Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-21 / 163. (2680.) szám
1331 julius 21, kedd. 7 Egy óra alatt semmisült meg a lángok tébolyitó forgatagában négyezer ember hajléka Heíysztni szentlén a döbbenetes pusztulás vázseci birodalmában — Az evangélikus templom volt a gyermekek menedékhelye — Megrázó epizódok a borzalmak óráidnak történetéből — Hiányos és akadozó gyorssegély-akció — A szemtanuk elbeszélése az utóbbi évek legnagyobb tüzhatastirólájáról A P. M. H. kiküldött munkatársa a még mindég füstölgő vázseci romok között egy szál ruhában menekültek a borzabnak helyéről Beszéltünk egyikkel, egy kassai rendőrtiszt- viselővel, aki három hét óta nyaralt család' jával Vázsecen. Megdöbbenve mesélte: — Megjártam az összes frontokait, láttam sok falut felperzselni, de ilyent még nem láttam. Mintha benzinnel öntötték volna le az egész falut, egyszerre lobbant lángra. Csak menekülni lehetett s hátra sem nézni. Valóban, abból a pokoli tüztengerből csak menekülni lehetett. — Ha valaki még beérte a házát és az uocára hajigálta ki a bútorát, ruháját, az sem használt semmit. Az uccán égett el mindene s ha nem menekült, akkor őt sem kímélte a lángtenger. Vázsec, julius 20-án. (A P. M. H. kiküldött munkatársától.) Egész Szlovenszkót megdöbbentette az a borzalmas tüzkatasztrófa, amely Liptómegye egyik legvirágzóbb községét, Vázsecet, úgyszólván teljesen elpusztította. Az ötszáznyolcvanegy házat és több mint négyezer lelket számláló községből alig negyven ház maradt épen és több mint háromezer ember lett hajléktalan koldussá, annyira, hogy a legtöbbje, a rajta lévő egy szál ruhával, csak a puszta életét mentette meg. Minden egyebe a lángokban veszett. Az eddigi ujságjelentések nagyrészt hiányosan vagy teljesen elferdítve számoltak be az utóbbi évtizedek legnagyobb tüzkatasztró- fájáról, melyhez foghatót, a legmerészebb fantáziát is túlszárnyalva, csak a valóság tud produkálni. A szörnyű valóság, amely most halálos rémülettel ülepedve a vázseoiek lelkére kétségbeesett kérdéssé torzul bennük: — Mi lesz ezután? Az alábbiakban, helyszíni adatok alapján, pontos képet igyekszünk nyújtani a szörnyű pusztításról, melynek visszaadására kevés minden szó és bizonytalanná gyöngül minden toll, olyan kegyetlen a pusztulás képe. Vázsec azelőtt és — most... A község Csorbától 6 kilométernyire, a Vág legfelső folyásánál fekszik, amely itt még csupán jókora patakként szeli át a falut. Lakói a legtipikusabb liptói szlovákok, akik túlnyomórészt földművelésből élnek és néhány nappal ezelőtt bizonyára nem gondoltak arra, hogy falujuk helyén mára füstölgő tiszökhalmazok temetnek maguk alá mindent, amit robotos kezük munkájával kapartak össze talán évtizedeken keresztül s ami számukra az életet, az egyetlen célt jelentette. Négyezer körül jár a falu lakosainak Száma, nagyrészt szegény emberek valamennyien, akik úgy féltették összekapart kis vagyonka-1 jukat, talán jobban, mint a két szemük fényét. És még i s: mára nem maradt betevő falatjuk sem. Leírhatatlan most a falu képe. Ahogy az ember elindul az állomásról, megcsapja az orrát az átható, elbirhatat- lan égésszag és elémerednek a puszta kémények meg a két templomtorony, melyek talán őrzőnek maradtak az elpusztult falu felett. Ahogy közelebb jutunk a faluhoz, annál élesebben rajzolódik elénk a katasztrófa, hogy furcsa kontrasztként hat az a néhány megmaradt ház is, amely az állomás felől eső dombon épülve elkerülte a pusztulást. Az utón szótlanná rémült emberekkel találkozunk, vázseoiekkel és kiváncsi idegenekkel vegyesen, akiket a katasztrófa hiire hajtott ide. Az egész község egyetlen romhalmaz, amely egyes pontjain még vasárnap is bőven okádta a szürke füsttömeget és a parázsló pernyét. Egész házsorok tűntek el a föld színéről, a község szegényebbjeinek faházai, amiknek helyét mára csak egy üszkös, fekete foltsáv jelzi. A falu főucoája a legmegdöbbentőbb látvány. Sehol egyetlen épen maradt ház s még azok a házak is, melyek frissebb eredetűek és téglából vagy kőből épültek, füstösen, .beomolva mutatják a katasztrófa iszonyú erejét. Vannak házak, melyeknek a mennyezete megmaradt ugyan, de a tűz becsapott a lakás belsejébe és menthetetlenül elhamvaszEgy óra elég volt ahhoz, hogy ez a négyezer lakosú község üszkös romhalmazzá váljék s háromezer szegény, szerencsétlen, nyomorult embernek odavesszen minden féltett kincse, minden vagyonkája: az egész élete. A község tele volt nyaraló családokkal azoknak is odaveszett mindenük. Sokan közülök még a kalapjukat, a felöltőjüket sem tudták megmenteni s így égett össze súlyosan nyolc asszony és sok gyerek, akik féiÜőrülten rohantak a lángok közé, hogy megmentsenek valamit Még magukat sem sikerűit megmenteniök. Most ott vivódnak a halállal a liptószentmik- lési kórházban. Egy 74 éves tehetetlen öregasszony halál- raégett és szénnéégett egy négyéves kislány is, aki a Dángok elől kétségbeesetten menekült egy csűrbe. Csak néhány megs zenesedet t darabka maradt meg belőle s ezt a maroknyi széndarabkát vasárnap délután temették el egy ingbe göngyölve, fehér fakoporsóban a község temetőjébe. Az egyetlen helyre, amely a falu keleti részén bántatlanul maradt a nagy katasztrófában. A halottakat már nem bántotta az iszonyú pusztulás. Meg a templomokat sem. Talán az Isten ujja volt a szörnyű pusztulásban, hogy egy sereg gyerek az evangélikus templomba menekült a lángok elől. A templom kiállotta a lángok ostromát, de a gyertyák az oltáron elolvadtak a rettenetes hőségtől és meggörbült a templom tornyán lévő kereszt is. Sértetlenül maradt meg a torony órája is, hogy ezután is mutassa a fel- tartózhatatlanul rohanó időt az elömlött szörnyűségek fölött. Meg a reményt is: hogy a szörnyűségek elmúltával virradnak még talán jobb napok a szerencsétlen vázseciekre. 3000 ember hajlék nélkül újbóli félreverték a harangokat 3000 ember hajlék nélkül s a községen megint végigsikoltott a kétség- beesett kiáltás: — Tűz van! Csakhogy ezúttal jómessze, a falu ellenkező oldalán borult lángba egy csűr, s még fel sem eszméltek az emberek, mikor lángrakapott a második, harmadik, negyedik, tizedik ház és negyedórán belül az egész falSu. A tűzoltóság tehetetlen volt s fokozta a veszedelmet a hirtelen támadt erős szél, amely egész csóvákat ragadott magával, meg az is, hogy a község apraja-nagyja a mezőn dolgozott s otthon csak a tehetetlen öregek meg az egészen kis gyermekek maradtak, akik mitsem tudtak kezdeni a villámgyorsan terjedő vésszel. Mire a lakosság hazarohant a mezőkről, már hiábavaló volt minden, akkor már nem segített semmi, akkor már egyetlen lángtenger volt egész Vázsec. Az emberek, akikkel beszéltünk, egyhangúan azt állítják, hogy az egész katasztrófa nem tartott egy óránál tovább. Nemcsak az elpusztult falut, de a koldusokká lett embereket is iszonyú látni. A szemükben halálos rémület, a szájukban néha kiszakadó sirás, a testükön füstös rongyok, — kell-e még több. És egy darab kenyér, egy védelmet nyújtó fedél a faluban sehol. A közeli falvak lakói önkéntes gyűjtést rendeztek a tüzkárosultak részére s összegyűlt néhány szekér élelem és néhányezer korona, de mi ez néhányezer embernek? A falu két helyén négy tábori konyha főz meleg ételt a szerencsétlenek részére, de ez is alig jelent valamit. A négy tábori konyha kevés és általában nincsen kellően megorganizálva az egész mentési akció, melynek sokkal észszerűbbnek és tervszerűbbnek kellene lennie és a meleg levesen kívül egyebet is kellene nyújtania a koldussá lett vázseciek- nek. Elsősorban a gyermekeknek, akiknek a száma meghaladja a hatszázat s akik most kimondhatatlan nélkülözéseknek vannak kitéve. Ezeket kellene elhelyezni elsősorban, a hatszáz gyermeket, akárhol, de fedélhez kell juttatni őket. A nagyobbja talán segít magán valahogy. Nagyrészük a szomszéd községekben lakó ismerőseihez, rokonaihoz menekült az elpusztult faluból, többen közülök nem is térnek többé vissza. Csak néhány öregember nem tud megválni porráégett falujától s egyikük-másikuk kidülledt szemmel kaparja az üszkös romokat, mintha valami nagy kincset keresne. Az egyik pinceajtóban egy töpörödött anyóka jajgat, egy másik romhalmazon egy szénnéégett tehén hullája hever, s a harmadik helyen egy összeégett macska nyávog idegeket tépő hangon és görcsösen őriz egy darab kenyeret, mintha nyomorult életét őrizné. Az iszonyú tűzben szénnéégett egy malom forgó kereke is és a nagy láng tengerben elapadt a Vág vize is, amely akkor úgyis hiába lett volna. Tények: amiket alig akar elhinni az ember. A négyezer lakosú Vázsecre pedig ráborult a nyomorúság szörnyű éjszakája, háromezer szerencsétlen emberpária sikoltja ég felé esdeklő szavait: — Mentsd meg, Uram1, a lelkeinket. S az Ur, a szörnyű végzetek ura, talán leveszi róluk sújtó kezét és a halál helyett életet bocsájt számukra. Életet, amely talán rosszabb mint a halál, de mégis csak élet. Kelembéri Sándor. —< Vakbélgyulladásban megoperálták Horthy István magyar lovassági tábornokot. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Verefoély Tibor •.egyetérni tanár vasárnap a Verebély-fclinikán sürgős vakbél operációt hajtott végre Horthy István lovassági tábornokon, a kormányzó testvérbátyján. Á tábornok közérzete hétfőn javult és állapota nem ad okot aggodalomra. — A 70 éves vak milliomos és a 30 éves orosz arisztokratanő esküvője. Londonból jelentik: Mr. A. J. Wright 70 éves amerikai dollármillióm os, aki szemevilágát ifjúkori sportba leset következtében elvesztette, a napokban vezette oltárhoz Miss Tatiána Mosol óva 30 éves orosz arísztokrataihölgyet, aki az angliai orosz kolónia egyik legföltiinőbfo és legismertebb szépsége. Á szertartás hatvan meghívott vendég jelenlétében folyt le, az érdeklődőik szigorú kizárása mellett. Az angol és orosz arisztokrácia kiemelkedő személyiségei voltak jelen az érdekes esküvőn. — Megtalálták Torquato Tasso arcképét. Bergamóból jelentik: Caversani történész közlése szerint megtalálták Torquato Tasso költőnek egy 1594-ből származó portréját. Ez a kép a költőnek egyetlen eredeti ismert képe, évekkel ezelőtt eltűnt s jelenleg egy ügyvéd birtokában van. — Halálozások. Czibur Imre ügyvéd, Jolsva városának évtizedeken át volt tiszti ügyésze, Gömörvármegye volt törvényhatósági bizottságának tagja, életének 84. évében Bán- Jolsván elhunyt. Halálát fivére és kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése julius 15-én ment végbe a város és a vidék lakóinak impozáns részvéínyilvánitása mellett. Vay- már Ferenc gazdasági titkár életének 55. évében, rövid, kinos szenvedés után elhunyt, özvegye, fivére és nagy rokonság gyászolja. Julius 16-án Zólyomban kísérték utolsó útjára nagy részvét mellett. — Nagyarányú mulasztások okozták a budapesti Iiázbeomlást. Budapesti szerkeszt ős égünk telefonálja: A Szent László úti beomlott ház építészét, Mohr Gézát és főpatlérját, Borsos Jánost ma előzetes letartóztatásba helyezték, miután a vizsgálat megiáUapitO'tta, hogy nagyarányú mulasztások történitek a ház építéséinél. A vizsgálót megállapította, hogy bizonyos vasszerkezetűt nem helyeztek el az épületben, az előirt anyag helyett silány anyagot használtak és igy következett be a katasztrófa. Az eljárás több rendbeli gondatlanság folytán elkövetett emberölés miatt folytatódik ellenük. — Angol cenzúra a pornografikus filmek ellen. Londonból jelentik: A londoni városi tanács elhatározta, hogy meg.rendszabá I yozza azokat a fii m - válálatokat, amelyek ..nemi felvilágoeitás“ ürügye alatt pornografikus célzatokkal telített filmekkel megmételyezik az angol ifjúságot. A városi tanács megszavazta két újabb filmoenzura-hivatal felállt-1 itását. A kommunisták augusztus elsejére „vörösnapot" készítésiek elő Szlovenszkón Pozsony, julius 20. Major István perét nagy agitáoiókra használják föl a kommunisták Szlovenszkón. A szlovenszkói pártvezető- ség augusztus elsejére vörös napét készít elő, amelyen elsősorban Major szabadlábra- helyezését akarják követelni. A katonák és gyári munkások között röplapokat terjesztenek s azokban gazdasági és nemzetiségi kérdések leple alatt, a vörös nap érdekében agitálnak. „Mintha benzinnel öntötték volna le a falut..." Mint az eddigi ujsagjeientésekhoi ismeretes, az első tűz pénteken reggel három óra tájt keletkezett a fogyasztási szövetkezett mögött az egyik gazda házában. Az elörohant tűzoltóság egy órán belül eloltotta a tüzet, úgy hogy a lakosság megnyugodva látott napi munkája folytatásához. Alig harangozták el azonban a delet, tolt mindent. Vannak viszont érthetetlen dolgok is, mint például egy faház, amely egy tőrig égett másik faház tőszomszédságában állott és — még csak meg sem perzselödőtt. A szól ugylátszik az ellenkező irányba hajtotta a tüzet s az épen maradit faház lakéi kétségbeesetten locsolták kunyhójukat, hogy eltereljék róla a végzet kezét. És a kis faluszéli faházikó sértetlen maradt. Azon túl, a község közepe felé, már nem volt menekülés. Emeletes, uj épületek, mint a fogyasztási szövetkezet, az egyik evangélikus iskola beszakadt tetőzettel, a földszintig égve, komor falakkal, puszta kéményekkel merednek az égnek. Csodálatos, hogy a dühöngő tüztenger kellős közepében megmaradt a két templom, pedig körülöttük néhány lépésnyire semmi sem kerülte el a pusztulást.
