Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-22 / 164. (2681.) szám
4 ^JW<M-MAfifeARHIRLAR 19&1 juláue 22, ggetrda. Anglia és az Egyesült Államok jegybankjai vennének részt. A másfél milliárd csak limest jelent és nem egyúttal azt, hogy Németország ezt a hitelt teljes mértékben igénybeveszi. A szakértők felfogása szerint alig lesz szükség erre, ha a Birodalmi Bankba tovább is olyan mértékben tart a devizák visszaáramlása, mint az utóbbi nayokban. Ka az egy megy tovább, bizonyos, hogy Németország saját London, julius 21. Vasárnap óta felmerült a permanens konferencia gondolata. Ez bizonyos ellentétben látszik állani azzal a szándékkal, amely szerint a konferenciát pénteken berekesztik. Tényleg azonban a londoni ülésezés kezdőpontját jelenti az itt képviselt hatalmak permanens együttműködésének, amely a moratórium esztendejének egész tartamára kiterjed. Felismerték, hogy a világ- gazdaság és világpolitika egymással összeszövődött problémáit nem sikerül legyőzni a diplomáciai képviselők közvetítésével, sem pedig a vezető államférfiak improvizált összejöveteleivel, aminök a párisi tárgyalás és a londoni konferencia is. Szükség van a kormányok szakadatlan és tartós együttműködésére. Ezért az ősz folyamán, mielőtt a népszövetségi tanács Géniben összegyűlne, Londonban újból a konferencia asztalához ülnek a hét hatalom képviselői és remélik, hogy addig Németország és Franciaország politikai Különös játéka a sorsnak, hogy éppen most ülök le és dicsérem Páriát, amikor a középeairópai embernek merő utálattal kellene elfordulnia mindentől, ami gall « amikor Pária érthetetlen csökönyösséggel elzárkózik a bajbajutott népek megsegítése elől. Mindennek oka Franciaország — harsogja az éhesek kórusa a Rajnától az Aldunáig s nincs ember, aki ne rázná öklét Pária felé. A Fény Városával mégis sokan úgy vannak, mint a démoni szépasszonnyal: tudják, hogy nyomorúságuk tőle ered, de nem tudnak kitámolyogni bűvölő köréből. A napokban a magyar kulturéletet át rázta egy ragyogó könyv megjelenése, amely véletlenül ugyanerről a témakörről szól: a franciák iránti rajongásról és a franciák által okozott nyomorúságról. A szegény Kuncz Aladár leírja az embertelen kínzásokat, melyekben a magyar hadifoglyoknak a háború alatt Franciaországban részük volt a Fekete Kolostor óceánhullámoktól körülvett várában, 6 amikor megrajzolt minden elképzelhetetlen és indokolatlan szenvedést, amit a franciák okoztak, a könyv végén, háború utáni első szabad pillanatában szégyenkező francia ismerősének elmondja, hogy gyűlölni népeket, fajtákat nem tud. s a francia műveltséget, a francia népet továbbra is szeretni fogja. Tudja jól, hogy Franciaország sokat szenvedett, ami sok mindent megmagyaráz. A világot Páris-furor szállta meg Párissal ma is így vagyunk. Gazdasági válság van, alig élünk s pénzűnket mégis a Szajna partjára hordjuk. Soha olyan tömegekben Középeurópa népe nem kereste fel Franciaországot, mint ma az abszolút pénz- jelenség idején. Mi ennek a zarándokiásnak * magyarázata? A jó reklám, az ügyes propaganda, amely a Gyarmati Kiállítást világszerte bekonferálta? Vagy másvalami: a vágy, hogy boldog és gazdag világot lássunk, érintsük legalább az Ígéret földjének a küszöbét, .mielőtt kitörnek Európában a különféle gyalázatok? Bárhogy van, eltagadhatatlan, hogy a tönkrement kereskedő kölcsönt vesz fel és elmegy bámulni — vagy felejteni — Párisba, a izomoru gazda csapot-papot otthon hagy és mélyen az ár alatt eladott terméseiért Pá- -isba utazik, a diák összeknporgatott. garasa i «'* r t vei emegy. a szegény özvegyasszony is, a kurtizán, a nincstelen bankár, a sehonnai leépített, a vidéki tanító és a falusi pap. erejéből legyőzi a pénzügyi válságot. A tartalékhitelnek főleg az a célja, hogy a német valutába vetett bizalmat megerősítse és a pénzcirkulációt meggyorsítsa. Londonban általános az a felfogás, hogy a tartalékhitel teljesen elegendő eszköz volna, hogy Németországban visszaállítsa a normális állapotokat és a kormánynak biztosítsa egy nagyobbstilü politikai talajnak előkészítését. közeledése a párisi tárgyalások negatiy kimenetele dacára jelentékeny előrehaladást tesz. Az angol államférfiak berlini látogatása London, julius 21. Az eddigi diszpozíciók szerint Brüning és Curtius pénteken hagyják el Londont és MacDonald meg Henderson Berlinbe kísérik német vendégeiket. A látogatás csupán udvariassági jellegű lesz, mert hiszen az államférfiaknak Londonban elég idejük van a tárgyalásra. Ám ezzel a formalitással az angol vezető politikusok ki akarják fejezni Angliának barátságos érzelmeit a német birodalom iránt és ezzel is hatni akarnak a közvéleményre. A megállítás! akció Berlin, julius 21. A német bankvilágban különös figyelemmel kisérik a londoni tárMost nyáron Páris-furor szállta meg a világot; a gyűlölet és, a szerelem fuxorja furcsán ösz- szekeverve. A gyarmatügyi kiállítás kezdete óta ninci nap, hogy legalább millió idegen ne tartózkodna a városban * a kiállítás területén négyszázezer kiváncsi. A városi hatóság rendeletet adott ki, hogy egyágyas szobát csak magas felárral szabad kibérelni, különben legalább két-há- rom idegent kell egy szobába zsúfolni, hogy elférjenek Párisban. Minden drágul, minden komplikálódik. Egyre megy. A Páris-zarándokok végtelen zuha- taga ömlik, ömlik feltartózhatatlannl s ugyanazok a szájak, amelyek otthon átkot szórtak a nagy rabszolgatartó Páris felé, néhány nap múlva tátottán és istenitően bámulják szépségeit. Ezer és ezer karaván, ezer és ezer csoport kerekedik föl s egyik sem bánja, hogy elindult. A nagy narkotikum A Páris-epidémia szinte katasztrofális méreteket ölt. Már hallottam, hogy e nyáron egy fiatalember sikkasztott, csakhogy utazhasson, fiatal leányok pedig egyszerűen Parisba szöknek, mint ama sóikat emlegetett tizenötéves német szépség, akit a züllött Ho- chenberg báró csak azzal tudott megejteni, hogy Párisba hívta. A maihoz hasonló epidémia utoljára 1889- ben grasszált, a párisi világkiállítás alkalmával. Sipulusz humoreszkjeiből értesülünk róla, amikor leírja, hogy az akkori Magyarországról ebben az évben a bakiértől kezdve a miniszterig mindenki Párisban járt, s jaj volt annak, aki például Kiskunhalason ecsetelni próbálta az Eifífel-torony ' nagyszerűségét. Az urak és parasztok úgy ismerték Parist, mint a saját tenyerüket és unták már. Indokolt ma ez a lelkesedés? Láttam Párist a háború utáni örömmámorban, láttam a Ruhr-megszálláe alatt, a frankpánikkor s akkor, amikor Poincaré megmentette az országot és a régi gazdagság visszajött, de a vitalizmusnak oly ragyogó fényében, mint ma, sohasem láttam még. Franciaország erejének teljében úszik. Talán csak egy pillanat választja el a lefelé bukástól. De eddig a pillanatig Páris újra kivirágzóit s olyan, mint Eugénia császárnő korában az 59-es győzelem és a 70-eis katasztrófa között. Ez a város vulkánon táncol, mondhatná Ligué herceggel bárki, — de ki bánja ma a Vukáiit s ki érzi a földalatti morajt abban a kábító zsongásban, ami a kiteljesedett élet részegítő muzsikája itt, Európa szivében, a Café de La Paix előtt. gyantásokat és a legnagyobb érdeklődést a megállitási akció kelti, amellyel*el lehetne kerülni a külfölddel szemben különben nélkülözhetetlenné váló általános moratóriumot. A német bankvilág szükségesnek tartja, hogy mintegy két évi határidőn belül Németországból! ne vonjanak ki hiteleket. Azzal remélik a külföldi bankokat erre rávenni, hogy tőkéiket, amelyek jelenleg befagyott tőkeszámba mennek, ilyen módon megmenthetik. Csupán a megállitási akció módozatai irányában nincs még elképzelése a berlini bankvilágnak s éppen ennek a kérdésnek megoldását várják a londoni konferenciától. A kulisszák mögött London, julius 21. Amig a londoni konferenciáról hivatalos jelentések jellennek meg, addig az angol sajtó szerint a kulisszák mögött az összes delegátusok nyíltan bevallják, hogy az egyetlen valódi megoldás a háborús adósságok teljjes anullálása lehet, vagy pedig a Hoover-moratórium meghosszabbítása. Ez a beismerés a kulisszák mögött általános, de senkinek sincs bátorsága hozzá, hogy a konferencián felvesse ezeket az eszméket. Beavatott körökben arról is tudni vélnek, hogy az angol kabinetben két irány alakult ki. MacDonald és Snowden az angol közvélemény hatása aifatt Németország oldalára állott, míg Henderson inkább hajlandó a francia ki- vánságokat méltányolni és kielégíteni. Ellenkezőleg, aki másutt él és sejti, hogy felhők tornyosulnak s érzi a bajt, mint a fehér egerek a tárnában, nyugtalan és neurasz- téniás rohamok ezállják meg, ide menekül narkotikumot keresni, mámort, altatássert. Párisban ugyanúgy megtalálja, mint a morfiumban. Álomképet lát, a boldogság álomképét, csalfát és erkölcstelen jólétet 1931-ben, egy perccel a katasztrófa előtt. Ez az álomkép, Monna Lisa titokzatos mosolya, az éjszaka sötétjéből sejtelmes aranyién yben ki villanó valószínűtlen és hamis angkori templom, az a rezgő, finom sziluett, amit a háború utáni kor torz eseményeinek árnyéka rajzol ki a párisi égen, ez az egész halálraítélt világ, a régi tüneményes európai élet utolsó felkisértése, ez a bucsuzkodás a hanyatló Rómától, ide- vonza Európa népeit. Európa úgy zarándokol Párisba, mint régi boldogságának üveg alatt mutogatott, drágakövekkel ékített múmiájához. Elmélkedés a „világvárosi zajról" Ki bánta meg a P. M. H. utasai közül, hogy idejött? Ki bánta a pénzt s az időt, amit Parisban elfecsérelt? Az ottartózkodás három és fél napja az élmények szakadatlan sorát jelentette s a kis incidensektől eltekintve nem volt utas, aki tüdejét ne szívta volna tele Párissal és a franciákkal. Az először ittlevők mindent láttak, ami fontos és jellemző. A délutáni érkezés és a szállodákban való elhelyezkedés után az első rövid séta megmutatta, milyen alapvetően más képe van egy nyugati világvárosnak, mint egy középeurópai nagyvárosnak. Ha az ember Szloveu- szkóból utazik Bécsbe, elragadtatva áll meg a Kartnerstrasse sarkán és magába szívja a „világvárosi forgalom lüktető zaját". Parisból visszatérve látja, hogy ez a lüktető zaj semmi egyéb, mint esetlen lárma, komisz berregés, néhány éles tülökhang, motorkerékpárok szabálytalan kattogása ... csupa kiilön-külön kivehető, néha-néha fölkarsanő zörej, bántó, rendszertelen nesz. Szánalmas, silány cincogás, szegényes, kopott nyöszörgés, mely ugyanúgy bánló -és szabálytalan, mint a rozsdás Ford-kocsi össze-vissza zakatolása menetközben. A „világvárosi asajj“ Párisban kezdődik. Nem elegyes hang többé, — ó, arra a hatóságok finnyásan ügyelnek, hogy a sokezer autó ne csapjon lármát, s tulajdonképpen mindenegyes jármű ideális csendben suhan az olajtól áztatott aszfalton, egy sem tülköl, nem berreg, csak a fékek vonítása hallatszik néha-néha, — de az egésznek, a sokezer egyformán néma autónak valami finom, zümmögő kollektív hangja van s ez már muzsika, „világvárosi zaj“, mely nem bánt, de izgat, élénkít, mint az oxigén, mert valahogy az emberi munka, vitaiizmus és élet lélegzése csap meg belőle. Itt nem a jármüvek hangosak, hanem tényleg az atmoszféra zenél, zümmög, mint a méhkas s fölüdit, ha a sokmilliós emberi kasból ilyen zavartalan, egybehangzó, egységes, mély zsiibongás olvad különös harmóniává és ér a fölhöz. Hiába, ez ugyanaz a nesz az uccán, mint az összezsúfolt rákok nyüzsgése a zsákban a csalán között, a méhek hemzsegése a kasban, vagy emberben ugyanolyan fajta összeolvadt hangzás, amit a megtelt színházban hall a magasan és külön ülő látogató öt perccel az előadás kezdetét jelző gongütés előtt. Az autók sokan vannak, gondtalanok s külön- külön letompitva nyüzsögnek. Elmélkedni a párisi zajról tulont-ul nüánsz- dolog. Leírni, amit kirándulóink láttak? Mondják el önmaguk, s beszéljék el azt a meghatottságot, ami a noviciusokon erőt vett, amikor félnapos autókározás, az Eiffel- torony, az Etoile, a Champs Elysées, a Notre Dame, az Invalidusok Dómja, a Pantheon után kikötöttek a Sacre Coeur magaslatán s maguk előtt látták a szines napsugárpárákba ágyazott végtelen várost. Vagy mondják el a Folies Berg-éree színeit, a Louvre kép-bakonyát és ezoborrenget-egét, Versailles termeit, a kiállítás szines vizkaszkádjait Az öreg párisi utas csak annyit látott, hogy nagy a jólét és Páris épül. sö.t modernizálódik s a Ohamps Elysées tetőtől talpig uj külsőt, hatalmasabb palotákat kap. Kis interjúk a noviciusohkal Öreg párisi utas vagyok, s ezen a .kis utón, amelyet néhány nap előtt a P. M. H. kis uti- karavánjával tettem, nem is annyira a város érdekelt, mint az a benyomás, amit a novi-ciu- sokra tett. Az olcsó turistautnak programja sokéves tapasztalat és kísérletezés alapján volt összeállítva, s így néhány nap alatt valóiban teljes Ízelítőt kaphatott mindenki Parisból. Természetesen négy nap alatt a francia népet és a francia pszihét nem lehet kiismerni, s aki ezzel a pretenzióval érkezett vissza az útról, sokban tévedhetett. De a társasutazás résztvevői — anélkül, hogy Ítéletet kívántak volna mondani a francdákról, a nyelv és a kultúra ismerete hijján — okos szerénységgel érdekes véleményeket adtak le az idegen nép életének egyes megnyilatkozásairól. Az ut visszafelé a nagy beszámolások ideje volt. A társaság nagyrésze ugyan tovább utazott Londonba, Trouvillelba, a Riviérára, Lour- desba, Genfibe, vagy éppen Párisban maradt, de aki hazajött, sorra kritikát gyakorolt a. látottakon. A Gare de l’Estről való Indulás után egész kis interju-körutat végeztem a vasúti kocsiban, s amikor befejeztem kérdezősködéseimet, a vonat már messze, Belfojt körül tartott e csaknem elhagyta Franciaországot. Örömmel állapíthattam meg, hogy a benyomás jó. A kis incidenseket a jóakarata emberek régen elfelejtették, a.z utazással együttjáró idegesség lecsillapodott, s mindenki nyugodtan megemészthette a tapasztaltakat. A legtöbben sajnálták már, hogy nem utaztak tovább, s „ha már egyszer itt voltak", nem -nézték meg Londont, vagy egy tengerparti mondain fürdőhelyet. Elsőnek egy sárosi földbirtokos — -nagy történelmi név viselője — véleményét hallgattam meg. Mint volt magasrangu katonatiszt, fegyelmezett és precíz módon nézte a franciákat. — Nagyon örülök — mondotta — hogy a P. M. H. kirándulása révén végre megismerhettem Párist, anélkül, hogy az utazás bármily nagyobb megrázkódtatást követelt, volna. Egy hét alatt többet lehetetlen átélni. A magam részéről megcsináltam már a -mérleget a látottakról. Párig és a kiállítás gyönyörű. A legjobban a múlt tetszett: a Nőire Dame, a Sacre Coeur, a város pazar berendezése, a nagy tradíciók. A jelen nem túl rokonszenves. Sohasem hittem volna, hogy a francia ennyire üzleties nép s ily durván bánik az idegennel. Az sem szép, hogy a múlt nagy emlékeit, a templomokat, a királyi palotákat, cinikusan üzleti célokra használja ki 6 a legkegyeletesebb helyeket pénzért mutogatja. Amit láttam, a teljes elanyagiasodás volt, az előzékenység- finomság legcsekélyebb fu- valrrua nélkül. Ne haragudjék, hogy ily keményen beszélek, de kissé a háború emléke sajog bennem,, amikor a franciák épp bennünket állítottak be anyagiasaknak és önmagukat az ideálok szent előharcosainak. Hálás vagyok, hogy ezzel az úttal bizonyságot szereztem és bebizonyitott- nak láttam régi feltevéseimet. Az Esprit nem sétát a Boulevardokon Ez volt a legkeményebb Ítélet: katona mondotta nyíltan, őszintén. Egy barátságos, szellemes és mozgékony zsidó üzletember volt m másik, akinél érdeklődtem. — Pária? Csodálatos! Kedves emberek, Így évig tart a 'mümí kmfgraragia? A város, amit szeretünk, holott gyűlölni kellene ötven „novicius" elbeszéli hogyan látta Párist a krízis esztendejében A P. M, H, utazásának érdekes tanulságai —- A francia főváros csodálatos vonzóereje Körinterja a szlovenszkói utasokkal — Utazzunk, vagy ne utazzunk Párisba? A boulevardon sétáló esprittol a Gcmiét pezsgőig és az uj női kalapokig
