Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-12 / 156. (2673.) szám

6

<PRXGAI-MAGfakRHlRLAB

1931 fufiug IS 'n»imp.

Iskolaügyi minisztérium által engedélyezett

Iskolapadok

ingyenes költségvetés beküldése mellett, va amint elsőrendű csapolt

Hewe röszékek

(Liegestulil)

Kaphatók:

„lglovia“ Kulmann Béla bútorgyárában Spisská Nová Vas. (Igló)

Slovensko.

ni ezeket a hibákat külkereskedelmi politikánkból, hogy az végre rendes -mederbe terelődjék.

Kérdem,

hol van az a láthatatlan kerékkötő, aki néni engedi, hegy itt a normális gazdasági élet meginduljon ?

Hiszen Hodács is hiába exponálja magát az iparért, meghallgatásra nem talál. A szociáldemokraták is hiába kiabálnak a Právo Lidim keresztül, hogy meg kell kötni a kereskedelmi szerződést Magyarországgal, a Venkov azonnal ügyész után kiált. Látjuk tehát, hogy egy ismeretlen, egy hátsó kéz ezt megakadályozza és ezzel -megakadályozza a köztársaság gazdasági konszolidációját. Rámutatok arra is, hogy Kramár képviselő ur legutóbb, Auster- litzben mondott beszédében- is megállapította, hogy

a mi alkotmányos életünkben a miniszterek oligarchikusán járnak el. önkényes- keinek és erre kell visszavezetni azt is, hoigy ebben a mi kereskedelmi szerződéseinkben mindig láthatatlan kezek meg, akodályozzák annak helyes kivitelezését. És most rátérek arra, hogy akkor, amikor ilyen gazdasági válságban van az ország, amikor egy gazdasági izoláció előtt állunk, akkor itt Prágában semmit sem törődnék ezzel nem veszik a dolgot komolyan, a politikai vezérférfiak mással vannak elfoglalva, mert egymás szennyesét teregetik a világ elé. A 1 egszógyent e ljesebb és a legmegdöbbentőbb, hegy a mi közéletünk ilyen korrupcióban leledzik

és ez azért szerencsétlenség ránk nézve, mert éppen most, amikor külföldi kölcsönök után nyúlhattunk volna, a külföld azt látja, hogy itt szenyhuHámok tobzódnak a közéletben. És mégsem történik itt meg az igazi purifikáció!

Udrzsal .miniszterelnök ur tegnap morál

után kiáltott. A miniszterelnök úrral én is azt mondom, hogy több morált a közéletbe, de ezt csak úgy kapjuk meg, ha az egész vonalon könyörtelen és alapos tisztogatást végzünk.

Javasolom ezért, hogy a miniszterelnök ur vizsgálja felül a volt és jelenlegi miniszterek vagyoni viszonyait és aki hibás aki szennyes kézzel jutott hozzá, azt távolítsa el a közéletből.

Érdekünk, hogy konszolidáció legyen, érdekünk, hogy megtisztitsuk a közéletet a fekélytől, hogy végre meginduljon egy tisztességes gazdasági élet.

Szlovenszkói week-end

Vizi-élet a Dunán

Irta: SZOMBATHY VIKTOR

Nem amerikai sátorban, nem mahagónidéból ácsolt wig-wam-ben, nem goiflütőkkel, nem hálók öcs i-autóbu szókká 1 és neun fehér yachtokkal indul a -szlovenszkói ember a maga kis week-endjé-re. Ezek a szlovenszkói hétvégek nem különbek, mint maga az egész szlovenszkói élet: szűk határok közé szorított, kicsinyes, szegényes, de arra mindenesetre jó, hogy néhány órára megszabadítsa a szenvedélyes week-endezőt a gondoktól. Igaz, hogy most week-endnek hivjuk, néhány évvel azelőtt még kirándulás volt a neve, apáink pörkölttel csinálták, mi meg sex appeal-lei, de egyképpen jő volt az mégis, a lényeg ugyanaz maradt.

Milyen különfélék ezek a week-endek, pedig!

Vannak hegyalatit-iak, meze-iek, dunaiak, vágpartiak, alföldiek. Vannak családiak, szerelmiek, bor érdekében létrejöttek és söröző kom ipán isták által alkotottak. Vannak -stílussal csináltak, kezdetlegesek, félszegek és gyakorlottak. Mindenféle week-end van. Kellemes és kellemetlen, jól .szervezett , s olyan, hogy mindenki lemarad a vonatról. Van autós, gyalogos, csónakos és vonatos.

Mostanában a dunai w-eek-endeket szeretem. A hegyi week-endek után változatosan érdekes.

Kiülünk a Dunapartra, a csónakház rögzített tutajára, onnan nézzük a világot. Valaki mindig kihozza a gramofonját s a masina szétrepiti a szellőbe a Rio Rita elkopott nótáját, olykor csobban a viz, valaki a nagy hőségben a vizbe ugrik, aztán hajó jön s mindnyájan a hullámokba vetjük magunkat. Sz-elid mulatság. Enn-éil a strand változatosabb, de nein oly családias. A Dunán végtől- vé-gi-g e-mberek, csónakok, színek és nyüzsgés. Pesttől—Pozsonyig nincs talán egy kilométer fürdőző nélkül. A mi strandunkon egy pogány cigány köszörüli a vonóját, de hüs sört mérnek és pontosan ott megyünk vizbe, ahol a Vágduna utoléri a Na.gydunát.

Hüs, kellemes, bársonyos habjai vannak en nek a Vágdunának, a fan házával megáldottak azt is mondják, hogy a Duna pöslyéni allűröket árul el itten, jód reuma ellen s titokzatos források bugyborákjait rejti el az iszapban, amit gyerekek emelnek toronnyá.

Szörnyű meleg van mifelénk s ebben a hőségben az ember még ezt is szívesen elhiszi. Hetek óta nem volt eső és a kis propelleren, ami a strand felé visz, akkora löme-g himbálózik, hogy halász-gazdák irigyen pislognak a hajóra, tiömötts-égét látván.

*

Bezzeg, szegény halászoknak nehezen megy.

A strandon egy rozoga csónak van. a csónakén egy zászló jelzi, hogy mentőcsónak a re-nd-e-lietés-e. Hetvenkét éves öreg nyugalmazott. hal ász mester benne a mentő, úszómester és haláiszlészakács egyben, kiérdennült, bőbeszédű, kedves öreg dunai magyar. Már ki is alkudtunk belőle e-gy öreg asztalos-szerszámot, egy viharvert satut, a Jókai- muzeum számára. Ezen annyira fellelkesült, hogy rögtön elmondja a mai halászok szomorúságát,

Hermann Ottó óta nagy divat a magyar halászat emlékeiről beszélni és két vizbeme- netel között mi is áldozunk ennek a divatnak. Ez. áz Öreg magyar ismerte Heriman-n Ottót, a magyar őstoglalkozások tudósát és ellágyulva beszéd arról az időről, amikor mocsarak húzódtak a mai strand helyétől a Z-sitváig, Nyi-tráig s hal, vad, szárnyas annyi volt, mint most a fűszál a réten.

— Régi szép idők! — sóhajtotta elfogulva, — akkor még dehogy is mertek véna férfiak, nők együtt fürünyi.

Végignéz a vizen. A strand mellé most érkezik meg egy kis kalászosénak, a halászgazda két fia emel ki belőle néhány kövér harcsát s kezdi pikkely télén iteni nagy vakarókésekkel, merthogy halászlé lesz este- vacsorára.

— Tizennyolc halászm-est-er van már csak Komáromiban, — mondja nem kis bánattal az én öregem, — negyven halász összesen, annyit jelent. Nem megy ea sem. Nincs i-s elég hal. Kipusztul a céhünk s ahol nemrég pár forint vo-l-t a bér, ott most sokezer korona. Meg az adó, uram! Mennyi -halász-mester volt azelőtt. M-eg milyen sok molnár. És mennyi hajós. Hol vannak azok?

Bizony, én sem tudok felelni. A komáromi ősifoglalkozások kiveszőben vannak.

Elszomorodva nézzük a nagy vizet. Ezen a vizen azelőtt százával-ezrével jöttek a Vág tűt a jósai. Most napokig kell várni-, amíg egy- egy tutaj leereszkedik a vizen. Néhány tutaj inog a viz színén, de- a hatalmas tutajtábor ok elmaradtak.

Egy kis vitorlás bukdácsol a magyar partok körül és két motorcsónak ropog a hullámok tetején.

Megáll az egyik motoros, ismerősök ülnek benne. Bongniuk mi is, csak úgy fürdőruhában s máris suhanunk az Apályi-sziget felé, ahol most. a nagy kotró, a „bagger" dolgozik. Szabályozzák a Vágót s a kotró kettévágja a szigetet.

Kis, primitív vendéglő ül a sziget partján. Ci-í-erások benne a zenészek. És szúnyogok a táncosok,

*

Van valami azonban, ami mindig is érdekelt s most, hogy a motorossal lágyan elsuhanunk mellettük, ismét elfog a vágy, hogy megismerjem őket.

Az uszály-hajók embereiről szólok. Ezekről a kis családokról, akik egy hosszú nszaly- luijón élik életüket kora tavasztól késő őszig és talán le sem jönnek a szárazföldre hetekig.

Azt hiszem, közelebb vannak a boldogsághoz sokkal, miint mi, akik meleg kőfalak között kergetjük ezt az illúziót.

Sokszor Leülök a partra s elnézem azokat az embereket, ott, a kikötött uszályon s talán irigylem is őket. Hatalmas uszályok végén apró házikó áll, fehérre festett s ablakában muskátli pirost ik. As-szomyok mosnak friss Dunavizzel, vagy nekikeseredett álbrá- zattal főznek apró tűzhelyeken. Néhol apró gyerek csuszkái a fedélzeten, míg az apa, -meg a testvér, meg a sógor a darunál foglalatoskodik, vagy szenet talicskáznak a vagonok körül.

I-gy, a partról nagyon szép. Külön kis világ, egyedülvaló, magános, szellős, kellemes, ócska gramofon nyekereg vacsoraidőben egy- egy uszály asztalán és szemben velük, leülök egy kikötő-tönkre, elnézegetem őket Ott ülnek estefelé, az alkonyi Duna fölött, néha valamelyik széntől szurtos atyafi beugrik a Dunába, az asszony feltálalja a meleg krumplit, a gyerek bőg, sárga kiskutya elkeseredetten ugat ki a partra s a hajósok neki támaszkodnak az uszályok korlátjának s úgy beszélgetnek egymással, munkaidő után. Hol szerbül, hol románul, hol svábul, meg magyarul. Nemzetközi élet van ezeken a hosszú uszályokon, arni-g aztán eljön a gőzös értük s tovacipeli őket más tájak felé, Bécs- nek, vagy Panosovának.

Akkor szerettem meg őket, amikor egyszer arra ballagtunk s kifogyott a gyufánk. Keservesen kutattunk ki minden zsebet, de gyufa nincs. Az egész .környéken senki ember, csak benn, a Duna mélyéiben lengett egy fekete uszály. Sok festet t számmal és fehér rovátkával az oldalán. Két legény beszélgetett a korlátjának dűlve.

Odaállottam a partra.

— Halló-ó-ó, — kiáltom s egyszerre bár- rom nyelven is megkérdjük, — van-e gyu- fá-ája?

Az egyik felfülel,

— Van! — kiált föl a partra,

— Nem dobna ki egy szálat? Kösse kőre s dobja kd.

— Á, dehogy, — mondja a szurtosabbik

.szolgálatkészen és a következő pillanatban már oldja is el a csónakot.

Kutya ugat vészéiül s ke-tten ugranak a .csónakba, a kutya, meg a legény. Már evez. is a partra, hatalmas csapásokkal jön ki hozzánk, szuszog és fuj, szalad föl a lépcsőn, ke-, zében egy félskatulya gyújtó. Jól megdolgozott érte, hogy hamar jöjjön. A kis kutya mellette lefetyel s morog kettőt, megnézni jött a parti rendzavarét.

— Tessék, — mondja lihegve a legény s szenes kezével ellenzőt csinál a gyufának. Harmadik gyújtásunk sikerül. A kiskutya is megbékélt, ahogy megsimogattuk a fejét.

S már ment iis vissza a legény. Alig tudtuk utánanyujtani a borravaló-cigarettákat. El sem akarta fogadni. Aztán rágyújtott s vígan füstölve tolatott vissza az uszályhoz. Meghatott ez a szolgába {.készség s akkor elhatároztam, hogy egyszer ie-gényt kellene irn.i ezekről a vízre jutott nemzetközi, dunai emberekről. Szeretnék belátni dolgos mindennapjukba, belenézni tűzhelyükbe, életükbe, tenyerükbe s szivükbe.

Sokszor elhallgatom elnyújtott kúrián fásaikat, találkozom velük, amint munka után a parti kocsmákba sietnek, kezükön a szén lemoshatatlan nyoma, arcuk barna, kék sapkájuk alatt fü-st-öl egy Zóra cigaretta.

Vagy ott ülnek fűim, a fedélzeten, ponyva alatt s elnézik a messze várost, amely zajos, élénk, világos és sejtelmes.

Verkli-szót cipel fülünkbe a szél, a parton párok sétálnak s néha egy hajó dudál. Szeretném megkérdezni tőlük, boldogok-e ott, a vizen.

Megmondanám nekik válaszul, hogy a szárazföldén mik a boldogság legújabb bi-rei.

ók azt hiszik, a boldogság a szárazon van talán. Mi meg vizreszáTlunk azt keresni.

Nem furcsa az ember?

SEBES/ ERNŐ!

W E E K E N D

Vezércikket uzsonnáztál, hiába. A hátad titkos tehertől görnyed,

Foggad meg jótanácsom s öld meg az unalmat. E modern szörnyet.

Szédülj ki a törzskávéházból és gyújtsd be a türelmetlen motort,

Hagyd itt a kulturfészket, repülj el a gondtól, mely agyadba kotort.

Rohanj az olajozott szerpentinen. Ott zug a fenyves, hogy belé lehelj, Simítsd meg széljárta hajad s a lelked könnyű lesz, mint a pehely.

Patak ezüstjében tükrösödj, törjön ki belőled a lekölöncölt ősember, Szakíts a nádasból pálcát és nyugodtan terül szemeden a szender.

Hullámokat kavar a rádió, de fülednek itt hozzájuk köze nincsen. Pirulj, felejts, füxdőzz a napon: e közprédának lefoglalt kincsen.

Gépek, turbinák, kerekek vad muzsikája hozzád ér ugyan szűrve,

De most boldog huzat a lehelleted és könnyű sóhajod száll az űrbe.

Tüdőd átkozza el a kormot, a szirénát; ez lealjasit rozsdás, olcsó srófnak. Aludjon most véred, kultúrád: a krízistől ezek úgyse óvnak.

Mosolyogj Genfen, Páneurópán, hiú jelszavon és cifra zászlón,

Úgy lépj át az időn; óvatosan, mint egy förtelmes, mérges gázlóm.

Füleld a madár őszinte dalát, szentség és béke csöpög le csőrén.

Hol az a békeapostol, ki igy mutatkozna, ilyen nyíltan és pőrén?

S ha visszahív a holnap, a hegyek egészséges közönyét csend el,

Hogy megbarátkozhass a káosszal. E túl világi, viharelőtti csenddel!

I

! Czentiván ■ llévviz

i m 11 w&bbmmí

az Alacsony Tátrában

i megnyitás május 23-án | Tejles napi pensio lakással

I junius 28-ig és B/& QQ' Sijj 1 szeptemberben '

I iuJius Ke 4 9* ü

| augusztusban **** * **

B Szobákban folyó hideg-meleg viz. Ws,

| Meleg Strand-uszoda 1

I Szénsavas-kénes-vasas gyógyfürdők. W i Ideg, női bajok, ischias, csóz, sziv Éj 1 bajok ellen. Bj

I Ivókúra gyomorsavtultengés, máj es ‘M 1 epebántalmak esetén, csontképzés g elősegítésére. M

0 Úszás, tennis, GOLF, vadászat, ha- | lászat, turisztika, barlangjárás. - K!i- m | matikus gyógyhely. |g

| Tengerszin felett 676 m. I

\ Posta, távirda, telefon;

Liptovsky Svaty Jan. mi

\ Ksod fővonal-autóbusz Liptovsky M '* Svaty Mikuláson (Liptoszentmiklós) m \ minden gyorsvonatnál. |g|

I Orvos úszómester — golftanár. Wk

(

Külföldi aulákhoz I

alknfrészekef és felszerelést legelőnyösebben szállít: I

ING. BÉLA HAAS

| KOSSCE, MXYNSKA 2 í : |

I Fiat-Renault-Chevrolet service, j