Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-28 / 146. (2663.) szám
6 In memóriám... Emlékezés Ölvedi Lászlóra Komárom, junius 27. Most nyolc esztendeje szerényen kopogtatott rám a komáromi kultúrpalotában egy érsek újvári látogatóm, halványam!, .sápadt kis diák: ölvedi László. Akkoriban megjelent verskötetét, A bányász énekét hozta szives ajánló sorokkal. Röviden elbeszélgettünk és már mint jóbarátok váltunk el. Amit hallottam felőle: tanul, dolgozik, ir. Már első találkozásunk alkalmával jólesett, hogy szüleiről rajongó szeretettel beszélt. Igazi hálás, jó fin, egy okkal több, hogy megszeressem. Nem volt bőbeszédű, inkább szófián és teljesen hiányzott belőle a húszévesek ár,adózása. Jól, szinte hűvös tárgyilagossággal Ítélte meg az akkor induló partikuláris irodai- munkai. Valami volt a lényében, amit a kuruc város regi levegőjéből szívhatott magába, a földbe gyökerezett tradíciókból. Miikor a verseit átlapozgattam, azt gondoltain felőle, hogy kissé romantikus lélek, fantáziája élénk és benépesedett álomlovagokkal, verseiből régi magyar muzsika zengett — vitézi énekek — harci sikoltás: de sehol szerelem, leánycsók és asszonyi ölelés. Ennek a fiúnak asszonyi ideáljai a szerető, jó édes: anyja és serdülő kislánytestvére. Ha jól emlékezem, akkoriban egyedül hirdettem, hogy beérkezett várvavárt nemzeti költőnk, aki a maga utain jár és egyszerre az élre lendül valami hallatlan erőtől az élre lökve.előre, a magyar föld és a magyar nemzeti lélek lebirhatatlan erejétől. „A mai időknek nem is a szerelmi líra adja meg a zamatét, valami másra van szükségünk, amikor bajainkat mámorba fojtjuk, vagy narkózissal csillapítjuk. Vátesz kell a balsorsában bujdosó nemzet darabnak, próféta. Itt van Ölvedi László, aki húszéves fiatal lelkében magyarságának mérhetlen gazdagságát és ős- erejét adja programul/' Húszéves volt akkor a fiatal költő. Ezekben a. napokban keltettek figyelmet a másfajtája húszévesek, akik azzal tüntettek —• ju- ventuis — ven tu s —, hogy nem csatlakoztak a. magyar nemzeti törekvések zászlója alá, hanem egész más gondolatvilágba sodródtak. A szocializmus ..tiszta" világába. A nemzetközi szocializmusba. Ölvedi László volt az első, aki meglátta a front változtatás veszedelmét és küzdött ellene. Pedig ő is busz- éves volt és bizonyára megvoltak a maga lelki konvulziói. forradalmai. De húszéves lelke bű maradt nemzetéhez mindörökre, melynek egyik első költője és most korán megsiratott mártírja lett. A magyar tragédia az ő húszéves lelkét végzetesen megillette és ennek a tragikus sorsnak a költője lesz ölvedi László. Az emberi nyomor mélységei, a szenvedő anya, a síró gyermek neki is feltűnnek, de még jobban és élesebben figyel fel egy balsorsával vivődő nemzet deprofundusára. A fájdalom nagy teremtő erő és a költő leikéből fájdalom függönyén keresztül tör elő nemzetének minden szomorúsága: pusztuló kúriák, urat- lan udvarházak, elsodort magyar falvak, a lábaink alól elcsúszó magyar föld, a nincses, rongyos gárda elkeseredése. Ámde költészetében nem borong a lemondás, csüggedés szomorú gondolata, hanem az étniakarás dacos vágya dübörög verssoraiból elő. Innen nincs visszatérés, nincsen megalkuvás. Ölvedi László tehát ment és útja csak előre vezeteti. Előre akadályokon és torlaszokon, napsütésben és viharzó záporban, előre a cél fanatikus bitével és lobogó lelkesedéssel. Ez a költői hivatás a nemzeti lélek mélységeiből menü örök erejét. Figyeltük a kigyulladt fényt, Budapest, Páris, küzdelmek és harcok a magyar jövőért, jutalma egy orgyilkos késszurás, de mindez nem zúzza össze elhHatásának nagy hitét. Pedig messze távolodtak el lassan tőle a régi partok, családi kör meghitt melege, az ifjú álmok szivárványa, a sorsleslvérek üdvözlése. De a gálya megy előre, vészben és viharban, hajósa nem tudja, hogy ez az ut az örökkévalóság kikötőjébe - vezet. Messziről hallja már a tárogató sikoltását, nehéz harcok dübörgő moraját. Lassan elhalkul körülötte minden, de faros/, világil messziről, a magyar jövő világiló tornya. Isién veletek magyar virágok, nyalka kurucok. patyolaios, gyöngyös pártáju leányok, Érsekújvár bástvás városa, amelyet tavaszon előnt a harst begyekből jövő szellő mámoros lehelete- A kórház kis szobájából mindez nem látszik, mindez nem jut el. Hófehér ágyon vívódik az élei a halállal. Remény leien, boldogtalan :cz az örök küzdelem, azután átöleli a nagy, az örök Csönd. Mi pedig megsiratjuk melegen lepergő könnyeinkkel: magyar költő voltál,- nemzeted hűséges, igaz fia, aki belé*iláig,itattál a ma<w«<2a-MAG^AR-Hnaj® ! Gazdagok é szegények és egy másik, korszerűtlen szempont Irta: KARINTHY FRIGYES 1931 junius 27. Gazdasági válság- — európai depresszió — világié rdülal — kapitalizmus csődje — diöímping, és pjeitiletka — kamathozadék — a termelési rend összeomlása — nem érti maga ezt barátom, olvassa el a német lapokat, az angol lapokat, az amerikai lapokat i — olvassa él a kancellár nyilatkozatát — vagy azét az egyetemi tanárét — aztán majd én megmondom magának, mát jelent — Ésatöiblbi ésatölblbi. Elolvasnám, szívesen elolvasnám, d'e már tegnap jelent meg, az a dön tőfontosságú cikk, ami ’ végre világosságot dórit a rettentő sötétségben (hogy legalább a simákat lássuk, vagy a vérpadot, ha már, öu szerint, csúfosan el kell pusztulni miindanuyíiunk- nak) — elolvasnám én, fiacskám, hé pincér, hol az a tegnapi Presse és Berliner Zeitung és Daily Mail és Nation, amibe benne vah — micsoda? hogy már nem lehet kapni-, friss számi van helyette? hát ez nagy szerencsétlenség, kérem, ez az újságírás, hogy valaki kimondja a megváltó szót, az őszinte kinyátatkozitatást, a prófétai jóslatot, a kor Legújabb Testameri tornát, amiből végre megérthetném helyemet és sorsomat a legközelebbi száz év'tar tárnára — e világon — és érre tessék, már nem lelhet kapni, friss szám van helyette. Hogy mért nem olvastam el tegnap? Bizony, nem készültem, bevallóim. Szórakozott voltam, találomra vettem könyvet a kezembe, pech-eim volt, Dickens Kiss Dorrrit- ja volt éppen, ez a példátlanul mulatságos rémdrá'ma az adósok börtönéről: aztán nem tudtam letenni, ezzel aludtam el. Vagyis bocsánat, jő hogy eszembe jut, mint enyhülő- körülmény: újságol i« láttam azért, az egyik cikk cinnél' meg is jegyeztem — olyas-, 'féle volt benne, tanár ur kérem, hogy aszongya. száz hajó kávét a tengerbe öntöttek, nem véletlenül, vagy baleset miatt, hanem szándékosan, tervszerűen, maguk a ká- ■vétenmető trösztök öntötték a.tengerbe, bizonyos „árszabályozási tervezet; végrehajtása" érdekében. Ezt a kél dolgot olvastam és lehet, hogy kicsit összezavarodott bennem a dolog, nagyon. furcsákat álmodtam, a kedves Donrit úrról és azokról, akik húsz évig tartották az adóísok börtönében, és nem adtak neki kávét, vagyis szabadságot fezt a kettői is öez- szezagy\állta az álom), mert ezzel csökkentették volna a kávé árfolyamértékét és az árfolyamérték fontosabb, miint a kávé De azért valami megmaradf az egészből, aminek alapján talán mégis méltatna engem, a tegnapi lapokról lemaradt szánalmas laikust, hogy eaöbaálljoin velem ilyen nagy dolgokról, mint világválság és világhelyzet. — ön, ó müveit és világosan látó Kovács barátom, aki olvasta azokat a cikkeket-. Mondjuk hát, Kovács ur, igy egész egyszerűen beszélve — nem hiszem, hogy télve dek, ha azt sejtem, hogy mindeme hangzatos uj szavak mögött egy régesrégi diktatúrákban el nem oltott, forradalmakban végig nem -égett probléma parazsa izzik és nyugtalankodik és füstöli tele szép lakószobánkat, a világot. A szegénység és a gazdagság problémája, Kovács ur, ez az egész dolog — s amit ön világválságnak nevez, ma sem más, mint egyébkor volt: égetővé izzol.1, robbanásig feszüli rémület a nagy kérdés rul-et tórája körül, mely minden ölvén évben perdül egyet — a nagy kérdés körül, hogy holnapra ki legyen szegény és ki legyen gazdag? Mivelhogy gazdagnak lenni jó és szegénynek lenn! rossz. . . Hogyne, hogyne, Kovács ur, tudom, hogy ön is iigy értette, hiszen nemi oktatni akaróim én önt, csak menteget őzni. Legfeljebb azon csodálkozom, hogy 'méri kell önnek e két régi és világos fogalom helyeil annyi mindenféle uj izmus és különleges meghatározás. Miérl használja folyton ezt a' sok nyakaiéként „kapitalista" és .,tröszt" és „kartel" és .blokk" és egyéb kifejezéseket — megértem én akkor is. ha gazdagot gyár éjszakába. Magyar föld öleld magadhoz szelíden szerelmesedet, küldj küzdelmes élete után szép álmot lehunyt két szemére, álmot, amelyről életében mindig álmodott. Alapy Gyula dr. mond és szegényt mond. Mert másképpen nemi tud eligazodni, feleli Ön, és nem tudja áttekinteni a helyzetet. Hát az lehet. Az lehet, hogy a helyzetet csak igy lehet jól áttekinteni. Viszont, kérdem halkan, mi ér többet önnek: áttekinteni valamit, vagy tudni valamit? Ismerni a dolgokat, vagy érteni a dolgokat? Megállapítani a tüneteket, vagy előidézni? Diagnózis, vagy terápia? ön a történelemre hivatkozik, önök állta- iában mindig a történelemre hivatkoznak, kapitalista teoretikusok ék kommunista teoretikusok,-egyformán — ebben megegyeznek és abban is, ahogy a történelmet értelmezik: valami rugóra működő gépet; látnak benne, aminek csak a szerkezetét kell ismerni. hogy irányút és célját, múltját és jövőjét bármely percben leolvashassuk a fe- ezültségi mutatóról. És én szerencsétlen, a •privát gondolkodás és' érzés bűnében régeu elmarasztalt és már el is Ítéli kor társuk, nem is merek már a magam nevében tiltakozni. e szemlélet ellen. Régen halott, tehát 'némiképp tekintélyesebb kollégámra, Nietz- sebére hivatkozom inkább, aki egyik „korszerűtlen elmélkedésében" igen tüzesen és nagy felkészültséggel bizonyítgatja, hogy azok a korok, amelyek „történelmi szemlélet" alapján álltak., soha nem alkottak nagyot és okosat, — a történelmi fénykorok nagy nemzedékei pedig többnyire tudatlanok voltak a történelemiben, ellenben óriási művészi és filozófiai kultúráljuk volt. Nem tudom-, i gaza v-am-e, — a görög szel - térni fénykor emléke mindenesetre mellette szót. Fiaton és Aristoleles kevesebbet tudott fajtánk ■ őskoráról, mint ma egy- középiskolai tanuló, — a jövőt azonban, ha látni •nem is, eliőkészieni nekik sikerült inkább, mint Nagy Sándornak s a mérges, Fülöp el len károgó és dadogó Demostíhenesznek. Nem áltván a „történelmi auyagszerüség" elvének alapján, mint a mi kapitális Iáink és kom mun i stáink, ráérek a’ kérdésnek egyedül ''kilátások és termékeny, legalábbis 'remiénytnyújtó oldalát nézni: a filozófiait, ■az erkölcsit, a vallásit — vagy mondjuk enyhébben: a művészit. Ők, kedves Kovács ur, türelemmel meghallgatván az ön fejtegetését, úgy (ették volna fel Önnek a kérdést, ahogy én teszem •fel most: ha igaz, hogy gazdagnak lenni jő. tzeglénynek lenni pedig rossz, — vájjon ki érdemli meg, ön szerint, kire bízná nagyobb Tűkonszenvvei és bizalommal, a jólét örömét és esélyeit, ha majd fordul a Nagy Kerék, — azokra, akik most (míg ön ismerte őket), az ön szemeiét tára, voltak gazdagok, vagy azokra, akik most szegények voltak? Kiket ismert meg, ebben a korban, jobb, derekabb, igazabb, az embernévre érdemesebb embereknek: a szegényeket, vagy a gazdagokat? Hány igaz embert ismert meg a szegények.és hányat a gazdagok közül? A kommunisták,- jól tudom,. Fölénnyel és gúnyosain legyintenek — szerintük az emberi természet, jellem, jóság és rosszaság nem erkölcsi és esztétikai kategóriák: mindez függvénye, „Ü borban"-ja csak a gazdasági állapotnak. Velük szemben közülök egyre hivatkozom: a nemesértelmü, klasszikusan müveit Kassaiéra, aki remek bekészüli, híres védőbeszédében, mely a negyedik rend történelmi hivatásának és jogának alapvető első fogalmazása volt, megkísérelte legalább, hogy a munkás számára ne csak a szükségszerűség, de az erkölcsi törvény nevében követelje ezt a hí válási és jogok ö azt hirdette (akár igaza volt, akár nem), hogy a munkásember, a szegény ember, azért alkalmasabb a jóságot és önzetlenségei követelő uralkodásra, mert a szegény ember nemcsak körűim én veinél, hanem te rmésze lénél fogva is jobb és önzetlenebb. mini a gazdag (azért maradt szegény). De ki. védi meg a gazdagokat, e súlyos vád ellem? Első pillanatban azt hinné az ember, a józan ész. Azt mondanád: ez az ember gazdagon született, nem kellett verekednie., harcolnia, harcban eldurvulnia, rosszá válnia, az életért, -- módjában volt nemesebb, finomabb érzések és indulatok, szebb örömök tehetségét kifejleszteni magában, töklé1931 június 28, vasárnap. Mielőtt keztyfi fOztt gummiharisnya melltartó *■ szflsésletét beszerezné, tekintse meg gazdag választéké raktárunkat ét gyfizűdjfin meg Olcsó órainkról! BLUMBERG Kosice, Hlavná (Fö) u. 89 Telef. 360 Fiók: Spisshá Nova Vés. „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! ! letesefbb, tehát jobb, megértőbb emberré válni, kívül és belül. Módjában volt tisztán^ érzékenyen tartani szivét és lelkét, lelki jzlőszervél a részvét és szeretet választékos élvezőiéhez — az 5 költője nem Zola és 'Gorkij, az ő költője Dickens, aki hisz a jóság megváltó erejében — Na tessék, már megint Dickens! Mondom, összezavart az álmom- Hogy íb volt csak? — Dorrit ur — adósok börtöne •— Száz hajó kávét a tengeribe öntöttek —- árszabályozás —- millió etmber iihatta volna ingyen azt a kávét — Nem, nem — ezen nem merek gondolkozni — ezt nem merem végiggondolni — Inkább legyen magárak igaza, Kovács ur. Lyautey marsai köszöneté Hungaricus Viatornak Prága, junius 27. Az Exposition Goloníale I ti téma t ion a le de Paris sajtóosztálya a gyarmati kiállításról a nemzetközi sajtóban, megjelent cikkek osztályozása folytán irodalmi forma; tartalom és nyelvezet szempontjából Hungaricus Viatornak a Prágai Magyar Hírlapban megjelent cikkeit I. osztályuaknak iniuősitette, azokat francia nyelvre fordittatta s időszaki folyóirataiban is közölte s címére a Marsai nevében a-z alábbi köszönő levelet intézte: RÉPUBLKíUE FRANCAISE Paris, le 21 Mai 1931. Minis téré des colonies Exposition Goloniale Internationale de Paris (Colonies et pays d‘ outremer) Secrétariat General D. I. — P. E. Monsieur et Cher Confrére, «I‘ ai T hon nem* de vous tramsmettre les remerciements et les smeéres télid- tatioris de M. le Maréchal LYAUTEY el de M. le Gouverne ur Géuéral ÖLI V TÉR pour les excellenls arlides publiés daus le „Prágai Magyar Hírlap". J'espére que vaus voudrez bien contiimer á T Exposition Goloniale volre précieuse collabo- ration. Veuilíez agréer, Monsieur el Cher Confrére, les assurances de ma eonsidé- ration trés distinguép. Pour le Ghel de Service de la Docurnentation et des Iníormations le Chef de la Séd ion de Propagande Etra egére. M. Pay. Magyar fordításban: FRANCIA KÖZTÁRSASÁG G y a r t n a tiigy i Miniszté riuin Párisi Nemzetközi gyarmati kiállítás Páris, 1931. május 21. Kedves Kollega uram! A Prágai Magyar Hírlapban megjeleni kitűnő cikkeiért van szerencsém Önnek Lyautey Marsai és Olivier főkormányzó urak köszönetét és őszinte szerencseki ván a iái t tolmácsoln i. Remélem, hogy a kiállítás tanulmányozása körül folytatott értékes munkálkodását a jövőben is folytatni fogja. Fogadja Kedves Kollega ur kiváló I is/. leletem' őszin le megnyilvánulását A sajtó- és propaganda osztály főnöke M. Pay. Lyautey Marsai egyidejűleg saját aláirásu fényképét is megküldötte Hungaricus Viator- nak. *
