Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-17 / 112. (2629.) szám
1931 május 17, vasárnap. MARGÓ „Erdélyi, szlovenszkói, vajdasági Írások** „Koszom" címen jelent meg ez,idén a ma- gyarországi „Könyvnap könyve" az erdélyi, szlovenszkói és vajdasági lírikusok és elbeszélők hatalmas négyszáz oldalas antológiája. „Tudjuk, hogy az utódállamokban, különösen Erdélyiben csodálatosain termékeny és eredeti irodalom fejlődött ki az utolsó évtized folyamán, mondja többek közt az antológia előszava. — Olyan városok, ahonnét azelőtt minden valamirevaló tehetség Budapestre törekedett; most szellemi tekintetben kiemelkedtek régi provinciális kereteik közt. Ha igazi központtá nem váltak is, de komoly székhelyei egy semmiképen sem vidékies jellegű és” érdekű irodalmi életnek. És — ami Kazinczy ideje óta nem történt — a városok mellett ma országosan ismertté válik egykét elhagyott falucska neve is, mert valamely kiváló iró, vagy költő onnan küldözgeti Írásait. Nem a mi hivatásunk és nem is férne meg a rövid lapokon annak a hősies küzdelemnek elmondása, amelyet ezek az írók a puszta megélhetésért, könyveik kiadásáért s az európai színvonalú, irodalmi élet megteremtéséért folytattak és folytatnak ma is. Nem részletezzük, nem magyarázzuk, hogy munkájuk mit jelent az ottani magyarság szempontjából. Mindez nem okolná meg azt, hogy Írásaikat egyibegyüjtsük, — ha ezek az írások egyben abszolút irodalmi értéket is nem jelentenének. Nem pártolást kérünk Erdély, Szlovenszkó és a Vajdaság irdi számára, mert amit pártolni kell, azt nem érdemes pártolni. A müveikből kötött bokrétával értéket adunk a magyar közönség kezébe. Ismerős Írókat, akiket már itt is szeretnek és ismereíleTamás Mihály. A Vajdaságból: Borsodi Lajos Kristály István. * A Koszorúban szereplő irók leközölt .miivei alatt rövid, áttekinthető életrajzi adatai és eddigi munkásságuk fölsorolása teszik hasznossá a könyvet. * Erről a rólunk, utódállamokban élő magyar Írókról szóló és a mi müveinkből összeállított antológiáról kritikát mondunk: nem a mi föladatunk. Talán egyszer éppen ennek a jelentős fölsorakoztató és — a könyv szerkesztőjének dicséretére legyen mondva — nívós szelektálásra törekvő könyvnek alapján érdekes összeha- sonlitást fognak tenni az erdélyi, a szlovenszkói és a vajdasági magyar irók és irodalmuk között. Annyit talán ma is megállapíthatunk, hogy Erdélyben a prózairók (huszonnyolcból húsz), Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi. jó- hirnevü találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kényelem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. Mérsékelt árak. Szlovenszkón a lírikusok (tizenegyből hét, illetve tizennyolcból tíz) dominálnak. Érdekes ösz- szehasonlitásokat lehet tenni az irók beállítottságára, nyelvű 1c mássága, témakörük eltéréseire vonatkozólag is. Anélkül, hogy most ki akarnánk erre térni, megállapíthatjuk, hogy a szlovenszkói rész nívóban bátran fölveszi a versenyt, a többiekkel és meg van a maga sajátos, külön ize és világnézeti szempontból kétségtelenül a kutatás, a haladás élén halad. Az életrajzok átfutásánál is rögtön szemünkbe tűnik egy általános vonás: amiig az erdélyiek közt több 1880-as születésű író mellett, mondhatni a kilencvenes évfolyam dominál, addig a szlovenszkói irók javarésze, kilencszázas, vagy legalább is közel kilencszázas: éveikben átlag fiatalabbak. De hagyjuk ezeket az első pillanatra szembetűnő és talán nem is lényeges összehasonlításokat. A kritika sem a mi föladatunk. örömmel és hálás szívvel nyújtsuk azonban kezünket azok felé, akik a magyar könyv ünnepnapján ünnepi ajándékul az 1981. év „Könyvnap Könyvo“-ként ezt a Koszorút., Erdély, Szlovenszkó és Vajdaság fiatal magyar irodalmának gyűjteményét adták ünnepi ajándékként a magyar közönség kézéibe. Meghatódva és föllelkesülve forgatja ennek a szép könyvnek lapjait. Elfogódva azért, mert tízéves küzdelmeink és harcaink legszebb dokumentumait foglalja össze. Föllelkesülve pedig azért, mert ennek az antológiának ünnepi alkalomból való megjelentetése bátorítás, elismerés és komoly biztatás. ALFA. neket, akiket odaát ismernek és szeretnek. Uj friss színeket adunk, gazdagodásait az egységes magyar irodalomnak. Ennek a külön fejlődő irodalomnak a magyar irodalommal való szerves összetartozását minden lehető alkalommal dokumentálni kell. Fizikai valósággá ezt a meglevő összetartozást csak a könyvkiadók és könyvkereskedők együttes munkája s a magyar közönség megértő szeretete tudja tenni. Mi teljesítettük kötelességünket, amikor egybe- gyüjtöttüik a határokon túl élő magyar tehetségek válogatott írásait és tájékoztatjuk munkásságukról a magyar közönséget. Hisz- szük, hogy ennek a könyvnek történelmi értéke és jelentősége van. Több magyarázó szóra nics szükség. Testvérek állanak házunk kapuja előtt, öleljük meg és tessékeljük be őket. Messziről jöttek és sokat szenvedtek." # Ezzel a lelkes előszóval vezeti be az ízléses kiállítású antológiát a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete. Legalább név szerint fussuk át a koszorúban szereplő Írókat. Erdély: Áprily Lajos (vers), Bámffy Miklós gróf, Kisbán Miklós (novella), Bárd Oszkár (vers), Bartalis János (vers), Berde Mária (novella), Dsida Jenő (vers), Fiuta Zoltán (vers), P. Gulácsy Irén (novella), Gyal- lay Domokos (novella), Hunyadi Sándor (novella), Kacsó Sándor (novella), Károly Sándor (novella), Kemény János báró (novella), Nyíró József (novella), Olasz Lajos (vers), Remenyik Sándor (vers), Sz. Szabó Mária (novella), Szántó György (novella), Székely Mózes (novella), Szentimred Jenő (novella), Szombati-Szabó István (vers), Ta- béry Géza (novella), Tamási Áron (novella), Thury Zsuzsa (novella), Tompa László (vers). Szlovenszkó: Tizenegy szlovenszkói költő és író szerepel verssel vagy novellával. Túlnyomó részben, a szlovenszkói magyar Írás helyes keresztmetszetének megfelelően, a költők. Tizenegyből hét. Darkő István: Csépán János tizedes (novella), Forbáth Imre: Uj költők éneke (vers), Győry Dezső: János szava három Jordánnál (vers), Jaczkó Olga: Mi- ra (novella), Jarnó József: A köhögés (novella), Mécs László: A költő és az emberek (vers), Morvay Gyula: Kommemciós aratók (vers), B. Palotai Boris: Beszélgetés fiammal (vers), Sebesi Ernő: Éhség (novella), Szenes Erzsi: Szerelmi zsoltár (vers), Vozári Dezső: Szlovenszkó (vers). Vajdaság: Csuka Zoltán (vers), Gergely Borikká (vers), Szenteleky Kornél (vers), Sziráky Dénes Sándor (vers), Szirmai Károly (novella). Akik kimaradtak: „A könyv megszabott terjedelme miatt lehetetlen volt az gész anyagot bszoritaoi sigy sok Ívnyi kiszedett anyag kimaradt. Ezek — szól a magyarázat — nem rosszabbak, hanem hosszabb írást küldtek a kelleténél." Külön rovatban szerepelnek életrajzukkal és eddigi munkásságuk felsorolásával: Erdélyből: Benamy Sándor, Kádár Imre, Karácsony Benő, Kés Károly, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő. Szlovenszkóról: Egri Viktor. Erdőházy Hugó, Földes Sándor, Juhász zupád, Marék Antal, Sándor Imre, Egy prágai tudós rákellenes oltóanyagot talált föl Szenzációs beszámolók a joiscMmsíhali radiológuskongresszuson Joachimöthal, május 16. Most vau huszonöt éve annak, hogy a csehországi Érchegységben fekvő Joachimsthal bányáiban urántar- talmu ércre bukkantak s az ott bányászott uránból Madame Curie utasításai alapján rádiumot termeltek ki. Joachimsthal már a középkorban ismert bányaváros volt. Bányáiban ezüstöt bányásztaié s pénzverdéjében készítették a híres joiaehimsthali tallért, a középkor pénzegységét. A tallér tulajdonképpen Joachimsthaltól nyerte nevét, amit eredeti elnevezése „Joachims thaler Thaler" bizonyít a legjobban. A Joachi-msthaler Thaler-ből az idők folyamán a magyarban „tallér", a szláv nyelvekben „toliar", és az angolban „dollár" lett. A tallér karrierjével ellentétben maga Joachimsthal a múlt században erősen visszafejlődött. Bányáiból kifogyott az ezüst, a pénzverde gépei berozsdásodtak s Joachimstlhal- ra, ebbe a német határ mellett fekvő, hegyek közé ékelt alig néhány ezer lakósu városra rossz napok következtek. Hegy old alba- vájt, meredeken emelkedő, vagy lejtősen ereszkedő, de mindig girbe-gurba uocáin lassan megszűnt a forgalom és kihalt az élet. Csönd borult Sdhlick gróf várkastélyára, a joachimsthali polgárok kőből épített gótikus palotáira és a bányászok házikóira egyaránt. Fölfedezik a rádiumai A bányászok vándorbotot vettek a kezükbe, utánuk mentek a tisztes iparos céhek tagjai s egymás után zárták be boltjaikat a szebb napokihoz szokott kereskedők, akikre hétszámra nem nyitott ajtót vevő. A gond, mint valami kísérteties pók, ráfeküdt a nemrég még virágzó városkára, óriás hálót szőtt köré és szívta gz emberek vérét. Közben teltek az évek. Egy lengyel kislány felnőtt, férjhez ment egy Curie nevű francia fizikushoz. Mind a ketten szerelmesei voltak a tudománynak s mind a ketten lázba jöttek, amikor Röntgen a róla elnevezett sugarakat fedezte föl. A házaspár kísérletezései során rájött arra, hogy az uránércnek ol'yan tulajdonságai vannak, melyek sok tekintetben hasonlatosak a a röntgensugarakhoz. Curie-ék folytatták a kutatásokat s az uránércben egy addig ismeretlen elemre találtak, melyet a fiatal asszony szülőföldjéről poloniumnak nevezett el. Á polonium még intenzivebben mutatta azokat a tulajdonságokat, amelyek a házaspár figyelmét az uránércre hívták fel s az újabb kutatás végül egy uj ismeretlen elem, a rádium, felfedezéséhez vezetett. TizbiUió tiáerö egy gresmm rádiumban Ekkor 189'8-at irt.ak az emberek. A felfedezés az egész világot izgalomba hozta, mert rövidesen híre ment annak, hogy az uj elem hihetetlen energiaforrást és mé^ soha sem tapasztalt gyógyerőt jelent. A tudósok rájöttek arra, hogy ez az értékes elem háromféle, különböző sugarat lövel ki magából s e sugarak az emberiség szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségű tulajdonsággal bimak. Megállapították, hogy hét gramm rádium egy liter vizei egy óra alatt forrásba hoz, vagyis száz fokra hevít, megállapították, hogy ezt a tulajdonságát ezerötszáznyolcvan éven át megtartja s kiszámították, hogy a rádiumban rejlő energia grammonként tízbillió lóerővel ekvivalens. A rádium fölfedezésével uj konjunktúrára ébredt Joachimsthal, melynek elhagyottan álló bányáiban már nem volt ezüst, csak az addig lenézett uránérc hatalmas fekete tömbjei szomorkodtak. Egyszeriben nagy értéke lett a joachimsthali ezü sóbányának, mert egész Európában ez az egyetlen lelőhelye az uránnak. Újból megindult az üzem, a bányászok visz- szavándoroltak, visszajöttek az iparoscéhek tisztes tagjai s egymás után nyíltak meg a kereskedők hét lakattal lezárt boltjai. A bánya nem győzte a munkát, mert nagyon sok uránérc kell még ma is egy csipetnyi rádium előállításához. Tiz vasúti kocsi rakományából komplikált vegyi utón egy gramm rádiumot nyer a vegyészek Joachimsthalban dolgozó serege. (Ez a magyarázata annak, miért kerül a rádium olyan temérdek pénzbe? Egy grammnak kétmillió korona az ára.) De egy gramm mégis tekintélyes mennyiség. Hiszen másfélezer évig eltart a hatása, addig nem vészit az intenzitásából, sokezer beteg embert lehet vele meggyógyitani és számtalan más hasznos dologra lehet fölhasználni. (Hogy csak egyet említsek: Stoldása tanár kísérletek alapján bizonyltja, hogy a rádiumsugarak csiraképessé teszik azokat a satnya növényi magvakat is, melyek elvesztették csiraképességüket és a rádium sugarak hatásának kitett magvakból nőtt búza, burgonya, vagy más növény a rendesnél sokkal bőségesebb és jobbminőségü • termést ad.) Gyógyfürdő lesz a bányavárosból Amikor a rádium csodálatos "'diétására j rájöttek, tüzetes vizsgálat alá vetették Joachimsthal flóráját, levegőjét és vizét. A tudósok megállapították, hogy a ioachim- sthali levegő és a joachimsthali viz, mely állandóan ki van téve a rádium hatásának, ha kisebb mértékben is, de ugyanazokkal a tulajdonságokkal bir, mint a rádium. Az osztrák kormány gyógyfürdőt létesített Joachim[sthalban, felépítette a monarchia egyik legelegánsabb luxusszállóját, a Rádium Palace Hotelt, mely ugyancsak most ünnepli fennállásának huszonötéves jubileumát. A bánya, a fürdő és a szálló az államfordulatkor a csehszlovák állam tulajdonába ment át. A jubileumot az egészségügyi minisztérium Joachims thalban ünnepelte meg s az ünnepség fényének emelése céljából meghívta a csehszlovák röntgenolőgusok és rádiológusok egyesületét, hogy ott rendezze meg kongresszusát. A kongresszuson, amint azt már jelentettük, a belföldi tudósokan kívül számos külföldi szakember is részt vett. A megjelentek kölcsönösen tájékoztatták egymást a rádiumkutatás munkájában elért eredményeikről és beszámoltak tevékenységükről, illetve praxisukban nyert tapasztalataikról. A rádium jetenúősége a therápiában A rádiumnak az orvosi tudomány gyógy - eszközei sorában való jelentőségéről Pirchan Augusztán dr., joachimstbali állami főorvos a következőkép pen t á jékoztato 11: — A rádium, illetve a rádiumemanáciő megfelelő dózisban igen jó hatással van az emberi szervezetre. Felfrissíti az embert, elő- segiti az anyagcserét, a vérképződést és a szervezet fejlődését. Nagyobb adagban romboló hatása van. Ha az ember hosszabb ideig van a rádium- sugaraknak kitéve, akkor igen súlyos égési sebeket is kaphat. Igen gyakran megtörténik, hogy a rádiummal való vWázatlan bánásmód súlyos balesetet idéz elő, éppen legutóbb történt meg egy bécsi rádiológussal. hogy amputálni kellett az egyik kezét. Az orvosi tudomány a rádiumnak úgy a teremtő, mint a romboló hatását ki tudja használni. Az előbbit, a vérszegénység, leukémia, reuma, csuz, köszvény és különböző bőrbajok kezelésénél, inig az utóbbit, a romboló hatást, akkor használja föl, amikor rosszindulatú képződményeket kell elpusztítani: például rákois és tuberkulotikus daganatokat. A rádiumtherápia ma már olyan fokon áll, hogy nyugadtan mondható: a legtöbb tuberkulótikus (kivéve a tüdőtuberkulózist, melyet más módszerrel gyógyítanak) és rákos ujképzödmény gyógvit- ható, ha a betegséget idejekorán ismerik fel.-0Az emberiség legsúlyosabb bajai közé a rák tartozik. Szinte hihetetlen az a tény, hogy a rák úgyszólván ugyanannyi áldozatot 7