Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-27 / 145. (2662.) szám

LIAKAiUAIi v tA^AR'HíRLiAi^

UKD junius 27, szombat.

Negyven fok Marseilleben

Irta: MARÁI SÁNDOR

A szoba, melyet a hotelben éjszakára adnak, a Canébiére-ce, Marseille híres uccájá- ra nyílik, melyről a marséi llei-ek azt állítják, hogyha Parisban lenne, akkor Pária kis Marseille lehetne. Éjfélkor érkezem meg, a hőség sűrű, fekete, édeskés, tele a rothadás szagával. Ez a világ egyik legszebb és leg- rohadtaiblb városa. „Poiurrie“, a főnt vonalaktól a kikötő legkisebb zsákutcájáig. Európa Csikáigója. Megpncolihatatlan. A pénzbe szedőket fényes nappali lövik !le az uccán. A nagy hotel bárjában, ahová éjfél után letámolyigok, mert a hőségben és lármában amúgy sem lehet aludni, Félix, a barmem, akiit évek óta ismerek, s aki természetesen magyar, referál, hogy mi történt, mióta nem jártaim itt. Marseille híre nem legenda. A század legügyesebb újságírója, Albert Londres, hónapokat töltött itt, s könyvet font arról a különös szemétkosárról, ami ez a város, tele a világ hulladékával. Ez a hulladék éjfélkor künn hever az uccun, a padokon, lábait lógázza, neim rejtőzik a homályba, a Ganebiére-an nUippali forgalom, prostitúció a keleti városok méreteiben, s a hozzávaló emberfajta, s a hozzávaló ■rendőrség, mely tehetetlenül sepr! ki időnként ezt a gyönyörű embenistállót, s csak tessék-lássék áll őrhelyén, ment amúgy sem tehet, semmit. Félix részletesein előadja, hogy a hiba a prefektusban van, a rendőrfőnökökben, akik egyes megve sz tagetet t és hatalmas városi korifeusok kezében vannak — mindez valószínűleg így lesz, de nekem semmi közöm Marseille helyi nyavalyáihoz, egy éjszakáit és egy na-pot maradok itt, s elmondhatatlanul élvezem ezt a sűrűséget a levegőben. Délnek ezt a mocskát, zűrzavarát, kalandszagát, édességét, nyugtalanságát, lázbeíieg semmittevését, zugó és áramló dagályát emberinek, klímának, hajóknak, tengernek,, füttyszónak, szirénabugásuak, s annak a dallamos fecsegés-zsivajnak, mely az éjszakai ueca felől árad. Városokkal valahogy állandósul az ember viszonya, mint emberekkel: évek múltán találkozol velük, s a találkozás az első ismeretség körülményeihez igazodik, — vannak városok, melyekkel éveken át újra és újra találkozol, mindig őrültök egymásnak, melegen szorongatjátok egymás kezét, néhány őrlőmtől hangos sző, forró kézszoritás, s már mentek is odébb, — soha nem lesz mélyebb barátság az ismeretségből, komolyabb vonzalom, még talán kaland sem. S ez éviéi évre igy megy, — soha nem jutna eszembe hosszabb ideig megáldani Mars-éiMe-ben, mint egy napot, de azt az egy napot aztán féltucatszor

itt töltöttem már. Futó ismeretségi viszonyban vagyunk egymással. Ebből a messzeségből rohadtsága is rokonszenves- Félix, akinek tartós viszonya van a várossal, csak rosszakat jelenthet róla, s lemondóan int a levegőibe. Nekem ez mindjegy. Holnap már odébb leszelc, s legfeljebb letagadom késeibb, hogy isimertem.

Éjfél után végigmegyek a régi kikötő partján. Mindenfelé zene szól. A/pró bárok előtt kiinai kolónia ül. A kínaiak énekelnek. Kórusban. Ez meglep: fogalmam nem volt

róla, hogy a kínaiak meleg estiéken a kocsmák előtt énekelni is szokltiak, mint a nápolyiak. Az ember legközelebbi rokonairól sem tud semmit. Áhítattal hallgatom őket. Ezek most jönnek Kínából, vagy Amerikából, fűtők, úttörők, kulik. Az ideuton Mal- raux kitűnő könyvét olvastam a kínai forradalomról. Ő írja: „A leülik most már ott tartanak, hogy tudnak saját létezésükről/4 TroMdj ebihez hozzáfűzi a könyvről írott kritikájában: „Igen nagy dolog.“ Nézem a kulikat, akik már tudnak saját létezésükről, s haüflgaitom éneküket. Szó sincsen róla, hogy ó-!ldnai dalokat zengenének a mar- seillei éjszakába; ezt zengik: „Sous le Tolta de Piaris“ és, egy hegedű kísérete mellett: „J‘ai deux aimonrs". Többszázan ülnek egy csomóban. A .mellékuccákből lompos, színes világosság szűrődik, rongyos, kék és vörös fények, mintha leakasztották volna a fényrongyot száradni az ablak elé. Leánykereskedők. Marseille tudvalévőén a leánykereskedelem gócpontja, ahonnan hajórakoimány- nval küldik minden hétén az árut Déi-Ame- rikába* Két leánykereskedőt látok az egyik bár előtt, sört isznak és a „Petit Marseil- lais“-t olvassák. Leány kereskedő két legkönnyebb felismerni, mert vastag fekete bajuszt hordanak, arany óraláncot, s különös ismertető-jegyük, hogy jóban vannak a reudőriséggel. Mintáin éles megfigyelő vagyok, azonnal láttam, hogy ezek is leány- kereskedőik, mert vastag fekete bajuszuk volt, itt ültek Marseille-bem éjszaka a bár előtt és sört ittak. Az áru ott ült közelükben köröskörül a bár székein. Raktári kiárusítás, olcsó élet-anyag, maradék, kikötő- holmi. Két hittérítőt is láttáim, ősz szakálluk volt és kemény kalapjuk, a fekete melegben rettenetesen izzadtak. A dokkokban fehér yachtok aludtak, mintegy vattában, karcsuan, bepólyázva. A tenger állott szaga ragadt mindenen. Félhároim felé már világosodott, A lárma egy pillanatra sem szűnt meg, a hotelszobából sokáig hallgattam, amint összefolynak a nappal és az éjijei lármája, félötkor íreggél már pokoli volt a hőség és ezer autó üvöltött. Félhatkor indult egy nagy hajó- Zeneszó és ezárénabőgés kísérte. Ez volt Marseille, éjjel.

Délben, miikor kilépek a hotelből, a fény és a hőség egyszerre halántékon csapnak, knock-out vagyok. A bőség negyven fok. A város visít, vijjog, csörömpöl ebiben a fehér izzásban, ,az ablaküveg úgy lángol, mintha tűzvészt tükrözne vissza. A villamos vánszorog, a jármüvek össze-vissaa hajtanak, a börze lépcsőin ingnjjas alkuszok ülnek és nyögve, panaszosan vitatkoznak. Pascalhoz megyek, a régi kikötő mögé, ebédelni. Pascal arról híres, hogy nála kapni a legjobb bouillabaisso-t Franiciaonszáglban. A bem illába isse tudvalévőén halleves, afféle tengeri halászlé, rákkal és apró halakkal. A nap és az éjijei minden órájában kapni Pascalnál bouillabaiisiset. Idősebb és tapasztalt utazók a hajóról egyenesen Pascalhoz mennek, megeszik a bonillába isset és már utazn ak is tovább- Vannak kutatók, akik Marseilleből soha nem láttak egyebét, mint Pascal bouillabaisise-éb. Bevallóim, én sem. Marseille szám óimra a bonillába isse. Ez szégyenletes, de ez a valóság. Egyszer háromszáz kilométert utaztam ide, Mentőmből, mert meghívtam valakit Pascalhoz bonillába isise-re. Ez egy mánia, nem rosszabb, mint a többi. Szégyenlős manseiiHeiek reggel nyolckor osonnak be Pascalhoz, lehajtott fejjel, enni egy kis bouillabaisse-t, mielőtt a hivatalba mennek.

A bonillába isseit Pascalnál rongyos ponyva alatt .szervírozzák a szabadban. A pincérek mind százévesek. Az étlapon is igy hirdetik őket: „Régi személyzet." Pascalnál, miután törzsvendég vagyok, állandó asztalom és pincérem van. A pincért két éve nem láttam. Köziben mind a kettőn meghíztunk. Aggódva léptem be, hogy él-e még? Vígam totyogott, öregen és részegesen, rögtön megismert, azt mondta, hogy abból a borból ad ma iis, mint a múltkor, két bét előtt. Később kiderült, hogy összetéveszt egy nizzai croupier-vél. Időmként a buffet mögé állt s szégyenlős és sietős mozdiulattal kiszopta az üvegekből a borit), amit a vendégek meghagytak. Mindenáron aztt akarta, hogy sült csirikét egyek. Megmagyaráztam neki, hogy tizenkét órát utaztam, csak, hogy bonillába isset ehessek nála. „Ah, bonillába iisse" — mondta megvetéssel. — „Egyen sült csirkét." A nagy melegben nem bírtam vitatkozni, ájultam intettem, hogy bonillába Isset akarok, A vendégek félmeztelenül ültek az asztalok mellett, üveges tekintettel. A bouillabaísse büdös volt. Minden elromlik az éleiben, a legszebb emlékek. Nem szállók ki többé Mar- seiilleben csak azért, hogy bouillabaisse-t egyek Pascalnál. A pincér kárörömmel nézett. „Mondtam, hogy egyen sült csirkét" —* mondta elégedetten a fizetésnél. És hozzá* tette: *jNa, mi vám maguknál, van játék Nlan zóbam?"

Pöstyéni naaló-----junius 26.

A vasárnap délelőtti hangverseny olyam fenséges volt, mint a legszebb istentisztelet

Ragyogó, nyári nap. A parkiban ezrekre menő tömeg, Az emelvény körül félkörben futó padokon, hársfák árnyékában azáz és száz ember ül áhitaitos csendben. A rnüso ron hat nemzeti nagy zeneköltőjének egy- egy klasszikus darabja.

Grieg: Peer Gyrnt sülte II. következik.

Indul, árad, szélesen hullámzik, majd megtorpan és a mélybe fúr: a szívbe, a zseniális zenemű dáliáim®. é$ magyarázza, értelmezi egy köngeniális szellem megrendít tő, költői látomását.

A második padsorban, oldalt, egy zömök, kövér ur ül. Az anoa .telt, ráncnélküli, pirospozsgás; hiánytalan haja galambőtsz. Most a térdlére ejti kövérkés kezeit, amelyekkel eddig a „Svenska Dagbladet“-at tartotta a szemei előtt. Olvasásba volt mélyedivte, mialatt a zenekar Hubay hegedűszólóját játszotta. Nem érdekelte az öreg skandinávoliti, hogyan jeleni ti meg ez a violin szóló azoikat a mély emberi érzéseket, amiket csak hege- dühurokon lehet visszaadni. Pedig ha odafigyel, láthatta volna, hogy a cseh muzsikus hogyan hunyja le a .szemeit, mikor játszik, mennyire nem kell neki az eléje tett kotta, hogy adja oda magát teljes szívvel a magyar zene poéta eszközéül. Nem érdekelte, de íme most fölfigyel. A büszkeség érzése ül ki az arcára. Blégülten kezd nézegetni jobbra és balra e miikor a SolVeigdal meg- megujuló és távlatokat adó akkordjai elhalnak, lelkesen, felállva tapsol a zenének.

Vájjon tudja-e, hogy minek tapsolt?

Érti-e hát a norvég Bolond Istók, a hóbortos lángelme: Peer Gyint tragédiáját? Érti-e, mit jelent az Ibsen lázadása? A nyárepolgá- ri élet korlátái ellen! A lét kozmikus korlátái ellen. És hogy mit jelent a Solveig visz- szahivó dala? A szív megrendülése azon az otthonlalamságon, ami a zseni végzete? Értheti-e hát a zseni örök tragédiáját, mely koroktól és társadalmi berendezkedésektől függetlenül boldogtalan és űzött vaddá teszt őt a világban, aki gyűlöli, és keresi Istent: az élet értelmét és értékét?

0, kövér és zömök öreg ur: vájjon érte*- fied-e?

♦

(De ez semmi. *Most hallom örömmel, hogy a délutáni meccsen a pöstyéniek 1:0-na verték meg a turóoszentlmártonlakat...)

(S-y.)

Az első komoly férfi

Irta: Szitnyai ZoKán

(6)

Szerencsére az utolsó pillanatban fölbukkant Pali.

— Gyere, öreg, gyere, agg harcos — és barátságosan Tiborba karolt.

De Tibor még nem tágított.

— Pardo-on! — ingadozott föltartott .mutatóujjával hadonászva, — előbb ezt a-z ügyet... ügyecskét... Ez az ur ... ur ...

— No, de gyere, ha mondom., Tenci is hazament már.

Erre mégis csak elindult, A ruhatárban belehelyezték kabátjába. Pali fejébe vágta a kalapját, s a fehér sál hosszan nyomult utána., a földet söpörve, amint Pali karján, orráig húzott kalappal, lép csői okiól-lépcsőf okra hullott.

— Hopp, hoppla. — mondogatta.

Tenciék az autóra vártak a kapu előtt.

— ... sságo.s asszonyom, — bók olt Tibor, kalapjának szegélyét keresgélve, amit a világűrben sehogyse tudott megtalálni.

Miartusné előresietett Tencivel,

— GyeTe, fiam, menjünk inkább gyalog, — mondta fölháborodva.

Miartus is hátat fordított. Tibor a kabátjába kapaszkodott:

— De, kedves bátyám ...

— Ne ellenkezz, papa, — súgta Pali Miartus fülébe.

Miartus megadta magát sorsának s már csak azon bosszankodott, hogy hol késik ez a soffőr ilyen sokáig az autóval.

Éjszaka meglágyult a hideg s a frissen hullott hó csillogó tócsákká vált a járdán. Széles sugarakban lövellt föl a víz, amint Tibor egyik tócsából a másikba taposott.

—• Látod, bátyám, igy magamra hagytatok volna, — panaszkodott elérzékenyülten. — És a Tenci is hogy siet előlem a s-ságos asszony- nyak mintha én, kérlekalássan, holmi útonálló volnék ... Holott, holott... Ivérlekalássan, kész szerencse, hogy veletek vagyok, az éjszakában ... Ugy-e, Pali, mi ketten a disz- és védelmi őrség? ...

— Főiként a disz, — helyeselt Pali.

— Ami engem illet, nyugodt is lehetsz, sportizmaim vannak, meg, kérlek, kedves bátyám, a dzsiu-dzsicu s ha valaki megtámadna minket... No, nézd csak ...

És mindenáron meg akarta mutatni Miartusnak, hogyan tenne ő akkor, ha, mondjuk, Miar- tus volna a támadó. De az sehogyan se akarta megérteni, .mert ki a fenő támadná meg őket ebben a csöndes fészekben?

— Csak elvileg, mondjuk, hogy mégis, mert akkor én, lásd, igy — és fölemelte az öklét —, mint egy torreádor a bikának, megadnám a kegyelemdöfést.

Nagyot bökött a levegőbe e nem találva szilárd támaszpontot, maga is utána zuhant egyensúlyát vesztve és elterült a földön. A széles tócsa megnyílt és összecsapódott fölötte. Pali hangosan felnevetett.

— A kegyelemdöfés! — hahotázot-t hasát fogva, Tibor teteme előtt.

De hirtelen elhallgatott. Az ott lent még mindig meg se mozdult.

— Papa! — kiáltott már ijedten, — valami baj történt a dokival.

Az öreg ur tovább akaTt menni, hogy a fene egye már ott, ahol van, aztán mégis visszafordult morogva. Először azt gondolta, hogy csak részeg, de hogy jobban nézte, maga is megijedt.

— Isten úgyse. No, még csak ez kellett.

A hölgyek is visszafordultak.

— Mi történt? — kiáltott föl Tenci.

A két férfi Tibor körül buzgóikodott. Szánalom volt ránézni. Haja elmerült a sáriban, kisfiús arcát sáTgásfeketén festette be a hóié s a kemény ing is olyan volt, mintha sűrű fekete vér borította volna be. Két szeme tágranyitot- tan, mozdulatlanul meredt a semmibe.

Tenci fölsikoltott, amint a közelébe ért:

—• Mit csináltatok szegénnyel?

—• Hallgass! —• ri'vallt rá Pali s Tiborihoz térdelt, mint az orvosok, a melle fölött balig a- tózva.

A mama nem mert közelebb jönni. Mert ő fél a hallottaktól. Megállt egy fa alatt, ahol megtalálta és fölemelte Tibor elgurult kalapját.

Olyan gyöngéden tartotta a. kezében, mintha az is ”szegény, elhullott élet volna. És sóhajtozott, önváddal gyötörte magát, hogy mégse kellett volna hagyni, hiszen ez a fiú alapjában véve jó és kedves, okos és komoly, ha józan, csak az italt neon bírja. Lám, most itt van... Milyen rettentő felelősség. Mit fognak mondani a szülőknek, ha számonkériik a fiukat? Egy ilyen kitűnő fiút! ó, Istenem! És gyöngéden simogatta, cirógatta Tibor sáros kalapját.

Tenci összeharapta a száját és úgy várt.

— Él, — mondta végre Pali és- fölemelkedett.

Mindenki fölsóhajtott-. Távoliból motorbúgás hab a tsz ott, majd egy autónak reflektorfénye közeledett egyre élesebben. Tenci megismerte az ő szirénájuk bödülését és a-z úttestre futott, viharos kendőlobog tat ássál:

— Megállni, megállni!

— Talán nincs nagyobb baj. — suttogott Miartus a feleségének. — Valami eszméletlenség. Alighanem a nagy banya tvág ódá a miatt.

Miartusné szive tele volt anyai részvéttel:

— Jaj, Istenem, csak nagyobb baj ne érje

szegénykét. N

Az autó lassított és szorosan a járda szegélyéhez simult. Tibort nagy kínnal beemelték a kocsiba. Karjai erőtlenül hanyatlottak le s feje Miartus vállára omlott, aki átkarolva tartotta a hátsó ülésen. A hölgyek elöl foglaltak helyet. Miartusné egyre sóhajtozott és néma fohászokat küldött az Istenhez, hogy segítse meg ezt az áldott jó fiút. Már csak úgy mondta, elfelejtve korábbi haragját, hogy áldott jó fin. És ölében tartotta, simogatta Tibor sáros kalapját. Tenci meg egyre Tibort nézte, akii lassan már lehunyta a szemét. Úgy látszik, még- sincs nagyobb baj. Őrült, bolondos gyerek. Hogy hősködött ottan, most meg úgy hajtja fejét a. papa vállára, mint valami kisfiú, akit elnyomott az álom. Ó. ezek a híres férfiak! És Tenci. ismét maga elé nézett, bágyadtan, elgondolkozva. mert ő most belelátott az élet mélységeibe. Ezek a férfiak sohase nőnek föl egészen s a szegény asszonyok élete örökös rettegés miattuk. Nézte, amint a párás éjszakában sápadt fényjelek suhannak el mellettük.

Megálltak. Pali sietve leugrott s a szomszéd

házban becsöngetett az orvoshoz. Miartus és a soffőr kiemelték Tibort és felvitték a lakásba. Az mintha már morgott volna valamit azonban nem lehelt megérteni.

Aztán izgatottan várták az orvost. Tenci és a marna fázósan ültek le a szalonban s a báli belépőt se tették le magukról. Összeszólalkoztak azon, hogy hideg van a szobában. Magától értetődik, hogy hideg, mert minek fütsék a szalont éjszakára. Tenci szerint igenis fűteni kell, mert rendes úri háznál egyforma tem- peratura legyen az összes szobákban. Hogyne, mert lopják ők a pénzt. Ki mondja, hogy lopják? Node micsoda feleselés és tiszteletlenség ez egy fiatal lány részéről? Különben is odaát, talán utolsót lélegzik a szerencsétlen gyerek.

Elhallgattak. Miartus is visszajött és aggodalmasan végiglépegetett a szőnyegen.

— Lefektettük a sezlonra az uriszobában. Meg se mukkan. Igazán ijesztő. Mintha halott volna.

— Istenem, mi lesz még ebből? — sopánkodott Miartusné,

Tenci izgatottan felpattant:

— Mindenről az apus tehet.

— Én? Már mint én?

— Igenis, igenis, maga, apus. Ahelyett, hogy táncolni küldte volna, akár tud akár nem tud, itatni kezdi és még melléje ülteti azt a részeges tanácsost is. Pedig láthatta, hogy ez nem olyan mindenféle italhoz szokott alak, ez egy modern sportfiu, aki nem iszik.

— De hiszen egész szépen ivott.

— Csalt beszéljen — s Tenci hangja mór

sirósan remegett. — Csak beszéljen, maga — gyilkos!

Miartus elhülve nézett rá. Rémülten a reá zúduló felelősség tudatában s olyan őszinte megdöbbenéssel, hogy még a szokásos mozdulatot is elfeledte elvégezni, a magasból a mélybe és ismét a magasba lendítve fel a fejét.

— Node, kislányom, node, édes kislányom ..

(Vége következik*),