Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-08 / 152. (2669.) szám
PETROGALLI SÍRJÁNÁL (EGY EL NEM MONDOTT BESZÉD) Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ A halottat kiviszik a temetőbe és az élet folyik tovább. De vágjon ugyanúgy él-e az erdő, ha kidőlt fölötte büszkesége, a hatalmas tölgy, amely a viharzugásban remegő karjait nekileszitve a vésznek, védte a zsén- düiö hajtásokat? Vajjotn az ólet-halálküzde- lemben csorbítatlan győz elem-reménnyel küzd)het-e tovább a csapat, ha lováról halál- rasebezett szivvel lebukott a vezér? Vájjon biztonsággal futhatnak-e célba a mindennapi élet mozgalmait megjelenítő vonatok, ha kihunyt a szemafor szeme? Vájjon a vihar- fölbolygatta nyáj elkerülheti-e a viszály meredélyeit, a testvérmarcangolás tövisbokrait, ha sirba hanyatlott a kiegyenlítő Jóipá'sztoir? És vájjon a mi nagy nemzeti küzdelmünk nem lenne-e élettel zengőbb, eredményekben teljesebb, ha hat és fél esztendő előtt meg nem ássák ezt a sirt a besztercebányai temetőben? Hogy győztek voina-e a mi igazságaink, azt nem tudom. De hogy jobbok, munká s óbbak, mélyebben és kisebbségi sorsunk minden kötelességét sokkal-s okkal fölérzőbb magyarok lennénk és kevésbé teljesedett volna be rajtunk a turáni átok, azt érzem, azt tudom és azt fájdalommal vallom, panasz- lom ennél a sírnál, ahová magyar ember csak oldott sarakkal és vezeklésre megnyitott lélekkel léphet. ó, a kisebbségi sors nem tűri a cicomát és a kendőzést és nem tűri a pózt sem. Föl- révül előttem Petrogalli Oszkár halhatatlan alakja, akiről egy eljövendő nagy Írónak vagy más alkotó művésznek kell megmintáznia a kisebbségi magyart a nemzet Pan- theonija számára. A kisebbségi magyart, akiben a kisebbség sorsa nem jelenti talán a nemzeti egyéniség valaminő deklasszifiká- cióját, hanem ellenkezőleg az arany karát- jainak növekedését, uj gyöngyszemet, amit a szenvedésekből könnyezett ki a nemzet! lélek kagylója. A gyöngyszem a lélekbe zárt, az aTany csak belül cseng, de kívül szegényes és puritán maradt a ruha. Petrogalli Oszkár igy találta meg az igazi kisebbségi magyar életstílust. Petrogalli Oszkár, a legnagyobb kisebbségi magyar nem kereste az üres csillogást, a puritán ember riadt szégyenkezésével elkerülte a tömjént, el a görögtüzeket, mert többre becsülte a nemzeti élet egyenletesen lobogó apró lángjait s önmaga Szinte személytelenné vált a nemzeti misszió alázatos szolgálatában, amikor minden cselekedetét alárendelte a nagyvonalú, megtartó és épitő nemzeti munka szürke robotjának. Mert előtte nem a szólómüvészet volt a fontos, hanem fontos egyedül a nemzet élniakará- sának és élnitudásának mindennap fölzengd fenséges liturgiája. Látom és a nem szűnő gyász fájdalmával idézem vissza Petrogalli Oszkár alakját. Ezt a már életében szoborrá nőtt embert, akiben egy ragyogó intellektus leegyszerűsödött a dolgozó agyvelöre és az érző szívre. Csodálatos harmónia. A kipallérozott értelem széles horizonton, szinte premiós pontossággal fogta át a kisebbségi nemzet minden életproblémáját és egyetlen^ napja nem múlt el, hogy ne találta volna meg ebben az útvesztőben a legmaibb és a legparaneSo- lóbh cselekvő és építő lépést. Mindig csak a : agy összefüggéseket, az egyetemes célokat látta s a nagy átfogó egész szempontjából mérlegelt és dédelgetve becsült minden hasznos részletmunkát és jó gondolatot. De soha sem egyiket a másik rovására. Megbecsült minden dolgozó kezet, minden jó- szándékot, barátjául fogadta a nemzeti küzdelem minden közkatonáját, ha tisztának és becsületesnek ösmerte meg szivét-lelkét és soha sem kutatta, melyik pártban keresed üdvözlésedet, de szigorúan megmért magadat, hogy mennyit érsz és mennyit ér a magyarságod. Ez a magasraemelt nemes fő sohasem ütközött pártépületek kicsinyes gerendáiba, mert ott boltozódott fölötte az átfogó magyar kisebbségi gondolat és a patriPáris, julius 7. A hetek óta húzódó párisi francia—amerikai tanácskozások — amelyeknek során az utóbbi időben majdnem minden éjszaka a hajnali órákig elhúzódó izgalmas tárgyalásokra jöttek össze a két ország állam- fórfiai — az összes tárgyaló feleket erősen kimerítették. így érthető, hogy úgy az amerikai, mint a francia államférfiak a vasárnapot teljesen a nyugalomnak, a pihenésnek szentelték. Mellon és Edge amerikai követ Normandiába utazott weekendre és Briand ugyancsak a Nor- mandiában fekvő cochereli birtokán töltötte a hét végét. Normandiába utazott Laval miniszterelnök is vasárnapi pihenőre. Weekend Normanjában Az, hogy az összes tárgyaló államférfiak éppen Normandiába utaztak hétvégi pihenőre, bizonyos föltűn és t keltett. Egyes sajtótudósitá- sok annak a véleménynek adtak kifejezést, hogy az amerikai és a francia urak valamelyik normandiai kastélyban titkon folytatták tanácskozásaikat. Ezek a lapjelentések tévedtek. Az, hogy a tárgyaló felek valamennyien Normandiába utaztak, nem volt egyéb érdekes véletlennél és úgy a franciák, mint az amerikaiak vasárnapja a teljes nyugalom jegyében telt el. Ezek után nem csoda, hogy Páris rendkívüli izgalommal várta a hétfői döntő tárgyalásokat. Esti 22 órakor gyűltek össze a tárgyaló államférfiak és hétfőn este 23 óra 30 perckor parafálták a Németországnak nyújtandó egyéves moratórium föltételeit. Amíg az államférfiak tárgyalnak, künn, a tárgyalás színhelyéül szolgáló palota előtt az izgalomnak semmi jele nem mutatkozik. A tá- gas Beauvau-tér az Elysée és a minisztérium között szinte teljesen elárvultnak látszik. A minisztérium főbejáratánál csupán a republikánus gárda őrszeme jár egymagában föl ób alá. óta hivatás. Munkájában a hidegségig aszké- tikus, szigora, követelő, de a legszigorúbb és legkövetelöbb önmagával szembén. És ebben az olthatatlan lelkiismereturalta gigászi munkában ott dobogott a csodálatos finomságokkal rezomáló szív. A szív, amely végül is megszakadt az emberfölötti teherbírásban, a kisebbségi sots minden érettségiét és fájdalmát fölérző gyötrelmekben és mondjuk ki a mea cuipáí: a gonosz tesívérkéz ütötte tövisek sebzésében is ... Igazi vezíér volt; hajlithatatlan acél az élet és munka akaratában, fölibéd hajló szív a megpróbáltatásban és szenvedésben, nagy* ránéző a nemzet dolgaiban, de mcgbec&ü- lője minden kavicsnak, amit jószándék hozott a nagy építéshez, tradíciókat őrző és uj távlatokat kereső, kérlelhetetlen és ímegibo- csájtó, magyarságában önző és igényes, egyéni életbem önzetlen és igénytelen, soha sem az ambíciók és karriér ám oktatója, hanem a kötelességteljesités áldozatos aszkétája, mártírja: vezér, vezér, a mi vezérünk. És mi, a Prágai Magyar Hírlap munkásai fejünk lehullott és soha sem pótolható koronáját siratjuk ebben a sírban. És amikor ma ezen a nagy, s a magyar kisebbségi lélek számára megtennékenyitő fényességet gyújtó ünnepen ide zarándokoltunk, hitet tenni jöttünk, hogy a mi prágai őrhelyünk számára Petrogalli Oszkár nem halt meg, hanem világitó és irányító, eleven erő maradt és maradni fog mindaddig, míg él a magyar nemzet lelkiismerete és történelmi hivatás- érzete. ! Petrogalli Oszkár emléke a mi számunkra szent klenódium, amellyel mindennap áldozunk, súlyos örökség, állandó mementó, örökös ösztönzés, amely mindig fölfelé mutat a hétköznap szürke betürobotosainak csillagára, Petrogalli Oszkár figyelő, égi szemepár- jára. Petrogalli Oszkár, mi figyeljük a Te üze= neteidet Walter Edge, az amerikai követ, hatalmas szivart szorongat fogai között és arca sugárzik a megelégedettségtől. Ezután következik Laval örökké fehér nyakkendőjével és akaratos hajfürtjei most is mélyen behullnak homlokára. Izgatottan, cigarettafiistfelhöt fújva szét maga körül, diktálja a megegyezés kommünikéjét. Mellette áll Pietrl, aki magas gallérja között csodálatos szépségű nyakkendőjét igazgatja. Briand rögtön filozófikus nyugalommal helyezkedik el egy karosszékben és kezét eétabotjára támasztva, türelmesen várakozik. Flandin viszont figyelmesen vizsgálgatja esernyőjének fogantyúját. — Mellon kincstári államtitkár nr ma megkábelezte Washingtonnak a megegyezési határozat szövegét, — kezdi Laval sajtónyilatkozatát. — Nem, megtelefonálta, — igazítja ki Flandin lelkiismeretesen. _ Hoover elnök kijelentette, hogy ez a határozat teljesen megfelel az amerikai inicia- tiva szellemének, — folytatja Laval expozéját. Mellon és Edge urak a francia kormánynak őszinte köszönésükét fejezték ki azokért a generózus fáradalmakért, amelyet a kormány a világ gazgasági újjáépítése érdekében kifejtett. Laval miniszterelnök viszont a két amerikai tárgyalónak a francia kormány köszönetét közvetítette aktív közre működésűk elismeréseként s azt a kívánságát fejezte ki, bár csak érné el saját célját Hoover javaslata. A megegyezésről szóló protokollnmot parafáitok és amerikai részről Mellon és Walter Edge, francia részről Laval, Briand, Flandin, Pietri és Francois Poncet irtuk alá. Mellon és Walter Edge még néhány szóval hangsúlyozták a sajtó előtt hogy milyen szívélyes hangnem uralkodott a francia tárgyalókkal folytatott tanácskozásokon. Ezzel a nagy aktus véget ért. Az amerikai és francia tárgyaló felek még egyszer kezet fognak és barátságosan búcsúznak. Mellon a bucsuzásnál megkönnyebbülten beszéli, hogy most olyan gyorsan, amint csak lehet, pihenőre megy és még az Páris és Washington megegyezett a Hoover-tervben Franciaország rátért Hoover szelleminek vágányára — Uj reparáciás konferencia A világ a gazdasági megújulás küszöbén A befejező tárgyalás Washington dönt A tárgyalások folytatását hétfő estére tűzték ki, de már mindenki előre tudta, hogy ezeknek csupán formalitás-izük van. Mindaz, amit az államférfiak mondani akartak egymásnak, gondosan megfogalmazva, leírva már Washingtonban volt. Ezért a végső döntés már nem is Páris, hanem Washington kezébe ment át. A Fehér Házban kell megtörténnie a döntésnek arról, vájjon a francia kijelentések a Hoover- terv elfogadásának tekinthetők-e, vagy sem. Párásban változatlanul azt hangoztatták, hogy az elvi döntés a megegyezés dolgában már pénteken megtörtént és — legalább is, ami Amerikát és Franciaországot illeti — már csak technikai részletek és alárendelt jelentőségű pénzügyi kérdések elintézése van hátra. Hétfőn már az amerikai lapok Párisiban megjelenő kiadásai is, amelyek eddig tartózkodó magatartást tanúsítottak, nagy bizakodással szemlélték a helyzetet. A United Press washingtoni jelentésében közölte, hogy a végleges döntés már csak átmenetileg várattathat magára és hogy teljes megegyezés áll küszöbön. A végleges döntés már hétfőn megtörtént. Az udvaron három-négy automobil áll kioltott lámpákkal. Az épületben csupán néhány ablak világos, az ülésteremnek és a váróteremnek az ablakai. Két unatkozó szolga kék frakkjában és fehér keztyüjében folazirtan néz'át az egybe- gyült újságírók csoportján, akik cigarettafüstbe burkolva, teljesen megtöltik a váróterem vörös padjait. Időnkint egyikük-másikuk idegesen húzza ki óráját. Végre! Jönnek! Féltizem- kettőkor megnyílik a tanácskozóterem ajtaja és kivonulnak az államférfiak. Az élen Mellon. Az öreg ur híressé vált fehér függő pofaszakállával, kicsiny, óvatos lépésekkel közeledik. Mai számunk 14 oldal a X. évf. 152. (2669) szám « Szerda ’ 1931 julius 8 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed- A j 7 ' • ' _7/_„ 'Ly* Szerkesztőség: Prágán, Panská uiice 12. évre 76, havonta 26 Kés külföldre: évente 430, ^ SZÍOVenSZKOl eS WSZlTlSZkOl elleTlZeKl partOK H. emelet - Telefon » 30311, — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt politikai napilapja Felelős szerkesztői ***** 1Z Ul emeletFi képes melléklettel havonként 2.50 K{-val tsbb tOszaKesxtOs r r rí reietos sxecxeszio. Tolatom 34184. Ectcs á» 1.20 Ki, vasárnap 2.~Kt * DZURANYl LÁSZLÓ FOR6ACH 6ÉZA eürciönycim, hírlap, prhhb
