Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-08 / 152. (2669.) szám
s 1&31 Julius 8, szerda. „Petrosalli Oszkár emléke nemcsak, hogy nem halványodik el, de egyre fényesebb és irányitó sugárrá válik" A szíovenszkói és ruszinszkói magyarság lélekemelő, országos ünnepsége a besztercebányai temetőben — Szent-Ivány, Grosschmid, Korláih és Giller a leleplezett Petrogalli-emlékmü előtt pártjaink nevében hitvallást tettek a magyar együttműködés és az őslakos autonómista program mellett „A Prágai Magyar Hírlap mindig Petrogalli utján fog haladni* Besztercebánya, julius 7. (Kiküldött munkatársunktól.) Juliius első vasárnapján a szíovenszkói és ruszin szkói magyarság! politikai vezérei s társadalmi vezető tényezői a beszteroebányai temetőbe zarándokoltak el, hotgy hódolattal és kegyelettel adózzanak Petrogalli Oszkár halhatatlan, nagy emlékének s leleplezzék azt az emlékművet, amelyet a magyar kisebbség nemzet] áldozatkészsége emelt Petrogalli Oszkár sírja fölé s amely hirdetni hivatott a jelen — és az utókor ellőtt Petrogalli Oszkár rendi thet etlen magyar hitének, rajongó nemizetszeretetének és önfeláld 0:zó önzetlenségének a síron túl is élő, buzdító és erőt adó, ragyogó életpéldáját. A nagy besztercebányai napnak kiemelkedő politikai jelentőséget kölcsönöznek politikusaink egyöntetű megnyilatkozásai, melyekből ünnepélyes hitvallásként csendül ki úgy a magyar egység, mint az őslakos autonómista program közös, alapvető célkitűzése. Főleg Szent-Ivány József s Grosschmid Géza, de Giller János és Korláth Endre is találóan mutatott rá arra, hogy Petrogalli Oszkár a legelső, a legfontosabb kötelességéinek és feladatnak az itt maradt magyarság összefogásának és egységének megteremtését s a szlováksággal és németséggel való autonőmista programú együttműködésnek megvalósítását tartotta. S ezt a kötelességet és feladatot pártjaink ma is vóltozatla- * nul a magukénak vallják. így válik ezután is kisebbségi politikánk élő és ható erő fényezőjévé Petrogalli Oszkár nagy magyar szelleme. A résztvevők A leleplezés nagyszebásu ünnepségén jelen voltak a Petrogalli-család részéről: özv. Petrogalli Arturné, Petrogalli Oszkár édesanyja, Petrogalli Lajos dr. budapesti táblabiró, a megboldogult öccse, özv. Petrogalli Gézáné, Bothár Emil, Bothár Lonci, Bothár Margit stb. Kisebbségi közéletünk vezetői közül ott voltak: Szent-Ivány József nemzetgyűlési képvir selő, a magyar nemzeti párt vezére, Grosschmid Géza dr., az országos keresztényszoeialista párt szenátora, Törköly József dr. képviselő, a ma- gyer nemzeti párt országos elnöke, Richter János és Szilassy Béla dr. magyar nemzeti párti szenátorok, Péter Mihály református püspök, Giller János dr. magyar nemzeti párti tarto- mánygyülési képviselő, Tarján Ödön, a Prágai Magyar Hírlap vezérszindikusa, Fodor Jenő, a mezőgazdasági szakosztály igazgatója, Kristóff Sándor országos pártgazgató, Forgách Géza. a Prágai Magyar Hírlap felelős szerkesztője, Zólyomi Dezső, a Prágai Magyar Hírlap budapesti szerkesztője, Bicsovszky Kázrnér dr., a magyar dalosszövetség és Toldy-Kör ügyvezetője, Kuszy Emil ág. ev. lelkész (Losonc), Kövy Árpád ref. lelkész feleségével (Losonc), Puskás István ref. lelkész (Zólyom), Győry Dezső iró, a Prágai Magyar Hirlap belső munkatársa, Groó Géza dr. (Zólyom), Salkovszky Jenő dr. (Ipolyság), Dávid Sándor dr. és Hertskó Jenő dr. ügyvédek (Losonc), Ferjentsik Gyula Dániel, az orsz. ker.-szoc. párt zólyomi helyi elnöke, Kozma Ferenc dr. földbirtokos (Kispró- na), Kégl Elemér földbirtokos (Nagycsalomja), Mauks Sándor, a Magyar Munkás szerkesztője, Benkovics Gyula újságíró (Rimaszombat) stb. Részt vett a leleplezési ünnepségen s annak nagyszerű szereplője volt az országos hírnevű Losonci Magyar Dalegylet teljes férfikara Rieszner Ede karnagy vezetése mellett. Besztercebánya őslakos közönségének százai siirii sorokban vonultak föl a város és Szloven- szikó nagy halottjának sírjához. Ott volt többek között Muliczky István, az országos keresztényszocialista párt helyi elnöke s vezetése alatt az egész helyi pártvezetőeég. Ott volt továbbá Herritz Vilmos dr. földbirtokos, Besztercebánya orsz. ker.-szoc. párti h. polgármestere, Bárczy Emil dr. radványi földbirtokos, orsz. ker.-szoc. párti járási választmányi tag, Bárczy Oszkár, Herritz Gyula dr, Wagner István, a Badinyi-család, Horn Károly, a Petro- galli-emlék készítője, Simonidesz Dániel, Fliít- ner Jenő dr., Fiache Gyula festőművész, Halé- ciusz Kálmán, az orsz. ker.-szoc. párt titkára, Hüttner Henrik, Holesch Árpád stb. — Esterházy János, a csehszlovákiai magyar népszövetségi liga elnöke s a ker.-szoc. pártvezetőeég tagja, betegsége miatti távollétét távirattal mentette ki. Az emlékmű egyházi megáidása Délelőtt 11 órára, amikor Petrogalli Oszkár sírja körül már több, mint ezer ember állt s áhitatos csöndben várta a kegyeletes ünnepély megkezdését, sűrű csöppekben megeredt az eső. A közönség azonban mindvégig álhatatosan kitartott, s ki esernyő alatt, ki esőben, fedetlen fővel ázva, megilletődéss-el hallgatta az országos nevű közéleti férfiak szónoklatait. 11 óra után néhány perccel vonultak a ke- resztényszocialista párt helyiségéből a Fő-téren keresztül a temetőbe a politikusok, vidéki vendégek, a jelvényes és egyensapkás losonci magyar dalosok s a keresztényszoeialista helyi pártvezetőség tagjai. A simái ott voltak már a Petrogalli-család tagjai s ott volt egyházi díszben Javorka János, Besztercebánya római katolikus plébánosa is. A síremlék szoboralakjai fehér lepellel voltak leboritva, s a simák pompás keretül szolgáltak a hatalmas délszaki növények s a kétoldalt magas tartókra helyezett hatalmas, szefabn él-szebb koszorúk. Az ünnepség a sir és síremlék megáldásának egyházi szertartásával kezdődött. Majd a losonci dalosok ajkán fölíhaagzottak Beethoven „Isten dicsőségéinek magasztos akkordjai. A Rieszner Ede mesteri vezénylése mellett precízen, tökéletes fegyelemmel és összhanggal előadott énekszám méltó kifejezője volt a lelkek emelkedett, kegyeletteljes hangulatának. Ezután halálos csöndben lépett a sir elé Szent-Ivány József képviselő, a magyar nemzeti párt vezére s mélyhatásu beszéddel leleplezte az emlékművet. SzenMváiw József beszéde — A magyar nemzet ezeréves történelme — mondotta többek között — a nagy tragédiák és súlyos nemzeti tanulságok szakadatlan sorozata. A legnagyobb magyar tragédiák egyik az, amit a trianoni szerződés ütött a magyar nemzeten, amikor darabokra szabdalták a nemzet testét. A végzetes tragédia nyomán az Itt maradt magyarságon a kétségbeesés nyomasztó súlya lett úrrá s lehor- gasztott fővel állt az uj föladatok előtt. És ekkor ennek a városnak történelmi levegőjéből, ennek a városnak történelmi falai közül kiemelkedett egy nagy fej, nagy szív, nagy lélek: Petrogalli Oszkár! Fölemelte lehor- gasztott fejünket s az összetiport nép leikébe beleöntötte a nemzet szeretetének olyan olaját, mit az érzelmek elrejtett tüze sohase4 képzelt lángra gyújtott. — Petrogalli Oszkár dolgozott és munkát parancsolt. — S amikor a legnagyobb erőfeszítés ideje volt, a legnagyobb erőkifejtés és próba állt előttünk, kidőlt! Áldozata lett a küzdelemnek. — És itt, a sírjánál egy hideg téli napon a lelkűnkben mélységes szomorúsággal álltunk és meggyőződéssel mondtuk: Petrogalli Oszkár nem halt meg! — És ime, a szegény és elgyötört magyarság emléket állít sirjára. Mestermü, a budapesti Orbán Antal és a besztercebányai Horn Károly alkotása. Lehullt a lepel, itt áll előttünk a mü, az egész nagy magyarság szivében élő Petrogalli-emlék külső, mesteri, mégis szerény jele. S én, aki Petrogalli Oszkár munkatársa voltam, aki ismertem lelkének puritán nagyságát, tudom, hogy az élet, amelyik a magyar szivekben őmiatta, az ő szel lemében él, az ő igazi megnyugvása. — Petrogalli Oszkár egész munkája a nagy magyar gondolat, a magyarság egysége szolgálatában állott! Küzdött és harcolt az együttes munkáért és mindent alárendelt ennek. ö állította föl kisebbségi magyar politikánk életében először a tételt: A párt nem cél, csak eszköz a nemzet minden erejének összefogására, népünk boldogitására. — És mert most mégis mint a magyar nemzeti párt vezére szólok, pártom nevében helyezek koszorút az emlékre, egy nagy Ígéretet teszek. Ez a párt azért lett és azért van, hogy Petrogalli Oszkár szellemét vigye a ml közéletünkbe, s hogy soha nem múló elszántsággal és kitartással álljunk a magyarok egysége mellett. — Meghajtom Petrogalli Oszkár emléke előtt a zászlót! Beszéd közben lehullott a lepel a pompás alkotásról, amely méltó kifejezője a kisebbségi magyarság nagy halottja iránt érzett kegyek' tének. A mesteri mü Horn Károlynak, a messzi földön hírneves besztercebányai szobrásznak munkáját dicséri. Horn a tervező Orbán Antal művészi elgondolását maradék nélkül megvalósította s a carrarai márványba és a dunáharasz- ti mészkőbe belefaragta azt a lelkes, baráti szerété tét is, amely őt Petrogalli Oszkárhoz évtizedeken át fűzte. Szent-Ivány József leleplező beszéde után Grosschmid Géza dr. szenátor az országos keresztényszocialista párt nevében a következő, általános figyelemmel hallgatott s a jelenlévők mindegyikében mély együttérzést kiváltó beszéddel rótta le a kegyelet adóját: Grosschmid: Az együttműködés állandó ápolása, - ez Petrogalli politikai végrendelete — Egy becsületes, egyenes, okos és törhetetlen magyar érzésű emb er emlékezetére teszek — mélyen átérzett kegyelettel — egy pár szál virágot az országos keresztényszocialista párt képviseletében és megbízásából Petrogalli Oszkár sir emlékére. — Szomorú ünnepség ez és mégis felemelő! — Magunkra maradottságunk és szegénységiünk bizonyítéka, hogy viszonylag hosszú idő kellett ahhoz, hogy ez a hozzá méltó emlékmű végre felépüljön, — de felemelő, hogy a szíovenszkói magyarság mégsem feledte el azt a férfit, akinek szive minden dobbanása, az utolsó is, ő érette volt. — Felemelő, hogy Petrogalli Oszkárnak emléke az idő múltával nemcsak, hogy neim halványodik el, de egyTO fényesebb és irányító sugárrá válik. Nevét ma oly népszerűség és köztisztelet övezd, amilyen csak az élő hatalmasságoknak szokott kijárni, — holott ő a dicsőséget és hatalmat életében nem kereste. Köztudomású, hogy elhárította magától a magas állásokat és kitüntetéseket. Eszmékért küzdött, mint függetlenségi párti, ellenzéki magyar képviselő, — népe igazságáért és jogaiért, mint kisebbségi sorsba jutott magyar. — Jellemének ez a változatlansága a síron túl is való politikai hatásának forrása és magyarázata. — A megváltozott helyzetben ö a legelső, a legfontosabb kötelességnek és feladatnak — a szlováksággal valló békés együttélés mellett — az itt maradt magyarság összefogásának, egységének megteremtését tartotta, hogy ezzel nemzetének az itteni megmaradáshoz szükséges erőt biztosítsa. — A halál akkor ragadta el, amikor éppen joggal hirdette, hogy az általa létrehozott énsekujvári egyezménnyel ezt meg is valósította. Az ö váratlan, hirtelen halála után és részben ennek következtében is, a helyzet megváltozott és uj politikai események, a magyarság egy része előtt, egy ideig, uj irányokat jelöltek követendőknek. Ám az általa felismert és hirdetett eszme, minden kísérletezés és pártharcokon felül, tovább élt és él Szlovenszkó egész magyarságának lelkében és eg^yre súlyosbodó helyzetünkből folyólog mind erősebb lesz annak tudata, hogy csak önmagunkban bízhatunk, csak önerőnkre fáin aszkodihatunk, és hogy épen ezért, a magyarság pártjainak együttmüködéso további nemzeti létünk alapja, a lelkiismerete parancsszava. — Ez az egyszerű, de mégis mélységes gondolat, amely Petrogalli Oszkárnak a magyarság jövőjéért aggódó szivét és a napi eseményeken és érdekeken túl a jövő eshetőségeit figyelő és akár terhesebb, akár javuló helyzetekre, nemzetét életben és egységben tartani akaró agyát betöltötte, — e gondolatnak ezen ilykép politikailag fontos, erkölcsileg emelkedett volta — nemcsak a mi nemzedékünk, de felnövekvő fiatalságunk értelmi és érzelmi világát is mindinkább áthatja és igj válik, ő reá vonatkoztatva is igazzá az, hogy: „amíg lever az, amit veszítettünk halálával, — lelkesít az, amit nyertünk életével!" — A magyarság együttműködésének állandó ápolása, — ez az ő politikai végrendelete! — Az ő emlékének igazi megbecsüléser — ennek végrehajtása! — Én e koszorút ennek fogadalmául teszem sírodra! Majd Giller János dr. tartcxmánygyülési képviselő lépett a sir elé, s a következőket mondotta: Giller János beszéde — A politika irányítása más férfiakat igényel aszerint, hogy a béke nyugodt éveiben, vagy a felfordulás, a káosz pillanataiban, a lelkek kétségbeesésének pillanatában kell-e politikát vezetni., Az előbbi időszak higgadt, nyugodt, előrelátó politikust igényel. Ez utóbbi sokkal inkább olyant, akiben bár az előbbi tulajdonok is megvannak, aki mégis annyira át van hatva fajának szeretetétől, hogy minden egyebet félretéve, munkáját, energiáját az erők összegyűjtésének, a nemzet felrázásának szenteli. Mert tudja azt, hogy politikát egy kisebbséggé devalválódott néppel csak úgy lehet kezdeni és eredményre vinni, ha azt a népet fásultságából felrázza, erőit egyesíti. — Ez utóbbi időszakba, a Trianon utáni gyász és elfásultság korszakába esik a mi nagy halottunknak. Petrogalli Oszkárnak legyei entő s ebb műk ö d é s e. — Mi még sokkal inkább kortársai voltunk neki, hogy sem az ő személyét, önzetlen és mindenesetre eredményes működését a történelem mérlegére tennék és meg kell elégednünk azzal, hogy személyiségének és betöltött szerepének méltatását a mi közvetlen, tehát kisszerű és sokszor az érzésekkel befolyásolt megfigyeléseinknek, megállapításainknak szemszögéből eszközöljük. — De ezek a megfigyelésehik és megállapításaink is elégségesek ahhoz, hogy neki a szíovenszkói magyarság „nagy halott,fának" emlékszarát adjuk, meri súlyos időkben vette kezébe a zászlót, vitte azt önzetlenül forrón szeretett nem re lének kálvária s utján az erők egyesítésiének, a társadalmi és világnézeti különbségek eltávolításának a jelszavával és nemzetünknek súlyos csapása, hogy idő előtt esett ki kezéből a nemzet jobbjainak bizalmából oda helyezett zászló. — És én éppen annak az intézménynek a szíovenszkói tartománygyülés magyar-Asszoepk, --------ha szaggató fejfájásuk van, biztosan segítenek a | Kérdem magor>o?„f ^ Kinder. i, Gssk az ismert eredeti csomagolásban végys 1 —JttafotehJSiciiKi-----------——* ■.
