Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-05 / 151. (2668.) szám

8 TRKGSlMAdÍAR^HTra^ 1981 Julius 5, vasárnap. pártok Isten tiraparaucsa méltón, sőt. ellene akarják megoldani a kérdést. Mi ke rész tény­ezőéi a listák a krisztusi 'tannal és szeretettel. Ha annyit dolgoznának és foglalkoznának a nrunkáisokíkal, mint sok helyen a kom mm nisták tették, akkor a vörös szín helyett ma már a fehér volna az uralkodó. Van nekünk is szivünk a szegényekhez, vagyunk mi is Olyan szocialisták, mint mások, de míg ezek a szegény erűber kenyere mellől elveszik a hitet, a keresztényszocializmus a kenyér mellé odateszi a hitet. A sovinizmus helyébe is töhlb szocializmus kell. mert éhes gyoimoirral nem fog a mun­kás nemzeti himnuszokat dalolni. Itt sokat mulasztottak a nemzetiségi pártok. A ke­resztényszocializmus tanítja, hogy szeressük fajunkat, nyelvűinket, de ne gyűlöljük a má­sét. A keresztényszocializmus le akarja dönteni, a sovinizmus által az államokba fa­ja k és egyesek közé emelt kinai falakat. Csak testvéries közeledés s megértés nyo­mán fakadhat boldogság a világon s az el­nyom orod ott Szlov én szkon is. Ezt a programot valljuk mi már kezdettől fogva s elégtétel számunkra az. hogy a nem­zeti alapon álló pártok is kezdik ennek szükségét belátni. Két üzleti ház van Kassán készülőben, az egyik a Baka­ház. a másik egy pénzintézet. Mindkét épület bravúros gyorsasággal emielödik; valósággal amerikai elánnal porzik, szikrázik és csat­tog a munka az izzó melegben, ráérő járó­kelőik áuiulva figyelik a teljesítőképesség csodáit, az ember szinte várja, hogy a két mérnök-vállalkozó, a szédítő munka mutat­ványosai, a vegén meghajoljanak és a kar­jaikat lengetik a közönség felé. Frappáns és elámitó dolog volt megtudni, hogy az épitész urakat mi készteti a lázas munkára. Baka minden napért, amennyivel a határidő előtt készül el az impozáns palota, négyezer koronát fizet ép Ítészének, ezzel szemben a pénzintézet ezer korona párnáiét fizettet minden napért, amennyivel a határ­időn túl készül el az épület. Milyen jellemző és milyen szintadó pél­dája ez a történet az itteni kereskedőszel- lemnek és a Baka amerikai stilusu, okosan számi tó, bölcs gálán tériá jának, am e ly hig­gadtan, kezében ceruzával!, mérlegelő hideg­vérrel jutalmaz, de a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ilyen módszerrel, az üzleti könnyiikezii- ségnek ilyen imponáló allűrjeivel természe­tesen nem irányíthat üzleteket az adókkal sanyargatott, kis tőkéjű, nagy kinnlevőség#, a koíikuriiencia tumultusában fejvesztett vi­déki kereskedő, aki a Baka-fiókok napi for­galmát egy egész hétre szívesen vállalná, de arra bőven jutna munkakedvéből, hogy ha nem is a Baka-üzletek követendő példá­jára. de a kor igényes követelményeinek megfelelően, az üzleti udvariasság cs kész- ég lebilincselő fineszeivel bánjanak a publi­kummal, a vevő szerzés külföldi nagyvároso­kon nevelődött fogásaival, amely éppannyi­ra nélkülözhetetlen, mint egy modern por­tálé. Tudóik olyan nyári vendéglőt, ahol a sze­mélyzet vállvonogatással intézi el, lva a ven­dég r.iem kap asztalt és divatáruüzletet, aho­vá bátorság kell bemenni, mert ha vásárlás nélkül mégy ki, félős, hogy utánad lőnek a pu’l mögül. Arr-é: nem is beszélek, hogy vau­nak helyek, ahol becsapnak. Végre ez is egv formája az üzletkötésnek és ha stílussal csi­nálják, az udvariasság és kedvesség meggyő­ző eszközeivel, nem is egéíszen antipatikus. Tudja isten, az ember néha becsapni is szí­vesen hagyja magát, ha kedvesen csinálják... Vissza a természethez... — legalább 48 órára Kedélyes kirándulás a Kassai Turisták Körével — Ott ahol a Tarca vize hegyek között kanyarog.. Irta: HUNGÁRICUS VIATOR Dolina, 1931 Péter-Pál napján. Pénteken még tizenkét fokot mutatott a hőmé­rő, unalmasan szitált az eső s a ronggyá szakadt fe'ihőfoszlá'nyok közül csak kínlódva kukucskált kifelé a jóltáplák holdvilág. Egy kis meteorológia Nyugtalanul kopogtattuk szombat reggel az Amer óid üveges falát: öt fokot ugrott a ,Szép“ felé — rendben van, jő időnk lesz a kirándulás­ra! Süthetik a csirkét, pogácsát s egyéb jófélét, elő a Rucksucckal — este pakköljátok, fiuk, haj­nalban kelés, indulás, a héthársi autóbusz két­szer fordul a kassai vendégekért, mi azalatt már Balázsvágáson leszünk s majd csali a dolinái parkban kerülünk velük össze. Tőlünk Héthárs a legközelebbi ,.Város" — bor­bélya is van, a derék Harkabusz mester, itt állí­tom ki ezen el részére a bizonyítványt, hogy messze földön nem találtaim borbélyt, aki több hozáértéssel, könnyebb kézzel simítaná le ábrá- zatom háromnapos rostáit, mint a Felső-Tarca e jól ismert Figarója. Ma reggel Hét harson ő a legkeresettebb személyiség. Elindulunk Hétre együtt van az egész környéki társaság, t izénk elten lepjük el a kényelmes gépkocsit — hopp! tizenharmadik a soffőr — s képzeljek, egyszer sem fordult árokba a kocsi — 6 nem em­lékszem, mikor vettem kedvesebb, kedélyesebb, minden tekintetben sikerültebb társas exkiur- zión részt. Berzevicén már lovak és kocsik várnak, autó­val innen nincs tovább — uj utak, uj levegő, uij e:m berek következnek. Az utak rosszak, ám a levegő jó s az emberek még jobbak. Balázsvágáson Petrenko esperes ur, a görög- katolikus plébános s kedves életepárja régifajta vendégszeretettel, terített asztallal várnak. Rend a házban, rend a ház körül, békés rend a lelkek legmélyén. De jó ilyen osendes, nyugalmas fészke­ket látni. A vasárnapi misét se mulasztjuk el, előbb azon­ban bejárjuk a templomuk önnyéket s a vad virágos temetőrét közepén omladozó öreg családi kriptát. Nagyapám építette nővére és sógora, Berzeviczy Sándor hamvai részére. Valamikor 1867 táján. Azóta veri az eső, csapja a hó, rágja az idő vas­foga — nem reparálta senki. A kripta ajtaja korhadt, bedőlt, nyitva befelé az ut, hajlott háttal, kegyeletes szívvel mászunk a koporsók felé vezető mélybe — pillanat tűnő­dés az egész, imák sorával felérő néma fohász: requiescant in paoe — a rétek felől pitypalaty veri felénk az Áment. A nagyapák emelték, az unokák fogják rendbe hozni e néma kis lakást. A várostól, vasúttól több óra járásnyira felevő hegyi falut nem kezdte ki a városi divat, eziiz- tiszla még az ízlés, dívik a varrottas, szlávvirágos pruezük, hímzett ingvátl, pántlikával átfont var- kocs, egészséges barnára sült arcok, becsületes kéktiszta szemek, mint a Tarcafonrás sziklái kö­zül fel kínálkozó nefelejts — egyebük sincs, mint egészségük, szépségük s az isteni gondviselésbe vetett hitük — -hisz földjük sovány, keresetalkal­muk nincs — s mégis elégedettek, boldogok — talán ők is a kertek Isten által táplált liliomai közé tartoznak — nyolcvan éven félül nem egy akad közöttük. — Mise után elbeszélgetünk: — Mi még ismertük a boldogult nagyságos urat s a drága, jó Ágnes nagyaszonyt... Váltott lovak, az eddiginél is rosszabb kocsiút, ám lépesről lépésre gyönyörűbb hegyvidék. Lucanapkor erre vezet Lengye'ország felé a bo­szorkányok u-tja, ők szórják be sziklával, kővel az utat. Mind vad regényesebbé válik a táj, fenyők sö­tétjében patak csillanó tükre villog, a szemtelen pisztráng szemünk láttára ugrik, a- nap perzselő erejét lefogja az éles hegyi lég, fényét, melegét élvezzük csupán — de szépet teremtettél én édes Istenem! Királyok Völgyé" sem lehetne szebb, — még egy kocsiforduló — fenyőszegte kőlépcső magas kőke reszthez vezet: M-eng eresen Ágoston emlékére emelte hálás gyermeki kegyelet. Ki emlékszik a maiak közül? — az ország két lcigszeb lányának szolgált keretül e paradicosm- szcpeégü táj — ma is a család nyári pihenő he­lye. e csúnyának hirészlteit világ egyik legszebbik pontja egykor Mengersseu-Berzeviczy birtok: Dolina. Dolinán Helyben vagyunk, jöhet a társaság többi része. Szép dolinái völgy, zugó fenyvesek, páfrány­Ilukban, ékszerekkel, belépővel és luxuriöz háttérrel foiogr áfáinak le, ez kiadós gondo­lat: megörökíteni valakit a gon (Italán élet jelmezében. De ez a szmoking-dolog, ez valami uj. Az ember mosolyog, inog el is szomorodik, ha rágondol. A szmoking is szimbólium lesz las­san, elérhetetlen tünemény, ami ott lóg a fényképész kelléktárában és sokkal jellem­zőbb, őszintébb és korszerűbb „diszlet"*, mini a strandlabda, a aki-bot, vagy az mutókö­peny. Sz- Nagy Mid. szegte sziklás Tarcaport, köszönjük nektek ezt a szürke Élettől meglopott verőfényes két napot, köszönjük, amit vagy nagyon drágán fizettet, vagy ingyen szór elénk a sors — ha keresed', futsz utána, nem leled — a véletlen szárnyán re­pül -csak feléd e ritka kis madár — emberi nyel­ven úgy hívják, hogy boldogság. Elég! — most hallgasson el a szivárvány hídjá­ra felkapaszkodott fűzfapoéta s beszéljen a szür­ke krónikás. * Paraszti padokat, fonott grófi karszéket állíta­nak a szép kis angolos kastély elé s nagy négy­szögben telepszik le a Be-rzevicéről a hegygerin­cen át gyalog megérkezett ötvenöttagu vidám tu­rista társaság. Kassa város magyarságának színe- java. S vezetőjük Kont, a kemény vitéz... Ment mind hősök ők — lányok s férfiak . .. hiszen hét órát gyalogoltak sziklás hegy ormok tetején s Uram bocsa‘ nekik ez sem volt elég — lantjába csap öt velszi bánd — jazzek pompásan össze- tanult műkedvelői band-je — peng a nóta, zeng a dal — nyers porondon ropog a csárdás, szépsé­ges lányok, deli legények, állnak a piacra, s mi öregek élvezzük, nézzük, csillanó szemmel gyö­nyörködünk ... S ifjúi emlékek ébrednek bennünk... az első. nagy, szüztiszta láng ... Csipkerózsika s a szerelmes herceg — ki emlé­keznék rá? — Szépségkirálynőket nem hivatalos juryk, csak félve dobbanó saját bolondos szivünk választgatott... Még nem melegedett össze a két oldalról ide- verődött társaság, messziről nézegetjük egymást. — tyüh! mennyi szép lány van Kassán — álla­pítjuk meg innen — 6 ők is kíváncslskodva pil­la nt.gatnak át — onnan, s kiáll a középre egy jó vágású mokány alak: Mélyen tisztelt hölgyeim, vidám vendégsereg! Mint a kassai turistakor vezető főtitkára köszön­tőm Önöket. Magam sem tudom, mi is tulajdon­képp a helyzet: mi vagyunk-e az önök vendégei, vagy a turistakor kedvesen látott vendégei-e önök? Bármiét, álljon is azonban a dolog, fogad­ják hódolatomat, szívélyes üdvözletét mindany- nyiunkniak"... Nem állom meg, hogy közbe ne szóljak: ..El vagyunk ragadtatva, köszönjük az üdvöz­lést, két kezet nyújtunk féléjük mi is. forrjunk mielőbb össze, legyünk e két napra közös nagy család — éljen a kassai Ká-Té-Ká — az érdemes Vezér s jobbkeze Árvay, a pompás rendező!" Felzeng a K. T, K. „himnusza** S a banda ráveri a tusst s rögvest eljátszák, el­éneklik saját házi himnuszukat, hogy: „Néni jó a K. T. K.-val, nem jó a K. T. K.-val kikukoricázni. Nem jó a K. T. K.-val. no de nem jó a K. T. K.- val kikukoricázni. — Kérdezd meg magától — A Móricz papától — Nem jó a K. T. K.-val, no de nem jó a K. T. K.-val kikukoricázni." — Móricz József tanácselnök vagyok — mutat­kozik be a szónok. — Hungaricus VLator vagyok — s két napra ved- és dacszövetséget köt Abauj és Sáros. De most aztán hajrá, fiatalság, mnlaseatok! S elsőnek Móricz papa s „Répás püspöke", az aranytoedétyü Pista bácsi állnak az élre s táncra perdült rögtön utánuk a többi is. Jó egy-két-ti zenkét éve, hogy effajta magyaros mulatozásnak színét se láttam, azt hittem, hogy, mint annyi szép régi más, a többivel ez is vég­képp kiveszett. Ám: Soih'se halunk meg! igazán szépen mulatni csak magyar ember tud. Se vége, se hossza a nyáresti bálnak. Interjú a K. T. K.-val De most már kiváncsi Is lettem, mi fán termett hát ez a KTK, amely ilyen pompás fiatalságot termelt? Jó szulini vízzel kevert aerék pohár nor mel­lett mesélik büszkén a kassaiak: — Mi vagyunk az első és egyetlen szlovensz- kói lurietaegyesület, melynek magyar a hivata­los nyelve, s mert bár a hatóságokkal való érint­kezésünk nyelvét a nyelvtörvén megfelelő para­grafusa szokásoson szabályozza, az egyesület bel­ső életében minden tag szabadon használhatja anyanyelvét. Politikával nem foglalkozunk s igy az illetékes hatóság teljes bizalommal engedé­lyezte magyar anyanyelvűnk szabad használatát. S mi gyakoroljuk is e jogot, magyar szó, magyar nóta, magyaros jókedv hármas jelszavunk. — No és mi tulajdonképp egyesületetek célja? — A turisztika és egyéb sportok művelése, tu­rista- és menedékházak építése, diákszállók, ki­látótornyok létesítése, társas kirándulások és felolvasások rendezése, tagjaink számára utazási kedvez mén y ek k ieszkőz lése. — Bravó! S mióta működik szép egyesüle­tei ek? — Csak a múlt év óla. Decemberben térj ész­leltük fel alapszabályainkat s ugyanazon hó fo­lyamán már meg is erősítették azokat-, Polinszky Béla tábornokorvos az elnökünk, Móricz József törvényszéki tanácselnök az ügyvezető főtitkár. Első évi működésiünk alatt máris igen szép ered­ményt értünk eh Számtalan jól sikerüli turista- ki rándulásban volt részünk, Kassán h-étenkint. lárse.s. összejöveteleket tartunk s életre valósá­gunk legfényesebb bizonyitékául tagjaink száma szinte napról napra no, immáron mogközelili a négyszázat', az év végéig azonban legalább fél- ezren I eszünk. — S ki alapította, szervezte meg az egyesü­letet? — Móricz .Józsi bátyánké minden érdem, ő szervezte s tartja állandóan össze a társaságot. De szeretjülk 6 parírozunk is neki vakon — ve­zérünk, mindnyájunk kedves Móricz papája ő. — S mi lesz a legközelebbi program? — A Vörös Klastrom, a Dunajec. — Rusbaohot e a közel lengyel Krynicát és Ziegestovot se hagyjátok azonban ki, ez utób­biaknál legközelebb személyesen készíthetem elő részetekre a talajt — mondom s büszkén tűzöm gomblyukamba a felajánlott vörös-kék jelvényt, a KTK ízléses egyesületi gombját. S ha csak e két napra is tekintem magamat tiszteletbeli tagnak, e kétnapi tagsággal járó jóleső kötelességemül is­merem igénytelen soraim keretén belül róluk megemlékezni. A „vadregényes táj** A fiatalság mulasson, mi pedig hadd nézzünk szét a környező vadregényes parkban is. Festői fekvésű sziklák odújában a Lourdesi Mária szobra áll. — Ha megérkeznek, a grófné első útja ideszól — magyarázza vezetőnk, a bailázsvágási esperes.. — Mielőtt a kastélyba lépne, a Szent Szűz szobra előtt mond imát... Halászszerszámot is hoztunk, napnyugta előtt hárman-nógyen a vizen felfelé megyünk. Ideális pisztrángterület. Egy-egy sziklás csobo­gónál le-lem a rád az első, a második, harmadik, s fojtott türelemmel lessük a horogzsinór izgal­mas rándulását. Leszáll az est — az erdők mélységes csendje vesz kör ül... S mintha villanyütés érné megfeszült karunk, csalétket s horgot levegőben kapja el a gyönyörű állat — s hopp! — repül, Ívben hajlik kifelé a bot s zsinór, rajt* rángatózik a pirospontos félfon­tos pisztráng. Afrikai oroszlán vad ász sem érezhet nagyobb vadászkéjt, mint az ilyen amatőrhalász — poéti- kusabb, de izgalmasabb sport kevés van a pisz­trángás zatnál. A velünk indult főerdésznek volt azonban a legnagyobb szerencséje. Az este egy másfélkilós pisztrángot fogott. No és a pompás vacsora S ha nem is jut mindenkinek pisztráng, jő hagymás falusi gulyás, trepaszka, szepesi virsli, friss erdei eper az estéli lakoma s öblögetésül erős, jó' géci bor. Ez utóbbi kímélet nélkül fogy, meg is látszik csakhamar a kedvező hatás — alvásról aligha le­het ma sző. A szomszédos erdészlakban ugyan szalmával, pokróccal terűjük a padlót, hátizsák a párna, kabát a takaró, angyal legyen azonban, ki annyi heje-huja mellet aludni tud. Mert rég pihenni készült a hold is. halvány lámpáskák a,csillagok, kelet felől fehéredik az ég alja — ám Soh‘ee halunk meg! — a tánchely felől még mindig tombol a parkban a jazz — finoman sikolt a tárogató — felsír a harmonikaszó — hi­szen: „.. . nem jó a KTK-val, nem jó a KTK-val kikukoricázni... Jöjj, álom! Hé tórái gyaloglás s hétóraá csárdásozás után azonban a végtelenségig ők se bírhatják, lassan, lassan elpihen, halkul a zene — itt-ott kurjant fel már csak egy-egy heje-huja. fiatal szivekből sza­kadt dal — szerelmesek mámoros hangja — nyu­govóra tér az utolsó dalia, az utolsó nóta is — a dolinái park fölött némán őrködnek a kialvó csil­lagok — s csak fejünk fölött, (a padlás is finom éjjeli szállás) fűrészel fáradhatatlan ritmussal egy jóiaü hortyogo s álmainkba olvad lassuló ütemekkel, hogy: ..Nem jó a KTK-val — — nem — — jó — — a KTK-val ki—ku—ko—ri— cáz. ..“ * Másnap — Ejnye az apád mind/'nit — ébredünk hajnal­tájt — aludj és ne rugdoss — s morogva fordul fainak egyik szomszédnak másik — s odakünn friss muzsika ébred. A madarak rendeznek haj­nali zenét. Valahol messze kakas is riilrif — megette már az ördög az alvást — bár elvégre nem olyan nagy baj egy át nean aludt éjszaka — hányszor virrasz­tóit unk utazás közben s oda se neki. Hány óra? Hat? Talpra magyar, élvezzük a gyönyörű reg­gelt, harmatos a fű, kristály a levegő, ózonnal permetezi arcunkat a táj — fel, siessünk a vízbe, patak legyen a mosdóviz, kavics a szappan, tiz ujuuk a fésű. frissebek leszünk, mintha félnapot aludtunk volna s étvágyra farkassal vesszük fel a versenyt. S mozog az alvó tábor — a az ablakok alatt fel­sír a muzsika — hajnali zenére ébrednek a lá­nyok — arany virágot szór eléjük a felvirradt napsugár. Ki erre, ki arra. sziklás mosdótálat, keresünk, svédok .módjára szaladgálunk a uregittasodott fű­ben, nopszőtte vászon a törlőrongy, virágos pa­lák pari, virág fejünk alatt a párna... Végignyojtózunk s belebámulunk a felhőtlen kékbe —< ott fenin: ,.pacsirta fúrja égbe énekét", Kis korkép Az áreUségi'ZCtt diákoknak e»gy idő óta nemcsak a pályaválasztá's ad gondot, hanem egy jóálJásu szmoking beszerzése is, amiben .lefényképezte#:étik magukat a •,tabló" szá­mára. Nehéz időket élünk, jó, ha a bankett költségeire futja a friss maturan dúsnak, ar­ról szó sem eshet, hagy saját szmokinggal rendelkezzen. Tudok egy fényképészről, aki mmt mondani szokás megértette a kor szavát és műtermébe beszerzett egy szmokingot, amiben aztán egy egész osztály levéteti ma­gát \ fényképész ur ngv tartja ezt az öl­tAiW mini a lobbi fotograliis rd'kvizitHimot: a kerti padot, a könyöklőre szánt asztalkát, n, erdőtelet és a kastélyt a szököki.ttal. mór régi tipp, hegy nagyvárosi fenvkéoé- zefc ambiciózus szakács nőiket és szebb lel­kű szobalányokat külcsönbeadott estélyiru-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom