Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-23 / 191. (2708.) szám

MAI SZÁMUNK > KÉPES HÉTTEl 28 OlDM. ^ ^ Ara a korona Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* A i 1 '' J '' 77 '7* ' j _ 7. Szerkesztőség: Prága B, Panská ulice 12, évre 76. havonta 26 Ké; külföldre; évente 450, ** SZlOTJGTlSZKOl 6S TUSZITISZKOI GÜ.QTiZ6.l<.l PCLTZOK. IL, emelet. — Telefoni 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S Kfc _ nCillfiltni TKlTIl](1711(1 c , , Prága II. Panjká ulice 11 111. emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Szerkesztő: pOllllKül napilapja felelő* szerkesztő: Telefon: 34184. Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2* —Ki DtfllPAAP7 LASaJLO fQRQAGfi GEjÍA SŰRQŐNYCIMi HÍRLAP, PRflHfi KAZINCZY EMLEKEZETE Irta: SZIKLAY FERENC „Mikor lelhet, örülni kell s tűrni panasz és Jajgatások nélkül, amit meg nem változtat­hatunk." Ezekkel a szavakkal öntött lelkeit a húszéves Kazinczy Ferenc, alig párhetes patvarista korában principálisaiba, Tornói Milelcz Sámuelbe, a tornai uradalom fiskáli­sába, amikor egyiszer, Kassáról Buzitára me­net, „Nagyidia körül tornyozódának a Mie­gek, szakada a zápor, mennyikövek ropogtak, hullottak" s „Milecz reszkető minden tagjai- ban". Alig rázta le a gyermek ifjú magáról az iskola porát, — a valóban évszázados port, hiszen Kazinczy maga igy jellemzi az „alma matert": „A legszükségesebb tudomá­nyoknak öt esztendei tanulása nem volt egé­szen veszett időm, tudám, amit Medni kell" — már benne élt az életre, küzdelemre szánt lélek alapvető igazsága: a „rebus in arduis servare mentem" — amint a nagy római poéta mondja, de amit oda lehelne Ír­ni az örök és következetes tragédia, a ma­gyar élet elé jeligének. Ez a gyermekkorban már megülepedett egészséges életfilozófia határozza meg Ka­zinczy egész élete pályájának sikerét, hiszen óz akkord tanulási rend, ha ráhagyja magát, legföljebb „dogmatica és polemica theológiá- ra“ tanitibatta s 'az „izétlen" praxis meg „oly prókátorrá" nevelhette, „milyen filozófia nélkül a közönséges fejből válhatott". „Az én koromban Patakon és Debrecen­ben még nem tanitának hazai törvényt, nem még magyar történeteket" — jellemzi Ka­zinczy keserűen az akkord főiskolai tanren­det. Ha,két legmagyarább kollégium nem tette öntudatossá a tanítványaiban a nemze­ti érzést, mit válhatunk a többié kői? Aki tudni akarta, miért magyar, miagának kel­lett megtanulnia s aki rá akart eszmélni a magyar nemzet történelmi1 hivatására az európai népek életében, magának kellett megkeresnie a Kárpátok koszorúja közé zá- pu.lt magyar életből a kivezető utat. Kétségtelen, hogy az útkeresők közt a legfáradíhatatlanabb, a magyar öntudat éb­resztői közt a legoéltudatosaibb Kzinczy Fe­renc vélt. Amint nem tudta őt elijeszteni a fiatalos életkedvtől a nagyidai vihar, úgy nem törte meg haladó akarását az elnyomó hatalom Kufsteinnel, Munkáccsal, vagy a brünni Spieíberg kazamatáival, nem lankasz- totta el újító vágyát kortársainak szűk látó­köre, nem vette el kedvét a mariad iákkal vi­vőit „MondoJat-" s „árkádlai pör". Nem csorbította önzetlen munkaszeretetét az osz­tályos rokonság kapzsisága, nem fojtotta le Jélekgazdagságát a nyomasztó szegénység. Élt, dolgozott szakadatlanul egy óéiért: a nemzetének nyelvében és irodalmában való újjászületéséért, mert szent volt a hite, hogy e<z a kezdet, ez a forrás, ez a mustármag. Sürü köd ült a magyar ugar fölött, az év­századok óta csak véresővel áztatott humusz­ba nem vetett majd senki életképes szel­lemmagot, „élet" helyett bojtorján burján­zott rajta. így volt ez kívánatos a nyugati, légtiszti tó nagy vihar tól elijedt, de a vaska­lap védelmében magát biztonságban érző bécsi, retrográd szellemnek. A régi, „'rebel­lis" magyar arisztokráciát már sikerült ki­irtani, idegent nevelni a helyébe. Ha müveit •is ez, annál távolabb esik a parlagi magyar nemzettől, melynek nem ismeri rajtéit erőit. A nép csak épipen hogy dadog ősi nyelvén, mely .rég elmaradt attól, hegy szépet vagy okosat fejezzenek ki rajta. Szegény és mű­veletlen ez a magyar nép, csak egy-egy fia nő nagyobbra, mint a gazos vetésben a szo­rult szemek közt egy-egy ritka példány. Mégis, kell hogy valaki őrizte légyen azt a szent tüzet, mely a Balassák, Zrínyiek, Pázmánok lángoló lelkét lobogtatta valami­kor az ég Mé, ha abból a vér ködös sötétség­ből mégis tüzes élet fakadhatott alig egypár évtized alatt. Ha nem él a parázs, talán ha­mu alatt, hiába a legszentebb akarat, a leg­hangosabb tüdő, nem keltheti életire a lap­pangó tüzet. Igen, ott élt még a tüzanaig, a magyar nemzet életereje lappangva, titkon, a középső rend, a magyar köznemesség falu­si kúriáiban, amelyek közül indult útnak maga Kazinczy is. Nem egyedülvaló a Bos- sányi Ferenc „náddaMödöU, vályogból ra­kott" háza, ahol „páíriarchai felsőséggel" őrzik a hagyományokat • s ahol — anyai nagyapjánál Kazinczy Ferenc ötéves korára megtanult „ólom nélkül", értsd lúd tollal is írni. Nem ritka kivétel Kazinczy József alsó- regmeczi kúriája sem, ahol a kis Ferkó szü­letett s mikor nyolcéves koréra visszakerült, szorgalmasan jegyezgette papírra, lopva, édesapja jóizü elbeszéléseit a magyar múlt­ból. így élt a múlt: adomákban és tettekben. Talán mert megért az idő, lettek a tettek igévé s az adomák történelemmé. Tudta-e, nem-e a bécsi királyasszony, hogy milyen veszedelmes az ö sima, de ártó szándékára ez a failusi kúriákban lappangó parázs, ki tudja? Egy biztos, hogy amint si­került elnémebasitenie a főrendet, úgy sze­rette volna megetetni az édes átriummal, a bécsi udvar gyilkos légkörével a köznemes­séget is. A nép, a „túrba iners" maradjon aztán magának, azt majd fölszivja az ország ■szivébe telepített sokféle náció, vallon és francia, szlovák és sváb. Az udvarházak fiai, a Bessenyeiéit, Báró- tzyak, Barosayak is odakerültek az udvar mételyes levegőjébe. Talán Kazinczy is oda­vész — hiszen hároméves korában már ge­nerálist jósoltak belőle a szülei, úgy festette le Ferkét a német piktor, „sárga galléru fe­hér kabátban, setétikék lajbival és topánkás nadrággal s parókáé fejjel" — ha nem él az alsó régim eczi portán a korában ritka meg­értő .szellem s az apa megértve kisfia irkáié hajlandóságát, nem fogja — szinte parancs­szóra — az irói mesterségre, ő maga szabja ki penzumnak, mit ültessen át magyarra a pataki: kisdiák (Gellertnek egyik értekezését a religióról) s ha nem is éli meg, hogy fiá­Károlyi visszaadta a megbízatást A kormányzó újból megkezdi a tárgyalásokat a politikai vezérekkel Károlyi szombat délután Gödöllőn számolt be » helyzetről az államfőnek BUDAPEST, augusztus 22, Budapesti szerkesztőségünk lapzártakor telefonon jelenti: Károly! Gyula gróf Gödöllőről a késő délutáni órákban visszatért a fővárosba s az újságírókkal közölte, hogy a kormányalakításra vonatkozó megbízatást a kormányzónak visszaadta. Horthy kormányzó most újra fogadni fogja a politikai pártok vezéreit s igy egyelőre nem tudni, hogy ki kap újabb megbízatást a kormányalakításra. Budapest, augusztus 22. (Budapesti szer­kesztőségünktől.) A Pesti Hírlap mai száma Apponyi Albert grófnak a kormányválságra vonatkozó nyilatkozatát közli. Apponyi egye­bek között kijelentette, hogy az események őt is meglepték. A megoldásnak olyannak kell lenni, mondotta Apponyi, hogy különö­sen a közgazdasági tárcák kiosztásánál a ren­delkezésre álló szakerők teljes mértékben ér­vényesülhessenek. Egyébként kategorikusan kijelentette, hogy a kor­mányválság semmi összefüggésben nincs a Habsburg-restauráció kérdésével. Különben sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Bethlen a kormány éléről távozik, aki a külföldön és a belföldön is nagy tekintélyre tett szert és számos barátot szerzett a ma­gyar nemzetnek. A megalakítandó kormány programját illető­leg eddig csak az szivárgott ki, hogy az uj kormány az állami adminisztráció életében a legmesszebbmenő takarékos- sági intézkedéseket vezeti be. Ezek során elsősorban a politikai államtitkárok intéz­ményét fogják megszüntetni s csak a miniszterelnökségen és a kultusz­minisztériumban hagyják meg, ez utóbbi he­lyen azért, hogy a protestáns felekezeteknek is legyen képviselőjük a minisztériumban. Waiko lesz a pénzügyminiszter Károlyi Gyula gróf ma délelőtt, is folytatta a kormányalakításra vonatkozó tárgyalásait. Reggel kilenc órakor Pesthy Pált és Rubinok Gyulát fogadta, majd Mayer Jánost, tiz óra­kor pedig Wolff Károllyal, majd Czettler Je­nővel, Tury Bélával tárgyalt, végül a Sohandl Gyula vezetésével megjelent kisgazdakül­döttséget fogadta. Tegnap este különben az a tévhir járta be a magyar fővárost, hogy a pénzügyminisz­terséget egyetlen ember sem szándékszik el­vállalni. A ma reggeli lapok már megelége­déssel konstatálják, hogy a helyzet lényege­sen megjavult, amennyiben Károlyi, Apponyi, Teleszky és Popovits in­tervenciójára Waiko hajlandó elfogadni a pénzügyi tárca vezetését. Miután a kormányalakítási tárgyalások so­rán éppen a pénzügyi tárcával volt a legtöbb gond, vaSószinü, hogy ezek után a kormány es­tére megalakulhat. Az uj kormányban a keresztény gazdasági párt is részt vesz, miután a párt részéről el­hangzott személyi kifogások elvesztették je­lentőségüket. Újabb lista A déli órákban az alábbi miniszteri listát hozták a lapok kombinációba: miniszterelnök és külügyminiszter Károlyi Gyula gróf, pénzügyminiszter Waiko La­jos. belügyminiszter Puky Endre, a képvi­selőház mostani álelnöke, földművelésügyi miniszter Iványi Béla, vagy Mayer János, kereskedelemügyi miniszter Kenéz Béla egyetemi tanár, kultuszminiszter Ernszt Sándor, népjóléti miniszter Wolff Károly, igazságügyi miniszter Zsitvay Tibor, hon­védelmi miniszter Gömbös Gyula. Az Uj Nemzedék kombinációja szerint ab­ban az esetben, ha a pénzügyi tárcát Waiko mégsem vállalná, úgy a pénzügyminiszter Jakab Oszkár volna, aki mellett pénzügyi tanácsadóként működne Teleszky János. A lap szerint egyébként ismételten szóba- került az is, hogy a kereskedelemügyi tárcát Gratz Gusztávnak kellene juttatni. Gratz Gusztáv azonban betegségére való hivatko­zással elhárítja magáról ezt a megbízatást és tegnap délután külföldi fürdőbe utazott. A kormány megalakulása az esti órákban várható. A kisgazdák állásfoglalása Budapest, augusztus 22. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A Nagyatádi Szabó István politikai végrendelete köré csoportosuló politikusok tegnap este értekezletet tartottak, amelyen a Bethlen lemondásával teremtett po­litikai helyzet kérdésével foglalkoztak. Az ér­tekezlet megállapította, hogy Bethlen lemondá­sával teljesen megváltozott az a politikai hely­zet, amilyenben annakidején Bethlennel a poli­tikai összefogásban megegyeztek s ezért úgy határoztak, hogy az értekezlet öttagú küldött­séget meneszt Károlyi Gyula grófhoz és közli vele állásfoglalását. (Folytatás a 3, oldal 2, hasábján) iPgr Ne fogadja el a lapot a mély nyomású 8 oldalas képes melléklet nélkül Apponyi: A válság semmi összefüg­gésben sincs a Habsburg-kérdéssel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom