Prágai Magyar Hirlap, 1931. június (10. évfolyam, 124-146 / 2641-2663. szám)

1931-06-03 / 125. (2642.) szám

rp^sa-/v\A&taRtHnaiAB 1901 jtoimi'S 8, wwdJa. Pénteken vagy szombaton oszlatják föl a magyar képviselőházat Minden párt erősen készül a közelgő választásokra hogy az európai szolidaritás jóformán fizioló­giai szükségszerűségének belátása fokozott jelentőséget kölcsönöz a legnagyobb nemzet­közi közvéleményt alkotó Ligauniónak. E fo­kozott jelentőség dokumentuma volt a buda­pesti kongresszus is. Soha ekkora érdeklő­dés, soha ennyi nemzetközi hang, soha ennyi hivatalos reverenda nem kísérte a ligák ta­nácskozását. A magyar kormány teljes appa­rátussal a segítségére sietett, ami azt bizo­nyítja, hogy belátja fontosságát. A nemzetek legkiválóbb képviselőiket küldték Budapest­re s a világlapok hasábokat írtak a hozott ha­tározatokról. Elvitathatatlan, hogy a Ligák Uniójának értéke nő, akciója terebélyesedik, s már-már többet jelent, mint a politikai in- tellektuellek közvéleményét. Pozitív munká­val még többre lehet vinni s ha az Unió min­denütt ugv beágyazza céljait a köztudatba, mint Budapesten tette, olyan faktorrá válik, amely nélkülözhetetlen lesz a jövőben az európai intern adónál is politikai akciók elő­készítésénél. Jó ómen ez a kisebbségi kérdés számára, amely a következő években kétségtelenül a ligák tanácskozásainak centrumába kerül. * A budapesti tanácskozások érdekes és jobb jövőt jelző pozitív eredményeket értek el. Az első a ligák jelentőségét többszörösen felfo­kozó propagandaterv, amelynek lanszirozásá- nál e sorok Írója is résztvett! Említettem, hogy a ligák jelentőségét elsősorban a propa­ganda lehetősége adja meg. Ezt kell fokozni é9 kiépíteni. Felmerült tehát az a terv, hogy a ligák a lehetőség szerint bevonják mun­káikba a nagy európai és amerikai lapok ve­zetőségeit s rajta lesznek, hogy a kongresszu­sokon minél több publicista vegyen részt. A propaganda mesterei a ligák munkájában va­ló részvétellel mintegy morális kötelességet vállalnának, hogy lapjaikban lanszirozni, ter­jeszteni, népszerüsiteni fogják azokat a hosz- szas körültekintéssel hozott határozatokat, amelyek a lehetőségek határain belül mozog­va és az ellentétes vélemények meghallgatá­sa és kiegyenlítése után a ligák kongresszu­sain keletkeznek. Ha ez a terv valóra válik, a ligák akciója előtt hallatlan perspektíva áll. Elképzelhetjük például, mekkora horderejű lenne a kisebbségek ügyének megjavítására : vonatkozó határozat, ha annak valóra váltását . a legtöbb-európai és amerikai nagy lap egy­öntetűen s kitartóan követelné a hangulatkel­tés, a publicisztika,. az agitáció s a népakarat megnyilvánulásának minden erélyes eszkö­zével. A másik pozitívum a kiaeíbíbségek szem­pontjából az a parancsoló és meggyőző Budapest, junius 2. (Budapesti szerkesztősé­günk telefon jelenté se.) A képviselőházban napok óta folyik a vita az Országos Társa­dalombiztosító Intézet szanálásáról szóló tör­vényjavaslat fölött, mivel a szociáldemokraták folyton újabb szó­nokokat állítanak föl. Az Országos Társadalom­biztosító Intézet vezetősége ezért tárgyalások­ba bocsátkozott a szociáldemokratákkal, akik azonban mereven ragaszkodnak a törvényja­vaslat 22-ik szakaszának elhagyásához, amely arról szól. hogyha a szanálás nem elegendő, akkor az önkormányzatnak kell gondoskodni a fedezetről, ha pedig ez nem történhetne meg. akkor a népjóléti, miniszter rendeletileg leszál­líthatja a szolgáltatások összegét. A szocialis­ták magatartása folytán most már kétségtelen­nek látszik, hogy a javaslat letárgyalása nem történhetik meg oly időpontban, hogy a felső­ház is letárgyalhatná a javaslatot, miért is a vitát előreláthatólag félbeszakítják és amint a 8 Órai Újság politikai körökből érte­sül, a Házat a legrövidebb időn belül fölosz­bamg, amellyel egy bolgár delegátus adott kifejezést a kisebbségi kérdés megoldása azonnali szükségességének. A delegátus rá­mutatott arra, hogy a kisebbségi kérdés a Balkán on valójában inéin is nemzet iségi kérdés már, hanem a gazdaságpolitikai, er­jedés veszedelmes tünete. A jogaitól meg­fosztott, mindenből kisemmizett, elkesere­dett és elnyomott balkáni kisebbségek kö­zött ugyanis mindennél gyorsabban és fól­ia rióztatb a lat lanabbul terjed a bolseviz­mus, ami pszichológiaiíag teljesen megért­hető. A balkáni kisebbségekben az el kese­redő s gyakran a lázadás jeleit mutatja már s a bomlás a jelenlegi nehéz időben köhy- ny.en átterjedhet a balkáni többségi népek­re is s róluk egész Európára. Az elhatal­masodott lavinát pedig nehéz megállítani 1 efel'égördülésében. Éppen ezért a kisebbsé­gi kérdés sürgős .megoldása szorosan össze­függ a bolsevizmus elterjedésének megaka­dályozásával. e mint ilyen, a nyugateurópai többségi népek szempontjából elsőrendű fontosságú. A kongresszus tagjai száz száza­lékban igazat adtak a bolgár delegátus b©~ látják. Általában péntekre, vagy szombatra várják a képviselőház föloszlatását, vasár­nap kiírnák a választásokat, amit előrelátha­tóan junius 27-ike és julius 6-ika között tar­tanak meg. A pártéletben napok óta mindenütt erős mozgolódás észlelhető. Az egységes pártban sok személycserét terveznek, amelyek közül Károlyi József gróf, Károlyi Gyula gróf, Ra- •kovszky Iván. Darányi Kálmán, Ráday Gedeon gróf jelölése tart különös érdeklődésre számot. Az Esti Kurír értesülése szerint 50—60 egy­ségespárti képviselő marad ki a kormány­párti jelöltek listájából, ami egyértelmű az­zal, hogy ezek nem lesznek tagjai a jövő par­lamentnek. Ugyancsak híre jár, hogy a demokrata párt és Rassay pártja egyesülnek a választásokon, mert igy remélik, hogy több képviselőt tudnak behozni a parlamentbe. A szociáldemokrata párt Budapesten kívül 36 kerületben veszi föl a választási küzdelmet. Peidl Gyula szociálde­áillitásáinak és valamennyien érezték, hogy a kisebbségi kérdés sürgős megoldása a többségi népek [részéről nem gyakorolt kegy vagy humanista fel lobbanó s, hanem önvéde­lem s olyan rendszabály, amit mindenkinek jól felfogott érdeke diktál. Mii, akik most élltük át a nemeskosguthi magyarok szeren­csétlenségét, -akik aggódva figyeljük, hogy nincstelen és elkeseredett intellek taxái is ifjúságunk egy résizo a helyzet következté­ben. veszedelmes szélsőségekbe sodródik, akik a duxi német, kisebbség bolsevizá'lásá- nak tanúi voltunk, teljes mértékben meg­értjük a bolgár delegátus igazságát és a Li­gák Uniójának komoly elhatározását, hogy éppen e szörnyű és megcáfolhatatlan való­ság tudatában kétszeres erélyel lát hozzá a kisebbségi kérdés megoldásához. A ma­gáink részéről természetes, hogy miég az ed­digieknél is fokozottabb mértékben támo­gatni fogjuk e munkában e mlhdemt, amit csak kíván, a rendelkezésére botösáturnk, hogy előeegi'táük a nagy és dóntő Cél el­érését. HO<GS-Y WO JLiT I FANTASZTIKUS REGÉNY iiftsas m. a.®Wémiolga (S) — Hát szereted anyádat, szereted? ... De mihelyest sikerült az ő megnyugtatása, a legteljesebb megvetéssel kellett elfordulnom sa­ját magamtól. íme. most önszándékomból s már * 1 csecsemőkoromban kezdem azt. amire másik életemben mások káros befolyása, csak jóval később kényszeritett: a képmutató hazudozást! Szerencse, hogy a csecsemő szervezetének olyan sok alvásra van szüksége. Mielőtt önkin- zú töprengésem nagyobb méreteket, öltihetett volna, már elaludtam. Egyébként is, ba nem is éreztem -szükségét, igyekeztem minél gyakrab­ban legalább színlelni az alvást, nehogy tönkre­tegyenek az altatgató ringatással... A tejemet azonban valószínűleg rosszul ke­verhették, mert egy éjjel rettentő görcsökre ébredtem. Sajnáltam nyugodtan alvó anyámat fölébreszteni. De mégis, meg kellett tennem! A fájdalmakat szívesen viseltem volna némán, de engem olyan aggodalmak kínoztak, amelyeket aligha élt át más háromnapos csecsemő. Tud­tam. hogy kisgyermeknél a kólika halálos ki­menetelű lehet- és én még nem voltam megke­resztelve! Hithü katolikus voltam és borzalom­mal töltött el az- a gondolat, hogy ha"Isten mos­tani. megújult lényemet a másiktól különállóan kezedi, esetleg mint kereszteletlen fogok meg­halni! Apám ugyanis távol volt, elmúlt életem hagyatékának ügyében s a keresztelőt csak az ő hazajövetele után szándékoztak megtartani. Sirni kezeltem, amire anyám fölébredt s olyan buzgón, valószintien az én aggodalmammal azonos félelemtől hajtva, látott, kezelésemhez, hogy állapotom nyomban javulni kezdett,. Szí­vesen abbahagytam volna már a sivalkodást, de attól tartva, hogy hallgatásomat teljes ja­vulásom jelének fogja tartani és eélérés előtt szünteti meg a kezelést, nekikeseredetten nyi- vákoltam, amig osak egy csöppnyi görcs szo­rongatott és lopva odaejtett kezemmel *meg nem győződtem arról, hogy, hasam ptiffedtsége lelj csen megszűnt. V. Végre megérkezett, apám. őszintén megörül­tem viszontlátásának és már nyitottam a szá­mat, hogy teljes tisztelettel köezöntaem: — Csókolom a kezeidet! Egyben oldalamhoz kaptam, vájjon zsebem­ben van-e a tárcám, hogy megkínáljam ked­venc szivarjával. A horgolt r-ékli é-szretéritett úgy, hogy a. kö­szöntést is sikerült idejében elharapnom. Apám arckifejezése, sajnos, egyáltalán nem tükrözte a viszontlátásnak olyan fokú örömét, amilyet én éreztem. Ellenkezően, hideg, kimért, sőt mogorva volt s amikor anyám eléje nyúj­tott. hogy nézze meg, mennyit fejlődtem hat- napi távolléte alatt, elutasító mozdulatot tett. — Nagyságos asszonyom, azt hiszem, elté­vesztette a házszámot, nem hozzám kell be­nyújtania a babának atyai szeretetre való igényét! Anyám félájultan roskadt velem egy székbe. — Ember, ember... maga meg van őrülve — hebegte —, csak nem akarja tagadásba venni... — De igen. asszonyom — hördült föl apám —, határozottan tagadom, hogy én volnék en­nek a gyermeknek az apja! Akárhogy is szá­mítom. lehetetlen! Anyám úgy kapkodott, sikoltozott, mint mi­kor valakire ráég a, ház és már a fejére hulla­nak a zsarátnokok, amelyek maguk alá fogják temetni. Ebben a pillanatban gyűlöltem apámat. Előb­bi életemben ugyan jórészt azért vágytam a fejlett értelemmel való megújulásra, hogy az érzelmi gyöngeségektől is mentes legyek, de amint már az eddigiekből is kiviláglik, ismét kezdtem e gyöngeségek egyikének, a gyermeki szeretetnek rabságába esni. Hiszen annyira, magamrahagyott voltam, anyámon kiviil nem ragaszkodott hozzám senki s habár olyan mó­don. mely porig alázta fejlett képességeimet, mégis, vele, csak vele közölhettem" érzéseimet és gondolataimat, helyesebben: ingereimet. De anyám hamarosan összeszedte magát és képesnek látszott arra, hogy vegvédje magát atyám támadása ellenében. Hanem micsoda vé­dekezési módot fejtett ki! Nem volt az tisztázó­dás, de visszavádolás. — És még ha úgy is volna — rikácsolt —. mi jogon tehet nekem szemrehányást maga, éppen maga? Azt hiezi, nem tudom, miéTt kel­lett nekem gyerekestől tűrnöm a mosónőt és likőrt aűni neki tízóraira, meg kettős napszá­mot fizetni a másokénál rosszabb munkájáért? Tudom, hogy mi volt, mikor Hogykáné még takarítónő volt a hivatalban és magának olyan munkatulhalmozódása- volt, hogy a hivatalos órákon kívül is be kellett járnia az irodába! Tudom, miért volt olyan könyörületes a. szegé­nyek iránt, bogy valahányszor uj cipőt vett a fiának, a mosónő fia is kapott egy párat! (íme, a mosónő fia, Hogyka Miklós, a. laka­tossegéd, tehát az én édes öcsém!) — Ezt tudhatja — replikázott apám —, de akkor azt is tudnia kell, hogy amig engem a hivatalban kötött le a túlórázás, maga állan­dóan ..karácsonyfát díszített11. Vagy nem azt duruzsolta a sujtásoktól ragyogó, sarkantyúk­tól csengő huszárnak: „Te vagy az én mennyei ajándékom, az én karácsonyfám!11 Én ugyan végtelenül türelmes, jó gyerek voltam, de nem tehetek arról, hogy a „karácsonyfa11 annyira tündöklött, maga pedig olyan elragadtatva énekelte a „Mennyből az angyaT-t, hogy haza­tértemkor a kulcslyukon áradt elibém a zen­gés, a ragyogás. Mondom: jó gyermek voltam, sarkonfordultam és visszamentem az irodám­ba, hogy az angyal ráérjen visszaröppenni a 'kaszárnya-mennyországba a. karácsonyfával. Itt gonoszul fölkacagott apám, anyám meg elnémult. Hosszú idő múlva mély sóhajtással törte meg a mérges hallgatást. S nagyon aláza­tosan, hízelgő hangon kezdett beszélni: — Volt, ami volt, mindketten tudjuk, hogy mi volt régen. De mire azt most, öreg nap­jainkra fölhánytorgatni? Ilyenkor a megbocsá­tás és a testvéri békesség az ember köteles­sége! —< Ugyanezen a véleményen, voltam, asszo­nyom és egyetlen szónyi szemrehányással som illettem soha. Most sem tettem volna, ha. ön nem szolgál ezzel az ifjúi meglepetéssel abban az időben, amikor én már a szó legszorosabb értelmében minden szenvedélytől mentesen kezdtem élvezni az öregkor nyugalmát. Elővette noteszét, dátumokat sorolt föl és levezette annak a bizonyítását, hogy az én ke­letkezésem idejében ő semmiképpen sem vet­hette meg az apai örömök alapját. Anyám kétségbeesetten bizonykodott. — Volt, ahogy volt, igazsága, van, de nekem is igazam van! Esküszöm az élő Istenre, hogy évek óta. a huszár óta nem volt. viszonyom senkivel, s ha nem magától, úgy idegentől sem való ez a gyermek! Apám szarkasztikusán mosolygoit. mokrata képviselő nem vállal jelöltséget és ki- vüle még néhány szociáldemokrata képviselő kimarad a Házból, helyettük uj nevek kerülnek be, mint például Weltner Jakab és Buchinger Manó. £ rendkívüli munkaüÉ'Szüí segélyt junius végéig meghosszabbították Prága, junius 2. A népjóléti miniszter a renkivüli munkanélküli segély kiízetésére vonatkozó rendeletét, amely eredetileg már­cius 31^én járt le, egy újabb hónappal, vagyis junius 31-ig meghosszabbította. tarilíto mégis mn mm Newyork, junius 2. Az amerikai kincs­tár az államháztartás hiányainak fedezésére 800 millió dolláros belső kölcsönt irt ki. A közönség rendkívül kedvezően fogadta az uj kölcsönt és rövid idő alatt négyszeresen túl­jegyezte, úgyhogy a jegyzési listákat le kel­lett zárni. Mindeneseire kedvező előjelnek te­kinthető, hogy az Amerikai Egyesült Álla­mok lakossága ennyi bizalommal viseltetett az aránylag csekélykamaíozásu (3.8 százalé­kos) kölcsön iránt. — Felvétel a kassai kis és nagy szemináriumba. Hivatalosan közük: A felvétel a kassai kis és nagy szemináriumba junius 30-án délelőtt fél 9 órakor lesz a szemináriumi épületben (Fő-u. 93). A kis sze­mináriumba felvehetők azok az ifjak, akik hivatást éreznek a papi pályára, és legalább a gimnázium YI. osztályát jó sikerrel elvégezték, a nagy szemi­náriumba csak azok, akiik az érettségit letették. Úgy a kis, mint a nagy szemináriumba való felvétel iiásbeüleg, valamint személyesen íb kell kérvé­nyezni. A zirásbeli kérvényt folyó év junius 20-ig kell beküldeni az Egyházmegyei Hatóság címére. Ezen kérvényhez. csatolni kell: a) keresztlevelet, ’o) az állampolgársági levelet, c) az utolsó félévi bi-zie- nyitványt, d) saját életrajzát röviden, e) az illetéke® hit-tanár és plébános ajánlólevelét. Az ajánlólevelei azonban úgy a hitfcanár, mint a plébános posta- út­ját egyenesen az Egyházmegyei Hat-Óság címére a jelzett napig küldje be. Személyes jelentkezésnél a pályázók hozzák magukkal az évvégi bizonyítványt, illetőleg az érettségi bizonyítványt. Azok, aikik nem a kassai reálgimnáziumból pályáznak ée még nem rendelkeznek érettségi bizonyítvánnyal, kötelesek rávezettetni bizonyítványukra a klauzulát, hogy más intézetbe való átlépésüknek semmi akadálya nincsen. Felvételkor orvosi vtosgálat van. A pályá­sók azonMtH totazérasartoti költeményt szavalnak eb Akinek erre m Időre szüksége mn ellátásra, ezt Írásban előre jelentse be a esémin árrum vice- rektoránál. —i Akkor hát a paradicsomi kígyó szállta meg magát! Anyám félőr ültem sikoltozott. —' Nem tudom, nem tudom, mi volt, mivel vert meg az Isten? Jézusom, Máriám! Mivel vertél meg, Istenem? Talán én vagyok az, aki titokzatosan világra hoztam az Antikriszt üst? Ah! Férfikorba fejlődésemmel természetesen eloszlott az a naiv hitem, hogy az én szüleim a legmakulátlanabb, legtökéletesebb emberek a világon. De ilyen drasztikus formában mégis borzasztóan hatottak rám kölcsönös leleplezé­seik. Boldogságos, első gyermekkorom, amikor intimitások közlése előtt kiküldtek a szobából! Pedig valószínűen meg sem értettem volna, aminek tudásától óvtak. Most végig kell hall­gatnom ezeket a szörnyűségeket, azzal a tu­dattal, hogy a-z én megjelenésem provokálta azokat és egy tisztességbe békül-t házasélet szétzüllését!------- — A nagy családi jelenet óta anyám delirizált. Az volt a rögeszméje, hogy megszülte az Anti- krisztust. S borzadva vettem ki őrült monológ­jaiból, hogy el akar engem emészteni. S mit tehetek ennek megakadályozására? A magam élete miatt nem bánnám, csak megváltásomra szolgálna. Ugyan, megváltás? Hiszen mielőtt a keresztség megtisztítana az eredeti bűntől, ha­lálos vétekkel terhelem lelkemet-: gyermékgyil- k őse ágba kergetek egy anyát! Mert biztos, hogy meggyilkolásom bűnének nagy részét, az én rovásomra jegyzi az Ur, de ... igen. vájjon melyik lelkem rovására? őrület! Hány lelkem is van? Hiszen nem tudhatom, hogy egész ad­digi lelkem szállt-e át ebbe az uj testibe, vagy egészen uj lélekkel az előbbinek a tudását, ké­pességeit kaptam csupán? De igy is. úgy is bor­zalmas a dolog! Ha egy a lelkem mindkét (es­temben, akkor előbbi életem bűnei is, az a lá­zadó kívánság, amellyel kihívtam az uj meg­testesülésemet. Ideérő bűnöket, egyetlen lelkem terhére írva fognak a. kárhozatba- sújtani. Ha pedig Istennek egészen friss lehellete vagyok, úgy az előbbi keresztségem nem bir érvénnyel mostani lényemre nézve és eredeti bűnben ju­tok a másvilágra! Világosságot, világosságot! Haladékot!' Anyám, ne ölj meg! Ébren töltöttem egész éjszakákat, hogy anyám terveinek nyomára jöjjek. De ha rá "is jönnék, hogy védőkezhetem? Ha meg akar foj­tani, nem győzhetem le fizikai erejét. Ha ígér­get tesz a szoptatóüvegbe, legföljebb éhezéssel védekezhet em, de akkor öngyilkos leszek! Ha 'megszólalok, csak megerősítem tévhitében s annál biztosabban végez velem!---------­(F óiyitiaitiíufla.). % Z

Next

/
Oldalképek
Tartalom