Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-05 / 151. (2668.) szám

1031 Julinb 5, vasárnap. TRXGM-MAGitóRHnaiai? 1 München, jiuiiois 4. A Bayi-ische Kurier a német lapok köziül elsőnek hozza a pápának uj enjciklíkáját a katolikus akcióra vonatko­zólag, amelyet a Szentatya a katolikus egy­ház patriarciháihoz, prímásaihoz, érsekeihez, püspökeihez és más főpapjaihoz intézett. A körirat bevezetéséiben a pápa kijelenti, hogy nem szükséges egyes részleteiben tárgyalni azokat az eseményeket, amelyek a legutóbbi időiben Rómában és egész Itáliában lezajlot­tak. Megkísérelték, hogy halálosan megse­besítsék azt, ami a pápa előtt, mint a lelkek atyja és pásztora előtt mindig a legdrágább volt és a legdrágább lesz és a mód, ahogy ezt megkísérelték, rendkívül sértő volt. Ezért a pápa szükségességnek és kötelesség­nek érzi, hogy az egész világ ka toliéi zmu sá­li oz forduljon és megvédelmezze az igazsá­got egy olyan ügyben, amely a katolikus egyház vitális érdekeit és jogait érinti. El­sősorban a magas é's alsóklérust illeti köszö­net az utóbbi időkben tanúsított hűségéért. A Szentatyára rendkívül felemelő és vigasz­taló jelenség volt, hogy láthatta az összes országok katolikus akcióit közös atyjuk kö­rül csoportosulni. A körirat ezután kemény szavakban ítéli el az erőszakosságokat, amelyeket elkövet­tek és a szóban, meg tettben megnyilvánult kárt evés i szándékot, amely még a pápa sze­mélye előtt sem állott meg. Ez vonatkozik a sajtóra is. Miután mindez pártuniiormisba öltözött elemek részéről történt, szükségszie- rüleg felmerült a gondolat, hogy a rendelke­zések felülről érkeztek. A pápai irat azután beszámol arról, hogy ha nem is mindezeket, de mégis a leglénye­gesebb kitalálásokat, hazugságokat és rágal­makat egy okmányba gyűjtötték össze, ame­lyeket általánosságban, persze megfelelő óva­tosságból nem hivatalosan üzenetnek nevez­tek el. Erra az iratra a pápai körirat azt mondja, hogy a pápa soha sem látott ok­mányt, amely ennyire tendenciózus lett vol­na és annyira ellentétben állana az igazság­gal és a Szentszékkel, meg a katolikus ak­cióval. Az üzenetben például a papok fekete hálátlanságról beszélnek, amely egy olyan párt ellen fordul, amely párt a saját véle­ménye szerint — egész Itáliába vonatkozó­lag a vallási szabadság garanciáját nyújtja. A körirat ezután a pápa gondjáról és aggo­dalmáról beszél, amelyet a vallás szabadsá­ga ellen intézett támadások idéztek elő. Ezek a támadások tetőpontjukat a Tendőri intézkedésben érték el, amelyek végül is a Szentszék eilenreindiszabályait kényszeriíet- ték ki. Kimondhatatlan fájdalommal látja a pápa, — folytatja tovább a körirat — hogy Rómá­ban és Itáliában valóságos összeesküvés szö­vődött a pápa ellen és minden ellen, ami az egyháznak és fejének drága, a lelkek sza­badsága és jogai ellen, bár többször ünnepé­lyesen megerősítették és hangoztatták, hogy a katolikus akció tiszta és kategorikus rend­szabályaival minden pártpolitika felett áll. A kossuti véres pünkösd tanúi azt vallják, hogy Majort csendőrkard ütötte le A védő hamisnak mondja azokat a jegyzőkönyveket, amelyek alapján Major képviselő kiadatását kérték — A halálos áldozat utolsó üdvözlete — A jövő hetet is igénybeveszi a tárgyalás Pozsony, július 4. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése). Ma volt a Major-per tárgyalá­sának ötödik napja, amelyen még mindig nem fejezték be a tanúkihallgatásokat, úgyhogy a per a jövő hét nagy részét is kitölti. Pollák tanácselnök a tárgyalás megnyitása után felolvassa a nagyszombati kórház átiratát, amelyben a kórház igazgatósága közli, hogy Kugler József és Psota Erzsébet tanuk, akik a kossuti véres eset alkalmával megsebesül­tek, oly súlyos betegek, hogy nem jöhetnek el a tárgyalásra tanuvallomástétel céljából. A mai tárgyalás első tanúja Hrdica Sándor 21 éves diószegi munkás, aki előadja, hogy pün­kösd másodnapján átment Kossutiba. Útközben találkozott azzal a csoporttal, amit Major kép­viselő vezetett a faluba, ő is csatlakozott hoz­zájuk és szóba elegyedett Major képviselővel, aki a nemrégiben végétért sztrájkokról beszélt. Amint Kossuti felé mentünk, — folytatja a ta­nú, — láttuk, hogy "a községházáról körülbelül 30 csendőr szaladt ki az uccára és kordont vont. A csendőrök parancsnoka Major képviselőhöz ment és ketíen beszélgetni kezdtek. Major a tömeg felé fordult, mondani akart valamit, közben a csendőrparancsnok kihuzía a kard­ját és Majort hátulról leütötte. Major erre elvágódott a földön. Zsabka Sándor kossuti munkás feléje sietett, hogy felemelje, de ebben a pillanatban'ő is összeesett. Azt nem tudom, hogy lövés, vagy ütés érte-e Zsabkát ek­kor. Ezután én és Zsabka József is Major kép­viselő felé mentünk, de hátulról ütés ért és elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, nagyban folyt a lövöldözés cs négykéz­láb mászva a tiz méternyire lévő korcsma kapu­ja felé igyekeztem. Itt mellettem összeesett egy ember. Magam felé fordítottam a fejét, Bellák diószegi lakosra ismertem rá. Még volt benne élet és halkan ezt suttogta: Üdvözlöm a szüléimét. Hogy azután mi történt, azt, nem tudom, mert a csendőrök elzavartak. A tanú erősen felindulva és könnyek közt teszi meg vallomásának ezt a részét. Weichberz dr. védő axna kérdésére, vájjon Major arra izgatta^© a népet, hogy erőszakot alkalmazzanak, Hrdica kijelenti, hogy erről nem tud. Ügyész: Hogyan lehetséges, hogy Jánosik főhadnagy szembenállt Majorral és mégis há­tulról ütötte le? Tanú: Major épp abban a pillanatban for­dult meg és a tömeghez akart szólni valamit. A következő tanú Zsabka József, az elesett Zsabka Sándor bátyja volt. Ő adta be a kér­vényt a gyűlés megtartásának engedélyezése végett. Az első kérvényt május 17-én, a má­sodikat május 19-én adta be. Közvetlenül a gyűlés előtt délelőtt három­negyed 11 órakor kapta az értesítést, hogy a gyűlést nem engedélyezték. Értesítette erről elvtársait. Köziben megér­keztek a csendőrök Kossutiba, ö Soucek fő­kapitányhoz fordult, akivel közölte, hogy tu­domásul vette a gyűlés betiltását, azonban kijelentette, hogy nem vállal felelősséget azért, ha valami történik. Ekkor Soucek meg­kérte őt, hogy mindenesetre .vigyázzon a rendre és küldjön a falu végére két-három embert, akik, ha netalán a szomszéd faluból emberek jönnének, közöljék azokkal, hogy a gyűlést nem engedélyezték. Elnök: Mit értett az alatt, hogy nem vállal fe- le'őeeéget azért, ha valami történik? Tanu: Én ezt csati úgy mondtam. Én nem tudom magam másképp kifejezni. Elnök; Tudta, hogy a kommunisták előre készül­lek valami tüntetésre? Tanu: Ilyen hangulat nem volt a lakosság között. Elnök: Hát a,likőr miért gyülekeztek, ha nem akartak gyűlést tartani? Tanu: Mi összegyűltünk a községháza előtti té­ren és csak akkor tömörültünk tömegbe, amikor az emberek Hegy községből megérkeztek Major ve­zetésével. Hogy azután mi történt, arra nem tudok felvilágosítást adni. mert öcsémet kerestem, akit a csendőrök lelőttek. Azt láttam, hogy Major és Já- í nosik főhadnagy beszélget és a csendőrfőhadnagy kardjával lecsapott Majorra, aki hang nélkül össze­esett. Elnök: Látta-e azt, hogy az emberek ki­gombolt inggel állottak a csendőrök előtt? Tanu: Igen, kigombolták az ingüket é9 azt kiabálták; Mi nem akarunk semmi mást, csak nagyobb darab kenyeret. Ezután az ügyész kérdezi a tanút. — Két nappal az esemény előtt gyűlés volt Kossuthban, amelyen Ucsiko Cecília kom­munista agitátornő beszélt. Mondta-e azt ez az agitátornő, hogy „ne féljetek, mert meg­védünk titeket, gépfegyvert hozunk magunk­kal a csendőrök ellen." Zsaibka kijelenti, hogy ilyet Uesko Cecília nem mondott, ő az oroszországi viszonyokról beszélt és a gépfegyver szót nem is ejtette ki a szájain. Ellenben kijelenti, hogy az előzetes vizsgá­lat folyamán, amikor a csendőrök őt kihall-, gatták, jegyző könyvbe akarták vétetni, hogy; Uesko azt mondotta, hogy gépfegyverrel majd megvédik őket, ibe is vették a jegyző­könyvbe, ő azonban ezt a jegyzőíkiönyvet nem irta alá. < Erre feláll Major és izgatott hangon a kö­vetkezőket mondja: . jl $???||| — Slávik belügyminiszter a parlamentben ís hivatkozott arra, hogy Uesko Cecília biz­tatta az embereket, hogy majd a kommunis­ta párt gépfegyverrel megvédi őket a csend­őrökkel szembein. Ez maga is mutatja, hogy a hatóságok mily módszerrel dolgoztak az előzetes vizsgálat folyamán. Ezek oly mód­szerek, amelyek más kulturáltamban nem fordulhatnak elő. Mialatt ezeket mondja, az ügyész izgatot­tan fészkelőéik a helyén. Az elnök is több­ször rácsenget Majorra és a következőket je­lenti ki: — Nem engedem, hogy itt agitációs beszé­det mondjon. Itt mi az igazságot keressük és hogy mi történt az előzetes vizsgálat fo­lyamán, m ellen hiába tiltakozik. Klementisz védő: Meg kell érteni Major képviselőt, aki ártatlanul ül a vádlottak pad­ján, hogy sízóváteszi azokat a vizsgálati mód­szereket, amelyekben része volt, mert hi­szen a hatóságok ezeknek a jegyzőkönyvek­nek alapján kérték ki őt a parlamenttől, most pedig kiderül, hogy a csendőrök jegy­zőkönyvei hamisak. Érthető tehát az, ha Ma­jor képviselő tiltakozik a vizsgálat lehetet­len módszerei ellen. Elnök; Itt nem lehet tiltakozni, itt mi az igazságot keressük. Major: Hát akkor hol lehet tiltakoznom? Nekem nincs másiutt alkalmiam, hogy tilta­kozásomat fejezzem ki, csak itt, a bíróság előtt tehetem ezt meg. Ezzel véget ért az incidens. A következő tanu Gál Tibor diószegi le­gény volt, aki egy barátjával, Csánó Ferenc­cel kiváncsiságból ment Kossutiiba. Azt látta, hogy Jánosik főhadnagy kardjá­nak markolatával leütötte Majort. Németi Gyula diószegi lakos, aki a sor tűz alkalmával a tömegben volt, kijelenti, hogy az emberek nyugodtan és csendesen visel­kedtek és a csendőrök voltak azok, akik ag­resszívek voltak a tömeggel szemben. Senki sem dobott az emberek közüli követ a csend­őrökre. • • ■ Majort akkor is ütötték gumilbottal, amikor már a földre esett. A mai nap utolsó tanúja Csánó Ferenc dió­szegi földmunkás, aki szintén kíváncsiságból ment Kossutiba. Azt látta, hogy Major összeesiki de nem tudja, hogy ki ütötto meg Majort. Feltételezi azonban, hogy Jánosik ütötte Ma­jort, mert hiszen ő állt hozzá közel és senki más nem volt ott a közelben. A bíróság ezután a tárgyalást kedd dél­előttre halasztotta, amikor a mai napon ki­hallgatott tanukat szembesíteni fogják Jáno­sik csendőrfűhadnaggval. A külügyi bizottság nagy nehézségek után megszavazta az export-hiteit Prága, julius 4. A belpolitikai válság egyik legkényesebb pontját képezte a külkereskede­lem állami támogatásáról szóló törvényjavas­lat, amelvet különösen a nemzeti demokraták és szocialista pártok sürgetnek, mert ettől re­mélik az ipari válság enyhítését és a munkanél­küliség csökkentését. A külügyi bizottság már tegnap délelőtt megkezdte a javaslat tárgyalá­sát. A vita folyamán azonban úgy a nemzeti demokrata Hajn, mint az agrárius és cseh ipa­rospárti, valamint cseh néppárti szónokok a ja­vaslat eredeti szövegezése ellen foglaltak ál­lást. Emiatt tegnap este szavazásra sem kerül­hetett a sor. Ma délelőtt újból összeült a külügyi bizott­ság s az agráriusok lényegbevágó módosításo­kat terjesztettek elő. Az ülést koalíciós érte­kezlet miatt ismét fölfüggesztették, mig végül a délután folyamán a koalíciós pártok a legtöbb vitás kérdésben megegyeztek s a bizottság lé­nyeges módosításokkal el is fogadta a javas­latot. Két paragrafusra vonatkozólag csak a ple­náris tárgyalásnál lesz végleges döntés. A kereskedelmi és ipari bizottság ugyan­csak ezt a javaslatot kezdte tárgyalni. Szava­zásra azonban csak a bizottság szerdai ülésén kerül a sor. A Ház hatperces ülése A képviselőház ma délelőtt hatperces ülést tartott, amelyen második olvasásban elfogad­ta. a munkabiróságról szóló javaslatot. Az ipari rend 82. paragrafusa novellájának tárgyalására négyihónapi haladékot adott a Ház a szenátus számára. A Ház legközelebbi ülése szerdán délután S órakor lesz a következő napirenddel: A Jugo­szláviával kötött kereskedelmi szerződés rati­fikálása, Stribmy György és Hruska képviselők mentelmi ügyei. Még két hétig dolgozik a parlament A legújabb helyzet alapján föltehető, 'hogy a képviselőház még két hétig fog dolgozni. Lé­nyegesebb javaslatokat azonban az exporthite­len kívül már nem igen fog elintézni, legföl­jebb arról lehet szó, hogy módosítják a jöve­delmi adóról szóló törvényt oly értelemben, hogy a 40 ezer koronán fölüli jövedelem adóját fölemelik. A pápa a klérushoz intézett enciklikában tiltakozik az egyházat ért sérelmek elisjit Kemény és éíes szavakban ítéli ei a legutóbbi idők sajnálatos ese­ményeit — Valóságos összeesküvést szőttek a katolikus akció ellen 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom