Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)
1931-06-26 / 144. (2661.) szám
tasStéík konfrontáció mellett Stribrny Ferenc, Siehrovsky és Stejskal, de utasit- tassék a nemzeti szocialista párt is arra, hogy amnak elnöksége a leghatározottabban jelentse ki, hogy nem kapott és nem Tett föl províziókat. — Stribmy alkalmatlan volt a benesi politikának. Ez az ö biine, nem pedig az, hogy rosszabb volt, minit a többi. Az egész dologban én mindenütt ott látom azt az ügyeskedő kezet, amely jellemzi Benes miniszter urat. Leszögezem itt azt az igazságot, amit bele akarok kiáltani a közvéleménybe, hoigy a különbség Benes és Stri- brlny között csak az, hogy Stribrny jó testvér, jó barát és rossz miniszter volt, Benes pedig rossz testvér, rossz barát és rossz miniszter. A beszéd alatt Stefánek elnök Szü'LLőt többször félbeszakította és figyelmeztette, hogy csak öt percnyi beszédideje van. A bizottság ezúton hozzálátott a benyújtott indítványok fölötti szavazáshoz. A kommunisták az előadói jelentéshez tizenöt módosító indítványt nyújtottak be, amelyekben egyebek között javasolták Stribrny azonnali letartóztatását, a panamában résztvevők vagyonának elkobzását, ezenkívül Franké és Bechyné minisztereknek a büntető bíróság elé való állítását. Az immár jól megalapozott többség ezeket az indítványokat elvetette. Budavár egyszerű bevétele Irta: Tichy Kálmán A bizottság határozati javaslata Ezután Koudelka előadó felolvasta a képviselőház plénuma számára készített javaslat tervezetét. A jelentés elején röviden összefoglalja az ügy történetét Stránsky ismert parlamenti beszédétől kezdve a vizsgálat befejezéséig. Az előadó ama reményének adott kifejezést, hogy a képviselőház elismeri a bizottság munkáját s javaslatát elfogadja. Az előadói jelentés ezzel záródik: „Azok a tények amelyeket a vizsgáló bizottság a gtránsky képviselő által felhozott vádak alapján megállapított, nevezetesen az a tény, hogy Stribrny György képviselő vasutügyi miniszteri hivataloskodása idején az államvasutak széngazdálkodásában szállításoknál jutalékok szerzésével vissza^ éltek, indokolttá teszik a Becsületéről alkotott kedvezőtlen véleményt. A vizsgálóbizottság ezért azt javasolja, hogy a képviselőház fogadja el a következő határozatot: 1. A vizsgálóbizottság jelentése tudomásul vétetik. 2. A képviselőház elhatározza hogy a vizsgálóbizottság iratait a kormányhoz terjeszti azzal, hogy az a további szükséges intézkedésekről gondoskodjék. 8. A kormány felhivatik, hogy határozott intézkedéseket tegyen, hogy az állami igazgatásban a Minős üzelmeket, valamint a törvényhozó testületek tagjai mandátumának bármilyen formában való gyakorlásával elkövetett esetleges szabálytalanságokat minden eszközzel üldözzék. 4. A kormány felhivatik, bogy a legközelebbi időben az állami szállítási eljárás oly rendezésével foglalkozzék, amely a közigazgatás tisztaságának a megsértését és az állam megkárositását megakadályozza. A koalíciós többség tagjai Koudelka előterjesztését elfogadták. A bizottság a jelentésnek és a határozati javaslatnak a plénumban való előterjesztésével Koudelka referenst bízta meg. Stofanek elnök ezután az ülést berekesztette. A bizottsági jelentést az ülés befejezése utón egy órára már nyomtatásban is kiosztották a plénumban, amely a holnapi ülésén már foglalkozni is fog ezzel az üggyel. A Nirotini Politika a protekcionizmus és korrupció ellen A Národni Politika mai száma vezércikkben foglalkozik a Stribrny-eset tanulságaival s a következőket írja: „Egyes politikai pártok azt hitték, hogy az állami önállóság megszerzése mérhetetlen lehetőséget biztosit majd pártoknak és személyeknek anyagi eszközök szerzésére. Nem gondoltak arra, hogy ezzel mindinkább megrendül az állam egész apparátusa, mert ez utóbbinak közreműködése, vagy legalábbis csendes passzivitása nélkül a párt és személyi politika nem érvényesülhetett volna olyan nagy méretekben, mint ahogy érvényesült és ma is érvényesül. Ez rendkívül fontos dolog, melyre ma, amikor a tisztogatásért való harcot kívánjuk, fel kell hívnunk a figyelmet. Ezt a harcot meg kell indítani elsősorban azért, hogy az állami közigazgatás megtisztuljon a politikai pártok protekcionizmusától és korrupciójától, mely pártoknak párt- vagy személyi kívánságaik érvényesítésénél szükségük van a bürokráciára, természetesen elsősorban a legmagasabb bürokráciára s igy ezért ellenszolgáltatásokat kénytelenek neki adni természetesen isméi az ország gazdasági érdekeinek terhére és az erkölcs kárára. Az állami hivatalnoki kar min. den kategóriájában is sok a jogosult nyugtalanság, főleg a protekcionizmus és a korrupció m e ggyök eresedé se miatt, amit egyes pártok befolyásukkal még az állam és a nemzet jóhirnevériek megkárosítása árán is oly kíméletlenül bevisznek q^'Sllami apparátusba/' Kicsit pest festa hozom ezt az írást, de a játékos véletlen úgy akarta, hogy csak most került kezembe egy érdekes akta a Rozsnyói városi Múzeum levéltárából 6 benne Budavár visszavételének egy olyan dokumentuma, amilyen a téma minden agyon-irt volta dacára sem lesz érdektelen olvasóink előtt. Nem kothurnusos történet-drama- tizálás ez, iem hősvértől pirosló magasztalás, sem példa-ragyogtatás a késő utódok előtt. Valami egészen primitív egyszerűségű kis irásmü, melyben egy rozsnyói származású honvéd-szak aszv eze tő mondja el a negyvennyolcas szabadságharcnak ezt a jelentős fegyvertényét. És éppen ebben a keresetlen, 6zivböl jövő egyszerűségében rejlik a különös becse, amiért május 21-én is leíehetjük emlékezésül a Budavárát vissza vívó nap tiszteletére. A nehéz toll ugyancsak kaparta a papírt, míg két teljes árkust telerótt, bőven hiinttve a helyesírási hibákat, de az vessen rá követ, aki ut- kaparói sorban ügyesebben forgatja a pennáit. Mert a kedves memoár Írója rozsnyói utkaparó volt. És két árkuson nemcsak Budavár visszavételét írja meg, hanem „Az 1848—49-ik évből kifolyólag tett önkéntes szolgálatáról*1 ad összefoglaló „Leírást". Az egész iratot pedig „Méltóságom Báró Bánffy Dezső urnák, mint magy. kir. miniszter elnök ő kegyelmességónek, Budapesten*1 címezte. Ebből a címzésből és abból, hogy az akta Lakatos Miklós, volt orsz. gyűl. képviselő, ugyancsak rozs- nyód születésű veressipkós honvédfőhadnagy iratai között volt, arra lehet következtetni!, hogy Lakatos a maga összeköttetései révén valamit tenni akart talán földije érdekében s azért Íratta le vele élményeit. Amint n. i. Lakatos Miklós nagyon érdekes önéletírásában közli, „az 1848—49. honvéd országos központi bizottságnak ‘s a‘ honvéd menhá zi bizottságnak örökös megválasztott tagja va- gyok“ g mint ilyen bizonnyal még hathatósabban tehetett lépéseket a rozsnyói származású negyvennyolcas altiszt érdekében, aki „Leirás“-ának elején elmondja, hol és hogyan verbuválták a rozsnyói fiukat a szabadságharc idején: „Én Antal Károly rozsnyói illetőségű itt önkéntes honvédnek felcsaptam a rozsnyói őrsereg ver- bunknak Szép Marko János zászlós vezetése alatt, — ..kis katona vagyok én, itt a kezem bácsi** ezt mondtam Opel Lojzi bácsinak (aki mai napig ás él) a ki itt verbunkos vélt, a melyre ő azt felelte jól van Antal Károly, — A város ház előtt gyűltek a fiuk, nőt a csapat mint a gomba ettől a naptól folyton járt a húszasom mint lenung azt minden nap a város házán osztották ki, — a nagy csapat összegyűlt, kirendeltek minket a búza piacra, négy szeget képeztünk, középen a hatóság és a verbunk főhadnagya s velük eeköt tetteik Esküszünk hazánkért stb. — Ugyan ekkor az altiszti választás le megtörtént, a csapatból választatott 2 őrmester, és 12 altiszt között én is be voltam választva, azonnal is kaptam 45 legényt a melyből egy szakasz képződött, mely szakaszról gondoskodnom kellett.'* Másnak talán nem olyan nagy dolog; nekünk rozenyóiaknak különös, szinte legendás arról olvasni, hogy a Búzapiacon negyvennyolcas honvédek esküdtek valaha. Ki tudott erről? Hol van, aki még emlékezhetnék reá? A jó öreg Búzapiac, csibészkorunk hancúrozásainak színhelye országos vásárok idején az állatvásár zűrzavaros kusza terepe, máskor körhinták, vándorcirkuszok porondja. Most már csak a neve a régi, az igazi vásártér máshol fekszik, a Betléri-ut mentén. A. régi Búzapiacon kidőlnek lassan az öreg korlátok is, melyek valaha a helypénzárus bődé bejáratát őrizték, közepén tűzoltó gyakorló-torony emelkedik, vasárnap reggelenként a tűzoltó-legényecg gyakorlatozik körülötte, hogy később a délelőtti órákban helyet adjon a vörös cserkészeknek. Nagy ünnepekre pedig hetedhét határról jönnek terebélyes, teherautós, saját villanytelepes „Belusti- gimgsunternehmun,g“-ok, hogy motorhajtásu verkli-monstrumaik bőgésével gyötörjék a környéket. És a tér alsó peremén fut az újonnan nyitott útszakasz a város épülni kezdő része felé, melynek magvában az emeletes, két frontra nyíló járási palota áll. Csak egy a régi még: a régi Búzapiac tengelyébe nyíló városházi udvar, melyen egyenest belátni, a kapualjon át, a piacig is. Oda, ahol „gyűltek a fiuk, nőt a csapat mint a gomba**. S az udvaron át ide a zöld gyepre jöttek „esküdni hazánkért" ... Jó fiuk, kik voltak, hova lettek, hánynak vére öntözte a szabadságharc csatamezeit? Ki tudná ma megmondani? Egyre jobban távolodik tőlünk a kor, egyre jobban kiég a szivekből a kegyelet, — 6, nemcsak negyvennyolc iránt, minden iránt, amihez kegyelet kellene, — és sokszor az az érzésem: jó, hogy világháborus hőc seink emléktáblái is gránitba vésve állanak már az ősi őrtorony falában, mert egy későbbi nemzedéknek talán már nem volna ideje s kedve ilyen lappá Mákkal foglalkozni . . . Antal Károly aztán elmeséli, hogy Kassán cs Lőcsén keresztül összesen kétszázan , utaztak** Pozsonyba, ahol kiképző zászlóaljakba osztották őket, ő maga „Ung m. Bozdosi gróf Büt'hler őrnagy ur 47-ik zászlóalj áh oz“ lett beosztva, sok ungi fiú közé. Svehatnál és Pandoiíinál kapták a tűzkeresztséget s aztán változó szerencsével folyt, hullámzóit a harc. Nagy vonásokban, egyszerű szavakkal örökíti, meg Antal Károly, ricjn is sejtve, hogy néha egészen Remarque-i hatásokat ér el ezzel a nyersen ácsolt szűkszavúsággal, ahogy pl. a szolnoki hidcrt folyt véres harcokról Írja: „a hidat őrző császári ütegek torka lángolni látszott, a golyó törte a füzes fák gályáit, de mi is hamar a hídon termettünk, jó huszárjaink előre, keresztül a hídon, a város főutcáján fujtuk a riadót, de nem is tudták a császári lovasok összeszedni magukat, csali Latinger csász. generális szaladt ki egy csapat Jaegerrel (siet), Abony felé is megtörtént még 2 ezer, másszor meg a Zagyvának szorítottuk bizony a Zagyva elvóit gátolva, ágyú, mii- nicziós szekér és fekete strimflis cserepár bele fúlva, úgy hogy száraz lábbal át lehetett mennünk rajtuk**. így ér lassan a főtárgyhoz, Budavár visszavételéhez : * „Ezek után egy szép nap derült fel, Buda vára nevetett, falai fehérlettek ránk kaczagva, mintha hivogatólag intett volna jertek fiuk most vagy soha. — Az egész Pest és terei üresek lettek, egy reggelre jöttek a mi huszárjaink azzal a hírrel, hogy nincs német, — noha nincs úgy mi is behúzódunk B.pest felé, a nép eleinkbe jött örömmel és szívesen fogadott, a ki mit hozhatott hozott s kínált mindnyájunkat, volt zene szó öröm dalolás be is mentünk a kerepesi utón át a Neugebeud© kaszárnyába Gyalai őrnagy zászlóalj parancsnokom és Szilágyi T. százados urakkal az egész 47-ik zászlóalj. Elérkezett május 21-ike reggeli 2 órára kaptuk megelőző napról a parancsot a rohamra, mi a 47-ik zászlóalj a czepel szigeti csőinak hajón mentünk át a Dunán a vízi városhoz közeledve de ám észre jött Hentzi bácsi, hogy húzódnak a kis honvédek, ugyan ereszlgette felénk a 24 fontos ágyúgolyókat. Akkor éjjel 2 oldalon hu zódtunk egyenként föl a vár felé a vizi városon a szt. geUérti szemközti kapuhoz, a korona lak tanya kis közbe vártuk meg a roham jelszót, az ágyúzás megszűnt 2—3 óra tájon kezdődött meg a kis puska rotoogás a Schvab hegyről, bomba se jött többet, csak fegyver robogott. Szilágyi T. százados kint rendelkezett a réstörésen hogy mi ként lehetne át bújni — a legmagasabb bástyá kát tüzeltük most már jó világos is volt, Szilágyi kapitányom kardot emel 6 föl simítja vörös szakáiét eme jelszóval fiuk lajtorjára! s én Antal Károly alacsony zömök termetű szakaszvezető és Czeglédi őrmester a kapuihoz húzódtunk s 2 en döngettük a bezárt kapu külsejét onnan vissza kozva a réstörés felé Czeglédi őrmester a bástyán lévő zsákok mögül bonczálba golyót kapott (megkaptam már a magamét e® vólt a szava) én a falazathoz húzódtam s mihamar kapitányom mellett voltam a ki igy kiáltott fel: fiuk az egész zászlőalyiban egy akarat legyen, föl! vagy meghalni vagy bemenni! Nem is akadt köztünk rest mintha 1000 és 1000 favágó vágta volna az erdőn a fát úgy robogott a kis puska, — nos most félkészei a lajtorját fogva máadk kézbe a fegyvert tartva a mint feljebb én*ve gondoltam most dugd ki német a fejedet a bástya mögül, vagy 2 ki is dugda a fejét s én ólmot küldtem feléje, voltak a bástyán búzával gabonával megrakott zsákok, melyek mögül minket oda len lövöldöztek e én kis katona lehajtottam a feje met s be is ugrattam a platzra, jött is segítség jött minden lajtorján, igy bent voltunk de ott a vár platton is vélt még egy kis pif-paf, volt ott egy Svadron Svalizer ki akartak rontani az istállókból de mi rájuk tüzeltünk s igy ők se ide se oda hát ki dobálták nekünk kardjaikat, a bent lévő cserepárok pedig behúzódtak ment ségül a kaezamátákba. — Én ki is tettem bár ha nem hihetik is el a bomba téren egy kis szerű nemzeti zászlót "Pest felé, azután tömör dek nép fejér kendöt lobogtatva igyekezett a vár felé Élyen a honvéd! felkiáltásokkal, igy vissza koztunk, de kinek vólt jó kedve a palotát is meglátogattuk, sokan el is csíptek mit azt, mire Görgey megjelent a Schváb hegyről eme szavakkal tiltom hogy nem szabad a lusztert vinaiők, — igy bevégeztetett Budavár bevétele. után, de mikor azok a fránya kishonvédek el k csíptek mit ezt, nem csoda, hogy Görgeynek a luszterekre is gondot kellett viselnie. A várat bevettük, de a Raszterek maradjanak, fiaim. A magyar szabadságharcnak ez a nagy fegyverténye, igy elbeszélve, olyan, mintha a kegyele- tes emlékezés oltárára vadrózsát tennénk kaméliák helyett. Nehéz eldönteni, melyik a szebb. Most a vadrózsát néztem, elfogult vagyok, most az tetszik jobban. AJAKNÉGEREK Csak ilyen egyszerűen, ahogy elkezdődött, be is végezeteit Budavár bevétele. És ő Antal Károly, alacsony, zömök termetű kÍ6 katona, még elbeszéli pár szóval, hogy a bevétel után pihenőt kaptak, a neugeheude kaszárnyában, „a kis báró Vécseyvel szabadon kirándultunk nehányan egy kis öröm la. komára**, a kiruccanásról későn kerültek haza, jóval takarodó után, találkoztak is a kapitányukkal de mit sem szólt, nem büntette meg őket. Pihenő után Komáromba meneteltek, a Cigánymezőn vertek sátortábort s ott maradtak egészen a vár átadásáig „Feldmayer parancsnokság alá“ s ott 5 napra dupla zsoldot almási bankóban ki kaptunk.“ Ezek a nehéz ököllel faragott mondatok., vesszők nélkül egyibeíolyásukkal, ösztönösen kikapott, jelentéktelennek látszó részleteikkel frissen perge tett film élénkségével hatnak. Mozgalmas kaleidoszkópban örvénylenek Hentzi bácsi, a kis honvédek, a „robogó kis puskák", Szilágyi kapitány ur felfelé simított veres szakálla, én Antal Károly alacsony zömök termetű szakaszvezető, aztán Czeglédi őrmester, aki a jó diószem ólmot kapja a boncába s az volt a szava ez alkalomból, hogy megkapta már a magáét, s 2 német, amint dugda a fejét, lajtorják, pif-paf, kidobált kardok, kis szerű nemzeti zászló Pest felé, melyet — ha néni is találnék hinni, — mégis kitűzött Antal Sándor kis honvéd, aki mindezek utón 'is annak tudott nagyon örülni, hogy a várvivás utón a vitéz kapitány ur nem büntette meg őket, amiért takarodó ulán tértek haza az örömlakomából a kis báró Vceseyvol. Görgey tilalma sem utolsó, humor dolgában, ahogyan ezt Antal Károly zömök termetű, előadja. Vórvivó hadvezértől egészen más kijelentéseket várna az ember egy sikeres vóroslrom Először a földrajzkönyvben láttam őket, lerajzolva, hatéves koromban. Nagyon tetszettek és — istenem, egy hatéves gyerekkel mát el nem lehet hitetni! — szentül meg voltam győződve, hogy ilyesmi csakugyan létezik. Aztán moziban mutatkoztak be, afrikai expedi- ciós filmen. Ott ugráltak a gép előtt, hunyorogtak és vigyorogtak és csattogtatták a csőrüket. Ekkor már gyanús volt nekem a dolog. Megrendült a hitem, de még haboztam. Gyanúm növekedett, mikor hangos filmen szólaltak meg. Aztán olvastam néhány néprajz-tudományi értekezést, amelyben ki van fejtve, hogy milyen logiknz okai vannak e különös szokásnak: ennek a törzsnek a nőit folyton elrabolták a szomszédok, tehát szándékosan csúfították el őket ilyen hajmeresztő módon. A magyarázat végleg meggyőzött róla, hogy itt valami baj van ezzel az egész ajaknégerséggel. Tegnap aztán kimentem az Angol Parkba, ah oá, mint a hirdetések állítják, elevenen látható három darab ajaknéger hölgy. Hát kérem. Láttam őket Elevenen. Ugyanazokat, akik le vannak rajzolva a földrajzkönyvben és ugrálnak a moziban. Láttam őket és kénytelen vagyok egy legendát megölni. Ez nem igaz. Ilyen nincs. Ez nem létezik, hogy valakinek a szája helyén két lapostányér legyen, egy a főzeléknek, egy meg a tésztának. Persze, hogy érdekes volna, pláne, ha kés és villa is volna hozzá mellékelve (esetleg a két fület lehetne ilyenné átalakítani), dehát nincs. Ha német humorista volnék, nagyon egyszerűen elintézném a dolgot. Azt mondanám, hogy ők ama bizonyos Tellramundok, vagyis Teller am Mundok (tányér a szájon) ősei, akik a Wagner-operákban szerepelnek. De magyar humorista vagyok, nem intézhetem el a dolgot egy olcsó viccel. Meg kell mondanom az igazat. Szó se igaz az egész ostoba beszédből, hogy ősi szokás, fajvédelmi okok, igy-ugy. Nézzék kérem, mingyárt meg fognak érteni. Van nekem egy iróbarátom, akinek nagyon rosszul megy anyagilag (bármily hihetetlenül hangzik). Ennek a kedvenc nótája az, hogy „Istenem, Istenem, mért nem adál szárnyat". Egyszer megkérdeztem tőle, hogy ha ennyire szeretne kis madár gyanánt csattogni a felhők közt, hogy van az, hogy a repülőgépet például utálja, lesüti a szemét, ha lát egyet Csodálkozva nézett rám. Hát mit gondoltál, mondta mért szeretném én, ha Istenem, Istenem, szárnyat adna nekem? Hát nem azért, hogy repülj vele? Kérdeztem naivan. Ugyan, te pali! mért végig fölényesen. 3Iajd bolond lennék! Azért szeretném, ha Isten szárnyat adna nekem, mert akkor pénzért mutagatnám magam nyáron, az Angol Parkban, mint csodabogarat. Na kérem, hát erről van szó. De ajaknégerek, que non sunt, ezentúl nulla questio fiat Ajaknégerek nincsenek. De három szegénysorsu néger nővel a néger isten csodát tett, tányért növesztett a szájuk elé és ők most boldogan mutogatják magukat világszerte. KARINTHY FRIGYES. — Az injekció jubileuma. Tegnap volt száz éve, hogy 1831 juniue 24-én próbálkozott először Charles Gábriel Pravaz dr„ francia orvos, az orvosságnak a bőr alá való fecskendezé- sével. Hazájában, Franciaországban nehezen barátkoztak meg ötletével, annál gyorsabban terjedt Németországban az általa feltalált metódus. Ma már az egész világon elterjedt és az orvostudomány nem nélkülözheti.- Amikor az ötéves gyerek is kenyérkereső lesz. Parisból jelentik: Mathin professzor, a híres gyermekorvos legutóbb érdekes előadást tartott a gyermek 'lelkivilágáról, fejlettségi, valamint értel- meeségi fokáról és annak fejleszthetőségéről. Mathin professzor kifejtette, hogy valamikor az őskorban a felnőtt emher sokkal kevesebb ismeretet szerzett és sokkal kevesebbet tudott, mint egy mai négyéves gyermek. Ebből az következik, hogy az idők folyamán az emberiség mindig fiatalabb és fiatalabb korban ér el bizonyos szellemi fokot ée ez a fok évszázadok folyamán a korral fordított arányiban növekedett. Egy mai hatéves gyermek bizonyos tekintelben sokkal többet tud, mint 500 év e'-őtti őse felnőtt korában. Mathin professzor felvetette azt a kérdést, vájjon nem lehetne-e a gyermekeket mesterségesen szellemileg felfokozni és azt a választ adta, hogy szerinte meg lehet csinálni. Csak hozzáér lés és rengeteg türelem kell ahhoz, hogy egy gyermek már ötéves korában kitűnő matematikus, zongorista, festő, vagy iró legyen. Mathin szerint az emberiség egyenesen rá lesz utalva arra, hogy módszere szerint már az —6 éves gyerekekből komoly kenyérkereső embereket csináljon, mert az indivtiduálizmus terjedőével eenlviseni engedheti majd meg magának, hogy 18—20 évig tartson el gyermekeket. Mathin kitűnő módszer éröl ^egyelőre nem nyilatkozott &
