Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-19 / 138. (2655.) szám

sorban Szüllő Géza dr.-nalk, pártijaink közös klubja elnökének felszólalására reflektál és ezeket mondja:

— Szülőnek ama kijelentésére, hogy a bi- zoít'Ság tárgyalásait nyilvánosan kellene megtartani, meg kell jegyeznem, hogy a vizsgálóbizottságnak pontosan előirt ügyviteli szabályzata van, amelynek határait nem lépheti túl. Különben is minden egyes kihall gatás- a’ód pontos gyorsírói jegyzőkönyvek vannak felvéve és azokba minden egyes vizsgálóbizottsága tag betekintést nyerhet. Ezért elutasítja azt a gyanút is, mintha ő a jegyzőkönyvek jelentőségét nem tartotta volna szem előtt. A vizsgálatot csupán azzal a céllal indították meg, hogy objektíve állapítsák meg az igazat. Munkája .minden kritikát elbír a jelenben is, a jövőben is. Ha Szüllő azt kívánja, — folytatja Koudelka — hogy a vizsgálat eredményét adják át a rendes bíróságnak, úgy ez he is fog teljesedni, ha az én javaslatom mellett fog szavazni.

— Szüllő dr. még ama véleményét is kifejezésre juttatta, hogy itt egy ellenzéki politikus megbüntetéséről van szó, akit a mai rezsim minden áron el akar távolítani. Ez nem igaz. A politika az állam vezetésének a művészete, azonban az a mód, amit az én jelentésem Stribrnynál megállapít, nem olyan művészet volt, ahogyan az államot vezetni kellett volna.

Ez minden más, csak nem politika.

Amiben Koudelka is igazai ad Szikinek

Vannak itt dolgok, amiket felül kell vizsgálni és meg kell állapítani, hogy azok nem tartalmaznak-e olyan tényádladékot, amelyek a büntetőtörvényikönyvbe ütköznek.

Egyet kell értenem Szüllő dr.-ral abban, hogy meg kell tisztítani közigazgatásunkat. Ugyancsak egyet kell érteni vele abban is, hogy hiányos volt az ellenőrzés. Az államot meg lehetett volna óvni súlyos anyagi és erkölcsi károktól, hogyha gondoskodtak volna közigazgatásunk alapos kontroljáról ég hogyha különösen kiépítették volna a parlamenti ellenőrzést. Sziijlilő dr. hiányát érzi a deliktumok jogi disztinkciójának Is. A vizsgálóbizottságnak nem volt feladata a tények jogi disztinkcióinak megállapítása. Nem vagyunk bíróság és mi ítéletünket egészen más szemszögből hozzuk. Más ha- ö ■ tósági tényezőknek lesz a feladata, hogy Szüllő Géza kívánságát teljesítse.

Furcsán indokolt intőszó a kommunisták felé

Ezután Stetka kommunista képviselőnek válaszol az előadó és kijelenti, hogy a bizottság minden kérdésben megindította a vizsgálatot, amiket Stránsky vádjaiban felhozott. Ha két ember végezte a vizsgálatot, ez több, mint a rendes bíróságnál szokott lenni, ahol csaik egy ember végzi azt. Különben is az ügyviteli szabályzat 28. paragrafusa alapján a kihallgatásokat az elnök, vagy az előadó végzi. Ha a bíróságainknál be van vezetve a vizsgálóbírói rendszer és hogyha egyetlenegy ember vizsgálja ki a bűncselekményeket, úgy miért kelljen más formát választani a parlamenti vizsgálóbizottságnak. Ezután az előadó védelmébe veszi Brozik és Pohl szociáldemokrata képviselőket, akiket Stetka azzal vádolt meg, hogy letörték az 1928 évi bán yászsztrájkot. Majd

cáfolja Strdbrny ama állítását, hogy akkoriban Svehla miniszterelnök sírik t utasítására rendelte volna meg a mutejovici szenet, mintán megállapítást nyert, hogy 1923 szeptemberében, vagyis a kritikus időben egyáltalában nem volt miniszter- tanács.

Védelmébe veszi Redhynét is s föl olvassa hozzá intézett levelét, amelyben Btedhyue megállapítja, hogy az ő minisztersége idején nem történtek sze rződésfelbontás ok a szóm szállításokkal kapcsolatban, amint ezt Stribrny állította.

Az előadó óva inti a kommunistákat attól, hogy visszaéljenek egy korrupciós esettel, mert ha azt mondjuk, hogy valamennyien lopunk, úgy nem lesz senkisem, aki a korrupciókat és a hivatali visszaéléseket el tudná nyomni.

Niért nem vizsgálták át a nemzeti szocialista párt könyveit?

Anni Vohryzek szerepét illeti, őt mint törvényszéki szakértőt azért kérték fel, hogy szakvéleményt mondjon a szénszállítások ügyében, mert ő három prágai bíróság szén- saakértőije, viszont a másik szén szakért ő, Ne- beeka csak kisebb szónké recskedelm i ügyleAz előadó ezután részletesen reflektált Striibrny tegnapi beszédére és többek között ezeket mondotta: Stribrny sok tekintetben

kétségbe vonja a tanuk vallomásait és rámutat egyes tanuk ellentétes vallomásaira, ugyanakkor azonban saját számára amnesztiát kér és hivatkozik arra, hegy tizenegy év előtti eseményekre már nem emlékszik. Vannak azonban vallomásai, amikor a legpontosabban tud visszaemlékezni egyes esetekre. Ami az előadói jelentés cenzúrázását illeti, Koudelka hangoztatja, hogy senkisem mondhatja azt, hogy valakinek a kárára állította össze jelentését, mert nemcsak olyan tételeket hagyott ki jelentéséből, amelyek a nemzeti szocialistákra vonatkoznak, hanem Stribrnyre vonatkozó részleteiket is.

Az előadó jelentésében nem tudta az ösz- szes részléteket az anyag óriási terjedelme miatt szóról-szóra közölni. Referátumát ő nem cenzúrázta, hanem csaik kigazitotta a parlamenti tárgyalás cél szerűsége szempontjából. Visszautasít ja Stribrny ama állítását, hogy jelentése egyoldalú, tendenciózus volna és hogy elhallgatja a Stribrnyre nézve kedvező vallomásokat. Ha Stribrny kifogásolja azt, hogy a tanuk kihallgatása az ő távollétében történt, úgy ő nagyon sokat kivám, mert ha ez a kívánsága teljesült volna, soha objektív vizsgálatot nem lehetett volna vezetni. Különben is a tanuk nagy része intelligens ember, akik vallomásuk után átolvasták a jegyzőkönyvet és azt sajátkezüleg alá is írták. Visszautasítja Stribrny amaz állítását is, hogy a szénszállítással kapcsolatban ő valamennyi vádat -úgyszólván Stejiskal tanúvallomására építi. Megemlíti, hogy

Stribrny Ferenc maga is vallotta, hogy a szénszállításhoz nem értett és ezért hízta a

Stribrny kivonul

Az előadó ezután részletesem foglalkozik a folyószámlák kérdéséivel, igy elsősorban a Velkoiborsky névre szóló folyószámláival, amelynek diszpozíciós ívéit maga Stribrny irta alá. Ugyanilyen folyószámla volt Vyborny János néven is, ezekkel a szémlákakl operáltak Stribtrnyék és

nem lehet az előadó szerint elfogadni Stri- brny ama védekezését, hogy ő mechanikusan irta alá a folyószámlákat, mert hivatalos iratokat lehet gépiesen aláírni, de egy saját folyószámlára szóló diszpozíciót, különösen anonim névre nem Sehet mechanikusan aláírni. Miért volt ez a folyószámla éppen Vyborny név alatt és miért nem Stribrny Ferenc vagy György néven és ha ezek pártcélokat szolgáltak volna, miért nem írták a párt javára, vagy a párt folyószámlájára, amely még ma is fennáll a bankban.

Ebből kitűnik, hogy ezeken a folyószámlákon lévő összegeket a két Stiribrny-testvér magáncélokra fordította. Ha azt hiszi Stribrny György, hogy bátyja ezen folyószámláikból magáncéljaira semmit sem fordított, úgy ezt könnyű megcáfolni, mert a Vyborny névre szóló folyószámlán elhelyezeti összegeket, valamint a Rokycany névre szóló betétkönyven elhelyezett pénzt is elhasználták. így bebizonyítást nyert, hogy

Stribrnyék ezen pénzből állították föl a Tempó- nyoindavállaíJatot és ebből tartották fenn a Poledni Listet. Stribrny saját vallomása szerint az alaptőke hetvenöt százalékát Stribrny Ferenc, huszonöt százalékát pedig Stribrny György adta, a hasznon pedig úgy osztozkodtak, hogy György kap hetvenöt százalékot, és Ferenc huszonöt százalékot.

Mindezekre a províziókból származol t folyószámlákon elhelyezett összegeket használták fel. Nem helytálló Stribrnynek az a védekezése, hogy abban az időben nem volt sem miniszter, sem képviselő, mert tény az, hogy

ezek az urak nem tisztességes forrásból szerzett pénzt használták fel nyomdavállalatuk alapítására.

Stribrny György idegesen felugrik és ezt mondja: Nem fogadtam el semmi pénzt. Impcrtinencia, amit itt mond.

Koudelka: Stribrny ezen az ülésen csak I mint vendég van jelen, ö tehát nem tehet , megjegyzést és különösen nem tiltakozhat l a referens kijelentései ellen, aki csak kö- <

szénüzleteket Stejskialra, azonban a hasznon mindig osztozkodtak.

Stribrny valótlanit mondott akkor is, amikor azt állította, hogy ő értesítette volna Rasint arról, hogy a Zsivnosenska Banka felemeli a szén árát.

Ez nem történhetett meg már azért sem, miután Rasin 1928 február 18-án halt meg és az az eset, amely most tárgyalás anyagát képezi, 1923 év végén játszódott le.

Megállapítást nyert, hogy a Diskontbank szén szállító cége hatmillió korona províziót kapott, megállapítást nyert az is, hogy a szénszállitókkal tárgyalt Stribrny, ha nem is a províziókról.

De ez még nem volna annyira haj, mert hiszen egy miniszter tárgyalhatott szállítókkal, azonban nagyobb baj az, hogy a szénszállá tások révén

Stribrny Ferenc az összes szénszállításoknak 31 százalékát tudta magának megszerezni,

pedig az államvasutaknak évi öt és fél millió tonna szénre van szükségük. Stribrny azt is kérte, hogy olvassák fel azt a jegyzőkönyvet, amely arról szól, hogy a politikai pártok a lengyel szénszállításról tárgyaltak. E kérdés megmagyarázását az előadó nem tartja szükségesnek, de nem emel kifogást az ellen sem, ha a bizottság kikéri a 'jegyzőkönyvet és ezt is felolvassák. Tény az, hogy Stribrny csa-k három ízben adott ki szénszállításokat, azonban meg kell állapítani, hogy Stribrny 1925 szeptember elején távozott a vasutügyi minisztérium éléről, a szénszállitási pályázatokat rendszerint később szokták kiír ni, Stribrny azonban sietett még szeptember előtt az 1926. évi szénszállitásokat kiírná, el is intézte azt, úgy hogy még egy teljes évig az 5 minisztersége alatt elintézett szénszállítások provízióit élvezte bátyja, Stribrny Ferenc.

teless&gét teljesíti, ha nem tetszik Stribrny urnák, úgy távozhat.

Koudelka ezen szavai után' Striibrny az elnökhöz fordul és azt kérdezi, hogy kap-e miéig szót, hogy válaszolhasson az előadónak.

Stetfánek elnök kijelenti, hogy a vita már- Ibié vám fejezve és neki a képvieeiőház plénuma előtt lesz alkalma beszélni.

Erre Striibrny elhagyta a bizottsági termet.

Az előadó ezután a Diszkontbank szanálásával foglalkozik. Megállapítja, hogy a bank tílz millió koronát kapott és ebiből a pénzből adták ki 'és tartották fenn a Poledni Listet. Az aussigi Weimann cég sokkal drágábban szállította a szenet az államvasutaknak, mint a magánfogyasztóknak, hogy jutalékot adhasson Strilbrnyöknak. Ami a sz/ükségsze- net illeti, megállapítja, hogy a bányász- sztrájk október 6-án ért véget, a mutejovici bányával, vagyis Stribrny Ferenccel és Stej- skallal csupán október 8-án kötötték meg a szerződést. Koudelka előadó ezután még a vagouszállitásokról beszél. Hangsúlyozza, hogy

a vagonszállitási ügynek legtöbb iratát ellop tóik, de még igv is meg lehetett állapi- tajni, hogy Stribrny sajátkezű aláírásával jóváhagyta Siehrovsky árajánlatát, vagyis tudott a vagomszállitá&ról.

Az előadó rezüméjében a következőket m ondija:

Olyan tényeket állapítottunk meg, amelyek komoly gyanúra adnak okot, hogy hivatalos tényező tudtával egyeseik nem az állam és a nemzet érdekében fejtettek ki ténykedést, hanem annak kárára és m agán személy ek Javára. A bizottságnak nem feladata, hogy a tényeket összefüggésbe hozza a biintetőtörvénykönyv egyes paragrafusaival, erre hivatva van a rendes bíróság. Ezért javaslom továbbra is. hogy a vizsgálat eredményét adjuk át az illetékes hatóságoknak és teljes terjedelmében fenntartom eredeti javaslataimat.

Ezzel az ülés véget ért. A vizsgáló bizottság ma este nyolc órakor fog szavazni a javaslatok felett. Az eddigi hangulat szerint a bizottság többsége, vagyis a kormánytöbbíiég- hez tartozó képviselők elfogadják az előadó javaslatait, tehát már a bizottság is elitéli Striibrnyt. Koudelka előadói jelentését keddien terjesztik a képviselőház plénuma elé

42 millió ember ét Olaszországban

Róma, junius 18. Az 1931 április 21-Ikl népszámlálás szerint Olaszországnak ma 42,118.435 lakosa van, azaz 6.1 százalékkal több, mint 1921 december 1-én. 1872-ben Olaszországnak 26,800.000 lakosa volt.

és valószínű, hogy a plénumáiban is nagyobb vitát fog kiváltani a Stribrny-űgy.

A tegnapi ülés

Prága, junius 18. A vizsgálóbizottság tegnap délutáni ülésén szenzációs hatású volt Cemy

mérnöknek, a vasutügyi minisztérium egyik osztályfőnökének Stríbrnyvel való szembesítése. Cerny az előadó kérdésére kijelentette, hogy a szénszállítás ügyében Stribrny Ferenc üzlettársával, Stejekallal Halik szénügyi referens tárgyalt. Nem tudja határozottan állítani, hogy a rendelés kiadása Stribrny miniszter parancsára történt-e. Nincs kizárva, hogy Halik mondotta neki, hogy a miniszter óhajtja ezt.

Spacek (nemzeti demokrata): Adott Stribrny önnek ilyen parancsot, vagy nem?

Cerny: Közvetlenül nem adott, de az volt a benyomásom, hogy ez felső parancs.

Az előadó kérdésére, hogy ki hozta javaslatba. Stejskal Ferenc részére a pótszerződést, Cerny azt a választ adja., hogy ő maga javasolta.

Stejskal ugyanis panaszkodott előtte, hogy kétmilliót fizetett rá az előbbi szállításra. Ezt ő továbbította Stribrny miniszternek.

Stribrny azonban kijelentette, hogy egy krajcárt sem ad.

A tanú figyelmeztette Striibrny minisztert, hogy a dolgot át lehetne hidalni, ha Stejskalnak pót- szerződést adnának. Az előadó ismét megkérdezte a tanút, hogy ezt a rendelést miért az 5 jegyzetfüzetében .eszközölték. Cerny erre azt a fölviilágositást adja, hogy a miniszter ahhoz hozzájárult, hogy tárgyaljon StejökalTah mily föltételek mellett volna hajlandó elállni kétmilliós követelésétől. Erre vonatkozik főijegyzése Stribrny láttam ozásával. A saját igazolására kérte a minisztert, hogy a dolgot láttamozza.

A tanú kijelenti, hogy Stribrny soha nem folyt be az árak megállapítására, ellenkezőleg, mindig az árak leszorítására Igyekezett. Cerny megerősíti Stribrny azon állítását Is, hogy a bányászsztrájk végén az államvasutaknak úgyszólván semmi szénkészletük nem volt.

Spacek kérdésére, aki azt kérdi, hogy nem lehetett volna-e a Stejskal-féle szénszállításon kívül más megoldást is találni a „szükségszén beszerzésére", Cemy osztályfőnök annak a nézetének ad kifejezést, hogy ez volt az egyetlen lehetőség, mert nem volt más ajánlat.

Koudelka előadó: Kértek máé ajánda/tot?

Cemy: Neon, ment nem volt rá idő.

Cerny még kijelenti, hogy Stribrnvvel azóta, mióta megszűnt miniszter lenini, soha nem beszélt

Befejezésül még kijelenti, hogy Stribrny Ferenc a miniszterrel való rokonsága miatt semmiféle előnyt nem élvezett.

A koronatanú kihallgatása után az ülést berekesztették.

Stribrny elutasított indítványai

A vizsgálóbizottság tegnapi ülésén a kormánytöbbség Stribrny fiz indítványa közül hetet visszautasított. Elutasították Kramár ki- hallgatásáit arra nézve, hogy Stribrny a bányászsztrájk idején az akkori miniszterelnöktől utasítást kapott a „szükségszéri* megrendelésére. Nem engedték meg Trnobransky szenátor kihallgatását arra vonatkozólag, hogy

Stejskal nyolc éves szénszállitási szerződését; Franké miniszter kötötte meg s Franké tájékozva volt arra vonatkozólag, hogy n nemzeti szocialista párt kétmillió koronát kap Stejskaíltól a választásokra.

Elutasították Sichrovsky kihallgatását, akinek előbbi tanúvallomásait az előadó teljesen hazugnak minősítette. Elutasította a bizottság Soie nemzeti szocialista szenátor kihallgatását j arra vonatkozólag, hogy

Solc szenátor Stribrny Ferenctől havonta százezres összegeket kapott a párt finanszírozására és tudta, hogy ezek a pénzek szénüzletekből erednek.

Elutasították Simek Emilnek, Koprháneknek és Trnobranskynak, mint a nemzeti szocialista

párt választott pénzügyi bizottságának tagjainak kihallgatását arra vonatkozólag, hogy Stribrny Ferenc éveken át pénzzel tartotta a nemzeti szocialista pártot Klofács szenátor pártelnök tudomásával épp ugy, mint a párt végrehajtóbizottsága tagjainak tudtával. Elutasították azt a javaslatát is, hogy objektív szakértő állapítsa meg, hogy a Prazská zeleá- nárská spolecnost az utolsó években, sőt a Stejskal-féle nyolcéves szerződésnél is drágákéban szállítja a szenet az államvasutaknak, mint egyéb rendelőknek. Végül elutasították Stejskal kihallgatását arra vonatkozólag, hogy ki kényszerít ette rá Stejskalt, hogy kontingensének egyik részét az Antracit-cégnek engedje át. A bizottság az elutasítást azzal indokolta, hogy ezek a kérdések Stribrny ügyére nincsenek befolyással.

Koudelka válasza Stribrnynek

a cseh nemzeti szocialista párt titkárságának könyveit és ujságvállalatainak könyveit abból az időből, amikor Stribrny György a párt alelnöke és Stribrny Ferenc a párt pénzügyi bizottságának tagja volt, megjegyzi az előadó, hogy a bizottság, véleménye szerint e vizsgálatot nem tartotta szükségesnek és különben is sem Striibrny sem Stránsky nem kérték azt.

lekkel foglalkozik és írem is akarta itt elvállalni a szakértői véleményadást, mivel a jelen esetben igen nagyarányú szénkereskedelm i üzletekről vélt szó.

Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem tartóztatták le Stejskal Ferencet is, kijelenti, hogy a bizottság senkinek a letartóztatását nem kérte. Ami pedig azt illeti,

hnirír a Hiínttaán' miárf ti p m vitainál in fpTiil