Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)

1931-07-12 / 156. (2673.) szám

1&31 julius 12, vasárnap. 7 Húsz állam négyes csoportjainak versenye a sakkozás világhegemóniájáért Szombaton este nyitották meg az olimpiászt és vasárnap reggel már megkezdődnek a versenyek — A világsakkozás elitjének találkozója a csehszlovák fővárosban Prága, július 11. A FIDE. a nemzetközi sakk- szövetség rendezésében évről-évre megismétlő­dő sakkolimpiászok 'hallatlan érdeklődést kel­tenek úgy a sakkozók (hatalmas tájborában, mint a laikus közönség körében. A legnemesebb i ■szellemi sportnak, a sakknak világában a sakk- olimpiász ugyanarra a jelentőségre emelkedett, mint a testi sportok körében az olimpiáéi. vagy a tennisz'világban a Davis-Cup évről-évre meg­ismétlődő versengései. A sakkolimpiásznak a Davis-Cup-pel való egybevetése a legtalálóbb, mert itt, is. ott is országok reprezentánsai ke­rülnek szembe s minden államot négyes csapat képvisel. Erre az esztendőre a jubiláló csehszlovák sakkszövetség (UJÖC) kapta meg az olimpiász rendezésének jogát, amely a nagy sakkese- ményt jubileumi kongresszusának keretében, Prágában bonyolítja le julius 11-áke és 26-iika között. Julius 11-én, szombaton este történt a FIDE kongresszusának ünepélyes megnyitása és a résztvevő államok kisorsolása, julius 12-én reggel kilenc órakor pedig a Vodioka-uccai Kovák-kávébáz szuterréntermében már meg is kezdődik a nagy küzdelem, amely kétheti idő­tartamra az egész sakkvilág érdeklődését Prá­gára irányítja. A szövetségi versenyek Az olimpiásszal egyidejűleg a csehszlovák sakkszövetség saját kongresszusát is lebonyo­lítja s ennek keretében három versenyt rendez: a szövetség mesterversenyét 12 belföldi részt­vevővel, a nemzetközi főtornát. 8 belföldi és 7 külföldi játékossal s a nemzeti főtoraát 32 já­tékossal, akik négy csoportba osT&a, küzde­nek s a csoportok két első helyezettjéből nyol­cas döntő-csoport alakul. A három főversenyen kívül még különböző melléikversenyek lesznek. A belső sakkélet szempontjából ezek a szö­vetségi versenyek is nagy jelentőséggel bírnak. A magyar sakkozás is képviselve van rajtuk. A mesterversenyen három magyar résztvevő is indul: a pozsonyi Walter Miksa és May D. s a nyitrai Zobel Leó dr. lés Walter Miksa és May D. a verseny favorit- ja-iképpen szerepelnek. A főtornán a magyar sakkozást a mezőkászonyi Fazekas István dr. fogja méltóképpen képviselni. A sakkétet nagy ágyai Prágában Ugyancsak népes lesz tehát két héten át Chaissa prágai birodalma. Mintegy száz külföldi és száz belföldi sakko­zó seregük egybe, akik versenyezni fognak s legalább ugyanennyi lesz az állandó bíbiceknek a száma is. A leg­nagyobb érdeklődés természetesen a ..nagy ágyuk” személye és szereplése iránt nyilatkozik meg. Minthogy minden állam igyekszik a, leg­jobb csapatot kiállítani, a nagymesterektől a legjobb amatőrökig fölvonul busz állam sakk­életének minden értéke. Aljechin, az orosz származású világbajnok, aki Franciaországban naturalizálódott, a francia nemzeti csapatot fogja vezetni, Bo- goljubov, a másik orosz sakkóriás, aki né­met állampolgárságot szerzett, a német csa­pat éljátékosa, a jugoszláv gárda élén Vid- mar dr. áll, Ausztria éljátékosa Spielmann, nüg Lengyelországnak, a múlt évi világbaj­noknak csoportjában újból két nagymester: Rubinstein és Tartakower szerepel. De a sztárok mellett fölvonulnak a fiatul óriá­sok is, akiket alig választanak el nüanszbeli különbségek a legnagyobbaktól. Anglia csapatában játszik Sultan Khan, az indus nábob, aki a télen Tartakowert páros mérkőzésen verte meg. Játékerején kívül exo- tikuma- is a verseny egyik érdekessége lesz. turbánnal a fején játszik s reggelenkint csen- gettyüszóval dicséri az urat. De a többi titán is nagymesteri klasszis és mind fiataleTŐ: az amerikai Kasihdan, a svéd Stoltz, a csehszlová­kiai Flo.hr, a magyar Steiner Lajos., a jugo­szláv Pirz, hogy csak a legkiválóbbaikat említ­sük. És a középgárda: a lett Maltison, az angol Yates és Thomae, az amerikai Marshall. a ma­gyar Vajda Árpád, a jugoszláviai magyar Asz­talos. az osztrák Grünfeld és Kmoch. a lengyel Prze.piorka, a német Ahues stb. stb. mind első­rendű márkát jelent. Nyolcvan kiváló sakkozónak gigászi mérkő­zésében fog gyönyörködni a sakkvilág s a küzdelemnek különös izgalmat fog adni a nemzetek hegemóniájáért folyó harc, a presz­tízs-küzdelem. A hasz mérkőző nemzet A prágai olimpiász minden eddigi olimpiászt fölülmúl a résztvevő nemzetek számának tekin­tetében is. Eddig egyetlen olimpiász sem érte el a húsz résztvevőt, Prágába 22 nemzet jelent­kezett és Észtország, meg Finnország vissza­lépése után busz résztvevő nemzet marad az arénán. Ezek betüszerinti sorrendben a követ­kezők: Anglia, Ausztria, Belgium, Csehszlovákia, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Lett­ország, Litvánia, Magyarország, Németor­szág, Norvégia, Olaszország, Románia, Spa­nyolország, Svájc, Svédország. Papírforma szerint csoportosítva az egyes államokat, a csoportok igy alakulnak: I. Lengyelország, Jugoszlávia, Ausztria. Né­metország. Egyesült Államok. Csehszlovákia. Magyarország. II. Anglia, Svédország, Hollandia- Dánia. Lettország, Franciaország. III. Olaszország, Belgium, Svájc. Románia, Litvánia. Spanyolország. Norvégia. A .papírforma szerinti csoportosításnak a verseny beosztása szempontjából van nagy je­lentősége, mint alább látni fogjuk. A prágai aj rendszer A prágai olimpiászt egészen uj rendszer sze­rint bonyolítják le, amelynek lényegével olva­sóközönségünket, mely a sakkolimpiászok le­folyását mindig nagy érdeklődéssel kieérte, meg kell ismertetnünk. Az,eddigi olimpiászofcat úgy tartották meg, mint a rendes sakkversenyeket szokták. Minden csapat játszott minden csapat ellen s az egyes csapatok játékosai által elért pon­tokat számították össze. Eszerint történt a helyezés. Ennek a rendszernek voltak előnyei és voltak hátrányai. Voltak előnyei, amennyiben minden nemzet csapatának minden nemzet csapatával meg kellett küzdenie, hátránya az volt, hogy nemcsak saikkbeli tudást és küzdöképességet, hanem fizikai diszpozíciót is megkövetelt a já­tékosoktól. Hogy úgy mondjuk, végig kellett bírni az iramot. Már az eddigi olimpiászokon is fölmerült a tapasztalat, hogy ezt a nagy szellemi és fizikai kondíciót nagyon sok csapat nem tudta a ver­seny végéig megőrizni. Fölmerült az az aggo­dalom is, mi lesz akkor, ha az olimpiászok még bővülni fognak és a résztvevő nemzetek száma is mind nagyobb és nagyobb lesz. Mint mondottuk, a résztvevők száma Prágában elérte a hu­szas rekordot s igy az olimpiász reformjának kérdése aktuálissá vált. A reformtervezetet Louma J., a csehszlo­vák szövetség kapitánya dolgozta ki s terjesz­tette elő a FIDE-nek. Minthogy egyetlen részt­vevő állam sem tiltakozott ellene, jogerőssé vált. Az államok csoportosítása A reform lényege az, hogy húsz résztvevő esetén 19 forduló helyett csu­pán 16 fordulót kell lejátszania annak az ál­lamnak, amely a világbajnokságért küzd. Ezért a résztvevő nemzeteket négy csoportba (A, B, C, D) osztják. Egy-egy csoportba öt ál­lam kerül. A csoportokba osztás a papírforma alapján történik. Minden szövetség kapitánya előter­3SJENNEK nLLBTKERTIE Irta: SZITNUBI ZOLTÁN Nem szerette az embereket. Állatoknak ne­vezte őket. Általánosságban állatoknak, de igen gyakorta közelebbi megjelöléseket is ta­lált rájuk, imint ökrök, barmok és szamarak. Szemébe nézett az embereknek és azt mond­ta: ez kígyó, csuszva-mászva közlekedik és kétágú nyelve van, ez alamuszi, mindenre el­szánt macska, ez szimatoló róka, ez gyáva nyúl, ez meg buta, mint a hatökör. Mind, mind állat az ember. — Oh, rettentő nagy az Isten állatkertje! Az állatokkal épp ellenkezőképpen volt. Szeretett minden állatot. És embernek becéz­te őket. Ha nem is közvetlenül embereknek, mert ez túl kevés lett volna aihhoz az ellágyu­ló szeretethez, amit irántuk érzett, hanem fel­ruházta őket egy csomó tulajdonsággal és ké­pességgel, amit általában az emberek valla­nak magukról. Például, ha meglátott egy ök­röt, kint a mezőn, eléje állott, mosolyogva nézett bámész, szomorú szemébe, megsimo­gatta homlokát két szarva között és azt mond­ta: bölcs vagy. Ugyancsak az ökörnek, mely­ről az embereket buta ökröknek nevezne. A kutyájával órákhosszat eltársalgott, kisétált vele a folyóparthoz, ahol husángot lódított nagy ívben a vízbe, tízszer, húszszor egymás­után és a kutya mindannyiszor kihozta. — Zseni vagy — mondta a kutyának — és régen megérdemelnéd, hogy katedrát kapjál valamelyik egyetemen. Te a világ minden nyelvén tudsz 'beszélni s a föld minden gyer­meke megért tédeg. Azám, s ezenfelül te vagy a leghübb pajtás, legvidámabb cimbora, kedves professzor ur. Ilyeneket mondott a kutyának, melyről ko-1 misz és lelketlen kutyáknak nevezte az em­bereket. Macskája is volt s azt ebéd,alánonként az ölében kényeztette, órákig elhallgatta meg­hitt és puha dorombolását, elnézte kényes mozgását, amint föipupozta hátát és azt mondta neki: — A legszebb vagy a világon. Irci-Mirei, fenséges vagy, mint egy királyi asszony, nagyúri delnő s csak te tudsz ilyen kedves lenni. Ugyanannak a macskának mondta ezt, melyről sunyi és hálátlan macskáknak nevez­te az embereket. Volt éneklő kanárija, a futyörésző ifjú ga­vallér, fehér nyuszikája, az ölbevaló gyer­mek, beszédes papagája, a második Cicero, uszályos pávája, a báli dáma, még rókája is volt, mellyel hasszan el tudott csevegni, mert a róka értelmes és tisztánlátó állat és felta­lálja magát az élet legszövevényesebb hely­zeteiben is. Látható ezekből, hogy az állatokat emberi tulajdonságokkal ruházta fel, mint a régi gö­rögök a mithológia isteneit. És mégis ugyan­ezekről az állatokról ficamnak, kiöltözött ka­nárinak, gyáva nyúlnak, fecsegő papagálynak, ostoba, léha pávának, meg számitó ravasz rókának nevezte az embereket. Nyilvánvaló, hpgy a szavaknak és fogalmak' nak valami egészen furcsa cseréje ment vég­be benne. Embereknek becézte az állatokat s állatoknak bélyegezte az embereket. Azzal diszitett, amit gyűlölt s azzal fejezte ki meg­vetését, amit voltaképpen szeretett. Mintha be akarta volna igazolni, hogy valamikor az ember kisajátította magának az állatvilág jó tulajdonságait s alattomosan felruházta azt az emberi lélek minden hitványságával és gyön- geségével. S ő most ezennel visszaállítja a természet valóságos állapotát, melyben az ál­latok emberien jók és az emberek állatian gonoszak. Állatai között sokszor felkiáltott méltatlan­kodva: — S még azt merik mondani, hogy az em­ber a természet koronája. Hivatalában erről a nagy állat szere tétről és einbergyülöletről Gullivernek nevezték el gúnyosan. Ö nem tudta, de ha tudta volna is, aligha haragudott volna érte. Gullivernek hányatott élete, aki az emberiségben való csalódásai után a lovak társadalmához tért meg, külön­ben is kedvelt olvasmánya volt. Sokszor el­gondolkodott, hogiyan tehetné meg ő is ugyan­azt? Sajnos, nem tehette s a napnak nagy ré­szét az emberek között kellett eltöltenie. A sorsnak ezért az igazságtalanságáért azzal büntette őket, hogy alig szólt hozzájuk. Olyan­kor is nagyon röviden, kurta mondatokkal, vagy még rövidebb szavakkal, csak éppen annyit, ami a megértéshez okvetlenül kellett. Ha reggelenként végigment a hivatali szobá­kon s szembekerült egy későn jövővel, csak azt mondta: pontatlanság, ha a padlón eldo­bott papirszeleteket, cigarettahulladékot pil­lantott meg: tisztátalanság, ha a rosszul telje- siett munkát látta: hanyagság. Aztán visszavonult főnöki szobájának ma­gányába és felsóhajtott: — Legalább egy állat lenne itt a közelem­ben. Több Ízben meg is kísérelte ezt a vágyát valóra váltani. Először a kutyáját hozta ma­gával s az Íróasztala elé telpitette. Persze megfeledkezett arról, hogy a kutya nagy em­berismerő egyben. Csak nyílott az ajtó, és odanézett a kutya, máris tudta, hogy miféle ember és mit akar? Egyeseket csak megmior- gott, másokat hevesen megugatott és voltak olyanok is, akikre a fogát vicsorította. Ez még jó is volt, mert az emberismerő kutyá­nak ezekből a vészjeleiből ő maga is tudhatr ta, hogy kivel szemben legyen óvatos, tar­tózkodó, avagy visszautasító éppen. Az alkal­mazottak ugyan morgolódtak a kutyacsaholás miatt, hát csak morgolódjanak, ez a kutya senkinek se árt, sőt még a hivatali érdekeket is bővebben szolgálja náluk. Nem is történt addig semmi baj, míg egyszer a derék, jó ál­lat odáig ment buzgalmában, hogy néhány hangos szóváltás után belemart egy ügyvéd bokájába. Hiába védekezett, azzal felettes ha­tósága előtt, hogy a kutyának most is, mint ■ mindig igaza volt, mert az illető ügyvéd olyan ajánlattal jött, mellyel egyenesen meg­károsította volna a közvagyont, a kutyát, örök­re kitiltották a hivatalból s ő maga szigorú dorgálásban része sül t;. 13219/H/27. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes el­szállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHAII, VACLAV. NAM. 72/Xa. jeezti a saját elképzelése szerinti papírformát A 20 papírforma alapján pontozással alakul ki a verseny alapjául szolgáló lista. Eszerint az 1. számú csapat az A, a 2. számú a B, a 3-as a C, a 4-es a D-csoportba került. Az 5-ös csoport újra D, a 6-os C, a 7-es B, a 8-as A lesz, a 9-es megint A és igy tovább. Az általam készített papírformát véve alapul, a csoportosítás tehát a következőképpen tör­ténik: A-csoport: 1. Lengyelország, 8. Anglia, 9. Svédország, 16. Svájc, 17. Románia. B-csoport: 2. Jugoszlávia, 7. Magyarország, 10. Hollandia, 15. Belgium, 18. Litvánia. C-csoport: 3. Ausztria, 6. Csehszlovákia, 11. Dánia, 14. Olaszország, 19. Spanyolország. D-csoport: 4. Németország, 5. USA, 12. Lett­ország, 13. Franciaország, 20. Norvégia. Ezzel el lehet érni, hogy a csoportbeosztá1 igazságos. Egy-egy csoporton belül erősebb mellé gyöngébb, emellé megint erősebb, gyön­gébb. erősebb kerül. Az osztályozó verseny Ezután kisorsolják .hogy melyik csoport me­lyik csoport ellen játszik. Mondjuk, hogy a sorsolás így alakul: A—D, B—C. Eszerint az A-csoport minden tagja játszik a D-csoport minden tagja ellen. Ugyanez áll B—C-re is. Ez minden csoportra öt játszmát jelent. Ezután A—B, C—D következhetik. Újból öt játszma. Ezzel meg van a verseny első fele, A négy utolsó kiválik s egymás között küzd tovább a pontszámok fokozásáért. A négy utolsó tehát csupán 13 játszmát vált a verseny folyamán. Könnyű belátni, hogy a bennmaradó 16 két-két autszájderrel nem játszott. Most az A—C, B—D mérkőzései következ­nek. Ez újból 4—4 játszmát ad. A második fá­zis befejeztével a négy utolsó megint kiválik, s egymás között tovább mérkőzik a helyezése­kért. Minden csoportban tehát három nemzet ma­rad a harmadik fázisra. Most minden csoporton — Látod, kutyuskám — korholta odahaza —, elég lett volna csaholnod, mint máskor, éu már abból is értettem volna. Aztán a kanárival próbálkozott, hisz az szegényke ártatlan állat, nem is folyik be az ügymenetbe és még a gonosztevőt is édes csattogással köszönti. De egy rosszkedvű főtanácsos, aki hivatal­vizsgálatra jelent meg, ezt az ártatlan ma­dárkát is kitiltotta. A központból pedig szi­gorú figyelmeztetést kapott, 'hogy a hivatal nem az a hely, amit állatokkal lehet benépe­síteni s ha még egy ilyen panasz merül fel ellene, számolhat a legszigorúbb következ­ményekkel. Az alkalmazottak kárörömmel súgtak ösz- sze: — Gulliver alaposan megkapta a magáét. És szegény Gulliver azóta teljesen egyedül érezte magát a hivatalban. Legfeljebb, ha egy-egy lepke repült be az ablakon. Ilyen­kor gyönyörködve elnézte, hogyan himbálód­zik tarka szárnyaival a levegő láthatatlan búrjain. Néha elakadt apókhálóban halálos és sikongó zümmögéssel, mire ő minden eset­ben dobogó szívvel sietett a segítségére és a menekülő pók után rivalt, hogy „te kegyet­len állat‘% de bántani azt se tudta, mert sze­gény nem tehet róla és sok ember se jobb a póknál s mégis tiszteletben is van része. De a tarka lepkék, botorkáló cserebogarak és eltévedt kis katicabogarak csak ritka és fakó örömök voltak ahhoz képest, amit más állatok szerezhettek volna s szegény Gulliver a nap túlnyomó részét mégis csak szomorú magányosságban töltötte el. Míg egyszer valami csodálatos dolog töT- tént. Még senki sem volt a hivatali szobák­ban. A nyitott ablakokon beözönlött az üde tavaszi reggel. Gulliver sokkal a hivatali óra előtt jött be és lehajtott fejjel lépkedett át a szobákon. Egyszerre csodálatos neszre lett figyelmes. Mintha halk, kis csipogásokat hal­lana a mennyezet fellő. S amint felnézett, kiíeszitett szárnyú Fecske surrant be az abla­kon. Nagyol: dobbant a szive. — Hisz ez egy fecskefészek — kiáltott fal hangosan. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom