Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-01 / 100. (2617.) szám

•MAfiíSRSTtoiSR Magyarok aszinpadon Irta: MÁRA! SÁNDOR (Páris) Egy, különibeu jónevü párisi színpadi ren­dező s egy, különben jó ne vb francia színpadi iró, Gustay Báty és Bemard Zimimer, l>einn­ia itak a napokban egyik niontiparnassei szin- házban „A szép, vörös Duna/' címmel egy színdarabot, amely magyar miliőben játszik, a magyar tanácsköztársaság idejében, Buda­pesten s szereplői kivétel nélkül magyar fi­gurák. A darabol a főpróbán láttam s akik ott voltunk, magyarok, feszengve és kínosan érintve fogadtuk ezt az Ízléstelenséget, — színdarabnak tákolmány, történelmi darab­nak felületes, meghamisított és bántóan tájé­kozatlan, filmszcenáriumszerű együgyüsóg, he­lyenként melodráma s mindenképpen alkal­mas arra, hogy bosszúsággal, sőt felháboro­dással töltse el a magyar nézőt. Főszereplője Kun Béla, aki kör szakállt visel, melomániás s részben zongorázik, részben akasztat s ma­gyar arisztokraták és huszártisztek, akik egy­részt lázadást szítanak a kommün ellen, más­részt szeretnének a szovjettől élelmiszerje­gyeket kapni s e célból minden áldozatra haj­landók, — mert egyik magyar arisztokratá­nak maszkírozott, főszereplő kijelentése sze­rint „egy kis füstölt sonkáért* *4 szívesen fel­adják ellenforradalmi meggyőződésüket... Ez az otrombaság persze tele van zenével, ahogy ezt a melodráma megkívánja s a ma­gyar Himnusztól Johann Strauss valoerekig minden olyan dallam felcsend, amely a szép, vörös Duna partjain divatos. Hagyján, hogy a szerző nem tudja, milyen évszakban játszó­dott le a magyar tanácsköztársaság tragikus epizódja, se azt, hogy a magyarok milyen nyelvet beszélnek s latin betűkkel írnak-e, mert elmulasztott megnézni a lexikonban ilyen csekélységeket. A magyar nézőt mind­ez idegesíti, dekát ez a kisebb baj, s alá ha­ragszik, annak nincsen igaza. A darab nem is érdemli meg, hogy több szót vesztegessünk rá. A szerző, aki gyáván kibújik mindenféle állásfoglalás elől, s mindenkinek igazat ad, valamilyen amerikai újságban olvashatott egyszer riportot a magyar tanácsköztársaság eseményeiről s arról, hogy a magyar Szent­koronát a kommün alatt egy bérház padlás- szobájában az ágy alatt rejtegették, — hogy mindezt melyik ujjjából szopta, az titok ma­rad, de való, hogy sok egyebet az egész tör­ténelmi eseményről nem is tudott. Ennyit a darabról, amelyet különben már néhány napja meglehetős sikerrel játszanak. A főpróba egyik felvonásközéiben, amikor, szinte szégyenkezve ez ostobán brutális ha­misító miatt, a színház előcsarnokában álldo­gáltam magyar barátaimmal s csendesen, majd később hangosabban szidtuk a darabot, időnként odalépett csoportunkhoz kezet szorí­tani egy-egy francia néző, kritikusok, daraib- irók, színházi ügynökök, egyiküink-másikunk- nak ismerősei s futtában elmondták vélemé­nyüket. „Hogy tetszik?" — kérdeztem egy francia dacabirótól, akinek az estén játszották százötvened szer egy darabját valamelyik pá­risi színházban. „Nem rossz" — mondta elis­merően — „százszázalékos színpad s főként jó, erős, magyar levegője van". Mi magyarok persze összenéztünk. De már jött egy másik francia kezet szorítani, neves kritikus, akiről tudom, mert .magam kalauzoltam, hogy járt Budapesten, sőt a magyar vidéken is s állító­lag az obiigát elragadtatással távozott, leg­alább is ilyen hangnemben irt cikkeket ké­sőbb magyar úti tapasztalatairól a francia la­pokba. Ez már lelkesedett: „Kitűnő" — mondta — „nem is értem a Ziimmert, hogyan tudott ráíhibázni ilyen tökéletesen a magyar atmoszférára, hiszen sohasem járt ott... Mintha Pesten lennék, ezek az igazi, hús és vér magyar figurák... Telit alá! lat!" — mondta elége letten és elsietett. S aki fran­ciával még beszéltem az este, különösen olyannal, aki hallott, olvasott már valamit Magyarország felől, s járt is egyszer életé­ben arra, mind megerősítette, hogy a darab­nak lehetnek talán irodalmi gyarlóságai, de „az a jó, hamisítatlan magyar levegője" az felüdit. Az a jő, hamisítatlan magyar levegője a darabnak néhány huszártiszt volt, akik egy budapesti filmatelierbe-n uniformisban statisz- taszerepet vállalnak a szovjet filmjében, hogy kenyérjegyhez jussanak és ismétlem, Kun Béla, aki zongorázott, még pedig magyar nép­dalokat s időnként előadást tartott a világfor­radalomról. Az utolsó felvonást aztán, leküzd­ve ellenszenvemet, iparkodtam francia szem­mel nézni s belélegzeni azt a jó, üdítő magyar levegőt, mely a darab atmoszférájából a fran­cia nézőre áradt. Ez a kísérlet érdekes volt és tanulságos. A szinpadon egytől-egyig ma­gyar figurák járkáltak, már tudniillik olya­nok, akiket szerző, rendező és színészek ma­gyaroknak képzeltek el. A darab mindvégig Budapesten játszódott, legalábbis ezt olvas­tam a sainlapon. S valósággal elképedtem a gondolatra, hogy ezt a torz, együgyű, hamis és groteszk karrikatúráját egy magyaT törté­nelmi eseménynek, valaki, akár francia, akár máj nemzetheti, speciálisan magyar miliőnek láthatja a észlelheti, — olyan speciálisan ma­gyar miliőnek, ahogy én francia miliőnek ér­zem példáiul a „Cyrano"-t, vagy orosz miliő­nek. élő, bús-vér orosz emberekkel „Az élő hoí 11 eat"-et. Mert a franciák annak érez­ték, — ezt bizonyították a másnapi kritikák, ezt bizonyltja a siker, mely inkább a darab exotikus miliőjének szól, mint a történetnek s ezt bizonygatta minden francia ismerősöm, akit megkérdeztem. Meg kellett tehát tud­nom, hogy a francia színpad görbetükrében ezek a fantasztikus paprikajancsik, csizmás- kandúrok és hollywoodi ősidőkre emlékeztető pusztabetyárok csakugyan úgy hatnak a fran­cia nézőre, mint magyar huszártisztek, ma­gyar arisztokraták, sőt, mint speciális, senki mlás nációbelivel össze nem téveszthető ma­gyar filmrendezők, magyar kommunista bi- zalmiiférfiak és népbiztosok — s most egé­szen mindegy az, hogy a darab meghamisítja a történelmet, hogy fércmunka, melodráma és tákolmány: a fontos az maradt, hogy láttam szinpadon azt a valakit, akinek a küllőid en­gem, a magyart lát! Ez volt a megdöbbentő. Ez volt az élmény. Mert hiába tudom éu, hogy milyen a magyar élet, milyenek kosztümjei és figurái, — bizonyára van a magyar élet­nek, kosztümnek, figuráknak néhány olyan árnyalata, amelyet az én szemem 9oha nem vesz észre s ahogy én, ha kimondom ezt, hogy „francia" s behunyom a szemem, látok egy emberalakot, akinek személyledrésa bizonyá­ra nem illik reá a negyvenmillió francia egyi­kére sem, de számomra mégis ő a francia., — úgy vagyok én, a magyar, akit a „külföld most kezd felfedezni", mert Ausztria állítólag év­századokon át spanyolfal mögött rejtegetett, most kezd valamilyen tipusképet megrögzi- teni rólam, — te meg én, mi magyarok, akik másmilyenek vagyunk s az ő számukra ilye­nek vagyunk. Milyenek vagyunk hát? MindénekPölött baj­szunk van s olyan jó katonásan járunk és be­szélünk s nekem hiába jut eszembe az a tíz­millió magyar arc, amely mind másféle s ma­gyarok, akik kopott zdkkóban vagy rongyok­ban járnak s nincs hazájuk és halkan beszél­nek — nem tagadhatom le, hogy ,a külföld számára az ott fenn a szinpadon „a" magyar, ahogy titokzatos szűrőkön át, bajuszpedrő- plakáton, keserüvizes üveg címkéjén, operett- librettókon és fiImszcenáriumokon át a kül­föld öntudatába felszívódott. „Szép, derék, magyar ember" — mondják fejbólogatva a franciák — a belép a színpadra egy csizmás- kandúr. A magyar néző persze fejét fogja. Biztosan éppen úgy, ahogy egy török néző fe­jét foghatná, ha a pesti Király-szinházban be­mutatják neki a „Gül-baba" cámü operettet, vagy egy orosz néző, ha a „Magyaréban meg­nézi az „Oroszország" cimü darabot, melyet egy Neumann nevű német irt, vagy egy fran­cia, ha a „Vigében megtekint egy jó, igazi, francia vigjátékelőadást Góth-al, mint márki­val, „tudod, jobb, mint Páriában". A színpad torzít, ezt tudom. De a sok kóc és csepü alatt, a maszk lényege, függetlenül a színész és az iró szándékától, mégis, önkéntelenül azt adja, aki s amilyen én a világ számára vagyok, — s ezt a maszkot, fogcsikorgatva és tehetetlen- nül, vállalnom kell. annál inkább, mert nem nagyon kérdeznek, hogy tetszik-e és válla­lom-e? Maradna tehát a valóságos magyar iroda­lomnak exportálása, — de ea már megint egy más kérdés. Addig is részem volt a szenzáció­ban, hogy egy rosszhiszemű színpadi giccs- munkán át, cserepeiben és karrikaturában, láttam a szinpadon egyideig azt, akinek en­gem lát egy francia. Kínos élmény volt. Nem is megyek egyhamar „magyar levegőjű" szín­darabot nézni párisi színházban. KIS ÁLLOMÁS A vonat elment, füstje rég eloszlott, A vonat messze, már ki tudja: hol? Az állomásból csendes, szürke ház lett, Amely előtt polgári csend honol. A kavicsok közt tyúkok kaplrgálnak, A sin galambok sétautja lett, A pénztárnál, hol emberek tolongtak, Az unalom vált most retúrjegyet. A déli szél egy vén vagónt ölelget, A sorompón harangszó ballag át, Az állomás kéménye hosszan füstöl, Talán mozdonynak álmodja magát. Fala Tamás. Futtában Szlovenszkón Défszlorenszkó, április. Ipoíynyéhí vásár Erről az autóbuszról, amellyel Ipolyságáéi Ipoly- nyék felé döcögünk, már megjegyeztem, hogy a legpiezkosabbok egyike. Döcögünk benne jobb sonsra méltóan, ide-oda ráaatjuk magunkat az el­hanyagolt utón, talaj vizes rétek mentén, kiáradt Ipoly-tengerek partján, napos szőlőhegyek alatt. Messzi a dunaraemiti hegyek kékelílenek, észak felé a hontó dombok imjMmzamak békésen s itt, az uit mentén sok-sok holdon áll a váz e lassan szik­kad a tavaszi napban. Az autóbusz belsejében (kavarog az országút pora. Zsebkendőt teszünk az orrunk elé s olykor heves köhögés rázza meg a rozzant kocsi belsejét. Nem tudjuk, honnan jön be ez a tömérdek por a kocsi­ba milyen titkos utakon. Nem is ez a fontos már, hanem az, hogy ki hogyan ikeveirediik kii beílőle. Mire leszáliliunk Ipoilynyéfcen, mehet mindenki mosakodni, ruhát kefélni. A közlekedési eszköznek ez az elhanyagoltsága természetes, hiszen Délszlo- venszfcón vagyunk e az irányító kéz gesztusa erre­felé már eilan.yh.ulfc. Ami erő van, az inkább a bü­rokráciában nyilvánul s a negatívumokban jut ki­fejezésre. Sok pozitívumot nem könyvelhet el ez a vidék, melyet, mondom, a* utakon itt-ott őrködő kőszentek vigyáznak. * Ipolynyéken vásár van. Álfliatvásár. nem kirakó. A fél falu mindenesetre kinn van az uccákon e ha egyebet nem tesz, legalábbis érdeklődik. Forgal­mas, nagy falu, azt hiszem, lehet kétezer lakosa1. Azelőtt állattenyésztéséről volt különösen neveze­tes, hires, keresett. Sajnos, nem vagyok sem állattenyésztő az egy kutyámon kivül e azt se lehet elmondani, hogy szlovenszkói iró elismert szakember volna mező­gazdaságban, földművelésben. Hanem, ami panasz elhangzik Így égy-egy utón, az megtaníthatná a leg­nagyobb mezőgazdasági antiltailentumot is egy kis számításra, szakismeretre. Miért, hogy Dífezlovenszkóm is annyit panasz­kodnak? Spontán ömlik az emberekből a mezőgaz­dasági állapotok e a gazdasági helyzet fölött való Jeremiád. * ügy futtában ezeket mondják a vásáron: Azelőtt nagyszerű álliatftcnyésztésűnk volt, luesz­be főidőn hiiree. Államikig látogatott áMatteuyéw­tés, fafbflkákkat e fejtövakkal. Kérem, — mondja egy jó gazda — alig kapunk most segélyt állatte­nyésztésre e minden bikát elfogadnak fajbikának, ha azt maradékbMokoS' vezeti Iteentlroztatásra. Például Léva meHfett csakis a Siimfcő nevű maradék- birtokos birtokáról szabad bikát venni. Fajálliato- teat nem kapunk, csak egy-két ezer koronát, segély­képpen. Pedig a környék híres állat tenyésztő, itt van Ipoly balog, oda még morva kereskedők is jár­nak állatért, meg prágaiak. Lovat a nyíltra! méntelep ad ki, az anyag rossz. A múltkor egy pófcoslábu „fajianyától" négy pokos. láibu „fajié" született. A növénymemesiitésii akció is gyenge lábaikon áll. Gyümölcsünk van, de nem lehet értékesíteni. Ipolyszaibályozás nincs. A köz­lekedést javította ugyan az autóbusz, de az utak rosszak. Vasút nincs. Ipölyvieken, ha úgy fordul az iidő, csónakkal jár a nép a templomiba. A köz­ségeket úgy ide-oda csatolták a járási főnökségek­hez, hagy alig végezhetnek valamit a népele a hi­vatalokban, inkább el se mennek Korponára, vagy Kékkőre, nehogy a drága időt e a költséget veszte­gessék. Szegény ember fizetheti a drága autóbuszt? Inkább két napot megy, gyalog. Mióta autóbusz vám, különben is csak azon szabad járni, azelőtt lehetett a magyar oldalon vasúttal is átszelni a tá­volságokat. Utaimk rosszak, S úgy építik, hogy egy nagy szakasz ut közepén, négy-öt, kilométer távban van egy kis rendes szakasz. Persze, az is elromlik, mire a további részt folytatnák. A jó ut a magyar- országi oldalon megy. S egy érdekes mondás: — Azelőtt, a népek magyar rendire s török rend­re adóztak. Később kuruc rendire s labanc rendre. Mert sokan voltak, akiknek ezen a renden, azon a renden i« volDt birtokuk. Most is megvan ez az ál­lapot Sok birtokos birtokát kettészeli a határ s most a népek csehszlovák rendre e magyarországi rendre adóznak. * Értelmes, szép ember éM arz ut mellebt. Beszéde zamatos, csöppet sem palóoos, feltűnő. Kékbeli ember, dolmányán fekete ki varrás. Bíró egy közeli faluban. Később újból találkozunk a parókián, ahová ügyes-bajos dolgában jön. Gyorsírni lehetne beszédét. Olyan nyugodtan, udvariasan, okosan be­szél, mint akárhány nag^ixr. Errefelé még a férfiak is hordanak miagyar viseletét s a nők is. A nők viseletében csak a gyárcipő-divat hozott be elté­rést: a csizmáról áttérték spangnis cipőre. Ezt az esperes ur mondja, vendégszerető kedves ur, de­rűs, meleg parókiáján. Vendégek, gyülekeznek ebédre a parókián, vásárra jött. urak. Hajták az állatokat, valami nagysikerű vásár nem volt. A kép: a magyar falusi vásárok képe: Poros ucoa, kocsma, autóbusz, kövér állatkereske- .dők, csizmás, poros cukorka árua-sátralk, fütyülő gyerekek, ide-oda csatangoló marhák, tehenek, ök­rök, megkötözött bikák, por, por, por, apró házak között egy-egy módos gazda háza, iskolásgyerekek, kikiáltó, papagály, koldus... Ez a föld már a Mikszáth földje. Minden van. Csak a pénz kevés. Egegen, régi tamiómnál DéfezHovenszkő több ele között arról is nevezetes, hogy állomásépületei legtöbbször kilométerekre vannak az illető falutól, melyhez papiroson tarto­zik. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy déli nap­sütésben az ember elolvad, miire különböző mezei utakon a faluba ér, őszi esőben, télli viharokban pedliig eggyenesen sarkutazói vállalkozás az állo­másról beeveznii a faluba. Értelmes kis parasztgyerek jön ©lömbe az utón, miután egyideig kerestem a falut az idelátezó né­hány között s behunyt szemmel próbáltam ráoéloz- ni, hogy a hanti dombok hajtásaiban megbújó tor­nyok közül melyik tartozik Egeghez. Végre is egye­nesben vagyunk s ifjú barátom élénk magyaráz- gntásai közben érünk be Egegbe, egy faluba, amely­nél tisztábbat, rendesebbet alig láttunk még. Első pillanat'bán meglep elve áll meg az ember a falu szélén, hogy a vasárnap-déli ünnepi hangulatot tel­jes mértékben kiélvezze. A nap bágyadtain süt, kósza felhők csatangolnak az égen és néhány kutya ünnepi pofával üldögél a házak ©lőtt, oiiúg vatikánit. Látják, hogy jóbarát az érkező idegen. A kapuk előtt a a padkán vasárnapi arcú embe­rek, asszonyok s fuitkározó gyerekelv. A falu olyan tisztára van ikieöpörve, minit Páris a XVI-ik szá­zadinak amaz ünnepi napján, miikor nagy ünnepet rendeztek Párás kilsöpréséniek emlékére. Efey papír­darab, egy szalmaszál nincs az utón. A házak ki­festve fehérre, kékre, halványzöldre. Legtöbb há­zon. szalmaíediél ugyan, de még a sízailmafedól szá­lat is glédában állanak, pz ablakokban virág s az emberek ünneplőben, készülnek templomiba. Igazán mondhatni, hogy enefc a falunak vasár­napi arca van. Ragyog. ... Ható idézzük fel emlékeinket régi kedves tanítómmal, akii még a rimapartii hegyek oldalában 'tanított betű vetésire s oktatott Gömörmegye föld­rajzára. Sok év lefolyt a Rimán, sok fát kivágtak a vén Szinyec oldalában, mire id ej üt öttünk, hogy hajdani mesteremnél Honiban tegyem le a vizitet. Jó az emlékek partján egy percre megállni s Laci, Mioi, Sári gyerekkorát idézni a gömöri évek­ből, vígak voltunk és gyerekek, gondtalanok és játékosak, Nyustyán magyar sziniszezón volt télen és a Szere lemvölgyében ,,Pörkölik edveiő Társa­ságot" alapítottak, mert zúgott a llikéri gyár a a magneziitpörkölők f facsón füstölitek ... Álig-aliig zugnak mostan a liikéri gépek, a más­sal vasüntőt belepte tt gyep és g VpB, hegyi vHscsöllék fahasábokat szállítanak vaséra helyeit, Gömörben. így vagyunk * Mi újság Honiban? Köszönjük, élünk. A nép rendes és takarékos, dolgozik és templomba jár. Selyemben-bársonyban jár a templomiba a nép, viselet© különös átalakí­tása a multszázadi hatvanas évek Erzsébet­ik! rályné divatjának. Ma népviselet, hatvan évvel ezelőtt úri viselet. Sic transát glória mundi... Drága ez a viselet nagyon, drága a fejkötő, a kendő, a sok szoknya, a disz, a csipke. Drágább, mint a mai modern díváit s nehezebb is, de, vall­juk be, szép és e helyhez, a faluhoz való. Két friss menyecskét kéretünk az ablakhoz, azok megmu­tatják a fejkendőt e az alatta pirosló fejköböt, megsuJhogfaflák a szoknyát, egy pici pirulással, egy pici büszkeséggel... Félmegyünk a templom kórusára, elnézni a litániára gyülekező népet. Szabályos rangsorban ülnek, állnak: emberek, idősek, fiatalok, asszo­nyok, menyecskék, lányok, gyerekek. Szines ruhák 6uhognak a templomban, tarka, vidám az egész, mintha nem is volna gabonadömping ... Egegi sex appeaílek, hontmegyei helyisztárok és hősök serege vonul itt fel, régi mestereim hangja felcsendül az orgonánál, ismerős, régi hang, még a Szinyec- hegy alól hoztam magommal e hangnak kedves emlékét s most jó újra hallaná, hogy érces még s együtt hangzik a többi énekesével. Régi mesterem most is mámta-tamiító Honiban, minit volt Gömörben, alig őszül, s ahogy az isme­rős bútorok, ismerős emberek közé beléptem, egy pillanatra elfogott valami halk, szentimentális ér­zés, arai akkor éri utói az embert, ha gyerekkori játékaival, vagy iskolai jutalomkönyvével évek múlva egy elhagyott sarokban talállkoalik. A jutatouiíkönyveit, amit kaptam, régen-régen a riimaparti iskola ünnepélyén, hadd viszonozzam hát ebben a pár rövid sorban. * Csendes vasárnap délután van, magyar falura vasárnap. A gazdák már a mezei ügyeket beszélik meg, a tisztelendő urnái rádió-óra van, a leadó tölcsér körül ülnek az ünnepdruhás érdeklődők és muzsikát hallgatnak. Ilyen páiilaimatokbau kiviláglik a rádió összefogó, népnevelő hatása. Egyik sem beszélget, nem ddskunál, nem fecseg. Fegyelmezet­tebb hallgató, mint a legedzettebb német. Alkony. Selmecbánya felié kövér felhők sétálnak,' Korpona irányában vonat fut a dombokon. Susog a patak, megcsillan tükrében a kései nap. Tavaszi illáit szállong a földek felett. Az országúton fölfémylik egy autó széles vetítő­lámpája s befurja fényét a házak közé. Este vau. Harangoznak. 1 Ssomb&thy jViktoi* 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom