Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-05 / 151. (2668.) szám
2 ieARHlKLAR Sörös Béla: „I Ictreitéstsrsái biztosabban masaidba!ja a szociális problémát, mim a szocializmus kísérletezi ágai9* ) Befelezték a hatodik ref. magyar ifjúsági konferenciát Léván Léva, julius 4, (Saját tudósi tónktól ) A lévai ifjúsági konferencián tegnap Fábián Dániel dr. budapesti orvos és szociológus előadásával kapcsolatiban felszín re hozott kérdéseket vitatták meg, melynek gondolatai a szocializmus és a kereszténység, illetve kál- vinizmus viszonya körül forogtak. A vita során számos egyéni vélemény hangzott el, ami nagyiban elősegítette a konferencia állá sf ogl a Iá sá n ak ki a 1 i kulá sá 1. Töfbibek között Szőke István roasnyói lelkész, teológiai előadó történelmi példákkal illusztrálta a kál viliizmusnak a történelemben megvalósult szociális programját, Agyagássi Sándor dr. garamvezekényi lelkész kifejtette azokat az okokat és lehetőségéket, amelyek alapién a kálvinizmus a jövőben is érvényesülheti szociális programját. Fálbiáu dr. újabb felszólalásában eredmény gyanánt könyvelte el azt, hogy a lévai konferencia alkalmat adott a legaktuálisabb szociális kérdéseknek nyitott szemmel való tárgyilagos megvitatására, A vitát Sörös Béla, a konferencia elnökének összefoglalása zárta le, melyet kozzáfü- .zött a jövő feladatai címen tartott előadásához. Kifejtette, hogy a jelent gazdasági és szellemi 'krízisnek megoldásaiban nem anyuvá,ra a gazdasági rendszer megváltoztatása, játszia a nagy szerepet, mint inkább a beállított egyéneik személyisége, mert az Isten leikétől vezetett egyének kollektmima mindig megoldotta és megoldja ezeket a kérdéseket s megoldásuk nem lesz kisérletezés. A szocializmus nagy szolgálatokat végez a kereszténység számára Tsten országa érdekében, mert figyelmeztet a bajra, a válságra, de viszont a kereszténység olyan realitások birtokában van, melyeken keresztül biztosabban közeledik szociális programjának megoldásához^ mint a szocializmus különböző kísérletező ágai. Viszont ezek a realitások kell, hogy figyelmeztetésül szolgáljanak az emberi élet lényeivel ilem számoló s csak teoretikus szoA szlovenszkói tartományi gyűlés választmányának pénteki ülésén Országh József elnökölt. Napirend előtt Blánar Béla dr. fölhozza a kórházi bizottságok ügyet. Ezek a bizottságok üléseznek, de tagjaik utazási- és napidijaikat meg nem kapják, jóllehet arra igényük van. Utasítani kell tehát az egyes kórházakat, hogy a költségeket likvidálják s amennyiben az országos határozatot még jóvá nem hagyta a minisztérium, a költségekre előleget folyósítsanak s gondoskodni kell, hogy a kórházaknak is rendelkezésre álljon e célra pénz. Elnök felhivására Obrcián főtanácsos felolvasta az országos hivatal rendeletének tervezetét, amellyel szabályozni kívánják ezt a kérdést. Ezt tudomására hozzák legközelebb a kórházaknak s a választmány elhatározza, hogy ezekre a költségekre a kórházak előleget adnak majd az egyes tagoknak s a kórházaknak viszont megfelelő fedezetet bocsátanak e óéira rendelkezésre. C vincek kanonok felhozza a Zemedelská Rada váj* ntajmányába történt választást s kijelenti, nogy ez alkalmas arra, hogy az eddigi együttműködést megbontsa s csak hátrányokat okozhat. Blanár Béla dr. kijelenti, hogy harmad fél év óta az egymással szembenálló különböcia 1 izmusnak, hogy valóságos felelősséggel mérlegelje képességeit és munkásságának várható eredményeit. Majd Ken-essey Kálmán dr, a konferencia céljai! fejtegette, Agyagássi Sándor dr. lelkész kérte a konferencián résztvevő ifjúságot, hogy azt a lelket, amellyel magukkal hoznak a magyar faluból, igyekezzenek megőrizni é.s a kapott értékeket tudományos fel- készültségükkel fokozol! mértékben visszaszolgáltatni. Sörös Béla elnök, a konferencia nevében köszönetét mondott a vendéglátó lévai ref egyháznak magyaros vendégszeretetéért s a konferenciát ünnepélyes keretek között be- rekpsztették. zö pártok az ország ügyeiben mindig megtalálták az együttműködés megértéses lehetőségét. Ez azonban a sérelmes és sértő választás által a magyarság teljes mellőzésével lehetetlenné vált s következményei csak hátrányosak lesznek a közérdekre s a magyarság mellőzése ellentétben áll az alkotmánytörvénnyel s eddigi gyakorlattal is. Alapy Gyula dr. a magyarság sérelmét hangsúlyozza s csatlakozik Blanár Béla dr. előterjesztéseihez. Minaru választmányi tag (Kramár^párt) a választásnak újból való elrendelését kivánja. Az elnöknek nincs kifogása az ellen, ha a választást újból napirendre tűzik, az együttes megértő működést feltétlenül szükségesnek találja, de jelenleg a választást respektálnia kell s annak érteiméiben kell eljárnia. A napirend során a Slovenská Natica részére 300.000 koronát, a Szt. Béla egyesület részére 200.000 korona segély megadása javasaltatott. Blanár Béla dr. elismeri, hogy a kultúra ápolása elsőrendű feladata az országnak s hogy mennyi segélyt ad az ország saját lakosságának, az az ő dolga, de kijelenti, hogy a magyarság kultúrájára mindeddig csak morzsákat kapott, sem számaránya, sem adózása, sem tényleges kultürszükséglete figyelembe nem vétetett. Az országos választmány szigorú kritikában részesítette Pozsony város költségvetését Blanár és Alapy tartománygyiiiési képviselők tiltakoztak a földművelési tanácsba történt választás média ellen Bránkó meggondolja magát... Elbeszélés - Irta: Villányi Andor (4) Miközben a. közeledő mind-jobban apasztván a távolságot, láthatólag azon igyekszik, hogy Bránkót is köze'edésre bírja. — Ej, — azt mondja magában rövid tanakodás után Bránkó, — hátha olyasfélét akar, ami nekem is javamra válik? és rászánja magát, hogy megszólaljon. — Stáje nóvo? — kiáltja tehát könyöklő állásából kilépve és kissé előre hajolva, — Mi újság barátocskám? — Nagy újság van! — ordítja, most már egészen érthetően a kü’dönc és ahogy integet hozzá, valami olyan sugárzás tölti el a kivörösödött arcát, mintha csakugyan valami személyes nagy szerencse érte volna. — Micsoda? — döbben föl, maga sem tudja, mért — fölcsigázott nyugtalan érdeklődéssel Bránkó, aki a sokat ígérő bevezetés ellenére még mindig nem képes kitalálni, hogy hát ez a másik min is örülhet voltaképpen olyan nagyon ? — Micsoda? — ordítja boldogan a sietve közeledő és jelentősen föl vonja a szemöldökét. — Hát megvan a gyilkos! — A gyilkos? — csap bele, mint a derül! égből lecikázó villám, a rossz lelkiisemeret a meg hők kenő Bránkóba. — Miféle gyilkos? — és most már önkéntelenül ő is lassan elindul a szembejövő felé. — Hát aki a poslamesteroét megölte! . . . — orditja boldogan és egyben méltatlankodva emez. És mindene szinte nevet az örömtől. Nevet a szeme, az ordifástó! nagyra.tátott Mája a bagótól barna, ínnyel benőtt ápolatlan fogai; maga az egész ember. — Affenét! . . . Veszi most már csodál ko- zóra a hangját Bránkó. aki az első zökkenő után immár ismét annyira ura minden idegének, mintha egész életében mindig csak atá- koékodbtt volna. I)e mindazonáltal még mindig n*m érti m^g, mi Is az a titokzatos vala,mi? ami ezzel a ténnyel kapcsolatban ebből a küldöncből, akinek ez végre is nem személyes ügye, ilyen érthetetlenül nagy örömöt vált ki? — Eridj csak — • szól tehát oda hirtelen a félfezemmel folylon ráfigyelő és sarkában őrködő pulinak — miközben elindul — hajtsd csak meg a birkákat jobbról, oda le, ahhoz a füzfához-e! — Hát megvan a gyilkos? — kérdi Bránkó, amikor összeérve lekezeltek és olyan várakozó arccal néz a másikra,, mint aki valami váratlan j óh irt hallott, amiről azonban még nem tudja, hogy hányadán legyen vele. — Meg! — feleli emez és azonnal meglátja a Bránkó diplomatikus arcán, hogy a.z most azon tanakodik, hogy vájjon micsoda is az, ami az ő arcát ilyen boldog sugárzásba, borította? — No, — azt mondja tehát ravaszul fölvillanó -szemmel kiaknázva a helyzetet — találja hát most ki, hogy ki lehetett? — No, —• biztatja Bránkó mosolygósán. — Hát ki volt? — Nohát, — durrant ja el a szüreti puskát huncut szemcsippeütéssel a küldönc — olyant mondok, amit még ha száz évig gondolkodnék, akkor se találná ki soha! _ Maga a községi főhajdu volt! — Kicsoda? — hökken belé a hihetetlenül ható kijelentés valami olyan szörnyű megdöbbenéssel Bránkóba, mint aki azt várja, hogy ezután már csakugyan mingyárt össze kell dűlnie a világnak. — Maga a főhajdu? — Hát mos! szóljon csak ehhez? — élvezi ki fenékig a hatást a küldönc. — Hát mit szól most ehhez maga? — Nem tudok én ehhez semmit se szólni... — böki ki végre hosszabb szünet után Bránkó és megcsóválja a fejét. — Elhiszem én azt magának! — érti meg helyeslőleg a Bránkó lelkiállapotát a küldönc. — Van is ám most odaát csodavilág! Az egész község mind egy szálig azt mondja, agyon kellene a.z ilyen csirkefogó gazembert ütni, aki igy szégyenbe tette, bárom egész hétig folyton csak kihallgatásra idézte, kínozta, éjjel ágyából ráncigálta elő a becsületes lakosságot. Dekát ne is féljen attól maga, nem kerüli el most már ez a betyár a kötelet. Hát nem lehetne éppen mondani, hogy Bránkó lelkét pillanatnyilag ily irányú aggodalmak szorongatnák, az azonban igenis meglátszik rajta, hogy a mind jobban és jobban rárohanó indulatok nyomasztó hatása alatt valami észrevehető változás következik be a, lelkiállapotában, ami a legjobb akarattal sem nevezhető éppen kellemesnek. — És hát . . . hogv‘ jöttek rá? — nyögi ki végre az események hosszabb belső megla* A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyujtott győgytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoeqö Napfény Fürdő Diéta Igmándi keserűvls, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. ———MM—^ Pozsony városának a Yódcölöp ut, Vadász sor, Mudron ucca és Várul részének szabályozási és beépítési előírásait megállapító határozatát jóváhagyta a választmány. Tudomásul vette a választmány, hogy Blanár Béla dr. indítványa s a múlt ülés határozata értelmében a szép sí járásban levő Tornaujfalu jégkárosultjainak pillanatnyi segélye címén 20.000 korona elküldetett. Az ülést félhárom órakor megszakították a annak folytatását 4 órára tűzték ki. A délutáni ülésen kavicsszállitások vállalatba adását, hidak újjáépítését s ezek kiadását, utak hengerelését s azok munkába adását tárgyalta a választmány. A helyiérdekű utak segélyezésére 5,500.000 koronát javasoltak. Blanár Béla dr. úgy találja, hogy a vicinális utak a lehető legrosszabb állapotban vannak, azok helyreállítása feltétlenül szükséges, de a pénz folyósításánál figyelembe kell venni a mindenkori pénzügyi helyzetet s a végzett munkálatokat ki is kell fizetni. Az indítványt elfogadták. A választmány jóváhagyta Pozsony város 1931. évi költségvetését, de megállapította, hogy az az előírásoknak meg nem felel s igy részleteiben alig vizsgálható át, de jóvá kellett hagyni ennek ellenére, mert költségvetés nélkül a város nem működhetik, kivánja azonban a takarékosságot. A hitelátlépéseket jóvá kellett hagyni, de a tanács és a képviselőtestület lesz felelős a költségvetésnek idején való előterjesztéseért. A jövő évi költségvetés október havában tárgyalandó, ötven napi időt engdélyezett a választmány a szervezeti szabályrendelet elkészítésére. A városi vállalatok és közmüvek az előírások szerint veze- tendők, a dologi kiadások kisebbitendők, a személyiek rendezendők s jelentékeny megtakarítások szükségesek. Kifogásolja a választmány a re numerád dk nagyságát, általában pedig szükségesnek tartja, hogy az adózó közönség vagyoni helyzete feltétlenül szem előtt tartassák, a költségvetés összeállításánál. A közönség nem terhelhető meg nem feltétlenül szükséges tételekkel. Hosszabb vita után, melyben Blanár Béla d,r., Dusek dr. és Minaru vettek részt, az indítványt és a költségvetést elfogadták. Pozsony város kövezési tervét 1931-re jóváhagyták. A pénzügyi vezérigazgatóság előterjeszti, hogy a községeknek pőtadókra 18 millióval többet adott, mint. amennyi a pótadókra befolyt. . ezeknek megtérítését kívántja, de hajlandó ezt részletekben is elfogadni. A választmány az országos hivatalt felhívja, hogy ez ügyben tárgyaljon a vezérpénzügy igazgatósággal s tegye meg jelentését. A legközelebbi ülés julius második felében lesz. tolgatása után kissé idegenfezem rekedtes hangon. — Már hogy a tettesre? Hogyan? Hát úgy, hogy ő is, mint a legtöbb effajta maga árulta el magát. — Kicsoda? A főhajdu? — Hát! Mer tudja meg maga, aki gyilkolt, — akár ágrólszakadt. utszéü kapcabetyár, akár hivatalos hatalommal biró községi főhajdu, akár másmilyen, bármiféle anyaszülte ember legyen: — a gyilkosnak az a törvénye, hogy maga adja magát csendőrkézre! . . . Nono! . . • Ezt azért már mégis kötve hiszi el ez a mi magabizó Bránkóuk! — Maga? — böfifen ki tehát komor lelki konvulzici ellenére is az önkénytelen gúny BrAnkóból és minden óvatossága dacára sem tudja megállani, hogy meg ne kockáztassa a könnyelmű általánosítással szemben kissé mérsékletre inteni a fölényes mezei lélekbúvárt. — Nono barátocskám . . . Minden gyilkos azért talán nem! . . . — Nem-e? — sértődik meg a. pszichológiai ismereteiben hirtelen érzékenyen megbántott küldönc. — Honnét tudja ezt maga énnálam- nál jobban" ö.i-e már maga életében embert.? — Én veti fői önérzetesen a fejét Bránkó. — Hát olyan embernek néz maga engem? — Nohát! — feleli a küldönc. — Akkor hát ne beszéljen olyanbe, amihez nem ért! — Mert úgy nézzen meg maga engem, barátom, hogy én katona koromban öt hónapig voltam a csendőrséghez beosztva. Hát ennélfogva onnan tudom, hogy milyen a gyilkos természete. Mert aki embert ölt, azt nem is annyira a nyomozóhatóság ügyessége játssza a törvény kezére, mint inkább a megnyugodni nem tudó bűnös lelkiismeret, ami árulójává lesz. Ezért van sokszor, hogy az ügyes csendőr, aki még nem is tudja, hogy hol keresse a gyilkost, egyszerre csak pulykámérgesre fölfujva magát odaáll a bűnös elé, hogy szinte szúr a szeme és csak ugv találomra igy kiált rá a gyanúsítottra, hogy azt mondja: „Valid be gazember, hogy te követted el!“ s az hirtelen megtörve beismeri, hogy ő az, akit keresnek. — Én ilyesmit már nem egyet láttam, barátom! . ■ (Folytatjuk.) 1931 julius 5 vasárnap, l———i nigi—imw [■■m ír niT—
