Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-07 / 104. (2621.) szám

19S1 május 7, csütörtök. MARGÓ AZ ERDEI EMBER r Konvenció? Banalitás? Rossz szokás? örü­lök a májusi napnak, a verőfénynek, az Arán­ként szökkenő lombnak, a színes tavaszi vi­rágzásnak. Romantikus, érzelgős szamár, — mondhatja a kőrengetegbe feridült, csinált ér­telem. Elgondolkozom: nem igaz. Nem igaz, mert mi éta megint tavasz lett, jobb a* étvá­gyam, jobb az álmom, jobb a kedvem és több az erőm. Emberebb ember vagyok; derűsebb, megértőbb, boldogabb. Mondhatnak, amit akarnak, nem fontos. Nincs dolgom a vélemé­nyekkel. Szabad időmre kihúz valami ősi ösz­tön a fákhoz, tisztásokhoz, a rétre, az erdőre és jél érzem magam és örülök, hogy élek. Meg aztán: kérdezi-e a májú®, hogy mit mon­danak róla, hogy minden évben visszatér, minden évben a tavasz után és a nyár előtt, egyformán, változatlan, kérlelhetetlen nyuga­lommal? Nem kérdezi. Igaza van. Nem szerettem a végtelen, beláthatatlan síkságokat. És sose lelkesedtem a kopasz, ri­deg hegyóriások hideg fenségéért. Pedig az egyiket Petöfi-versekkel szervírozva préselte belénk az iskola, a másikat fanatikus turis­ták vadregényes lelkendezései píngálták kí­vánatossá. Rajtam nem fogott a szép esáb. Hátulgombol! és gyerekkoromig emlékszem: ilyenkor is, mindig is, csak a ritkás erdő, a csalitos, a bokrokkal teleszórt rét vagy a kis erdei tisztás tett igazán boldoggá. Néha már szégyellem, hogy ilyen egyoldalú vagyok. El­fogultsággal vádoltam magam. Nem is igen beszéltem róla. De ha mód volt rá, vén le­gény létemre is kijártam nyaranta a lankás erdőkbe és sohase tudott bennem úgy égni az életöröm, mint ilyen kinnalvó nyári tábo­rozásokon. Most aztán maga tudomány oldotta meg a kötéseket és nagyot kell kacagnom, ha arra gondolok, hogy egyoldalúsággal vádoltam magam. Kacagok magamon és mosolygok a megszokásokon: amit egészséges, romlatlan ösztönöm — hála neki — évtizedek óta rug­dosott, azt most a tudományos kutatás világ- törvényként mutatja be nekem. Az ember, nem utolsósorban az európai ember ,— erdei ember. Erdei ember nemcsak azért, mert az agyonindusztrializált Nyugatot kivéve óriási százalékban ma is erdőlakó, de mert évtizez- redek óta erdölakó volt s ezen a jégkorszak se sokat váltóztatottt. Hogy ezt nem tudtam véremmel, Ielkem- mcl? Csak a testem ösztöne tudita. Mennyi sok kínlódástól, töprengéstől, problémától szabadultam volna meg. Felesleges és botor dolog volt trópusi sivatagokra vágyni, vá­gjak bán fészket rakni a Himaláján vagy az Andesek csúcsán. Itt van a szülőföldem, a ha­zám, a dombok, tele erdővel, tisztás rétekkel, szétszórt napfénnyel, kibírható meleggel, kel­lemes tavasszal és ősszel és egy kis segítség s elviselhető hideggel. Mosolyogsz? Te is, ő is, mind, mind európai emberek, akiket még meg nem rontott, ki nem forgatott, össze nem zavart a természeícllenesség, a korom, a vö­rös kőhazak és a szürke beton rideg sivataga, ti mind olyanok vagytok, mint én. A ti ősei­tek ugyanúgy itt éltek a glaciális korszak előtt a szeúdfényü, dús, változatos erdő harmóniájában, gyűjtötték a természet kin­cseit: az eleséget, ették a növényeket és bo­gyókat, másztak fákon és nyargaltak a réte­ken. A jégkorszak alatt Ugyanúgy bújtak bar­langokban, csoportosultak védelmi bandákba, élesztgették a tüzet, faragtak harci eszközö­ket, ugyanúgy lettek a hideg hatása alatt (az európai kiima átlag mindössze három fokkal volt egy ideig hidegebb, ennyi okozta az egész nagy változást!) élelmesebbek, vakme­rőbbek, husevésre is kényszerültén vadab­bak, harciaisabbak és leleményesebbek: kul- turemberek az ösfokon. A ti szemetek is csak a szétszórt fényt szereti, amit a természetben a hajnalpirkadás és az alkony®züirkület mel­lett egyedül az erdei fény nyújt. Háromszáz méternél tovább a ti szemetek sem lát már plasztikusan, optimális életviszonyaitokat ti is egy hatszáz méter átmérőjű tisztáson leli­tek meg legjobban, titeket is elpusztít, ha egy normális hőmérő higanya tíz centimétert sü- lyed és meghaltok, ha négy-öt fokkal maga­sabb lesz a test hőmérséklete. De ne foly­tassuk. Egyformák vagyunk. És hogy a sok elferdülés és betegtemipóju civilizálódás után végre is a tudomány sietett a kivesző ö®ztön (s vele a pusztulásra ítélt ember) segítségére, Annak örüljünk: itt a jel, szerte Európában: kertvárosokat, kertvárosokat, kertvárosokat! Az indusztrializáció mohó nyavalyájával agyonkinzott tömegek részére követeli az életbiztosító, az elvesztett harmónia felé ve­zető egyetlen lehető utat: a Természethez. A mai életnyavalyák kilencven százalékát a betegessé növelt, élettől elrugaszkodott, monománikus és önző akarat és egyoldalú fi­lozófusainak féktelen bornirtsága okozta. A voluntarizmus az utóbbi évszázadok pestisnél nagyobb pestise. Az ipar egyoldalúsága, a ka­pitalizmus, a vele járó szociális mizériák, a derű és az életöröm pusztulása, a mai lelki és anyagi nyomor — végső fokon mind ide ve­zethető vissza: az akarat beteges tultengésé- hez. Igaza van a tudósnak, aki a valóságfel­ismerést (persze nem valóságfelismerési teó­Szüllő: Mindaddig küzdeni fogunk, míg garantált jogaink teljességét meg nem kapjuk Impozáns népgyűlések Udvardon, Taksonyban és Felsőszél! kézségben Udmrd, május 6. Az országos keresztény- szocilasta párt vasárnap délután impozáns népgyüLéőt tartott Udvardon, amely jelentő­ségében szinte túlnőtt a szokásos pártgyülé- sek keretein. Ez a szinmagyar községben tar­tott gyűlés méltó válasz volt azokra a nem­régiben rendezett soviniszta megnyilatkozá­sokra, amelyeken a magyarországi szlovák ki­sebbség érdekének álürügye alatt a legdur­vább támadások özönét zúdították minden el­len, ami magyar. Udvard község magyar kö­zönsége a gyűlölködő (hangra nem hasonlóval válaszolt, hanem méltóságteljesen manifeszr tált a szlovenszkói összlakosság, az itt élő t&st- vérnemzetek szolidáris összefogása mellett. Ez a gondolatmenet jellemezte a népgyülé- sen elhangzott beszédeket is. Gyönyörű időben, ünnepi hangulatban fo­gadta a község küldöttsége a pályaudvaron Szüllő Géza dr. országos pártelnököt és a kí­séretében jött vendégeket: Ahpy Gyula dr. kér. szoc. párti és Járass Andor magyar nemzeti párti tartománygyülésl képviselőket, Ai\xtin>ger ‘László dr. országos főtitkárt, Es­terházy János földbirtokost, Haiczl Kálmán dr. sizögyéni plébánost, Ölvedi János érsek új­vári bankigazgatót, Twrchányi Imire dr. érsek- újvári ügyvédet, körzeti pártelnököt, Várady Béla kcsuti plébánost, a Hanza szövetkezet igazgatóját és LuzHca Lajost, az érsekujvár- vidéki kisgazdatársadalom kiküldöttjét. A helyi szervezet nevében Istenes István üdvö­zölte Szüllő Gézát és a vendégeket, majd a fiatalság nvében Vadkerty Ilonka mondott kedves üdvözlő verset s nyújtott át virágcsok­rot az országos pártelnöknek. Ezután kerék­páros csoport és hatalmas lovasbandérium ve­zetésével megindult a hosszú kocsisor a gyű­lés színhelyére, a község főterére. A gyűlést délután bárom órakor nyitotta meg Nagy Mátyás, az országos k e reszt én yiszo- cialista párt helyi szervezetének elnöke s a gyűlés vezetésére a magyar nemzeti párt képviseletében megjelent Jaross Andor tarto- mánygyülési képviselőt kérte fel. Bácz József, a helyi szervezet vezető tagja pattogó ritmusú versben köszöntötte a vendégeiket, elsősorban Szüllő Géza dr.d Járass Andor elnöki megnyitó beszédében az itteni magyarság küzdelmes sorsát ecsetel­te. Vázolta Szüllő Gézának a magyarság érde­kében végzett küzdelmes munkáját s a testvér magyar nemzeti párt üdvözletét tolmácsolta. Megemlékezett a legutóbbi magyaréi lenes tüntetésekről is & visszauto'Sitotta la kormánypártok fizetett embereinek azt a törekvéséi, hogy gyűlöl­ködéssel éket akarnék verni az ezer ém. testvéri egyetértésben itt élő nemzetek közé. Turchányi Imire dr. az állampolgárság és a nyugdíjasok kálváriájáról beszólt s az élet­ből vett szomorú példákkal bizonyította a csehszlová'k kormá n yko a! ic i ó kis ebbs ege 1 le nes politikáját. Szüllő Géza beszéde SziUlö Géza dr. országos pártelnök emel­kedett ezután szólásra a közönség szűnni nem akaró lelkes ünneplés© mellett. Megköszönt© a meleg ünneplést és rövid beszámolót tartott az itteni magyar kisebbség és általában a szlovenszkói összlakosság érdekében kifejtett politikai munkálkodásáról. Az utóbbi időben, — mondotta többek között — egyre gyakrab­ban és egyre hangosabban támadnak ben­nünket az igazságot kereső gerinces politi­kánkért, 6Őt a legutóbb felbérelt emberek a mesterségesen szított gyűlölettől elvakitva fenyegetőzésektől sem riadtak vissza. Látva a népgyülés lelkes magyar fajszeret étét, erős a meggyőződése, hogy az itteni magyar­ság kibírja a megpróbáltatásokat, kivívja jó­ja! teljességét s megéri jobb jövőjét. A magyar faj tűr, szenved, de magát meg nem alázza. Kötelességeit pontosan teljesí­ti, de jogait is hiánytalanul követeli. Mint a kisebbségi konferenciának egyik el­nöke mindig azt hirdette és hirdeti ma is, nogy mindazok az államok, amelyek a ki­sebbségekkel szemben nemzetközi szerződés­iéi kötelezettségeket vállaltak, ezeket a köte- .ezettségeit teljesíteni is kötelesek. A csehszlovák köztársaság nemzetközileg garantálta a kisebbségi jogokat, tehát ezt a kötelezettségét vállalnia is kell. Ez alól a kötelesség alól nem lehet álüriigyekkel kibújni, s mi mindaddig küzdeni fogunk, amíg a garantált jogaink teljességét meg nem kapjuk. Ennek a küzdelmünknek pe­dig egyetlen hathatós fegyvere: Szlovensz- kó teljes közjogi é® kulturális autonómiá­ja. Akik ezer évig éltünk testvéri egyetér­tésben itt ezen a földön, egyesült erővel, baráti egyetértéssel akarunk a magunk ügyeiről önmagunk rendelkezni. Erre a imumlkiáira, erre a küzdelemre kéri a gyűlés támogatását. Szűnni nem akaró éljenzés fogadta Szüllő beszédét. A többi szónok HaiczI Kálmán dr. volt a következő szónok, a kormány iskolapolitikáját bírálta s gyakor­lati útmutatásokat adott a gyűlés közönségé­nek a felekezeti és községi iskolák megtar­tására vonatkozólag. Alapy Gyula dr. tartománygyűlési képvi­selő a pártnak a tartománygyűlésen végzett munkájáról számolt be. ölvedi János lelkes szavakkal buzdította Udvard közönségét a párt mellett való kitar­tásra. Váradi Béla ko.su.ti plébános a gazdasági szervezkedés fontosságáról beszélt, s hangula­tos, találó példákban gazdag beszédében gya­korlati adókérdésekkel foglalkozott. Esterházy János földbirtokos a legutóbbi pozsonyi magyarellenes tüntetésekről beszélt s élesen elitélte a kormánypártoknak azt a politikáját, amellyel mesterséges tüntetések­kel akarják a külföld figyelmét elterelni az itteni bajokról. Luzsica Lajos, az érsekujvári gazdatársada­lom nevében szólította fel gazdatársait a szo­lidáris tömörülésre és szervezkedésre. Nagy Mátyás helyi elnök zárószavaival fe­jeződött be a mindvégig komoly, méltóság- teljes gyűlés. Utána mintegy százteritékes bankett volt, amelyen isméit őszinte szeretettel és lelkese­déssel ünnepelték a magyarság közös parla­menti klubjának elnökét, Szüllő Géza orszá­gos pártelnököt. A banketten számos felkö­szöntő hangzott el, melyekre válaszolva Szüllő Géza különösen a tanítóság nemzet­mentő nagy munkájának fontosságára hívta fel a figyelmet s megköszönte a tanítók felbe­csülhetetlen értékű lelkes működését. Holota: A sovinizmus hatalmi politikáját a jogrend világának kell fölváltania Vágsellye, május 6. A magyar nemzeti párt május 3-án Taksony községben nyilvános nép- gyülést és Fel9Öszeli községben tisztújító közgyűlést tartott. Taksonyon id. Németh Já­nos elnök megnyitója után Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő beszédet mondott, melyben élesen bírálta a kormánytöbbség riákat és további teoretizálgatást!), a nagy vi­lágtörvények meglátását s az azokba való beilleszkedést követeli az objektív tudomány alapján. Erre van a jövő és az emberi bol­dogság útja. Örülök a megújuló körforgás legszebb alap­jának, a harmonikus májusnak, ami olyan, mint az ember. Egy vagyok benne a fákkal, p bogarakkal, a spóratermő mohákkal: az úgy gazdasági, mint kulturális politikáját. Rámutatott arra, hogy a nemzeti romantika jegyében született szélső nacionalizmus politikája, melyet a világháború befejezése óta Benes képvi­sel, dezorganiZálta Középeurópa gazdasági alapjait. A megszűnt gazdasági egységet akarják most a franciák segítségével valamilyen formában visszaállítani, azonban a kisantant hibájából minden lelki és tárgyi előfeltétel hiányzik ahhoz, hogy a gazdasági közeledés megvalósít­ható legyen. Első előfeltétele ennek a kisebbségi kér­dés becsületes és maradéktalan megoldása. Ezzel szemben a magyar kisebbség kulturális és gazdasági érték ál lom á nvát napról-napra sorvasztják, a nemzetközi szerződések által biztosított jogállam anyát csorbítják és ki nem szolgáltatják. A sovinizmus hatalmi politikáját a jogrend világának kell fölváltania, hogy hekövet­kezhessek a lelkek keresett konszolidá­ciója. Ennek elmaradásáért egyedül a magyarság iránt teljes meg nem értést tanúsító tizenkét- éves kormány rezsim a felelős. A szónok ötle­tes példákkal illusztrálta előadását s mélyen megrázó erővel ecsetelte, mennyivel súlyo­sabb teherrel nehezedik a gazdasági válság minden vonatkozásban Szlovenszkóra, mint a Morván-tuli területekre. A gyakori helyeslésekkel megszakított be­széd után Morvay Jenő körzeti titkár beszélt, majd megejtették a tisztujitást, melynek ered- nye a következő: elnök Szabó János, ügyve­zető elnök Németh Rezső, alelnökök Kiácz István és id. Németh János, jegyző Hrotkó Vilmos, pénztárnok Szabó Károly, ellenőrök Oláh Sándor és Vígh Lajos. Délután Holota képviselő Morvay titkártól kísérve Felsőszelin jelent meg a pártszerve­zet évi közgyűlésén, melyen Szambáik Fe­renc elnökölt. Holota képviselő beszéde után itt is megejtették a tisztujitást a következő­képpen: elnök: Szambath Ferenc, ügyvezető elnök Török Imre, alelnökök Kontár István és Gyurcsy Mihály, jegyző Horváth István, pénztárnok Soós Ernő, ellenőrök Szabó Fe­renc és Tonkó Boldizsár. Legutóbb Farkasd községben is volt tiszt- újítás. Itt elnök lett Anda István községi bíró, ügyvezető elnök Molnár Gyula, alelnökök Deák Lajos és Kürthy Dániel, jegyző Ivány Zsigmondi, pénztárnok Pál József, ellenőrök Anda Károly és Nagy Károly . Hellón nem engedi el a háborús adósságokat Washington, május 6. Mellon amerikai pénzügyi államtitkár tegnap a nemzetközi kereskedelmi kamarák konferenciáján beszé­det mondott, amelyben újból hangsúlyozta, hogy Amerika nem hajlandó leszállítani, vagy eltörölni a háborús adósságokat. Véle­ménye szerint az adós államok bebizonyítot­ták, hogy fizetni tudnak. Egyes államok gaz­dasági bajait nem szabad más államok rová­sára könnyen és gyorsan megoldani akarni. Mellon végül kifejezte bizalmát a kapitalista rendszer iránt, amely szerinte egy-két éven belül kivezeti a világot a jelenlegi gazdasági krízisből. mm egész nagy életvalósággal. Eltörpülnek a szá­zad nagy nyavalyái, bagatell le®z az örök kör­forgás harmóniájában a sok miazmás problé­ma és életgyilkos akamokság s a természet­ellenes ember életének beteg pontjai helyén, az igazi tudományos valóságfelismerés által, évtízezredek messzeségéből újra kisarjad a derű és egészség: az erdei ember boldog (ALFA). Novemberben lesznek a községi választáséin Prága, május 6. A félhivatalos Prager Presse a következőket Írja: A belügyminisz­térium megteszi az előkészületeket a községi választásokra, amelyeket még ez év folyamán Csehszlovákia községednek többségében meg fognak ejteni, jelenleg az országos hivatalok­kal megállapiktatja az egyes községi képvise­lőtestületek működésének lejárati terminu­sát. A működési határidő a törvény értelmé­ben a községi képviselőtestület megalakulása és az elöljáróság megválasztása utáni négy évre jár le. A legtöbb községnél a határidő tekintettel a legutolsó választások terminu­sára 1931 december közepén jár le. Értesü­lésünk szerint — folytatja a félhivatalos lap — a községi választásokat nem fogják szep­temberben megtartani s tekintettel arra, hogy októberben még répabetakaritás van, valószínű, hogy a választási hónap novem­ber lesz. A belügyminisztérium Nagy-Prága részére a községi választása rend módosítását is előkészíti oly értelembeu, hogy a központi képviselőtestületbe egy és ugyanazon a na­pon tartható meg a választás. s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom