Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-31 / 123. (2640.) szám
1901 májas M, riagánrlaip. A második Szentiváni Kúria után [, 1. Tavaly megyeibb volt a lárma. Ezidén több volt a pozitívum. Tavaly fel kotlett építeni1 a kereteket Ezidén meg kollott teremteni a lehetőségeket a korotok kitöltésiére. így van ez jól. Egy évig dolgoztunk, hogy legyen Kuni a. A Kúria oz évben már dolgozhatott azon, hogy legyen irodalom. Mindenek előtt örömmel és büszkeségigei állapítsuk meg, hogy a két Kúria között szembetűnő haladás, fejlődés 'és tökéletes- büflés mutatkozott. Ez a Kúria fejlődés- képessége — elgondol óinak s megtöröm1 tőjének igazolásaképpen — egészsége mellett szól. A mai beteg világban nagyon kell örülnünk egy gondolatnak, amely intézményesítve ii's — egészséges és korszerű. A Kúria gondolata és — ma már látjuk — megvalósítása is az egészség, a fejlődés és a becsületes munkáiban való haladás csillagzata alatt áll. 2. Az idei Kúria a tavalyihoz képest elsősorban is a teljesség re-törekvésben mutatott jelentős ellök átadást. Már tavaly szó volt arról — és Szént-Tvány Józsefnek, a házigazdának hála és köszönet érte — hogy a koncentráció gondolatához híven minél több magyar írót vegyenek be a tanácskozók közé. Eridén 25 meghívó menlt szét: öttel több, mint múlt élvben. És a tanácskozásokon, valóiban, többen is vettek részt, köztük szép számban olyanok is — Írók és irodalombarátok — akik először jelentek meg az iirő-aeropag előtt. Ez plusz, amit érdemes elkönyvelni. Essünk 'túl, mindjárt, rajta: két újonnan meghívott és egy tavalyi kuriás kimen tették elmaradásukat — elvi szempontok miatt. Természetes, hogy a meghívás nem kényszer. Hogy a toljességre-törekvés szelleme a meghívások tói függ. Hogy imdinden komoly egyéni, meggyőződést épp az Írók tartanak elsősorban tiszteletiben. De vegyék természetesnek az írók felfogását az ilyen távolmaradottak is: és ez az, hogy unt sono helytelen itet tűk, hogy három meghívott ilyen okok miatt maradt távol az írók azon parlamentjének üléséről, mely az Írók és az irodalom ügyéért gyűlt és gyűl egybe: munkára, tanácskozásra, javításra és bizony úttörő feladatokra. A jelen-volt Írók egyhangúan úgy éreztük, hogy ezeken az írói- összejöveteleken a meghívottaknak a megjelenés nemcsak jog, de kötelesség is. Ez az egyetlen fórumunk, ahol találkozhatunk és a magiunk dolgairól kibeszélhetjük magunkat, ahol kritikát gyakorolhatunk irodalmi életünk jó és rossz jelenségei fölött és pedig a legilletékesebb közönség: önmagunk előtt. Az elvi álláspontnak ezt az elvi álláspontunkat iszlögezhetjük szembe. 8. Az idei' megbeszéléseket határozottan erős őszinteség jellemezte. Amiig tavaly a közös platform kérdése körül kellett a kását kerülgetnünk (egész természetes ilyen, kezdeményezésnél a kölcsönös tartózkodás), erre mo|St már semmi szükség nem volt. Nyílt sisakkal és vértezetlen lovakon lehetett beugratni az arénába olyan kérdésekkel szemben is, melyek eddig iró-plé- nuim előtt nem igen kerültek szóiba. Ez mindenkire jó hálást tett. írók belső kérdéseiről lévén szó, ezek nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé. De a Kúria nyilvánossága előtti letárgyalásuk lehetősége és az a mód és hang, amely semmi kivinni valót nem hagyhat hátra', bizonnyal sok olyan ellenvéleményt szerelne le, akik ezt nem látván és nem halváin, csak fantáziájukra vannak utalva. Négy ilyen abszolút őszinteséggel kiteregetett, aktuális probléma került a boncasztalra. Is telnem re, alaposan meg is mondogatták a jelenlévő írók a maguk leplezetlen, néhol egészen éles kritikájukat: Ajz irodalmi függetlenség kérdésével párhuzamosam a koncentráció tág és mivós értelmezése, a magyar gondolat és az irodalmi nivó jegyében. A Kúria határozatával szembeni egyéni különvélemények leszlögezése 'és lerögzitése, a teljes gondolatiszabadság álláspontján (szo- ci aliista írók). A kritikai nivó szükséges gégéinek kétszer is 'szőnyegre kerülő megvitatása a teljes tárgyilagosság jegyében, az írói. érzékenységek M t'té rbesz/0 r i fásával. És az Uj 'Munka kérdésének felgöngyöli- Üétee a legteljesebb kritika, sőt önkritika alapján, minden klikk-szempont félretótelé- vel. Ennek a négy problémának a megvitatásában örömét lelte volna mindenki, aki a bátor, becsületes beszéd éis a nívós kritika hive. Ezek a tárgyalások a tavaly beharangozott kritikai éra komoly győzelmi útjáról tettek tanúbizonyságot, — egyelőre az irók parlamentje előtt. Ez egyúttal az idei tárgyalások nívóját is jelentős mértékben kiimélyitette. Itt Bro- gyány Kálmán nívós előadása külön is megérdemli a kiemeléfst. Tavaly a pl a ttform keresgélés taktikai szempontjai, hogy úgy mondjuk: kevésbé irodalmi szempontok álltak a fókuszokban, irók és iro- dalomibarátok részéről is. Az irók bizonyos bizalmatlansággal és xegarddal álltak szemben az egyben politikus irodalombarátokkal. Ezek pedig1 az írókkal szemben. Ezidén ez nem volt. A hivatalos tárgyalásokon az irodalmi szempont került előtérbe és anélkül, hogy a magyar gondolat bármi hátrányt is szenvedett volna, ez is maradt a vezérfonál. Az irók és az egyben politikus irodalombarátok közt kölcsönös megértés és a szándékok tisztaságának kölcsönös föltételezet-ts'é- ge volt az összekötő kapocs: az irók törekvése pedig, ami mindenhol kicsendült, az irodalom függetlenségének álláspontja volt. Függetlenség a napi politika fórumaitól, de nem a magyar gondolatnak legjobban az iróművészben élő természetes hatóerejétől. Az előbbinek fölötte érzi magát a magyar iró, az utóbbinak azonban szerves, elszakithatatlan részének tekinti magát. Az az érzésünk volt, hogy ennek a kérdésnek ebben a szellemben való fölfogása egy áldatlan és ezer félreértésre okot adó háborúság elejét vette. Az itteni magyar iró nem vonhatja, ki magát az itteni magyarság minden rétegéért folyó magyar életmunkából és küzdelemből, nem lehetnek utjai és ösvényei, melyek a magyarság ellen vezetnek és ha ilyenek vannak, maga vágja el a gallyat, amely az anyatörzshöz kapcsolta. Viszont az irodalom és a magyar iró munkája: a magyar művészet és nem a párt- és napi politika terrénumára tartozik, mert az egész magyarságnak dolgozik és az egyetemes magyar kultúra munkása. Azzal jöttünk el, hogy e kérdésben kölcsönösen a jobb ut felé haladtunk egy lépéssel — az egyetemes magyar kultúra és az itteni magyarság érdekében is. 5. Megfogható, praktikus eredményekben sem volt hiány. A Kúria szelleme ébresztette föl egy év alatt azt a leikül etet-, amely Csáky Mihály és Dzurányi László pályázatakciójában 75.000 korona dijat irt ki e tavasszal itteni magyar irók számára. Ez a szellem 'Osztotta ki ezidén öt lírikusnak a Kúria diját, a Subalpina RT. ajándékát, ez tűzte ki Szent-Ivány kezében a II. Kúria 3000 koronás uj diját, mely 1932-iben kerül kiosztásra s ez lelkesítette föl Esterházy Jánost 15.000 koronás pályadijának kitűzésére, — akiknek a Kúria joggal mondott őszinte köszönetét. Már „a tettek beszéltek11. 6. Mi, akik tehetségünkhöz képest másfélévé lelkesedünk, fáradunk és lelkesíteni igyekszünk ezen a fronton a nivósabb magyar irodalomért, a jobb és több magyar könyvért, az irodalmi folyóiratért, a Kúriáért, a kritikai éráért, örömmel láttuk ennek a pompás fórumnak ezévi sikereit és örömmel alkalmaztuk a magunk gyarlóságai fölött is, nyílt színen, a kritikát, kikérve a döntést a teljes plénumtól. Nem csüggeszt el, hogy az őszinte kritikából nem csak másnak, de nekünk is kijutott, ha megérdemeltük. Mi vállaljuk a kritikát, csak ne gáncs formájában jelentkezzék. És örültünk annak, hogy erői esz it-éseink egy év alatt nem bizonyultak hiábalónak. A kulisszák mögötti lassú ópitőmunka már érezteti jó hatását. És bízunk ab- ban, hogy a megindított és folyamatban lévő tisztulási folyamat mindenkiben és mindenhol továibo fog hatni és a III. Szentiváni Kúriára m-árifZJr i T", ékezettek és fiatalok — az uj alkotások jelentős könyv csomóját fogják lehelyezhetni: művészi magyar munkájukat. 7. A Kúria megerősödve néz a következő év eredményei elé. Osztatlan hála és köszönet a második Kúriáért mindazok felé, akik eredményét elősegi- tették, különösen az elnöklő Szüllö Géza és Szent-Ivány^ József felé, akik közül utóbbi a házigazda tisztében ezidén is — az irodalom mellett a pompás Szentiván-Héwizen töltött három napot meleg emlékűvé és maradandó értékűvé tette. A jobb vetés jobb termést Ígér. ALFA. 1673-1931 Irta: HUNGARICUS VIATOR Páris, május. A Grand Palais május 1-től junius 30-ig a világ minden nemzetének szobrászai, festőművészei, építészei rendelkezésére bocsátja nagytermét e ezámlálatlan melléktermeit. Tavaszi tárlatát rendezi s egyúttal Páris nagysaisonját állapítja meg ezzel a Sálon. S ezt közel háromszáz év óta gyakorolja, neveli a világ népeit, központja óhajt lenni ízlésnek, képzőművészetnek, a kultúra minden ágának. A Ghamps Elysées legforgalmasabb pontjára, a Ölem enne au-tér re néző palota büszkén helyezte frontjára a 258 évi apatiumot jelentő 1673—1931-iki évszámot. Mintha azt akarná kikiáltani: — Hol voltatok ti: Amerika, s itteni rongyos többiek, amikor én már a kultúra magját (hintettem Európa szántás alatt lévő tele,vényföldjébe! S hinti azóta is sztinös-szüntelen. Az életet jelentő magvak közé azonban itt-ott konkoly is vegyül. Poincaré, Clemenceau, DoumeTgue, vagy bár Briandnak is hívják az újkori magvetőt, elfelejtik, hogy rendeltetésük, világszerepük nem a nizzai s a genfi fórumokra szánta a franciát, — a büszke számjegy: 1673—1931 mást jelent. Ám ne törődjünk vele, nem miénk, hál’ Isten, a politikai mesterség, — rövid sétát javallok inkább a tavaszi toilettejébe öltözött Ghamps Elyséen. végig a Clemenceau-térig. Mennyivel kellemesebb, üdítőbb Pátiénak ez a része, mint például a Quai d’Orsay. Virág pompázik, friss zöldbe bujt májusi fák állnak az Elyséen sorfalat, ott meg csak a piszkos vizű Szajna locsog, 6 vet csapzott habot kőgáttal védett partjai felé. Páris Városligete, Práteré — a Bois, állandóan vasárnapot ünnepel ilyenkor. Elárasztják a finomabbnál finomabb gépkocsik. Végigszaladni legalább egyszer — a Teggeli előtt —, párisi szabályok szerint — úgy mondják —: illik. ‘ S megállni a Pavil'lon d’Armenonville előtt. Csak épp egy apéritif, mondjuk hígított whisky s kis fecsegés kedvéért: —• Hol voltak tegnap? — A Montparnaese furcsa darabját, a Beau Danube rouge-t néztük. Bár ne néztük volna. Nem ismerem a magyarokat, ám nem hiszem, hogy az iró ismerné őket, s különben is semmi értelmét sem látom, hogy elhalt királyukat, s a még élő királynét, s Béla Kunt színpadra cipeljék, főleg ennyire irdatlan, iroda,lom,nélküli módon. — Megnézték már a tavaszi Salont? — Még csak a vernissage-on futottunk végig, s nagy elégtétellel állapítottuk meg, hogy a háborús lázak hajmeresztő korszaka, úgy látszik, véget ér, szobrászat, festőművészet ismét művészet, s nem epoclhális divatőrület. Jólesett az elmúlt, évek sok izomnélküli „ismusa11 után Renard tisztult művészetében gyönyörködnünk. „Apáoaavat-ása11 e „Hajnali miséje11 szerintem a képtenger legszebb, legértékesebb két gyöngye. Nagyon tetszettek még Forain képei, különösen a „Vágtató lovas11, Surand „Retour de Ghasse11, Rieder „Családi ebódlő11- je, ,s Viefci „Magyar csikósba. S a szobrok között is akad egy-két monumentális kődarab. Ma délután a koloniális kiállításira megyünk, nem tart velünk? —■ Sajnálom, nem vagyok szabad. Rosen- mark tart előadást a Diplomata Akadémián. Az előadónak s az elnöknek is megígértem, hogy ott leszek. A kiállítást különben már alaposan végigtanulmányoztam. —< Kiváncsi vagyok, mi tetszett legjobban? —* Indo-Kina határozottan vezet, s Angikor természetesen bors concours áll mindenek fölött. Engem azonban, pedig sokan alig vették észre, Dánia pavillonja, a Grönlandi ház is nagyon érdekelt. S jólesett a zsúfolt trópusi országok után e jégverembe bújni el. Eszkimók hazája, csönd országa, a világ legnagyobb szigete Grönland. Mintha elefántkölyköt szülne az egér. A pici Dániának akkora területű gyarmata van, mint Francia-, Német-, Spanyol- és Magyarország együttvéve, s északi csúcsa legdélibb pontjától oly messze esik, mint Kopen- hágától Tunisz. S e jégvilágnak is van tavasza, nyara, flórája a déli országok örök napsütötte virágpompájánál is ezinesb, gazdagabb. Ám rövidéletü —« — Mint a nagy boldogság ... — ... Hirtelen virul, egy-két hét, talán rövid hónap, hervad, s eltűnik hirtelen. —• Nekem a holland ház is tetszett, s az Angikor-ceoportból a kokinkinai pavillon; á propos! hallották? Angkor templomát megvásárolta egy amerikai filmtársaság. Ahelyett, hogy a kiállítás befejezése után lebontanák a csak ideiglenes célra készült kolosszális épület- tömeget, fölgyujtják, s filmre pergetik. — Pás mai, — s mégis utálatos, tipikus amerikai reklámgondolat, akaratlanul is Duhamelt juttatva észbe megint, hajlandó volnék igazat adni ilyenkor néki — —< Máskülönben ... ? —■ Máskülönben nagyképüsködőnek s ugyancsak amerikai minta szerinti reklámiróna.k tartom. Könyvének példányezámsikerét könnyű volt a ma nálunk nagyradagadt Amerika-elle- nes hangulat alapján előre kiszámítania és sajt-ősikért is elérnie. Próbált volna a Wilscn- kábulat idejében efajt-a könyvet írni, közfölhá- borodás orkánja söpörte volna le a kirakat- polcokról könyvét. Háromhónapi amerikai tanulmányidő után, legnagyobb részét Newyork- ban töltötte, adta ki kúriáid öntvény-hangon Írott könyvét. Mintha rólunk írna valaki, s cse- pülne le, mert néhány hétig a Coupole terraceá- ról figyelt, s néhány szószátyárral a francia könnyüvérüségről fecsegett. Én is utálom az amerikaiakat, Duhamel könyvére mégis két szóval mondok kritikát: céltudatos túlzás. — vagy: franciaamerikai üzlet. Válassza ki, amelyik kevésbé fáj, igaznak mindegyik igaz. — Figyelték a Coty gpntrg, Sri and-, s a Briand contra —t Érzésem, íhogy ez a harc oly neme -volt a párviadalnak, melyben mind a két fél bandage- a! távozott. Szerencséjük, hogy elég illatszer áli rendelkezésükre, s a kellemetlen jodoform- szagot valahogy elfojtják most is. Tartom különben Briand-t. akkora fenelegénynek, hogy egy-két Coty-falragasz okozta karcolás nem okoz nála vérmérgezést. Jam alios vidít ille ventos, — s nem törött bele a bicskája., hogy elleniben elfogadta az elnöki jelölést, elárulta, hogy fáradt már, s szunyókálni vágyott. Mégis azt mondom, legyünk résen, Briandnak van még a világpolitika részére kijátszandó numerája. Meglepetésekben lehet még részünk. —i A II ab sburg-k okettéri ár a gondol? — Ugyan kérem, hisz ezt csa-k csalogató medvecukorként akarta a politikailag éretlen gyerekekkel szopogattatni, nagyobb, komolyabb, az egész világ üdvét -szolgáló tervet, — Páneurópánál is jobbat forgat agyában, a politikai tűzijátékból szemkápráztató keréken fog majd csak végleg távozni. Vakuljon, siketül jön tőle a világ! — Robbanás kizárva? — Minden nagy operáció rizikóval jár... — Tehát vagy kaiaposinas ... —■ Vagy Szovjeteurópa. Tertium non datur. Garcon, a számlát! Hodzsa újból átszervezte elméletben Kőzépeurópát Hrünm, imiáíjfus 30. Hodzsa Milán a íbrünni agrár-akadémikusok klubijának nemzetgazdasági szeim imá riumába n előadást tartott Csehszlovákia és Középen rópa gazdaságpolitikai helyzetéről. Középeurópa gazdasági helyzetének kiuilcsa szeriin te a (búza. Az 'amerikai gabonatermelés és az orosz dumiping ellen Középeurópán a'k szervezkednie kell. Vámunió ma lehetetlen, mert a termelési költségek között tulnagy a különbség. Egy Lengyelországgal való vámunió jelenleg még nem aktuális, csakhogy itt fennáll az a kedvező Miüömlbsiég!, hogy Csehszlovákia a román és jugoszláv búzával 'szemben csak a lengyel állattenyésztés veszedelme ellen kénytelen volna védekezni. Hogy a lengyel termelőknek lehetővé tegyék állatállományuk elhelyezésiét, szükséges a nemzetközi mezőgazdasági hitel kérdésének a megoldása. Ha ez sikerül, úgy egy Lengyelországgal való vámunió nem jelentene komkurremciát, hanem csak árukiicserélést. Szükséges, hogy Európában három nagy blokk alakuljon s a kiegyensúlyozatlan mémet-ifrancia kettős blokk rendszeriről a hármas blokkrendszerre kell átmenni'. Hodzsa szerint egy Cseh szí óvári a-lengyelországi kooperáció a kisantanttal együtt olyan blokkot képviselne, amely Kö- zépenrópa 96 millió lakosát foglalná magában. Egy nyugodt uj Európa Németországgal iis kooperálhatna, azonban csakis az egyenértékűség elve alapján. A német-szláv ellen télek megoldása gyakorlatilag a pacifizmus alaipelve alapján is végrehajtható. 7
