Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-22 / 164. (2681.) szám

1931 julius 22, szerda. ^raGMrMAfifeAR-HlRLaB A londoni konferencia a Hoover-év tartamára a kormányok permanens közös munkájává alakul át füoover lilább iniciafivája uj irányt szabhat a londoni tárgyalásoknak A franciák politikai kívánságai miatt a hosszúlejáratú külföldi köl­csön már nem aktuális London, julius 21. Németország pénzügyi krízisének meglepetésekben annyira gazdag tör­ténete az utolsó huszonnégy órában újból szen­zációs fordulathoz érkezett. A politikai nehéz­ségek, amelyeket ugyan a német államférfiak párisi látogatása valamivel enyhített, de nem tudott áthidalni, máig sem tették szabaddá az utat a Németországnak nyújtandó milliárdos kölcsön számára, azonban egy, uj angol—amerikai—német terv me­rült föl, amelynek megvalósitása a köl­csönt teljesen fölöslegessé is teszi és amely egy megállitási akció segítségével a Né­metország hitelképességébe vetett bizalmat ismét helyreállítaná. Az érdekelt hatalmaknak ugyanis az a tervük, hogy a hét hatalom konferenciáját — hosszabb megszakítással — permanensnek nyilvánítják ás később nemcsak Németországnak, hanem az egész világnak szanálását megkísérlik a kon­ferencia utján. Ez pedig az egész adóssági politika fölbontá­sát jelenti. Remélik, hogy közben a német— francia kérdés döntő lépéseket tesz e megoldás felé és különösen sokat várnak a francia állam­férfiak berlini látogatásától. Félbeszakítják a konferenciát? Most már csaknem bizonyos, hogy a meghívó hatalomnak, Angliának az a terve, hogy a kon­ferenciát most ne fejezzék be. A londoni tár­gyalásokat körülbelül péntekig folytatják. Ek­kor a konferenciát félbeszakítják azzal a szán­dékkel, hogy későbbi időpontra, talán szeptem­berre hívják újra egybe. A közbeeső időben, ami alatt az ilyen módon permanensnek nyilvá­nított konferencia nem tanácskozik, az európai atmoszférát MacDonald és Hen- derson, valamint később Laval berlini lá­togatása tisztázná és javítaná meg. A közbeeső időben továbbá a Németország által meghozandó és MacDonald reménye sze­rint a külföld által támogatandó intézkedések Németország pénzügyi helyzetét is megjavíta­nák, úgyhogy az általános világkrizis tulajdon­képpeni okát ki lehetne emelni a pillanatnyi német krízis komplexumából. A tovább ülésező konferenciának lesz azután a föladata, hogy eszközöket és utat találjon az általános okok megszüntetésére, amihez a Hoover által beve­zetett reparációs-moratórium képezné a kiindu­ló pontot. Világos, hogy a tárgyalásoknak eb­ben a későbbi stádiumában a döntés Európáról ismét Amerikára tolódik. A vezető gondolat az, hogy a német vihar elvonulása után is látni fog­ják Washingtonban a megmaradt viharfelhőket és igy hajlamosak lesznek valami mélyebb je­lentőségű intézkedésre, mint az egyszerű egy­éves moratórium. MacDonald arról beszélt, hogy a hatalmak képviselői nem azért gyűltek össze London­ban, hogy bárkire rákényszeritsék akaratu­kat és ezzel a tárgyalásba olyan fordulatot hozott, aminő már gyakran mutatkozott veze­tő angol és amerikai államférfiak felfogásá­ban. Különösen jelentős MacDonald végső ki­jelentése', amelyben arról beszél, Németor­szág tőkeválságát vagy kölcsön utján, vagy pedig közvetlen utón kell megszüntetni. Hogy mire céloz itt MacDonald, rögtön érthetővé válik, ha megtudjuk, hogy a francia delegáció azt a javaslatot tette, hogy a kölcsöntárgyalásokat hagyják abba, mert már látszik, hogy a német kormány belső erőfeszítése következtében a kül­földi pénzpiac igénybevétele nélkül is le­lehet győzni a német tőke válságát, tehát a kölcsön tulajdonképpen felesleges. Különben nemcsak francia vélemény ez, ha­nem másutt is kialakult felfogás, hogy ele­gendő egy egyszerű megállitási akció, amely megakadályozza a külföldi hitelek további ki­vonulását. Az utóbbi napok megmutatták, hogy a Birodalmi Bank a belföldről is uj de­vizákat kap, ami lehetővé teszi a fedezeti határ leszállítása nélkül is a bankjegyforga­lom emelését s ezzel megkönnyíti a pénz cir­kulációját. Erre célzott MacDonald is, amikor azt mondotta, hogy nagy reményt fűz Németor­szág gazdasági megegészségesedéséhez, mely a pénz menekülését megállítja és a tőkekész­letet megnöveli. Azokban a tanácskozásokban, amelyeket, a német delegáció MacDonalddal folytatott, ez a megfontolás jelentős szerepet játszott, A német kormány nem tulajdonit már a köl- csöntárgyalásoknak aktuális jelentőséget, mert rendkívül kedvezőek azok a jelenségek, ame­lyek Németországban a krízis leküzdése terén mutatkoznak. Hoover Ismét beavatkozik MacDonald, mint „Németország ügyvédje", a világ közvéleményéhez fordul MacDonald a londoni konferenciát hatal­máé beszéddel nyitotta meg, amely az egész világ közvéleményéhez szótő felhívás. A be­széd lényege a következő: — Ez a pillanat döntő fordulópont a vi­lág történetében, jó, vagy rossz értelemben. Ha a mostani krízis megoldását nem tud­juk megtalálni, senki sem jósolhatja meg a politikai és pénzügyi veszélyeket, amelyek abból adódhatnak. Németországnak, mint exportálamnak és adós államnak különleges helyzete az összes problémákat rendkívül erős mértékben Né­metországra koncentrálta. A német kormány a muilt hónapban kénytelen volt bejelenteni, hogy a dolog igy nem mehet tovább és kény­telen élni azzal a jogával, hogy a YoungH terv kötelezettségeinek teljesítése alól halasz­tást kér. Ez a lépés nyugtalanította a külföl­di hitelezőket, akiknek támogatásától Német­ország az utolsó időben nagy mértékben vált függővé és a rövidlejáratu hitelek visszavo­nása rendkívül nagy mértékben megkezdő­dött. Juniius 18-ig a helyzet csaknem re­ménytelennek látszott, amikor a világ arcát csaknem egy fél óra alatt telje­sen megváltoztatta Hoover elnök drámai bejelentése. A gordhusi csomót az elnök jó­tékony kardja eredményesen vágta szét. Ám továbbra is kivonták a külföldi értékeket Németországból. 150—200 millió font sterling külföldi devizát vittek ki, olyan óriási össze­get, amely két reparációs annuitás értékét te­szi. A visszavont devizák csöppjei folyóvá, a folyó pedig árvízzé dagadt, amire az elberül- htetlen összeomlás következett. Ezért nemcsak azokat a rendszabályokat kell megbeszélnünk, amelyek Hoover javaslatá­nak tetté való változtatásához szükségesek, hanem meg kell tárgyalnunk a Németor­szágban azóta kifejlődött szükséghelyzetet is. Máskülönben nehéz lenne az áradást megfékezni, mielőtt egész Középeurópát el­öntené s olyan szociális, politikai meg finan­ciális következményekkel járna, amelyeket most még senki sem becsülhet föl. — A mi feladatunk tehát most az, hogy a külföldi hitelezőknek bizalmát Németor­szággal szemben helyreállítsuk. Ennek a problémának nyilvánvalóan úgy politikai, mint pénzügyi oldala van. Azonban a kon­ferencia főfigyelmének erre az utóbbira kelj fordulnia. MacDonald ezután az együttes munka szük­ségességéről beszélt és kijelentette, hogy a két hatalom konferenciája nem azért ült ösz- sae, hogy valamit kikónyszeritsen, vagy meg­buktasson, vagy ©lkedvétlenitsen. Szükséges a problémák objektív megfontolása. Olyan egyezséget kell hozni, amely a népekbe uj bizalmat és uj bátorságot öntsön. A két ut A kérdés pénzügyi oldalára térve, MacDo­nald kijelentette, hogy a megoldás jelenté­keny mértékben a pénzemberektől függ. Két afJternativa adódik. Az egyik az, hogy Németországnak uj kölcsönöket kell szerez­ni. Erről Párisban tárgyaltak. Nehézségek vannak ezen a téren, amelyeket először át kell hidalni, mielőtt bármilyen kölcsönt le­het szerezni. Ez tehát lehet megoldás, de meg is hiúsulhat. — A másik alternatíva a direkt ut, amely abban áll, hogy Németor­szág pénzügyi helyzetét oly módon kell megerősíteni, hogy a megújult bizalom ne csak a pénz menekülését állítsa meg, ha­nem visszavándorlását is előidézze. A német gazdasági élet belső erejéről kétség sem merülhet fel, csak segélyforrásokra van szüksége. Erre szolgál a moratórium. Most a legnagyobb gyorsasággal kell azokról áz esz­közökről döntenünk, hogyan lehet a Hoover tervet életbeléptetnünk. MacDonald itt emelt hangon újból kijelen­tette: — Hangsúlyozom: a lehető legnagyobb gyorsasággal. A német kommentár Beavatott német körökből MacDonald meg­nyitó beszédéhez az alábbi kommentárt fű­zik: MacDonald nyíltan és világosan mutatott rá a párisi tárgyalások negatív eredményé­re. Amikor a Németországnak nyújtandó tá­mogatás kettős feltételeit vázolta és hozzá­fűzte, hogy a londoni konferencia törekvésé­nek a pénzügyi részre kell irányulnia, a nyil­vánosságot arról informálta, hogy a nagy kölcsön létrejöttének politikai elő­feltételei a francia kormány magatartása miatt nincsenek adva. A francia kormány ugyan a párisi tárgyalásokon nem terjesz­tette elő ezeket a követeléseket, de azért éreztette a németekkel, hogy német részről politikai természetű biztosítékokat vár, hogy Franciaország rész tv egyen a kölcsön­ben. A német államférfiak nem kevésbé világosan azt válaszolták, hogy ilyen bizto­sítékokat nem adhatnak. Newyork, julius 21. Washington hivatalos köreiből úgy hírlik, hogy az amerikai delegáció kedden délelőtt a londoni konferencián Hoover- nek egész sor javaslatát terjeszti elő, amelyek az elnök nézete szerint alkalmasak arra, hogy a középeurópai krízist legyőzzék. A Hoover ter­veit tartalmazó memorandumot kidolgozták és kábel utján eljuttatták Londonba. Amint a kon­ferencián előterjesztik ezt a memorandumot, azonnal Amerikában is nyilvánosságra hozzák. Az államkormányzat ezideig szigorú diszkréció­val kezeli a memorandum tartalmát. Csupán auy- nyi vált ismeretessé, hogy kizáróan gazdasági természetű javaslatokról van szó, amelyek a nemzetközi bankéletre irányulnak s ennek az együttműködését kívánják. A memorandumban egyidejűleg benne foglaltatnak azok a legvég­ső eredmények, amelyekre Amerika hajlandó. Bizonytalan még az is, hogy a segélytervek ki­zárólag gazdaságilag vannak körvonalazva, vagy pedig Hoover elnök akár előszóban, akár pedig külön záradékban nyilatkozik-e a német— francia viszony alakulásáról. A Newyork Times szerint Hoover javaslata a hosszú lejáratú kölcsönökön épül fel, mig ezzel szemben a Héráid Tribüné azt írja, hogy a memorandum rövidlejáratu hiteleket ajánl a né­met magángazdaságnak politikamentes, tisztára battkszerü garanciák alapján. A lap szerint nincs szó sem hosszúlejáratú kölcsönről, sem pedig a kormány részvételéről a kölcscnakcióban. Egy kilencven napnál nem hosszabb lejáratú kölcsön Németországnak megadná a módot, hogy a világ bankárjait meggyőzze a német gazdasági élet erejéről és a Németországnak nyújtandó kölcsön egyáltalán semmi rizikóval nem jár. Hoover azért dolgozta ki javaslatait, mert a londoni konferencia hétfői üléséről az az im­pressziója támadt, hogy a többi hat hatalom egyike sem készített elő fix programot. Vala­mennyi lap kiemeli Morrow szerepének jelentő­ségét a memorandum létrejöttében, mert Morrow a legtapasztaltabb pénzügyi szakértő. A pénzügyminisztereké a szó London, julius 21. A konferencia kedd délelőt­ti üléséről kiadott hivatalos kommüniké a kö­vetkezőket mondja: A konferencia délelőtt tíz órakor ült össze a külügyi hivatalban és megbeszélte a nemzet­közi pénzügyi együttműködés metódusait, amelyek utján a legközelebbi jövőben vissza lehet állítani a bizalmat Németország gazdasá­gi stabilitása iránt. Ez a tanácskozás előzetes munka jellegével birt a további intézkedések megvizsgálása szempontjából, amelyek szük­ségesekké válhatnak, hogy a német pénzügyi helyzet tartós szanálását szilárd bázisra le­hessen helyezni. Elhatározták, hogy a konfe­rencián képviselt államok pénzügyminiszterei ma délután Brüninggel együtt MacDonald el­nöklete alatt egybegyülnek és folytatják a szóban forgó kérdések megvizsgálását. London, julius 21. A londoni konferencia •ma délelőtti ülése MacDonald elnöklétével dél­előtt tíztől egy óráig tartott. Brüning kancellár a tárgyaló felek kívánságára még egyszer be­hatóbban ismertette a német gazdasági és pénz­ügyi helyzetet, mint azt tegnap tette. Különösen Stianeon érdeklődött a részletek iránt és ismé­telten kérdéseket tett, amelyekre a kancellár sorjában válaszolt. A vita azok körül a pontok körül mozgott, amelyeket a kancellár tegnap vázolt fel, vagyis a rövidlejáratu hitelek meg­hosszabbításáról volt szó. A német delegátusok első javaslata egy megállitási akció létrejöttét kívánja elérni. Nem elegendő, ha a nagybankok most már nem vonják ki a hiteleket, a kis hitelezőket is meg kell győzni a német fizetőképesség­ről és rá kell őket venni, hogy vagyonukat Németországban hagyják. A mai konferencia ezt a megállitási akciót tárgyalta nagy voná­sokban. Megállapodtak, hogy a pénzügyi szak­értőkre bizzák a részletes javaslatok kidolgo­zását, hogy miképpen lehet a kormányok kö­zös akciója utján egy megállitási konzisztó- riumot életre hivni és biztonságot nyerni az iránt, hogy a jövőben nem történik meg a tőke kivonása Németországból. A konferencia pénzügyi szakemberei ked­den délután félnégy órakor gyűltek össze a javaslatok kidolgozása céljából. A javaslatok eredményét holnap a plenáris ülés elé terjesz­tik, amely délelőtt tiz órakor kezdi meg ülé­sét. Azután a második pontot tárgyalják meg: a rövidlejáratu takarékhitelnek a jegybankok utján való létrehozását. Brüning tegnap más- félmilliárd értékben kívánt egy ilyen jellegű kölcsönt. Franciaország követelései meghiúsították a kilcsiniárgyaiásokat London, julius 21. A Németországnak nyújtandó hosszúlejáratú kormánykölcsönről szóló tárgyalásokat megszüntették és ennek a kölcsönnek tervét, amelyet Franciaország, Anglia és Amerika kétmilliárd aranymárka értékben nyújtott volna Németországnak, egyelőre föladták. Kiderült ugyanis, hogy még nincsenek meg azok a politikai előfelté­telek, amelyek mellett Franciaország a fran­cia pénzpiac igénybevételét lehetővé tette volna. Azóta, hogy MacDonald a konferencia meg­nyitó ülésén olyan nagy nyíltsággal beszélt ezekről az ügyekről, most már az egész világ tudja, amit idáig csupán a beavatottak tudtak, hogy a francia tárgyaló felek Párásban nem ter­jesztettek ugyan formális politikai természetű javaslatokat a német államférfiak elé, de mégis világosan megérttették velük, hogy a kölcsön politikai föltételéül olyan nyilatkozatot vár­nak a német kormánytól, bog}7 Németország a legközelebbi években nem veti föl többé a vámunió kérdését, nem folytatja a páncélos hajók építését és nem érvényesíti igényeit a keleti határok revíziójára vonatkozólag. ’’ 1 # Ez volt az úgynevezett politikai moratóri­umnak tartalma, amelyet Frnaciaor&zág tiz ó7-re akart megkötni. Ebben az eszmemenet­be Brüning és Curtius nem mentek bele és kijelentették, hogy Németország nem mondhat le azon kevés jogok egyikéről sem, amelyeket a versaillesi szerződés még számá­ra biztosított. A tartalékhitel kérdése A német-francia tárgyalások negatív kime­netele után világos, hogy a hosszúlejáratú hitel, amelyhez feltétlenül szükséges a fran­ciák aktív részvétele, egyelőre nem valósul­hat meg és a londoni pénzügyi tárgyalások­nak más irányban és más bázison kell foiy- niok. A német kancellár a konferencia meg­nyitó ülésén világosan kifejtette, hogy ebből a célból másfél milliárdra van szükség, ame­lyet tartalékhitel formájában nyújtanának a jegybankok a Birodalmi Banknak. Ezzel visz- szatártek arra az eredeti tervre, amelynek megvalósitása céljából Luther dr. Londont, Baseli és Párisi felkereste. Az angol kincstári minisztériumban már meg is tárgyalták a lehetőségét ennek a tartálékhUelnek, amelyben Frcunáaor$zágt 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom