Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-28 / 146. (2663.) szám
8 1931 jpiníus 28, vasárnap. KÉT VASÁRNAP Irta: HUNQARICUS VIATOR I. Fontainebleauban. „... Pormentes helyen, Paris közelében, nagyszámú család részére lakás kerestetik." S Fontainebleaura esett a választás. S nagyszámú családjával itt nyaral most Toledo hercege. A Bois-le Roi pormentes közelében. IV. Henrik, XIII. Lajos, Svéd Krisztina, I. Napóleon, Lajos Fülöp és III. Napóleon kedvenc tartózkodási helyén. A Napkirály csak vadászni járt a fontainebleaui erdőkbe, az Ő idejében őserdőnek számított még, ősfákkal, ősvaddal tele, ma már csak ősfák, ősök emléke maradt, vad helyett szétszórt papírhulladékokra bukkannak az erdő homályába bujt szerelmes párok, s szarvas, vadkan, róka, tarka tollú fácán helyett feketerigó kurjongat nászindulót, vadgalamb búgja az oboát, barna mókus sepri libegő farkával a szerelmi taktust. Itt pihen a legutolsó Bourbon, spanyolok űzött, nemes királyi vadja. — Nem furcsa, — mosolygta hívei előtt minapában a trónörökös, — tegnap még én osztogattam Madrid mecáin durosokat,* holnap talán fordítva lesz. S milyen könnyen tért változott sorsuk fölött napirendre a világ! Kis tragédiák, nagy tragédiák, — ki bajlódnék velük? Elég nagy tragédiába cuppant be maga a vén világ. & — Királyné, — súgja Don Castiella, s velünk, s körülöttünk mindenki feláll. Csak egy amerikai maradt gúnyos mosoly- lyal ülve: — Ha ezt odaát látnák: hol tart még Európa! — Igaza van? — Nincs! A tradíciók tiszteletének utolsó foszlánya ez, mely a vén Európában itt-ott még megmaradt. Nem vón‘ helyes, ha ezt is a snobbizmus’ nevetséges rekvizitumai közzé soroznék. Disztingvál- junk, s mindenre, — ami még, vagy már nem cinizmus, — ne huzzuk rögvest a vizeslepedőt. Aki az élet végtelen mezejét járja, s mást is figyel, mint mi közvetlen körötte zsong, hajszálkülönbségeket észlelhet néha, mit az élet durva lármája messziről elnémit. — Játék a kastélyban, — játék az életben, *) öt pesetás tudakozódjon Valery állapotáról és kijelentette, hogy a számot, a kötéltáncosnő számát (a hozzávaló zenével együtt) leveszi a műsorról és kéri, hogy ezt Valerynek megmondják, mert a művésznő úgy ig mindig félt a konkurenciától— Nem, senki se fog Valery helyett fellépni, amíg fel nem gyógyul! — jelentette a karnagy. És Carter ur a késdobáló és lövészmester két hölgyével, a kékszemüvel és feketeszemüvel hármasban egy angol bölcsődalt énekelt az emeleten. mielőtt az orfeumba mentek volna. S kijelentették, hogy a bölcsődalt a majdnem anyává lett Valerynek ezentúl ig minden este éneklik az emeleten, mielőtt a Téli kertben szokásos mutatványukhoz elindulnának. Ha sajgott is a fájdalomtól a lábtörött kötéltáncosnő bokája: erre minden bizonnyal enyhültek szenvedései. — Csak én, — mondja Szindbád. mielőtt a történetet befejezte, — csak én voltam igazán boldogtalan az Aranyláb fogadóban. — Miért? — kérdeztem, aki Szindbád történeteinek leghívebb hallgatója voltam. — Azért, mert 6ohase tudhattam meg, hogy Bozsnyay Valery kötéltáncosnő fiúval vagy leánnyal ajándékozta volna meg az Aranyláb fogadót, ha a kötélről le nem esik. Sohase tudtam meg, mert nem tudhattam meg. Valery néhány hét múlva felépült ugyanis és szerencsétlensége színhelyét, Budapestet búcsú nélkül elhagyta. Vájjon, került-e még abba a csodálatos helyzetbe életében mint Budapesten? Nem tanácsos kötéltáncosnőt szeretni. — játék a szavakkal, — a múlt emlékeivel, — — — Ha ennek is nyoma vész, — Moszkva felől nyilik az ut, - s a bezugó taifun mind- annyiunkat elseper, — — S Isten légyen akkor néktek, — nekünk, — s nékiek irgalmas ... S bár hiúság, — Drang nach oben, — sok keserves kinlódással megfizetett fölfelévágyás, s gyenge, csillanó előítélet-szálakkal van át- és átszőve e régi gobelin, — durva pokrócnál mégis szebb, színe nyugtatóbb, formája tetszősebb ... Büszke fejtartással halad a szállodai vendégek sorfala között emeleti lakosztálya felé a spanyol király szépséges hitvese. S kíséretében egy egész udvar: lányai, Mária Krisztina és Beatrice infánsnők, fiai közül ketten: Gouzaio és Jaime királyi hercegek, S anion a hercegnő, Álba hercege, Quinones de León volt nagykövet, Ma'rquis de Camarasa, Vicomte de 1‘ Ármeria, Dúc de Miranda s kisebb, apróbb ismeretlen csillag és bolygó. Együtt bolyongnak most a nagy európai űrben. Barátom, Don Castiella tovább magyaráz: — Később a Fenségnek is bemutathatom ... Frakkos komornyik lép elénk: — Urizá professzor kéreti... II. Dobón. A plébániaudvar nagy gesztenyefája alá telepszünk. Vasárnap délutáni csend. Fejünk fölött szordinán muzsikálnak a méhek. — Anyád altató dala sem édesebb. Mint csurgatott méz folyik egyideig ajkunkról, — majd csöppen, — halkul, — zümmög, — végkép elhallgat a sző... Intelmes pohárcsörrenésre ébredünk: — Jócskán elnyomta főtisztelendő urékat az álom. Friss irót, foszlós kalácsot raktam az almáriomra, parancsoljanak beljebb....: a plébánia gondos vezetőnője mondja ... Erről-arról kerül közöttünk a szó ... A plébános érdeklődését a nagyvilág kavarja, — engem inkább az ő kis világuk érdekel: — Mi van a csikóval? hát a vén koca meg- f iád zott már? Ejnye, hogy elszaporodtak galambjaitok, abból a két párból ennyi lett? — Uj tani ló nő került a faluba? — szereti népünket, — s őt is a nép? Nincs hát baj, s legalább példát mutat, hogy cseh szív is megértheti szlovákot s magyart. Harmatcsöppből is ragyoghat mennybolt kékje. Éppen kiszedett lépesméz kerül még elénk, szinte langyos, omlik a szájban, akácizét préseli a nyelv, — künn nyikorog kerekje a kútnak, — hamvas hideg futja át poharam üvegét, — az első epret tálalja gyönge- zöld levélen gondos figyelem, süni tejszín lesz fölötte a paplan, — uzsonnalakománk nem cserélem Meurice, Carlton, s a Lidó százfrankos terítékével, Paillard, Foyot ezernyi izével, — s mégis: — idevarázslom Párist, — mily ínyencéi vezet: raffinált muzsikája a dobói gesztenyék alatt, olvasztott gyöngysort: emléket emlékkel fűz össze hang, zene, idegen dal. S hej! a zene a legveszedelmesebb kerítő, — a legszebb, — egyúttal legfájdalmasabb emlék... — Tout est permis quand on reve... Hosszadalmas vendég júniusban a nap. pedig falun az esték a szépek. A naptányért most bujtatják el az erdei vének, a torony alatt ott hancuroz már a kongatni kirendelt gyerek, — kolompját longatva kapuján rég befordult az állat, sajtárját öbliti faluszerte az asszony, — alvásra készülődnek a kerti ,fák, — búcsúztak virágjuktól a méhek, csend lesz a faluban, —- búcsúzom, hazafelé ballagok én is, — útközben ér el az Ávé,... nálunk nincs hitetlen, pogány, — keresztet vet fiatal s vén is, — a természet halk imába fullad, — levél se zizzen, csak virágillatok szállnak, öreg kutyánk vafckant boldogan felém, — — — Mit őrizget Marika néni? — Nem merem az istállóajtót zárni, egyik fecskémet nem látom, nincs ablakuk, csak a nyitott ajtón röppennek be, — kis bolondok^ az istállógerendák közzé rakták a fészkük, s csipognak már a kicsinyek, sötét estig cipeli anyjuk az étket... — Hát csak várja, — várja be őket,... jó éjszakát Marika néni! Szlovenszkói nyár Prága, junáus. A gyorsvonat szédülten szalad a meleg nyári éjben. Arra virradunk, hogy leszaladtunk Szlovénokéba. Azok az emberek, akik eddig meglehetősen nyomott hangulatiban beszélgettek, egyszerre megélénkülnek. Ezt tapasztalom magamon is. Kitekintgetünk a lehúzott ablakon, gondosan hallgatjuk a vasutasok beszédeit, figyelmesen elolvassuk a vasutmenti fölirásofcat, az állomáson apró haszontalan élelmicikkeket vásárolgatunk, kérdezősködünk, a bosnyák árussal beszélgetünk, cipőfűzőt, inggombot, két- ujjon mozgatható gumifigurát, zsilettet veszünk •tőle koronákért. A bosnyák, ha ugyan nem szerb, vagy dalmát, azt mondja nekünk, bratku! Azt jelenti ez, hogy: testvér! Vedd meg ezt 'is, testvérkém, mondja nekem. Köszönöm, testvérkém, felélem neki, már mindennel elláttál, amire szükségem volt. Nevetünk, jókedvűink van, otthon vagyunk. A meleg leikuszik a napiból és rövid óra alatt bebújik a völgyekbe. A nyári éj üditő hűvössége a fenyvesek tövében fogócskát játszik vele. Hol a meleg kergeti a hűvöset, hol a hűvös a meleget. Ahonnan egyik a másikat kiszorítja, ott elterül a földön és szférikus zene kíséretében hintáfja magát. Fölugranak és tovább ker- getőznek. Ez a játék, ez a váltakozás, ez a hül- lárazás a vonat ablakából is érezhető. Azt mondják, hogy csak Svájcban van ilyen. Az ember, aki it szétfigyel, könnyen meghatódik. Sokszorosan könnyebben akkor, ha évekig járt erre s csak most. pillanatok alatt, a nyári reggel hegyvidéki büvösségü. melegen hűvös hatása, alatt ébred arra, hogy milyen, mekkora, micsoda vidék ez, hol van a térképen, hol terül el a valóságban, de főként, hogy milyen ize, szaga, mozgása, mozdulatlan fölépítő ttsége, színe, dala van. A völgyben heves víz szalad, túlsó pázsitján tehéncsorda és juhok legelnek. Hogyan lehetséges, hogy az ember évekig jár itt s nem támad föl 'benne egyszer sem olyan erővel a vágy, megismerni közelről 'ezeket a rejtett vizeket, elbújt házakat, tompa szemmel bámuló embereket, haragosan zöld fákat, hogy fontosságát ebben a percben elveszített utazási célja félre tolásával kiszállna a legközelebbi állomáson, vagy pedig, úgy van, meghúzná a vészféket és kiszállna itt az oldalon legelő állatok mentén. A veszedelem fékjét csak nagy baj esetén szabad használni. Uraim, a szabályzat ellen én sem vétettem, mondhatnád, vagy talán nem a legnagyobb veszedelem-e az, hogy nem feküdhetek le most. a következő negyedórában a szembe oldalon a zsíros fűbe s nem nézhetem közvetlen közelről, mint harap izmos ajkkal a. legelésző állat a hamvas fűbe?! De másról is szó van. Szeretnék evvel az emberrel beszélgetni, aki furcsa kalapjában, halma ruhájában, ügyes bocskorában a juhot őrzi, mondanád, és ezért ‘húztam meg. Be szeretnék menni az erdőbe s ott megnézni, hogy a fák melyik oldalán nő a moha és milyen korra mutat a kőzet. A házak között közelről meggusztálni, hogy miféle ruhát hord, miféle gondolatokat gondol, miféle beszédeket beszél ez a távoli nép. Hanyatfekve megvizsgálni a tájat és a horizontot, a felhők' itteni formáját és a levegő itteni szagát az orromba venni, nekem erre halaszthatatlan szükségem lett egyszerre, vonatvezető ur és azért tettem azt, mondanád. Vagy talán nem a legnagyobb veszély-e az, hogy ez a vidék, ez az ország, ez az egész természeti, emberi és kérdés- komplexum, és ez a vágy utánuk hirtelen elszaladhat előlem és belőlem s akkor megint évekig, vagy ki tudja, talán életünk végéig idegen, vonzásnélküli, érthetetlen, sőt ennértö'bb, közömbös lesz a számomra? Pedig most megláttam. hogy veszteség volna és igen jelentős baj. ha így történne. Az ember évekig jár, mint mondani szokás, kincsek között, lábainál lapuló Irta: DARKÓ ISTVÁN gyöngyök között, élete, annak megoldása, jó és mindig javítható berendezése közvetlen közelében s ezt nem veszi észre. Ezért húzta,m meg, mondanád. A pályát csinálják s a vonat egy őrház előtt megáll. Veszem a kabátomat, táskámat és leszállók a vonatról. Utitársaim csodálkoznak ezen, a kalauz hozzám jön, magyaráz, hogy itt nem szabad lesz állni, mert csak forgalmi akar dály az egész. Mit gondolok, ez nem vicinális. Véletlenen mült, hogy megálltunk, mi, a gőgös gyorsvonat, de már megyünk is. Tessék visszamenni. Nem tehetem, mondom neki, mert egészen kapóra jött nekem ez a megállás. Hálás vagyok érte. Amilyen izgalom fogott el az imént, kitelt volna tőlem, hogy meghúzom a féket, amely erőszakos intézkedéstől megszabadított a pályacsináló véletlen. Nyugodjon bele, kalauz ur, lépjen föl és száguldjanak tovább. * Nem lehet rendszer abban, hogy az ember hozzáfog egy ilyen úthoz. Mindössze arra gondolhatnék, hogy a táskámat botra veszem s a vállamon viszem, a cipőmet lehúzom és kezemben tartva bandukolok. Egyelőre ezt sem valósítom meg. Sokkal többet érek azzal, ha a szemben lévő erdőn át a mögéjebujt falunak tartok. Hegyes kis tornyának felső fele idelátszik a 'hegy mögül. Az embereken kell kezdenünk az utat. Eldöntött kérdés, hogy számomra ők mégis a legfontosabbak, minden kifogásolható szerepük és tulajdonságaik dacára. Az erdő, amelyen átmegyek, a fenyve.serdő, dúsan hullajtott sárga lombjaival, megterhelt sötét ágaival, a kerek erdő mégis gyönyörű. Ezüstös kőlapok szegik a keskeny ösvényt, mintha öregek, őszek, bölcsek lennének ezek a kövek.. Állatok apraja dong, döngicsél, zizeg és csörög közöttük. Futkárosva keresgélnek az oktalan kis lények, akárcsak te, emberi értelmű utas A túlsó oldalon, a szerény völgyben, a falu. Néhány ház, templom, amely mégis jó pásztornak látszik ebben a környezetben. De fenyvesem folytatásában, jobbfoTől, mint sárga- és bar- naálapu, ritkáezöldddl élénkitette nagy háttér, csupasz hegyoldal látszik. Lankásan emelkedik, ám egyforma kitartással és a legnagyobb fenyők hegyének a magasságáig tart. Emberek mozognak az oldalon, a föltűnő sávok között, amelyek részekre osztják ezt a zebratestü hegyet. Közelmegyek kitartóan és látom: Ez a falu határa. Itt törik a földet és szaggatják erős fogai közül ki az életet. Krumplit kapálnak süt riiiii, háttal mozgó, púposán dolgozó asszonyok, lányok, eüiberek.' Sövény mentén ut kanyarodik a hegy tetejére s a hegyen, mint váratlan szüretre, emberek, asszonyok, gyerekek ballagnak fölfelé, hátukon puttonyhoz hasonló fonott kosarakkal. . Megtudom, hogy a földet hordják. Most látom, ezért kellett idejönnöm, hogy ezt is meglássam. A sövénnyel szegett ut mentén elbújok, hogy recehártyámra fényképezhessem közvetlen közelségiből, de ők ne láthassanak engem. Gondterhelt arccal jönnek, a munkába merült ember értelemmel elöntött arckifejezésével. Ke- rekarcu fiatal asszonyok, összetörtképii öregek, ráncolthomloku férfiak. Fö.'lmegyek a tetőre és megnézem, ahogy a célhoz érnek. A tető sziklás, köves, keményen ellenálló síkján négv-öt parcellát kerítettek él primitív sövénnyel, arra hordják a földet a völgyből. A kocsmáros nagy kertjéből hozzák, aki kosarankint tiz fillért számit érte. Mint mondják, ennyit megér, mert jó fekete föld. Egy parcellába vagy kétszáz kosárra! kell belőle, hogy jövőre krumplit, más ve- teményt teremhessen. Most hordják hát a hátukon, félkilométer távolba és magasba, tervezge- tés tervszerűség közben. Jövőre már kapálni fognak a tetőn. Gömyedtén gondolnak erre a Fürdőre és utazásra mindenfajta női- és leány ruhát talál a legolcsóbbtól a legfinomabb minőségig minden alakra - állandóan raktáron a Prága Használja fel, Nagyságos Asszony, bevált akciónkat „Ingyen Prágába v* 11 Pfikopy (a Graben közepén) csak I. emelet Kirakat nincs. Közelebbi a lap 12. oldalán
