Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-05 / 151. (2668.) szám

1391 ftifrhiB 5, vasárnap.

7

A nagytőke kapzsisága

és a túlhajtott nemzeti sovinizmus okai a nagy válságnak

TShb szolidaritás!, jobb szocializmust! — Szlovoiisikón csak az autonómia segít — Petrásek* Ágoston Selmecbányái beszéde

Prága, július 4. A kereszt én yszoci a lista párt által Selmecbányán rendezett legutóbbi tatalmas ajuionomista-gyülésről szóló beszámolónkban röviden megemlékeztünk arról, hogy Petrásek tartománygyülési képviselő a mai gazdasági válság okairól és annak kauzális gyógyításáról mondott tartalmas beszédet. Ezt most alkalmunk van teljes részletessége l a Iá bb isme r telnünk:

Szloveinszikó sok városa sóikat veszített az ál amifordulat óta — mondta Petrásek — de talán egyik sem annyit, mint Selmecbánya. Húsz év előtt gyakran jártam erre, de a lüktető élet azóta csendes. Csak sírást hallani már.

Némi vigasztalásul szolgáljon tálán a sel- mecieknek az, hogy Szlovénszkó úgynevezett gazdag vidékeim sem rózsásabb a. helyzet A gazdával együtt szem ved az iparos, kereskedő és napszámos.

Tárgyilagos akarok lenni s azért nem is okolom egyedül a kormányt minden bajért. Véres világháború, a vele járó forradalmak, az elhibázott békeszerződések nyomai látszanak meg a világ képén.

De 13 esztendő után már el lehetne a nyomokat tüntetni s javítani a helyzeten ...

Mélyebben vizsgálva Európa s velő köztársaságunk mai nyomorúságos helyzetét, két okra vélem visszavezethetni csaknem minden baj forrását: 1. a nagytőke kapzsisága s uzsorájára és 2. a végtelen nemzeti sovinizmusra.

Bolsevizmusba vezet

a nagytfifce kapzsisága

A mai- demokráciának örök szégyene lesz, hogy míg túltermelés van, az áruházak telve vannak élelemmel s ruhával, — nem is említve a Szlovenszkón rothadó fát, — addig milliók éheznek s rongyosak. Amikor árvizek pusztítanak s járhatatlanok az utak, akkor milliókra rúg a munkanélküliek száma.

Néhány nagy hátak s a Pensijny Ustav összegyűjtik a tökét s a szegény ember vagy ítem kap hitelt vagy 10—12 százalék uzsorakamatot fizet. Amerika Franciaor- Szag szaval a békéről, lemegy vérzésről, altruizmusról, az államok egymás iránti szeretőiéről stb., közben összegyűjtötték a világ aranyát s amikor a lerongyolt Németország és a testvér Ausztria az első közeledő lépést teszik, vétót kiáltanak, visszataszítják a vízbe S nem akarják, hogy ezek az országok éljenek ...

Szovjetoroszországtnak ötévi terve megadja a kegyelemdöfést az európai országoknak

s ez ellen, csak az európai államok megértő összefogása segíthetne; a valóság pedig az, •hogy Amerika és Anglia gazdasági érdekből (támogatja Sztálin tervét...

A mi kis köztársaságunkban is az egy bankbáró PreLssnak napi 43.000 K bevétele van, mig tízezernyi család betevő falat nélkül szűkölködik •..

A csehszlovák államnak úgyis sok az adóssága, nnégis újakat csinál, de nem in- ivesizticióra, hanem a deficiteket fedezi velük. Van azonban az államnak egy el nem (Számolt adóssága is, t. i. nem fizeti ki rendesen a pótadóikat a községeknek, járásoknak s Szlovenszkó tartománynak sem. Emiatt álluziórius ezen testületek költségve' ttése, lehetetlen a háztartása. Mi lehet ennek ia vége? Ha Hoover terve nem sikerül, — bolseviamus!

IV túlhajtott nemzeti sovinizmus kártevése

, A gazdasági válság, munkanélküliség s az általános nyomor oka továbbá nem kis mértékben az egyes nagy és kicsi potentátok végtelen nemzeti sovinizmusa az igazi

‘konstruktív fajszeretet helyett. Ha például a franciák felvetik Páneurópa eszméjét, .nem kell a németeknek; a német-osztrák vámunió gondolatától .pedig fáznak a franciák. Ha köztársaságunkban a német-magyar kisebbség valamely képviselője a legélet- revailóbb gazdásági eszmét veti fel s erre indítványt nyújt be, — pedig ezt csak ok teszik — a csehszlovák többség elveti. Minden jó dolog hajótörést szenved a sovinizmus s a pártpolitika szikláin. Orvos, mérnök, lelkész, tanító, tisztviselő, vállalkozó csak úgy érvényesül, ha legitimációs csehszlovák.

A gazdasági érvéle, a szakértőiéin nem határoznak•Ha oly nagy s égy nyél vü nemzetnél is, amilyen a német, végzetes bajokat okoz a szélsőséges hitleriizmus s kiváltja a másik szélsőséget: a bolsevizmust, ha az olasz faszizmus túlhajtott nacionalizmusa is megzavarja az olasz nép egységét', bel- és külbékéjét, mennyivel veszedelmesebb s ártalmasabb a sovinizmus az oly vegyes nemzetiségű kis republiikában, amilyen Csehszlovákia. Hiszen egész Középenrépában, de főleg mi nálunk Szlovén szkón a faj- és vér kevered és, a nevelés és különböző körülmények folytán sok esetben alig lehet megállapítani biztosan valakinek faji hovatartozását. S ha a nép ezer éven át békésen élt egymás mellett és beszélt különböző nyelveken, miért legyen az most hiba és hűm? Mindén ember Isten képére van teremtve s vétkezik a felebaráti szeretet, a humanizmus, a józan ész s a gazdasági érdek ellen az, akii gyűlöletet hirdet más nemzetislég, faj, nyelv és kultúra ellen.

Ha tehát a világ jelen nyom órának fő okai: a tőke uzsorája s a nemzetiségi sovinizmus, hol a kiút s a gyógyszer? Sok az orvos és a bába és tálán éppen ezért elvész a gyerek. Mindenható főorvos volna a népszövetség,

ahol sokat beszélnek, de semmit sem tesznek, vagy pont ellenkezőjét a megbeszélésnek. Azonkívül is tulburzaujos és kegyetlenül drága. A fáma szerint a népszövetségi főtitkárnak fizetése felér egy békebeli király évi jövedelmével...

A mindenféle ligákban uj gazdagok és soviniszták diktálnak, azonkívül persze sok a far,ize izmus, no .és az a néhány jóllakott sohasem hisz az éhező millióknak.

Végül pedig azért nem tudnak a bajokon segíteni, mert nem mernek a bajok gyökéréiig nyúlná, csak a betegség szimptomáit, jeleit s nem az okait gyógyítjákA keresztényszocializmus

missziója

Magyarán: nem jutnak el Krisztusig, annak felebaráti szeret étéig. Nem akarják elfogadni a már negyvenéves, de mindig modern „Remim No,vanum“-ot s a legújabban megjelent, de örök igazságon alapuló „Qiua- dragesino Anno“-t. Elolvasták, de nem követték a pápa múlt karácsonyi békeszózatát sem.

Pedig ezen krisztusi tanok nélkül nem lehet a mai gazdasági s erkölcsi bajokat gyökeresen gyógyítani s a kapitalizmus és nacionalizmus mérges kinövéseit operálni. Csak az arany középút segít a két végzetes véglet között. A tőke szüksége*^ de az uzsora és kapzsiság bűn, a kommunizmusra vezet. A fajszerefet erény, de a túlhajtja gyűlöletet szít, háborút és nyomort. Az arany középút a keresztény szocializmus.

Ez elismeri a magánvagyon szentségét, de kötetes ségeket is ró reá. A tőke mellett a munkának is van részesedése és joga a kötelességeiken túl. A gazdagnak nem szabad elásnia a pénzt, hanem azt forgalomba kell hoznia. A szegényeknek joga van a munkához s a tisztességes megélhetéshez.

A munkáskérdést az intelligencia s sajnos az egyháziak jórésze is elhanyagolta. Ki tud azon csodálkozni', hogy az egyház is elvesztette a szegénységnek legnagyobb részét, amely természetszerűleg a kommunizmusba sodródott. Pedig a szegénység s a munkásság kellene, bogy az egyház dísze á koronája tegyen. Krisztus is a szegényeknek hirdette az evangéliumot. Valljuk he: nem törődtünk, eléggé a munkásokkal. Nem szerettük s nem becsültük eléggé. Pedig anyagnak is a leg^ hálásabb. A szélső baloldali, a destruktív

A királyné kísérője

Irta: Fáy Hona

Zsigmond király búcsúzott szépséges királynéjától, Csilléi Borbálától. A konstanoiai zsinatra indult, mely fontosabb volt neki országa dolgánál, felesége őrzésénél, mert császári tekintélye függött tőle.

Készen álltak a szíj jen hint. áló kocsik, a nemes paripák, a társzekerek sorai. A lovagok, vitézek, a Sárkány-rend főnemesei, az apródok, csatlósok százai, a konyha cselédsége, a sáfárok, öltöztetek, kísérők, a kürtösök csak jelre várták, hogy meginduljon a menet, hangyabolyként összegabalyodva a megmozdulás percében. De Zsigmond még búcsúzott.

Nem ölelte magához a csodaszép királynét, — ez nem lett volna méltóságához illő, c-sak nézte és közben beszélt. — nem is hozzá, hanem Garai Miklóshoz, kire távollétében az ország kormányzását hízta, — és az asszonyát is. Észrevette-e azt az alig egy szempillantásig tartó összenézést közöttük, mikor azt mondta Miklósnak, hogy első gondja a királyné legyen? S talán azért nem tudott elmenni? Ki tudja!

A lovak már toporzékoltak, a nap is deleit. Indulnia kellett, ha még aznap el akarta érni Bécset. Megfogta Borbála kezét, a vakítón tündöklő szemébe nézett, azután megfogta a Miklósét is.

— Megbízom benned, — szólt.

— Teheted, — volt a felelet, de Miklós szeme másfelé nézett.

S a kürtök megszólaltak. Nemsokára csak az óriás porfelhő mutatta a völgyben végelátha- tatlanu'l kígyózó menetet.

Zsigmond szive körül mégis valami maró fájdalmat érzett, valami kétséget, — az Öreg emberek féltését fiatal asszonyuk iránt. Pedig kiben bizhatott volna jobban, mint Garai Miklósban? Nem volt-e leghívebb embere uralkodása kezdete óta minidig? Mikor a gőgös magyar urak Visegrádra csukták, ő volt az egyetlen, aki pártjára állt, s hosszú könyörgéssel elérte, hogy a maga várába, Siklósra vihette, ahol királynak illő tisztességadással gondját viselte. S azután is „nagy okossággal és fáradhatatlan szorgalmatossággal a rendektől szabadulását kidolgozta44, úgy, hogy kizáróan neki köszönhette királyságát és életét is. az ország pedig csend őségét, igaz, hogy jutalmul megtold! a a temesi, csongrádi, bács , szeréin- és valkóme- gyei birtokait bara.nya-, pozsega-, komárom-, Veszprém- és vasvármegyei birtokokkal, amo/ r

• lyeknek Miklós jó föidesura lett és ahol megelégedést teremtett.

A velenoések elleni harcokban is Miklós vitézségének és körültekintésének köszönhette a győzelmet és egy nagyon heves harc alatt még az életét is. Kiben 'bízhatna hát, ha ő benne nem? Azután, már különben is ímegcsendesed- hetett tüze, hiszen megboldogult feleségétől, Ilonától, Lázárnak, a rácok urának leányától való fiai: Péter és Miklós már kamaszkorban vannak és apródok az udvarnál, s a dér is meglepte már kétoldalt homlokán a haját. De a szeme még mindig tüzes volt, a tartása feszes, mintha még messze lenne az ötven évtől. Bora alig húszegynéhány, — nem, — nincs mit nyugtalankodnia.

Ahogy a szijjon lógó kocsi himbálta a testét, a kételkedés úgy himbálta a lelkét, csak mikor Konstanciába. ért soknapi utazás után és a báróim pápa vetélkedése által fölizgatott gyűlésen kellett elnökölnie, békrtenie, határoznia, ült el a nyugtalansága. Hosszú, bozontos szakálla itt tekintélyt adott neki, itt szüksége v-olt rá, nem úgy, mint mikor az ágyasházba.n fiatal asszonya selymes arcát súrolta vele.

Teltek a hetek és hónapok, küzdelmek és gondok között és fogva tartották Zsigmondot iKonstaneiában. Magyarország felől nyugodt lelhetett. Garai Miklós nem az az ember volt, akinek a szép asszony szerelme elvette volna az eszét, szorosan tartotta kezében a kormány kerekét és csak úgy hagyta fordulni, ahogy ő takarta. Talán épp ezért lett ur Borbála szive Ifölött is. aki előtt mindenki meghódolt, egy mosolyáért odadobta az üdvösségét, egy pillantásáért az életét. Garai Miklós sem állt neki ellent. A Zsigmond iránti hűsége nem ment odáig, hogy le ne szakítsa ezt a kínálkozó örömvirágot, melyet, ha ő le nem szakit, leszakítja más, de emellett megtartotta királynénak, méltóságban, tiszteletben az udvar előtt. Senki sem mert róla suttogni, senki fölötte mosolyogni. Garai Miklós volt az ország kormányzója. Borbála engedelmes társa, akinek nem a hatalom, de a szerelem kellett.

Fölnézett arra az emberre, akit nem tudott teljesen, meghódítani, szerelmes rabszolgájává tenni, aki nem adott mindent oda, amit kívánt, nem dobta félre érte az ország érdekét, gond- í ját, egy szerelmes csókért nem kockáztatta az udvar előtt becsületét.

És a konstanoiai zsinat még tartott. Zsigmond nem mozdulhatott. Talán csak a vágyakozás és nem a féltékenység arra indította, hogy kieszeljen valamit, hogy viszontláthassa Borbálát. Elhatározta. hogy feleségét Akhénben császárnévá koronáztatja. És egy nap Budára futár érkezett a király levelével, melyben fölszólítja

(Garaá Miklóst, kísérje Borbálát római császárnévá való koronázásához.

Az országban csend volt, ellenség nem fenyegetett, gazdagság és megelégedés volt mindenfelé, miért ellenkezett volna?

Garai Miklós császárnéhoz méltó pompával indította útnak a királynét. Aranyos hintók, gyémánttal kivert szerszámok, szemkápráztató ruhák a kíséreten, bársony és selyem nyereg- takarók a vitézek lován. A főurak kocsijai 'olasz festők képeivel díszítve, vetekedtek a ki- rályasszonyéval, kinek Guraival, a kormányzóval kellett azt megosztania.

Anna, Borbála idősebb, kicsit fogyatékos nővére, követte őket a Sárkány-rend fődignitáriu- isával, Laetk Györgygyel, hasonló díszes hiníón.

Az idő őszre járt, az utat sár födte, az utazás eltartott hetekig és mlndközelebb hozta a királynét kísérőjével. Ki tudna ellentáltei a ■csodaszép asszonynak, ki minden zökkenőinél eikoltva menekül a vállára és odabujik, mintha ■csak az lene az egyetlen hely, ahol biztonságiban van. Ki ne venné karjába, ki ne becézné édes szavakkal? Ki ne altatná el ébredező lelki- lismeretét?

Garai Miklós nem állt ellent és az utazást sem siettette, már a látszatra sem vigyázott annyira és Czillei Anna rémülten csapta össze a kezét, ha egy forró csókon rajtakapta őket.

De végeszakad bármilyen elnyújtott utazásnak is, a királyné is megérkezett Akhenbe és engedelmesen hajtotta szép fejét férje bozontos szakállára. Fölvette császárnőn diszét, a négyöles, vörösbársony, válltól leomló, arannyal kivarrt uszályát, azzal a biztos tudattal, hogy a római császári koronát soha, sem ezelőtt, sem ezután az övénél szebb fejre nem teszik. Kilépve a terembe, csak egy pillanatig nézett Garai Miklósra, de az hirtelen elkapta a fejét. Nem szabad volt elárulnia bámulatát és megzavarni ■a király nyugalmát.

Szólt az orgona és az akheni székesegyházban tolongott a nép és mindenki a szépek szépét, az ifjú császárnőt akarta látni, akit Garai Miklós vezetett férjéhez az oltár elé. A ceremónia órákig tartott és a nép nem telt be a királyné látásával. Ujjongva kísérték kocsijukat a palotáig. Koronával fejükön, lassú lépésben hajtattak a népáradat között. Előttük Garai Miklós táncoltatta aranyhimes, selyemnyerges, szürke ménjét.

— Ez lenne szép királynak. — súgta egy akheini polgárlcány — és gondolta száz.

Csak Czillei Anna sóhajtozott és könnyeitől nem láthatta jól a lovagot.

Mire a palotáihoz értek, már ott állt a lépcső; né!, elébb a már koros és nehézkes császárt segítette ki a kocsiból, azután Borbálának nyújtotta kezét, ki könnyedén ugrott földre.

— Az asszonyházba megyek, — szólt vissza a királynak s már diadalittasan szökött, föl a lépcsőkön, magával vive Garait, ki mindenről megfeledkezve, mámoros boldogságban követte őt.

Az asszonyházat sötét bolthajtásos folyosó, nehéz tölgyfaajtó választotta eí a fogadótermektől. Amint ez az ajtó nehezen csattant zárba, két márványfehér kar fonódott Miklós nyaka köré és a királyné forró ajka tapadt az ajkára, Szenvedélyesen csókolták egymást és nem hallották meg. hogy az asszonház felől hallban nyílt az ajtó és Anna pillanatra bedugta >a fejét.

De már arra szétrebbentak, amint, a folyosó felől csikordult a nehéz tölgyfaajtó, döngve •csapódott záriba és Zsigmond állt előttük.

— Bora! Miklós! — kiáltotta haragragyultan.

Garai Miklós féltérdre ereszkedett, lehajtotta

fejét:

—■ Uram, királyom, — dörmögte.

Bora rémülete csak egy pillanatig tartott, azután eszébe ötlött, hogy egyezer Anna, a nén- je, ki itt van mellette a belső ágyasházba.n, egyszer, még az utón, ilyen csókolózáson kapta őket és utána napokig kisírva járt és nem lehetett szavát venni.

— Zsigmond — szélalt meg kedveskedőn —, Miklós megkérte tőlem Anna kezét, azt hiszem, nem lesz ellenedre, hogy a sógorunk legyen?

A két férfi bámulva, szinte meredten nézett rá, de Bora már benyitott nénjéhez.

— Jer, Anna — szélt, mintha ez kész, várt dolog lenne —, Zsigmond beleegyezik, hogy Garai Miklós felesége légy. Jer, öleljétek meg egymást.

És Garai Miklós magához ölelte a kicsit kanosai, kicsit pup06, idős leányt, kit sohasem tartott érdemesnek még csak meg sem nézni.

— Menjünk, Bora — szóit Zsigmond, az asz- szony kezét szorosan megfogva —, a nép a császárnét óhajtja látni.

És lassan, méltósággal vezette a trónterembe, melynek nagy gót ablaka, alatt ezer és ezer ember tolongott, A császárné mosolyogva hajolt ki s az összegyűltek örömujjongva, kalapot, •kendőt lengetve üdvözölték.

Zsigmond király büszkén, meghatva hajolt Bora keze fölé és megcsókolta,

Garai Miklós ezután is leghühb embere maradt a császárnak. Zsigmond maga bizonyította, hogy nagy befolyása volt a János, Gergely és Benedek pápák letételében a konstamciái gyűlésen. valamint később a ,,Franczia és Anglus királyok egymáshoz való megengesztelésébon, •hogy az a vérengző had ki ne üssön, melyre azok készültek44. Tanúságot tesz erről Zsigmond nak egy 1416-ban, Ma-rc, 26-án Párizsban kelt levele.

BQ—MW—BM————IBMB—amm