Prágai Magyar Hirlap, 1931. július (10. évfolyam, 147-172 / 2664-2689. szám)
1931-07-11 / 155. (2672.) szám
2 TO«GM-MAG$ys>RFm*LAn 19S1 július 11, sgombai. A német radikálisok hátbadSfik Curtius kormányát Hitler és Hugenberg akciója — A radikálisok elvetik az „esztelen” megegyezési politikát értő kétesér tékü véleményére támaszkodik. Annak a szakértőnek a versenytársnak és szállítónak a véleménye, akiinek az állami szállításoknál való működéséről Szenzációs tényeket sikerült megállapítani, de ezeket majd a fő tárgyalásom fogom előhozni. Ami pedig a hamis tanúvallomást illeti,, a vizsgálóbíró már annakidején azt mondotta, hogy az egész ügy elsimulhatna, ha azt val- lanám. hogy ennyi esztendő után már nem emlékszem arra, hogy ismerem e Sydhrov- skyt vagy nem s beszéltem-e vele. Én azonban szándékosan nem használtam ezeket a kifejezéseket s a leghatározottabban kijelentettem, hogy Sychrovskyt nem ismerem és vele soha sem beszéltem. Az én esetemben nyilván egy politikai ellenfélnek a nemzetgyűlésből való ki üldözéséről van szó. A miniszler urak tárgyaltak az én letartóztatásomról is. Meissner miniszter egyedül nem akarta ezért a felelősséget vállalni s a kormány kollektív felelősségét kérte. Ezért tárgyaltak erről a politikai miniszterek s a miniszterelnök elfogadásom mellett volt s mert állítólag azt remélte, hogy letartóztatásom jó hatást fog kiváltani a bíróságnál. Igazságtalan lennék, ha ellenzéki mozgalmunk üldöztetésének főérdemét a miniszterelnök számlája terhére írnám. Ez Meissner miniszter számlájára tartozik. Az ő érájára saját pártja nagyon rá fog fizetni. Sohasem koboztak annyit nálunk, mint a szociáldemokrata Meissner miniszter alatt. Egyetlen miniszter sem mert az igazságszolgáltatásba olyan mértékben beleavatkozni, mint Meissner dr. Az összejátszás kizárása érdekében való fogvatartást lentről rendelik e! s a vizsgálati foglyok szabadi ábrahelyezését ugyancsak felső utasításra kénytelenek a bírák visszavonni. A polgárság elveszti hitét a jogrendben s még csodálkoznunk kell a bi- rák férfiasságán. Kiadatásom folytatása az ellenzéki harcunk elleni offenzivának. Először Perglert fosztották meg törvénytelenül a mandátumától, most megengeditek, hogy a sajtóban egy volt minisztert csalónak, hamis tanúnak minősítsenek s arra törekedtek, — folytatja Stribrny —, hogy megfosszák mandátumától. A harmadik ellen, Gajda ellen már kész az elfogatási parancs. Becsukhattok, amig kezetekben a haHHom, de minél inkább alkalmaztok erőszakot, annál gyorsabban következik be a bukástok. Fölösleges volna kérdeznem, hogy miért nem alakittok vizsgálóbizottságot Klofács ellen, miért nem Franké és Bechyne miniszterek ellen, miért nem a politikai pártok ellen, amelyek még ma is állami szállításokból és szénproviziókból élnek. Ezekben az ügyekben semmit sem tesztek, a végén úgyis kibékültök egymással. Az esküdtbirőság elé nem állittok engem, mert az esküdtbirőság előtt napfényre kerülne a többségi politikai pártok pénzelése. Ez ellen védekeztek mindenáron, ezért nem kerülök az esküdtek elé, ezt Őszintén megmondom. Stribrny beszéde végén a kommunisták állandó közbeszólásokkal azt vetették szemére, hogy ő maga kérte a vizsgálatot s most, amikor bebizonyosodott, hogy részes a korrupciókban, mosakodni akar. MaJypetr ezután az ülést formai okokból berekesztette. Roudnicky alelnök tiz perc múlva megnyitotta a második ülést s a Ház folytatta Stribrny mentelmi ügyének vitáját. A következő szónok Stetka kommunista volt, aki beszéde elején hangsúlyozta, hogy ritkaság, hogy egy kommunista a hivatalos javaslat mellett lépjen föl, de ebben az esetben elfogadja az előadó javaslatát és Stribrny kiadatása mellett fog szavazni. Csakhogy ez nem elégíti őt ki, azt követeli, hogy valamennyi bűnös ellen indítsák meg a bűnvádi eljárást, akiket ebben a korrupciós afférban gyanú ért. Egy ember kiadatásával nem tudják megtisztítani a közéletet. A többieknek a fején azonban vaj van s nem mernek a napra kijönni. Onderesó szlovák néppárti azt mondta, hogy a parlamentnek és minden becsületes embernek kötelessége figyelembe venni azt a körülményt, hogy Stribrny sajtója naponta hoz hasonló leleplezéseket más politikai tényezők ellen Az igazság, Iga^ágosság, demokrácia és emberiesség nevében kéri, hogy bíróság elé állítsák mindazokat, akik ellen még csak a gyanúja is fölmerült annak, hogy az állam vagyonával nem gazdálkodtak becsületesen. Valamennyinek, még a vezető személyeknek is kötelességük volna maguk ellen vizsgálatot kérni. A vita utolsó szónoka Gajda volt. Amikor a szónoki emelvényre lépett, óriási lármával fogadták a kommunisták, a cseh nemzeti szocialisták és a német ellenzékiek is. Beszédét alig lehetett haüani. A kommunisták állandóan azt kiabálták: — Gyilkos! Tömeggyilkos! A német nemzetiek pedig: — Véreb! A cseh nemzeti szocialisták viszont rablónak nevezték. Gajda beszédében hangsúlyozta, hogy nem akar Stribrny védőjeként föllépni, mert erre nincsen szüksége, csupán arra akar mutatni, hogy milyen korrupciós afférjai vannak a cseh nemzeti szocialista pártnak. Miután — mondta Gajda többek között — Stránsky nem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy a saját táborában is megvizsgálják a korrupciót, magam szereztem be egy koszorúra való korrupciós affért a nemzeti szocialistáktól s mindezeket okmányokkal tudom bizonyítani. Hajlandó vagyok ezeket a bizonyítékokat a parlament elé terjeszteni. A nagy lármában föl is olvas hét korrupciós affért s mutogatja a kezében lévő bizonyítékokat. Beszéde végén Stetka ezt kiáltja feléje: — Ember! Hiszen magának egy múzeumra való lopott holmija van odahaza. És mi van a lopott cári rubelekkel? Gajda: Ezt ne kérdezze tőlem. Ezek nincsenek nálam. Kérdezze meg a bankot és külügyminisztériumot. A karzaton egy hallgató tapsol. A parlamenti szolgák azonnal kivezetik az illetőt. Igen súlyos összecsapásra került a sor Salát Berlin, julius 10. Hugenberg és Hitler tegnap beható tárgyalásokat folytattak a Hon ver terv által előállott helyzettel kapcsolatban. A két szélsőséges politikus elhatározta, hogy a legszélsőbb eszközöket veszi igénybe a német nép újabb „jároonbahajtása“ ellen és (minden eszközzel azon lesz, hogy a Hoover-terv érvényrejutását megakadályozza. A birodalmi kancellárhoz közelálló körökben az ellenzéki politika metódusait a kormány ellen intézett tor döfésének minősitik, mert a kormány most azon dolgozik, hogy a német népnek uj és jobb lehetőségeket biztosítson. A gazdasági köröket is lehangolta Hugenberg és Hitler uj akciója. Tudják, hogy olyan időpontban, amikor a német hitelpolitikát uj aktivitásra akarják ébreszteni és amikorra bizalom atmoszféráját akarják Európában megteremteni, az ilyen természetű megnyilatkozások még akkor is ártalmasak, ha csupán üres szóbeszédek maradnak. szlovák néppárti és Langr cseh nemzeti szocialista között is. Végül befejezték a vitát s Markovid előadó zárszavában visszautasítja Stribrny támadásait a miniszterelnök, Meisner igazságügyminiszter és a többség ellen. Ezután a szlovák néppártiak, Gajda és Stribrny kivonulnak a teremből s a Ház egyhangúlag Stribrny kiadatása mellett szavazott. Több mentelmi ügy elintézése után véget ért az ülés. A legközelebbi ülés szombaton délelőtt fél 11 órakor lesz. Az ülés napirendjén az exporthitelről szóló javaslat szerepel. Cerny volt osztályfőnek Stribrny vádlottársai közt! A Právo Lidu mai esti kiadása a következő kommentárt fűzi a Stribmy-esethez: CsalásokPrága, julius 10. A szenátus ma délelőtt két rövid ülést tartott. Az első ülés napirendjén a Törökországgal és Jugoszláviával kötött kereskedelmi szerződések ratifikálása szerepelt. A vita első szónoka Scholz német agrárius volt, aki a mezőgazdák súlyos helyzetével foglalkozott. Utána felszólalt Böhm Rudolf, az országos keresztényszocialista párt szenátora, akinek beszédét lapunk legközelebbi számában ismertetni fogjuk. Az előadó zárszavai után a szenátus a két szerződést első olvasásban elfogadta, Egy mentelmi ügy elintézése után az elhunyt Dyk szenátor helyébe az állandó bizottságba a nemBerliu, julius 10. A StahlheQim szövetségi vezetősége a küszöbön álló poroszországi népszavazás alkalmával preklamációt bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy a Hoover.. akció nem érte el a célját. Ennek az akciónak csődöt kellett mondania, mert a nemzeti kormány nélküli Németország kényére-kedvére ki van szolgáltatva a francia hatalmi politikának. A proklamáció elfordulást kíván „az esztelen és keresztiilvihetetlen“ kiengesztelést politikától és az uj politikai irány első előfeltételének a poros* bástya kiépítését tartja, ahonnan majd a birodalmat meg lehet menteni. Németországot csupán akkor sikerül talpra állítani, ha az összes nacionalista erőforrásokat egyesítik. Ezeket idáig elnyomták, mert a marxizmus minden nacionalista szabadság- akaratnak elkerseredett ellensége. ról, hamis tanuzásról és hivatali hatalommal való visszaélésről van szó. Olyan deliktu- mokról, melyek esküdtszék elé tartoznak — főleg a hivatali hatalommal való visszaélés — s ezekre az esküdtszék marasztaló verdiktje esetén különösen súlyos körülmények között tiz évig terjedő súlyos börtönbüntetés is kiróható. Magától értetődik, hogy nem csupán Stribrny fölött fognak ítélkezni. Öt más személy következik utána, akik ellen tegnap a büntető bíróságnál megtették a bűnvádi feljelentést. Ezek azok a személyek, akik Síri- brnyt támogatták, vagy cselekményeiről tudtak, de azokat nem akadályozták meg. Eddig Stribrny vádlotttársal közül ötnek a neve ismeretes előttünk, ezek: Stribrny Ferenc, Stejskal, Sichrovsky, Wünsch és — Cserny. zeti demokrata Fáceek szenátort választották meg. A második formális ülésen három napi tárgyalási határidővel kiosztották az elemi csapásokkal sújtottak állami támogatásáról szóló törvényjavaslatot a nemzetgazdasági és költségvetési bizottságnak. A szenátus legközelebbi ülése julius 14-én, kedden délután négy órakor lesz. Napirendjén szerepel a magámaikalmazottak nyugdijbiztositá- sának módosítása, az államfogházról szóló törvényjavaslat és a kereskedelmi szerződések elfogadása második olvasásban. I— | || | i'l III IIIHlDMMWBjW«aWHLTrnrr^»«P1UI.I«»MBI8»MTT¥TTM A szenátusban B&hm szenátor állást foglalt a jugoszláviai kereskedelmi szerződéshez Tamás Lajos: A JÉGTÁBLA Északról indult. Kopár volt s büszke. Mint anyától a gyermek, egyszerre elszakadt. Valami súgta: messze, messze s a szelek Ráhordták homlokára a koronát, a hüs havat. Egyedül vágott a nagy tengerre, Mely kék volt, hullámzott, örült, jajgatott. Tetszett neki a habok gyors beszéde, A változó nap, a ferde hold, a csillagok. Táncolt az óceánnak hátán, Nyelte a fényt, a szokatlan meleget. Amiről annyiszor álmodott titokban, Végre szabadon úszott, lebegett. Az ég kék volt és a nap izzott. Mindig távolabb sodorta őt az ár. A négy táj felöl akadály nélkül Tekintett rá a szemhalár. Oly édes volt a hullámok csókja S mig tündöklőit, egyre csak fogyott. Nem érzett semmit, ment délebbre, Ahová húzta öt a vágyhorog. Éjszaka lett. Csillagok hulltak. Sziporkázott, zengett a messzeség Sboldog m/mórában örökre eltűnt A tenderre tévedtr büszke jég. Á magyar nóta egy svájci lap tárcarovatában A minap Budapesten járt az egyik nemzetközi világszervezet Genfben lakó főtitkára, s egy magyar társasággal egy ferencvárosi kis vendéglőben vacsorázott. Erről az estéről irta A cigány dalol oiimmel az aiábii tárcát a Dér Bund című napilapba, amely Bernben jelenik meg. Nagy város, Európa keleti részében. A cigány felém jön, le az emelvényről, amelyen zenekara játszik. Jól ismeri a miniszteri tanácsost és a professzort, akik engem ide vezettek, hogy igazi cigányzenét és régi népdalokat hallgassak. A cigány hegedűjén át szól az idegenhez. Fekete szeme fölfelé néz. Panaszkodik, mint a játéka. Idegen, hazátlan nép tekint rám a cigány szeméből. Honnan jössz, puszták fia? Mit mondasz ezekkel a vad, panaszos hangokkal? Egyszerre csak dalolni kezd. — Most két-háromszáz éves dalokat fog hallani, — mondja a miniszteri tanácsos — a cigányzene mostanában rendesen modernizált, vegyes muzsika. Most azonban igazi régi népdalokat hallunk majd. A puszta énekel. Azért hívtam önt ide. A tárcaíró most német fordításban közli a „Legyen úgy, mint régen voll“ oimü nótát. Azután folytatja: A professzor lefordítja számomra a dal szövegét, mialatt a cigány énekel. A kertlhe- lyieégben illő vendégeiket mintha villamosáram járná át. A cigány azt éneklte, amit mindnyájan éreznek. A dal elhangzott; a zenekar álmodozó variációkban folytatja a dallamot és a harmóniákat. „Megy a kondás, Kaszab András ki a rétre". (A cikk ismét hozza a dal német fordítását, mint a többi szövegét is.) Ennyi az egész! De ahogy a cigány ezt énekelte, az a nép igazi bensőséges hangja volt, a szerelem hangja, a reménytelen és betöltetlen vágy igazi melódiája. „Hét cillagból áll a göncölszekere". A jelenlévők mind vele dúdolják a dalt. Mind ismerik. Benne él a nép szivébém. A jazz és a kupié még nem tudták a népdalt elűzni. Keresztülcseng az évszázadokon a maga ősii, romlatlan szépségéiben. A zene tovább árad, mint egy hatalmas folyó. A cigány ismét kimerít egy melódiát ebből a folyamból és dalol: „Édesanyám is volt nékem". A gyermek örök adóssága az anyával szemben. Minden szívben visszhangja kél a versnek. Furcsa csönd ül a társaságon. — Most valami vadat fogok játszani — mondja a cigány. Fekete szeme rávillan a zenekarra. Minden bevezetés nélkül belevág valami szaggatott, sziinkópáis dallamba. A cimbalmos tomboló akkordokat ver ki. A cigányprímás majdnem arcomba tartja a kegedlijét és fehér fogai látszanak. Tesie hirtelen megrándul. amikor cipője sarkával súlyt ad egy-egy szinkópának. Érzik rajta, hogy közelebb él a földhöz, mint mi valamennyien. Most már tudom, melyik az a zeneiforrás, amelyből Liszt és Brahms merített. A oigáuy játéka egyre vadabb, egyre dacosabb, Azután megint dalami kezd: „Amig engem szerettél". A miniszteri tanácsos tüzeli és vele énekel. A cigány már egészen fékevesztett, csupa daccá és szenvedéllyé válik az egész lénye. Egy csárdás tombol végig a helyiségen. Csupa ritmus. Olyan, mintha .távoli vad bivalycsordák dobognának. Lehet, hogy ez a zene előbb volt ritmus és csak azután lett dallam. A vér és csodálatos ösztönök villamos árama fűti. Ázsia hangja ez, amit át dübörög. — Ilyen ősmuzsikát nem hall a párisi vagy londoni modern cigányzenekaroktól, — mondja a professzor. — Amit ez a cigány énekel, abból semmi sincs kottában fölije- gyezve. Tud vagy négy-ötszáz ilyen dalt. A szenvedély, a vágy és a bánat foszlányai ezek. ügy ömlik belőle a dal, mint forrásból a víz. ' Most egy szerenád buzog a eordinos húr ókból. A cigány szeme nedvesen ragyog, mint valami vadállaté, amely véletlenül egy parkba tévedt, az erdő mélyéből. „Káka tövén költ a ruca" ... Szerelem és gyűlölet, gyűlölet és szerelem, küzdelem és dac, honvágy és szerelmi vágy: ez örök anyaga a népdalnak, amely itt melegen tör föl az ember véréből. Minthogy figyelmesen hallgattuk, jól is játszik. A rossz hangversenyeknek, az unalmas beszédeknek gyakran a hallgató az oka. ..Elmegyek a templom mellett"... Vájjon tudja-e az a cigány, mennyire igaza van? Tudija-e, milyen üressé lett az ember szive? i , vi
