Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-22 / 164. (2681.) szám
1931 julius 22, szerda. ^raGMrMAfifeAR-HlRLaB A londoni konferencia a Hoover-év tartamára a kormányok permanens közös munkájává alakul át füoover lilább iniciafivája uj irányt szabhat a londoni tárgyalásoknak A franciák politikai kívánságai miatt a hosszúlejáratú külföldi kölcsön már nem aktuális London, julius 21. Németország pénzügyi krízisének meglepetésekben annyira gazdag története az utolsó huszonnégy órában újból szenzációs fordulathoz érkezett. A politikai nehézségek, amelyeket ugyan a német államférfiak párisi látogatása valamivel enyhített, de nem tudott áthidalni, máig sem tették szabaddá az utat a Németországnak nyújtandó milliárdos kölcsön számára, azonban egy, uj angol—amerikai—német terv merült föl, amelynek megvalósitása a kölcsönt teljesen fölöslegessé is teszi és amely egy megállitási akció segítségével a Németország hitelképességébe vetett bizalmat ismét helyreállítaná. Az érdekelt hatalmaknak ugyanis az a tervük, hogy a hét hatalom konferenciáját — hosszabb megszakítással — permanensnek nyilvánítják ás később nemcsak Németországnak, hanem az egész világnak szanálását megkísérlik a konferencia utján. Ez pedig az egész adóssági politika fölbontását jelenti. Remélik, hogy közben a német— francia kérdés döntő lépéseket tesz e megoldás felé és különösen sokat várnak a francia államférfiak berlini látogatásától. Félbeszakítják a konferenciát? Most már csaknem bizonyos, hogy a meghívó hatalomnak, Angliának az a terve, hogy a konferenciát most ne fejezzék be. A londoni tárgyalásokat körülbelül péntekig folytatják. Ekkor a konferenciát félbeszakítják azzal a szándékkel, hogy későbbi időpontra, talán szeptemberre hívják újra egybe. A közbeeső időben, ami alatt az ilyen módon permanensnek nyilvánított konferencia nem tanácskozik, az európai atmoszférát MacDonald és Hen- derson, valamint később Laval berlini látogatása tisztázná és javítaná meg. A közbeeső időben továbbá a Németország által meghozandó és MacDonald reménye szerint a külföld által támogatandó intézkedések Németország pénzügyi helyzetét is megjavítanák, úgyhogy az általános világkrizis tulajdonképpeni okát ki lehetne emelni a pillanatnyi német krízis komplexumából. A tovább ülésező konferenciának lesz azután a föladata, hogy eszközöket és utat találjon az általános okok megszüntetésére, amihez a Hoover által bevezetett reparációs-moratórium képezné a kiinduló pontot. Világos, hogy a tárgyalásoknak ebben a későbbi stádiumában a döntés Európáról ismét Amerikára tolódik. A vezető gondolat az, hogy a német vihar elvonulása után is látni fogják Washingtonban a megmaradt viharfelhőket és igy hajlamosak lesznek valami mélyebb jelentőségű intézkedésre, mint az egyszerű egyéves moratórium. MacDonald arról beszélt, hogy a hatalmak képviselői nem azért gyűltek össze Londonban, hogy bárkire rákényszeritsék akaratukat és ezzel a tárgyalásba olyan fordulatot hozott, aminő már gyakran mutatkozott vezető angol és amerikai államférfiak felfogásában. Különösen jelentős MacDonald végső kijelentése', amelyben arról beszél, Németország tőkeválságát vagy kölcsön utján, vagy pedig közvetlen utón kell megszüntetni. Hogy mire céloz itt MacDonald, rögtön érthetővé válik, ha megtudjuk, hogy a francia delegáció azt a javaslatot tette, hogy a kölcsöntárgyalásokat hagyják abba, mert már látszik, hogy a német kormány belső erőfeszítése következtében a külföldi pénzpiac igénybevétele nélkül is lelehet győzni a német tőke válságát, tehát a kölcsön tulajdonképpen felesleges. Különben nemcsak francia vélemény ez, hanem másutt is kialakult felfogás, hogy elegendő egy egyszerű megállitási akció, amely megakadályozza a külföldi hitelek további kivonulását. Az utóbbi napok megmutatták, hogy a Birodalmi Bank a belföldről is uj devizákat kap, ami lehetővé teszi a fedezeti határ leszállítása nélkül is a bankjegyforgalom emelését s ezzel megkönnyíti a pénz cirkulációját. Erre célzott MacDonald is, amikor azt mondotta, hogy nagy reményt fűz Németország gazdasági megegészségesedéséhez, mely a pénz menekülését megállítja és a tőkekészletet megnöveli. Azokban a tanácskozásokban, amelyeket, a német delegáció MacDonalddal folytatott, ez a megfontolás jelentős szerepet játszott, A német kormány nem tulajdonit már a köl- csöntárgyalásoknak aktuális jelentőséget, mert rendkívül kedvezőek azok a jelenségek, amelyek Németországban a krízis leküzdése terén mutatkoznak. Hoover Ismét beavatkozik MacDonald, mint „Németország ügyvédje", a világ közvéleményéhez fordul MacDonald a londoni konferenciát hatalmáé beszéddel nyitotta meg, amely az egész világ közvéleményéhez szótő felhívás. A beszéd lényege a következő: — Ez a pillanat döntő fordulópont a világ történetében, jó, vagy rossz értelemben. Ha a mostani krízis megoldását nem tudjuk megtalálni, senki sem jósolhatja meg a politikai és pénzügyi veszélyeket, amelyek abból adódhatnak. Németországnak, mint exportálamnak és adós államnak különleges helyzete az összes problémákat rendkívül erős mértékben Németországra koncentrálta. A német kormány a muilt hónapban kénytelen volt bejelenteni, hogy a dolog igy nem mehet tovább és kénytelen élni azzal a jogával, hogy a YoungH terv kötelezettségeinek teljesítése alól halasztást kér. Ez a lépés nyugtalanította a külföldi hitelezőket, akiknek támogatásától Németország az utolsó időben nagy mértékben vált függővé és a rövidlejáratu hitelek visszavonása rendkívül nagy mértékben megkezdődött. Juniius 18-ig a helyzet csaknem reménytelennek látszott, amikor a világ arcát csaknem egy fél óra alatt teljesen megváltoztatta Hoover elnök drámai bejelentése. A gordhusi csomót az elnök jótékony kardja eredményesen vágta szét. Ám továbbra is kivonták a külföldi értékeket Németországból. 150—200 millió font sterling külföldi devizát vittek ki, olyan óriási összeget, amely két reparációs annuitás értékét teszi. A visszavont devizák csöppjei folyóvá, a folyó pedig árvízzé dagadt, amire az elberül- htetlen összeomlás következett. Ezért nemcsak azokat a rendszabályokat kell megbeszélnünk, amelyek Hoover javaslatának tetté való változtatásához szükségesek, hanem meg kell tárgyalnunk a Németországban azóta kifejlődött szükséghelyzetet is. Máskülönben nehéz lenne az áradást megfékezni, mielőtt egész Középeurópát elöntené s olyan szociális, politikai meg financiális következményekkel járna, amelyeket most még senki sem becsülhet föl. — A mi feladatunk tehát most az, hogy a külföldi hitelezőknek bizalmát Németországgal szemben helyreállítsuk. Ennek a problémának nyilvánvalóan úgy politikai, mint pénzügyi oldala van. Azonban a konferencia főfigyelmének erre az utóbbira kelj fordulnia. MacDonald ezután az együttes munka szükségességéről beszélt és kijelentette, hogy a két hatalom konferenciája nem azért ült ösz- sae, hogy valamit kikónyszeritsen, vagy megbuktasson, vagy ©lkedvétlenitsen. Szükséges a problémák objektív megfontolása. Olyan egyezséget kell hozni, amely a népekbe uj bizalmat és uj bátorságot öntsön. A két ut A kérdés pénzügyi oldalára térve, MacDonald kijelentette, hogy a megoldás jelentékeny mértékben a pénzemberektől függ. Két afJternativa adódik. Az egyik az, hogy Németországnak uj kölcsönöket kell szerezni. Erről Párisban tárgyaltak. Nehézségek vannak ezen a téren, amelyeket először át kell hidalni, mielőtt bármilyen kölcsönt lehet szerezni. Ez tehát lehet megoldás, de meg is hiúsulhat. — A másik alternatíva a direkt ut, amely abban áll, hogy Németország pénzügyi helyzetét oly módon kell megerősíteni, hogy a megújult bizalom ne csak a pénz menekülését állítsa meg, hanem visszavándorlását is előidézze. A német gazdasági élet belső erejéről kétség sem merülhet fel, csak segélyforrásokra van szüksége. Erre szolgál a moratórium. Most a legnagyobb gyorsasággal kell azokról áz eszközökről döntenünk, hogyan lehet a Hoover tervet életbeléptetnünk. MacDonald itt emelt hangon újból kijelentette: — Hangsúlyozom: a lehető legnagyobb gyorsasággal. A német kommentár Beavatott német körökből MacDonald megnyitó beszédéhez az alábbi kommentárt fűzik: MacDonald nyíltan és világosan mutatott rá a párisi tárgyalások negatív eredményére. Amikor a Németországnak nyújtandó támogatás kettős feltételeit vázolta és hozzáfűzte, hogy a londoni konferencia törekvésének a pénzügyi részre kell irányulnia, a nyilvánosságot arról informálta, hogy a nagy kölcsön létrejöttének politikai előfeltételei a francia kormány magatartása miatt nincsenek adva. A francia kormány ugyan a párisi tárgyalásokon nem terjesztette elő ezeket a követeléseket, de azért éreztette a németekkel, hogy német részről politikai természetű biztosítékokat vár, hogy Franciaország rész tv egyen a kölcsönben. A német államférfiak nem kevésbé világosan azt válaszolták, hogy ilyen biztosítékokat nem adhatnak. Newyork, julius 21. Washington hivatalos köreiből úgy hírlik, hogy az amerikai delegáció kedden délelőtt a londoni konferencián Hoover- nek egész sor javaslatát terjeszti elő, amelyek az elnök nézete szerint alkalmasak arra, hogy a középeurópai krízist legyőzzék. A Hoover terveit tartalmazó memorandumot kidolgozták és kábel utján eljuttatták Londonba. Amint a konferencián előterjesztik ezt a memorandumot, azonnal Amerikában is nyilvánosságra hozzák. Az államkormányzat ezideig szigorú diszkrécióval kezeli a memorandum tartalmát. Csupán auy- nyi vált ismeretessé, hogy kizáróan gazdasági természetű javaslatokról van szó, amelyek a nemzetközi bankéletre irányulnak s ennek az együttműködését kívánják. A memorandumban egyidejűleg benne foglaltatnak azok a legvégső eredmények, amelyekre Amerika hajlandó. Bizonytalan még az is, hogy a segélytervek kizárólag gazdaságilag vannak körvonalazva, vagy pedig Hoover elnök akár előszóban, akár pedig külön záradékban nyilatkozik-e a német— francia viszony alakulásáról. A Newyork Times szerint Hoover javaslata a hosszú lejáratú kölcsönökön épül fel, mig ezzel szemben a Héráid Tribüné azt írja, hogy a memorandum rövidlejáratu hiteleket ajánl a német magángazdaságnak politikamentes, tisztára battkszerü garanciák alapján. A lap szerint nincs szó sem hosszúlejáratú kölcsönről, sem pedig a kormány részvételéről a kölcscnakcióban. Egy kilencven napnál nem hosszabb lejáratú kölcsön Németországnak megadná a módot, hogy a világ bankárjait meggyőzze a német gazdasági élet erejéről és a Németországnak nyújtandó kölcsön egyáltalán semmi rizikóval nem jár. Hoover azért dolgozta ki javaslatait, mert a londoni konferencia hétfői üléséről az az impressziója támadt, hogy a többi hat hatalom egyike sem készített elő fix programot. Valamennyi lap kiemeli Morrow szerepének jelentőségét a memorandum létrejöttében, mert Morrow a legtapasztaltabb pénzügyi szakértő. A pénzügyminisztereké a szó London, julius 21. A konferencia kedd délelőtti üléséről kiadott hivatalos kommüniké a következőket mondja: A konferencia délelőtt tíz órakor ült össze a külügyi hivatalban és megbeszélte a nemzetközi pénzügyi együttműködés metódusait, amelyek utján a legközelebbi jövőben vissza lehet állítani a bizalmat Németország gazdasági stabilitása iránt. Ez a tanácskozás előzetes munka jellegével birt a további intézkedések megvizsgálása szempontjából, amelyek szükségesekké válhatnak, hogy a német pénzügyi helyzet tartós szanálását szilárd bázisra lehessen helyezni. Elhatározták, hogy a konferencián képviselt államok pénzügyminiszterei ma délután Brüninggel együtt MacDonald elnöklete alatt egybegyülnek és folytatják a szóban forgó kérdések megvizsgálását. London, julius 21. A londoni konferencia •ma délelőtti ülése MacDonald elnöklétével délelőtt tíztől egy óráig tartott. Brüning kancellár a tárgyaló felek kívánságára még egyszer behatóbban ismertette a német gazdasági és pénzügyi helyzetet, mint azt tegnap tette. Különösen Stianeon érdeklődött a részletek iránt és ismételten kérdéseket tett, amelyekre a kancellár sorjában válaszolt. A vita azok körül a pontok körül mozgott, amelyeket a kancellár tegnap vázolt fel, vagyis a rövidlejáratu hitelek meghosszabbításáról volt szó. A német delegátusok első javaslata egy megállitási akció létrejöttét kívánja elérni. Nem elegendő, ha a nagybankok most már nem vonják ki a hiteleket, a kis hitelezőket is meg kell győzni a német fizetőképességről és rá kell őket venni, hogy vagyonukat Németországban hagyják. A mai konferencia ezt a megállitási akciót tárgyalta nagy vonásokban. Megállapodtak, hogy a pénzügyi szakértőkre bizzák a részletes javaslatok kidolgozását, hogy miképpen lehet a kormányok közös akciója utján egy megállitási konzisztó- riumot életre hivni és biztonságot nyerni az iránt, hogy a jövőben nem történik meg a tőke kivonása Németországból. A konferencia pénzügyi szakemberei kedden délután félnégy órakor gyűltek össze a javaslatok kidolgozása céljából. A javaslatok eredményét holnap a plenáris ülés elé terjesztik, amely délelőtt tiz órakor kezdi meg ülését. Azután a második pontot tárgyalják meg: a rövidlejáratu takarékhitelnek a jegybankok utján való létrehozását. Brüning tegnap más- félmilliárd értékben kívánt egy ilyen jellegű kölcsönt. Franciaország követelései meghiúsították a kilcsiniárgyaiásokat London, julius 21. A Németországnak nyújtandó hosszúlejáratú kormánykölcsönről szóló tárgyalásokat megszüntették és ennek a kölcsönnek tervét, amelyet Franciaország, Anglia és Amerika kétmilliárd aranymárka értékben nyújtott volna Németországnak, egyelőre föladták. Kiderült ugyanis, hogy még nincsenek meg azok a politikai előfeltételek, amelyek mellett Franciaország a francia pénzpiac igénybevételét lehetővé tette volna. Azóta, hogy MacDonald a konferencia megnyitó ülésén olyan nagy nyíltsággal beszélt ezekről az ügyekről, most már az egész világ tudja, amit idáig csupán a beavatottak tudtak, hogy a francia tárgyaló felek Párásban nem terjesztettek ugyan formális politikai természetű javaslatokat a német államférfiak elé, de mégis világosan megérttették velük, hogy a kölcsön politikai föltételéül olyan nyilatkozatot várnak a német kormánytól, bog}7 Németország a legközelebbi években nem veti föl többé a vámunió kérdését, nem folytatja a páncélos hajók építését és nem érvényesíti igényeit a keleti határok revíziójára vonatkozólag. ’’ 1 # Ez volt az úgynevezett politikai moratóriumnak tartalma, amelyet Frnaciaor&zág tiz ó7-re akart megkötni. Ebben az eszmemenetbe Brüning és Curtius nem mentek bele és kijelentették, hogy Németország nem mondhat le azon kevés jogok egyikéről sem, amelyeket a versaillesi szerződés még számára biztosított. A tartalékhitel kérdése A német-francia tárgyalások negatív kimenetele után világos, hogy a hosszúlejáratú hitel, amelyhez feltétlenül szükséges a franciák aktív részvétele, egyelőre nem valósulhat meg és a londoni pénzügyi tárgyalásoknak más irányban és más bázison kell foiy- niok. A német kancellár a konferencia megnyitó ülésén világosan kifejtette, hogy ebből a célból másfél milliárdra van szükség, amelyet tartalékhitel formájában nyújtanának a jegybankok a Birodalmi Banknak. Ezzel visz- szatártek arra az eredeti tervre, amelynek megvalósitása céljából Luther dr. Londont, Baseli és Párisi felkereste. Az angol kincstári minisztériumban már meg is tárgyalták a lehetőségét ennek a tartálékhUelnek, amelyben Frcunáaor$zágt 3
