Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)
1931-05-31 / 123. (2640.) szám
8 1981 májú 3 81, vaisáirnjap. Ember a sztratoszférában Irta: Neubauer Pál Két napig izgalomban tartja az egész müveit világot. Hajnali négy órakor rá csukják az aliiminiumgondolát és a léggömb másodperceik alatt kilométermagasságba száll, majd eltűnik. Déli egy órára tervezte a leszállást. Este lett, éjszaka, másnap — még mindig az űrben lebeg. Repülőgépek startolnak, telefon, sürgöny szeli át a levegőt várostól vasig, országtól országig, földrésztől földrészig: az egész atmoszféra Picoard nevétől hangos, aki az atmoszférán tud a sztratoszférában, ott, ahová a föld zaja nem jut el, száguld a ballonjával. Alatta a hold világos csoda: a föld. Ha lenéz, olyannak látná, mint a többi csillagot. A svájci alpok kontúrjai neki úgy tűnnek, mint nekünk a hold kráterei. Ellökte magát földtől és földiségtől, nem tud leszállói, mert egy ventil elromlott, nem tud leszállni és úgy kering az űrben, mint Ádárn az Ember Tragédiájában. Nem fél a haláltól sem ő, sem fiatal asszisztense. Nyugodtan dolgoznak tizenhat kilométer magasban. Ha csak halottként kerülne vissza a földtekére, hadd legyen meg a tudományos kísérlet pozitív eredménye. Embertelen heroizmus embertelen csilla gkö zelségben. A kolportázsos élet azonban azzal tetézi ezt az embertelenséget, hogy a föld atmoszférájában isteni törvényszerűség legyőzi az emberi elszántságot: Piccard felesége akkor szüli ötödik gyermekét, amikor az apa a sztratoszférában csatangol. Mikor a gyermek megszületett, szakavatott emberek, olyanok, akik ismerik az ilyen léghajó szerkezetét és maguk is fent voltak már a troposzférában, amelynek legfelsőbb rétege a sztratoszféra kezdete, bizonyossággal azt állítják, hogy Piccard és kísérője megfulladtak, mert elfogyott az oxigénjük, amit magukkal vittek, vagy elégtek, de lehet, hogy megfagytak. Biztosra veszik, hogy nem élnek, nem élhetnek. Felesége déli egy órától hiába várja, hogy hir érkezik uráról, aki egy kicsit kirándult tizenhatezer méter magasba. Két tragédiát készit elő az élet: az apa pontosan akkor hal meg, amikor gyereke születik és a meghódított sztratoszféra a földi atmoszférában bosszulja meg magát, csillagok világa a tárgolyón, az Ür egy ember alakjában ... • De Piccard leszáll az alpesi csúcsok egyikén, felnyitja az aluminiumgondolát és kísérőjével nyugodtan elébe megy azoknak, akik sietve indultak a tudós megmentésére, vagy a halál megállapítására. Szegletes, barázdáso- san groteszk, sovány arcával, amely első pillanatra csak egy óriási, szinte plátószerü homlok, megáll előttük és így szél: — Semmi bajunk sem történt, csak a leszállásnál asszisztensem eltépte a nadrágját. Azután arra kéri az embereket, értesítsék a feleségét; örömmel tölti el ötödik gyereke megszületésének a híre és kijelenti, hogy nagyon álmos, mert negyvennyolc óra hosz- szat nem aludt. Egyébként minden rendben és a tudományos mérések teljes mértékben sikerültek. Minden heroizmus mellett van valami kő- mikum ebben az alakban, hogy úgy mondjam sztratoszférikus komikum. Nem a teljesítményben, hanem az emberben. Nem ismeri a tudomány pátoszát, nem utal a tizenhatezer méter magasságban élvezett vagy elszenvedett ösztönökre, érzésekre és gondolatokra, amelyek nemcsak a halálfélelemhez állhatták közel, hanem — ha Piccard nem komikus tudós — csodálatosak lehettek. Részben hisz a babonában (decemberben nem sikerült a felszállás, mert ekkor szállt volna fel tizen- harmadszor életében), de egyébként mentes minden emberitől és pontosan akkor száll fel, amikor felesége ötödik gyerekét várja. Emberi erkölcs mértékével mérve, a lelki ismeretlenség sztratoszféráját érte el Piccard, amikor ezt megtette. De bizonyos, nagyot nézne, ha valaki erre figyelmeztetné s a morális törvényt játszaná ki herolzmusával szemben. A felesége is dehogy szólt neki! Ismeri az urát és tudja, hogy ez az ember felszáll a sztratoszférába akkor is, ha gyereke születik. Meg kellene írni ezt a szinte emberfelettien tragikus kómikumot: asszony a gyerekágyban, férje búcsút vesz tőle és magyarázza az asszonynak, akinél már-már jelentkeznek a szülési fájdalmak, milyen a ballon és mit vár a kísérlettől. — Mindent becsomagoltam! — mondja a férj. — Nem hagytad itthon az oxigént? Van elég belőle? — aggódik az asszony. Úgy kérdi ezt, mint ahogyan más gondos feleség a fogkrém és a gallér becsomagolása iránt érdeklődik. Micsoda férj, micsoda feleség, micsoda házaspár! Előbb úgy volt, hogy a férj nem tudott elmozdulni hazulról és egy óidban százszor is megkérdezte az orvostól, rendben van-e minden és ha a feleség felnyögött, odakint együtt sírt vele. Ez az ember pedig azt mondja: — Na, Isten veled! Most hajnali három, négykor indulok tizenhatezer méter magasba és egy órakor délben újra itt vagyok. Szól és indul nyugodtan a sztratoszférába. A heroizmus mindig tragikus és kómikus egyben. De ellentmondásos groteszkségében még sokkal mélyebb és csodálatosabb, hogy akkor, amikor Piccard eJBndult, hogy uj csodákat fedezzen fel odafent, megszületett ide- lent az örökké uj hétköznapi csoda: egy ember, az ő gyereke. A sztratoszféra időtlen zóna. Fagyosan ritka levegőrétegében nem képződnek felbők, nem dúlnak viharok, ott minden egyforma, egyenletes, mozdulatlan. Hatvanfokos hideg uralkodik ott mindig. Nincs tél, nincs nyár, nincs emberi élet. Emberi szemmel: a sztratoszféra a nagy Semmi A nagy Semmiből visszaérkez/ve az élet uj Budapest, május. Kollégám, a ..Marsbéli Sportújság" szerkesztője, aki százéveukint meglátogat, hogy testivérbolygónk számára riportot vigyen a Földgolyó legfrissebb képéről, ma délelőtt megint beállított. Kevés ideje van, még á Merkúrt is meg kell látogatnia, rövid, ösz- szefoglaló tudósítást akar küldeni, azt mondja, néhány igazán jellemző adatot kér, amiből következtetni lehet azokra a fontosabb eredményekre és rekordokra, az érdeklődés központjában álló eszmékre, amikből viszont meg lehet állapítani a század jellegét — hegyhát mégis, milyen címet adjon tudósi tásátnalk: yi& technika százada a földön" vagy „A társadalmi mozgalmak korszaka" vagy „A testi sportok fellendülése" vagy „A létért való harc uj jégkorszaka. fellé" vagy mit. Mivel folyton az óráját nézte, sietnem 'kellett, zavartan lapoztam az újságban, abol mégis legalább szakmáik szerint fel. vannak osztva a rovatok, amik manapság foglalkoztatják a földi népséget, hogy aszongya: Tudomány, Irodalom, Színház, Politika, Sport, Közgazdaság meg igy. Ekkor egy napihiren akadt meg a szemem. Annyira elhitt!, em, meglátva a címet, hogy önkéntelenül hangosan olvastam el — kollégám, látva megdöbbenésem, arra következtetett. hogy valami egészen uj dolog leihet, amitől miagaim is úgy meglepődtem, gyorsan feljegyezte noteszébe. * Egy amerikai rikorder megindult föld körüli' útjára s Bahamába már el i's ért. Gyalog teszi meg az utat, amit már többen megtettek, de viszont kitalált valamit, ami még nem volt. Nem előrefelé megy, hanem hátrafelé, mint — állítólag — a rák. Hátrafelé megy,, úgy bizony, és hogy meg ne botoljon, csináltatott magának afféle periszkópot, aminek tükrében figyelheti a mögötte, vagyis előtte elterülő terepet. így akarja végigcsinálni az egész utat.. A fogadók és mecénások, akik a rendkívüli vállalkozást finanszírozzák, örömmel jelentik, hogy a világ legelső Emberrákja, vagy Ember skorpiói ja, vagy hogy tiszteljem a büszke Madáceimber és Emberbal és más viliágcsodák legifjabb utódját, igen jól érzi magát, kitűnő hangulatban van és előreláthatóan sikerrel fogja végrehajtani eltökélt szándékát, * Hegy akár ő, aki anyagát adta, akár én. akinek feltűnt a kis hir, ráhibáztuuk valamire, ami talán csakugyan jelképes, kerszanagy Mindenjét találta a földön Piccard tanár, a gyerekét, akiben rejtve ott élnek az eljövendő érzések és gondolatok felhői, tél és nyár, tavasz és ősz: egy emberi lélek atmoszférája. így teljesedik ki szimbólummá, hogy a Föld szelleme nem engedi kitörni az embert a maga körletéből és hiába oldja meg a nagy feladatokat a sztratoszférikus magasságban, ideleot az atmoszférában egy féreg nagyobb feladatok elé állítja, ha majd olyan kérdésekkel fogja ostromolni, amelyekre ember sem az atmoszférában, sem a sztratoszférában nem talált feleletet. Mert a sztratoszféra tizenhatezer méteres magassága milyen elenyésző csekélység az emberi lélek végtelen mélységéhez képest... kot jellemző tünet: azt onnan gondolom, ment marsbe'li kollégám, akármiről próbáltam neki beszélni aztán, bár udvariasan hallgatott és jegyezgetett is, mindig vissza tért erre az esetre. Részleteket kórt s bosz- sza-nkodni lászott, hogy ilyen szűkszavú a jelentés. Pedig próbáltam elterelni a figyelmét. Há már rí kordokról van szó, gondoltaim, talán jobban érdekli az autók négyszázfcilo- méteres, a repülőgtépek ha t százkilométe rés telije sí timénye, Oiber th jövő héten, Budapesten tartandó előadása a rákét aha jóról, a Nautiius tervezett útja, mindenféle szenzációs találmányok, fizikában, kémiában, élettanban, lélektanban. .Vagy politikai meg világgazdasági terVelk, páneurópa, uj irodalmi irányok és viták, dráínai válság, mit- tudomén. A végén magam lettem türelmetlenné, ugyan kérem, mondtam néki, mért érdekli úgy ez a marhaság, mindig voltak félbolondok s néhány száz egészbolond, unalmukban kaphatók rá, hogy az éfaijta izetlen különcködést megtapsolják. Legközelebb majd négykézláb csinálja meg az utat valaki, aztán a hasán csúszva, vagy bukfencezve, neim mindegy? Vagy tán nem akar valami olcsó és izetlen hasonlat alapiján arra következtetni, hogy osak egy hátrafelémenő világban juthat eszébe valakinek ilyen ötlettel kelteni feltűnést? Neim egészein úgy van, mondta ő erre eltűnődve — itt nem az a lényeges, hogy mit talált ki az illető, hanem az elszántság és ak arait, sőt igenis, a hit és meggyőződés, ami erőt adott hozzá, hogy belefogjon — idealista létemre nem fogom tagadni, ugyebár, hogy a történelem egymás rákövetkező korszakait nem egészen a véletlen alakította, hanem az emberi- szemléletek és meggyőződések is, vagy mondjuk ki kereken, különféle vallások — tehát ne haragudjék, ha feltűnt neki, hogy a sokmindemíéle vi- lágmozgató eszmeáramlat közt, amiket felsoroltam, egyetlent se említettem, amit vallásos fanatizmus füteneEzen az egyen kívül. * Vállat vontam, de nem tehettem róla, hogy eszembe ne jusson néhány szó, amit a földkörülgyaloglók szektájának egy képviselőjével váltottam, évekkel ezelőtt Siófokon. Az utón ballagva találkoztam vele. Éppenugy gyalogolt, mint én, aki a szomszéd villába igyekeztem, — nem néztem volna ki belőle, hogy hosszabb gyalogolni valója van. maanmim CSIZI víz A legerősebb jód-bróm források gyógyvize- Kórje s esixi viz használati utasítását. Csizfiirdő | De megszakította kedvemért, egy percre, a negyvenezer kilométert, hogy kis füzetet nyújtson, át, amelyben utjának célja, az eddig megtett szakaszok igazolása és szerény támogatásomra vonatkozó kérelem foglaltatott. Miközben utóbbit átnyújtottam, nem álltám meg, hogy néhány szerény kérdést ne intézzek puszta kíváncsiságból, ember < társamhoz, akit a magaméitól ennyire élté" rő ábrándok hevítenek. — A®tán végig fogja csinálni, mondja? Felkapta a fejét, büszkén. — Én igen! ZavarbáhozOtt ez a névmásra nyomott, szinte provokáló hangsúly. — Nono — mondtam — bizik magában? — Én bizhatom Is — mondta most már egész élesem. — Ment bennem van akaraterő, ami másban nincs. Ez már kissé ingerelt— Például bennem nincs, úgy gondolja? — Például önben nincs, úgy gondolom. Ment akkor nem is kérdezte volna, hogy végigcsinálom^. Határozottan bosszús lettem ezért a kéretlen és elbizakodott Ieckéztetéséiit. — Nézze, barátom — mondtam neki', pilla, natnyi szünet után, miközben fölényein & dia dália! méregetett — nézze, Lehet, hogj bennem nincs akaraterő. De ha bennem akkora akaraterő volna, mint magában, egész biztosán nem ilyen bárgyuságra és értelmetlenségre használnám fel, hogy körülgyalogolj am, mint valami félkegyelmű, * * Földet, amit hatezer év megfeszített munkája sínekkel és kerekekkel és mozdonyokkal rakott tele, — hanem odamennek utat törni, .sziklát robbantani, fejleszteni azt. ami már megvan, ahová még nem ért el. Odamennék, vasúton, ahol még nincsenek si- mek, — hogy továbbépítsem a sin eket, mindannyiunk hasznára és érdekében. Volt szerencsém, szerencsés utalt. 4c Otthagytam az utón s akkor, emlékszem-, nagyon meg voltam elégedve magammal, hogy Ilyen jól megadtam neki. Jánéhúny évvel voltam fiatalabb és lelkem tele volt s haladás és kibontakozás gondolatával. És reményével is — mit ér a leglángolóbb meggyőződés, a megváltás reménye nélkül? Ma — tudja Isten! 4c Mi adta ezt a reményt? A naiv feltevés, hogy a megváltást értékek biztosi that; ják — pozitív javak, mérhető különbségek tökéletlen és tökéletes között. Erő, szellem, szépség, lángész, mint nyilvánvalóan többe térő, a gyengeséget, tehetetlenséget, rútságot, ostobaságot még ez utóbbiak által provokált versengésben is le- biró tulajdonságok. 4c Repülőgép csap el a fejem fölött... Igen ám — de az imént találkoztam annak a magyar pilótának fivérével, aki múlt hónapban az árok vizébe fojtotta magát, mert egyéni jövőjét reménytelennek látta, a fennálló viszonyok között. Egy másik falat kenyér után szalad — a harmadik nem birja kicsinyes, irigy környezetét. Az embermadár megszületett, de az ern- benmadálr szomorú, ott a magasban, mert le kell szállania a földre, ahol marakodás folyik, gondok nehezülnek, osatak és sár párolog. Testi erő, duzzadó izmok, mindig találó kardpenge, egészség? Mehetsz velük clijibir- kózőnak a cirkuszba, profifutballistának, artistának csakúgy, mint a Cézárok idején — kit érdekelnek jobban, mint Sergiolust „egy gladiátor roncsolt izmai"? Látványosság — több, a babér már nincs divatban, a pályabér pedig ...? Véznák és pokosok csendesen mosolyognak. \ Szépség — ? ó, hogyne! Jöhet, használhatjuk — akár tucatjával, a meztelen reviibeu. Szellem — ? 4c Hát akikor — talán csakugyan a puszija, szellemtelen, saőptelen, oktalan, tárgytalan akarat homályos erő, mely elvezet valiaho* vá, még akkor is, ha hátrálva haladj. 4c Babits két sora: „Ti ízen három ... Majd jön valami semmin üt, valami vizen álom." Málnássy-Mária-forrás! Természetes és alkalikus sósgyógyviz, — A legjobb nyálkaoldó gyógyszer. Gyomorégést azonnal megszünteti. IKöSerakat: Ital mérők R. T., Koslce, Bethlen körűt 59. — Telefon: 602. Kutkezelöség; Brassó, Románia. I Mindenütt kapható! FALU TAMÁS: OH HO... Oh, hogyan fogjam meg a pillanat szirmát, Amelyből felém száll tűnő mosolyod, Oh, hogyan álljak őrt arany nyarad mellett, Amikor feléje majd az ősz robog? Lelked levelét, oh, mivel ápolgassam, Hogy meg ne téphesse hervadás szele; Körötted az időt, oh hogyan öntözzem, Hogy el ne múlhasson, s el ne nmlj vele? Szökő napok fölé, futó évek fölé Oh, hogyan nyújtsam fel árva kezemet, Hogy a mulhatlanság örök ablakába Mint cserépvirágot fölhelyezzelek? Hátrálva a világ körül És egyéb mértékek Irta: KARINTHY FRIGYES
