Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-28 / 146. (2663.) szám

1331 juulus 28, rasárnap. Két szék uncia miatt levetette magát a nyagyszomhati gimnázium második emeletéről egy ötödosztályos diáklány Kórházba szállították és gyors orvosi beavatkozással megmen­tették életét — Osztályismétlés után sem tudta letenni a vizsgát Nagyszombat, június 27. (Saját tudóéi tónk­tól.) A diák öngyilkosságok pszichózisának hul­láma' Sz'lovenszkóra is átcsapott s a szekunda miatt tegnap egy 16 esztendős nagyszombati diákleá.ny akarta eldohni életét. Dóbiás Mária szered! leány, a nagyszombati reálgimnázium ötödik osztályának növendéke volt. Társnőivel együtt pénteken délelőtt ő is elment á bizonyít­vány kiosztásra, amit Novak tanár, osztályfőnök eszközölt a gimnázium második emeletén lévő ötödosztályos tanteremben. Az osztályfőnök egymásután szóld tóttá elő a növendékeket s a szokásos pár-sza.vas kommentár kíséretében át­nyújtotta a bizonyítványt. Dóbiás Mária is a katedra elé ment, átvette j a bizonyítványt, beletekintett, majd mikor látta, hogy két tárgyból elégtelen osztályza­tot kapott, falfehérre sápadt. A következő pillanatban a nyitott ablakhoz rohant és még mielőtt osztálytársnői és főnöke közbeléphet­tek volna, az ablakon keresztül levetette ma­gát a gimnázium udvarára. Tört tagokkal, véresen, eszméletlen állapotban terült el az udvar földjén. Az épületiben óriási riadalom támadt, az osz­tályfőnök telefonon hivta segítségül a mentő­ket, akik pár pillanat múlva odaérkeztek és az eszméletlenül fekvő diákleányt beszállították a nagyszombati kórházba. Ott azonnal műtétet végezték rajta, A gyors orvosi beavatkozás és a sikeres mű­tét megmentette a fiatal diákleány könnyel­műen kockára tett életét. A leány valamivel későbben magához tért. és nagy belső fájdalmakról panaszkodott. öngyilkossági kísérletéről tüstént értesítették Szereden lakó szüleit, kik autón Nagyszombat­ba hajtottak és egyenesen a kórházba mentek. A kórházi szobában megrenditően drámai volt a szülők és a gyermek találkozása. Midőn a leány megpillantotta szüleit, perceken át nem jutott szóhoz, szemeiből zápor módjára hullottak a könnyek. Amikor izgalma lecsillapo­dott, elmondotta szüleinek, hogy a rossz bizonyítványa miatt keseredett el. Már másodízben végezte az ötödik osztályt és most sem sikerült a vizsgát megállnia. Félt és szégyelt édesanyja szeme elé kerülni és inkább a halálba akart menekülni, mint- semhógy két szekundáva! térjen haza. Prága, Juulus 27. Benes külügyminiszter pártjának egyik lapja, a Vecerni Ceské Slovo római keltezéssel a következő szenzációs hirt közli: „Pianore várában, a pármai Bourbonnak székhelyén julius elsején találkozni fog Zita volt császárné) a magyar monarchisták vezéreivel, hogy velük azokról az intézke­désekről tárgyaljon, amelyek Ottó számára lehetővé tennék a magyar trónra való lé­pést. Ezen a napon kell majd hivatalosan bejelenteni Ottónak Mária olasz királyi her­cegnővel való eljegyzését. Zita azonban ar­ra gondol, hogy még más ténnyel is meg­lepi a világot. Ottó mint a Habsburg csaliád feje állítólag ezen a napon le fog mondani címeiről s csak a magyar apostoli királyi és osztrák főherceg! címét s azokat a cinie- ket tartja meg, amelyek a szövetséges osz­trák tartományokra vonatkoznak. Teljesen lemond tehát a már nem létező osztrák csá­szári, a cseh királyi, a morva őrgrófi, a szi­léziai főhercegi címről, hogy ezzel is jelez­ze, hogy a csehszlovák területre semmiféle igényt nem tart. Ugyancsak lemond az olasz területhez fűződő címekről!, mint a lombard Az orvosok megnyugtatták a diákleány szüleit, hogy leányuk élete nem forog közvetlen vesze­delemben és. minden remény megvan arra, hogy visszaadják az életnek. A diáklcány tragédiájá­nak híre villámgyorsan szét.futott a városban s királyi, a velencei királyi stb. címekről s a lengyel területhez fűződő címekről is, ne­vezetesen a Halics királya és Lodoméria hercege stb. címekről, Eddig még nem biz­tos, hogy a dalmát királyi, a horvát-szlavon- országi királyi címről is lemond-e, vagyis azokról a címekről, amelyek a volt magyar korona országainak területéhez fűződnek, mert ezzel a magyar főrendek nem tetszé­sével találkozna. Oly kivezető utat keresnek tehát, hogy egyrészt a elmeket megtarthas­sa, másrészt azonban kifejezésre juttassa, hogy a nem magyar területekre nem tart igényt. Hogy Ottó Középeurópában címek nélkül szívesebben látott vendég lesz-e, mint címekkel, az természetesen nagyon kétséges/* A Vecerni Ceské Slovo cikkét minden meg­jegyzés nélkül közöljük. — Nyemirovics Dancsenko Podébradyban. Podéibradyibél jelentik: Nyemirovics Dancsen- ko, az emigrációban élő ősz orosz író Podé- bradyba érkezett. Nyemirovics Dancsenko minden esztendőben ellátogat Podébradyba. a lakosság nagy megdöbbenéssel tárgyalta. „Habsburg Ottó lemond a csel királyi ómról t olasz hercegnővel jegyzi el magát'* A Veíerni Ceské Slovo fantasztikus híradása 5 siketiel küzd | ietiség ostorai | cultorbeteg- | é»k»s*vény I ellen. j j,vasfürdök.vas i \szapb-VcdoK, Julius 5-én és 6-án választják meg , ^bajosabb mosoly és a legszebb fogsor tulajdonosait. 17.000 korona értéka dijak. Julius másodikára egybehívták a szenátust Praga, junms 27. A szenátus legközelebbi plenáris ulese julius 2-án, csütörtök délután 4 órakor lesz. Napirenden szerepel azon 1920. évi tör. ciny érvényességének meghosszabbítása., HSüíA !í01'mány államrendőrségi bi\ atal okát állíthat föl. azonkívül még második olvasás és három mentelmi ügy kerül napirend- re. — Csütörtök délután 2 órakor a nemzetgaz­dasági., 3 órakor pedig a kezdeményező és al­kotmányjogi 'bizottság tart ülést. Négy milliárd lei csökkentés a román költségvetésben Bukarest, június 27. A kamara költségvetési bizottsága tegnap foglalkozott az uj költségve­téssel. Az általános költségvetést 2341 millió lejre csökkentik, az autonóm intézmények költ­ségvetése pedig 1670 millió lejjel lesz kisebb, mint az elmúlt évben. Az állami költségvetést tehát összesen 4011 millióval csökkentik. Kötéltáncosnőt szeretni! Irta: Krúdy Gyula Szindbád beszélte az alábbi történetet, amely­ből megtudjuk, hogy milyen önzők a férfiak: í. — Szeretem azt az angyalképü leányt, aki ki­bontott, hosszú fürtjeivel esténként a céltábla elé állott a Kraváll-orfeuw színpadán, amig part­nere. Carter ur különböző mutatványokat vég- zétt körülötte. Vad indián törzsfőnöknek öltözött, lóháton je­lent meg a színpadon és az övébe dugott kése­ket mindaddig hajigálta a nyeregből a céltábla előtt álló hölgy felé, amig késeivel körültüzködte a leány alakját. A hajintós kések, hegyükkel a deszkába fúródva körülremegték a szűz alakját. Mikor utolsó kését is eldobta övéből Carter ur, felkiáltott, mint a saskeselyű, az orfeum zeneka­rában megszólaltak a dobok és trombiták, az ér­zékeny nagybőgős két karjával kapott hang­szere után és a diadalmas mars hangjaira: kék- szemü, porcellánképü anyai lenge ruhájában ki­ugrott a kések közül és bukfencet vetett az ájult ságából alig magához tért közönség előtt. — S- ilyenkor nem csak a pincérek tapsoltak az or­feum nézőterén, hanem mindenki, aki a kezét tudta mozdítani. — Szerettem Carter ur éjszemü hölgyét, aki­nek szine piros volt, mint a szerelmes szívé és ugyancsak szivalaku volt az arcosckája; fekete bársonyból való szív volt mellére varrva, üveg­szivet tartott feje felé emelt kezében, amelyet Carter ur minden este ellőit a Kraváll-orfeum színpadán, miután mormon létére több felesége volt. Hqsszucsövü puskájával jelent meg e mu­tatványhoz Carter ur. minden tárgyat lelőtt, amelyet az éjszemü, ezivzsibbasztó tekintetű bar- ua hölgy a kézébe vett vagy a lába ujjaira helye­zett, amidőn az egyik lábszárát a feje felé nyújtot­ta és idomai felejthetetlen emléket hagytak a né­ző szivében, hogy még a parókáé karmester is visszafojtott lélekzettel ült pulpitusán, holott az volt a szokása, hogy a muzsika nélküli, élet­veszélyes mutatványoknál hátat fordított a szín­padnak és kajánul nézegette a pártér közönségét­Mindig üresen állott a sörösesizma karmesteri széke alatt, így tehát ráért a szemhunyoritásra s egyéb arcjátékra, amellyel a színpadon folyó epitztáncot kisérte. (Ráknak hívták: kövér ember BB volt, mint Balsac és bemutatta a táncosnőket az orfeum söntésóben azoknak az úriembereknek, akik valóban rajongtak az orfeumért). De mikor a velencei üvegből való szivet lőtte le puskájával Carter ur második számú felesége sima, egyszerű hajfrizurájáról és a szív csöröm­pölve összetört: Rák megkönnyebbülve rúgott elefántbakancsba bujtatott elefántlábával a mell­bajos első hegedűt; felé: „Ne aludjunk Koncert! ur“, — dörmögte és a zenekar dicsőségteljes in: dulóba vágott. * — Szerettem előadás után az orfeum söntésé- ben üldögélni, ahová többnyire csak a művész, nők, művészek járnak teendőjük végeztével a maguk pohár sörét felhajtani, mert bármily ké­sőn végződött a „szám11: a művészek s hozzátar­tozóik csak a „szám14 után vacsoráztak, arneny- nyiben vacsorának lehetett nevezni azokat a kis gulyásokat, pörkölteket, amelyeket a művészek éjszakára magukhoz vettek, miután eszük ágá­ban sem volt'testi terjedelmüket növelni. Itt, az orfeum söntésében. ahol civilruhájuk­ban jelentek meg a kigyóemberek, az ekvilibris- ták, a mülovarok és zenebohócok... az illucio- nista és a külföldi énekesnő hurutját forralt bor­ral kezelte... a kardnyelő elmerengve kente érett sajtját kenyérszelétekre . •. Johnson ur, a világ legerősebb embere, aki láncokat tépett a műsorban, olyan vékony hangon szólalt meg, mint egy kecske, időközben aludttejét fogyasz­totta ... ..Egyiptom csalogányának11, egy közel­ről ugyancsak szép szakálla énekesnőnek soha se volt elég Icöpőláda a helységben . •. „TI-ik Bosco11, a világhírű biivészsváb dialektusban pör- lekedett a bűvészinassal, egy trabális német asz- szonvsággal: — itt, az orfeum söntésében. éjfél­kor. midőn lepergett, minden ..szám11, a királynői parókák aludtak az öltözők ládáiban: itt szeret­tem Valeryt, a kötéltáncosnőt. — Rozsnyay Valery! — mondta róla a szin- lap. —- A Rozsos. — nevezték a barátnői, ha ugyan voltak. — A drót királynője, — jelentették a hírlapok. — Álmatlanságom. —mondtam én. midőn Va­lery száma után megjelent a vendéglőben, anél­kül, hogy törődött volna azzal, hogy melyik lá­bával lépi át először a küszöböt, keresztet se hányt magára, csak jött bársonykálapban. amely fakult volt. mint az artistanőké általában, man- tillájában. amely alig tartott valami melegét a téli estéken, de ott volt mélegjtés szémpoútjából a paxázskabátka, amely testhezá dóságával, csuk­lóig érő ujjaival, amelyben Valery a magasban repülni szokott. Csak nagy, csónakformáju félcipője mutatta, hogy Valery lábával keresi kenyerét. Csak a kakasülőn tanyázó költők mondják ki­csinyeknek a táncosnők lábait. Mi, akik közvet­len közelről ismerjük a tündérek lábait, jól tud­juk, hogy a tánemüvészethez nagyobb lábakra van szükségük a művészeknek, mint a minden­napi járáskeléshez. Lábujjaival felvett egy ciga­rettát vagy egy tallért is a földről, a talpán olyan kemény volt a bőr, hogy mezítláb inkább kopogtak léptei, mint, cipőben. Bokája, mint acél és lábszárán bolhát lehetett szétpattantam. A drótkötélen könnyedén siklott, mint csónak a tavon. Bokáját pergette a zene taktusaira és lepke módjára hintázott féllábon a magasban. Meg lehetett bolondulni láttára, amikor naper­nyőjét vállán forgatva, a kötelet alig érintve re­pült át az orfeum nézőterén. * Sohasem lehetett a valódi okát megtudni an­nak a balesetnek, amely 19** egy decemberi estéjén bekövetkezett a Kraváll-orfeum színpa­dán. Tíz méternyi magasságból lezuhant Valery és ballábával előbb koppant a szinpadi deszkán, mint többi testrészével. Ugyanezért bokatörést szenvedett és ájnltan vittem ki őt a színpadról, mint egv holtat. II. — Bár inkább a nyakamat törtem volna. — mond Valery a szálláson, abban a kis szállodá­ban, ahol táncosnők szoktak megszállni és a fo­gadó az Aranylábhoz volt, címezve. A nagyvilág csillagai, amelyek Budapest hori­zontját érintették: a nyugatról keletre utazó tán­cosnők és énekesnők, akik csodálatos ifjúságuk­ban könnyedén veszik a legnagyobb távolságo­kat. szárazföldtől, tengertől, idegen országtól eszük ágában sincs megijedni, amig lábukat birják és hangjuk elbizakodottan jár a karna­gyok feje felett: — az Aranyláb táncosnői és énekesnői vették ápolás alá Valeryt. Az első napokban csak annyit engedtek meg a hű lovagnak, hogy a félszemii portással beszél­je meg aggodalmait. Az artistáknak mindenütt van orvosuk. Pes­ten is. Imogén doktor, aki éjszakáit amúgy is a táncosnők tanyáin töltötte, tiz esztendő óta tu­dott minden zenei slágert oboán és klarinéton, a kötéltáncosnö valcerét dudolgatta. amely valcert Becsben szerzett, a Valery tiszteletére Stranezky karnagy ur. sa — Ha a fejére esett volna, már nem lenne vele gondunk!11 n/jnd bizalmasan Imogén orvos ur­Megállapítása ezerint a kötéltáncosnő lelki­világát egy szokatlan szerelem zavarta meg, amely szerelemhez hozzájárult még egy különös körülmény ,amely éppen az esés folytán derült ki. Valery anya lett volna és ez különös kompli­kációkat idézett volna elő pályáján. Imogén tovább folytatta a valcer dudolgaíá- sát ott, ahol abbahanyta. Az Aranyláb fogadóban Carter ur és feleségei: a kékszemíi porcellánasszonyka, aki a késdobás­nál állott célban és a szivpiros fekete asszonyka, aki a puskalövéseknél tartotta a velencei üveg­ből való szivet a feje fölött: meghallván Valery tragédiáját, nyomban a kötéltáncosnő ápolására siettek az első emeletről a földszintre. Naphosz- szat könnyes szemmel, kipirosodott orral, szipog­va és a legnagyobb aggodalommal üldögéltek Valery ágya körül, aki Imogén doktor kijelen­tése szerint anya lett volna, ha a kötélről le nem esik. — Mama lett volna Valery! — mondogatták egymásnak Carter ur hölgyei é6 olyan tisztelettel néztek Valeryre, mint egy másvilági csodára. A kékszemü, késes hölgy naphosszat fogta Valery kezét, mintha azt soha többé elbocsátani nem akarná. Sohase volt még olyan ismerőse, aki majdnem mama lehetett, volna. — Anyácska! — rebegte a szivalaku arcú hölgy, aki esténként nyitott szemmel szokott nézegetni Carter ur fegyverének csövébe, miköz­ben a fegyverdurranásra kihűlt kezéből a velen­cei szív. És szinte magánkívül üldögélt most ez a hallatlan nyugalmit hölgy is Valery ágya mellett, aki majdnem anya lett volna, ha a végzet ebbe beleegyezik. — Miért is esett le Valery. mikor anya lehetett volna? — szállt a hir meghatottan, sajnálkozva, szinte áhitatosan az Aranylab-szálloda artista- vendégei között. Mindenkinek volt valami mondanivalója az esetről. A táncosnők, ének e.>. nők, a vándor művésznők, akik nyugatról kelet­re való vonulásukban stációt tartottak darab ideig Budapesten, a félszemii portástól miauig Valery állapotáról tudakozódtak, lábujjhegycn mentek el a kötéltáncosnő ajtaja előtt és halkan, a maguk módja szerint: franciául, angolul, spa­nyolul. németül megkérdezték, hogy nincs-e szüksége valamire Valerynek, aki az egyetlen volt az egész Aranylábban, akranya lehetett vol­na. de a sors megtagadta tőle ezt az örömet. Esti előadás előtt a karnagy is bemászott rákszerti széles léptekkel az Aranylábba, hogy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom