Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-25 / 167. (2684.) szám
1931 Julius 25. szombat. 1 niüsrar kormány a képviselőházban beterjesztene a felhatalmazási törvény javaslatot Országos bizottságot szerveznek a kormány ellenőrzésére, amelynek 11 tagiét a felsőház, 22 tagját pedig a képviseléház választja - á vészkirterjesztéket szigorúan megbüntetik A ZEPPELIN 31Ai ÉSZAKISARKI STARTJÁHOZ Fent: Eckcner, lent: Szamojlovics tanár. Felhívás főiskolás leányokhoz! A t-z'ovenezkói magyar főiskolások támogatására alakúit társadalmi nagybizotfcság védelme és fennhatósága alatt álló prágai diákotthonok (Erzsébet Otthon és Róza-Otthon) egyesületek. Az uj otthon helyisége Prága II., Podskalská 6, mezzanin, nyert elhelyezést. Sikerült ott egy teljes kényelemmel berendezett lakást szerezni, hol a modem kor minden kényelme megvan. Központi fűtés, három gázfűtésű fürdőszoba, tanuló-szoba, gáztakaréktüzhely stb., igy a legnagyobb tisztaság és higiénia biztosítva van. Az Otthon célja: a Prágában tanulmányaikat folytatni akaró magyar leányoknak nemcsak higiénikus, kényelmes lakást biztosítaná, de kultur- igényeiket is kielégíteni és lehetővé tenni, hogy zavartalanul élhessenek tanulmányaiknak. Az Otthonban keresztény magyar szellemnek kell uralkodni. Egy idősebb anyai barátnő vezetése és gondoskodása és tanácsadása által védve vannak a nagyváros veszélyei ellen, anélkül, hogy ezáltal a leányok személyes felelősségérzetükben veszélyeztetve vagy befolyásolva lennének. Az Otthon felvesz családi közösségébe minden olyan csehszlovákiai illetőségű magyar leányt, ki tanulmányait Prágában a főiskolákon vagy más továbbképző intézetekben folytatni akarja, ki komoly tanulással a jövő kenyérkeresetére akarja magát kiképezni. Szegénysorának előnyben részesülnek a felvételnél. Az Otthonban a leányok szeliős. egészséges szobákban harmadmagukban laknák. Zongorahaszná- lattal, központi fűtés-, villany világi tás és fürdőszoba-használattal. Kisebb mosások, vasalás, engedélyezve, ugyancsak vacsorához teafőzés, tej melegít és és házi könyvtár folyóiratokkal, napilap óikkal ellátva áll rendelkezésükre. Ezért havonként előre fizetnek 200 (kettöezáz) koronát. Reggeliért naponta 1 korona 50 fillért. (A reggeli egy bögre tej és két zsemlye.) A fürdőért esetenként szintén 1.50 K fizetendő. Ágyneműt (paplan, dunna, párnák), huzatokat, lepedőt, törülközőt, két pohártörlőt és reggeliző csészét, evőeszközt, kistányért, szappantartót és szájimoeő poharat a leányoknak maguknak kell hozni. A belépés az Otthonba az egész iskolaévre szól, tehát 1931 október tetői 1932 julius 1-ig. A jelentkezőknek a házirend betartására kell magukat kötelezniük. Az Otthon vezetősége fenntartja magának a jogot, hogy a házirend ellen vétőktől szükség esetén megvonja az Otthonban való lakás kedvezményét. Az Otthonba legkésőbb 1931 szeptember teig lehet jelentkezni és pedig Szakai! Hajnalkáná1, a Diákleány Otthon vezetőjénél, Ajnácskő (Hajnácka) Szlovenszkó, egy egyszerű levélben, melyben a jelentkező leírja körülményeit, családi, tanulmányi, vagyoni helyzetét, nemzetiség, vallás, születési idő, hová és milyen nyelvű fakultásra akar beiratkozni és őszinte bizalommal minden személyi adatait. Megfelelés esetén megkapja a belépési nyilatkozatot, aláírás végett és a házirendet. A belépési nyilatkozatot úgy ő, mint szülei vagy gyámja aláírják rés egy orvosi bizonyítvány csatolásával az Otthon vezetőjének v isszuk ülőik. Az Otthon vezetője minden útbaigazítással szívesen szolgál, akár az Otthonra, akár a tanulmányokra vonatkozóan. A szeptember Lén kezdődő tanulmányoknál (A’bif urientenk u re), az Otthonban a lakás már szeptember 1-én megkezdhető. Prága 1931 julíus 15. Szakáll Hajnalka anyahelyetles, az Erzsébet Diák leány-Otthon vezetője, Irinán Klára dr., a prágai diák leányok szellemi vezetője. Budapest, július 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A csütörtöki minisztertanács foglalkozott a képviselőház pénteki ülésén beterjesztendő felhatalmazási törvényjavaslattal. A javaslat négy részből áll. Az első rész felöleli az eddigi kivételes intézkedések jóváhagyását, ameiliyeket a kormány kiadott, egyben felhatalmazza a kormányt, hogy hasonló célból további szükségintézkedéseket bocsáthasson ki. A második rész az államháztartás egyensúlyának biztosításával, a harmadik rész pedig a kormány mellett szervezendő tanácsadó és elken őrző „Országos Bizottság" kiküldésével foglalkozik, mig a negyedik rész a magyar büntetőjogból eddig hiányzó intézkedést pótolja, amennyiben büntető rendelkezéseket alkalmaz a vészhirterjesztőkkell szemben. Budapest, július 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefon.jelentése.) A Jképviselőház mai ülésén Wekerle Sándor pénzügyminiszter benyújtotta a felhatalmazási törvényjavaslatot, amely a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítására vonatkozik. A törvényjavaslat tárgyalására a Ház kimondotta a sürgősséget, E törvényjavaslatban többek között a kormány felhatalmazást kér az ez évi költségvetés kiadásainak csökkentésére és a közalkalmazottak hat esztendőre tervezett létszámcsökkentésének rövidcbb idő alatt való végrehajtására, továbbá a nyugdijterhek csökkentésére. Az országgyűlés ellenőrző jogával! kapcsolatban életre hivja az „Országos Bizoítság"- ot, amelynek 33 tagjából tizenegyet a felsőház, huszonkettőt pedig a képviselőház választ. A bizottság az országgyűlés elnapolása alatt és annak esetleges feloszlatása után is működik. A bizottság kívülálló gazdasági szakértőket is meghív tanácskozásaira. A vészhirterjósztŐk megbüntetéséről a törvényjavaslatban küllőn paragrafus intézkedik. Bors Péter Vázlatkönyvem jelentéktelen kis embereket is .lerögzített, akik sohasem szerepeltek a .társadalmi életben, mint számottevők, hanem ennek csak egy-egy szükebb kis körében húzták meg magukat. Hogy könyvemben mégis jutott nekik is hely, annak oka az egyéniségük „eredeti" volta. Az ő idejükben -a humor iránti fogékonyság általános volt, különösen a vidéki kisvárosok társadalmában. Ezért aztán az akkori emberek megértették a tréfát s nem orrolták meg a jóindulatú, mókás kötekedést. még ha az a gyöngéiket érintette is. Főképp az akkoron oly gyakori „eredeti" emberekben volt sok természetes humor, tudatos és nemtudatos egyaránt. Ez tette őket ezü- kebb körükben kedveitekké. Szívesen, Önként álltak ki a társaságok mókás csipkedése céltáblájául, de — miként ebből a teli találat kiugrasztja a paprika Jancsit —, úgy az eleve- nükre találó csipkedés humoros lelkűkből rendszerint rögtön kicsiholta a találó visszavágást, A férfi társas ágnak ez kellett, ez volt a kisvárosi társasétet fűszere. Naiv, de kedélyes. Ma ezt, sajnos, nélkülözzük, pedig ez az áldásos fűszer nagyon el kellene most. Talán könnyebben emészthelnök meg, amit az élet fanyar-keserűt nyelnünk ád, ha ©z a fűszerünk el nem fogyott volna. * város háborúéiőtti társaséletének egyik ilyen igénytelen, szürke, de humoros s ezért közkedveltségnek örvendett alakja volt Bors Péter. Testre kicsiny ember volt, ezért Petkének s mert nyugalmazott katonatiszt volt, Katónkénak is hívták. Kicsiny termetének ellenére — hiszen éppen, hogy megütötte a katonamértéket — erős lélek lakozott benne, amint látni fogjuk. De nem csak a civilek kedvelték Petitet, akit szerény vidámsága miatt mindenütt szívesen láttak, hanem dédelgették a tiszt társai is, még pedig a jó szivéért. Nem volt csapattiszt, de azért a csapattiszt urak elöl t is tekintélye volt. Szigorú tisztesség- tudása, kifogástalan viselkedése szerezte meg neki. Mindig takarékos, józanéi etilnek ismerték és mégis egy jó csomó nagy anyagi gonddal ment Páítfcösá Stoftfersncia előtt a főihatalRsazásI törvényjavaslat Budapest, julius 24. (Budapesti szerkesztőségünk tel ef onjelentés e.) Ma délben pártközi konferencia tárgyalta le a fölhatalmazási törvényjavaslatot. A pártközi konferenciáról csupán hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint Bethlen miniszterelnök arra kérte a pártvezéreket, hogy a folyamatban lévő pénzügyi tárgyalásokra való tekintettel a pénzügyminiszter által a mai nap folyamán benyújtott javaslatot a plémim hosszabbra nyúló vita nélkül tárgyalja le. A pártvezérek egyes részletekre vonatkozóan intéztek kérdéseket Bethlenhez és Wekerle pénzügyminiszterhez, amelyekre a fölvilágosű- tást megadták. Budapest, julius 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj elöntése.) Félhivatalosan jelentik, hogy a kereskedelemügyi minisztérium elhatározta. hogy külföldre szóló postautalvánnyal maximálisan csak kétszáz pengő adható föl. A bankvezérek ma tovább tanácskoztak a pénzforgalom korlátozása következtében szükségessé vált augusztusi lakbérek rendezése ügyében. A vezérigazgatói értekezlet javasolja a kormánynak, hogy a lakbérek havi részletekben való fizetését tegyék általánossá és a bankok utján való átutalását tegyék lehetővé, hogy ezáltal a jogtalan igényléseknek elejét vehessék. Budapest, julius 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj elöntése.) Az ötmillió angol fontos magyar kincstári jegyek elhelyezéséről, mint ismeretes, már régebben folynak a tárgyalások az Union Parisiennel, amely vállalta, hogy átveszi a szindikátus vezetését, valamint tárgyal az angol bankokkal, melyek szintén részt vesznek az emisszióban. Hír szerint a magyar megbízottak a fontkölcsön fölvételének pénzügyi föltételeit letárgyalták a bamik/os©portokkal é6 most csupán arra van szükség, hogy a kölcsönt nyújtó állam-ok kormányai hedybenhagyijálk a ■pénzügyi tárgyalások eredményét. harmincévi szolgálat után nyugdíjba. Aki viszonyait nem ismerte közelebbről és csak a kedélyes kacagása után Ítélkezett, el sem hihette, hogy a gondok garmadája nyomja a telkét. Pedig úgy volt —- mert Petke „jó bajtárs" is volt. Ez a dicséretes, de sokszor bizony osto- bács-ka, szép tulajdonsága sok idegen váltót Íratott alá vele. A tiszt urak — valamennyi szintén „jó bajtárs" — sokszor éltek vissza Petke ezen, nekik hasznos tulajdonságával. így persze sok váltó száradt a nyakán szegénynek. Ez rántotta adósságba, ez volt a nagy gondjai forrása. A nyugdijából, szerény igényei mellett, mint magányos ember csak megélhetett volna Bors Péter, de hogy annak egy részét, befalta az adósság: csak tengődhetett. Ezért vállalt öreg korában szülővárosánál hivatalit, melyet haláláig híven betöltött. Itt aztán, józan takarékosságával elérte azt, hogy az adósság lassan apadt s ezzel nyugdijának mind nagyobb része fölszabadult a zár alól. Majd a szerencse is kacsintott feléje: örökség utján egy kis lakóházhoz és némi pénzecskéhez jutott. Bors Péter most már szabadabban vehetett lélegzetet, úgyhogy •— habár az évei súlya kezdte az anyagi gondokét fölváltani — meggondolta, hogy mégis szebb a páros élet. Elmélkedéseinek ez az eredménye biztatta, biztatta, úgyhogy a házasodó© eszméjével is kezdett foglalkozni. Petke barátunk hosszú éveken át a tiszti étkezőben, majd később a vendéglőben étkezett, mindig legéuyemberekkel. Esteli órái tehát zajosan, viigan teltek el. S igy ment az évekig 9 a. legényből agglegény lett. Ámde most .már, szinte észre véti eniil, mind S'ivárabban hatott kedélyére az otthoni csöndes magány ridegsége, ha legénylakásában nyugalomra tért. El alvás előtt sokszor elcsatangoltak gondolatai a múltban. Egyezer aztán megakadtak egy fiatal, neki akkoriban bájos leányka emlékén, akivel — lehetett már jó harminc óve — akkori állomáshelyén, Lúgoson ismerkedett meg és akibe fiatal szívvel belé-zi retett. Képzelete azt az akkor húszéves leánykát úgy varázsolta eléje, amilyen az akikor, régen volt, ifjúsága üdőségéiben, bájos, mint az éppen nyíló csipkerózsa* És ez a kép mindjobban töltötte el derék barátunk öregedő lelkét. Lépten-myomon kísérte, ha ébren volt, ha aludt, mert ilyenkor is réla álmodott... A véletlen éppen akkor összehozta, egv régi lugosi ismerősével, akivel harminc év előtti közös élményeiket fölelevenitve, Rózsikéról is esett szó. Ekkor értesült róla, hogy Rózsika pártában maradt & egy kis örökségén él a messze Lúgos közelében. Petkémk most számot vetett anyagi helyzetével. A házasság gondolata nem hagyott neld békét. Annál inkább nem, mert megállapíthatta, hogy nősüléisének pénzügyi föltételei most már biztosítva vannak. Egy szép napon nekibátorodott és irt a régi fiamra éj ának. A válasz nem késett, az ide-oda levelezés megindult, mig egy másik szép napon meg nem rekedt. Azon a napon ugyanis Bors Péter a hajdani ideálját az oltár elé vezette... Bora Péter tehát asszonyt hozott a házhoz. Ámde szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Mi volt szegény Petke szándéka? ha nem is kürtölte világgá, gyaníthattuk: vénségére kedélyes otthont akart magának biztosítani, melynek melegitője a régi ideál lett volna. Hogy ez az óhaja teljesült-e? ... Ezt pajtásai nem kérdezték tőle. Kényes dolog ilyesmit firtatni. De idővel sok olyan jel vált észrevehetővé, mely indokolttá tette a Petke otthoni boldogságában való tamáskodást. Mert bizonyos az, hogy Petke Péter abból a számvetésből kifelejtette azt a harminc esztendőt, mely szerelmének tavasza óta nemcsak a saját, de a Rózsika feje fölött is leperdült. Bizony, a kétszerkettőn törve a fejét, nem gondolta meg. hogy az illatos, üde csipkerózsából az ősz előrehaladtával fanyar bogyó lesz, melyet a dér megránoosit, s hogy a kedély el- savanyodik, ka a fürtök a párta alatt megkeresed nek. Bizony-bizony, harminc esztendő nagy idő! Éppen elég idő arra, hogy a test s a lélek üde- sége elenyésszen. Harminc év! — s a sima homlok redős, a rózsás arc fakó lesz! Az agglegénynek s a vén leánynak egyaránt vannak megrögzött, szokásai, szeszélyei, amelyektől, ha akarna, sem bír szabadulni. Nem bír, mert ehhez áldozatkészség szükséges, ennek pedig szülőanyja az igazi, nagy szeretet.. Az igazi szeretet viszont ilyen, ötven-hatvan- éves korában összekerült, két egyénnél, akinek addig semmi közös érdeke nem volt, ritkább, mint a fehér holló. Helyette önszeretet terpeszkedik a szivekben. így szokott, az lenni! És igy volt Bors Pétereknél is. Petke házasélete első napjaiban hivatalán felül nem járt sehova, hacsak a feleséggel együtt nem. Nem jelent meg a kuglizón; elmaradt a kaszinói „alsósától, partnerei sajnálkozására; kerülte a vendéglői törzsasztalt s feléje se nézett a szőlőhegynek, ahol azelőtt egy víg „ramslis" kompániának volt a tagja. A kompánia persze a mézeshetekkel magyarázta ezt az önsanyargatást és — mosolygott hozzá. A hivatalában azonban rövid idő múlva mind nagyobb szorgalmat fejtett ki Petka. A rendes időnél félórával korábban ment be s félórával későbben távozott. Hivatalnoktársai rázták a fejüket. Nem tudták mire magyarázni ezt a nagy buzgalmat. Modora is megváltozott, régi szokásaitól eltért, ami mindenféle következtetésre adóit nekik okot. Azelőtt közlékeny, tréfálózó ember volt, most szófukar, komor lett. A hűséges selme- ci pipája „skartba" került. Ott pihent az ab- lakíülkében, hidegen, porlepetten, szárazán, talán a szörtyögést is elfelejtette már. Petke pedig kezdett tubákolni. — Mért nem pipázol? — kérdi a vele egy szobában dolgozó társa. — Nem smakkoi tán? — Smakkolna bizony, ha ... — s elharapía a szót Petke. — Micsoda: ha? — kérdi újra a másik. — Eh!... az asszony nem sziveli. Azt mondja, büdös vagyok tőle, bagószagu! — Hát ti még csókolóztok is, Petke? ... no lám! — mondja rá a másik. — A fészkes fecske bsókolózik — vágott oda mérgesen Petke. — Nem a számon, a ruhámon érzi s ha megérzi, rögvest ájuldozik. S Petke egy nagyot sóhajtozott. A társ nem firtatta tovább ezt a témát, csak a fejét rázta és részvéttel pislantott az elko- morodott Petkére, gondolván magában: „Kellett ez néked!" Mert hogy mi volt a pipa a háború előtti világ emberének, ezt maholnap már kevesen tudják. A fiatalok már meg nem értik, de el sem hiszik, hogy az a magányos embernek, a szemlélődő gondolkodónak, a gonddal terheltnek, a munkában fáradozónak a legjobb barátja volt. Mert a pipa nemcsak elűzte az unalmat, hanem eszméket érlelt, egyidőre levette a gondokat a szorongó lélekről és köny- nyebbé tette a munkát, a testit és szellemit egyaránt. Miért, hogy miképpen? azt nem érünk rá itt fejtegetni, de hogy úgy volt, az bizonyos. Ezért vetett Bors Péterre olyan szánakozó pillantást a hivatalnoktársa, azért rázta a fejét. Persze, a pipatilalom, mely alá Petkénk került, nem maradt titok. Beszéllek róla a kaszinóban, a kuglizón, a törzsasztalnál, a szőlőhegyen. Kis városban ilyen témán kapnak az emberek, érdekesebb az nékik akármelyik Vázlatok társadalmunk múltjából Irta: Karafiáíh M- dr. 4
