Prágai Magyar Hirlap, 1931. május (10. évfolyam, 100-123 / 2617-2640. szám)

1931-05-29 / 121. (2638.) szám

1901 május 29, péntek. 9 SzmitázKön^vKoLTüRA. jtBBgpwaaEWKaniswB^™^ i ■wiim—■—■ Irodalmi koncentráció Irta és a II. Szentiváni Kúrián elmondta: SZIKLAY FERENC ii. Csak a teljes Irodalom, az életet?, tiszta irodal­miéig számíthat általános érdek!ödésré, mellyel el lehet érni az irodalom olvasó közönség maxi­mális eltartó készségét. A kisebbségi magyar irodalomnak modernnek, a mai élethez igazodó­nak kell lennie, de nem divatosnak, vagyis szél­sőségektől — akár esztétikai, akár világnézeti szempontból vett szélsőségektől mentesnek. A kisebbségi irodalomban nincs helye a legszélső jobboldal kiélezett nacionalizmusának vagy anti- tiszemita izének, de nincs helye a szélső baloldal nemzetközi osztályharcpolKÍikai propagandájá­nak. Nem lehet öncélja egy-egy irodalomeszté­tikái irány-fogalom kihangeulyozása, de — ma már eléggé tisztázódott ezek célja, hisz a kép­viselőik jobbára elméleti manifesztálással kezdik s az alkotást az elméletük illusztrálásával mu­tatják be, — ezek eredményeinek felhasználásá­val a kifejezésmód színesítése. Az irodalmi diva­tosságnak csak annyiban van létjogosultsága, mint a modern ruhának az életben, hogy higiéni­kus, az élettest ideális, egészséges vonalához il­lő és azt kifejező legyen, minden kényszert — fűző páncélt és szervetlen toldásokat — mellőz­zön, de ahogy a divat sem lehet öncél, mert for­mája csak az egyénre, vagy az életfázisra alkal­mazva nyer értelmet, úgy az irodalomban is az öncélú divatosság a hiúság, tehetséghiány vagy ízléstelenség jele. Azt hiszem, elértem az irodalmi koncentráció gondolatához, melyre a kisebbségi — az egyete­mes magyar irodalomhoz viszonyítva — decen­tralizált irodalmi életben föltétlenül szükség van. Mit jelent ez az eddig inkább jelszó gyanánt felvetett irodalmi koncentráció. Szeretném kitűz­ni mindenekelőtt a határait, meghatározni a tar­talmát és megfogalmazni a formáját. Az irodalmi koncentráció határai az esztétikai, vagy világnézeti szélsőségekig érnek el. A leg­első, jobboldali nacionalizmus céltalan vakmerő­ség, a legszélsőbb internacionalizmus, ostoba ön- gyilkosság. A konzervatizmusnak halott szaga van, a szétágazó fejlődésvonal egy-egy tangense irányában való félrelendíilés a tiszta irodalmiság- tól az irodalomolvasó közönség kilencvenöt százalékának meg nem értésével vagy gunyjával találkozik szembe. Az irodalmi koncentrációba tehát mindenki belefér, jobb és baloldali és kö­zép, aki jószándékkal és egymás irodalmi irányá­nak méltányló megértésével nyúl ehhez az ab­szolút irodalom fogalomkörén talán kivüleeő, de az irodalmi élethez szükségessége folytán szo­rosan hozzátartozó kérdéshez. Az irodalmi koncentráció tartalmát az adja meg, ami ezen határok közé belefér. Minden, ami egészséges, életigenlő, — ha az irodalom tényleg az élet hatótényezője, — minden kisebbségi éle­tünk kulturfejlődésére hasznos. Mindenekelőtt a nemzeti jelleg. A legnagyobb nemzetek legnagyobb irói a saját nemzeti egyé­niségükön jutottak el a világirodalmi jelentősé­gükhöz, mert csak igy, a nemzeti szin kihangsu- lyozásával járulhat hozzá mindenki az emberiség egységes kulturképéhez egy színnel, jellegzetes formával. Aki ab ovo internacionálisnak indul, az vagy csak szürke háttér, vagy vörös lazur lehet. Ezen közismert esztétikai értékelésen kívül van a kisebbségi sorsban egy más ok is, ami az erős, — de nem túlzói — nacionalizmust megin­dokolja s ez az élet minden fázisára, tehát az irodalomra is, — a létérdek szempontjából szük­séges önvédelem. A kisebbségi gors a nemzet lét- föltételeit és meghatározó elemeit, még magát a nyelvet, annak tisztaságát és fejlődését is ve­szélyezteti, az irodalom, — nemcsak mint ezen veszélyeztetett nyelv gyakorlásának, de mint a nemzeti, sőt a kisebbségi gondolat öntudatositá- eának eszköze a legelső helyen áll az önvédelmi eszközök sorában. Ez nem zárja ki, sőt kötelezővé teszi az emberi szolidaritás, a nemzetek közötti együttműködés előmozdítását. A nemzetköziség nem zárja ki a nemzeti érzést, sőt a valódi internacionalizmus­hoz csak a nacionalizmuson át lehet eljutni, mert aki magát nem becsüli, mást még kevésbé be­csülhet meg, akiben nincs nemzeti öntudat, az másban sem tudja ugyanazt föltételezni s a köl­csönös megbecsülés nélkül lehetünk — nacio­nalisták, de internacionalisták soha. Az irodalmi koncentráció fogalom tartalmába tartozik a társadalmi és esztétikai konstruktív erők megbecsülése s ezek evolúciós továbbfej­lesztése a romboló rovoluciók helyett. Nem sze­retném, ha a revoluciók elméleti létjogának a ta­gadásával vádolnának meg. Ha egy társadalmi elrendeződés ab abszurdum érts evvel megállítja a haladást, szükséges annak forradalmi destruá- lása, de ennek csak akkor van értelme, ha, az építés terve a rombolás előtt már kész van. Min­den forradalmak eredendő bűne, hogy ezt elmu­lasztja s ezéTt temérdek szenvedés és megalku­vás árán tud csak uj épületet emelni a — ro­mokból. Az oktalan rombolás még inkább meg­állási. vagy rctrográd lépést jelent, mirít az erő- szakkal hátráltatott fejlődés, mert ,.sub pondere ereseit palma“, de ha kivágják, újra kell ültetni. Ha az elmúlt évtizedek társadalmi forradalmait és az evvel egyidÖre eső irodalmi és művészeti forradalmakat egymáshoz való viszonyukban' vizsgáljuk, ugv a legélesebb ellentétet látjuk a kettőnek iránya közt. A társadalmi forradalom az individuális érdekelv ellen indult a kollektív világszemlélet felé. Az egyén helyett a tömeg lett uralkodó csillagzat. A tömegérzés és forma kizárja az egyéni sokszínűséget, az életforma leegyszerűsödik s a kvalitás helyett a kvantitás lesz posztulátum, az analízis helyett a szintézis a disztinkció helyett az uniformizálás. A művé­szetben általában s igy az irodalomban is viszont éppen az egyéni hiányérzet folytán egy uj analí­zis keletkezett, minden uj művészeti irány egy egyén, vagy egy kisebb, összehangolt intellek- tuell. csoport individuális meglátását, egészen speciális beérzését hangsúlyozza ki, amellyel a leegyszerűsített életformája, tehát éles disztink­ciókra képtelen tömeg értelmetlenül találja ma­gát szemben. A társadalmi forradalom mai ered­ményei igy mintegy megelőzték a művészeti és irodalmi forradalom várható eredményeit, egye­lőre a mai, divatos irodalomnak és művészetnek általában mint forradalmi ténynek más közös érintkező pontja a társadalmi forradalommal nincs, mint maga a forradalmiság, de az uj iro­dalom és művészet még nem találta meg puma- gát annyira, hogy a megindult uj, társadalmi életformának hatótényezőjévé legyen. Az irodalmi koncrentráclóuak nem lehet tehát célja, hogy ezt a szakadékot a kisebbségi társa­dalom és önmaga közt még jobban elmélyítse. Nem a mai, tudom, hogy viszonylag alacsony fokon álló irodalmi Ízlés kiszolgálása a cél, de egy magasabbrendü irodalmi Ízlés nevelése, ami, ha szélsőségektől mentes, életábrázoló és élet­fejlesztő. modern, de nem divatos irodalmat nyújtunk, megvalósítható. A mi közönségünk gyermek, akit nevelni lehet és kell. de ha ki­rántjuk alóla a talajt, az „épater le bourgeois“ hányi-veti jelszavával, magunk alatt vágjuk a fát. Az a vád érhet, hogy az irodalmi koncentrá­ció érve alatt valami szürke középszerűséget, lagymatag dilettantizmust, eladottságot és elma­radottságot, közönségizlést propagálok. Nem. A leghatározottabban tiltakozom ez ellen. Csak az írók és a közönség egymást segítő és egymás haladását biztositó együttérzését szeretném meg­teremteni, amit jó, becsületes, életerős, modern gondolkodású, teljes irodalommal el lehet érni, de légüres térben mozgó, teljesen individuális túlzásokkal soha. A (pozitív erő nem középszerű­ség e aiki nem tart idényt a közönség-telek rezo­nanciájára, az lehet bármilyen kifejezett esztéti­kai, vagy politikai irányzat híve, a maga elszi­geteltségében mégis l’art pour l’art irodalmat- fog csinálni. Hátra volna még a koncentráció formájának a vizsgálása. Ez háromféle lehet: 1. A helyi koncentráció, ami azt jelenti, hogy az irodalom centrumául egy helység fejlődik, mint volt Magyarországon 1735 óta Pest, vagy ma Erdélyben Kolozsvár. Azt hiszem, erről a mi viszonyaink közt egyszersmindenkorra vagy jó nagy időre le kell mondanunk, mert ilyen termé­szetes centralizációra alkalmas hely Szlovenszkó- ban nincsen. Nincs olyan empórium, mely több hasonló gondolkodású iróegyéniség életföltéte­leit biztosítani s evvel a- vezetést abszolút bizton­sággal magához ragadni tudná. Nem akarok itt kitérni Kassa és Pozsony rivalizálására, Prága ambícióira, tudomásul kell vennünk, hogy ez a megoldási forma nem valósítható meg. Nem a jószándékon múlik ez, nem azon, mintha ezt a megoldási módot- egész komoly akarattal nem ajánlotta volna föl pl. Kassa s nem igyekezett volna munkával és minden szemponttól függet­len segítséggel előmozdítani a dolgot, — nem ment, egyelőre levettük napirendről. 2. A másik forma az egyén körül való kon­centráció. Ennek két módja lehet: vagy hóem­ber képez szellemi központot (Kazinczy, Kisfa­ludy Károly esete), — vagy egy kívülálló, ön­zetlen Maecenas. — Erdélyben amellett, hogy Erdély szive Kolozsvár, mint szellemi helyi központ is erős tényező, ott áll. minit szellemi mecénás Kemény János báró, akinek egyetlen gondja az egyéni gondjain kívül az Írótársada­lom és az irodalmi élet prosperitása. Nálunk, — bár a primitív irodalmi viszonyok analóg esetet mutatnak a XVIII. század végi és a XIX. század eleji magyarországi irodalmi élet­tel, — ez a szellemi vezéreég sem alakulhatott ki. Mivel személyesen érdekelt vagyok ebben, nem akarok kitérni ennek okaira. Nem sikerült, le kell róla- tennünk. Kemény János szerepét nálunk Szent-Ivány József vállalta. Ugyanolyan rátermettséggel és tiszta, önzetlen akarattal, ez meggyőződésem. Determinálja azonban működési körét és ható lehetőségét — a közönség szemé­ben — a mai közéletünket alapjában meghatá­rozó pártpolitikai szellem, amelynek folytán egy embernek, aki egyszemélyben pártvezér is, poli­tikai tekintetekben való fölülemelkedése — ami­ről mi szintén meg lehetünk győződve, — nem talál 100 százalékos hitelre azok előtt, akik a po­litikai arénán más ezineket képviselnek. Egyé­nileg magasabbrendü intellektust látok s azt hi­szem. látunk mindannyian Szent-Ivány szerep­vállalásában, aki a Kúria ajtaján kívül tudja hagyni pártpolitikai meggyőződését, — de ezt, sajnos, mások, akik kívülről nézik a dolgokat, egyszerűen nem hiszik el, mert „v1e dér Sebeim ist. so denkt- er“. 3. Ilyen viszonyok közt a koncentrációnak ta­lán első pillanatra leglabilisab’b formája látszik egyedül lehetőnek az érdekelt Írótársadalom ben­ső, vagy mondjuk, kollektív koncentrációja, mondjuk a- szellemi munkások respublikája. Az a megoldási mód, hogy helytől, fizikai centrum­tól, egyéni vezérségtöl függetlenül, az egyéni diszpozíciók és irányok tiszteletben tartásával, mindazok, akik a szélsőségektől mentesen a ma­gyar nemzeti gondolat alapján állanak s a szlo- venszkói magyar kisebbségi irodalmi élet meg­szervezését kívánatosnak, vagy szükségesnek látják, fogjanak össze egymással, mint egyenér­tékű társuló felek. A cél világos — azt- hiszem legalább — közönséget nevelni magunk köré, a magunk életlehetőségének és fejlődéslehetősé- gének biztosítására, hogy az irodalmi élet másik összetevője is olyan életerős legyen, mint ami­lyen vitalitást az írók munkakészsége eddig el­árult. Közönséget, nevelni és megszervezni nem egyesek, egyének, vagy speciális irodalmi irá­nyok számára, — de mindnyájunk, a szioven- szkói irodalom számára. Ez, a divergáló gondo­latok, törekvések egy célba irányítása, egy pon­ton, az irodalmiság kérdésében, nem lehetetlen. Egy kevés jóakarat kell mind annyiunk részéről, egy kevés, az egyéni irodalmi elveket nem érin­tő engedmény s a közös plattform niegszillethe­tik. Nem kell az éleket lecsiszolni, csak szabá­lyossá csiszolni, hogy ne egymásba ütközzenek, de egymásba fogjanak, mint a fogaskerékrend­szer. Természetes, hogy ennek a belső összefogás­nak is szüksége van valami keretre, valami in­tézményre. Formális, vagy jogi alapon álló in­tézmény ugylátszik szintén nem vált be e te­kintetben. Minden próbálkozás sikertelen maradt, talán azért, mert az írók egy egyesület nevé­be, vagy múltjába a maguk szempontjából gátló tendenciát magyaráztak bele s azt hitték, hogy a tagság egyúttal lekötöttségeket is jelent. Ezt a félreértést kimagyarázni nem sikerült, a legöszin- tébb szó és szándék sem talált hitelt. Maradna tehát két intézmény, mely nem je­lent megkötöttséget, sem elvfeladást, az egyik a Kúria, a másik a Kazinczy Szövetkezet mint formailag kereskedelmi, de lényegileg irodalmi vállalkozás, mert éppen azért alakult, amit az itteni irodalmi élet főcéljának kell felismernünk, az írók számára kiadási lehetőséget, tehát fejlő­dési lehetőséget biztosítani e a közönséget az irodalom támogatására megszervezni. A sokféle próbálkozásból, amelyet tízéves iro­dalomszervező munkám alatt az fa-ókért és az irodalomért kezdettől fogva — anélkül, hogy ezt a szót kimondtuk volna, — a koncentráció je­gyében, önzetlenül e a legtisztább szándékkal megkíséreltem, ez a kettő maradt meg. A Kú­ria és a Szövetkezet. Egyelőre nem is látok más lehetőséget, itt kell tehát megfognunk a dolgot, e kettő közé kell csoportosulnunk önzetlen jó­akarattal és fáradhatatlan munka készséggel, ha nem öngyilkos szándékkal vagyunk a magunk ügye iránt. Lehetnek esetleg még most is ellen­tétek ezeknek az intézményeknek az elbírálásá­ban, indokolatlan félreértések, elvi belemagyará- zások. Úgy érzem, hogy ezek eliminálása a mai helyzetben a II- Kúria legelsörangu feladata. Fogjunk hozzá. Mindenki mondja meg, hogy ho­gyan képzeli el ezen a kettős plattformon a maradéktalan megoldást, mondja el mindenki i őszintén és leplezetlenül a véleményét, csak egyet kérek: ugyanolyan őszinteséget, önzet- lenséget-, objektivitást- és tiszta jószándékot, mint amilyennel én az elmúlt tizenkét év alatt, — sőt, mint vidéki viszonylatban a decentralizáció mun­kása. több, mint- egynegyed százada — mind­annyiunk közös célja g a kisebbségi magyarság kulturnivójának emelése érdekében dolgoztam. — Vége. — (*) Molnár Ferenc uj vigjátéka. Budapestről jelen­tik: Legutóbb néhány hetet töltött egyfolytában Bu­dapesten Molnár Ferenc, aki akkoriban kijelentette, hogy hosszabb idő óta foglalkoztatja egy darab terve, de hogy mi ez a terv és milyen darabra vo­natkozik, arról nem volt hajlandó nyilatkozni. Né- hánybetes itt tartózkodás után Molnár Ferenc Récé­be utazott, ahol — munkába kezdett. Bécsböl érke­zett jelentés szerint Molnár Ferenc megírta ott leg­újabb vígjáték át, amelyenek címe: ..Valaki11. A da­rab műfaja: ,.fantasztikus játék1*. Legnagyobb szere­pe egy férfiszerep. Apaszerep, — apa, aki ötven-öt- venkötéves. A szin darab nem kíván nagy színpad; apparátust, összesen nyolc szereplője van. A „Vala­ki11 először Max Reinhardt berlini színházában kerül előadásra a jövő szezón felében. A darab német ci- me: Jema.nd. (*) Lehár cáfolja Tankor Richárd hangjáról elter­jedt rémhíreket. Bécsböl jelentik: Lehár Ferenc, Tauber Richárd bizalmas barátja cáfolja a bécsi la­pokban azokat a londoni híreket, hogy Tauber Ri­chárd súlyosan megbetegedett. Lehár Ferenc ked­den délelőtt beszélt telefonon Tnuberrel, a-ki meg­HMHIBIIWHyri 1 'III I I >il I H I l'l Hl|"lll I |I| I ■llnl m ll l I ITT IT'I Ilii V" •■"] ~irir mWBSIÍW S&CMER-s Hotel & Kurhaus E-ÍELK&'SEiíY&SL Baden bei Wien — Tel. No. 1. Elsőrangú szálloda — minden komfort — gyönyörű fekvés. Szoba pensióval 20 25 S, fürdőszobával 29 S.-ig. Elöldényben 20% engedmény. Sacher kerti-kávéház, naponta 5 órai tea. táncaoirée, tánc a szabadban. ..■jaamamumaz&xsBBiaB! Pannónia Szálló Budapest Vili., Rákóczi-ut 5. Elsőrangú szálló. Az előkelő családok régi. jó- hirnevü találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kénye­lem. Fürdők. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. Mérsékelt árak. nyugtatta őt, hogy makacs légcsőhurutja van, amely azonban most már teljesen elmúlott, úgyhogy ismét felléphet. Hangja jobb. mint valaha is volt, — mon­dotta neki Tauber. A légosöhurutot az okozta, hogy egy ideig naponta kétszer lépett- fel, amit orgánuma nem bírt sokáig. (*) Ungár Gyula a Szlovák Nemzeti Színház tagja. Nagyszombati tudósítónk jelenti: Nagyszom­bat szülöttjét, Ungár Gyulát a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház igazgatósága augusztus 15-1 kez­dettel mint bariton operaénekest szerződtette. A kivételes képességű hanggal rendelkező fiatalembert öt évvel ezelőtt Trnav-sky Schnéider Miklós fedezte fel. Pozsonyi tanulmányának befejezése után Un­gár Gyula három évvel ezelőtt Bécsben Steiner kamaraénekes növendéke lett. E hónapban befejez­te tanulmányait, Pünkösd előtt meghívást kapott a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházhoz próbaének lés­re, amely oly fényesen sikerült, hogy & színház igazgatósága nyomban Jeszerződtette egy évre. (•) A Próbaházas«ág oiimü operettet mutatta be legutóbb a prágai Mailé Opereta. A darab érdekes szövegét K. Foret, dailllaimos, fülbemászó se® éj ét pedig Vb Viplier, a színház karmestere szerzetbe. A bem utalónak nagy sikere volt, am iben, egyaránt osztozott a zeneszerző, miint a szereplők: A. Bu- di'lová-Steiimnnová, M. Buikovsky, H. MonczAková. B. Viiiplerová, M. Hilavdia és Amit. Maisai. Zajos sike­re volt Boris Milieic groteszk fánoszámaiinak is. (*) Ünnepi játék Szegeden. A magyar ünnepi já­ték tervét valósítja meg julius 18-án Szegeden a budapesti Nemzeti Színház. Voinovích Géza költői müvét, a Magyar Passiót elviszi Szegedre, hogy ott szabadtéren adja elő. A Nemzeti Színház teljes gárdáján kívül 6 00 főnél nagyobb tömeg, ének és zenekar adja meg a játék méltó keretét. Erre a hatalmas művészi eseményre Budapestről szombaton, julius 13-án délután különvonat indul, amelyre kedvezményes utazási és ellátási jegyek kaphatók. Egy ilyen jegy, mely Budapestről Szeged­re ée visszautazásra érvényes, lakást é* teljes ellá­tást, valamint belépőjegyet biztosit az előadásra. II. oszt. 198 korona. III. oszt. .lói korona. A jegy megrendelhető a P. M. H. utazási irodájánál (Po­zsony, Central Passage) is. (•) A rozsnyói városi mnaenm megnyitása. Rozsnyói- tudósítónk jelenti: Az 1912-ben alapított Rozsnyód Városi Múzeum, melynek eszméje néhai Hansl'ijnfizky Rezső dir., rocasnyói év. gtfnm tanáré vaBt, az alapítás évéből máig eok viezcmtagBágon. mostoha ecxreom ment át A -város szegénysége erre a tulajdonára is rámehezlJtetlbe saját sorsát és évek küzdelmébe került, mig a muzeum nagybecsű anyaga méltó elhelyezést találhatott és muzeális kivánailmaknak meg!1 ©felelőéin elrendezve 'a közön­ség számára is megnyitható lett. A jelenlegi helyi­ségeik, az állami adóhivatal emeletéit, modem viiitrinákkal és ízléses csoportosítással méltó kere­tet adnak a muzeum értékeinek. Az anyag főként a város legsajátosabb múltjának tükre, különösen a valaha nagyhírű és nagyszámú rozsnyói céhek élete és munkája van gazdagon képviselve, de vannak olyan értékek is, — mint a Pákh-relikviák és levéltári hagyaték, — melyekért ezt a kis mú­zeumot székvárosok országos múzeumi megirigyel­hetik. A régi Rozsnyói Kőedénygyár kerámiái (fogalmat adnak ennek az egykor híres és bét vár­megyére szállító gyárnak remekeiről. A kékfestők szebbmél-szebb mintái, a divatjamúlt vésett mézes­kalács os minták-, céhkorsók, céhbehivó Jelek, szer­számok; gombkötők, szíjgyártók, fazekasok reme­kei, népművészeti érdekességek éppúgy nem hiá­nyoznak az anyaibból, mint numizmatikai gyűjte­mény, fegyvereik, relikviák, arcképek, metszelek, légii nyomdai emlékek, levéltári rész és bibliotéka. Külön érdekessége a múzeumnak egy régi csipke- gyűjtemény, mely a vitriinák díszítésében kiválóan érvényesül. A megnyitás különösebb formaságok nélkül történt, egyszerű közhírré adással, de a közönség szép számmal látogatott el a város uj érdekességének megtekintésére és a látogatók egybehangzó véleménye szerint olyan értéket kap­tunk a megrendezett múzeumban, mely nemcsak az itthoniak mindenkori öröme, de az átutazók, turisták, kirándulók számára eggyel több vonzerő, amely nyáridéi túrázásaikban Rozsnyót i« programjukba Illeszti majd. A muzeum megtekin­tése egy előre ingyen es. Nyitva van ünnepnapon- ként d. e. 10-től 12-ig, hétközben csak csütörtökön KMől 12-ig és 2-től 4ig. A muzeumigazgaitó. Tidhy Kálmán, kinek lakása a múzeumi helyisé­gek előtt- van, átutazó vidiékieikniek, turistáknak szükség esetén máskor is rendelkezéséire áll (*) Utazás a grácl ünnepi játékokra. Junius 18-tól 18-ig lesznek Óráéban az idei ünnepi játékok. A program elsőrendű művészi eseményeket igér. Stráüss' Saloméja. Hauptmann Ligája, Goethe Faustja, balett, szimfonikus hangverseny, énekkarok szereplése tartalmazza a programot. Erre a nagy­szabású eseményre Bécsböl társaskiránduláe indul június 13-án, szombaton g ez & kirándulás junius 16-án. kedden estig tart. Az utazás Grác környé­kére több kirándulást is felöld. A társasa fázisban történő részvétel dija 550 korona s ez az ár magá­ban foglal minden kiadást; Becstől Bécsi-g. A szlo- venszkói érdeklődőknek közelebbi felvilágosításokat nyújt s az utazásban történő részvételre jelentkező­iket átvesz a P. M. H. utazási irodába (Pozsony, , Ueiiuni Pascalé).

Next

/
Oldalképek
Tartalom