Prágai Magyar Hirlap, 1931. augusztus (10. évfolyam, 173-197 / 2690-2714. szám)

1931-08-20 / 188. (2705.) szám

4 ^I^GAlMAGVARHIRIiAP' 1931 augusztus 20, csütörtök. Szerelem a magyar óceánrepiilés hátterében Az óceánrepüiő Sándor és Puskás Gizella házasságot köt Santelli vivómester siónak gyönyörű felesége most válik urától, hogy Magyar Sándarné Segyen Augusztus vége Liptószentivánon Szentivániürdö, augusztus 18. Azok a rádiósok, akik pénteken este a 'budapesti Stúdiót fogták, a Magyar Királyi Operaház ragyogó szopránjának, Relle Ga­briellának magyar népdalain gyönyörköd­tek el. Szálltak, szálltak az elektronok vil­lanyszárnyain az édes-bús áriák, átleflbben- tek a Mátrán, végigsuhantak a Gararn ka­nyargó völgyén, felkapaszkodtak a Gyömbér szikláira s a Szentivánhéviz intim kis hali­jában egybegyúrt társaság egyszerre csak kigyulladt arccal, csillogó szemekkel lesett a hangszóró tölcsére felé... A Relle Gabi éneke ... Nagyon vártuk ezt a pillanatot., hiszen he­tekig itt volt közöttünk, színessé, gazdaggá tette a csodálatosan szép augusztusi órákat, mindenkinek a szivét, a szeretetét meg­nyerte bájos közvetlenségével, természetes kedvességével és amikor a kötelesség ki- szólitóttá innen, amikor nehéz szívvel bú­csúztattuk, bizony mindnyájunk szemébe kön n yek top akodtak ... Bittó Lajos komáromi bandája pedig szív­hez szólóan játszotta a Szentivánra travesz­tált pesti műd alt: Hiába van palotád Budán, Visszajársz a boldogság után, Feledni hiába akarod Szent Iván i törött fapadot.,. Nem, neim lehet feledni... lengettek a ken­dők a tövasuhanó autó után s még a kanyá* rulatból is vlsszahangzott a viszontlátás bol­dogító Ígérete. Ezen a péntek estén — csöndes, szolid es­te volt, enyhén játszott a szellő a strand fod­ra i,val s a fenyvesek fülévé leivel — egy be­gyültünk itt a hallban és Relle Gabira gon­doltunk, aki ott volt közöttünk, megosztotta velünk a gondtalan, vidám napok örömeit .és most — a nagy pihenő utáni első nyilvá­nos fellépése alkalmával bizonyára ránk gondol, ahogy nekünk rája kell gondolnunk. Ránk gondol, mert igy mondotta. És egyszerre csak üzeneteit hoznak az elektronok. Feszültebb a figyelem, élén­kedben lüktet a vér, az öröm rózsái az ar­cokon. Megkaptuk az üzenetet s mindnyájan a szivünkbe zártuk. Pár szó az egész, aztán egy nóta: „JEht pedig a kedves szentivániaknak kül­döm." És már felcsendül az ő szivbemászó szo­pránján az a nóta, amelynek itt már tradí­ciója van, amelyet Kálmán Sára, a magyar dalnak ez az ihletett interpretál o.ra, a für­dőközönség becézett kedvence,, gyöke rezte- tett meg közöttünk: Kendő, kendő, drága csipkekendő... Tisztán szárnyal a dal a kilométerek szá­zain s amikor elhallgat a Marconi-csoda, Bit­tó Lajos bandájának húrjain táncolnak to­vább az emlékezés drága koboldjai. A művésznőt, aki pihenni volt körünkben, mentesítettem a formális interjú sablonja alól, de volt módom és alkalmam hozzá, hogy behatóan elbeszélgessek vele. Nagyon jól érezte magát itt, a liptói hava­sok tövében. Annyira jól, hogy amikor hi­vatalos kötelezettségei első Ízben elszól t bot - lák innen s Münchenbe utazott, sietve tért vissza s még tíz nappal megtoldotta első szentiiváni nyaralását. Sétált, strandolt, für­dőit, élvezte a napfényt, meleget, erdőt, ré­tet s a hosszú szezon ultán, amelyben bárom- negyedszáaszor kellett fellépnie, te&tbeú- 1 étekben felüdült. Nem árulunk el titkot vele, ha elmond­juk, miért keltett szentivgni nyaralását megszakítania s Münchenbe utaznia. A nagy amerikai operák direktorai járták végig Európa zenei met ropó Hsait, Münchent, Salz­burgot — Pest és Prága bizony kiesik az út­jukból — s ha a hegy nem megy Mohamed­hez, Mohamednek kell elfáradnia a hegy­hez. Az amerikai zenekirályok meghallgat­ták Relle Gabriellát s mondanunk sem kell, hogy a rövid próbaéneklés után a kitűnő magyar művésznő amerikai szereplése az 1932—33. évi szezonra biztosítva van. — Nagyon, nagyon jól érzem magam és amikor csak tehetem, eljövök ide. Én leszek fízentiíván leglelkesebb propagálóra -- mon­dotta. így is van ez. Aki egyszer itt volt, az mind mint a fürdőhely lelkes propagálóra távozik innen. Nóta bene, a fapad egyálta­lán nem lörölit, mind kitűnő karban vau, de a törött fapad romantikája eleven valóság. Budapest, augusztus 19. Minden külön értesítés helyett: Magyar Sándor, a diadal­mas óceánrepülő és Puskás Gizella házas­ságot kötnek. E mögött a jelentés mögött érdekes sze­relmi regény húzódik meg, amely a magyar óceán repülésnek egyik romantikus fejezete. A házasságkötés a napokban történik meg. Mindkét fél a legnagyobb titokban készü­lődött a régen várt napra. A fiatal pár ismeretsége Amerikában kez­dődött. Magyar Sándor, mint ismeretes, hosszabb idő óta Amerikában tartózkodott, hogy a Justice fór Hungary repülőgéppel End- resz György társaságában átrepülje az óceánt és Magyarországra repüljön. A repülőgép indításának nehézségei köz­ismertek. Annakidején részletesen megírták a lapok, hogy az amerikai magyarság áldo­zatkészségét kellett igénybevenni a repülőgép megszerzése érdekében. Ebben a mozgalom­ban részt vett az amerikai magyarság és az élén buzgólkodtak az amerikai magyarság vezetői. Bekpúsokódolt többék között az ügybe Sau­léin György, az öreg Sántélli vivómester fia. Santelliék voltaképpen olasz állampolgárok, azonban édesapjuk már hosszabb idő óta Ma­gyarországon él, ahol a magyar vivósport te­rén közbécsülést Vívott ki magának. Fiait már úgy nevelte, mintha magyarok volnának. San tel U György nemrégiben keriiH ki f bő­ségével, Puskás Gizellával Amerikába, ahol a mostani olimpiász előtt az amerikai vívók trenirozását vállalta. Santelliék házá­ban is megfordultak az óceán repülők. Itt is­merkedett meg Magyar Sándor Santelliékkel. Santelli György maga is részt vett az akció elősegítésében és amikor végre elérkezett a nap, hogy az óceán repülők átkelnek a ten­geren, Magyar Sándor és Santelliék megálla­podtak, hogy Budapesten fognak majd ta­lálkozni. Santelliék ús tervbe vették ugyanis, hogy a nyári hónapokban hazajönnek és itt­MmBmnmmmmmmmmmmBBammMHmumummammmmmm Augusztus végén szezont szoktak búcsúz­tatni. Itt azonban ez még korántsem aktuá­lis, A Skandináviából ide is átcsapó de'- p rossz tó néhány napra megülte a liptói völgyzugot. De már kitisztult a lóg s amikor e sorokat Írjuk, az Andién tölcsére újból vidám strandolóknak szórja a divatos sláge­reket. A múlt szeptemberben is úgy volt ez, hon töltik szabadságukat. Az volt a megál­lapodás, hogy julius 20-án találkoznak egy bu­dai vendéglőben. A véletlen úgy hozta, hogy amikor a magyar óceáwrepüMk már hazai föld felett repültek, Santelli és a felesége autón éppen a győri vámnál voltak. A Justice fór Hungary Győr városa felett épp akkor irt le több körrepülést. A Justice fór Hungary szerencsés megér­kezése után Budapesten találkoztak és ek­kor a Magyar Sándor és Saníelliné között ki­fejlődött barátság komoly vonzalommá erő­södőit. Magyar Sándor megkérte SanieUi György- né kezét. ^ Santelliné megtárgyalta férjével a dolgot, majd kimondotta az igent. A megegyezés úgy történt, hogy Santelli György felveszi a ma­gyar állampolgárságot, itt Budapesten sür­gősen lefolytatja a válópert, amelynek befejezése után Magyar . Sándor azonnal oltárhoz vezeti Puskás Gizellát. Santelli György már le is tette a magyar ál- í a m pélgá rs ág i e sk ii t. A válóper folyamatban van és megbízható értesülésünk szerint néhány napon belül be is fejeződik. A fiatalok úgy tervezik, hogy au­gusztus utolsó napjaiban már meg is tartják az esküvőt. Magyar, akinek Vilcsek a tulaj­donképpeni családneve, azért utazott legutóbb Pécsre, hogy ott személyi okiratait beszerez­ze, mert a belügyminisztériumtól névmagya­rosítást kért, illetve azt kérelmezte, hogy en­gedtessék meg számára a Magyar-Vilcsek kettős név használata. A diadalmas magyar óceánrepülő már úgy szeretné, hogy azt a nevet adhassa feleségének, amelyen őt ma már szerte a világon ismerik. A volt Santelli Györgyné, Puskás Gizella, közismert kitűnő szépség és a budapesti tár­saságokban közkedvelt és becsült asszony, akinek újabb házasságkötése nyilvánvalóan nagy feltűnést fog keltenL szavakkal az érkezetteket. A dalosok nevé­ben elnökünk, s egyben a Sz. Á. M. T. E. el­nöke: Kovács Alajos válaszolt megkapó, em­lékezetes szép szavakkal. A kedves vendége­ket azután cserkészfiuk vezették előkészített szállásaikra, ahol magyaros vendégszeretet fogadta őket. Délben közebéd volt a Fekete Sas éttermében, a délután a pihenés és erő­gyűjtésé, este fél 9-re volt kitűzve az ünnepi dalest megkezdése. Az utolsó helyig zsúfolt terem közönsége élvezettel hallgatta az est bevezetőjét. Bo- ross Béla hatásosan előadott szerzeményét, a költői felépítésű allegorikus prológust. Majd a Rozsnyói Dalárda a nézőtér hátteréből rö­vid üdvözlő kórust énekelt a nyílt színpadon felsorakozott daltestvéreknek, Szkalos Emil, a Rozsnyói Művelődési Egyesület elnöke pe­dig a város magyar társadalma és kultur- egyesületek nevében üdvözölte meleg isten- hozottal a dalosokat, kik ezután _ műsorukat jeligéjükkel kezdték meg. Kovács Alajos elnök szívből jött szavakkal adott kifejezést a daltestvérek ölelkezése fe­letti magyar örömnek s kívánta a közös mun­ka áldásos eredményeit. Ezután a szünettel két részre osztott nagy, gazdag müsorszámok következtek, melyek összeállításában a karéneklés legmagasabb technikáját igénylő darabok a könnyebb, de annál finomabb kidolgozást kívánó müsorszá- mokkal vegyesen szerepeltek s a kar tudásá­nak minden irányában való bemutatására bőséges alkalmat adtak. Heckmann István karnagy, — kinek néhány szerzeménye is nagy hatással szerepelt a műsoron, — ke­mény karú, erősen fegyelmező, kórusát tel­jesen uraló karnagy, bemutatott teljesiímé- nye imponáló. A kar fegyelmezettsége, a szól- lamok egy bevágása, a hangerő és nagy tö­mörség úgy a kar magas zenei kulturáltsá­gáról, mint az értékes hanganyagról is ta­núskodtak. A szólisták közül sok gyönyörű­séget szereztek: Dóka Sándor pompás, köny- nyed csengésű tenorja, Osztényi József szinte elképesztőén mély és tiszta basszusa és Ocso- vav Imre nagyobb szólója. Természetesen legnagyobb sikerük a közkedvelt magyar dal- egyvelegeknek volt, ezek közül is kitűnt a ráadásul énekelt balatoni nóták szériája. A versenykarok közül Pogatschnigg: Dal a dal­ról c. müvének előadása volt a legkiemelke­dőbb. A hálás közönség sokat tapsolt, ujrázott s nem eredménytelenül. A befejezőbe énekelt ropogós magyar nóták olyan hangulatot ala­poztak, mely aztán a két órás előadás után tartott banketten is kitartott s utána termé­szetesen táncra perditette az egész társa­ságot. Losonc, Rimaszombat és Tornaija után Rozsnyó volt az utolsó állomása a dalosok kőrútjának fl most a jól végzett s hatásában maradandó küldetés tudatával térhetnek visz- sza otthonaikba, magukkal vive mindnyájunk köszönetét és szeretetét. — yk—, Meghalt a kissármási Mügéi seimed származású feltalálója Budapest, augusztus 19. Nagy gyász érte a magyar tudományos világot. Vnutsko Ferenc nyugalmazott miniszteri tanácsos, az ismert nevű európai bányászati szaktekintély Buda­pesten 71 éves korában elhunyt. A geológu­sok, a bánya technikusai s a külföldi szakkö­rök jól ismerték Vnutsko Ferenc nevét. Min­denütt nagy tekintélynek örvendett. Vnutsko Ferenc volt az, aki annakidején feltalálta és feltárta a híres kissármási föld­gáz forrásokat. A kissármási földgáz feltárá­sa nemcsak idehaza, de a külföldön is nagy visszhangot keltett. A gázkutak fúrása idején egy angol konzorcium oly nagy évi fizetéssel hívta meg a bányamérnököt, hogy egyévi jö­vedelméből itthon húsz évig elélhetett volna. Azonban nem ment. „Az én tudásom a ma­gyar nemzeté" — mondotta — és dolgozott tovább, bár sok sikere mellett sok csalódás­ban is volt része. Vnutsko Ferenc Selmecbányáról szárma­zott. A kies bányavidék levegőjében nőtt fel és szeretetét a tárnákkal és aknákkal átfúrt hegyek iránt mindig megőrizte. A kissármási földgáz feltárásán kívül ő vezette az egbelli petroleumforrásokat s megépítette a budai alagút két oldaltáróját, mellyel eltüntette az ot lógó cseppköveket és mázsás jégcsapokat. Megírta az első földgázszakkönyvet s amikor kiadásra felajánlotta élete főmüvét, csak 400 koronát akartak érte adni. Erre a fiókjába zárta, de külföldön nem engedte kiadni. En­nek a könyvnek — mondotta — magyarul kell először megjelennie. A könyv ma is a fiókjában van. özvegyén, született Gregor Ilonán kívül testvére, Künsztler Jánosné, hat gyermeke és számos unokája gyászolja. Lelki üdvéért az engesztelő szentmiseóldozatot augusztus 19-én mutatták he a budai Szent Anna-plé- bátiia templomban. A magyar dal diadalmas ünnepe Rimaszombatban, Tornaiján és Rozsnyón A szlovenszkói magyar tanítóegyesület énekkarának gömöri hangversenyei Rimaszombat, augusztus 19. (Saját tudósi­tónktól.) A Szlovenszkói Általános Magyar Tani tóegyesület immár országos liirü dalár­dájának Rimaszombati és tornaijai hangver­senye is a legforróbb siker jegyében prog­ramszerűen zajlott le. A magyar tanitódalo- sok Rimaszombatba szombat reggel 9 órakor érkeztek meg. Az állomáson a rimaszombati magyar dalegylet nevében Perecz Samu el­nök, a magyar tanítók énekkara nevében pedig Matolcsy Pál nyugalmazott iskolaigaz­gató mondott üdvözlő beszédet. Kovács Ala­jos a magyar tanítóegyesület országos elnöke is meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást. A tanitódalosokat ezután vendég- szerető magyar családoknál szállásolták el. A hangverseny este a Tátra szálló nagyter­mében, ünnepélyes külsőségek között, zsú­folt ház előtt s a teljes művészi siker jegyé­ben folyt le. A közönség soraiban a vidék magyar társadalma is nagyszámban volt kép­viselve. Tüntető lelkes ováció, percekig tar­tó taps fogadta a magyar tanitódalosokat, akiknek nagyszerű produkciója felejthetet­len élményt jelentett a hallgatóság számára. A kiváló, képzett dalosokból álló együttes valamennyi program száma és Kocksmann István karnagy brilliáns dirigálása valóság­gal magával ragadta a müértő közönséget. A hangverseny után a fehér asztaloknál is forró ünneplésben volt részük nagyszerű ta- nitódalosaitiknak, akiknek tiszteletére más­nap a városkerti vendéglőben társas ebédet rendezett a vendéglátó rimaszombati daiegy- let. Délután autóbusszal Tornaijára utaztak a magyar tanitódalosok, ahol ugyancsak zsú­folt ház előtt nagy siker mellett tartották rneg a hangversenyt. A rozsnyái datesi Rozsnyó, augusztus 19. (Saját tudósítónk- tól.) A kisváros nyári esemény tele nségébe piros örömnapot gyújtottak a Sz. A. M. T. E. dalosai, mikor országos kőrútjuk során Rozs­nyóra is ellátogattak. Nyári melegben zárt­helyi előadásokra nehéz közönséget verbu­válni. Rendkívüli alkalom, vagy rendkívüli vonzerő legyen, mely ilyenkor telt házat hoz. A rozsnyói városházi dísztermébe berakott pótszékek, a zsúfoltan teli nézőtér, lelkes, ünneplő hangulat voltak bizonyságai, hogy az alkalom is, a vonzerő is rendkívüli voit. — Hogy a közönségünk értékelte: mit tesz az, kémén yen átdolgozot t esztendő után a nyári pihenőt arra szánni, hogy az utazás, törődés, szál lód ázás fáradalmait vállalja egy lelkes csoport, nyakába vegye az országot és ere­jét, pihenő idejét nem kímélve hordozza meg dédelgetett kincsünket: a magyar dalt visz- hangos hegyek között. A daltestvérek fogadását, az est előkészí­tését a Rozsnyó Városi Dalárda vezetősége, Román János karigazgató, kezdeményezésé­vel egy ad hoc bizottság intézte, mely ma­gyar kulturális egyesületeink tagjaiból volt összeállítva/ Az ünnepi nap délelőttjén érkező vendégeket a vasútállomáson küldöttség fo­gadta, melynek élén a város nevében Járossy Endre h. városid ró üdvözölte szeretetteljes •egészen a hóuaip végéig folyt a vidám sza­badifürdő ziés. Az idén is erre mutatnak a je­lek, a régiek mellé uj vendégek érkeznék s az ősz mélánkéi iája helyeit iil még mindig az érett nyár teljessége igéi* pompás hangu­latot. Ma kedves Ilona-nap volt s lelkesen ün­nepel lük az Ilonákat. Vécsey Zoltán dr. — A „Magyar Múlt" (Kézikönyv a kis ma­gyaroknak) cimil könyv ára kölvo 10 koro­na. A portó és kézbesítés dija keresztkötés alatt küldve, kötetenként 1.50 korona. Nyom­tatványként ajánlva: 3.50 korona. Tíz pél­dány rendelésénél — postacsomagként küld­ve — 5 korona. Megrendelhető: A Nép szer­kesztőségében, Kassa, FÖ-ucea 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom