Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-25 / 167. (2684.) szám

1931 julius 25, szombat. TPtXGAI-MAGÍAR-HlBMB 5 országos kérdésnél. Ezt úgyis nem ők, ha­nem okosabbak intézik el. Aztán a cselédnek is eljár a szája arról, amit a kulcslyukon át kiles. A közönség fel­kapja, élénk fantáziájával és „jó indulatával41 megtoldja, aztán bölcsen mindenféle követ­keztetést von le belőle és ime — egyszerre csak azt tárgyalják most már az asszonyok is, hogy az otthon melege, kedélyessége, mely után Bors Péter annyira sóvárgott s mely­nek reményében megnősült, nem honosult meg a ■'fészkében. A következtetés talált. Kölcsönös bizalom s ennek a kölcsönös megértés, mely annak a melegnek a forrása, hogyan fejlődnetett vol­na ki a már öregen együvé került uj házasok között? Bors Péter nem volt rideg ember. Jó szi­vének sokszor adta már régebben is tanuje- !ét. Nem volt zsörtölődő, összeférhetetlen természetű, de az otthoni állapot előbb-utóbb kedvét szegte s ha végre türelme szakadtá­val egyszer-máskor személyében tekintélyt akart a ház urának szerezni és meg akarta kísérelni az erélyes fellépést: mindig a rövi- debbet húzta, az utolsó szó sohasem lehetett az övé. Ez lehangolta Petkét, sokszor nagyon el­kedvetlenítette. Ha csak tehette, menekült a neki nyomasztóvá vált otthoni légkörből. Mindenféle ürüggyel ódzkodott a házirend fegyelmező bilincsei alól. A meg nem való­sult otthoni örömök kárpótlását a régi pajtá­sok körében kereste. Eleinte hetenként egy­szer, majd kétszer is, aztán valahányszor asz- szonyvendége volt a feleségének, idővel pe­dig nap-nap után jelent meg ismét a hivatal és vacsora közé eső időben a cimborák kö­zött. Ezek persze tárt karokkal fogadták. Csipkedték ugyan Petkét, de az volt olyan életfilozófus, hogy nem berzenkedett velük szemben, hanem úgy tett, mintha a dolgot a humoros oldaláról fogná fel és még kontrá­zott is a csipkedőknek. Kedélyes ,,hi-hi-hi“-je újra belevegyült az ingerkedő cimborák ka- cajos kórusába... s elfelejtette az otthoni bajokat. Egy Ízben az egyik asztaltárs egy tucat ak­kor divatos Göre Gábor poharat hozott aján­dékba az asztaltársaságnak. Mindegyiken á biró ur egy-egy bölcs mondása és életének egy-egy jelenete diszlett. Petke is kapott egyet, de hazavitte, hogy a feleségének meg­mutassa (a jólélek!) Pár hét múlva kérdi az illető Petkét: — Hát a te poharad hol van? — Otthon. — És meg van-e még, Petke? — Meg! — volt a rövid válasz. — Iszol-e rendesen belőle? — Nem! — válaszol nyersen Petke. — És mért nem? — faggatja tovább a má­sik. — Mert azt mondja az asszony, hogy ne­kem az nagy. — No pajtás! — jegyzi meg erre őszinte részvét hangján a jóbarát — akkor te jól „férjhez mentél". — Jól bizony!... — vágott vissza elkese­redett határozottsággal a „mártír". Mert bizony a cimborák a sok kósza hír hallatára már ezzel a jelzővel emlegették Petkét. És joggal, mert neki a házassága csak lemondást jelentett az élet öröméből és a szabadsága nyűgös megszorítását, otthoni kárpótlás nélkül. De — amint mondtam — Bors Péter kis testében erős lélek lakozott s igy csak tűrte a nyűgöt tovább és nem panaszkodott. Csak egyszer szólta el magát és engedett a leikébe egy pillantást vetni, de ez az el­szólás is tréfás színezetű, nem panaszos volt. A gonosz cimborák azonban azt mondták rá, hogy: „akasztófahumor". Ugyanis egy nap a vasúti állomás felől jő­ve valamelyik cimborával találkozott, miután fürdőbe utazó feleségét ott bevagonozta volt. A cimbora kérdi: — Mit kerestél az állomáson? Mire Petke egy már közismert, régi, de mo3t alkalomszerű frázissal válaszolt: — Sárkányt eresztettem! — és felcsillogott a szeme, mint mikor az ember leikéről egy nagy súly leszabadult... És azért Petke mégsem volt papucshős. Dehogy volt! A derekát sohasem adta be, csak filozófus volt, aki szemmel tartva azt a bevált, hasz­nos elvet, hogy az okosabb enged, csak cipel­te a rámért keresztet, cipelte tovább a Vár­szegi Borsok hagyományos lovagiasságához méltón, mig a mindent elfelejtendő sir töré­keny testét örök nyugalomra be nem fogadta. Lelke bizonyára egyenest a mennyországba került. — Dugulás és aranyeres bántalmak, gyomor- és bél zavarok, máj- és lépduzzadás. hát- és de­rékfájás ellen a természetadta „Ferenc Józ9ef“ keserüviz, naponként többször bevéve, hathatós segítséget nyújt. Tudományos megfigyelések beigazolták, hogy a Ferenc József-viz alhasi megbetegedések eseteiben gyorsan és mindig enyhén hat. A Ferenc József keserüviz gyógy­szertárakban, drogériákban és füezerflzletekben kapható. SZENZÁCIÓS FORDULAT A STRIBRNY-FRONTON Prága tanácsa elismeri Pergler prágai Illetőségét fiz iifeüségi bizonyítvány alapién mai keli kapnia az állampolgársági bizonylatot is — Verifikálja ez okmányok alapján a választási bíróság Pergler mandátumát? Prága, julius 24. A választási biróság, .mint ismeretes, nem verifikálta Pergler Károly mandátumát, mert csehszlovák állampolgárságát okmá­nyokkal bizonyítani nem tudta. A választási biróság döntése annak idején nemcsak poli­tikai, hanem jogáiszköröikben i,s óriási feltű­nést keltett, mivel Pergler a köztársaság el­nöke által kinevezett tokiói követ volt s csak jóval később, amikor Benes külügymi­niszterrel súlyos nézeteltérései támadtak, bocsátották el Perglert a diplomácia szolgá­latából. A politikai közvélemény nyomására és a Pergler által benyújtott okmányok alapján a választási biróság kénytelen volt Pergler ügyét újból tárgyalni. Az ujraf öl vételi tár­gyaláson azonban csak azt határozta el a választási biróság, hogy fölszólítja Perglert illetőségi bizonyítványának és állampolgár- sági bizonylatának beszerzésére. Pergler a prágai városi tanácstól kérte az illetőségi bizonyítvány kiállítását, de a városi tanács hónapokig nem intézte el kér­vényét. Erre Chmelik, Stribrny-párti város­atya, interpellációt nyújtott be a városi ta­nácshoz, amelyben megkérdezte, miért nem állítják ki Pergler számára az illetőségi bizonyítványt, jóllehet Pergler olyan okmányokat mellékelt kérvényéhez, amelyekkel bebizonyította, hogy a köz- társasági elnök a III, rangosztályban rendkívüli követnek és meghatalmazott miniszternek nevezte ki s később a kül­ügyminisztérium rábízta a tokiói követség vezetését. A városi tanács ma délelőtt foglalkozott Pergler illetőségi ügyével. Spacsek előadó részletes jelentésében rámutatott arra, hogy a benyújtott kinevezési dekrétumok alap­ján bárki megkapná Prága városától az illetőségi bizonyitványt. Hasonló esetek­ben mindig kedvezően intézték el a kér­vényeket, egyedül Pergler kérvényét uta­sította el a város és pedig közérdekre va­ló hivatkozással. A tanácsülésen az előadó jelentése fölött hosszabb vita támadt, amelynek során Chmelik javasolta az illetőségi bizonyítvány azonnali kiadását, a szociáldemokrata Kel- ler alpolgármester viszont azt kérte, hogy az ügyet véleményezés végett adják ki a jogügyi bizottságnak. A szociáldemokrata javaslat azonban ki­sebbségben maradt, amennyiben a jelen volt 18 városatya közül csupán heten sza­vaztak mellette és pedig négy nemzeti szocialista, két kom­munista és Keller szociáldemokrata. Ezzel szemben Chmelik javaslata mellett tizen szavaztak, azaz megkapta a többsé­get. Érdekes, hogy az illetőségi bizonyitvány azonnali kiállítása mellett adta szavazatát valamennyi cseh polgári párti tanácstagi. A németek tartózkodtak a szavazástól. Az Expres az esethez megjegyzi, hogy az illetőségi bizonyitvány alapján az országos hivatal most már az állampolgársági bi­zonylatot is köteles kiadni. Amikor Pergler ugyanis ennek kiadását kérte, az országos hivatal ennek előfeltételeként az illetőségi bizonyitvány bemutatását kívánta. Az ille­tőségi bizonyitvány most megvan — írja az Expres — Perglernek tehát ki kell adni az állampolgársági bizonylatot is. Ezt a bi­zonylatot beterjesztik a választási bíróság­nak 6 a biróság előtt — saját döntése értel­mében — ez elegendő bizonyíték arra néz­ve, hogy Pergler a választás idejében is csehszlovák állampolgár volt s igy mandátu­mát verifikálni kell. Ezrekre menő gyászoló kísérte utolsó útjára a tragikus végei éri Korotnoky János prelátus-kanonohot Gojdics püspök a sírnál megrázó szavakkal emlékezeti meg a döbbe­netes eseményről, amely gyászbaboriioüa a gőrőgkaioííkas egyházat Eperjes, julius 24. (Eperjesi tudósi Lónk telefoni jelentése.) A megdöbbentő módon meggyilkolt Koroaioky János kanonok holttestéit a tegnapi hivatalos felboncolás után a lakásán ravatalozták fel. A maga nemében páratlan részvét nyilvánult meg Korotnoky kanonok tragédiája iránt. Teg­nap délutántól kezdve a hívők ezrei vo­nultak föl a gyászházba, ugv hogy a rend­őrségnek kellett fönntartani a rendet. Az embereket kisebb csoport okban engedték csak a ravatalhoz, hogy utoljára láthassák a főpap holttestét. Ma reggel az órckoporsét a gyászházból a székesegyház templomába szállították és az oltár előtt ravatalozták fel, A teme­tési szertartás reggel fél kilenc órakor vette kezdetét a székesegyháziban, ame­lyet Szmamdray Simon nagyprépost a káptalan és a papság segédletével vég­zett. A szentmisét Gajdács Péter püspök celebrálta. A latin szertartó»u papság ré­széről Zaborovszky Béla pápai prelátus, római katolikus prépost-plébános végezte a liberót. Ezután megindult a gyászmenet a te­mető felé. Ezrekre menő tömeg lehajtott fejjel kisérte a gyászkoesit. Amerre a gyászmenet elhaladt, a kereskedők a rész­vét kifejezéseképpen lehúzták üzletük re­dőnyeiket. A sirnál először Gojdics püspök beszólt. Megrázó szavakkal emlékezett meg arról a döbbenetes gyilkosságról, amelynek Korot­noky János prelátus-kanonok áldozatul esett és amely gyászba borította a görög­katolikus egyházat. A város nevében Ferb- stein Károly dr. helyettes polgármester bú­csúztatta Korotnoky Jánost, aki a városi képviselőtestület tagja volt. A Duchnovios Társaság nevében Kizák dr. beszélt. \ temetésen a város valamennyi hivata­los hatósága, felekezeti, társadalmi és kul­turális intézményei képviseltették magu­kat. A munkácsi püspökség képviseletében Stojka Sándor vikárius jelent meg. A ró­mai katolikus papságot Zaborovszky Béla prelátus képviselte. Résztvett a temetésen Dobránszky János, az országos keresztény- szocialista párt nemzetgyűlési képviselője is, aki meleg szavakkal fejezte ki részvétét Lengyel Gyulánénak, az elhunyt egyetlen leányának. * Korotnoky János 1873 február 3-án született Alsószepes községiben. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Eperjesen végezte. 1895-hen szentelték föl pappá, amikor Rakocca községbe került lelkésznek. 1896-ban Tornabarákonyban lett paróchus. 1897-iben kiment Amerikába, ahol az alegheni görögkatoJikus püspöki hiva­tal titkára volt. Itt rendkívül eredményes mű­ködést fejtett ki a görögkatolikus hivők hit­Pozsony, julius 24. Pozsony város a vágóhíd melletti területen a Mile ti ce uccában 8 lakóházat épített, 252 kislakással. A lakásokra 800 kér­vény érkezett be és nem volt könnyű feladat a 800 kérvényező közül a városi tanácsnak rendel­kezésére álló 215 lakást a szükségletnek megfe­lelően igazságosan kiosztani. A városházán működő valamennyi párt igye­kezett hívei részére a lakások közül mennél többet elnyerni, s különösen a csehszlovák szociáldemokraták jártak elől telhetetlen kívánságaikkal, mert mint a múltban is, most is a lakások ki­osztását politikai céljaikra használták fel. Ezúttal azonban keresztülhúzta számításukat egy nem várt esemény. A keresztényszocialisták kezdeményezésére az összes polgári pártok bizottsági tagjaiból egy blokk alakult, amelynek szavazatai már előre biztosították a szociáldemokraták lehetetlen követeléseik csődjét. A városi lakásbizottság julius 17-én több heti előkészítés után foglalkozott érdemben a lakások elosztásával. A szociáldemokraták nem átallot­ták bizalmi fórfiaiknak a tárgyalóterein ajtaja ellőtt való felállítását és formálisan terroriezti- kus módon akarták kierőszakolni igényeiknek életének fejlesztése érdekében. 1913-ban tért vissza Amerikából és Som községbe került lel­késznek. A magyar kormány ez időben Ameri­káiban kifejtett tevékenységének megjutalma- zásaképpen a Ferenc József-rend lovagikerészt­jével tüntette ki. A pápa 1916-ban nevezte ki kanonoknák és érdemei elismeréséül 1928-ban a prelátnsi méltóságot kapta. A háború előtt tevékeny részit vett Eperjes társadalmi és kul­turális életében. Az áUamfordulat után is a vá­ros minden mozgalmában jelentős szerepet ját­szott és tagja volt a városi képviselőtestület­nek is. jóváhagyását. De minden igyekezetük kárba veszett. A polgári pártok bizottsági tagjainak blokkja szilárdan állt és a bizottságban keresztül is vitték, hogy az általuk bejelentett indokolt eseteket a lakásbizottság elfogadta. E javas­lat alapján sikerült az országos keresztényszo­cialista párt bizottsági tagjainak 41 lakást biztosítani a kisemberek, a munkások részére. Úgyszintén sikerült a 8 házmesíeri hely közül hármat a párt által jelöltekkel betölteni. A lakásbizottság javaslatát még ugyanazon nap a városi tanács is tárgyalta s azt teljes egészében határozattá emelte. Julius 21-én este az országos ke re^z tényező- malist a pártközpontban rendkívül jól látogatott értekezlet volt, amelyen Uhor Géza képviselőtes­tületi tag statisztikai adatokkal kiegészített la­káspolitikai előadást tartott, s részletesen be­számolt a Miletics-uccai lakások kiosztásának előzményeiről és a kiosztás végrehajtásáról. A lakások kiosztásánál, illetve a bizottság munkájában igon tevékeny része volt Uhor Gé­zán kivül, Szloboda Károly képviselőtestületi tagnak is, a tanácsban pedig Förster Viktor dr. polgármester, Aixinger László dr. és Neu­mann Ferenc tanácstagok szálltak síkra a párt hívei érdekében. Az országos keresztényszocialista párt Pozsony városának polgári tikbsége igazságosan osztott ki 252 n| várisi lakást A szociáldemokraták telhetetlen követeléseit visszautasították

Next

/
Oldalképek
Tartalom