Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-17 / 112. (2629.) szám

1931 május 17, vasárnap. MARGÓ „Erdélyi, szlovenszkói, vajdasági Írások** „Koszom" címen jelent meg ez,idén a ma- gyarországi „Könyvnap könyve" az erdélyi, szlovenszkói és vajdasági lírikusok és elbe­szélők hatalmas négyszáz oldalas antológiája. „Tudjuk, hogy az utódállamokban, külö­nösen Erdélyiben csodálatosain termékeny és eredeti irodalom fejlődött ki az utolsó évti­zed folyamán, mondja többek közt az antoló­gia előszava. — Olyan városok, ahonnét az­előtt minden valamirevaló tehetség Budapest­re törekedett; most szellemi tekintetben ki­emelkedtek régi provinciális kereteik közt. Ha igazi központtá nem váltak is, de komoly székhelyei egy semmiképen sem vidékies jel­legű és” érdekű irodalmi életnek. És — ami Kazinczy ideje óta nem történt — a városok mellett ma országosan ismertté válik egy­két elhagyott falucska neve is, mert valamely kiváló iró, vagy költő onnan küldözgeti Írá­sait. Nem a mi hivatásunk és nem is férne meg a rövid lapokon annak a hősies küzdelemnek elmondása, amelyet ezek az írók a puszta megélhetésért, könyveik kiadásáért s az eu­rópai színvonalú, irodalmi élet megteremté­séért folytattak és folytatnak ma is. Nem részletezzük, nem magyarázzuk, hogy mun­kájuk mit jelent az ottani magyarság szem­pontjából. Mindez nem okolná meg azt, hogy Írásaikat egyibegyüjtsük, — ha ezek az írások egyben abszolút irodalmi értéket is nem jelentenének. Nem párto­lást kérünk Erdély, Szlovenszkó és a Vaj­daság irdi számára, mert amit pártolni kell, azt nem érdemes pártolni. A müveik­ből kötött bokrétával értéket adunk a ma­gyar közönség kezébe. Ismerős Írókat, akiket már itt is szeretnek és ismereíle­Tamás Mihály. A Vajdaságból: Borsodi Lajos Kristály István. * A Koszorúban szereplő irók leközölt .miivei alatt rövid, áttekinthető életrajzi adatai és ed­digi munkásságuk fölsorolása teszik hasznossá a könyvet. * Erről a rólunk, utódállamokban élő magyar Írókról szóló és a mi müveinkből összeállított antológiáról kritikát mondunk: nem a mi föl­adatunk. Talán egyszer éppen ennek a jelentős fölsorakoztató és — a könyv szerkesztőjének dicséretére legyen mondva — nívós szelektálás­ra törekvő könyvnek alapján érdekes összeha- sonlitást fognak tenni az erdélyi, a szlovenszkói és a vajdasági magyar irók és irodalmuk kö­zött. Annyit talán ma is megállapíthatunk, hogy Erdélyben a prózairók (huszonnyolcból húsz), Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi. jó- hirnevü találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kénye­lem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. Mérsékelt árak. Szlovenszkón a lírikusok (tizenegyből hét, illet­ve tizennyolcból tíz) dominálnak. Érdekes ösz- szehasonlitásokat lehet tenni az irók beállított­ságára, nyelvű 1c mássága, témakörük eltéré­seire vonatkozólag is. Anélkül, hogy most ki akarnánk erre térni, megállapíthatjuk, hogy a szlovenszkói rész nívóban bátran fölveszi a versenyt, a többiekkel és meg van a maga sa­játos, külön ize és világnézeti szempontból két­ségtelenül a kutatás, a haladás élén halad. Az életrajzok átfutásánál is rögtön szemünkbe tű­nik egy általános vonás: amiig az erdélyiek közt több 1880-as születésű író mellett, mondhatni a kilencvenes évfolyam dominál, addig a szlo­venszkói irók javarésze, kilencszázas, vagy leg­alább is közel kilencszázas: éveikben átlag fia­talabbak. De hagyjuk ezeket az első pillanatra szembe­tűnő és talán nem is lényeges összehasonlításo­kat. A kritika sem a mi föladatunk. örömmel és hálás szívvel nyújtsuk azonban kezünket azok felé, akik a magyar könyv ün­nepnapján ünnepi ajándékul az 1981. év „Könyvnap Könyvo“-ként ezt a Koszorút., Er­dély, Szlovenszkó és Vajdaság fiatal magyar irodalmának gyűjteményét adták ünnepi aján­dékként a magyar közönség kézéibe. Meghatód­va és föllelkesülve forgatja ennek a szép könyvnek lapjait. Elfogódva azért, mert tíz­éves küzdelmeink és harcaink legszebb doku­mentumait foglalja össze. Föllelkesülve pedig azért, mert ennek az antológiának ünnepi alka­lomból való megjelentetése bátorítás, elismerés és komoly biztatás. ALFA. neket, akiket odaát ismernek és szeretnek. Uj friss színeket adunk, gazdagodásait az egységes magyar irodalomnak. Ennek a külön fejlődő irodalomnak a magyar irodalommal való szerves összetartozását minden lehető alkalommal dokumentálni kell. Fizikai valósággá ezt a meglevő össze­tartozást csak a könyvkiadók és könyvke­reskedők együttes munkája s a magyar kö­zönség megértő szeretete tudja tenni. Mi teljesítettük kötelességünket, amikor egybe- gyüjtöttüik a határokon túl élő magyar tehet­ségek válogatott írásait és tájékoztatjuk munkásságukról a magyar közönséget. Hisz- szük, hogy ennek a könyvnek történelmi ér­téke és jelentősége van. Több magyarázó szóra nics szükség. Test­vérek állanak házunk kapuja előtt, öleljük meg és tessékeljük be őket. Messziről jöttek és sokat szenvedtek." # Ezzel a lelkes előszóval vezeti be az ízlé­ses kiállítású antológiát a Magyar Könyv­kiadók és Könyvkereskedők Országos Egye­sülete. Legalább név szerint fussuk át a koszorú­ban szereplő Írókat. Erdély: Áprily Lajos (vers), Bámffy Mik­lós gróf, Kisbán Miklós (novella), Bárd Osz­kár (vers), Bartalis János (vers), Berde Má­ria (novella), Dsida Jenő (vers), Fiuta Zol­tán (vers), P. Gulácsy Irén (novella), Gyal- lay Domokos (novella), Hunyadi Sándor (novella), Kacsó Sándor (novella), Károly Sándor (novella), Kemény János báró (no­vella), Nyíró József (novella), Olasz Lajos (vers), Remenyik Sándor (vers), Sz. Szabó Mária (novella), Szántó György (novella), Székely Mózes (novella), Szentimred Jenő (novella), Szombati-Szabó István (vers), Ta- béry Géza (novella), Tamási Áron (novella), Thury Zsuzsa (novella), Tompa László (vers). Szlovenszkó: Tizenegy szlovenszkói költő és író szerepel verssel vagy novellával. Túl­nyomó részben, a szlovenszkói magyar Írás helyes keresztmetszetének megfelelően, a költők. Tizenegyből hét. Darkő István: Csépán János tizedes (novella), Forbáth Imre: Uj költők éneke (vers), Győry Dezső: János sza­va három Jordánnál (vers), Jaczkó Olga: Mi- ra (novella), Jarnó József: A köhögés (no­vella), Mécs László: A költő és az emberek (vers), Morvay Gyula: Kommemciós aratók (vers), B. Palotai Boris: Beszélgetés fiammal (vers), Sebesi Ernő: Éhség (novella), Szenes Erzsi: Szerelmi zsoltár (vers), Vozári Dezső: Szlovenszkó (vers). Vajdaság: Csuka Zoltán (vers), Gergely Borikká (vers), Szenteleky Kornél (vers), Sziráky Dénes Sándor (vers), Szirmai Ká­roly (novella). Akik kimaradtak: „A könyv megszabott terjedelme miatt lehetetlen volt az gész anya­got bszoritaoi sigy sok Ívnyi kiszedett anyag kimaradt. Ezek — szól a magyarázat — nem rosszabbak, hanem hosszabb írást küldtek a kelleténél." Külön rovatban szerepelnek életrajzukkal és eddigi munkásságuk felso­rolásával: Erdélyből: Benamy Sándor, Ká­dár Imre, Karácsony Benő, Kés Károly, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő. Szlovenszkóról: Egri Viktor. Erdőházy Hugó, Földes Sándor, Juhász zupád, Marék Antal, Sándor Imre, Egy prágai tudós rákellenes oltóanyagot talált föl Szenzációs beszámolók a joiscMmsíhali radiológuskongresszuson Joachimöthal, május 16. Most vau huszonöt éve annak, hogy a csehországi Érchegység­ben fekvő Joachimsthal bányáiban urántar- talmu ércre bukkantak s az ott bányászott uránból Madame Curie utasításai alapján rá­diumot termeltek ki. Joachimsthal már a kö­zépkorban ismert bányaváros volt. Bányáiban ezüstöt bányásztaié s pénzverdéjében készí­tették a híres joiaehimsthali tallért, a közép­kor pénzegységét. A tallér tulajdonképpen Joachimsthaltól nyerte nevét, amit eredeti el­nevezése „Joachims thaler Thaler" bizonyít a legjobban. A Joachi-msthaler Thaler-ből az idők folyamán a magyarban „tallér", a szláv nyelvekben „toliar", és az angolban „dollár" lett. A tallér karrierjével ellentétben maga Joachimsthal a múlt században erősen vissza­fejlődött. Bányáiból kifogyott az ezüst, a pénz­verde gépei berozsdásodtak s Joachimstlhal- ra, ebbe a német határ mellett fekvő, he­gyek közé ékelt alig néhány ezer lakósu vá­rosra rossz napok következtek. Hegy old alba- vájt, meredeken emelkedő, vagy lejtősen ereszkedő, de mindig girbe-gurba uocáin lassan megszűnt a forgalom és kihalt az élet. Csönd borult Sdhlick gróf várkastélyára, a joachimsthali polgárok kőből épített gótikus palotáira és a bányászok házikóira egyaránt. Fölfedezik a rádiumai A bányászok vándorbotot vettek a kezük­be, utánuk mentek a tisztes iparos céhek tagjai s egymás után zárták be boltjaikat a szebb napokihoz szokott kereskedők, akikre hétszámra nem nyitott ajtót vevő. A gond, mint valami kísérteties pók, ráfeküdt a nem­rég még virágzó városkára, óriás hálót szőtt köré és szívta gz emberek vérét. Közben tel­tek az évek. Egy lengyel kislány felnőtt, férj­hez ment egy Curie nevű francia fizikushoz. Mind a ketten szerelmesei voltak a tudo­mánynak s mind a ketten lázba jöttek, ami­kor Röntgen a róla elnevezett sugarakat fe­dezte föl. A házaspár kísérletezései során rájött arra, hogy az uránércnek ol'yan tulajdonságai vannak, melyek sok tekintetben hasonlatosak a a röntgensugarakhoz. Curie-ék folytatták a kutatásokat s az urán­ércben egy addig ismeretlen elemre talál­tak, melyet a fiatal asszony szülőföldjéről poloniumnak nevezett el. Á polonium még intenzivebben mutatta azokat a tulajdonságo­kat, amelyek a házaspár figyelmét az urán­ércre hívták fel s az újabb kutatás végül egy uj ismeretlen elem, a rádium, felfedezéséhez vezetett. TizbiUió tiáerö egy gresmm rádiumban Ekkor 189'8-at irt.ak az emberek. A felfe­dezés az egész világot izgalomba hozta, mert rövidesen híre ment annak, hogy az uj elem hihetetlen energiaforrást és mé^ soha sem tapasztalt gyógyerőt jelent. A tudósok rájöt­tek arra, hogy ez az értékes elem háromféle, különböző sugarat lövel ki magából s e su­garak az emberiség szempontjából felbecsül­hetetlen jelentőségű tulajdonsággal bimak. Megállapították, hogy hét gramm rádium egy liter vizei egy óra alatt forrásba hoz, vagyis száz fokra hevít, megállapították, hogy ezt a tulajdonságát ezerötszáznyolcvan éven át megtartja s kiszámították, hogy a rádiumban rejlő energia grammonként tízbillió lóerővel ek­vivalens. A rádium fölfedezésével uj konjunktúrára ébredt Joachimsthal, melynek elhagyottan ál­ló bányáiban már nem volt ezüst, csak az addig lenézett uránérc hatalmas fekete tömb­jei szomorkodtak. Egyszeriben nagy értéke lett a joachimsthali ezü sóbányának, mert egész Európában ez az egyetlen lelőhelye az uránnak. Újból megindult az üzem, a bányászok visz- szavándoroltak, visszajöttek az iparoscéhek tisztes tagjai s egymás után nyíltak meg a kereskedők hét lakattal lezárt boltjai. A bá­nya nem győzte a munkát, mert nagyon sok uránérc kell még ma is egy csipetnyi rádium előállításához. Tiz vasúti kocsi rakományából komplikált vegyi utón egy gramm rádiumot nyer a vegyészek Joachimsthalban dolgozó serege. (Ez a magyarázata annak, miért kerül a rá­dium olyan temérdek pénzbe? Egy gramm­nak kétmillió korona az ára.) De egy gramm mégis tekintélyes mennyiség. Hiszen másfél­ezer évig eltart a hatása, addig nem vészit az intenzitásából, sokezer beteg embert le­het vele meggyógyitani és számtalan más hasznos dologra lehet fölhasználni. (Hogy csak egyet említsek: Stoldása tanár kísérle­tek alapján bizonyltja, hogy a rádiumsuga­rak csiraképessé teszik azokat a satnya növé­nyi magvakat is, melyek elvesztették csira­képességüket és a rádium sugarak hatásának kitett magvakból nőtt búza, burgonya, vagy más növény a rendesnél sokkal bőségesebb és jobbminőségü • termést ad.) Gyógyfürdő lesz a bányavárosból Amikor a rádium csodálatos "'diétására j rájöttek, tüzetes vizsgálat alá vetették Joachimsthal flóráját, levegőjét és vizét. A tudósok megállapították, hogy a ioachim- sthali levegő és a joachimsthali viz, mely ál­landóan ki van téve a rádium hatásának, ha kisebb mértékben is, de ugyanazokkal a tu­lajdonságokkal bir, mint a rádium. Az osz­trák kormány gyógyfürdőt létesített Joachim­[sthalban, felépítette a monarchia egyik leg­elegánsabb luxusszállóját, a Rádium Palace Hotelt, mely ugyancsak most ünnepli fennál­lásának huszonötéves jubileumát. A bánya, a fürdő és a szálló az államfordulatkor a cseh­szlovák állam tulajdonába ment át. A jubi­leumot az egészségügyi minisztérium Joa­chims thalban ünnepelte meg s az ünnepség fényének emelése céljából meghívta a cseh­szlovák röntgenolőgusok és rádiológusok egyesületét, hogy ott rendezze meg kong­resszusát. A kongresszuson, amint azt már jelentettük, a belföldi tudósokan kívül szá­mos külföldi szakember is részt vett. A megjelentek kölcsönösen tájékoztatták egy­mást a rádiumkutatás munkájában elért eredményeikről és beszámoltak tevékenysé­gükről, illetve praxisukban nyert tapasztala­taikról. A rádium jetenúősége a therápiában A rádiumnak az orvosi tudomány gyógy - eszközei sorában való jelentőségéről Pirchan Augusztán dr., joachimstbali állami főorvos a következőkép pen t á jékoztato 11: — A rádium, illetve a rádiumemanáciő megfelelő dózisban igen jó hatással van az emberi szervezetre. Felfrissíti az embert, elő- segiti az anyagcserét, a vérképződést és a szervezet fejlődését. Nagyobb adagban romboló hatása van. Ha az ember hosszabb ideig van a rádium- sugaraknak kitéve, akkor igen súlyos égési sebeket is kaphat. Igen gyakran megtörté­nik, hogy a rádiummal való vWázatlan bá­násmód súlyos balesetet idéz elő, éppen leg­utóbb történt meg egy bécsi rádiológussal. hogy amputálni kellett az egyik kezét. Az orvosi tudomány a rádiumnak úgy a te­remtő, mint a romboló hatását ki tudja használni. Az előbbit, a vérszegénység, leukémia, reuma, csuz, köszvény és különböző bőrba­jok kezelésénél, inig az utóbbit, a romboló hatást, akkor használja föl, amikor rosszin­dulatú képződményeket kell elpusztítani: például rákois és tuberkulotikus daganatokat. A rádiumtherápia ma már olyan fokon áll, hogy nyugadtan mondható: a legtöbb tuberkulótikus (kivéve a tüdőtu­berkulózist, melyet más módszerrel gyó­gyítanak) és rákos ujképzödmény gyógvit- ható, ha a betegséget idejekorán ismerik fel.-0­Az emberiség legsúlyosabb bajai közé a rák tartozik. Szinte hihetetlen az a tény, hogy a rák úgyszólván ugyanannyi áldozatot 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom