Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-21 / 115. (2632.) szám

■I * *MSx iCARini KliAÁ* íiHÍi lilUtJlla <áí, CaU,K)iuOut, Jean Tarts A francia uszófenomén szerepelt tegnap este a Hagübor versenyén. Ez az agilis zsidó sport­egyesület, amely ki Táló úszói révén Csehszlová­kiában már rég magához ragadta a hege­móniát, ért hozzá, hogy kitünó rendezéseivel versenyzőinek a fejlődésre alkalmat adjon és a közönség érdeklődését fokozza az uszósport iránt. Minden évre kedveskedik a prágai közönségnek egy-egy nemzetközi sztár bemutatásával. Az el­múlt évben Európának legjobb százasát, Bárány Istvánt vendégszerepeltette, tegnap pedig Jean Tarist, a francia csodauszót mutatta be. Jean Tarist bécsi és prágai vendégszereplése után nyilt alkalma a középeurópai közönségnek megismernie. Prágában nagy sajtórekíám ha­rangozta be a francia csodauszót. A reklámnak mindig az a célja, hogy közönséget vonzzon, ezért nem találunk semmi különöset benne, ha megüti a nagydobot. Taris amúgy is tényleg a világ legjobbja a 200 méteren felüli, 1500 mé­terig terjedő távokon. Ezt reklám nélkül is tud­juk. Viszont a reklám érdekében olyan állítások hangzottak el a prágai sportrovatokban, hogy Bárány dr. következetesen kerüli a Taris-val való találkozást. Erre a téves és rosszhiszemű beállításra nem volt semmi szükség. Az igazság az, hogy Taris tartozott revánssal Báránynak Egerben és ennek a kötelezettségének nem tett eleget. De ha már ez a kérdés, hogy melyik a jobb, nézzünk a szeméibe. Már magának a kérdésnek a feltevése is hibás, mert ahogy nem lehet össze­hasonlítani Saljapin és Caruso énekmüvészetet, úgy Bárány és Tarig kozott sincs összehasonlí­tási alap. Égvcdiil a 200 méteres táv az, amely­ben a kettő versenyezhetik. Bárány Európa- rekordját Taris megdöntötte, azóta nem talál­koztak. Viszont 100 méteren Bárány Becsben be­állította régi Európa-rekordját és Pesten uj re­kordot állított fel, ezen a távon kétségtelenül Bárány a világ legjobb úszója. Ahogy tegnap Taris a száz méteren úszót, abból még a laikus is láthatta, hogy Báránynak legalább 2 másod­perccel jobbnak kell lennie a franciánál ezen a távon, annyival jobb a startja és jobb a fordulása. Viszont 200 méteren ezek a hátrányok már ki- ogyenlitödnck Taris nagy előnyeivel. Világos, hogy ha Taris stílusán még javít, saját világ­rekordjait hamarosan meg fogja dönteni. Két­száz méteren azonban Bárány méltó vetélytársa marad hosszú ideig, mert Taris hibáinak még ezen a távon is érvényesülniük kell. Ezt a hendikepet a francia úszó maga is érzi és úgy kapcsolja ki a kellemetlen kérdést, hogy kijelenti apodiktikusan, miszerint a ICO métert nem tartja távnak és ezt a számot nem tartja versenyképesnek. A® indokolás plauzibilis, ilyen távon az úszói erények még nem bontakozhatnak ki teljes egészükben, csak a középtávokon mu­tathatja be as aszó, hogy Jgasán úszó. Mindene­setre érdekes egyéni Mempont, azonban a sport- felfogás a 100 méteres tárót klasszikusnak fogadja el, mint ahogy klasszikus a 100 méteres futás is, bár Körmi esetleg éppeuugy gondolko­dik róla, mint Taris. Taris külsejében igazán semmi sem árulja el a sportembert és a világrekordért. Ez a göndör- ha,iu, élesorru francia fiú — hogy úgy mondjuk — egész jelentéktelen alak, akinek még a prágai startnál sem sok esélyt adnánk kisportolt iestii versenytársaival szemben. Bárány, Arne Borg figurát mutatott a prágai közönségnek, Tarában semmi sincs, ami elárulná képességeit. Ezért mondják róla, hogy nem különleges testi disz­pozíciója (Báráuy mellkasa, Arne Borg speciális alkatú tüdeje stb.), tehát nem valami rejtett kopoltyuk tettek rekorderré, hanem tisztán tchefi-ége, Ösztöne, hirtelen kifejlődött képesse­gei. Primadonna ö is, mint a többi nagyság, két számban úszott, egyikhez fekete trikóban állt ki, a ncgyszázmétcrcsben, a nagy számban, ég­színkék dresszben ugrott a vízbe, autogrammo- kat osztogat és interjúkat ad, menedzserrel uta­zik, egyszóval érzi nagyságát, és emellett termé­szetesen nagyon jól úszik. Könnyedén, simán, semmi erőkifejtést nem lehet rajta látni, még a vizen sem, amely aránylag körülötte a legzavar- talanabb. Ezért pompásan lehet megfigyelni tempóját, laza válltartásból mélyen benyúló kar- ( jaif és kitűnő lábmunkáját. Prágában nem erőltette meg magát, de ven­dégszereplése mégis alkalmat adott arra, hogy Getreuer döntő mértékben megjavítsa Antos régi négyszázas rekordját. Ha Taris jobbat úszik, , Getreuer sikere még nagyobb, mert a Hagibor- ( úszó derekasan kitartott vezetője mellett, aki csupán a 200 méteren szerzett mintegy két mé­ternyi előnyt ób ezt tartotta meg a finisben is. így történt, hogy a primadonna melllett a tegnap estének Getreuer volt a főhőse, aki a négy- [ százas úszók ranglistáján ma már kétségtelenül a harmadik helyen áll. I r VÉCSEY ZOLTÁN dr. Ifj. Hegedűs Sándor prágai előadása Michelangeloról MEGHÍVÓ. A magyar nemzeti párt érsek- újvári körzete június 7-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor Érsek ujvárntt az Iványi vendéglő különtermében körzeti gyűlést tart, melyre a párt érsekújvári körzetének tagjait ezennel! tisztelettel meghívjuk. Tárgysorozat: 1. Meg­nyitó. 2. Politikai beszámolók. 3. Mezőgazda- sági szakosztályi ügyek. Indítványok. 5. Zárszó. Kuruc,z Ferenc k. körzeti elnök. Schneider Ede a. k. körzeti titkár. Prágta, május 20. Ifj. Hegedül? Sándor, az ismert budapesti író, a Kisfaludy és Petőfi Társaságok tagja, a Pesti Harlap szépirodalmi munkatársa a prágai MÁK meghívására fel­jött Prágáiba, hogy művészetével megajándé­kozza a kis prágai magyar kolóniát is. Ha- gedüs Sándor részleteket olvasott fel Michel- angelóról most megjelenő nagy, harminc­egy fejezetes müveiből. Előadásában a renesszánsz forrongó (hangú­ja tát varázsolta elő mesterien megírt írásával. Ezek komplikált korba,ngulatárnak megértése jellemzi Hegedűs Sándort. írásaiban a tör­ténész biztos tudása olvad fel a szépiroda­lom könnyedségében. Nem szépirodalmi stí­lusban megirt történelem, vagy regényes életrajz Hegedűs Míobelamgelója. Több! Át­élése egy kor szellemének. Minden adaton meglátszik, hogy a művésznek is élménye volt, minden soron meglátszik, hogy lelkét ön­tötte bele. Ment Hegedűs rajongva szereti Michelangelot, ezt a kiváló szellemet. Ezt árulja el minden sora, minden szava. „A vihaT“ cimü részlettel kezdte felolva­sását. Művészi reliefként domborította ki IT. Gyula pápának, a renesszánsz ezen irányító szellemiének találkozását a kor másik nagy szellemével, Michelangeloval, azzal az ember­rel, aki Hegedűs szavaival „az emberiség tör­ténetében a legtöbbet alkotott." ,.A Béke" c. részlet a két nagy szellem egymás iránti megbecsülésének és tisztele­tének az apológiája. Michelangelo volt a gyé­mánt, II. Gyula pedig a köszörű, aki ragyogó b rill,iá üst faragott belőle. (E két írást a P. M. H. rövidesen közölni 'fogja.) „Az atya és fiú" c. részlettel Hegedűs Michelangelo legbelsőbb érzelmeinek meg­értéséről és meglátsáról tett tanúságot. „Az utolsó örömében pedig nagyszerű pszicho­lógiai felépátettséggel írja meg, hogy Michel­angelot az életben utoljára érő öröm, az utol­só boncolás hogyan dönti ágyba. Hegedűs Sándor művészi alkotásának egyik legjobbját, Michelangelo halálának a leírását utoljára hagyta. „És leszáll a,z est" c. részle­tében felelevenedik a nagy ember, a nagy mű­vész, a nagy alkotó utolsó percei. Felvonulnak a rokonszellemekkel való találkozásai. A leg- emiberibb és mégis a legmüvésziibb Michel­angelo Machiavelli szavainak az interpretá­lásánál: „Ha az élet törvényeit akarom ta­nulmányozná, akkor nem „arrivék" társasá­gát keresem, hanem azokét akiknek mapon- te le kell adni nagy energiát, hogy a betevő falatot elő tudják teremteni, különben felko­pik az álluk. Ott az ő valóságában vibrál az élet törvénye. Ott nincs kedveskedés, nincs regard egymás iránt, hanem az élet nyers ereje lüktet kérlelhetetlen törvényiével!" És elérkezik az utolsó nap, Miidhelaingelo szive utolsót dobban és „Fomasso dei Cavatleri — Michelangelo kedvelt}© — föléje hajolt és reszkető kézzel lezárta Michelangelo szemét. S ő elvégezte utolsó napját életének és meg­kezdte ez elsőt az örök béke birodalmában." És Hegedűs Donáti ajkára adja saját sza­vait: „Lelke mibemnünk fenmarad és tovább él." Hegedűs előadásával megnyerte a kis prá­gai magyar kolónia szer eleiét. Művészete miellett az a nagy szeretet ragad meg min­ket, ,mellyel tárgyát kezeli. Az a lelkes taps, mely az előadás után felhangzott, bizonyítéka volt annak, hogy Hegedűs Sándort egyszeri­ben a szivébe fogadta a prágai magyar ko­lónia. A viszontlátásra! (re.) Vázlatok társadalmunk múltjából Mielőtt keziyfl mm summlharlsnya melltartó stb szfisésleféS beszerezné, tekintse meg sastias választékú raktá­runkat ét syúztdfSsa meg ölesé ára3nluő!£ BIUMBB RG Kosise, HSavraá u. 89 Tetei. 3S© Fiók: Spisská N&vá Vés. „Pro Rata“ tagoknak 6 havi hitel! Irta: Karafiáth M. dr­V. Földváry Mihály alispánról 1. Pest-Pilis-,Solt-Kiskum vármegye jegyzőköny­veiben (bizonyára meg van örökítve az utókor számára bern átfalví Földváry Mihály alispán áldásos tevékenysége. Amit róla ón ámonxma- tok, az csak magánélete néhány mozzanatára szorítkozik, mert személyében én ceak az em­bert., a közszeretetre és köztiszteletre méltó ■embert ismertem. ^ Az alispán Miklós fiához egy másik tanú ló- társam ma! együtt basongondoíkozáson és érzé­sen alapuló barátság fűzött. Mi hárman szabad időnket, ha csak lehetett, együtt töltöttük Miklósnál, a vármegyeházán, az alispáni lakás egv barátságos, kis udvari szobájában. Itt tárgyaltuk le a nekünk ...fontos" apró ügyeinket, még egyetemi éveinkben is. Olyanok voltunk, mint a há.romlevelü lóhere. Az élet aztán szét tépte és széjjeihordta a három levelet. Abba a barátságos, kis szobába gyakran be­tekintett. ha ott voltunk, az ..Édes". így hívták a. családban az alispánnét. Alacsony, törékeny- termetű. jóságos arcú, ceupasziv urhnő volt. Férje imádta, a gyermekei — négy leánya és két fia — bibliáé tisztelettel csüngtek rajta. De betekintett hozzánk az alispán ur is, ha bokros teendői megengedték. A mi időnkben — főképp a vármegyeházán — a pipa méíg szilárd jogalapon állott, alispá­nék ná] is. Volt ott elegendő vendégpipa is, ki­sebbfajta. e.züstkupakos, Martiny-féle tajtékpi­pák, mindig jól szelei8 szálakkal, melyeknek karbantartásáról az öreg János huszár gondos­kodott. A dohány trafikot nem látott, finom- zamatu muskotály, Tasson termett, az ősi bir­tokon. Az alispán ilyenkor közénk ült és beleszólt a vitáinkba; tanulmányaink és tanáraink iránt érdeklődött, nevetett Lenhossék tanár csuda­bogaras furcsaságain, melyekről én referáltam, adomázott, de sok tanulságos dologgal is gya­rapította tudásunkat. Máskor, beléptekor, üdvözlés után, az volt az ■első szava: „Hol a kártya, fiuk? Osszatok, egy- kettő!" S aztán kezdődött a kontrázás, rekont- rázás, XXI-es kergetés, polgáraiesteravatás, ultimobuktatás, Vígan, izgalmasan, ahogyan csak kitelik a tarokból. Ilyenkor úgy láttuk, hogy jólesik neki a nagy gondjai után a fiatalok- gondtalan vidámsága. 'Maga is fiatallá lett közöttünk. Fölmielegedett és önként föltárult előttünk szép kedéllyvilága, melynek jóleső melegéből nekünk idegeneknek is juttatott valamit. A magyar ifjúságban mindig megvolt az eb 1 enzékeskedés hajlama, bennünk is. Ezért is vonzódtunk annyira barátunk édesatyijához, áld egész életén át független, szabadgondolkozásu, ellenzéki! érzelmű volt. Pestvármegye 1847-ben megválasztotta, szol- gabirónak. Ezzel a közélet küzdőterére lépett, melyen nyíltan é« bátran hangoztatta, ellenzéki nézeteit, ha ugv kellett. Mert rajongó íhive volt Kossuth Lajosnak, kinek pest,megyei követté roegváHasztásában a fiatal, 23 éves szolgabiró h ath atós a.n közre m ük ö elö tt. A vármegye gyűlésein még a gyűlölt admi­nisztrátori rendszert is megtámadta. Pedig akkor nagybátyja és későbbi ipja, a 30-as évek híres alispánja, Földváry Gábor, Vas Gereben egyik regényének főalakja, volt Pestvánmegye adminisztrátora. S az adminisztrátorok, mint a kormány rendeletéinek föltétlenül végrehajtói, nagyhatalmú urak voltaik. Hogy mfért voltak az adminisztrátorok? ... Azt is elmondom. A bécsi kormányoknak sohasem tetszett a magyar vármegyéik önkormányzata és törvé­nyes alapra helyezkedő ellenzéki szelleme. Leg­kevésbé tetszett a napóleoni háborúk után, me­lyek Ausztriát gazdasági válságba is ejtették, amelyen segíteni Magyarország nem volt haj­landó. De a vármegyék szelleme és hatalma ■egyúttal legnagyobb akadálya volt a bécsiek ama törekvésének le. hogy a magyar király­ságot az osztrák császárságba beolvasszák. Mi­kor Apponyi György gróf, a nagy Apponyi Al­bert atyja, 1844-ebn aJkancellár lett, azonnal hozzálátott ezen akadály elhárításához. A vár­megyék hatalmát le akarta törni. Ehhez a mág­nás főispánokat nem használhatta eszközül, mert ezek tisztsége méltóság volt, emiatt pedig nem rendelkezhetett velük föltétlenül. Apponyi tehát a legtöbb főispán helyébe — lassacskán 32 vármegyének — helyettest, adminisztrátort küldött. Az adminisztrátor nem volt méltóság és csak a központi kormánynak tartozott fele­lősséggel. Ezért aztán sok vármegyében zsar­nok önkénnyel is igyekeztek a kormány érde­keit előmozdítani. Ez tette ezt a rendszert gyű­löletessé, megtámadásához pedig bátorság kel­lett és ez megvolt a fiatal szolgabiróban. Földváry Mihály közigazgatási pályája azon­ban csakhamar véget ért. A 48-as eseményelv őt is magukkal sodorták, ő is fegyvert fogott a haza védőimében, de erről csak annyit tu­dunk, hogy 1848-ban a pestmegyei nemzetőrök egy résziét ő vezette Szent Tamás alá a rá'cok ellen. És a szabadságharcban viselt dolgairól soha­sem beszélt nekünk. Egyszer-kétszer (kiértük — mikor jó hangulata volt —, mesélne nékünk valamit harci élményeiről, de nem volt rá kap­ható. „Olvassátok Horváth Mihály könyvét, ab­ban a tudnivaló mind meg van írva", — mondta ilyenkor s huncutkásan mosolygott hozzá. Eny- nyire szerény volt. Az abszolutizmus idején, mint sok magyar ur, otthon, Tasson, az ősi birtokon gazdálko­dott. A kiegyez,és után remeteségétől megvált s a hetvenes években, 1872—1878, mint Ibalkö- zéppárti képviselő a parlament tagja lett. Mint ilyen az 1875-ben alakult „független szabad­elvű párt" körének elnöke volt. 1878 eleién Pestvármegye restaurált és Föld­váry Mihályt, kinek képviselői mandátuma aik- koT lejárt, megválasztotta alispánnak. Földváry Mihály mindenkor rendíthetetlen híve volt a vármegyéi autonómiának. Ennek a hűségnek a. tanú jelét mindjárt alispánsága első hónapjaiban adhatta. Uj képviselőválasztások előtt, állott az or­szág, mikor Bosznia és Hercegovina megszállá­sát Becsben véglegesen eKkgtározták. Ez a dön­tés Magyarországon nagy ellenkezésre talált, ezért az országgyűlés hamarosan föl lett osz­latva (hiszen a hároméves ciklus amugyis le­járt volna!). Éppen ezért Földváry Mihály alis­pán Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében meg­tagadta a kormány által követelt 500 előfogat 'szolgáltatását. Ezt a példát más vármegyék is követték. Megtagadták pedig, mert a kormány- r en d e let országg y ü l és enk i v üli, törvényt el e u volt. Tisza Kálmán miniszterelnök persze azon­nal fegyelmi eljárást indíttatott Földváry alis­pán ellen é& fölfüggesztette, mire az 500 elő- fogat útnak indult Boszniába. Földváry Mihály tekintélyét és népszerűsé­gét azonban ez a bátor tette óriási mód meg­növesztette. Természetes tehát, hogy a várme­gye visszahelyezte hivatalába, melyet aztán 1895-ben történt cl huny Iáig híven betöltött. Hogy Földváry alispán egész leikével csün­gött a vármegye autonómiáján, azt nem csodál­juk, hiszen Kossuth Lajos volt fiatalkori esz­ményképe, akit meglett férfikorában sem szűnt meg tisztelni. Kossuth pedig a negyvenes évek centralistáival szemben lelke minden hevével védte a vármegyei rendszert, és megmutatta az 1848-as törvényalkotással, hogy azt, a parla­mentáris kormányrendszerrel össze lehet egyez- tatni. A vármegye elleni harc azonban a kiegye­zésit követő években újra kezdődött. Egyik leg­hevesebb és legavatottabb támadója Grtlnwald Béla, aki a vármegyei közigazgatás minden csinját-binját ismerte, hiszen éveken át főjegy­zője, majd alispánja volt Zólyom vármegyének, mint országgyűlési képviselő szóval, mint ki­váló publicista Írásaival küzdött a közigazga­tás államosításáért. Sőt, utóbbit az egyesült ellenzék a munka-tervébe is fölvette. A vármegye ellen irányzott támadások mind- stirübbek, mind hevesebbek lettek s tán ered­ményre vezettek volna, ha a kormányon lévő szabadelvű párt végre maga nem vallja a, vár­megye fönnmaradásának szükséges voltát. Ezek a, küzdelmek Földváry Milhályra vihar- jelző vészfelhőkként hatottak. Ha dolgai végez­tével közénk, fiatalok közé jött pihenni, sokszor tért rá erre a tárgyra, Meggyőzően fejtegette, bizonyítgatta a vármegyék fontosságát, a je­lenben is létjogosultságát. Sokszor aztán elégi- kus hangba csapott át, ezt mondván: ..Meglás­sátok, fiuk, én leszek az utolsó alispán, mert aki utánam jön, az már nem választott tisztvi­selője lesz a megyének, hanem a kormánytól kinevezett beamter!" Sejtelme azonban nem valósult meg. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, mint belügyminisz­ter, terjesztett be ugyan egy, a vármegye ren­dezéséről szóló törvényjavaslatot 1895-ben, ab­ból azonban csak az első két szakasz vált tör­vénnyé (az 1891. évi XXXIH. t.-c.) s azóta is csonka maradt. Földváry Mihály mint választott alispán halt meg és utódai máig is még választott első tis ztviselői várni egyé jü-knek. Pergler Amerikába utazik Prága, május 20. Emlé/ézetes, hogy a vá­lasztási bíróság Pergler Károly ligapárti képviselőt megfosztotta mandátumától azon indokolással, hogy nem csehszlovák állam­polgár, jóllehet Pergler volt Csehszlovákia első tokiói követe. Á választási bíróság ké­sőbb újból tárgyalta az ügyet s uj eljárást in­dított, azonban a mai napig újabb döntést még nem hozott. Miután Pergler felesége nem tud csehszlovák útlevelet kapni s így nem jöhet férje után Prágába, Pergler elha­tározta, — mint a Poledni List mai számá­ban jelenti, — hogy maga utazik Amerikába. Ott nem akar felesége számára a csehszlovák követségtől kérni útlevelei, hanem az ameri­kai hatóságok segítségét fogja igénybe ven­ni. Felesége ugyanis annak idején csehszlo­vákiai diplomáciai útlevéllel ment ki Ameri­kába s igy ha még ma is Amerikában tartóz­kodik, nem számítható be a megengedetI kvótán belüli létszámba s az ö amerikai je­lenléte törvényibe ütközik. Pergler - lehal a külföld segítségével akarja bebizonyítani azl, hogy. csehszlovák álaimpolgár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom