés joga Pozsonyban is a képviselőtestület részéről történt-, ahol Hirt közmüvi igazgató helyettesét ugyancsak a képviselőtestület jelölte ki, igy kell lennie ennek Kassán is, mert mindkét város közigaz­gatása ugyanazon törvényen alapszik. Judex. 3ó étel a paprika Irta: Szombathy üiktor Postai csomagot hozott a szolgálatos katona a kaszárnyába. Három csomag is érkezett ezen a napon, kettő a Duna partjáról, egy meg valahonnan a közelből, Prágából. Szep­temberi nap volt, a mezők enyhén zöldeltek még a napsütésben, a messzi dombokon né­hány fának kezdett hulldogálni a levele. Nagy csomagok voltak ezek, különösen az egyik, amelyik valahonnan a Csallóközből került Száraz Péter kezébe. Édesszülei küld­ték neki, tele volt süteménnyel, olvadozó sza­lonnával, hazai kenyérrel és valami különös gyümölccsel, amit csak az ismert, aki maga is magyar. De aki magyar erre a gyümölcsre ránézett, annak mindjárt melegedni kezdett a szive táj a. Hosszú, zöld gyümölcs volt, hegyes és a végén vékony piros esik. Furcsa gyümölcs volt, az bizonyos. Autón Reich, a kürtös, meg Jaroszláv Horácsek, a szobaparancsnok ugyancsak bámulták ezt a gyümölcsöt, de se- hogysem tudták kitalálni értelmét. Pedig ízletes lőhetett. Száraz Péter, miután •átvette a csomagot esti parancsonsztás után, odaült az ágya szélére s már előre csámcsog­ni kezdett. Maga elé tette a csomagot, aminek hivatalos neve bálik, feltépte a madzagot, le­bontotta a papirt -és széthúzta a skatulyát, be­lenézett. Sütemény, kenyér, szalonna, zseb­kendő, harisnya, levél, minden volt ebben a csomagban, meg mondom az a hosszú gyü­mölcs. De mikor ezt a hosszú gyümölcsöt Kun Ár­pád, Száraz Péter, Bodor Erázmus, meg a töb­bi magyarok meglátták, -akkora öröm szakadt ki belőlük, hogy még a harmadik terembe is elhailatszott a víg kurjongatás. — Paprika, paprika!... _ kiabálták öröm­mel s úgy találtak belenyúlni a Száraz Péter csomagjába, hogy Péter azonnal a bicskája után kapott. Aki enged elem nélkül motoz a skatulyában, abba Istenbizony belészur. Megszelídültek az emberek s egyenként já­rultak Száraz Péter elé egy kis paprika ér­dekében. Száraz Péter úgy osztotta ki. az édes gyümölcsöt, mintha aranypénz volna. Csodálatos hazai ize volt a piros végű -pap­rikának. Jóízűen nyelték, falatozták a messzi hazai földről érkezett paprikái, Péter annyi­ra nekilátott, hogy még a csutkáját is bekap­ta nagy sóhajtozások közben, mert az már a nyelvére égett és kegyetlenül csípte a tor­kát. A többi nép csak bámult. Most láttak elő­ször paprikát életükben, se izét, se szagát nem ismerték még. Gondolták azonban, bogy drága és becses jószág lehet, mert a magya­rok ugyancsak törték magukat utána. Kérni azonban nem mertek. Féltek, az bizonyos. Takarodó után Péter elzárta kis ládájába a csomag maradékait, egész éjijei paprikás szalonnával álmodott. Msnap reggel már korán nekilátott, folytat­ni a szalon na evést, kávé helyett. Úgyszól­ván hajnal volt még, csak az istállók felől hallatszott egy őrmester bu-s káromkodása, aki elégedetlenkedett a lóvakarás fölött, mint rendesen. Péternek nem kellett se prófunt, se feketekávé, őcsak a paprikát sózta korán reggel hazai kenyéren. Immáron senkinek sem adott többet, mert neki nem marad aztán. Szép, kövér szelete­ket szelt a szalonnából, ráha-sitott finom, vé­kony paprikábé-jat s azt kapdosta befele. Horák Anion, az üteg legnagyobb gyomra, irigyen nézegette. Odaállott melléj© és szin­te csurgóit a nyála, ahogy Péter a falatokat a szájába rakta. Végre is nem állhatta meg szó nélkül: — Adj nekem is! Péter lelnézett rá ültéből s gyanakodva rázta a fejét. — Nem való ez neked, te! De az csak nyújtotta a kezét tovább. Ször­nyen kiváncsi volt a paprikára. A nagy vá­gyakozás tükrözött az arcán. Kun Árpád oda­szólt a sarokból, ahol a pokrócait rakosgatta össze:-— Ugyan adj neki, hadd kóstolja meg! Péter intett. Aztán beletúrt a zöldpaprikák közé. Kiválasztott egy szép, hegyes,, vékony, piros-eres paprikát. — Nesze! — nyújtotta oda .Koráknak a gyümölcsöt és még meg is biztatta, _ csak harapj a közepébe jól és nyeld le az egészet, meglátod, milyen jóizití. Horák Anion szeme boldogan felcsillant, hogy ilyen pompás reggelit kapott. A többi kíváncsian állta körül s irigyelte Horák me­részségét, aki igy bátran belevág ebbe a pap­rikába. — No, harapd! Horák Anton élvezettel kinyitotta száját, mint egy kapu, aztán nagy lendülettel jót harapott a paprikába, még le is nyelte. Egy félpillanatnyi terhes csönd. Csak egy félpillanat, mert a másik félpillanatban Ho-. rák rettenetesen fölüvöltött: — Auu-uu, — ordított kínjában, mert Szá­raz Péter a legcsipősebb paprikát választotta ki neki, ami csak a csomagjában volt. — Hü- ühüühehe, — sziszegte és lihegte, már féllá­bán táncolt és könnyezett. Szörnyű nevetés­ben tört ki mindenki. Roppant vigság fejlő­dött volna ki, mert pompás élvezet volt nézni ezt a kínlódást a paprikával, ami egészen fel- marta Horákot. Horák úgy kapkodott levegő után, mint a szárazra jutott hal. Vizet kere­sett, de mi viz volt, azzal már fellocsolták a padlót. Ebben a pillanatban belépett a naposkáp­lár és ordítani kezdett. —■ Sorakozó azonnal, zaboltatná lovakat, micsoda disznóság... Nagy riadalommal kapta mindenki sapká­ját, kabátját, azzal ki a folyosóra, sorakozó, vezényszó, már jött is a hadnagy ur, aki egy- időtől fogva maga akart a zaboltatásnál jelen lenni, mert nem bizolt senkiben és szigorúan végigmustrálta a szakaszt. Mint a jegenyefa szélcsendben, úgy állott peckesen valahány. Csak a hátsó sorban iz- gett-mozgott vala-ki. A hadnagy már kétszer is vigyázba vezényelte a csapatot, de az a halk mozgolódás sehogy sem akart meg­szűnni. — Ki az ördög mozog ottan? A mozgás erre se szűnt meg. Ellenben egy­re inkább láthatóan és észrevehetően .szu­szogott, mozgott, lihegett Horák Anton, a má­sodik ágyú középlovasa. Hol kék, hol vörös volt az arca, hápogott, lihegett, nyelvét nyúj­togatta, láthatóan kinban volt. — Horák Anton! — kiáltotta méltatlankod- va a hadnagy.-- Jelen! — akarta kiáltani Anton, de csak szuszogni bírt és a nyelvét lógatta, mint egy fuldokló lovacska. —• Mi van magával? — harsogott a had­nagy. — A szo-szpbában, — nyegle keservesen Anton és nagyokat kapkodott a levegőben nyelvével, — a szo-szobábannn paprikát ad­tak reggelire. Phü-phü, —• köpködte ki a paprika csipősségét. — Disznóság, — ordított a hadnagy egyre dühösebben, — ezért maradt el a zaboltatás, na várjon ... A sorok között csendes vihogás indult. Nem lehetett nevetés nélkül megállani ezt a kétségbeesett arcot, amit Anton vágott még mindig, egyre szárazabb torokkal. Rettenetes kinban volt. — Had-hadnagy ur, — suttogta, — vizet kérek! A hadnagy kimeresztette a szemét s köze­lebb hajolt Anionhoz. Azt hitte, nem jól hall. — Mii-ii? — Vi-vizet k-kkérek, — lihegte Anton és a szeme kidagadt kínjában. A haduagy hátrább lépett, hogy méltatlan­kodásának teljes kifejezést adhasson. — Hallatlan, — mondta most már vészt- jósló nyugalommal, — hallatlan! Ha ezt egy pólyásgyerek mondja, hát még megértem. Vagy egy eJemista. Hát jó. De, hogy egy ka­tona, egy tüzér, egy lovaskatona, egy felnőtt ember mondja, hát megáll az embernek az esze. Vizet kér! Vizet! Mert rosszul kávé­zott, mert nehezen aludt a kicsike! Zsebken­dő nem kellene? Cucli, Sejyemcukor, Anton csak állott, hápogott s a nyakát messzire nyújtotta. Megátkozott minden pap­rikát. A torka égett, csípett, szúrt, azt hitte, soha nem éri meg a delet. A hadnagy egy ideig ide-ouaiegott a sar­kán és a lovaglóvesszejével hadonászol . Az­tán vésztjósló csendben szólt: — Menjen vizet inni. Aztán sétáljon be az irodába és jelentkezzen rapportra. Mert rap- portra megy. Elgondolkozva nézett a levegőbe. — Tizennégy napi kaszárnyaáristomot fog kapni. Éppen elég ideje lehet rá, hogy tele- szijja magát vizzel és megismerkedjen a pap­rikával! Autón Horák szomorúan ballagott a víz­csap felé. Később, hogy lejött az istállóiba és nekiállott a lovakat vakarni,' Száraz Péter odasompolygott hozpá és fülébe súgta: — Ha netalán kedved volna paprikát ebé­delni, még adhatok délben is. Ijátom, hogy nagyon Ízlik... Anton kinyújtotta a nyakát és akkorára tátotta bánatában a száját, hogy ha Péter félre nem ugrik, bekapja őt Anton, papriká­ra^, zsixoa nyomatóknak. 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom